Rég jelentkeztem könyvkritikával, ezért gondoltam, most elhozom nektek egy régebben olvasott könyvem értékelését. (Eredetileg egy most olvasott regényről akartam, de csak nem haladok vele, pedig jó :'D)
Pablo de Santis Párizsi rejtély című műve már azzal felkelti a figyelmet, hogy egy argentin író Párizsban játszódó regényt írt. Legalábbis nekem ez először furcsának tűnt. A könyvet ajándékba kaptam, aminek így utólag visszagondolva még jobban örülök, mert magamtól biztosan soha nem veszem le a polcról a boltban. Na de jöjjön végre a véleményem!
Először is, maga a történet. Egy krimiről van szó, pontosabban a fülszöveg szerint:
Párizs, 1889. A világ tizenkét leghíresebb detektívje megérkezik a világkiállításra, hogy a leghátborzongatóbb történeteikkel szórakoztassák a publikumot. Ám a valóság sokkal félelmetesebb: az egyik detektív kizuhan az épülő Eiffel-toronyból. (Azért ez elég menő...) A rejtélyes haláleset újabb kihívás elé állítja a neves társaságot: meg kell állítaniuk az elvetemült sorozatgyilkost, mielőtt újabb gyilkosság történik. Egy jó detektívtörténetben azonban semmi sem az, aminek látszik... (húha :D)
Szóval, a fülszöveg alapján ez egy jó kis történetnek ígérkezett. El is kezdtem olvasni, de az eleje nem fogott meg igazán. Valahogy mintha túl sok lett volna a "ráhangolódás", ennyire nem kellett volna elnyújta ni a bevezetést. (Bár a könyv így se túl hosszú.) De aztán jött az a rész, hogy a detektívek régebbi eseteiket mesélik, és onnantól nem lehetett megállni az olvasással! Nagyon izgalmas volt, és tetszett, hogy bár a sztori egy szálon fut, mégis van háttértörténet is (például spoiler ahogyan Sigmundo Salvatrio felemelkedik a nyomozók szemében, és a logikájával bebizonyítja, hogy bizony van olyan jó, mint ők spoiler vége), és nem csak egy semmitmondó ponyvát fogtam kézbe.
Aztán ott voltak a szereplők. Sok karakter feltűnt, és az tetszett nagyon, hogy mindenki egy egyéniség volt. Nem volt két hasonló nyomozó vagy más szereplő, és mindenkinek jól ki lett dolgozva a személyisége. A detektívek vitáit különösen szerettem a könyvben, mert izgalmas és életszerű volt.
Majdnem két hétig olvastam, pedig csak 281 oldalas, de nálam ez megszokott :D Egy normális ember (mint például Beatrice8), két nap alatt elolvassa. Na de a lényeg, hogy nagyon jó könyv, bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése