Leigh Bardugo: Crooked Kingdom (Six of Crows 2.)(Grishaverse)

"The really bad monsters never look like monsters."

Ez a könyv fájt. Zseniális. Lenyűgöző. Egyedi. Wow!

Spoileres az előző részre, erre vonatkozó spoilerek feketék.
Fülszöveg:

Kaz Brekker and his crew have just pulled off a heist so daring even they didn't think they'd survive. But instead of divvying up a fat reward, they're right back to fighting for their lives. Double-crossed and left crippled by the kidnapping of a valuable team member, the crew is low on resources, allies, and hope. As powerful forces from around the world descend on Ketterdam to root out the secrets of the dangerous drug known as jurda parem, old rivals and new enemies emerge to challenge Kaz's cunning and test the team's fragile loyalties. A war will be waged on the city's dark and twisting streets―a battle for revenge and redemption that will decide the fate of magic in the Grisha world.

This is a thrilling and satisfying sequel to the #1 New York Times-bestselling Six of Crows.

Véleményem:

Az előző résznek igen függővége volt, azóta akartam olvasni ezt. Csodálom a türelmem, bírtam 3-4 hónapig. Aztán nekiestem.

Szerencsére itt már nem volt a nyelvezettel problémám a legtöbb szó derengett az előző részből.

"„Has anyone noticed this whole city is looking for us, mad at us, or wants to kill us?”„So?” said Kaz.
„Well, usually it's just half the city.”"

Igazából nem sok minden változott az előző rész óta, csak minden feljebb került egy szinttel. Jobban ismerjük a szereplőket, izgalmasabb jelenetek vannak már az elején is míg az elsőben csak a közepétől, még több visszaemlékezés, nagyobbak a tétek és a játékosok is már egy másik szintet képviselnek.

"If you couldn't beat the odds, you changed the game."

De akármennyire is izgalmas és fordulatos a történet a könyvet még mindig a szereplők viszik a hátukon, és ezt nem negatívumnak szánom, hanem a karaktereket dicsérem vele.

"“I would come for you. And if I couldn’t walk, I’d crawl to you, and no matter how broken we were, we’d fight our way out together—knives drawn, pistols blazing. Because that’s what we do. We never stop fighting.”"

Mindenki előtt Kaz Brekker. Már az előző könyvben belezúgtam. Más, mint mindenki, egyedi és megismételhetetlen, Kaz Brekker. Annyi mindent imádok benne, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Akkor az agyánál. Nem tudom eldönteni, hogy szörnyen kíváncsi vagyok mi zajlódhat le a fejében belül, vagy inkább okosan távol kéne magamat tartanom onnan. Valószínűbb az első. Hihetetlen amit művel, a hatalmas mindenre kiterjedő tervei, utánozhatatlan stratéga. Nemhogy mindenki más de néha saját maga előtt jár két lépéssel. Azt hiszik mindjárt elkapják és nem veszik észre, hogy már ők maguk a foglyok. Csak ámultam és bámultam végig. Ebben a könyvben a szokásos zsenialitása mellett még jó mélyenszántó beszédeket is lenyomott :D Sokrétegű karakter. Olvashattunk arról, hogyan szerezte a kesztyűit és akkor annyira sajnáltam.

"“We can endure all kinds of pain. It’s shame that eats men whole.”"

Még mindig shippelem Inejzsel. Összeillenek. Szerintem abból látszik mennyire is imádom ezt a könyvet, hogy úgy is tetszett, hogy az írónő kb. kettő fél romantikus jelenettel szúrta ki a szemünk a részükről. Na, de az milyen volt! És ez nem baj, csak szeretném, ha mindketten boldogak lennének és lehetőleg együtt. Ugyan értek el haladást, de nem sokat és az már látszik, hogy Kaz nem fog megváltozni teljesen, ami szuper! Ő olyan amilyen a maga kegyetlen, számító módján, a változás az életébe kerülne. Húúú most eszembe jutott az a jelenet a Barrelben, te jó ég! Azt hittem ott kapok szívrohamot. Kaz pedig tökéletes volt. De nem csak ott, végig. És az az út, amin elindultak Inejzsel meg úgy az egész kapcsolatuk a maga különös módján, olyan gyönyörű és rendkívül érdekes. 

Inejről is megtudhattunk többet, ahogy kötéltáncolni tanult. A vége nagyon megható volt. :))

"“You're weak because you're afraid of people seeing your weakness. You're letting shame decide who you are.”"

Wylan ebben a könyvben kapott csak szemszöget, gondolom azért, hogy ne lője le az írónő az előző rész poénját. Nehéz neki, hiszen a kegyetlen apja ellen kell harcolniuk, de ő minden fiához intézett rossz szó ellenére is az apja. És Wylan néha amikor nagyon elmerül a bűntudatban, akkor nem is az apját, hanem magát hibáztatja, mert tudott olyan fia lenni, akit az az idióta akart. Szerencsére okos kissrác, tudja, hogy ez nem így van, így hamar észhez tér általában vagy valaki észhez téríti. Az ő gyerekkorát is jobban megismerjük és felfed a könyv pár igazán meglepő dolgot vele kapcsolatban. A végén örültem, hogy megkapta, amit megérdemelt.Térjünk is Jesperre.

Kétségkívül vannak hibái. Szerencsejáték-függő és nem gondolkodik mielőtt cselekedne. Ő a legimpulzívabb a csapatban. Ez bizonyos helyzetekben jó, de legtöbbször rossz. Olyan mintha még mindig gyerek lenne, akire a többieknek kell vigyázni. De nagyon oda tudja tenni magát és jó szíve van. Nem ismer félelmet, ha veszélyes helyzetekről van szó, ami megint csak jó és rossz tulajdonsága egyben. Wylannel a közös jeleneteiket imádtam, kivéve amikor elcseszte. Az gáz volt. Pedig milyen jól indult! A gyerekkora máshogy volt nehéz, mint a többieknek. Nagyon érdekes volt megismerni milyen szoros kapcsolat fűzte az édesanyjához, hogy lett az aki, hogyan fojtotta el a halála után az apja a képességét merő féltésből.Amikor meghalt az anyja szerintem akkor is könnyeztem.

Ninát nagyon megkedveltem ebben a részben is. Az elején szegény nagyon szenvedett a drogtól, azt nem volt jó olvasni, de aztán felülemelkedett ezen. Erős, kitartó és bátor. És szeeeeegééééény. Ő kapott a legtöbb romantikus jelenetet. Nagyon viccesek voltak és aranyosak.

""Why do you guys say that, anyway? No mourners, no funerals? Why not just say good luck or be safe?”
“We like to keep our expectations low.”"

Matthiasszal kapcsolatos ellenszenvemből szinte semmi nem maradt ebben a könyvben. Őt is ugyanúgy megszerettem, mint a másik ötöt. Ráadásul ő megy keresztül a legnagyobb karakterfejlődésen. Pár hónap alatt, el kell nyomnia, amit beléneveltek éveken keresztül, mert már látja, milyen elvakult dolgokat is sulykoltak beléjük. Nem könnyű feladat, de hősiesen végzi. Csak a vége....Annyira sírtam! Olyan igazságtalanság! Túlélik, sikerrel járnak erre arra jár egy random agymosott fjerdai és egész egyszerűen megöli?! Ilyet nem lehet csinálni!!! Miéééért???! És odavonszolja magát Ninához, és megmondja, hogy szereti és vigye haza őt és segítsen a fjerdaiaknak és meghaaal :'''((( Ninát annyira sajnáltam! Annyi mindenen ment keresztül, de végül majdnem kapott egy boldog véget a szerelmével, erre azt megölik! Nagyon sajnáltam és csodáltam, hogy ennyire össze tudta szedni magát.

Kapunk pár új mellékszereplőt is. Jesper apját bírtam, megértő. És pár régi-újat a Grisha trilógiából. Amikor megláttam, hogy megjelent Nikolaiiii aww imádom őt is, ha nem is annyira, mint Kazt. Kíváncsi lesz a saját sorozatára.A történet tehát izgalmas, fordulatos, legtöbbször én se tudtam, most mi fog történni. Jó, kit akarok becsapni, sosem tudtam! A terveket jobb szeretem utólag megtudni, mert akkor szerencsére kevésbé valószínű, hogy félrecsússzanak. Mondjuk, Kaz terveiről beszélünk, szóval valószínűtlen, hogy félrecsúszna bármi is. Ettől függetlenül tetszett, hogy szinte mindig csak utólag világosítottak fel. Annyi minden történt egyszerre, hogy csak kapkodtam a fejem, volt, hogy igen nehéz volt követni mi is folyik itt. Bedőltem Kazék minden trükkjének.

A stílus, az írásmód fantasztikus. A párbeszédek humorosak és remekül meg vannak írva. Nincs sok belőlük, de ami van azon érződik, hogy ez jól át lett gondolva. Több mondanivalót sűrít egy négy soros párbeszédbe, mint más több oldalnyiba. De tényleg, azok a mondatok már Saraj J. Maas mondatait közelítik meg nagyszerűségben.

A világ sötét, de nagyszerűen van felépítve. Kerch egyértelműen Hollandia.

A végéig meg voltam róla győződve, hogy erre a könyvre minden további gondolkodás nélkül felrakom a kedvenc címkét, DE! Nagyon dühös voltam a vége miatt. Viszont csak az én egyéni szocproblémám, hogy ilyen érzékeny lelkecském van, szóval a könyv ettől még tökéletes volt és elnyerte minden elismerésem. Érdekes, izgalmas, csodás, zseniális, egyedi! Az utolsó fejezetnél jobbat nem lehetett volna kitalálni.

Szülinapomra kaptam nagynénémtől és csodálatosan néz ki! Olvasás előtt és közben is folyamatosan csodáltam. Hatalmas, a levehetős borítója, amit általában utálok, jó mínőségű, a borító, a vörös lapszélek gyönyörűek, a térképek fantasztikusak, a díszítés is nagyszerű. Beleszerettem.

Kedvenc, mindenkinek ajánlom és mindenképpen újraolvasom az első részt.

Ó, és nagyon örülök, hogy mégse duológia lesz. Még van ebben a történetben potenciál.

10/10*
Olvasd el, olvasd el, olvasd el!

Képek a pinterest táblámról.