On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap

Sziasztok!
Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagoltam a blogot. Ezen továbbra sem fogok változtatni. :D 
A lényeg viszont, hogy most kedvem támadt hozzá, tehát írtam egy értékelést On Sai Szivárgó sorozatának 3.részéről, az Artúrról, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. Mindenképpen ajánlom, olvassátok el, nézzük is, hogy miért! Erre a kötetre vonatkozóan ez a bejegyzést spoilert nem tartalmaz, de cselekményleírást részben igen.
Aki nem olvasta az eddigi részeket, tegye meg, írtam az első részről is ide kattintva megnézhetitek.

"– Don, nem szabad! Teszed le szépen azokat a molekulákat!"

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.

Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!

"– Vigyázok rád – mondta Don. Semmije nem volt, csak ez a hangsor, ez, ami valami jót jelent, valami mindörökkét és szeretetet."

Én és a könyv:
A sorozatot még több, mint 3 éve kezdtem el, amikor alacsony elvárásokkal kivettem a Scart a könyvtárból, mert nem volt más KMK-s könyv bent, ami akár tetszhet is. Messze felülmúlta az elvárásaim, a második résznél már új kedvencet avattam és a rajongásom a sorozat iránt azóta csak nőtt. Megszereztem az egészet papírkötésesben, elolvastattam két barátnőmmel, egy tanárnőmmel és a célom, hogy még több emberhez eljusson, mert zseniális, úgy ahogy van. 
2 évet vártam rá, hogy megjelenjen az Artúr(mások ötöt, én még jó helyzetben voltam :D), de végre itt van és bőven megérte a várakozást! 

"– Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes."

Véleményem:

Ez nem az a sorozat, amit csak úgy nyugodtan elolvasol, aztán becsukod, hogy na ez is megvolt és pár hónap múlva már nem is tudod, hogy mi volt benne. Nem, ez befészkeli magát az agyadba és a szívedbe és nem ereszt. *_*

"Én a jelenben hiszek. Nincs eleve vesztett helyzet, mindig van új út, új lehetőség."

Lassan elérek arra a szintre, ahol annyira imádom ezt a sorozatot, hogy egy értelmes mondatot se fogok tudni leírni róla, csak ilyeneket, hogy: Vááááááá, Jééééé, Juhúúúú, Neeee, Miééééért, Hooooogy?

Most azért még megpróbálok valamit összekaparni róla, aminek van valami kis értelme is :D.

Már a Lucynál levett a lábamról a sorozat, ez azóta se változott.

Azt hiszem harmadjára is újra kell olvasnom a sorozatot(ezt a könyvet meg másodjára), mert egyrészt imáááádom, és olvasni akarom, másrészt meg annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak na! Legjobb lesz, ha újra kezdem, hátha úgy jobban felfogom. Sokszor úgy érzem egyszerűen nem vagyok elég okos ezekhez a könyvekhez :D. Egyelőre a legtöbbet ismételt kérdésem a sorozattal kapcsolatban a: Mi a franc? :O

Elkezdtem a dedikáláson olvasni már sorban állva, de aztán pár oldal után inkább abbahagytam, mert annyira letehetetlen, hogy éreztem, még pár oldal és engem úgy kell záráskor kikergetni a könyvesboltból, mert együltő helyemben elolvasom. :D Végül egy másik nap, de pár óra alatt ki is olvastam.

A bárcsaklüszi-vágy (;DD) volt az egyik kedvenc apróság a könyvben. Egyszerre sírtam és nevettem ezen, több okból is.

"Don rácsodálkozott, mitől jött a nő ilyen izgalomba, de aztán egy levél fotoszintézise elterelte a gondolatait."

Ó, Don, szegénykém! Edna majdnem pánikba esett, neked meg egy levél fotoszintézise elterelte erről a gondolataid? :D Annyira aranyos! Imádom! ;D Ebben a részben úgy körül lengte őt a béke és az élet szeretete, üdítő volt! Ráadásul vonzotta a hangosan nevetős részeket, legszívesebben minden megmozdulását kiidéztem volna(így se állok tőle messze :D). Azt hiszem az én két kedvenc szereplőm Scar és Don. Persze a többieket is szeretem, de állítólag a négyes társaságból 2-t kiemelkedően kell szeretnem, és az egyértelmű, hogy ők azok. Ők állnak a lelkemhez a legközelebb.

Valamiért úgy emlékeztem, hogy Ednát utáljuk, de lehet csak túl régen olvastam a Szürke szobákat. Mindenesetre, most őt is igazán megkedveltem, nélküle sokkal rosszabb lett volna a helyzet.

"Ki ismerne fel egy ellenséges hadvezért virágos szoknyában?"

Jajj, Lucy! Jajjajjajj! Ennél jobban nem tudom kifejezni magam.

Chestert is sajnálom. Sok bajt okoz, de annyira igyekszik! És őszintén, rohadt nehéz dolga van. Mármint nagyon-nagyon-nagyon nehéz dolga. Bizonyos információk kiderülése után mindent újra kellett értékelnem vele és a sorozat főívével kapcsolatban, teljesen le voltam döbbenve és nem értek semmit.

Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD

Huh ez a könyv érzelmileg és szellemileg és megterhelő. Artúr kiborulása… Meg úgy minden más is! Szórakoztató, de közben mindig úgy érzem magam olvasás közben, mintha épp maratont futnék. Az a könyv, amit a legnagyobb hangzavarban is tudok olvasni, mert annyira kikapcsol. Arról meg nem is beszélve, mert már sokszor említettem, hogy sokszor hangosan nevetek rajta, ami mindig nagyon jó érzés :D. Közben néha a feszültségtől mondjuk visítottam, de szerencsére ez a szobámban egyedül nem keltett feltűnést :D.

"A művészet egyik fele, ha az ember tud lőni, a másik fele az, ha nagyon pontosan tud mellélőni."

Túúúúl jó.

Így, hogy felkészültem, hogy függővége lesz, nem ért váratlanul :D. Tegyük hozzá, hogy szerintem az előző résznek is függővége volt már, ez se különbözik annyira. És az egyszerűen nem lehet, hogy... Ilyen nincs. Nem is lesz a közeljövőben. Értem, hogy háború van, de akkor se lehet!

Az írásstílus természetesen fantasztikus, minden szó a helyén van, minden mondat idéznivaló :D.

Még áradozhatnék róla órákig, de remélem, hogy így is átment a lényeg :D. Ha nem, az előző részeket értékelve is őrülten dicsértem, azóta csak összetettebb és még szuperebb lett a sorozat, szóval azok jól kiegészítik ezt.

Összességében ZSENIÁLIS, letehetetlen, szórakoztató, imádnivaló és összetett. Kikapcsol, lefáraszt és felpörget. A szereplőkért folyamatosan izgulok. Nincs mese, kell a következő rész, mert tudni akarom már, hogy mi folyik itt!

"– Harcot vársz?
– Várja a halál, jön az magától."

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá:

Papírkötésben: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-artur-8401

E-könyvként: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek-ebook/on-sai-artur-szivargo-sotetseg-iii-9153

Képek: Sajátok és pinterestről vegyesen

Diana Gabaldon: A ​lángoló kereszt (Outlander 5.)

Itt is vagyok az Outlander sorozat 5. részével a Lángoló kereszttel. Kicsit rendhagyóan, de csak elolvastam az egészet :D

Fülszöveg:

EGY ​BÁMULATOS KALAND, AMI PRÓBÁRA TESZI A SZÍVET, MÉRLEGRE TESZI A LELKET ÉS MEGMÉRI A SZELLEMET… NYELVEZETE FRISS, GAZDAG LEÍRÁSOK TARKÍTJÁK, A TÖRTÉNET PEDIG CSELEKMÉNYDÚS… MAGÁBA SZIPPANT! CNN.com

A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.

Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.

A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.

„Egy történet, ami egyszerre megindító és varázslatos! ” Northern Echo
Vélemény:Gondolkodtam, hogy hogy értékeljem, de szerintem külön-külön fogom jegyzetek alapján.

1.kötet magyarul

"A ponyván kopogó eső zajára ébredtem, és első férjem csókjának érzésére az ajkamon."

Az előző rész után kiderült, hogy, ha nem szeretem az Outlandert akkor is szeretem szóval nem lesz itt gond :D Csak azon paráztam, hogy megint lesz pár olyan kör, mint a 4. könyv utolsó 400 oldalán, azt nem bírtam volna ki mégegyszer :D Nem volt. Hááát nem igazán, azt a szintet akkor sem érte el. El se hittem, de nagyon örültem :D.
Félrértettem a 4.végét. Bonett nem is halt meg?! Na neeee. Ezt hogy nézhettem félre?! Jajj remélem soha többé nem látjuk de reálisan nézve ez Outlander szóval biztos fogjuk. :(

Csak… ne álljatok a brittek oldalára könyörgöm! Tudom, hogy nehéz meg egy ideig tettethetitek, de végül ne kössetek ki megint egy háború vesztes oldalán könyörgöm!

Békés olvasásomat megszakította, hogy egy idióta vagyok. Megnézni az utolsó rész(eddig) fülszövegét? Nagyon nagyon nagyon nagyon k***ra rossz ötlet! Nem tudná valaki kitörölni az agyamból? Lééégyszi valakiiii! Miért vagy ilyen ki**** idióta, Én? Miért kellett ezt csinálnom?! És miért kell Diananak ezt csinálja??? Én ezt nem bírom!!!! Szerencsére aztán kicsit sikerült lenyugodnom, mostmár majdnem 100%-os a lelki békém. :D

Bármi bajod van megoldja a whiskey. Ennyi ivással csodálkozom, hogy még mindig ennyi baja van a szereplőknek ezen logika alapján :DD
Ha csak kevés ideig is tart ez a nyugalom, akkor is hálás vagyok érte. És tényleg! Az első jó pár száz oldal egész nyugis, Outlander mércével, meg maga a Paradicsomi Béke. Olyan jól esett! 

"– Ó, Jézusom, Jamie! – mondtam halkan, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe.
Évek teltek el azóta, hogy utoljára így láttam őt álmában mosolyogni. Valójában házasságunk első napjai óta, Lallybroch óra nem.
Kisfiúként folyton ezt csinálta, mondta nekem akkor Jenny. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy boldog.
Ujjaimmal tekergetni kezdtem puha, sűrű haját a tarkóján, kitapogattam koponyájának tömör görbületét, a meleg fejbőrt és azon a hajszálvékony ősi sebhelyet.
– Én is – suttogtam neki."

Imádom őket! *_* Jamie, Claire, Roger, Brianna, Fergus, Marsali, a gyerekek... hatalmas figura mind :DDD és szakadok. Bugrisak. :DDD Ennyit szerintem még nem nevettem Outlanderen. Nincs víz? Jó lesz a kereszteléshez a whiskey is, hisz az az élet vize, hát nem? :DD

"– Mint egy nyavalyás páviántörzs – morogtam magamban. – És én alszom a főpáviánnal!"

Egy tömör és rövid Outlander már nem is lenne Outlander. Ellenben a szívroham szót lehetne használni rá. A nyugis fejezetek, részek, mondatok nélkül az egész egy véget nem érő megpróbáltatás lenne :DD Lehet ez a rész nem, de az eddigiek, meg úgy az egész sorozat, abszolút. Most képzeljétek el, hogy mindig csak akkor látjuk őket, amikor épp valami "izgalmas" történik, vagyis épp összeesküdött ellenük az egész világ. Rövidebb lenne, nem kérdés, de kibírná bárki ép ésszel? Én biztosan nem.

"– Sorcha – suttogta, és akkor döbbent rá, hogy pár pillanattal azelőtt így szólította Claire-t. Na ez tényleg furcsa volt, nem csoda, hogy Claire meglepődött. Ez volt a nő gael neve, de Jamie sosem szólította őt így. Szerette benne az idegenségét, az angolságát. Az asszony volt az ő Claire-je, az ő Sassenachja.
És mégis, abban a pillanatban, amikor Claire elhaladt mellette, Sorcha volt. Nemcsak „Claire”, hanem fény is."

Amikor láttam hogy a nőt Fannynak hívják arra gondoltam lehet lesz valami köze: spoiler a 8.fülszövegéig!!: Brianna jövőben születendő gyerekéhez(mert ő is Fanny), akivel a 8.fülszövege alapján a 20.sz-ban van, de most hogy itt van a kislányka arra gondolok hogy őt nevezik el Fannynak az anyja utàn és Brianna csak nevelni fogja de nem biológiailag az anyjaA mongolfoltról még életemben nem hallottam. Ezt is pótoltuk.
Influenzára a legjobb orvosság(a whiskeyn kívül természetesen) ha az embernek egy vészhelyzetet kell megoldania. Legalábbis ha Jamie Frasernek hívják az embert. Már én voltam rosszul helyette is :D.

Mi a franc történik itt? Mi ez a káosz? A végén kicsit elszabadultak az indulatok, kibontakozott egy kisebb káosz. :D Aztán valamennyire úrrá lettek rajta. Érdekes volt a kis nyomozásuk. És azt hiszem itt vége is az első kötetnek.

Ez volt a hosszabb része a könyvnek eredetiben ezt 810 oldal a második része pedig 634.

Semmi negatívumot nem tudok mondani az egészet imádtam és olvasom is tovább angolul a második részt. Annak a végén majd összegzem kicsit.
Még annyit, hogy természetesen ennek a résznek is gyönyörű a magyar kiadása.

"A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, és mi itt vagyunk együtt, te meg én."

2.kötet angolul

"I have lived through war, and lost much. I know what's worth the fight, and what is not. Honor and courage are matters of the bone, and what a man will kill for, he will sometimes die for, too. And that, O kinsman, is why a woman has broad hips; that bony basin will harbor a man and his child alike. A man's life springs from his woman's bones, and in her blood is his honor christened. For the sake of love alone, I would walk through fire again."(legeslegeleje a könyvnek)

Miután a könyv első felét elolvastam magyarul, úgy gondoltam foytatom angolul, ha már magyarul nem tudom. Most először olvastam Outlandert eredetiben. Jól kezdődött mondhatom, az első levélnek/nyilatkozatnak/aztsetudommivoltnak csak minden ötödik szavát értettem :DD Aztán szerencsére több sikerem volt, amikor már nem hivatalos nyelvezetet kellett olvasnom.

Ebben az első rész vége fele.... fúúúú. Egyedül az nyugtatott, hogy tudtam Roger nem halhat meg, hiszen az összes többiben is szerepel. De rohadt közel járt hozzá. És oda az énekhangja :(((. Nagyon sajnáltam szegényt, ez nagy veszteség neki. :( Ami meg azokat illeti, akik oda juttaták: I’m angry as hell at Tyron and that ungrateful bastard, but Jamie has little right to blame him because he had kinda did the same thing. Beated Roger near death with only one bloody question asked.

“You are alive. You are whole. All is well.”

Ezután... nehéz volt. Mindannyiukat sajnáltam.

“Nem halhat meg most kigyómarásban mert pár év múlva kell neki tűzben.” Ez aztán bíztató! :DD Ennél jobbat nem tudott mondani? Mellesleg kíváncsi leszek ez, hogy lesz. Még nem sikerült kiderítenem, hogy itt mennyire lehetséges megváltoztatni a jövőt. Én arra tippelek, hogy az a jelentés csak hazugság. Jamie kapaszkodik az életébe az biztos. Jól teszi. :D Claire és Brianna pedig zseniális, feltalálják magukat. :))

"…what I was born does not matter, only what I will make of myself, only what I will become."

Olyan szerencsétlenek és szerencsések egyszerre! :D Folyamatosan sz*r dolgok történnek velük, szóval szerencsétlenek, de legtöbbször kisebb-nagyobb veszteségekkel túlélik, szóval szerencsések.

Az utazásuk a partra izgalmas volt. :D Rendesen izgultam. Tudtam, hogy nagy baj nem történhet, de attól még féltettem őket és azt akartam, hogy intézzék már el, bár sok bizalmam ebben nem volt. És milyen jól tettem, hogy nem bíztam a sikerben, így legalább nem csalódtam nagyot.

A legvégén megint felgyorsultak az események. A felfedezés, amit Ian hoz, elgondolkodtató. Mellesleg ő miért is van itt? Mi történhetett? Ez Jenny levelére is igaz, komolyan muszáj volt ott abbahagynia???! :DD
Vége.

"…well, if women's work was never done, why trouble about how much of it wasn't being accomplished at any given moment?"

Összegzés: Ez a rész is különbözött az összes eddigitől. Nem tudom ez, hogy lehetséges, de mindegyiknek olyan különböző hangulatuk van. Ezé speciel fantasztikus volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszene, hiszen relatíve nem történt annyi dolog, de én imádtam, hogy csak úgy éldegéltek, pár havonta megoldottak egy-egy kupac sz**t, ami a nyakukba hullott, aztán éldegéltek tovább. :D A pozitív karaktereket egytől-egyig a szívembe zártam. Tudnak nagyon hülyén viselkedni, de én így szeretem őket. 

Fraser's Ridge "Réme"

"She supposed that it it perhaps not fair to quarrel with someone on the basis of what you thought they were thinking."

Ezen a részen nevettem a legtöbbet. :D Családias volt, romantikus, izgalmas, nyugodt és nagyon Outlander szerencsére nagyon kiakasztó rész nélkül. Meg persze egy csomó életbölcsesség, megfelelően tálalva. 

"I understood very well just then, why it is that men measure time. They wish to fix a moment, in the vain hope that doing so will keep it from departing."

Míg az előzőben elgondolkodtam rajta, hogy tetszett-e(mielőtt ugye eldöntöttem, hogy elvakult vagyok és ha nem tetszik akkor is tetszik :D), itt meg se fordult a fejemben más vélemény, mint hogy ez bizony egy ötcsillagos könyv és abszolút imádtam.
Ajánlom mindenkinek! Persze az első résztől kezdve. :D

Az angol kiadás egyébként érdekes több szempontból, főleg a magyarral összehasonlítva, de úgy gondolom a magyar sokkal szebb.

Ami az angol-magyar különbséget illeti: nagyon jó a magyar fordítás. Tényleg, igazi mestermunka. Ha kibírom, akkor a következő részt is minimum félig magyarul akarom olvasni. Jó volt angolul, meg érdekes volt a skót beszédet tisztán látni, de pont azokat a gyönyörű leírásokat szinte sosem értettem. Magas még nekem? Lehet. Igazából a történet teljesen rendeben van, de az Outlander sokkal többől áll, mint történet, itt igazán fontosak a "töltelék" részek is. 

"He thought of such places in a way that had no words, only recognizing one when he came to it. He might have called it holy, save that the feel of such a place had nothing to do with church or saint. It was simply a place he belonged to be, and that was sufficient."

Persze az elhatározás egy dolog, az meg egy másik, hogy kibírom-e a következő rész magyar fordításáig. Főleg úgy, hogy ez a rész nem viselt meg annyira, mint az előzőek, így nem érzem úgy pihentetnem kéne :D. Tervezem a második kötetét ennek megvenni magyarul is. Még el kell döntenem, hogy hogyan tovább. Ritkán van ilyen, de tényleg nem érzem, hogy a magyar bármiben is rosszabb lenne, mint az eredeti, azon a kis tényen kívül, hogy eredetiben már kicsit előrébb jár az írónő, így gyorsabban olvashatnám a könyveket egymás után. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük a továbbiakban. Vajon kiderül ki a gyerek apja? Értem én, hogy őket annyira nem érdekli, de engem igen!

10/10*
Olvasd el!

Képek Pinterestről

Róbert Katalin (szerk.): Meghitt ​pillanatok – Karácsonyi antológia

Újabb magyar novelláskötet és én ezt is imádtam. Amikor meghallottam, hogy karácsonyi antológia készül, nem volt kérdés, hogy megveszem. Nem mindig volt olyan karácsonyi, mint számítottam rá és voltak történetek, amik nem tetszettek annyira, de a nagy része nagyon tetszett. 

Fülszöveg:

Te szembenéznél a legrosszabb emlékeddel, hogy segíts a legjobb barátodnak?

Mernél szerelmet vallani egy titkos találkozón?

Engednéd, hogy egy titok közéd és a szerelmed közé férkőzzön?

Hiszel abban, hogy a testvéreddel mindig megtaláljátok a közös hangot?

Érezted már, hogy valaki éppen akkor lépett be az életedbe, amikor minden remény elhagyott?

Húsz novella, húsz pillanat, amikor megállunk kicsit és egyszerűen csak élvezzük az életet.

A Meghitt Pillanat antológiába a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolai hallgatónak munkáiból válogattunk történeteket.

A kötetet színesíti Benina, Eszes Rita, Greff Magdi, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor írók egy-egy novellája.

Véleményem:

Nézzük őket külön-külön:

1.Róbert Katalin: Nyakamon maradsz
Cuki, macskás történet, ez a legrövidebb szerintem. Tetszett.

„Először vállalj tényleg felelősséget valamiért. Akármiért. Egy cserép muskátliért. Egy macskáért, mit tudom én. És ha képes vagy felelősséget vállalni bárki másért, ha komolyan tudsz venni valamit, akkor próbálkozz az emberi kapcsolatokkal”

2.Sztrinkó Réka: A Titkos Mikulás
Ez az egyik kedvencem, nagyon cuuuki. És teljesen bele tudtam élni magam, árasztotta a karácsony előtti sulis időszak érzését. Már az elején tudtam a csattanót, de nem bántam. A szereplőket is igazán megszerettem, főleg Barnabencét a fura neve és a dohányzása ellenére is. A legjobb barátnőt is nagyon bírtam.

"– Egy hete nem lehet veled értelmesen beszélni, kezdek féltékeny lenni Mária Teréziára. – Minka levetette magát mellém a hosszú padra, és elém tett egy szalvétába tekert, rózsaszín minyont. – Ő az új legjobb barátnőd? Vele szoktad megbeszélni Barnabencét is?
Elkezdtem lehámozni a cukormázba ragadt papírt, és nem néztem Minkára.
– Mária Teréziának vannak a legszaftosabb pletykái. Mindig jön ezekkel a bécsi testőrírókkal, pedig mondtam neki, hogy háremet mégse tarthat."

3.Benina: Hálás tévedés
Kicsit szomorkásabb, de reményteli képet fest a jövőre nézve és nagyon aranyos♥. Bírtam a kissrácot és szerettem a romantikus szálat. Külön pont az írónőnek, amiért a múltat pár mondatban, olyan jól le tudta írni, úgy éreztem tisztában vagyok vele mi történt velük. Bár ijesztő történetnek tűnik az elejétől, de én szívesen elolvasnám, ha ez lenne könyvben. Kicsit olyan Ezüsthidas. Komoly, kicsit szomorkás, de nagyon reményteli és aranyos. :)) Tetszett.

"Bray magához húzott, a szemében azt a szerelmet láttam tükröződni, amit én is éreztem. Végigsimított hüvelykujjával az alsó ajkamon, megremegtem az érintésre.
– Karácsonykor csókolózni kell. A Mikulás megharagszik, ha megszegjük az ünnep szabályait…
– Azt nem engedhetjük"

4.Sárközi Erika Nilla: Egy lámpa fénye
Cuki. Erről kb. ennyit tudok mondani. Tetszett.

„Félve pislantok Ádám felé. Huh! Helyes, mint mindig. Világosbarna, rövid haját szokás szerint beállította – néha, amikor mögöttem ült, még a wax illatát is éreztem –, a terepmintás, kapucnis pulcsija és a deszkás cipője van rajta. Neki nem kell bakancs, BMX-szel jár suliba. Mosolyog, miközben beszélget. Elfordulok, nehogy rajtakapjon, hogy nézem. ”

5.Sereg Gitta: Mindent a barátságért
Hmm… ez se nem karácsnyi se nem romantikus. Egy macska utáló lány keresi a majdnem barátnője macskáját és közben elmegy oda, ahol szakítottak vele? Hát nem tudom, néha kicsit vicces volt, de nem volt különösen érdekes. Semleges.

6.L.K.Patrícia: Az idő minden sebet…
Ez a legszomorúbb, eléggé megviselt. :(( Ezért nem tetszett, de szépen volt megírva.

7.Zugligeti Enna: Miért gyűrődik a Duna?
Ez se volt épp a legvidámabb, de nagyon érdekesnek találtam. Főleg a szimbólumokat, a magyarázatokat, hogy mit miért lát úgy, ahogy. Tetszett, hogy nem volt egyértelmű mi valóságos és mi nem. Szerintem a témái a testvéri szeretet, a család és hát megjelenik benne egy erős apakomplexus. Összegezve nagyon tetszett, mert különös volt és érdekes.

„Szimbólumokká halványítjuk a valóságot, így kevésbé rémisztő.”

8.Tóth Eszter: Szívvel, lélekkel
Amilyen deprimálóan kezdődött olyan jó lett a vége♥ De tényleg. Az elején szomorú voltam, meg dühös a lányra, erre a közepén így elkezdett fejlődni és a végén kaptunk egy szívmelengető történetet. Tetszett.

"– Ez micsoda? – kérdeztem.
– Szerintem fagyöngy.
– Nem hiszem, hogy itt hasznát vehetném – jegyeztem meg keserűen. Amúgy is, ki akarna megcsókolni? Anya elmosolyodott.
– Sose tudhatod, mikor jön el a herceg fehér lovon.
– Egy kórházban max hordágyon."

9.Szabó Krisztina: A csodák ideje
Ez se kezdődött a legfényesebben de aztán nagyon cuki volt. :) Tetszett.

„Utálom a karácsonyt.”

10.Rácz-Stefán Tibor: Mindent elsöprő
♥♥♥Meglepő, de aranyos volt. Kis szerelem első látásra. Tetszett.

„– Ahogy a vízcseppek elmossák előtted a valóságot. Ahogy kiürül az utca, a fákról lecsorog a víz – folytatja Marek, és közelebb csúszik hozzám. A karja az enyémhez ér, amitől ezernyi ponton kelek életre. ”

11.Tiszlavicz Mária: Az adventi vásár
<33 Újabb szomorú múlt, újabb aranyos történet. Tetszett.

„Mira elmosolyodott, és Márk újra érezte azt a bizsergető melegséget, amikor a lány Európa hatalmait szemléltette neki. A falhoz tolta őt, két tenyere a fiú válla mellett nyugodott. Márk játszotta Németország és szövetségesei szerepét, Mira egyik tenyere Oroszországot, másik tenyere Franciaországot és Nagy-Brittaniát szimbolizálta.”

12.Greff Magdi: Osztálykarácsony
Oh, ez meglepett de szuper! <3 *_* Tetszett.

"Tomi mindig is büszkén vallotta, hogy rá nem jellemzőek a csajos érzelmi viharok, és őt semmivel sem lehet kibillenteni a lelki egyensúlyából. Ez a meggyőződése pont addig a pillanatig tartott, amíg meg nem látta az új osztálytársukat.
Orsi szerelem volt első látásra. Testi-lelki kihívást jelentett, amikor a lány először leült elé. "

13.Eszes Rita: Elrendezett házasság
Ez a sok név! Igazán tetszett, csak kicsit zavart voltam az elején mert nem tudtam ki milyen nemű, milyen kapcsolatban áll egymással és, hogy milyen évben járunk, ne kérdezzétek miért feltételeztem, hogy a múltban, valószínüleg azért mert annyira hagyományosak. Érdekes volt és cuki, az első mondata elég jól összefoglalja. Tetszett.

„– TE BELESZERETTÉL A SAJÁT FÉRJEDBE?”

14.Őszi Alíz: Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok
Még cukibb♥♥És nagyon érdekes volt, hogy mi mindig csak egy napot láttunk, de közben tudtuk, hogy a szereplők többször találkoznak. Reménytelen romantikus vagyok tudom, de én kíváncsi lennék mi lett velük. Barátok maradtak? Összejöttek?

„– Az "egy perc, sok cseresznye” nem is létezik. Most találtam ki, mert láttam, hogy szomorú vagy."

15.Fráter Zsuzsanna: Havas utakon
<3
Most mit mondjak? Hogy ez is aranyos? Mert tényleg az volt! Így nem tudok mást mondani. Én nem mertem volna. Tetszett.

"– Ne izgulj, ha biztonságban hazajuttatlak, én is kérek valamit.
– Mit?
– Majd elárulom, ha megérkeztünk. Áll az alku?"

16.Chiara: Bakancslista
<333 *_* awww hjajj♥♥

"A szíve úgy kalimpál, mint egy megkergült metronóm, a gyomrában pedig mintha szétpukkannának a buborékok, és remegős szárnycsapásokkal pillangók
szöknének ki belőlük. Még a lába is elgyengül. A könyvek nem hazudtak."

„A szerelemnek nem kell feltétlenül bonyolultnak lennie.”

17.Misz Anna: Remény receptre
Ehh, sajnálom de ez igen erősen deprimáló számomra. Nem tetszett.

"– Mit fogsz csinálni ötven év múlva?
– Kiszekálom az unokáimból a lelket is – vágja rá gondolkodás nélkül. – És elcsábítok mindenkit az otthonban, ahova bedugnak.
Ezt nem esik nehezemre elhinni. Olyan lánynak hangzik, aki folyton mások társaságát keresi.
– És talán bungee-jumpingolni is fogok – teszi hozzá.
– Az nem veszélyes?
– Ugyan! Ha jól csinálod, semmi sem veszélyes.
Akkor ezek szerint én nem csinálom jól az életet, de ezt inkább nem mondom ki."

18.Novák Vica: Távol, mint a csillagok
Testvéri szeretet, család. Tetszett.

"– Abban a sorozatban az összes pasasnak ijesztő, fura feje van.
– Egyik sem olyan szörnyű, mint a te Kancsal Timmyd! – ellenkezem, mire a nővérem újra felkacag.
– Őt nem ér bántani! A dolgok jelenlegi állása szerint, ő életem szerelme.
– Rágót ragasztott a hajadba!
– Csak figyelemhiányos volt! És azóta biztos megkomolyodott.
– Amikor egymás mellett álltunk, azt se tudtuk, melyikünkre néz! Lehet, hogy igazából én tetszettem neki!
Annyira röhögünk, hogy Gracie-nek le kell másznia a létráról. Egymásba kapaszkodva vihogunk, miközben az égősor nyeglén csüng az ajtó felett. "

19.Vasváry Csilla: Adventi SMS-naptár
Cuuuuki*_ *_* Tetszett.

"December elsején érkezik az első hó és egy SMS.
Ez egy adventi naptár Dórának."

20.Nagy Roxána: Bőrömön a hó
♥Konfliktust az elejétől tudtam. A hangulat szuper, síélésért pluszpont és csak úgy szikrázott a levegő köztük <3 Tetszett.

"Szilárd pillantása elkapta az enyémet, szürkébe és kékbe olvadt az ég és a föld.
Fecsegni kezdtem az időjárásról, a szobatársakról, az érettségiről. Megpróbált félbeszakítani, de nem hagytam, dőlt belőlem a szó, egyre gyorsabban, egyre hangosabban hadartam, mintha a hangokkal
falat húzhatnék kettőnk közé.
A szája lecsapott az enyémre. Jeges ajkak forráztak, dércsípte ujjak futottak a nyakamon, beleborzongott mindenem.
Súlytalanná váltam. Emelkedtünk."

Összegezve imádtam. Csak kettő nem tetszett az Idő minden sebet…. és a Remény receptre, mert ezek nekem túl szomorúak voltak. Egy semleges a Mindent a barátságért. A többi tetszett. Kedvenceim: Titkos Mikulás, Hálás tévedés, Osztálykarácsony, Mindent elsöprő, A csodák ideje, Az adventi vásár, Elrendezett házasság, Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok, Bakancslista, Adventi SMS-naptár, Bőrömön a hó. De a többi és tényleg tetszett :)) És mindegyiknek gyönyörű volt a stílusa, az írásmódja. Igazán igényes. És könnyen olvasható. Szívmelengető.
A kötet tanulsága, hogy annyi aranyos fiút láttam már itt, hogy muszáj lesz az életben is összefutnom eggyel :D.
Ajánlom bátran és szerintem ez is kedvenc lett. :))
Ui.: Hiányoztak belőle a gyönyörű rajzok. Az előző részben imádtam, hogy minden történethez volt egy.

10/10*

Olvasd el!

R. J. Palacio: Wonder (Wonder 1.)

Molyos adatlap

Ma R. J. Palacio ifjúsági/gyerek könyvéről hoztam értékelést, a Wonder-ről. Ezt a könyvet az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam. Ez volt az első hónap, hogy részt vettem erre a legelső bejegyzésemmel elkések, tipikus én :D. Maga a könyv nagy megelégedésemre, igazán tetszett. Nézzük is!

"Courage. Kindness. Friendship. Character. These are the qualities that define us as human beings, and propel us, on occasion, to greatness."

Fülszöveg:
Angol:

I won't describe what I look like. Whatever you're thinking, it's probably worse.

August (Auggie) Pullman was born with a facial deformity that prevented him from going to a mainstream school—until now. He's about to start 5th grade at Beecher Prep, and if you've ever been the new kid then you know how hard that can be. The thing is Auggie's just an ordinary kid, with an extraordinary face. But can he convince his new classmates that he's just like them, despite appearances?

R. J. Palacio has written a spare, warm, uplifting story that will have readers laughing one minute and wiping away tears the next. With wonderfully realistic family interactions (flawed, but loving), lively school scenes, and short chapters, Wonder is accessible to readers of all levels.

Magyar:

„Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története.” (Wall Street Journal)

August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Vélemény:

Nagyon aranyos. Viszonylag kevés gyerek könyvet olvasok, de amikor ilyen jó kerül a kezembe, akkor kész felüdülés a többi olvasmányom között. Címke szerint ifjúsági, de nekem az ötödikesek még gyerekek, így ez egy gyerek könyv, de nem mesekönyv. Az egyik jó tulajdonsága tehát, hogy aranyos.

Ez a főszereplőink érdeme főként. Igen, főszereplők. Én is meglepődtem, hogy váltott szemszögű, de tényleg az. És nagyszerűek.

"It’s not enough to be friendly. You have to be a friend."

Auggie nagyon jószívű, csak hát tényleg gyerek ha érettebb is bizonyos tekintetben mint mások más téren meg éretlenebb. Nem tudom, szerintem mi nem ilyenek voltunk ötödikben. Auggie tényleg kicsit csak magára figyel. De miért is várnánk el egy korabeli gyerektől, hogy mások helyzetébe, mondjuk a családjáéba beleképzelje magát? Az elvonulásai, hisztijei erre a legjobb bizonyítékok, de a karakterfejlődése során ezt kinövi, így azt mondhatom, hogy kimondottan szükség volt rájuk az elején. Ezen kívül minden elismerésem a övé, hiszen okos, értelmes, megbocsátó(2 üzenetbe került Jack-nek megbocsátania? :D) és rendkívül erős mindemelett persze figyelemreméltó mennyit változott egy év alatt, tényleges a szemünk előtt nőtt fel. Sok pofont kapott az életben, de nem tört meg, sőt egy kedves, nyitott és elfogadó fiú vált belőle.

"I think there should be a rule that everyone in the world should get a standing ovation at least once in their lives."

A nővérével az egész könyv alatt együttéreztem. Én is megértem hogy mi miért volt, miért figyelt rá kevésbé a családja, de azért valahol mélyen mégis fáj. Nincs valós tapasztalatom, hogy milyen lehetett a családjukban felnőni, mégis meg tudtam érteni, együtt tudtam érezni vele, mert úgy éreztem sok mindenben hasonlítunk. 

A barátját bírtam, azt eltekintve, hogy nagyon idegesített a szemszöge. Nem vele volt problémám, hanem azzal, hogy valamiért az ő fejezeteiben nem voltak mondat eleji nagybetűk. Miért nem???

Summert és Jacket is nagyon bírtam.

Rövid volt. Gyorsan be lehetett fejezni és most úgy érzem, ehhez a történethez pont megfelelt a hosszúsága. Mindent elmondott, amit kellett. Egy-egy dolgot még kicsit lehetett volna részletezni, de gondolom azokra kitérnek a novellákban.

"It's what you've done with your time, how you've chosen to spend your days, and whom you've touched this year. That, to me, is the greatest measure of success."

Nagyon tanulságos. Meg kéne nézetni az osztályokkal. Ahogy olvastam én is végiggondoltam, hogy én mit csinálnék abban az életkorban, ott. Bámulnék. Aztán elkapnám a tekintetem. Majd megint bámulnék. Épp, mint mindenki más. Tudom, hogy nem szép dolog, de ezért jól is esett a lelkiismeretemnek az a rész, amikor arról beszél, hogy ő is bámulna, ha egy Wookie elkezdene az iskolájukba járni. Egyszerűen ilyen az ember és végiggondolva, ez még nem elítélendő viselkedés annak ellenére, hogy nyilván a figyelem elszenvedőjének nehéz lehet. Mit csinálnék ezután? Nem tudom. Szeretném az hinni, hogy odamennék hozzá, amikor egyedül van, de ha vannak más barátaim, akkor valószínüleg nem ezt tenném. A gúnyolódókat sem állítanám meg. Nem mert nem akarnám, hanem mert nem merném. Ha mellém ülne nem ülnék el és azt a nevetséges Pestist se játszanám. Elnézni állítólag közel ugyanolyan rossz, mint elkövetni, de őszintén nem hiszem, hogy mást csinálnék, mint amit leírtam.

"If every person in this room made it a rule that wherever you are, whenever you can, you will try to act a little kinder than is necessary – the world really would be a better place. And if you do this, if you act just a little kinder than is necessary, someone else, somewhere, someday, may recognize in you, in every single one of you, the face of God."

Tetszett, hogy a végére oldódott a hangulat. Az elején és a közepén egyes részeknél már nagyon besűrüsödtek a rossz dolgok, így örültem, hogy a vége kicsit cukormázas lett.

Mindenkinek van egy saját történetet. Mostanában nagyon figyelek egyes történetek különböző szemszögeire(ha egy nézőpontosak is), örülök, hogy ez a könyv ezt kifejtette. Hiszen egy történeten rengeteget változtat maga az ember, aki nemhogy meséli, de érzékeli, felfogja. És az idő nagy részében hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.

A végén nagyon tetszettek a képeslapokra írt elvek. Illetve sok szép mondat volt benne, amit érdemes észben tartani. Örülök, hogy angolul olvastam, mert a magyar fordítás az idézetek alapján annyira nem nyűgözött le. Semmi probléma nincs vele, csak nem adja át ugyanazt a hangulatot.

"Now that I look back, I don't know why I was so stressed about it all this time. Funny how sometimes you worry a lot about something and it turns out to be nothing."

Összegezve ez egy aranyos, tanulságos kis történet, amit bátran ajánlok mindenkinek.

A film:

Amikor a film megjelent természetesen láttam az előzetesét, de félreraktam a megnézést, mert előbb elolvasom a könyvet, csak aztán a könyv olvasás tolódott és tolódott.

Most befejeztem a könyvet délután és este, már szinte az egész család együtt nézte. Aztán nem értették az érzékeny kis lelkemmel miért nézek ilyet. Nem győztem győzködni őket, hogy ne ítéljék meg az eleje alapján, ez igazából egy kedves kis aranyos sztori lesz. :)

Eltér helyenként, de semmi egetrengető hibát nem találtam benne a könyvhöz képest. Nagyon szépen átadta a hangulatot, a szereplőket, igazából az egészet. Megéri megnézni.

10/9

Olvasd el!

Egymás szemében

Az Egymás szemében egy olyan bloggerekből álló csoport, aminek keretein belül egymásnak ajánlunk könyveket. A témánk ebben a hónapban az iskolakezdés volt. Az Igazi csodát nekem Judy az Egy elképzelt könyv blog bloggerinája ajánlotta. Szeptemberi menetrend:

Szeptember 18. ❤ Ágota, Bűbájtalan
Szeptember 20. ❤ Judy, Abigél
Szeptember 22. ❤ Az igazi csoda
Szeptember 24. ❤ Adrienn, Nyitótánc
Szeptember 28. ❤ Vhrai, Léggömbök
Szeptember 30. ❤ Tina, Kiűzetés a Paradicsomból

Colleen Hoover: Confess

Molyos adatlap

Sziasztok!
Kevés bejegyzés és még kevesebb értékelés került ki mostanában a blogra, szóval megkérdeztem molyon miről szeretnétek értékelést látni. A Hamis herceg és eközött döntetlen lett az állás. Mivel a Hamis herceget először még szeretném újraolvasni gyorsan, ezért ezzel kezdem. De minden másról is igyekszek írni, amit kértetek. :D

Spoilermentes értékelés Colleen Hoover Confess – Vallomás címú regényéről.

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

Fülszöveg:
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.(…)– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."

Vélemény:
Először is, ami leginkább meglepett a könyvben, hogy vannak benne fordulatok! Titkok, amikről tudunk, titkok, amikről nem. Pár óra alatt kiolvastam, le se tudtam tenni annyira fenttartotta a figyelmem. Úgy ledöbbentem mindig! Csak néztem, hogy what?! Néha pozitív, néha negatív meglepetés, de az biztos, hogy volt bőven. Szóval ez egy jó pont.
Kicsit féltem is tőle, mert sokan találták gyengének, nem Colleen szintűnek, de én semmi hanyatlást nem vettem észre benne. Sőt, több Colleen könyvet tudnék mondani, ami ennél kevésbé tetszett.

„Felkacagok, és nevetésem hallatán olyan gyengéd tekintet süt Owen szeméből, hogy rádöbbenek: pontosan ez az, amit akarok. Önzetlenség. Minden kapcsolatnak ez kéne, hogy legyen az alapja.”

"Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz teneked, mint amit te okozol őneki."

Könnyedebb (nem könnyed, de könnyedebb!), mint a Velünk véget ér, mégis közelebb álltam a síráshoz ezt olvasva. Hiszen ez az egész teljesen igazságtalan!!! Annyira feldühítettek egyesek! Lydia!!! Trey!!! Mr. Gentry!!! Mit képzelnek?! Valami összeesküvést szőnek, csak hogy a főszreplőknek a lehető legrosszabb sorsa legyen?! Nagyon mérges voltam mindenkire.
Auburnt nagyon bírtam, nagyszerű karakter, de tényleg. Erős, céltudatos és önfeláldozó. Nem bonyolít, nem szenved a saját hülyeségétől, igyekszik a legtöbbet kihozni a helyzetéből. Vannak emberek, akikkel szemben gyengébb, de ez nem az ő hibája és egyre erősebb lesz velük szemben is.

"– Owen Gentrynek hívnak. Művész vagyok, és ez a műtermem. Kevesebb, mint egy óra múlva kezdődik a kiállításom, és szükségem van valakire, hogy intézze az eladásokat, ugyanis a barátnőm a múlt héten szakított velem."

Owent természetesen imádtam, bár beszélhetett volna hamarabb… A kommunikáció nagyszerű dolog, a legtöbb problémát sokkal hamarabb meg lehet oldani a segítségével. Ezt valahogy mindig elfelejtik a karakterek. Ők annyira nem, az egyetlen eset, amire emlékszem az Owennel volt és valamilyen szinten őt is meg tudtam érteni. Az ő szemszöge ugyanúgy tetszett, mint Auburné. 

"– Senki nem érdemel meg téged úgy, mint én.(…)– Senki sem lát téged úgy, mint én.(…)– Senki sem ért meg téged úgy, mint én.(…)– Senki sem pörgeti fel a szívedet úgy, mint én.(…)– És senki más nem érdemli meg, hogy megkapja a testedet, ha előbb nem nyeri el a szívedet."

Emory a kedvenc mellékszereplőm. Hatalmas arc, nevettem a beszólásain és nagy hasznára válik a könyvnek. Feldobja. A kerítőnősködése szórakoztató és jót tesz a szereplőknek. 

A vallomások, amiktől ez a könyv igazán eredeti lesz, egyszerűen lenyűgözőek. Főleg, hogy igazak! A Danny O'Connor festményei, amik a könyvet díszítik úgyszintén. Imádtam az elején a Galériás részt. A későbbiekben ugyan nem kapnak akkora szerepet, de jól kiegészítik a történetet. Egyes vallomás egyenesen sokkoló.
A stílus, mint mindig kifogástalan. A párbeszédek awww  vicces és romantikus és nyílt.

"– Azt akarom, hogy emlékezz rá, mennyire kalapál a szíved, valahányszor megcsókollak."

A romantikus szál aranyos, szenvedélyes, egyszerűen imádnivaló. A két főszereplő együtt tökéletes párt alkotnak. Imádom őket!  

"Úgy csókol meg, mintha be akarná pótolni az összes csókot, amit nem adhatott nekem a múltban, és nem adhat majd nekem a jövőben."

A történet eleje szomorú, de ez engem annyira nem viselt meg, hiszen annyira az elején voltunk, nem tudtam teljes átéléssel szomorú lenni azokért, akiket éppen most „ismertem meg”, nem így működök nálam. A kicsi múlt és jelen összecsatolás meglepett.

"A tapasztalatlanság és fiatalság vádjával szemben lehetetlen védekezni."

A többi rész meglepő, dühítő, vicces, romantikus, még egy kicsit dühítő, folyamatosan romantikus és vicces, szomorú, majd… ezt mindenki nézze meg maga. 

Jobban tetszett, mint az It Ends with Us. Nem lett a kedvenc CoHo könyvem, mert az még mindig a Maybe Someday, de azon gondolkodok, hogy kedvenc könyvnek jelöljem-e. Bátran ajánlom mindenkinek! Vicces, romantikus, fordulatos, érdekes. Imááádtam! 

ui.: Nagyon örülök, hogy a nagynéném megvette nekem Karácsonyra angolul, mert ez a kiadás (ha rossz UK-s minőség is) sokkal jobban tetszik, mint a magyar. A nyelvezete teljesen értehető volt.

"Félek, hogy ha csak egyszer is a szívemre hallgatok, akkor soha többet nem leszek képes ügyet sem vetni rá."

10/10

Olvasd el!

A könyvből készült sorozat is. Én másfél részt láttam többet nem bírtam. Nem rossz, de túlságosan megváltoztatta a könyvről bennem kialakult képet. Meg hát vannak különbségek, logikátlanok is. Aki mégis megnézné: íme az első rész, magyar felirattal: http://indavideo.hu/video/Confess_1x1

Képek: Danny O'Connor alkotásai https://wellhung.co.uk/artists/danny-oconnor/

Többi pinterest.

Maggie Stiefvater: Hollófiúk

Sziasztok!

Az előző hónapban teljesen a Hollófiúk sorozat hatása alá kerültem. Majdnem egymás után olvastam a részeket, alig bírtam letenni. Az elsőt még tavaly nyáron olvastam, de valamiért csak most jutottam el a folytatásáig. De elolvastam, teljesen beleszeredtem és most értékelést is írok! Kezdjük! Minden könyv fülszövege SPOILERES az előtte lévőkre.

1. Hollófiúk

"– Blue. A nevem Blue Sargent.
– Blair?
– Blue.
– Blaize?
Blue felsóhajtott.
– Jane – sóhajtott fel Blue.
– Ja, Jane! Mintha Blue-t hallottam volna."

Fülszöveg:

Nem ​látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.

Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát.
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

"– De azért biztonságos? – Csak annyira, mint az élet."

Vélemény:

"– Kihagytad a törit – mondta a vonal túlsó végén Gansey szobatársa, Ronan Lynch. – Azt hittem, holtan fekszel valahol egy árokban. (…) – Jegyzeteltél nekem? – kérdezte Gansey. – Nem – felelte Ronan. – Azt hittem, holtan fekszel egy árokban. "

Nagyon nagyon szerettem!
Az eleje, amikor még nem ismerték egymást egy kicsit lassan indult nekem, de aztán ráhangolódtam a könyvre és nagyon tetszett! A Hollófiúkat (nem az összeset, de azt a négyet) imádtam! Mindig bírom, az ilyen baráti társaságokat, ahol mindenkinek van valamilyen szerepe, különleges személyisége és őket tényleg imádtam.
Gansey, Ronan, Adam, Noah. *_* 
Blue egy picit idegesített. Nem volt az a kimondottan idegesítő főszereplő, de voltak fura pillanatai. Pl.: Azt mondja az anyja a szabad döntés híve, nem korlátozza őt, a következő percben meg már panaszkodik, hogy az anyja folyamatosan irányítani akarja. Meg van az a másik kicsit hibás dolog, hogy bevalássa szerint a házuk tele van nőkkel, nagynénikkel, barátnőkkel… de senki más nem lakik ott rajta és az anyján kívűl csak Persephone, Calla(remélem így hívják), Orla és nagyon idéglenesen Neeve. Lehet csak szerintem, de ez nem olyan hű, de sok! Na mindegy.
Ebben az érdekes kis szerelmi háromszögben, ami egyelőre még nem is az, Ganseynek szurkolok. 

"– Honnan tudod? – Jézusom, hát az internetről, Gansey."

Értem már miért olyan vegyesek a vélemények erről a sorozatról. Tényleg különleges hangulata van a könyvnek, ami vagy megfogja az embert vagy nem. Engem megfogott!
Tetszett a története, imádtam a szereplőket és a borítót is. Viszont! Mi a franc volt a vége? Abbahagyták a legizgalmasabb pillanatban, aztán meg se magyarázták! Mi történt? Mi van Adammel? Mi az az utolsó mondat? Nagyon remélem, hogy a következő részben elmagyarázzák, de szerintem igazán el lehetett volna itt is.
A fordulatokat viszonylag jól meg tudtam jósolni mindenféle látói tehetség nélkül is, de nem volt kiszámítható. A vége felé volt olyan rész, ahol egy kicsit abba kellett hagynom az olvasást, mert olyan izgalmas volt, hogy már nem bírtam, aztán persze gyorsan folyatattam.
Nemsokára folyatom a következő résszel. :))

"Így tesszük meg a halálba vezető utat? Tűnődött Blue. Botladozva elhalványulunk ahelyett, hogy emelt fővel várnánk a finálét?"

2. Álomrablók

"– Mitől ilyen finom itt a tea?– Beleköptem."

Fülszöveg:

Varázslat és romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!

Miután Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmai is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba.
Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey…

„A Hollófiúk elképesztően sokrétű és eredeti mese: semmihez sem fogható misztikus thriller. …A rajongók már tűkön ülve várták a második részt.”
School Library Journal

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

"– Csak nem képzeled, hogy veled fogom megtárgyalni az ügyeimet!
– Miért nem? – kérdezte Gansey. – Mi kifogásod van ellenem?
Erre még maga Blue sem tudta a választ – egyelőre.
– Nem vagy a… a… nagyanyám – válaszolta idegesen.
– A nagymamáddal szoktad megtárgyalni a szerelmi ügyeidet? Én el sem tudnám képzelni, hogy a nagymamámmal tárgyaljam ki a csajokat. Pedig nagyon kedves asszony. A maga véresszájú, rasszista módján."

Vélemény:

A könyv történéseihez képest kicsi dolog, de jól lehet rajta keresztül értékelni a könyvet: Azon egyedül én akadtam fenn, hogy BÉRGYILKOS???!! Mindenkinek őszintén elmondja, erre kb. egy vállvonást kap válaszul! Nem egyezik a felfogásom a szó jelentéséről a szereplőkkel? Vagy komolyan NEM ZAVARJA őket?! 

Ez a könyv komolyan fura. A legtisztelettudóbb karakterek pillanatok alatt molotov-koktélt dobáló idiótákká változnak, senkit nem zavar, ha valaki bérgyilkos, amin még mindig nem tudok túllépni. Embereket. Öl. Akkor mégis miért kezelik így őt? Kitart amellett, hogy nem emberrabló, de az miért is lenne rosszabb, mint a bérgyilkosság? Maura mégis beleszeret. 

"– Bárcsak megcsókolhatnának, Jane – mondta Gansey. – Mert akkor én is kérnék tőled egy csókot. Itt, ezek alatt – mutatott fel a csillagokra. – Aztán egy szót se."

Blue bevallja, hogy Ganseyt szereti, ez elég biztos volt az első perctől kezdve. Tetszik, hogy Blue nem szenvedett saját maga becsapásával évekig. De nyilván, halálosan komoly okokból nem lehetnek együtt. Mondjuk a jóslat feltételei még mindig nem tiszták nekem. De őszintén, sosem fogok mindent megérteni ebben a könyvsorozatban, annyira fura, következetlen és irreális az egész. És tudjátok mit? Ez engem nem is zavar! Megértettem, hogy ez a könyv ilyen és kész. Maggie Stiefvater stílusa miatt nagyon megoszlanak a vélemények erről a sorozatról, de szerencsére nekem sikerült ráhangolódnom, így én a szeretők táborát erősítem. 

Adam megőrült. Nem, nem csak úgy mondom. Komolyan egyre őrültebb lett. Már az előző részben se bírtam és ezen ebben sem sikerült változtatnia.
Ronant bírtam, csak az életmódjával illetve a dührohamaival (Adaméivel sem) nem értek egyet. 

Imádtam, hogy ilyen nagy szerepet kapott benne az álmodás, ami az egyik kedvenc témám. Érzékletesen volt leírva, izgalmas volt, söét, veszélyes, zavaros és nagyon álmos, imádtam! 

"– Amíg nem leszek itthon – merengett el Gansey –, álmodj nekem új világot! Minden éjjel."

Gansey úgy néz ki irányítás mániás, főleg ami a barátait illeti (nem újdonság) és úgy összességében gazdag. Ez nagy hatással van rá pozitív és negatív irányba is.
Blue egy véresszájú feminista :DD. Nagyon szerettem. Sajnáltam, hogy nem volt több fejezet az ő szemszögéből, de persze az előző könyv volt inkább az övé, ez Ronané.
Noaht bírtam még mindig. Cuki.
A jósnőket a 300. Fox Streetről nagyon bírtam. De nekik is voltak stikkjeik. 

"– Tiszteletlen! Mind a két nagymamám meghalt.
– Jézusom! Miben haltak meg?
– Anya szerint „kotnyeleskedésben”.
(…)
– Kezdem azt hinni, hogy örökletes betegségben szenvedsz – mondta Gansey. – Minden férfit felzabáltok, aki csak a közeletekbe kerül? Hova tűntek a hímneműek? Van pincétek?
Blue hátralökte a székét, és felállt.
– Ez egy kiképzőtábor. A pasik nem bírják a gyűrődést. Szegénykék."

Nem szeretem, ha a gonosz szemszögéből is van történet elmesélve. Persze jobb az ismert ellenség, mint az akit nem ismerünk, meg a vége után nem is biztos, hogy annyira gonosz, de én akkor sem szeretem az ilyet és kész.
Kavinszky egy beteg idióta. De igazán hálásak lehetünk neki.


A szereplők leírása után most úgy tűnhet nem bírtam őket (pedig én írtam, hogy de!). Tele voltak hibával. MINDENKINEK voltak stikkjei. Mégis mindenkit nagyon bírtam. Hiszen emberek. Vannak hibáik, követnek el hibákat, esetleg ők maguk is hibák. Ez csak emberibbé, valóságosabbá teszik őket. Annyira, hogy néha annak ellenére, hogy az egész regény egy nagy kitaláció, fantasy elemekkel, megfeledkezek erről. 

A történet izgalmas és unalmas, nem történik semmi és annyi minden egyszerre, hogy azt se tudom hova nézzek, nyugodt és a körmöm rágnám végig (ha szokásom lenne), valóságos és teljességgel irreális, a szereplők tökéletesek és úgy ahogy vannak romhalmazok. És igen, ennek az egésznek most volt értelme. Ha nem érted, akkor olvasd el és aztán meglátod. 

A vége függő, még jó, hogy már a kezemben is van a következő rész. :D
A borítója ennek a résznek tetszik a legkevésbbé, de azért jó.
IMÁDOM! Jöjjön a következő rész. 

Ui.: Nem csak nagy vonalakban látszik hogy írreális és következetlen. Vannak, hogy egymás utáni sorok hazudtolják meg egymást. És most nem túloztam! Ez így teljesen okés. :DD
UiI.: A baráti társaságot is még mindig imádom, ha külön vannak is érződik a kapcsolat.

"A csókolózás olyan, mint a nevetés. Ha jó a vicc, nem számít, mikor hallottál utoljára egy klassz poént."

3. Kék liliom, liliom kék

"– Nektek halállistátok is van? – vágott közbe Ronan. – Ez nagyon durva! Én is rajta vagyok?
– Néha azt kívánom, bárcsak rajta lennél – felelte Blue."

Fülszöveg:

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.

Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban az a legnagyobb baj, hogy forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Az anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

„A karakterek – bocsánat a kifejezésért – halálosak. És a hangnem, ami egyszerre baljós, rejtélyes és rémisztő, tökéletesen illik a tartalomhoz. A Kék liliom – Blue Lily, Lily Blueigazi gyöngyszem.” – Booklist

„Pont olyan pazar és kiszámíthatatlan, mint vártam, sőt, még annál is jobb. Még most sem tudom szavakba önteni, mennyire imádom ezt a sorozatot. Legyen elég annyi, hogy minden egyes szereplőjéhez mélyen kötődöm.” – Marcilia, amazon

"– Bumm, egy és két és há' és négy és lalalalala…"

Vélemény:

Először is ennek a borítója a legcsodásabb a könyvsorozatból. A színek, a virágok, a fej, passzol a történehez(az angol újabb borító jobban passzol mondjuk, de kevésbé szép). Csodás. <3 :))
Blueval nem tudom eldönteni hasonlítunk e egymásra, de most nagyon tudtam vele azonosulni.

"– Ön Jesse Dittley?
– ÉN VAGYOK JESSE DITTLEY. TE NEM ESZEL ZÖLDSÉGET?
Igaz, hogy Blue épp csak súrolta a másfél métert, és az is igaz, hogy nem evett elég zöldséget, de egyszer már utánajárt ennek a kérdésnek, és arra jutott, hogy a két dolog nincs összefüggésben egymással."

Romantika szempontjából csak azt mondhatjuk, ami egyes élelmiszerekre van írva, nyomokbanromantikát tartalmazhat. Ez általában azt jelenti, hogy a nyomdában, ahol ezt nyomtatták romantikus könyveket is nyomnak :DD. Ebben egy pillanatra nem figyeltél oda párszor és már le is maradtál a romantikus „jelenetről”. Az pici, ami volt benne az nagyon tetszett. :DD És igazából nem hiányzott nagyon, hogy több legyen. 

Adamet sosem fogom megszeretni. Még mindig idegesít a zörnyű kisebbségi komplexusa, hogy azt se tudja mit akar és folyamatos szenvedése. 

Már megint gonosz szemszög. És már megint nem igazi.


Szürkét megkedveltem. 
JESSE DITTLEY-t is :DD Sajnálom, hogy meg kellett halnia:( 

Imádtam, imádtam! Ez a könyv KÜLÖNLEGES, nincs jobb szó rá. Vicces, életteli leírások vannak benne és remek a hangulata. Ajánlom mindenkinek.
Egyben akartam elolvasni a sorozatot a második résztől, ennek érdekében tegnap el is mentem a könyvesboltba, de hogy, hogy nem ez pont nem volt! pff. A tervemnek annyi. Kedden, amint megint lesz nyitva bolt megnézem mégegyben, és nagyon remélem, hogy lesz 4. rész. Alig várom már, hogy mindenre fény derüljön.

"Kellemes bizsergést érzett, azt a fajta elégedettséget, ami egy szépen elrendezett könyvespolc láttán szokta elfogni."

4.Hollókirály

"– Szétváljunk, vagy ez most egy horrorfilm?
– Sikíts ha valami enni kezd!"

Fülszöveg:

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.

"III. Richard Gansey már számon sem tudta tartani, hányszor mondták neki, hogy nagy dolgokra hivatott."

Vélemény:

Az utolsó rész mindig kicsit rizikós. Én általában azokat szeretem a legjobban, de ez inkább egy mindent vagy semmit játék. Ha az utolsó rész valamilyen okból nem tetszik, dőlt az egész sorozat. Mily' szerencse itt nem ez volt!
Tökéletes befejése ennek a rendkívüli sorozatnak. Az első rész után nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom, hogy kedvencem lesz, mégis így lett. Magával ragadott a hangulata, a stílusa, a szereplők. Ó, a szereplők! <333 
Olyan aranyos mindenki együtt!

"Aludjunk. Álmodjunk."

Szerintem már csak ismételni tudnám magam, az előző két résznél mindent leírtam, ami elvarázsolt ebben a könyvben.
És a végén.. vége. Nem az, amire számítasz és ettől csak még inkább imádom. Az amire számítasz és ettől csak még inkább imádom. (Ne keresd a logikát!) 

Iiiiimádom! Most így ezt írva, olyan fangörcs kapott el, ami olvasás közben is alig. Különleges, álomszerű és az egész úgy ahogy van tökéletlenül, logikátlanul, úgy van jól. Nem tökéletes, de semmit nem változtatnék.
A valósághoz a köze nincs És teljesen valósághű, mégis jobban bele tudtam magam képzelni, mint a legtöbb könyvbe. Úgy érzem ez a könyv megért engem. Hülyén hangzik, de ez így van. 

“Könyv volt, aminek az utolsó oldalainál tartott. Már alig várta, hogy a történet végére érjen, és megtudja, miként alakul a cselekmény, ugyanakkor mégsem akarta, hogy a könyv befejeződjön.”

A borítója gyönyörű! <3 A kedvencem még mindig az előző részé, de ez a második kedvencem. 

"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."

Szavakhoz se jutok. Csak. Olvasd. El. Legszívesebben mindenkit bekukacolnék ide, mert per pillanat úgy érzem ezt mindnekinek olvasnia kell, de úgy néz ki megfeledkeztem arról, hogy a stílusa különböző hatással van az emberekre. Elkezdeni csak fura. De egyben látni az egészet maga a tökéletlen tökéletesség!
Te jó ég én ezt tényleg teljes szívemből imádom! OLVASD!
@Börtöntöltelék @Felhő_olvasónaplója @Leobelo @Yomi @fruzsi829 És mindenki, aki ezt olvassa, adjatok a sorozatnak pár esélyt! Ha egy nem elég akkor még egyet! Legalább a második részig! @Kamilla_e @girlfromabook Ti olvassátok tovább, a második jobb!

"Ha nem vagy elég merész, mondta Henry, akkor félj, de legyél boldog."

Pár kedvenc Pinterestes képem a sorozathoz:

Olvasó: a fülszöveg nem adja át az igazi sztorit.
Maggie: Egy csapat félig független tini mindenféle pszichológiai problémákkal át kutatja Virginiát egy mágikus képességekkel rendelkező welszi királyt keresve. A fák beszélnek; a bérgyilkos gyökeret ereszt; halott emberek élnek; élő embernek meghalnak. Az autókat szerető részletességgel írják le. Egy háznyi látó mindenkinek elmondja a jövőt és sokat iszik, ahhoz képest, hogy ez egy YA sorozat. Senki nem csókol meg senkit, ami fura, mert mindenki szeret mindenkit. Vannak gazdag fiúk! Szegény fiúk! Szmorú fiúk! Dühös fiúk! Hollófiúk! Gyűjtsd össze őket!
Maggie: Nem engednék, hogy megírjam

 

10/10
Olvasd el!

Képek Molyról és Pinterestről.