Cassandra Clare: Queen ​of Air and Darkness (The Dark Artifices 3.)

“What is a book? Is it the binding, the ink, the pages, or the sum of the words contained?”

Sziasztok!

Nagy nehezen kibírtam hónapokig és csak most olvastam el a Gonosz fortélyok utolsó részét. Ez volt az első Cassandra Clare könyv, amit eredeti nyelven olvastam, mert úgy éreztem nem bírom ki a fordításáig. Nézzük, milyen volt!
Spoileres minden eddigi árnyvadász könyvre. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem, jelöld ki őket, ha el akarod olvasni.

Fülszöveg:

Dark ​secrets and forbidden love threaten the very survival of the Shadowhunters in Cassandra Clare’s Queen of Air and Darkness, the final novel in the #1 New York Times and USA TODAY bestselling The Dark Artifices trilogy. Queen of Air and Darkness is a Shadowhunters novel

What if damnation is the price of true love?

Innocent blood has been spilled on the steps of the Council Hall, the sacred stronghold of the Shadowhunters. In the wake of the tragic death of Livia Blackthorn, the Clave teeters on the brink of civil war. One fragment of the Blackthorn family flees to Los Angeles, seeking to discover the source of the blight that is destroying the race of warlocks. Meanwhile, Julian and Emma take desperate measures to put their forbidden love aside and undertake a perilous mission to Faerie to retrieve the Black Volume of the Dead. What they find in the Courts is a secret that may tear the Shadow World asunder and open a dark path into a future they could never have imagined. Caught in a race against time, Emma and Julian must save the world of Shadowhunters before the deadly power of the parabatai curse destroys them and everyone they love.


Vélemény:

"“You cannot destroy destruction itself any more than you can cure poison with poison.”"

Angolul se volt nehezebb olvasni. Kicsit féltem tőle, mert emlékszem, hogy anno a Lady Midnightba beleolvastam angolul és alig értettem valamit, így az maradt meg bennem, hogy Cassandra Clare könyvet nem szabad angolul olvasni. Azóta, persze túl vagyok jó pár angol könyvön, így eszembe jutott az a kósza gondolat, hogy lehet most már érteném :D. És értettem szóval halleluja! Ami a fordítást illeti, kijelenthetem, hogy a magyar is szuper lett.

Húzzam még az időt? Abban jó vagyok... :D Jól van, akkor inkább elkezdem.

Jegyzetek alapján:

Az eleje nehéz volt. Az első pár fejezet... megterhelő. Szerencsére nem olyan sokáig, mint számítottam rá. Azért, hogy megnyugtassam magam nagyon szakszerűen, vagyis lehetőleg semmit sem elspoilerezve (kivéve, amire kíváncsi voltam) megnéztem a végét. Így jó lesz. Ki fogom bírni. Ki. Fogom. Bírni.

"“Is everything all right?” They were going to be asking each other that constantly for quite some time, he guessed. And it never would really be okay, but they would reassure each other anyway about the small things, the measure of tiny victories: yes, Dru slept a little; yes, Ty is eating a bit; yes, we’re all still breathing."

Többször sírtam/majdnem sírtam vagy csak megdöbbentem például, amikor a máglyánál megjelent Michael szelleme. :((

"A ghost, Kit thought.(...) he knew he was looking at the ghost of Robert Lightwood’s parabatai."

Én Horacet hallgatva: https://goo.gl/images/Pv4d3A Uuuutálom mindet! Az egész kegyetlen, gyűlölettel teli kis csoportjukat! Hogy lehet valaki ilyen szívtelen k***?!? Nem tudom, de Zara Bitchbornnak sikerült maximumra fejlesztenie a szívtelenséget a temetésen mutatott viselkedésével. Még szegény érzelmek nélküli Julianbe is több érzelem szorult, mint belé. Amikor ilyen karaktereket látok, mint a Cohort-tagok akkor hirtelen elszégyellem magam, hogy bármelyik másik karaktert nem bírtam. Mondjuk Claryt és Jacet. Mit az a 6 könyvnyi szerelmi huzavona hozzájuk képest?! Annyira, de annyira kiakadtam rájuk többször! És meg is ijesztettek, mert basszus sajnos nagyon ismerősen viselkednek. Ez az árnyvadász politika ijesztően valós. Utáltam, hogy ennyire hallgat rájuk a többség, hogy ilyen lehetetlenül addig csavarják a bűneiket, amíg hősként jönnek ki a helyzetekből. Amikor megválasztották inkvizítornak pár órával Livvy halála után, kb. ez volt a reakcióm: Neeeee! Nem tehetitek ezt! Nem lehettek ilyen befolyásolhatók!

"Horace reminded him of politicians shouting on TV, red-faced men who always seemed angry and always wanted you to know there was something you needed to be afraid of."

Nagyon aggódtam Tyért. És a helyzet ezesetben még rosszabb volt, mint számítottam rá.

"Sherlock doesn't do things without Watson."

Tulajdonképpen a jegyzeteim nagy része abból áll, hogy megpróbáltam (eredmény nélkül, minek is csodálkozom, hiszen kitalált karaktert próbálok meggyőzni :D) lebeszélni az őrült tervéről. Az, hogy ez egyáltalán eszébe jutott, neki a szabálykövető, inteligens Tynak ez a terv, (főleg, hogy pont a nekromancia miatt halt meg Liv is!)mutatja, hogy mennyire megviselte ez és távolról sem talált jó megoldást a gyászára. Dühítő volt, hogy mennyire nem veszi észre senki mi van vele, csak Kit, ő meg... Bírom én, tényleg szeretem, értem, hogy nehéz dolgokon megy keresztül, sok mindennel kell megbírkóznia, bonyolult a kapcsolata Tyjal, jó barátja akar lenni(vagy több) és láttam én, hogy próbálkozott. De nem eléggé. A nekromancia pontosan az a helyzet, amikor a barátod akaratát figyelmen kívül kell hagynod és a barátságotok elé helyezni, olyan kis dolgokat, mint a világ egyensúlya! De róluk majd később többet.

"„You need me?” Kit asked slowly. Ty nodded. „Yes.”"

Julian a legijesztőbb főszereplő Cassie sorozataiból. Imádom, de te jó ég, olyan félelmetes tud lenni! Főleg, most hogy érzelmei sincsenek. Ez persze egyáltalán nem csoda. 12 évesen elvesztette az apját, az idősebb testvéreit, túlélt egy háborút és neki kellett az intézet és a család élére állnia, titokban, miközben az árnyvadászok egy része megvetéssel tekintett rájuk. Közben beleszeretett a parabataijába, ami rohadtul törvényellenes és csak jöttek az újabb és újabb próbatételek. Ezek után komolyan nem csodálkozom, hogy bármit megtenne a szeretteiért és, hogy olyan lett amilyen. Ezen kívül persze zseniális a srác. Lemásoltatta a könyvet! Egyrészt ez nagyon ravasz ötlet, másrészt az egy k***a veszélyes könyv, nem volt elég belőle egy példány?!De az Office-Max, mint varázsló dolgon nagyon nevettem. Szeretem, amikor Cassie ilyen mondén dolgokkal oldja a helyzetet.

Kieran, Mark és Cristina. Annyira fura! ;DD Imádom! <3 *_* Csak összejött az az édeshármas! Olyan cukik! Az a magyarázat, hogy miért kell nekik hárman lenniük is tetszett. Kicsit még szokatlan, mert soha nem olvastam ilyet korábban, de már az előző könyvben is shippeltem őket, szóval örülök, hogy mind együtt vannak. Remélem sikerül így is maradniuk.

Ash a Tündérkirálynő fia?! Ezen ledöbbentem, erre még tovább fokozták! Ash a Tündérkirálynő és fricking Sebastian fia!

Aztán elkezdődött. Torlódtak a dolgok. Egyere feszültebb lett a helyzet, sok megoldhatatlan probléma egyszerre. Gyors szemszögváltások, rengeteg szál egyszerre futott, nehéz koncentrálni és szinte a levegő is vibrál a feszültségtől.

Dianat és Gwynt végig imádtam. Ők olyan megbízhatóan ott voltak, amikor szükség volt rájuk, aranyosan szerelmesek voltak egymásba és nem okoztak problémát. Ezzel szinte egyedül voltak a könyvben :D.

Egy ideig féltem, hogy amiket egészen véletlenül megláttam előrelapozva a képeken és a képek mellett és amit abból kitaláltam az igaz lesz, de aztán szerencsére kiderült, hogy eléggé félreértettem a dolgokat. Ezután már nyugodtabban olvastam tovább.

Ekkor jött egy rész, amire nem számítottam. Utazás egy alternatív világba(Thule). Őszintén, imádtam ezt a részt. Nyilván nem magát a világot, de legalább itt nem volt annyi feszültség, nem kellet százfelé figyelnem. A Jemma rajongó énem is boldog lehetett kicsit, nagyon cukik voltak.

"As long as you exist and I exist, I will love you."

Meg kicsit visszakaptuk az elvesztett szereplőinket, például Raphaelt. Ó, annyira hiányzik! :( Imádnivaló volt, ahogy a másik világban történtekre reagált, színtiszta Raphael volt. Illetve arra is jó volt, hogy kifejezetten elszégyeltem magam, hogy utáltam Claryt. 
Kíváncsi vagyok mit akar ezzel a szállal a későbbiekben kezdeni Cassie, mert biztos akar valamit, különben nem hozta volna be a képbe az utolsó részben és nem hagyta volna ott Asht.

Miután visszatértek, jött pár fantasztikus jelenet. Olyan jó volt, majdnem mindenki együtt! A kivétel ezek alól az, amikor Ty el akarta mondani erre Érzelemmentes Julian lekoptatta, ezzel elszúrva mindent.

És akkor a Cohort elkövette a számukra végzetes hibát. Kikiálltotta Claryéket halottnak egy félreértés miatt. Pedig nem halottak! Muhahaha!

Megijedtem, hogy Annabelletől sem sikerült megszabadulnunk, de nem ő volt, hála az égnek.

Julian szokás szerint megcsillogtatja az eszét, szerencsére ezúttal érzelmekkel. Bár azok a fekete vonalak nem tűnnek bíztatónak.

"“Faith isn’t never having any doubts; it’s having what you need to overcome them.”"

Elérkezett a jelenet, amitől az egész könyvben féltem és tudtam, hogy bármennyire is drukkolok nem fogom tudni megakadályozni. Pedig már többször úgy tűnt nem sikerül véghezvinnie. Például alternatív-Livvy levelénél. Arra gondoltam, ha ez nem, akkor semmi más sem fogja észhez téríteni. De persze számítottam a reakciójára, hogy ő nem az igazi, mert az ő Livvyje vissza akarna jönni hozzá... Olyan szomorú! És mégis ott állnak ketten a tóparton Ty, az eltévedt fiúcskánk és Kit a reménytelen szerelmes, aki egy kicsit túl későn jön rá, hogy tennie kéne talán valamit. Annyira szomorú az a jelenet! Fájt a szívem szegény Kitért. És most kezdődhet a várakozás a következményekre.

"Some lights were never meant to burn for long."

A Végső Csata. Fúúú. Hát, volt egy pár meglepetés az biztos. Ragnor él(az a póló! :DD)! Ennek nagyon örülök, de egy kicsit hirtelen jött. Lehet az a baj, hogy nem olvastam a Ghosts of the Shadow Market novellákat, így, amikor kiderült, ők csak úgy tök lazán közölték én meg azt se tudtam hirtelen, hogy mi a franc történt, lemaradtam valamiről?! Horacenek annyi! Zseniális volt. Amikor a Blackthornok és a szeretteik összeálltak, hogy visszaváltoztassák Emmát és Juliant, elkezdtem sírni, mert olyan gyönyörű volt.

És a végkifejlett. Vagyis lazán szerintem több, mint 100 oldal. Imádom, hogy Cassandra Clare nem hagyja abba a tetőpont után azonnal, hogy "na ez is megvolt, császtok én itt végeztem". Nem, ő szépen szinte minden szálat elvarr, mutat nekünk, szegény több száz oldal feszültség és fájdalom után megviselt olvasóknak, szép, aranyos és boldog jeleneteket. Meg ha már ott van, akkor persze elővezeti a következő trilógia bonyodalmait is, hogy azért ne nyugodhassunk meg. Profin csinálja. Sok mindent felróttam régebben neki, de a zseniális befejezéseit sosem vitattam. Az a jelenet Alicantéban. Jia lemond, nem meglepő, már rég tudjuk, hogy Alecot jelöli Jace a helyére. Mindenki szavaz. Alec győz! Jipppiajé! De nem örülhetünk sokáig és szerencsétlen consulsága első percében világrengető kérdésekben dönthet, amikor a Cohort csoportos öngyilkossággal fenyegetőzik. Te jó éj! Ezeknek komolyan elgurult a gyógyszerük, teljesen elmebetegek! Szóval szegény már vagy két perce consul Alec úgy dönt, hogy a jó árnyvadászok testületileg elhagyják Idrist és a Cohorték legyenek csak ott magukban bezárva. Na, hogy ebből mi a franc lesz, az jó kérdés.

"“We are all guilty. And therefore we will all vote, as a reminder that every voice counts, and when you choose not to use your voice, you are letting yourself be silenced.”"

Jó dolgok a végén:

1.Emma és Julian együtt, parabatai kötelék szerencsésen elégett anélkül, hogy belehaltak volna, vagy el kellett volna vágniuk az összes parabait köteléket.(sajnálom, de én Emmát akkor arra bíztattam, hogy tegye meg, szégyenszemre bedőltem a Tündérkirálnyőnek és elegem volt belőle, hogy szegények folyamatosan szenvednek, szinte elfelejttem milyen gyönyörű kapcsolat volt Jem és Will között)

2.Kieran, Mark és Cristina együtt. Tartottam tőle, hogy nem sikerül megoldaniuk, így hogy Kieran király lett(sok sikert neki, biztos nagyon jó uralkodó lesz!), rossz volt nézni milyen szomorúak, de megoldották, ez aaaaz!

3.Maleeeec esküvő(kibírtam a 3. pontig, hogy megemlítsem őket, szerintem díjat érdemlek). Vááááá imádom őket!!! Olyan gyönyörű volt és megható! És mindjárt jön a trilógiájuk! Kedvenc idézetem a könyvből, amit már az olvasása előtt megláttam nem törődve a spoiler figyelmeztetéssel és azóta is olvadozok rajta: 

"And when one day people look back on me and what my life meant, I don't want them to say, 'Alec Lightwood fought in the Dark War' or even 'Alec Lightwood was Consul once.' I want them to think, 'Alec Lightwood loved one man so much he changed the world for him.'"

4.Exclusive novella azonnal azután játszódik miután végetért a könyv. Jace és Clary össze fognak házasodni :))) Már nagyon szeretem őket, remélem boldogok lesznek. Csak hááát...

Rossz dolgok:

1.Ty és Kit szála. Az egyetlen, amit tényleg sajnálok is meg nem is, hogy elvarratlan maradt. Szomorú, mert... ez egyértelmű. Ugyanakkor erre lehetett számítani, már ha tudta az ember, hogy a következő ebben az évszázadban játszódó trilógia főszereplői lesznek(én nem tudtam). Valaki szépen elmagyarázta nekem, miért volt erre szükség, de akkor is fáj Kit döntése és kicsit gyávaságnak éreztem. Csak úgy ott hagyta őket. Nem csak Tyt, hanem mindenki mást is. Mint mondtam, tényleg nehéz volt neki, főleg hogy szerelmet vallott Tynek, amire ő nem lát viszonzást(én látok), de ő tudhatná, hogy Ty más. Szerintem egész egyszerűen meg se hallotta, éppen egy varázslat közepén volt. Tudom, hogy nem Tessa hibája, de emiatt már szinte rá voltam dühös(pedig egyik kedvenc szereplőm). Ebből látszik mennyire rosszul érintett a dolog. Számukra ez a könyv ugyan rosszul végződött, de kíváncsi leszek mi lesz velük a trilógiájukban.

2.Cohort bezárva amellett, hogy egyelőre jó, igencsak baljós dolog is.

3.Alternatív-Jace ahogy megjelenik Ashsel a Tündérkirálynőnél Claryt követelve. Na már most, gonosz-Jace, ez egy probléma. Tudod, Clarynek van egy saját Jace, nem kell neki kettő és téged biztos nem akarna. Persze mivel gonosz, ezt a kedves kis tanácsomat biztos nem fogadja meg. Ebből is baj lesz, ami meg fogja nehezíteni a friss jegyesek életét az biztos.

Szereplők:

"Shadowhunters are slow to love but once we love, we love forever."

Hol is kezdjem, van vagy ezer. Aki nem érdemli meg, arra több szót nem fecsérlek, nézzük kit miért szerettem.

Emma: Elismerésem. Érzelmi hullámvasút volt a könyv számára, tele próbatétellel, de kitartott. Amikor Cristinának tanácsot adott ujjongtam :D Humoros, okos, igazi harcos.

"“You might be in the cage, Jules, but as long as you are like this, I am in the cage with you.”"

Julian: Róla már írtam kicsit. Imádom, könyves álompasi egyértelműen. Művész, de nem úgy, mint Clary, neki nem engedte meg az élet, hogy a művész szíve olyan bohókás vonásokat adjon neki. Ő sokkal hamarabb kezdte a harcot a családjáért, az életéért, a szerelemért. Kicsit ijesztő, de ez teljesen megalapozott és ez megkülönbözteti a többi főszereplőtől.

""Julian has always been able to make sacrifices that were difficult and hide the pain it caused him.”"

Diana és Gwyn: Írtam róluk, az továbbra is igaz.

"Gwyn. The thought of him lit a spark of warmth in her heart. She closed her hand carefully around the petals."

Kieran: Neki se volt egyszerű dolga. Hirtelen szembesült minden fájdalommal, amit másoknak okozott, rátalált a teljes szerelemre, majd megölte az apját, király lett. Imádom őt is.

“Let me through, my Land, for I belong to you.”

Mark: Cuki. Igazából róla sok véleményem nincs ezen kívül :D

"Mark must have had the same thought, for he bent down, took a handful of mud, and rubbed it firmly into Kieran’s surprised face, leaving smears of dirt on his cheek and nose. Kieran was not pleased. He glared. “You did that because you enjoyed it.”
Mark grinned like a little boy and tossed the remaining mud aside."

Cristina: Igazi belevaló csaj, mindegy melyik dimenzióban vagyunk. Nagyon bírom, jó barátja Emmának. Igazán nem csodálom, hogy két pasit érdemel :D.

“Cristina, of all the people I know, you're the most generous, and you spend the most time thinking about what makes other people happy. I think you should do whatever makes you happy. You deserve it.”

Ty: Szemszögét egyszer, ha kaptunk lehet annyiszor se. Nagyon érdekes karakter, de ebben a részben nem voltam vele kibékülve, fentebb leírtam miért. Drukkolok nekik a következő könyvekben.

"“Ty’s not my shadow,” said Kit crossly. “My apologies. I suppose you’re his.”"

Kit: Ugyanígy, róla is sokat írtam feljebb. Bírom a srácot, a vége ellenére. Hihetetlenül aranyos volt végig. :D Szegény halálra volt rémülve a saját érzéseitől. :/ :D A tündéres dolgán meglepődtem. A humora még mindig ott van :D

"“Sometimes you need to guard people against the things they want, as well as the things they fear.”"

Jace: Ebben a könyvben nagyon Jace volt. Ennyit tudok mondani. :D

"“I’ll find you something. Something that says Herondale.”
“I could slay with my deadly sense of humor and wicked charm,” said Kit.
“Now that says Herondale.” Jace looked pleased."

Clary: Sajnálom, hogy utáltalak titeket, remélem nincs harag :D. Mostmár szeretlek titeket, jók voltatok!

"“This is probably a bad idea,” Jace said. “Like, a record-breakingly bad idea. Like a go-down-in-history bad idea. But—” Clary bounced to her feet. “What he means is, we’re in,” she said. “We love bad ideas.”
“That’s true,” Jace admitted, a smile breaking over his face. Suddenly he looked seventeen again."

Simon és Isabelle: Keveset szerepeltek, de azért nem hagyhatom ki őket.

"Isabelle shook her head, then bent down and unclipped a chain from one slender ankle. She held it out to Emma. “This is blessed iron. Poisonous to faeries. Wear it and you can pack a hell of a kick.” “Thanks.” Emma took the chain and wrapped it twice around her wrist, fastening it tightly.
“Do I have anything iron?” Simon looked around wildly, then reached into his pocket and pulled out a small miniature figure of an archer. “This is my D&D character, Lord Montgomery—”
“Oh my God,” said Isabelle.
“Most figurines are pewter, but this one’s iron. I got it on Kickstarter.” Simon held it out to Julian. “Just take it. It could be helpful.”
“I don’t understand about half of what you just said, but thanks,” said Jules, pocketing the toy."

Magnus és Alec: Annyira rossz volt nézni, ahogy Magnus egyre gyengébb ebben a részben, ahogy Aec félti :(
Mint az alábbi idézetben is leírja Magnus, hihetetlen Alec mekkora utat járt be. A szemem előtt nőtt fel *hüpp, hüpp* :D Emlékszem, hogy nem bírtam az elején, aztán igen, aztán egy elvakult szerelmes idióta volt, azt helyrehozta. Most meg itt van.... és erre szavak sincsenek. Egyik kedvenc párom valaha.

"Then Magnus had met Alec. He had felt drawn to him in a way he couldn’t have explained or anticipated: He had wanted to see Alec smile, to see him be happy. He had watched Alec turn from a shy boy with secrets to a proud man who faced the world openly and unafraid. Alec had given him the gift of faith, a faith that Magnus was strong enough to make not just Alec happy, but a whole family happy. And in their happiness, Magnus had felt himself not just free, but surrounded by an unimaginable glory.
Some might have called it the presence of God.
Magnus just thought of it as Alexander Gideon Lightwood."

Dru: Azt hiszem ő is főszereplő lesz a Wicked Powersben. Kíváncsi leszek milyen szálat kap. Ashsel esetleg(egész jó kis szóvicc:D)? Ebben a részben odatette magát, várom már, hogy jobban is megismerhessük. Főleg, amit a csata előtt véghezvitt... le a kalappal, meg azért az ületasszonyos színjátékért is. Emelett támogatott, akit csak tudott.

"“Don’t remain silent about what you want, or you may never get it.” “You are very wise,” Kieran said gravely.
“Well,” said Dru. “I actually saw that on a mug.”
“Mugs in this world are very wise.”"

Helen és Aline: Alinenek van egy temperamentuma, nagyon bírtam. Szegény Helen meg eléggé kétségbe volt esve, hogy nem ismeri a családját, de biztos hamar újra összeszokik velük :)

"„You can tell me anything, Helen.” „They hate me,” Helen said in a small voice.
„Who hates you?” Aline demanded. „I'll kill them.”"

Jia: Őt is bírtam, kitartó és bölcs. Évekig igyekezett nem elsüllyedni a Klávé ingoványán, amit a Cohort és a hidegbéke okozott, miközben a tulajdon lánya számüzetésben volt.

"“The world can change so quickly,” Jia said. “One day the future seems hopeful, and the next day clouds of hate and bigotry have gathered as if blown in from some as yet unimagined sea.”"

Adaon: Igazából az alábbi egy jelenetért került be ide, de azelőtt is bírtam. Látszik, hogy szereti Kierant, örülök, hogy a képességeihez mérten támogatta őt, amikor senki más a családjukból nem tette.

"“You would do that, Adaon? You would give me your cottage?”"

Alternatív-emberkék: Raphael, Cameron, Livvy, Diana...

"„And tell Magnus and Alec to rename their child!”"

Ash?: Na, róla aztán keveset tudunk. Sok gonosz ember között még nem egyértelműen gonosz, szóval van számára remény.

"„I hope that was a learning experience,” he said to Ash.
„I learned not to wear white to an execution,”"

Jaime, Diego és barátai: Emberek, akik megleptek, hogy mennyire bírtam őket. A börtönös jelenet Jaimevel és Diego megható...

"“Okay, everyone,“ Dru said. “These weapons are Diana's, and after today, they have to be returned to the store.“ “No worries,“ said Jamie. “I have written out a receipt.“
“He has not written out a receipt,“ said Diego.
“I considered it,“"

Összegezve

Imádtam, egyértelműen a kedvencem részem lett a trilógiából. Humor szokásos, hangosan röhögsz a legfeszültebb helyzetben is. A karakterek csodásan összetettek és imádnivalóak. Az érzelmek valódiak és befészkelik magukat a te szívedbe is. A történet izgalmas, fenntartja a figyelmed. Az írásmód profi, Cassandra Claretől már nem is várunk el kevesebbet. Váratlan fordulatok, szenvedély, életigazságok, romantika, izgalom, tervek, nyomozás, harc, gyász, család, akció, szeretet, szerelem, élet, halál, démonok, tündérek, angyalok... egy árnyvadász könyvben jóformán mindent megtalálsz. Kivéve persze az egyszerű életeket.

"He would be as everyone was, especially Shadowhunters: a patch-work of love and grief, of gains and losses. The love helped you accept the grief. You had to feel it all."

Olvasd el!

10/10*

Képek Pinterestről

Jennifer L. Armentrout: The ​Darkest Star (Origin 1.)

"We were all dark stars, but Luc . . . he was the darkest."

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatát kiegészítő sorozat első részéről hoztam ma értékelést, aminek a főszereplője Luc. Imádtam!

Fülszöveg:
When seventeen-year-old Evie Dasher is caught up in a raid at a notorious club known as one of the few places where humans and the surviving Luxen can mingle freely, she meets Luc, an unnaturally beautiful guy she initially assumes is a Luxen…but he is in fact something much more powerful. Her growing attraction for Luc will lead her deeper and deeper into a world she'd only heard about, a world where everything she thought she knew will be turned on its head…

#1 New York Times, USA Today, and internationally bestselling author Jennifer L. Armentrout returns to the universe of the Lux in this brand new series, featuring beloved characters both new and old.

Vélemény:

Várok már erre a könyvre egy ideje. A Luxen sorozat kedvencem lett és azon belül is az egyik kedvenc szereplőm volt Luc, nagyon vártam már, hogy többet megtudhassunk róla. Amióta megjelent és megrendeltem folyamatosan olvasni akartam, de tartogattam meg más dolgom volt. Ezt bírtam is egy hónapig, aztán gondoltam jobb könyvvel nem is kezdhetném az évet, így lett ez a 2019-es évem első olvasmánya.
A borító gyönyörű! Egyszerű, de csodás. *_* Nagyon jó a tapintása is. Az egyetlen dolog, ami ellene szól, hogy a borító valamiért kisebb, mint maga a könyv. :/
Luc♥♥ Imádom a srácot. Már az első felbukkanásától imádtam az eredeti sorozatban is, de itt még inkább. Férfivé érett, de még mindig látszott benne a régi Luc. A beszólásai, a mondatai, a beszéde,

“So damn beautiful that it sometimes kills me a little each time I look at you.”

a stílusa, az egész személyisége meg csak úgy általánosságban ő maga! <33 Szerelmes vagyok belé.

“Nothing is impossible…when you’re me.”

Ez tényleg jó könyv volt, de Luc nélkül üres lett volna. 

Daemon, Katy (és Archer)♥♥ Nagyon keveset szerepel(nek), de sokszor utalgatnak rá és én minden ilyenre ugrottam. Nagyon nosztalgikus volt róluk olvasni, ha csak nagyon, nagyon kicsit is. Kat több emeletet zuhant, mert a kis originek kidobták, wow! Imádtam, amikor Luc Daemont idézte,

"“I knew someone once who said modesty was for saints and losers.”"

vagy a velük történtekkel próbálta nyugtatni Evelynt.

"“I once knew of a girl who walked out in front of a speeding truck,” he said. “Well, that’s the story I heard." 

Walking out in front of a moving truck sounded a lot better than running into a parked car and knocking myself out. “Is that supposed to make me feel better?""

Olyan volt, mintha valamilyen szinten a példaképének tekintené őket, ami elég elrugaszkodott ötlet, tekintve, hogy... ő Luc! De így éreztem néha.

Azt hittem utálni fogom Sylviát de egészen szimpatikus volt. Amik kiderültek róla, azt sosem gondoltam volna. Igazából már az elején is.

Hozzászokhattam volna már amennyi sorozatot és spin-offot olvastam de még mindig nagyon vicces hogy én mennyivel többet tudok a főszereplőnél. Meg volt róla győződve, hogy Luc Luxen. Muhaha! Hát nem! Vicces, hogy a lány minden második gondolata, hogy unregistered luxen! És nem tudja hogy ezt legálisan tehetik :DD Of course they weren’t wearing disablers! They are national heroes dammit! :DD

“Why are you being so difficult? Just give me my phone and you’ll never have to see me again.”
… “But what if I want to see you again?”
I swallowed as my eyes narrowed. “But I don’t want to see your face ever again.”
The almost teasing smile began to fade. “Well, that’s rude.”

Egyébként nagyon bírtam Evelynt. Humoros, kedvelhető. Nem csinált nagy hülyeségeket. Kicsit néha túl makacs volt, de hát előfordul az ilyen. Nehéz neki.

Aprilt már az elején se bírtam, nem is értettem miért barátkoznak vele, de a könyv közepe felé csak romlott a helyzet és erősen elkezdett hasonlítani egy bizonyos Zara Bitchborn-ra. És vele az írónő szépen belecsempészett az írónő a történetbe, egy jó kis elfogadás témát. A problémákra valamilyen szinten lehetett számítani az utolsó Luxen részből. Akkor még nem értettem miért jó az Katyéknek, ha nincsenek regisztrálva, de az azóta eltelt évek alatt megértettem.

Heidit és a többi mellékszereplőt a jó oldalon bírtam.

"Struck speechless. Can’t blame you. How about this one? Good thing I have my library card, because I’m so checking you out.”
“Oh my God.” I laughed. “That’s terrible.”
“As bad as this? You know what’s on the menu?”
A smile tugged at my lips. “What?”
“Me ’n’ u,” he replied.
I rolled my eyes.
“Did you just come out of the oven?” he asked.
“Oh God.”
“Because you’re hot.”
“Please stop.”

A Nagy Fordulatot valamilyen szinten sejtettem, de igyekeztem meggyőzni magam, hogy csak képzelődöm, hiszen az lehetetlen! Nem akartam úgy járni, mint a PLL-nél, hogy nagyon kitartok egy történet állításaival ellentétes elméletem mellett, aztán amikor már biztos, hogy nem volt igazam, akkor meg már nem tudom máshogy nézni az egészet. De igazam lett! A részleteket persze nem találtam ki, de a lényegre rájöttem. Fúúú. Elcseszett egy helyzet, mit ne mondjak! Szegény Luc és Evelyn. Megértem Evelyn reakcióját, nem érzem úgy, hogy túllihegte volna, mert, ami történt az messed up a javából! De közben úgy sajnáltam Lucot! Ez egy tisztességes fordulat, már csak azért is újra akarom olvasni, hogy megnézzem milyen érzés úgy olvasni, hogy tudom biztosra mi van. Luc, le a kalappal, tényleg! 

"„I could do a lot of things. I have done a lot of things, and sometimes, I do hurt people,” he said quietly, softly. “But I could never hurt you.”"

Az origin ügye is. Fájdalmas, de komoly és szép szál.

Amikor elkezdtem írni ezt az értékelést még gondolkodtam, hogy 4,5 vagy 5 legyen, de mostmár szemernyi kétség sincs bennem, hiába első rész (kb.) ez akkor is egy 5 csillagos könyv. Izgalmas, romantikus, fordulatos, humoros, letehetetlen, több rétegű és szépen megírt. A vége nem zár le semmit, de nem is hagy minket szegény olvasókat lógva. :D

Ajánlom, de még mennyire!

"Luc’s chest rose deeply. The breadth of his shoulders stretched the worn gray cotton. His shirt read NO DRAMA LLAMA. That shirt was a lie. This boy was all about the drama llama."

10/10
Olvasd el! 

Képek Pinterestről

Leigh Bardugo: Crooked Kingdom (Six of Crows 2.)(Grishaverse)

"The really bad monsters never look like monsters."

Ez a könyv fájt. Zseniális. Lenyűgöző. Egyedi. Wow!

Spoileres az előző részre, erre vonatkozó spoilerek feketék.
Fülszöveg:

Kaz Brekker and his crew have just pulled off a heist so daring even they didn't think they'd survive. But instead of divvying up a fat reward, they're right back to fighting for their lives. Double-crossed and left crippled by the kidnapping of a valuable team member, the crew is low on resources, allies, and hope. As powerful forces from around the world descend on Ketterdam to root out the secrets of the dangerous drug known as jurda parem, old rivals and new enemies emerge to challenge Kaz's cunning and test the team's fragile loyalties. A war will be waged on the city's dark and twisting streets―a battle for revenge and redemption that will decide the fate of magic in the Grisha world.

This is a thrilling and satisfying sequel to the #1 New York Times-bestselling Six of Crows.

Véleményem:

Az előző résznek igen függővége volt, azóta akartam olvasni ezt. Csodálom a türelmem, bírtam 3-4 hónapig. Aztán nekiestem.

Szerencsére itt már nem volt a nyelvezettel problémám a legtöbb szó derengett az előző részből.

"„Has anyone noticed this whole city is looking for us, mad at us, or wants to kill us?”„So?” said Kaz.
„Well, usually it's just half the city.”"

Igazából nem sok minden változott az előző rész óta, csak minden feljebb került egy szinttel. Jobban ismerjük a szereplőket, izgalmasabb jelenetek vannak már az elején is míg az elsőben csak a közepétől, még több visszaemlékezés, nagyobbak a tétek és a játékosok is már egy másik szintet képviselnek.

"If you couldn't beat the odds, you changed the game."

De akármennyire is izgalmas és fordulatos a történet a könyvet még mindig a szereplők viszik a hátukon, és ezt nem negatívumnak szánom, hanem a karaktereket dicsérem vele.

"“I would come for you. And if I couldn’t walk, I’d crawl to you, and no matter how broken we were, we’d fight our way out together—knives drawn, pistols blazing. Because that’s what we do. We never stop fighting.”"

Mindenki előtt Kaz Brekker. Már az előző könyvben belezúgtam. Más, mint mindenki, egyedi és megismételhetetlen, Kaz Brekker. Annyi mindent imádok benne, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Akkor az agyánál. Nem tudom eldönteni, hogy szörnyen kíváncsi vagyok mi zajlódhat le a fejében belül, vagy inkább okosan távol kéne magamat tartanom onnan. Valószínűbb az első. Hihetetlen amit művel, a hatalmas mindenre kiterjedő tervei, utánozhatatlan stratéga. Nemhogy mindenki más de néha saját maga előtt jár két lépéssel. Azt hiszik mindjárt elkapják és nem veszik észre, hogy már ők maguk a foglyok. Csak ámultam és bámultam végig. Ebben a könyvben a szokásos zsenialitása mellett még jó mélyenszántó beszédeket is lenyomott :D Sokrétegű karakter. Olvashattunk arról, hogyan szerezte a kesztyűit és akkor annyira sajnáltam.

"“We can endure all kinds of pain. It’s shame that eats men whole.”"

Még mindig shippelem Inejzsel. Összeillenek. Szerintem abból látszik mennyire is imádom ezt a könyvet, hogy úgy is tetszett, hogy az írónő kb. kettő fél romantikus jelenettel szúrta ki a szemünk a részükről. Na, de az milyen volt! És ez nem baj, csak szeretném, ha mindketten boldogak lennének és lehetőleg együtt. Ugyan értek el haladást, de nem sokat és az már látszik, hogy Kaz nem fog megváltozni teljesen, ami szuper! Ő olyan amilyen a maga kegyetlen, számító módján, a változás az életébe kerülne. Húúú most eszembe jutott az a jelenet a Barrelben, te jó ég! Azt hittem ott kapok szívrohamot. Kaz pedig tökéletes volt. De nem csak ott, végig. És az az út, amin elindultak Inejzsel meg úgy az egész kapcsolatuk a maga különös módján, olyan gyönyörű és rendkívül érdekes. 

Inejről is megtudhattunk többet, ahogy kötéltáncolni tanult. A vége nagyon megható volt. :))

"“You're weak because you're afraid of people seeing your weakness. You're letting shame decide who you are.”"

Wylan ebben a könyvben kapott csak szemszöget, gondolom azért, hogy ne lője le az írónő az előző rész poénját. Nehéz neki, hiszen a kegyetlen apja ellen kell harcolniuk, de ő minden fiához intézett rossz szó ellenére is az apja. És Wylan néha amikor nagyon elmerül a bűntudatban, akkor nem is az apját, hanem magát hibáztatja, mert tudott olyan fia lenni, akit az az idióta akart. Szerencsére okos kissrác, tudja, hogy ez nem így van, így hamar észhez tér általában vagy valaki észhez téríti. Az ő gyerekkorát is jobban megismerjük és felfed a könyv pár igazán meglepő dolgot vele kapcsolatban. A végén örültem, hogy megkapta, amit megérdemelt.Térjünk is Jesperre.

Kétségkívül vannak hibái. Szerencsejáték-függő és nem gondolkodik mielőtt cselekedne. Ő a legimpulzívabb a csapatban. Ez bizonyos helyzetekben jó, de legtöbbször rossz. Olyan mintha még mindig gyerek lenne, akire a többieknek kell vigyázni. De nagyon oda tudja tenni magát és jó szíve van. Nem ismer félelmet, ha veszélyes helyzetekről van szó, ami megint csak jó és rossz tulajdonsága egyben. Wylannel a közös jeleneteiket imádtam, kivéve amikor elcseszte. Az gáz volt. Pedig milyen jól indult! A gyerekkora máshogy volt nehéz, mint a többieknek. Nagyon érdekes volt megismerni milyen szoros kapcsolat fűzte az édesanyjához, hogy lett az aki, hogyan fojtotta el a halála után az apja a képességét merő féltésből.Amikor meghalt az anyja szerintem akkor is könnyeztem.

Ninát nagyon megkedveltem ebben a részben is. Az elején szegény nagyon szenvedett a drogtól, azt nem volt jó olvasni, de aztán felülemelkedett ezen. Erős, kitartó és bátor. És szeeeeegééééény. Ő kapott a legtöbb romantikus jelenetet. Nagyon viccesek voltak és aranyosak.

""Why do you guys say that, anyway? No mourners, no funerals? Why not just say good luck or be safe?”
“We like to keep our expectations low.”"

Matthiasszal kapcsolatos ellenszenvemből szinte semmi nem maradt ebben a könyvben. Őt is ugyanúgy megszerettem, mint a másik ötöt. Ráadásul ő megy keresztül a legnagyobb karakterfejlődésen. Pár hónap alatt, el kell nyomnia, amit beléneveltek éveken keresztül, mert már látja, milyen elvakult dolgokat is sulykoltak beléjük. Nem könnyű feladat, de hősiesen végzi. Csak a vége....Annyira sírtam! Olyan igazságtalanság! Túlélik, sikerrel járnak erre arra jár egy random agymosott fjerdai és egész egyszerűen megöli?! Ilyet nem lehet csinálni!!! Miéééért???! És odavonszolja magát Ninához, és megmondja, hogy szereti és vigye haza őt és segítsen a fjerdaiaknak és meghaaal :'''((( Ninát annyira sajnáltam! Annyi mindenen ment keresztül, de végül majdnem kapott egy boldog véget a szerelmével, erre azt megölik! Nagyon sajnáltam és csodáltam, hogy ennyire össze tudta szedni magát.

Kapunk pár új mellékszereplőt is. Jesper apját bírtam, megértő. És pár régi-újat a Grisha trilógiából. Amikor megláttam, hogy megjelent Nikolaiiii aww imádom őt is, ha nem is annyira, mint Kazt. Kíváncsi lesz a saját sorozatára.A történet tehát izgalmas, fordulatos, legtöbbször én se tudtam, most mi fog történni. Jó, kit akarok becsapni, sosem tudtam! A terveket jobb szeretem utólag megtudni, mert akkor szerencsére kevésbé valószínű, hogy félrecsússzanak. Mondjuk, Kaz terveiről beszélünk, szóval valószínűtlen, hogy félrecsúszna bármi is. Ettől függetlenül tetszett, hogy szinte mindig csak utólag világosítottak fel. Annyi minden történt egyszerre, hogy csak kapkodtam a fejem, volt, hogy igen nehéz volt követni mi is folyik itt. Bedőltem Kazék minden trükkjének.

A stílus, az írásmód fantasztikus. A párbeszédek humorosak és remekül meg vannak írva. Nincs sok belőlük, de ami van azon érződik, hogy ez jól át lett gondolva. Több mondanivalót sűrít egy négy soros párbeszédbe, mint más több oldalnyiba. De tényleg, azok a mondatok már Saraj J. Maas mondatait közelítik meg nagyszerűségben.

A világ sötét, de nagyszerűen van felépítve. Kerch egyértelműen Hollandia.

A végéig meg voltam róla győződve, hogy erre a könyvre minden további gondolkodás nélkül felrakom a kedvenc címkét, DE! Nagyon dühös voltam a vége miatt. Viszont csak az én egyéni szocproblémám, hogy ilyen érzékeny lelkecském van, szóval a könyv ettől még tökéletes volt és elnyerte minden elismerésem. Érdekes, izgalmas, csodás, zseniális, egyedi! Az utolsó fejezetnél jobbat nem lehetett volna kitalálni.

Szülinapomra kaptam nagynénémtől és csodálatosan néz ki! Olvasás előtt és közben is folyamatosan csodáltam. Hatalmas, a levehetős borítója, amit általában utálok, jó mínőségű, a borító, a vörös lapszélek gyönyörűek, a térképek fantasztikusak, a díszítés is nagyszerű. Beleszerettem.

Kedvenc, mindenkinek ajánlom és mindenképpen újraolvasom az első részt.

Ó, és nagyon örülök, hogy mégse duológia lesz. Még van ebben a történetben potenciál.

10/10*
Olvasd el, olvasd el, olvasd el!

Képek a pinterest táblámról.

Cassandra Clare: Árnyak ​ura (Gonosz fortélyok 2.) (Árnyvadász univerzum)

Cassandra Clare két év kihagyás után most eszembe jutatta miért is imádtam/imádom ennyire az árnyvadász világot. Az értékelésem spoileres az összes eddigi árnyvadász könyvre, de főleg a trilógia előző részére. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem.

Fülszöveg:
A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?

Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Gazdagítsd az élményeidet!

Vélemény:

Féltem nekikezdeni. Tudtam, hogy függővége van, ezért közelebb akartam olvasni az utolsó rész legalább angol megjelenéséhez. Ez remek ötlet volt ezúton is gratulálok önmagamnak. Más kérdés, hogy végül többek között az vett rá, hogy elolvassam, hogy (készakarva ha jól emlékszem) megláttam egy spoilert a végéről. Gondoltam, ha már tudom a végét akkor akár olvashatom is. Ezzel már egy kicsit tévedtem, hiszen nyilván tudni és olvasva átélni teljesen más dolog.

A függővégen kívül a másik dolog, ami visszatartott Emma és Julian kapcsolata volt. Cassienek mániái a tiltott kapcsolatok, ami kezdett már nagyon idegesíteni különösen, hogy ez mindig társul jó nagy adag kommunikációhiánnyal is. Olvasás közben megnéztem jessethereader videóját az első részről és ott meghallottam, amit eddig is tudtam csak annyira nem tudatosítottam, miszerint az árnyvadászok katasztrófák, ha kommunikációra kerül a sor. Nem lehetek együtt a szerelmemmel, mert különben megőrülünk majd ön és közveszélyessé válunk? Hmm a legjobb lesz, ha összejövök a tesójával és nem mondom el neki, hogy miért szakítottam vele. Véletlenül se ülünk le és beszéljük meg a dolgot. Neeem miért tennénk ilyet a végén még megoldanánk egy problémát!!!
Szóval attól tartottam, hogy ebben a könyvben annak a szenvedésnek leszek kitéve, amit Emma okoz az idióta tervével. Szerencsére sok enyhítő körülmény volt és végül(csak pár száz oldal kellett hozzá) megbeszélték a dolgot. Tudom. Döbbenet. Így szinte egyáltalán nem szenvedtem(csak kicsivel a megoldás előtt, de akkor jóformán fizikai fájdalmat éreztem). Emiatt.

Cassie viszont rendesen megkínzott egyéb dolgokkal is. Sarah J. Maas mellett indulhat a ki-tud-a-lehető-legalkalmatlanabb-helyen-szemszögöt-váltani versenyen a fődíjért. Ezeket kb. így képzeljétek el: (Star Wars) Luke, én vagyok az apád. SZEMSZÖGVÁLTÁS Mert miért is ne kínozna minket. De ez csak a türelmünk és az idegeinket teszi próbára, Cassie ezzel nem elégszik meg, neki a szívünk is kell, így abban is jól megforgatja a Végzet kardját. Hupsz, most jöttem rá milyen tökéletes hasonlat ez. A vége durva. Sokkoló.
De ne szaladjunk ennyire előre. Ott tartottam, hogy Emma és Julian nem szenvednek annyit, mint féltem és végre kommunikáltak kicsit. Nézzük kik miatt imádtam addig a bizonyos beszélgetésig is a könyvet.
A mellékszereplők. Amilyen idegesítő főszálakat, olyan remek mellékszálakat ír CC. A Végzet ereklyéiben Malec(jó azt a bizonyos halhatatlanság ügyet, azért nem tudtam elfelejteni, ha már idegesítésről van szó), Sizzy és a többi szereplő akik feldobják a sztorit, amíg a fő szerelmes párunk szenved a saját(részben) hülyesége miatt. Ebben a trilógiában se fukarkodott az írónő, olyan szereplő csoportokat ismertünk meg, hogy ihajj!

"– És hol vannak a gyerekek? Magnus levette a kabátját, és odadobta Alecnek, aki gyakorlott mozdulattal kapta el. Láthatólag rendszeresen így csinálták.
– Egy Cristina nevű kedves lánnyal hagytam őket. Azt mondta, szereti a gyerekeket.
– Te idegenekre hagytad a gyerekeinket?

Kieran elég fura ezen a képen, de Christina és Mark jó.

– Mindenki más alszik – mondta Alec. – Aztán meg ismer altatókat. Spanyolul. Rafe beleszeretett."

Kezdjük a Christina-Mark-Kieran hármassal. Te jó ég. Amíg olvastam azt hittem csak én képzelem, hogy ezek mindjárt olyan édes hármasba állnak össze, hogy olyat én még nem láttam, DE NEM! Nem csak én képzeltem!! :DDD hahaha Emma is megjegyzete én meg hirtelen nagyon egyetértettem a lánnyal. Szakadok. Egyébként minden támogatásom az övék. Ilyet még nem shippeltem, de most készséggel. Hajrá! Remélem összejön nekik, igazán kegyetlenség lenne, ha valamelyikük végül kiesne. Tartok tőle, hogy ez lesz és valamelyikük meghal. :(

"– Ki kíváncsi a filmekre meg a tévére, amikor vannak könyvek is? – kérdezte méltatlankodva Ty."

Ty-Kit-Livvy. Az ikreket már az előzőben is bírtam, ez most sem változott. Kitet még csak most ismerjük meg. Néha nagyon szeretem, de fel tud bosszantani. Tipikus Herondale összegezve, le se takadhatná. Elmés és vicces dolgokat mond, segít ha kell aztán meg hopp meg akar szökni. Áhh, megbocsátom neki a megfutamodási vágyát és maradjunk abban, hogy imádom a kölyköt. Legjobb példa rá a Cohors(nagyon keverem Colleen Hoover rajongóival remélem most jól írtam, csak egy betű tér el)-zal kapcsolatban a gondolatai: nem jó, ha elkezdünk listázni, ez már a mondénoknak sem jött be lásd II. Világháború. Sok helyzetben nagyon tudtam vele azonosulni. Tyjal shippelem. Ja és Simonnal sürgősen meg kell ismertetni! Ha már így eszembe jutott, ők nagyon hiányoztak nekem(persze, így is szereplő túltengés van). Ja és róluk jut eszembe szegény Marisolék.

"– Egyszer találkoztam Jace Herondale-lel. – Zara várakozással telve nézett körbe. – Azta! – szólt Kit.
Ez a fiú tényleg Herondale, gondolta Emma. Sikerült Jace-éhez fogható közönyt és szarkazmust sűrítenie egyetlen szóba."

Druval eddig nem sokat foglalkoztunk, de érzéseim szerint ez változni fog. És itt megragadom az alkalmat és felszólítok mindenkit, hogy emlékezzünk meg egy perc néma csenddel azokról a szereplőkről, akik elhanyagolva érzik magukat, a többiek közé nem tartozónak gondolják magukat ilettve mindenből kihagyják őket. ...... Na, ezzel is meglennénk. Tovább.

Jace és Clary. Tudom, tudom, de ebben igenis mellékszereplők vagy még az se. Nem valami jó hangulatban váltam el tőlük az utolsó rész vége után. Lehet erre kicsit a tv-sorozatos karaktereik iránt érzett utálatom is rájátszott, de mindenestre nagyon kiakadtam Claryre, amikor Jace lánykérésén habozott, majd nem mondott igent. Nagyon nagyon kiakadtam. Azóta van időm lenyugodni, örömmel jelentem, hogy teljesen sikerült. Mondhatom, hogy egész tiszta lappal indított nálam Clary ebben a könyvben és nem játszotta el a bizalmamat. Merthogy az ok, amiért nem mondott neki igent az az, hogy tudja, hogy hamarosan meg fog halni és a házasság során olyan esküt tenne Jacenek, amit nem tud sokáig betartani, hiszen meg fog halni. Még olyan kegyes voltam, hogy azt is elnéztem neki, hogy természetesen ezt sem Jaceszel beszéli meg. Valamilyen szinten még meg is értem, hogy miért titkolózik, de azért mégis inkább meg kéne ezt beszélniük.

"Max viszont úgy aludt, akár egy kőszikla – méghozzá egy imádni való, nagy szemű, foghíjas mosolyú sötétkék kőszikla. Amikor Cristina, Mark és Kieran lerohant a lépcsőn, és Alecet, Magnust meg a két gyereküket találták az Intézet szalonjában, Evelyn már ott morgolódott, amiért boszorkánymesterek tették be a lábukat a házba, meg mert a sötétkék szerinte nagyon nem kívánatos szín, ha valakinek a bőréről van szó."

Maleeec. Úúúristen még mindig totálisan imádom őket. Szerepeltek többet és a gyerekek is és segítenek és rohadt menők áááá. De mi van Magnusszal és a boszorkánymesterekkel? Ez aggasztó.

"– Á, a Cohors! – Magnus összenézett Aleckel. – Jól ismerjük őket. Horace Dearborn és a lánya, Zara. – Horace? – csodálkozott Mark.
– Sajnálatos módon ez a neve – bólintott Magnus. – Ennélfogva úgy gonosz, ahogy van."

Éés meg is van a következő utált szereplőm, gratulálok a poszthoz Zara! És egy társa is van, csodás! Gratulálok Samantha! De tudjátok mit, ne álljunk meg itt legyen akkor már az egész rohadt csoportuk. Olyan szinten taszítanak! És vannak emberek, akik bedőlnek. És tudjátok mit, a való életben is vannak olyan emberek, mint Zara és társai és az emberek itt is bedőlnek. Rendkívül frusztráló az ellenük folytatott harc. Amit Zara ott levágott a végén Alecnak a Magnusszal való kapcsolatáról! Az egyik kedvenc jelenetem lett :DD Alec drágám, nagyon jól csinálta. Awww <3

"– A Herondale-ek mindig is híresen csinosak voltak – mondta Bridget –, de ha engem kérdeztek, szexuálisan a Lightwoodok a legvonzóbbak.
Alec kiköpte a teáját. Magnus meg sem rezzent, de látszott, hogy komoly erőfeszítésébe telt."

Will Herondale. Nem szerepel szigorúan véve ebben a könyvben mégis éreztem a jelenlétét és fáááááj. Nem tudom elfogadni, hogy meghalt! Tudom, hogy szép, boldog és hosszú élete volt, de akkor is szomorú. A mazochizmus következő fokozataként eldöntöttem, hogy újraolvasom a Pokoli szerkezeteket. Még a könyv olvasása előtt szembejött velem ez az idézet és percekig folyamatosan röhögtem rajta:

"A hatalmas könyvtárban akadt pár drágának tűnő első kiadás, de a legtöbbet telefirkálta valami Will H. nevű nyomoronc."

Szeretem Kitet és ez tényleg jó volt most elnézem, de legközelebb ne merje lenyomoroncozni! Elkezdeném fejtegetni mennyi nézőpontból fergeteges ez a rövid kis idézet, de akkor elrontanám a viccet :D.

Dianat és Gwynt shippelem, mondjuk egy kicsit szerintem problémás lenne a kapcsolatuk tekintve Gwyn khm "foglalkozását". Nem sejtettem, az ő szálukról semmit, így minden kellemes meglepetésként ért. ARRA pedig nem számítottam.

Néha a feszültség elérte azt a szintet, amikor le kellett raknom a könyvet. A legdurvább ilyen résznél fogtam magam és vagy fél óráig magyaráztam tesómnak az egész helyzetet(ő is magyarázott nekem valamit cserébe) és dühöngtem neki valamint különböző hangokkal, amik még véletlenül se álltak össze értelmes szavakká, igyekeztem kifejezni az érzelmeimet a könyvvel kapcsolatban. Csak ezután voltam képes folytatni.

Valamikor a könyv háromnegyedénél figyeltem fel a fejezetcímekre. :DD Kicsit se vészjósló az összes áhhh.

Nagyon megviselt. A folyamatos feszültség, a szerelmi huzavona, hogy minden egy átkozott katyvasz és persze az írónő kegyetlenkedése. Például a vége. Pont találtak egy legkisebb rossz megoldást. Árnyvadász létüket meghazudtoló módon ezt majdnem őszintén elmondták a klávé egy emberének, Robertnak. Erre átszúrja egy rohadt kard, amit egy labilis pszichopata forgat, akinek évszázadok óta halottnak kéne lennie és nem mellesleg egy rendkívül veszélyes könyvet hordoz magával. Pedig már pont kezdtem megkedvelni, szegény Alec. De itt még nincs vége és most jöt az, amit már lespoilereztem magamnak, Livvy halála. Ugyanis az előbb említett kard hát nem őt is átszúrja?! Hát, de. Sajnos ez elkerülhetetlen volt. A Blackthorn testvérek túl sokan voltak egyszerűen lehetetlen volt, hogy mind túléljék. Nagy esély van rá, hogy még valaki meghal közülük :(((. Livvyt pedig nagyon bírtam. :,(( Könnyeztem is kicsit.

"Ahogy Kit apja szokta volt mondogatni különböző bűnözőkkel kapcsolatban, Julian az a fajta ember volt, aki ha leereszkedett a pokolba, úgy jött ki onnan, hogy maga az ördög tartozott neki egy szívességgel."

Összegezve IMÁDTAM! Már szinte azt hittem, hogy kezd elmúlni az Árnyvadász szeretetem erre jött ez és wow! A karakterek, a történet, a stílus az egész világ fantasztikus! Imádom Emmát, mert igazi harcos és hihetelen beszólásai vannak, Juliant mert úgy képes szeretni, ahogy senki és a végletekig odaadó (imádom, de néha megijeszt, osztom Emma véleményét). Amikor épp nem kerget ki a világból, akkor az egyik legerősebb alapokra épülő kapcsolat az övék az Árnyvadász világban. Nekem is kell egy Jules. Imádom Kierant, Markot, Christinát, Tyt, Kitet, Livvyt, Alecet, Magnust, Willt (jólvanna tudom!), Gwynt, Dianat, a kisgyerekek pedig imádnivalóak. Druval őszintén nem tudok mit kezdeni, őt inkább csak szeretem. Imádom a humort, ami még mindig a toppon van. Meg természetesen letehetetlenül izgalmas, de ezt már említenem se kéne.

"– Más családoknak vajon mi lehet a mottójuk? – elmélkedett Emma.
– Ismersz párat?
– A Lightwoodoké az, hogy „Jót akarunk”
– Nagyon vicces.
Julian a lányra pillantott.
– Nem, tényleg ez a mottójuk.
– Komolyan? És a Herondale családé? „Kifinomultak, de undokok”?
A fiú rántott egyet a vállán.
– „Ha nem tudod, mi a vezetékneved, valószínűleg Herondale lehet”.
Emma nevetésben tört ki.
– És a Carstairseké? – kérdezte, és megkocogtatta Cortanát. – „Van ám kardunk”? „Tompa szerszámok lúzereknek”?
– A Morgensternekét is sejtem – folytatta Julian. – „Kétség esetén robbants ki egy háborút”.
– Vagy mondjuk: „ Volt köztünk egyáltalán akár csak egy jó arc is, de most úgy komolyan”?"

A csillagozás nehéz. Annyi szuper dolog van benne, hogy simán kiadná az 5 csillagot, de találok benne kevésbé jó dolgokat is rendesen, így kötünk ki a 4,5 csillagnál. Mínusz a szerelmi huzavonáért, a kommunikáció sokáig hanyagolásáért, a feszültségért, az egész átkozott katyvaszért és egyéb kicsiségekért.
Ja, a borító kicsit fura. Nem illik a trilógia többi részéhez. A város és a színvilág jó, de a figura. A-a.
Kell a következő rész, még jó, hogy előrendeltem. Viszont erősen félek, mert Cassie nagyon kegyetlen és úgy veszem észre, hogy egyre kegyetlenebb. A megoldandó problémákra inkább nem is gondolok. Lehetetlen, hogy minden jól sikerüljön, így könnyekre számítok.

Na, ez hosszú lett. De hát a könyv is hosszú, nincs mit tenni. Így se fejtettem ki mindent, úgy ahogy megérdemelné.

10/9
Olvasd el!

Képek: Pinterest táblámról

Manon Fargetton: A ​lista (A lista 1.)

"Minden azzal a listával kezdődött."

Fülszöveg:

Két fiú – két lány.

Nekik négyüknek sosem lett volna szabad találkozniuk.

És most egymásra vannak utalva.

Üldözik őket, az életükre törnek.

De ki akar végezni velük és miért?

Kinek fontos ennyire négy kamasz?

Kik ők valójában?

Le kell rántaniuk a leplet a titokról,

csak úgy menthetik meg az életüket.

Talán…

"– Ugyan már! Úgy tesz, mintha fütyülne mindenre és mindenkire, de csak a száját jártatja. Annyira parázik attól, hogy nem fogadják el, hogy eleve úgy intézi, megutálják. Így egyszerűbb."

Vélemény:

Wow, na ez hirtelen volt. Enyhén letaglózott. Imádtam!
Hirtelen ötlettől vezérelve vettem csak ki a suli könyvtárából, mert elmaradt az utolsó órám, még nem mehettem haza, szerencsére tanulnivalóm nem volt ezért gondoltam kiveszek egy rövid kis könyvet. Egy délután alatt ki is olvastam. Olyan rég volt már a várólistámon, hogy már nem is igazán tudtam mit várjak tőle, de az biztos, hogy erre nem számítottam. 

"A zsenik igen ritkán népszerűek."

Az elején azonnal meghalt a kedvenc szereplőm Nathan és ami durva, hogy ez nem az első dolog volt, ami lesokkolt. Ebben a könyvben sokk sokk után ért.
Hihetetlenül izgalmas volt, le se tudtam tenni, csak olvastam és olvastam, még szerencse hogy ilyen rövid, mert ha hosszabb biztos, hogy hétköznap ellenére éjszakába nyúlóan olvastam volna. Marhára pörgős és izgalmas volt! Már azon a szinten amikor, nem tudtam eldönteni tegyem le egy kicsit és nyugodjak le, vagy csak olvassam tovább, ha agyvérzést is kapok, mert nem bírom ki, ha nem tudom meg mi történik. 

"– Nekünk, szörnyeknek, össze kell tartanunk."

Brilliánsan volt leírva, tetszett a stílus. 

"Azt akarta, hogy elmenjenek. Azt akarta, hogy örökre itt maradjanak. Azt akarta, hogy hallgassanak. Azt akarta, hogy szavak özönét zúdítsák rá."

A szereplők szimpatikusak voltak, kár, hogy az első kedvenc szereplőm után a második Timothée is meghalt. vagy nem.

Legkevésbbé Morgannel szimpatizáltam, rájöttem, hogy nem szeretem a népszerű lány karaktereket.

"Samuel kétkedő és némileg megvető pillantást vetett az említett felé. – Egy csajra van szükséged, hogy megvédd magad? Izia a szemét forgatta. – Üdv a XXI. században!"

A rejtélyek és a titkok wow. Nem gondoltam, hogy fantasy lesz, de nem bántam, hogy az. 

"(…) néha az igazságot nehezebb elhinni, mint a hazugságot."

A kicsike romantikus szálak is tetszettek. 

Szóval imádtam az egészet. 

"Izia nem örvendett nagy népszerűségnek. Ám őt ez csöppet sem zavarta, úgy ápolta egyéniségét, mint valami ritka növényt. Mindig gyanúsnak találta, ha valaki kedves volt vele."

Az a fél csillag levonás a rövidség miatt, a helyenként előforduló furcsaságok illetve a vége miatt van. A vége ugyanis kikészített. Mégis, hogy képzelik ezt? Mi a franc történt? Mi fog ezután? Akkor ők most? What? És nincs még második rész!!! Argh!
Mindenkinek ajánlom!

10/9

Olvasd el!

Egymás szemében

Az Egymás szemében egy olyan bloggerekből álló csoport, aminek keretein belül egymásnak ajánlunk könyveket. A témánk ebben a hónapban az horror/krimi/thriller könyvek voltak. A listát nekem Ágota a Voldemort orra blog bloggerinája ajánlotta, ezt már régebben olvastam, de úgy gondoltam írok róla. 

Jó hír! A második rész hamarosan megjelenik magyarul is! Már van borító és fülszöveg, ami spoileres az első részre!

Fülszöveg:

„Ha ​kézbe vesszük a saját sorsunkat, mi is erőssé válunk. De ezt csak együtt érhetjük el. Mert együtt legyőzhetetlenek vagyunk.”

Három év telt el a Gólyák Klinika-beli végzetes éjszaka óta.
Morgane és Izia egymástól távol, új személyazonosság alatt él.
Samuel biológiai apja, Martin Klein professzor „nagyköveteként” médiasztárrá vált, és azt hiszi, Timothée-val együtt a lányok is meghaltak.
Amikor a még mindig szökésben lévő tudós egy tévéműsoron keresztül bejelenteni készül, ki finanszírozta az általa végrehajtott genetikai manipulációkat, Nathan, a meggyilkolt, de mesterséges intelligenciaként tovább élő barátjuk úgy dönt, ideje újra összehoznia a két lányt.
Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, a hibridek élete újra veszélybe kerül.
És nem csak az övék.
Kik ezek a csuklyások, akik túszul ejtik a műsor stábját és közönségét?
Mi a céljuk?
Hogy a saját és mások életét mentsék, a hibrideknek össze kell fogniuk.
Kezdetét veszi egy lélegzetelállító versenyfutás az idővel, és egy megfoghatatlan ellenséggel…
Sem csodálatot nem érdemelnek, sem azt, hogy féljenek tőlük.
Ők csupán az élethez való jogukat követelik.

És azt, hogy ugyanúgy rendelkezhessenek a jövőjükkel, mint bárki más.

Megrendelhető a KMK webshopjában: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/szokevenyek-ejszakaja-a-lista-2-8373