Diana Gabaldon: A ​lángoló kereszt (Outlander 5.)

Itt is vagyok az Outlander sorozat 5. részével a Lángoló kereszttel. Kicsit rendhagyóan, de csak elolvastam az egészet :D

Fülszöveg:

EGY ​BÁMULATOS KALAND, AMI PRÓBÁRA TESZI A SZÍVET, MÉRLEGRE TESZI A LELKET ÉS MEGMÉRI A SZELLEMET… NYELVEZETE FRISS, GAZDAG LEÍRÁSOK TARKÍTJÁK, A TÖRTÉNET PEDIG CSELEKMÉNYDÚS… MAGÁBA SZIPPANT! CNN.com

A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.

Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.

A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.

„Egy történet, ami egyszerre megindító és varázslatos! ” Northern Echo
Vélemény:Gondolkodtam, hogy hogy értékeljem, de szerintem külön-külön fogom jegyzetek alapján.

1.kötet magyarul

"A ponyván kopogó eső zajára ébredtem, és első férjem csókjának érzésére az ajkamon."

Az előző rész után kiderült, hogy, ha nem szeretem az Outlandert akkor is szeretem szóval nem lesz itt gond :D Csak azon paráztam, hogy megint lesz pár olyan kör, mint a 4. könyv utolsó 400 oldalán, azt nem bírtam volna ki mégegyszer :D Nem volt. Hááát nem igazán, azt a szintet akkor sem érte el. El se hittem, de nagyon örültem :D.
Félrértettem a 4.végét. Bonett nem is halt meg?! Na neeee. Ezt hogy nézhettem félre?! Jajj remélem soha többé nem látjuk de reálisan nézve ez Outlander szóval biztos fogjuk. :(

Csak… ne álljatok a brittek oldalára könyörgöm! Tudom, hogy nehéz meg egy ideig tettethetitek, de végül ne kössetek ki megint egy háború vesztes oldalán könyörgöm!

Békés olvasásomat megszakította, hogy egy idióta vagyok. Megnézni az utolsó rész(eddig) fülszövegét? Nagyon nagyon nagyon nagyon k***ra rossz ötlet! Nem tudná valaki kitörölni az agyamból? Lééégyszi valakiiii! Miért vagy ilyen ki**** idióta, Én? Miért kellett ezt csinálnom?! És miért kell Diananak ezt csinálja??? Én ezt nem bírom!!!! Szerencsére aztán kicsit sikerült lenyugodnom, mostmár majdnem 100%-os a lelki békém. :D

Bármi bajod van megoldja a whiskey. Ennyi ivással csodálkozom, hogy még mindig ennyi baja van a szereplőknek ezen logika alapján :DD
Ha csak kevés ideig is tart ez a nyugalom, akkor is hálás vagyok érte. És tényleg! Az első jó pár száz oldal egész nyugis, Outlander mércével, meg maga a Paradicsomi Béke. Olyan jól esett! 

"– Ó, Jézusom, Jamie! – mondtam halkan, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe.
Évek teltek el azóta, hogy utoljára így láttam őt álmában mosolyogni. Valójában házasságunk első napjai óta, Lallybroch óra nem.
Kisfiúként folyton ezt csinálta, mondta nekem akkor Jenny. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy boldog.
Ujjaimmal tekergetni kezdtem puha, sűrű haját a tarkóján, kitapogattam koponyájának tömör görbületét, a meleg fejbőrt és azon a hajszálvékony ősi sebhelyet.
– Én is – suttogtam neki."

Imádom őket! *_* Jamie, Claire, Roger, Brianna, Fergus, Marsali, a gyerekek... hatalmas figura mind :DDD és szakadok. Bugrisak. :DDD Ennyit szerintem még nem nevettem Outlanderen. Nincs víz? Jó lesz a kereszteléshez a whiskey is, hisz az az élet vize, hát nem? :DD

"– Mint egy nyavalyás páviántörzs – morogtam magamban. – És én alszom a főpáviánnal!"

Egy tömör és rövid Outlander már nem is lenne Outlander. Ellenben a szívroham szót lehetne használni rá. A nyugis fejezetek, részek, mondatok nélkül az egész egy véget nem érő megpróbáltatás lenne :DD Lehet ez a rész nem, de az eddigiek, meg úgy az egész sorozat, abszolút. Most képzeljétek el, hogy mindig csak akkor látjuk őket, amikor épp valami "izgalmas" történik, vagyis épp összeesküdött ellenük az egész világ. Rövidebb lenne, nem kérdés, de kibírná bárki ép ésszel? Én biztosan nem.

"– Sorcha – suttogta, és akkor döbbent rá, hogy pár pillanattal azelőtt így szólította Claire-t. Na ez tényleg furcsa volt, nem csoda, hogy Claire meglepődött. Ez volt a nő gael neve, de Jamie sosem szólította őt így. Szerette benne az idegenségét, az angolságát. Az asszony volt az ő Claire-je, az ő Sassenachja.
És mégis, abban a pillanatban, amikor Claire elhaladt mellette, Sorcha volt. Nemcsak „Claire”, hanem fény is."

Amikor láttam hogy a nőt Fannynak hívják arra gondoltam lehet lesz valami köze: spoiler a 8.fülszövegéig!!: Brianna jövőben születendő gyerekéhez(mert ő is Fanny), akivel a 8.fülszövege alapján a 20.sz-ban van, de most hogy itt van a kislányka arra gondolok hogy őt nevezik el Fannynak az anyja utàn és Brianna csak nevelni fogja de nem biológiailag az anyjaA mongolfoltról még életemben nem hallottam. Ezt is pótoltuk.
Influenzára a legjobb orvosság(a whiskeyn kívül természetesen) ha az embernek egy vészhelyzetet kell megoldania. Legalábbis ha Jamie Frasernek hívják az embert. Már én voltam rosszul helyette is :D.

Mi a franc történik itt? Mi ez a káosz? A végén kicsit elszabadultak az indulatok, kibontakozott egy kisebb káosz. :D Aztán valamennyire úrrá lettek rajta. Érdekes volt a kis nyomozásuk. És azt hiszem itt vége is az első kötetnek.

Ez volt a hosszabb része a könyvnek eredetiben ezt 810 oldal a második része pedig 634.

Semmi negatívumot nem tudok mondani az egészet imádtam és olvasom is tovább angolul a második részt. Annak a végén majd összegzem kicsit.
Még annyit, hogy természetesen ennek a résznek is gyönyörű a magyar kiadása.

"A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, és mi itt vagyunk együtt, te meg én."

2.kötet angolul

"I have lived through war, and lost much. I know what's worth the fight, and what is not. Honor and courage are matters of the bone, and what a man will kill for, he will sometimes die for, too. And that, O kinsman, is why a woman has broad hips; that bony basin will harbor a man and his child alike. A man's life springs from his woman's bones, and in her blood is his honor christened. For the sake of love alone, I would walk through fire again."(legeslegeleje a könyvnek)

Miután a könyv első felét elolvastam magyarul, úgy gondoltam foytatom angolul, ha már magyarul nem tudom. Most először olvastam Outlandert eredetiben. Jól kezdődött mondhatom, az első levélnek/nyilatkozatnak/aztsetudommivoltnak csak minden ötödik szavát értettem :DD Aztán szerencsére több sikerem volt, amikor már nem hivatalos nyelvezetet kellett olvasnom.

Ebben az első rész vége fele.... fúúúú. Egyedül az nyugtatott, hogy tudtam Roger nem halhat meg, hiszen az összes többiben is szerepel. De rohadt közel járt hozzá. És oda az énekhangja :(((. Nagyon sajnáltam szegényt, ez nagy veszteség neki. :( Ami meg azokat illeti, akik oda juttaták: I’m angry as hell at Tyron and that ungrateful bastard, but Jamie has little right to blame him because he had kinda did the same thing. Beated Roger near death with only one bloody question asked.

“You are alive. You are whole. All is well.”

Ezután... nehéz volt. Mindannyiukat sajnáltam.

“Nem halhat meg most kigyómarásban mert pár év múlva kell neki tűzben.” Ez aztán bíztató! :DD Ennél jobbat nem tudott mondani? Mellesleg kíváncsi leszek ez, hogy lesz. Még nem sikerült kiderítenem, hogy itt mennyire lehetséges megváltoztatni a jövőt. Én arra tippelek, hogy az a jelentés csak hazugság. Jamie kapaszkodik az életébe az biztos. Jól teszi. :D Claire és Brianna pedig zseniális, feltalálják magukat. :))

"…what I was born does not matter, only what I will make of myself, only what I will become."

Olyan szerencsétlenek és szerencsések egyszerre! :D Folyamatosan sz*r dolgok történnek velük, szóval szerencsétlenek, de legtöbbször kisebb-nagyobb veszteségekkel túlélik, szóval szerencsések.

Az utazásuk a partra izgalmas volt. :D Rendesen izgultam. Tudtam, hogy nagy baj nem történhet, de attól még féltettem őket és azt akartam, hogy intézzék már el, bár sok bizalmam ebben nem volt. És milyen jól tettem, hogy nem bíztam a sikerben, így legalább nem csalódtam nagyot.

A legvégén megint felgyorsultak az események. A felfedezés, amit Ian hoz, elgondolkodtató. Mellesleg ő miért is van itt? Mi történhetett? Ez Jenny levelére is igaz, komolyan muszáj volt ott abbahagynia???! :DD
Vége.

"…well, if women's work was never done, why trouble about how much of it wasn't being accomplished at any given moment?"

Összegzés: Ez a rész is különbözött az összes eddigitől. Nem tudom ez, hogy lehetséges, de mindegyiknek olyan különböző hangulatuk van. Ezé speciel fantasztikus volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszene, hiszen relatíve nem történt annyi dolog, de én imádtam, hogy csak úgy éldegéltek, pár havonta megoldottak egy-egy kupac sz**t, ami a nyakukba hullott, aztán éldegéltek tovább. :D A pozitív karaktereket egytől-egyig a szívembe zártam. Tudnak nagyon hülyén viselkedni, de én így szeretem őket. 

Fraser's Ridge "Réme"

"She supposed that it it perhaps not fair to quarrel with someone on the basis of what you thought they were thinking."

Ezen a részen nevettem a legtöbbet. :D Családias volt, romantikus, izgalmas, nyugodt és nagyon Outlander szerencsére nagyon kiakasztó rész nélkül. Meg persze egy csomó életbölcsesség, megfelelően tálalva. 

"I understood very well just then, why it is that men measure time. They wish to fix a moment, in the vain hope that doing so will keep it from departing."

Míg az előzőben elgondolkodtam rajta, hogy tetszett-e(mielőtt ugye eldöntöttem, hogy elvakult vagyok és ha nem tetszik akkor is tetszik :D), itt meg se fordult a fejemben más vélemény, mint hogy ez bizony egy ötcsillagos könyv és abszolút imádtam.
Ajánlom mindenkinek! Persze az első résztől kezdve. :D

Az angol kiadás egyébként érdekes több szempontból, főleg a magyarral összehasonlítva, de úgy gondolom a magyar sokkal szebb.

Ami az angol-magyar különbséget illeti: nagyon jó a magyar fordítás. Tényleg, igazi mestermunka. Ha kibírom, akkor a következő részt is minimum félig magyarul akarom olvasni. Jó volt angolul, meg érdekes volt a skót beszédet tisztán látni, de pont azokat a gyönyörű leírásokat szinte sosem értettem. Magas még nekem? Lehet. Igazából a történet teljesen rendeben van, de az Outlander sokkal többől áll, mint történet, itt igazán fontosak a "töltelék" részek is. 

"He thought of such places in a way that had no words, only recognizing one when he came to it. He might have called it holy, save that the feel of such a place had nothing to do with church or saint. It was simply a place he belonged to be, and that was sufficient."

Persze az elhatározás egy dolog, az meg egy másik, hogy kibírom-e a következő rész magyar fordításáig. Főleg úgy, hogy ez a rész nem viselt meg annyira, mint az előzőek, így nem érzem úgy pihentetnem kéne :D. Tervezem a második kötetét ennek megvenni magyarul is. Még el kell döntenem, hogy hogyan tovább. Ritkán van ilyen, de tényleg nem érzem, hogy a magyar bármiben is rosszabb lenne, mint az eredeti, azon a kis tényen kívül, hogy eredetiben már kicsit előrébb jár az írónő, így gyorsabban olvashatnám a könyveket egymás után. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük a továbbiakban. Vajon kiderül ki a gyerek apja? Értem én, hogy őket annyira nem érdekli, de engem igen!

10/10*
Olvasd el!

Képek Pinterestről

Umberto Eco: A ​rózsa neve

"A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket."

Fülszöveg:

Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? 
A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. „Ki a tettes?” Ez a kérdés – figyelmeztet a regényhez írott „széljegyzeteiben” Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor – nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. 

Aedificium

A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a „tettesig” sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

Vélemény:

"Megijedtem, nem mertem tovább kutatni a gonoszok gyengéit, mert észrevettem, hogy a szenteknek is ugyanezek a gyengéi."

Adso és Vilmos

Fúúú ez a könyv! Az úgy volt, hogy még év eleje környékén töritanárom kijelentette, hogy ez kötelező olvasmány. És akkor úgy nézett ki, hogy komolyan is gondolja. Aztán ahogy közeledett a januári határidő látszott, hogy ezt nem fogja komolyan venni. Rengeteg tanulnivalóm és jobb dolgom volt, mint nekigyürkőzni a 600+ oldalas könyvnek, így hát eldöntöttem, hogy nem olvasom el. Közben a filmet is megnéztük kivéve az utolsó 10 percet, az ijesztő volt, de tetszett. Barátnőm, aki mellesleg nem látta a filmet kivette könyvtárból és elkezdte olvasni és természetesen engem is froclizott, hogy olvassam már. Így én is kivettem. Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, mert igazából büszke vagyok rá, de nagyon szenvedtem vele. Egy hét alatt gyűrtem le, de konkrétan olvasási menetrendet kellett kitalálnom, hogy becsületesen elolvassam. És persze a tanárom azóta se kérdezte. Olvasás közben haragudhattam volna barátnőmre, hogy ezt elkezdette velem, félbe meg nem hagyok könyvet, de igazából az jó hatással volt a dühömre, hogy tudtam ő még nálam is jobban utálja :D. Gonosz vagyok tudom, de lehetek, ha már elolvastam. Miközben olvastam boldog boldogtalannak tudósítottam, hogy hol tartok éppen és milyen furcsaságok történtek. De nézzük a könyvet! 

Az Apát

"Normálisnak csak a kisemberek látszanak."

A prológust nagy részét kapásból ugrottam, nem láttam milyen köze lehetne tömény vallástörténetnek a cselekményhez. Aztán az olvasása közben vissza-vissza lapozgattam és a fontosnak ítélt részeket elolvastam. 
Az első nap szenvedés. Rövid, de annál unalmasabb. 

"A nevetés sokszor arra is jó, hogy a gonoszokat összezavarja, és megmutassa, mily bolondok."

Közben folyamatosan kommentáltam az olvasásom molyon az alapján követjük most is az olvasásom: 

Jorge

Szegény Adso! Elég szerencsétlen…. :D Hát igen, az. Nem az a Nyilas Misi féle lúzer, de nem is áll nagyon távol tőle, szerencsére Adsot keményebb fából faragták, csak néha tett/gondolt vicces dolgokat(úgy vicces, hogy én kinevetem). 

"– A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma."

“nyugovóra térvén ki-ki még boldogtalanabb és gondterheltebb, mint annak előtte volt” Ez egy fejezet bevezető volt. Olyan vidám ez a könyv egy élmény olvasni! Hát igen, elég komor végig. 

"– Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet."

Nehéz 21. századi kamaszként megértenem egy csapat 14. századi szerzetes gondolkodásmódját. 

Berengár

Ennek sosem lesz vége?! Lassan úgy érzem egy évezrede nem olvastam jó könyvet(igazából 12 napja de az szerelmesnek szívemnek egy ezer esztendő). Tényleg. Csak lapoztam, lapoztam és még mindig nem akartak elég gyorsan fogyni a lapok. 
Valaki idősebbnek vagy latinul értőnek lehet tetszik, de én nem tudom értékelni a tömény vallástörténetet, aminek minden 5. bekezdése egy az egyben latinul van. És természetesen miért is lenne hozzá lábjegyzet, így, ugyan találtam egy angol oldalt, ahol többet lefordítottak, sok mindent nem értettem, csak a reakciókból meg a szövegkörnyezetből igyekeztem rájönni, mit mondtak. Ami meg a vallástörténetet illeti tényleg rengeteg van benne, főleg az elején. Eretnekek, minoriták, spiritualisták, pápa. Elkezdte „bemutatni” Hubertinust, de ahelyett, hogy megismertük volna kaptunk egy adag zavaros vallási harcot a katolikus egyház és a minoriták között, természetesen mindegyik csoport és fontosabb ember háttértörténetét megismerve, kivéve Hubertinosét! A végén kijelentette, hogy na ilyen ember ő én meg csak néztem, hogy ezt most komolyan gondolja? Nem is mondott róla semmit! Persze lehet, hogy én nem tudok olvasni a sorok között, vagy átaludtam pár bekezdést. :D 

Salvatore

"(…) a világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is."

Ugyanez a hooooosszas metaforákkal és elmélkedéssel is. A 4.napon Vilmos bekezdéseken keresztül magyarázott az eretnekek és az eretnekek közti különbségről, együgyüekről meg ilyenekről, Adso közölte, hogy ő még mindig nem érti. Vilmos erre, hogy ez azért van, mert borzalmasak a parabolái felejtse is el, amit az előbb mondott. Itt már kínomban elröhögtem magam, hogy nagy nehézségek árán figyelek és igyekszem értelmezni erre közli, hogy felejtsem el. :DD 

"– Eszerint atyám nem tud egyetlen válasszal megfelelni az összes kérdésekre? – Ha tudnék, Adso, akkor teológiát tanítanék Párizsban.
– Párizsban mindig tudják, melyik az igazi válasz?
– Nem – mondta Vilmos –, soha, de nagyon biztosak a tévedéseikben.
– És atyám? – kérdeztem gyermeki arcátlansággal. – Atyám sohasem téved?
– Gyakran tévedek – felelte. – De én nem csupán egyetlen tévedést agyalok ki, hanem sokat, így aztán egyiknek sem leszek a rabszolgája."

Malakiás

Ugyanúgy vitatkoznak, mint bárki más. Itt majdnem megint röhögtem. Vicces volt a szerzeteseket veszekedni látni, olyan volt, mintha bármelyik világi ember anyázását olvastam volna. 

Amikor ott tartottam, ameddig láttam filmen kezdett idegesíteni az előreutalgatás. 
“Vigyáznom kellett volna” “Ekkor hibát követtem el amit később megbántam.” Meg ilyenek. 
“a gyermekek, a hülyék, a gonosztevők és az asszonyok” pfúú nagyon antifeminista ez a könyv, hát ilyen volt ez a kor. 

"Mostanáig úgy gondoltam, hogy minden könyv a könyveken kívül álló emberi vagy épp isteni dolgokról szól. Most rádöbbentem, hogy a könyvek nemritkán könyvekről szólnak, vagyis olyan, mintha egymással váltanának szót. E felismerés fényénél egyszeriben még nyugtalanítóbb helynek láttam a könyvtárt. Hosszú-hosszú, évszázados pusmogás, pergamen és pergamen közötti, nesztelen párbeszédek helyszíne volt tehát, egyetlen ember eszével kordában tarthatatlan erők foglalata, sok-sok emberész kisugározta titkok, egykori gazdájuk vagy közvetítőjük halálát túlélő kincsek tárháza."

Severinus

Az 5.napi szexta fejezet eddig az egyik legjobb. :D A legjobb nap, ha jól emlékszem a 3. volt. 
Végre vége! Halleluja! 
Egyébként a végére egészen hozzám nőttek már a szereplők, amilyen sokáig olvastam… 

Szóval átszenvedtem magam rajta. Voltak jó részek, például, amikor elkezdtek nyomozni, az érdekes volt. A végén felpörögtek az események, rövidültek a napok, az már tetszett. Kedvenc szereplőim Vilmos és Adso voltak. Voltak benne nagyon szép és érdekes gondolatok. Jobban meggondolva azokból állt az élvezhető része a könyvnek.

Bernard Gui

Mielőtt bárki olvasná ezt a könyvet, gondolja át, hogy felkészült-e rá. 
Büszke vagyok magamra, hogy a végére értem, tanulságos olvasás volt, csak még nem jöttem rá a tanulságra :D.

10/6

Képek a filmből.

Kerri Maniscalco: Stalking ​Jack the Ripper (Stalking Jack the Ripper 1.)

Molyos adatlap

Sziasztok!

“There’s nothing better than a little danger dashed with some romance.”

Ez egy ebben a könyvben szereplő idézet és véletlenül tökéletesen leírja magát a művet.
Ma egy 19. században játszódó krimiről hoztam értékelést. Sajnos magyar fordítása nincs, így csak azok olvashatják, akik tudnak angolul. Lehet, hogy egy pár éven belül valamelyik magyar kiadó lecsap rá, de eddig semmi konkrét. Drukkolok! Addig is ismerkedjünk meg Miss Audrey Rose-zal, aki megkísérli lerántani a leplet a hírhedt Hasfelmetsző Jackről. (A Könyv címe magyarra fordítva: Követni (zaklatni/nyomozni/kémkedni utána) Hasfelmetsző Jacket.)

"The clouds were rolling in, covering the last sliver of the moon.
It was the perfect night to hunt a murderer on the streets of Whitechapel."

Fülszöveg(angolul, magyarul elmondom később):

Seventeen-year-old Audrey Rose Wadsworth was born a lord's daughter, with a life of wealth and privilege stretched out before her. But between the social teas and silk dress fittings, she leads a forbidden secret life.

Against her stern father's wishes and society's expectations, Audrey often slips away to her uncle's laboratory to study the gruesome practice of forensic medicine. When her work on a string of savagely killed corpses drags Audrey into the investigation of a serial murderer, her search for answers brings her close to her own sheltered world.

The story's shocking twists and turns, augmented with real, sinister period photos, will make this dazzling debut from author Kerri Maniscalco impossible to forget.

Történet(fülszöveg magyarra fordítása):

A 17 éves Audrey Rose Wadsworth egy lord lánya, aki a gazdagok és előjogokkal rendelkezők életét éli. De a társadalmi események és bársony ruhadíszek mellett, tiltott és titkos életet is él.

Zord apja és a társadalmi elvárásokkal szembemenve, Audrey gyakran elszökik a nagybátyja laborjába, hogy az igazságügyi orvostan hátborzongató gyakorlatait tanulja. Amikor a kegyetlenül meggyilkolt emberekről folyó munkája belekeveri a nyomozásba egy sorozatgyilkos után, a válaszok keresése közel viszi őt a saját védett világához.

Én és a könyv:

Először a nagyszerű borító fogott meg a könyvben, amikor megláttam a barátnőmnél. Kölcsön is adta, de valahogy hónapokig nem olvastam kölcsönkönyveket. Aztán nekikezdtem. Nincs kimondottan az a már-az-elején-se-tudom-letenni eleje. Annyira, hogy le is tettem miután leesett, hogy három oldalon keresztül boncol. Másnap már egy másik könyvvel mentem suliba, amit még csak el se kezdtem ugyanis amikor le akartam venni ezt a várólistámról megláttam @Nymeria96 értékelését és hirtelen sürgősen el akartam mégis olvasni. Így kihagyva az első három oldalt elkezdtem és itt vége is az értékelés mesélős részének, mert a könyv magába szippantott és csak olvastam.

Vélemény:

“The young lady has made her case, Doctor. From this point forward I shall pretend she’s as capable as a man.”
I glared harder. “Pretend I am as capable as a man? Please, sir, do not value me so little!”

Audrey is azon szerencsések egyike, aki felkerülhet a még mindig rövid, de szépen lassan azért bővülő „kedvenc női főszereplőim” listámra. Határozott véleménye van, okos, kitartó és nem nyavalyog. Megfelelően reagál a legtöbb dologra és eléggé logikusan cselekszik általában. Embereket boncol, de közben szereti a csipkés, szép ruhákat. Ebben hasonlít bizonyos orgyilkos nőszemélyre, aki tagadhatatlanul a kedvencem, így mindig jó pont, ha egy szereplő hasonlít valamiben rá.

“You look about ready to mount a horse and go gallivanting into some epic battle. Might you pass your uncle the bone saw before you run off and save the world?”

Thomast imádtam! Ő is hasonlít egy másik kedvenc karakteremre, aki megfigyelő képességéről, hideg logikájáról, gyors észjárásáról és magabiztos, önimádó magatartásáról híres(remélem kitaláltátok:D). Na, Thomas is ilyen körülbelül. (Szerintem az ilyen személyiségű szereplőkről is listát fogok vezetni:)) Tenyérbemászó és pimasz, el van telve magával, de őszintén, van is mivel.

I couldn’t tell if I wanted to kiss him or kill him.
(…)
Kill him, then. I definitely wanted to murder him.

A nyomozás tetszett ugyan, de sajnos ez egyben az első negatívuma is. Ugyanis a nyomozás nem egy gyors dolog. Volt, hogy fejezeteken keresztül nem igazán történt semmi. Unalmas sosem volt, de egy kicsit több pörgősséget azért elviseltem volna.

I was beautiful and dangerous at once. A rose with thorns.
I was precisely who I wanted to be.

Másik negatívum a boncolós, orvosi véres jelentek. Fújj! Szerencsére mivel angolul olvastam sok szakszót nem értettem, így nem tudtam elképzelni teljesen a leírás szerint. Jobb volt ez így. Azok nélkül is túl sokat értettem meg, ha valamit mégsem a képek gondoskodtak rólam :D. Egyébként az undorítóakat leszámítva a többit és magát a tényt, hogy igazi régi képek voltak benne imádtam! 

Audrey harca azért, hogy őt is egyenrangúként kezeljék a férfiakkal lenyűgöző. Nem viszi túlzásba, ha azt tenné akkor ebben a korban elkönyvelnék instabilnak és egy szavát se hinnék többet, de nem veszi természetesnek társadalma berendezkedését.

„Girls should be concerned with lace, not moral disgrace,” she'd say.
I dreamed of a day when girls could wear lace and makeup–or no makeup at all and don burlap sacks if they desired–to their chosen profession without it being deemedinappropriate.

Hiszen miért lehet egy férfi orvos, ha egy nő nem? Miért lenne egy nő kevesebb csak azért egy férfinél, mert… nő? Őszintén örülök, hogy nem abban a korban élek. Ha csak belegondolok, hogy mondjuk pár évtizeddel a könyv előtt még a kényszerházasság is teljesen elfogadott volt és majdnem itt is… Hozzákényszeríthetett az apád vagy a bátyád valakihez és te nem tehettél semmit! Felháborító. Sajnos még biztos most is vannak helyek a Földön, ahol ez a szokás, de ez akkor sem jó. Hogy bárkinek hatalma legyen fölötted, mert ellenkező nemű vagy, vagy más a bőrszíned akár. Elkalandoztam, vissza a könyvhöz!

A többi szereplő is megfelelően ki volt dolgozva. Közülük Liza és a nagybácsi a kedvencem. Azt ugyan nem értettem, hogy a nagynénjét hogyan szeretheti Audrey ennyire, ha egyszer így bánik vele, de ez már kicsiség.

„Wield your assets like a blade, Cousin. No man has invented a corset for our brains. Let them think they rule the world. It's a queen who sits on that throne. Never forget that. There's no realson you can't wear a simple frock to work, then don the finest gown and dance the night away. But only if it pleases you.”

Semmi nem idegesített a könyvvel kapcsolatban ez egy nagyon jó pont. :D
A rejtély…. nyilván nem tudják ma sem, hogy ki volt Hasfelmetsző Jack és szerintem már soha nem is derül ki, de kíváncsi voltam, hogyan oldják meg. Szerintem nagyon jó lett. Meglepődtem az biztos.
Összefoglalva imádtam a könyvet. Remek főszereplő, egy rejtély, kicsi romantika, nagyszerű borító, régi képek, egy különleges mű. Kedvenc nem lett, de még lehet a trilógia valamelyik része. Minden angolul tudónak ajánlom! Nem sietek a második rész elolvasásával és nem is tudok, mert nincs a Bookdeponál raktáron. De jó lezárása lett, a következő részbe is betekinthettem, így ráérek.

Reménység a következő részre: Remélem egy picivel lesz benne több romantika. Tudom, tudom nem tehetek róla én ilyen vagyok!

És a következő rész borítója:

Olvasd el!

10/10

Képek Moly.hu-ról.

Csendes Nóra: Zápor ​utca

Sziasztok! 

Meglepően sok gondolatot váltott ki belőlem a legutóbb olvasott könyvem, így bár nem terveztem írok róla. Még januárban vettem meg, azóta nem jutottam el az olvasásáig. Talán nem is baj szerintem most voltam a legjobb hangulatban hozzá. Kezdjük is! 
Molyos adatlap

"Miért akar az ember mindig többet?"

Fülszöveg:

Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!

Vélemény:
Hát ez bonyolult. Ha sikerül is megírnom ezt az értékelést, akkor is rengeteg egymásnak ellentmondó dolog lesz benne.

Kezdjük az egyszerűbbekkel vagyis ami tényleg tetszett benne.

"Sok ember leéli az életét úgy, hogy sose szeretett igazán senkit. Mi viszont legalább pár évig igazán szerettük egymást. Érted ezt?"

A borító. Letisztult, szép és illik is a könyvhöz. Szerintem ezért is vettem meg még februárban.
Egyedi. Sok bajom van vele, amit majd később kifejtek de vitathatatlanul sajátos hangulata, stílusa van. Az hogy ez nekem nem tetszett másik lapra tartozik.
Az ötlet. Két párhuzamos történet egy a múltban egy a jelenben. Remek alap rengteg mindent ki lehetett volna hozni belőle.
Romantikus volt. Definitely, de ebben épp csak ennyi tetszett, hogy ez volt a műfaja.
Az írásmód igényes, költői. 
Ennyi jut eszembe.

Most jönnek a komplikáltabb dolgok.

"Ha elvétjük a pillanatot, nincs semmi baj. Új pillanat jön, és újra próbálkozhatunk. Előttünk az élet, hogy sikerüljön."

A stílus. Az írónő stílusa tökéletesen illet az ’50-es évekhez. Erre nincs panaszom, ezt az időtt szerintem nagyszerűen sikerült leírnia, a hangulatát átadnia. Bár nyilván nem éltem akkor, nem tudhatom, hogy valós-e. Hol a probléma? Ott, hogy a stílus, ami annyira illet a 20. századba egyáltalán nem illet a 21.-be. Márpedig tényleg semmilyen különbséget nem lehetett érezni köztük. Néha azt se tudtam mikor vagyunk olyan egyforma volt. Ez a szereplőkre és egyéb leírásokra is igaz. A múlban szuper, de a jelenben. Miii??? 

Két kedvenc részem.: (a kilencéves ikrekről) „Okosak, nyíltak és közvetlenek. Megfelelő neveléssel értékes emberekké válhatnának.”
MI A FRANC? Értékes? Értékes emberekké? VálhatNÁnak? A két aranyos kisgyerek, egy 18 éves lány szerint megfelelő neveléssel értékes emberré válhatna? Ez csak nekem nem stimmel?!

Másik: (Gergő ügysen csocsózik) "Kicsit gyanakodtam, honnan van ekkora gyakorlata egy kocsmai sportban, de nem volt időm ezen gondolkozni.
Gyanakodott? Mert ügyesen csocsózik? Kocsmai sport? Gyanakodott, hogy honnan van ekkora gyakorlata egy 23 éves srácnak egy „kocsmai sportban” alias a csocsóban?
Nekem ezek nagyon furák.

"Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor. Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja, kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik."

Bogi olyan, mintha ő maga is az ’50-es évekből jött volna. Hogy egy találó véleményt idézzek: „mint egy ’50-es nénike… Már vártam, hogy mondja, hogy „a háború…””. Teljesen egyetértek.
Nem internetezik, nem néz filmeket (jó, egyszer elmegy a családjával a moziba), de még csak nem is olvas. Művész mégsem fest soha, imádja a zenét, de nem tud róla semmit és nem is játszik hangszeren. Buliba nem jár, barátai nem igazán vannak, vagy hát programja nincs velük. Akkor mit csinál? Tanul? Néz ki a fejéből?

És szörnyen naiv! Bakker 18 éves és a barátnőjének kell felvilágosítania róla, hogy mit akar a barátja, amikor az mondja, hogy aludjon nála? Olyan, mint egy kislány! Nem hiába a becenév. Nem tud beindítani egy mosógépet, ez is fura, de oké. Nagyobb baj, hogy hogy feledkezhet meg a teregetésről? Nem jut eszébe, hogyha ott egy nagy kupac vizes ruha, akkor azt ki kéne teregetni száradni? Vagy mit hitt, jön anyu és megcsinálja? Tudom gonosz vagyok és lehet ez szőrszálhasogatás, de szerintem példákkal tudom a legjobban bemutatni, hogy miért tartom őt furának.

"Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, valahogy megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai."

A múlt, mint mondtam jobban tetszett. Bár nem tudtam miért is lenne baj, ha tudnának a szülei Samuról, de ezt betudtam annak, hogy nem ismerem az akkori házasodási viszonyokat.

A vége nem tetszett. Nem happy end, ami nálam egy hatalmas mínusz pont. Gergő és Bogi úgy kezelik az elválást, mintha legalább is önkéntes katonai szolgálatra indulna a fiú. Megint csak a múltban teljesen meg tudtam érteni. Samu szökik az országból vagyis a véglegesség, a szomorúság, meg az ilyenek teljesen jogosak. Elkaphatják, megölhetik, a lány nem tudja követni. De az, hogy Gergő kapott egy nagyszerű lehetőséget, Amerkába utazhat és csak kicsit több mint egy évig lesz távol a 21.században, ezt és a körülötte kialakult nagyjelenetet bármennyire is próbáltam megérteni nem sikerült. Főleg, hogy addig miért nem járnak? Vagy ha Gergő ennyire maga alatt van ettől, akkor miért megy? Élete nagy lehetősége meg minden, de ha ennek a tudata sem tudja felvidítani, akkor miért nem marad otthon?

"Vannak emberek, akik olyanok, mint a szél. Nem tudod irányítani őket, csak behunyni a szemed, ha a szellő végigsimít az arcodon, és elfogadni, hogy tovább fúj."

Ráadásul nem is lepődtem meg a „nagy lelepleződésen”, pedig állítólag meg kellett volna. Viszont én mióta előszőr találkoztunk a nénivel tudtam ki ő. Azt hittem ez egyértelmű. 

Összegezve. Ez egy egyáltalán nem rosz könyv, különösen azt figyelembe véve, hogy milyen fiatal az írónője. De nekem nem jött be, szenvedtem vele. Nem tetszik a stílus, a furcsaságok idegesítettek, a hangulat nyomasztott és a megkönnyebbülést a végén sem kaptam meg. Történni nem történik semmi, a szerelmi szálak amiről szól ez a könyv, pedig fádalmasak. Néha-néha aranyosak, de rengeteg benne a szenvedés, a félreértés.

"…ha láthatnánk az apró mozzanatokat, amelyek pillanatok alatt sorsokat alakítanak át, talán nem követnénk el újra és újra ugyanazokat a hibákat."

A két szál a két különböző időben pedig ugyan jó ötlet, de teljesen felesleges, mert nem lett kihasználva. Az egyik tükörképe a másiknak a különbség csak az, hogy az egyik illik a saját idejébe a másik nem. 

Nem is tudom, olyan erőltetettnek éreztem az egészet. Ugyancsak egy másik értékeléssel egyetértve ez a könyv túl. Túl költői, túl bölcs, túl naiv, túl szenvedős, túl nyomasztó, túl semmilyen.

Tanulság nincs, lezárás nincs. Ilyen az élet? Lehet. De a könyvet olvasva ennek nem volt sok értelme. Elszalasztott lehetőségek. Nem éreztem azt, hogy életszerű lenne pedig ezzel a jelzővel sokat illetik, pozitívumént. A helyzet talán életszerű (azért szerintem az se teljesen), de a hangulat abszolút nem.

Tényleg nem mondom, hogy rossz de az biztos, hogy it's not my cup of tea, nem az én stílusom. Rossz érzést hagy maga után. Magány, üresség, kilátástalanság. De vannak benne gondolatok és ha több időt szánnék rá talán ki is tudnám fejezni őket. Ennek ellenére nem tervezek többet az időmből ezzel tölteni.
Nem tetszett.

10/6

Diana Gabaldon: Az ​utazó 1-2. (Outlander 3.)

"Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek"

Sziasztok!

Mostmár minden bizonnyal észrevettétek, hogy az első rész olvasása óta egy cseppet rákattantam az Outlanderre. Ha még egy kicsit többet foglalkoznék vele, hamarosan azt venném észre, hogy skót akcentussal beszélek :D. Jó, azt nem, de komolyan beszippantott a világ. Az első két részt még augusztusban olvastam és írtam is róluk, amiket elolvashattok a címekre kattintva: Idegen, Szitakötő borostyánban. Most pedig sikerült befejeznem a 3. részt, Az utazót (Molyos adatlap) és mivel épp beteg vagyok, írni is tudok róla :D. Imádtam! Eddig ez a kedvenc részem. Kezdjük is! Cselekményleírást tartalmaz. A Spoilereket erre a részre nézve jelzem. Aki nem olvasta az előző részeket, annak az egész spoileres!

Fülszöveg:

A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket.

Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.

Lányuk mostanra felnőtt, és Claire rádöbben, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…

„Nincs rá elég szó, hogy leírjam, mennyire élveztem ezt a könyvet!”

– Mary Meredith, Amazon Reviews

„Gabaldon született történetmesélő.”

– Los Angeles Daily News

„A történet továbbra is megbabonáz engem és sok barátomat is. Azt ajánlom, olvasd el egészen a legelejétől, mert sok mindent kell megértened!”

– Lynne Bell, Amazon Reviews

Vélemény:

Az előző rész vége után természetesen nem bírtam sokáig, hogy ne olvassam. A suli sokat "segített" abban, hogy ne essek neki rögtön, mivel két hétig szinte semmi sem tudtam olvasni. A második évadot a sorozatból azért végignéztem. Miután rájöttem, hogy két hétig szinte semmit nem olvastam, mint ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, vissza akartam zökkeni a rendes kerékvágásba és elkezdtem ezt olvasni. Természetesen azonnal magába szippantott, így egy hét alatt ki is olvastam. De nézzük is a véleményem.

Azt hittem hosszabbak lesznek az egy szemszögből írott fejezetek, így nagyon kellemes meglepetésként ért, amikor elég gyorsan váltottak Clairről Jamiere és vissza.

Tudtam, hogy a fiúnak (akinek mostmár megjegyeztem a nevét: John William Grey) még lesz szerepe! Ó, és még milyen! Bírtam is, meg le is döbbentett amikor kezdett kiderülni a kis titka, de amikor biztossá vált, akkor megint megemeltem a kalapom az írónő előtt. Hogy most épp miért? Mert ugye írtam, hogy milyen fantasztikusan tette, hogy az első részben megmutatta többek között a vallás megjelenő két oldalát. A faluban élő elvakult fanatikusok, akik egy gyógyítót máglyára vetnek, illetve a kolostorban élő szerzetesek, akik az időutazásért se vetik Clairet máglyára. És ebben a részben ugyanezt tette az identitás kérdéssel. Black Jack, valamint Sandrigham herceg voltak eddig, akikről tudtuk, hogy a férfiakhoz vonzódnak és mindketten eeerősen negatív karakterek, amit talán egyesek összemoshatnának azzal, hogy biztos azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak. De nem! És ezt az írónő itt meg is mutatta John Grey segítségével. Ő egy igencsak pozitív karakter, hiszen segítőkész, udvarias és nagylelkű csak hát Jamiehez vonzódik. De az előbbiekkel ellentétben neki eszébe sincs ráerőltetni semmit, ő jó! Így az írónő a szememben megint remekül alkotott.

Voltak benne részek, amik teljesen kikészítettek. A folyamatos pechszéria, ami követte Jamiet. Genevát meg tudtam volna ölni! Jó, nem megölni, de komolyan, ne már! Jamie figyelmeztette mit kell figyelembe venni a dátum kiválasztásakor! Manipulatív némber. Az egészet idegesítőbbé tette, hogy ennél a résznél mindig megéreztem mi fog történni. Csodálatos volt persze és itt is imádtam, csak fáájt.

"– Nos, a legendák soklábú szörnyetegek, nem igaz? De általában legalább az egyik lábukkal a valóságon állnak."

A nyomozás a jelenben még mindig tetszett. A visszetekintések Clair múltjába már annyira nem, sütött belőle a boldogtalanság. Jó, nem mintha Jamie Clairetől körül töltött évei jobban tetszettek volna, az is szörnyű volt. 

Megjegyezném, hogy az írónő milyen cselesen hagyta abba Jamie történetét pont ott, hogy mi is meglepődjünk Clairerel együtt. Ó, még hogy meglepődtem! De erről majd később.

Szóval az eleje érdekes, fájdalmas, imádom és szörnyű, de aztán eljön a pillanat, amire 20 éve vártunk. Akarom mondani vártak főszereplőink, mert én speciel csak két-három hetet vártam rá. És ez a pillanat nem más, mint a találkozásuk, húsz hosszú külön töltött év után végre találkoztak! Olyan gyönyörű, csodaszépen megírt, valós és annyira rájuk vall! Nem sietik el, nem elcsépelt, nem drámai, hanem annyira valós! Az időutazásos dolgot kihagyva, tökéletesen el tudom képzelni, hogy közel három év szerelem és házasság után, majd 20 kényszerűen külön töltött év után, pont ilyen lenne a való világban is a találkozás. Ha létezik olyan amilyen az ő szerelmük, akkor a találkozás is pontosan így néz ki. Gyönyörű jelenet és semmi kétségem, hogy a sorozatban is fantasztikusan meg fogják valósítani, persze a könyvhöz akkor sem fog felérni.

Utána természetesen megint rohamtempóban indulnak meg az események, mint mindig, amikor róluk van szó. Nincs ám idő csendes és lassú újra ismerkedésre, hajt a tatár, illetve jelen esetben a fináncok. Persze azért igyekeznek az események forgatagában egymásra is időt szakítani, hogy megtudják, mi is történt a másikkal 20 év alatt és reménykednek, hogy bármi is történt ez idő alatt, az sem fogja szétszakítani őket. Reménykednek, hogy 20 év mindenféle szerencsés és szerencsétlen történése sem lesz képes éket verni közéjük. Hát... majd meglátjuk.

"– Akarsz engem? – suttogta. – Sassenach, elfogadsz engem, és vállalod annak a kockázatát, aki vagyok, annak a férfinak a kedvéért, akit ismertél?"

Újra előkerülnek a még életben lévő szereplők.

Fergus jó vágású felnőtté érett, de nem sokat változott komisz gyerekkori zsebtolvaj énjéhez képest. Imádtam őt olyan aranyos! Jó már felnőtt meg minden de akkor is imádnivaló! Ő is jó álompasi alany *_*. Nem egy Jamie Fraser, de egy teljesen más kategóriában kiemelkedő az biztos. Láttam ki lesz a színésze és egyelőre teljesen elégedett vagyok, majd kiderül, milyen játék közben. Eddig egy színésszel sem volt a sorozatban bajom, így biztos ő is fantasztikus lesz, mint a fiatal énje.

"Bár Fergus sötéten jóképű volt, és megnyerő modora volt, amivel könnyűszerrel rabul ejtheti egy fiatal lány szívét, híján volt pár dolognak, amit a kissé konzervatívabb skót szülők elvárhattak, mint például a tulajdon, a jövedelem, egy bal kéz, meg egy vezetéknév."

Amikor először találkoztunk Iannel már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel Lallybrochban, valami titok van ott, amit nem mondanak el Clairenek. Sajnos igazam lett, de ez megint csak egy másik történet.

Még az Edinbroug-i tartózkodásukkal kapcsolatban elgondolkoztam azon, hogy milyen ironikus, hogy Jamie mindig törvényen kívüli.

Hooosszú emélkedés erről:

Nem tud olyat csinálni, ami ne hozna előbb vagy utóbb letartóztatási parancsot a fejére. Pedig alapból egy becsületes, kedves, jó ember, ha egy kicsit temperamentumos is. Mégis, valahogy mindig a rossz oldalán áll a törvénynek. Gondoltam arra, hogy talán azért, mert ő nagyon skót. Az angol törvények meg nagyon skót ellenesek. De ha szépen Lallybrochban gazdálkodna, akkor nem lenne semmi baj és sokáig azt hitte, ez a sorsa. Aztán mostmár kiderült, hogy nem ez, de mégis durvának találom, hogy alig volt egy-egy év mióta felnőtt lett, amikor nem körözték.

Nézzük csak, miért is körözték. Először kis túlzással Jack Randall miatt. Ez ugye folyamatosan újabb és újabb bajokba keverte, de aztán Cullodennél sikeresen megölte. Aztán árulásért és a lázadásban való részvételéért. De aztán ettől is sikerült kegyelmet kapnia. Élt pár évig békében körözetlenül, eközben is kényszerítették az események vagy személyek olyan tettekre, amiért megölhetnék, de azokat is megússza. Majd mit csinál?! Csempésznek áll! Oké, fenn kell tartani a családot és egyébként is ez egy népszerű munka akkoriban, de mégis miért kellett lázítónak is állnia mellékállásban?! És azóta is folyamatosan körözik. Ha ezt meghallja valaki, nem arra gondol, hogy ő egy becsületes, rendes és jó ember ugye? Kíváncsi leszek az Új világban hányszor fogják elfogni, illetve körözni :D Remélem ott már sikerül a jövő ismeretében a nyertes amerikai oldalra állniuk a Függetlenségi háborúban.

Elmélkedés vége.

Elindulnak haza Lallybrochba és ezzel vége is az első kötetnek. Ugyanis a könyv a hosszúsága miatt (1150 oldal) két kötetre lett bontva. Így sokkal kényelmesebb olvasni is.

Második kötet, újra Lallybrochban. Az érzés erősödik, hogy valami nagyon nincs rendben, de másnapig minden egész nyugodt. Másnapra a reakcióm meg: MI A FRANC??? Laoghaire?!! Neeee!! Ez nem lehet igaz! Clair, maradj csak, hogy magyarázzad meg! Magyarázatot akarok!

Igen, egy cseppet kiborultam. Utáltam! Úgy éreztem sürgősen meg kell ott ütlegelni valakit, csak nem tudtam hirtelen kit! Jennyt, Laoghairet, Jamiet vagy Clairet… argh! Idegtépő volt, de nagyon!

Jennyt általában kedveltem, de itt nagyon haragudtam rá. Értem én, hogy nem akarta hogy az öccse egész életében egyedül legyen, aztán meg dühös Clairere amiért visszajött és újra összekuszálta a dolgokat. De marhára nem az ő dolga! Önzőn viselkedett, hibázott, amit eddig nem láttunk tőle. Mindig a saját boldogsága fölé helyezte Jamie boldogságát, kivéve itt. Nem akkor, amikor összehozta őket, akkor Jamie tényleg magányos volt, és volt beleszólása a dologba. Persze ezért is haragszom rá, de nem itt volt önző, hanem amikor Laoghaireért küldetett. Meg akarta tartani magának Jamiet, pedig látta, hogy Clairerel boldog, nem Laoghairevel. Vagyis a saját boldogságát, ami abból fakad, hogy Jamie ott van a közelében, Jamie boldogsága fölé helyezte, most először.

Jamiet megértem, hiszen, ha ezzel kezdi, akkor egyrészt nem lett volna olyan gyönyörű újraegyesülés jelentünk, másrészt szerintem meglátva Clairet teljesen megfeledkezett róla, hogy van másik felesége, harmadrészt igaza van. Igaza van, mert elmondja Clairenek, és aztán már ütheti is azzal a szólásos bottal a nyomát. Mert tényleg ez történt. Claire még a magyarázatot se hallgatta meg, amit mindig utálok.

"– Pisztolyt hozott vagy kardot?
Ian megrázta a fejét, miközben a szél vadul összeborzolta a haját.
– Ó, egyiket sem, anya! – mondta. – Annál rosszabbat hozott. Egy ügyvédet!"

De összességében jól elrendezték a helyzetet, tetszett a jogi jelenet, mindig is bírtam Nedet, jó volt újra látni.

Ian is szerethető karakter. Visszahívta Clairet, nem nyergelte fel a lovat és ilyenek. Vannak kisfiús dolgai (mondom úgy hogy szinte egyidősek vagyunk de a saját koromra sose gondolok olvasás közben :D), meg csinál hülyeségeket de még lehet belőle valami.

"– Neked hány Üdvözlégyet kell mondanod, hogy bűnbocsánatot nyerj? – kérdeztem kíváncsian. – Nyolcszázötvenet – motyogta. Frissen borotvált arca mélyebb rózsaszínt vett fel. Az ifjú Ian megdöbbenésében eltátotta a száját. – Mikor gyónt legutoljára, bácsikám? – kérdezte. – Nagyon régen – válaszolta Jamie tömören. – Indulás!"

A kis párizsos résztől féltem, mert nincsenek valami jó emlékeim a legutóbbi ott tartózkodásukról, de itt most nem voltak sokat és amit leírtak belőle az kimondottan tetszett.

Aztán jön a címadó történés: az utazás, ők pedig utazók lesznek. Tudtam hogy valamikor Amerikába mennek, de hogy akkor, amikor és ilyen okból... Arról sejtelmem sem volt. Szegény Jamiet előre sajnáltam tudtam, hogy ez egy borzalmas út lesz neki csoda ha túl fogja élni, bár nyilván túl fogja.

Nem is ők lennének ha nem sikerülne nekik a nyílt tengeren is bajba kerülni.

És persze hiába utaztak egy óceánnyit, a régi ismerősök csak jönnek és jönnek folyamatosan. Az ilyeneket mindig imádom.

Ha már régi ismerősök, beszéljünk a végén lévő csavarok legnagyobbikáról. Mert OMG mi derült ki?! Geillis! Oh my oh my oh my god! Na erre nem számítottam! :OO Jó, volt, hogy megfordult a fejemben, hogy esetleg nem az történt vele amit gondoltak, meg tudtam, hogy még lesz róla szó, de ez nagyon nagyon nagyon meglepett akkor is. Durván sokkoló! Egyébként nagyon érdekes és görény karakter.

A végén lélegzetvételnyi időnk sem volt, úgy pörögtek az események, azt se tudtam hova nézzek. Jó kis vége lett. Nem függő, de jócskán nyitva hagyja a kaput a következő résznek, ami ugyan megvan már nekem, de szerintem nem olvasom el most rögtön.

A karibi térség leírása is nagyon szemléletes és frissítő volt az a kis időjárás változás. Új kontinens, új időjárás, új és régi emberek, új kalandok.

Jamie és Clairerel kapcsolatban egy ideig próbáltam tudatosítani hogy 50 körül járnak korban, de nem ment. Mintha semmi nem változott volna :D Amit műveltek, amíg leöntötték őket vízzel… :D Meg máskor is. Nem, nem megy ez nekem, maradnak huszonévesek. A kapcsolatukat tényleg szörnyen imádom, olyan fantasztikusan és csodálatosan meg van írva. Annyi mindenen mennek át külön-külön és együtt, ennek ellenére is mindig megtalálják egymást.

A történet hihetetlenül izgalmas volt. Az eleje talán annyira nem de én azt is imádtam.

A mellékszereplőkben imádom, hogy folyamatosan visszatérnek, meg hogy igenis nagy szerepük van a könyvben.

A leírások sosem unalmasak, az összes tele van élettel.

A fordulatokra néha lehet számítani, de a nagyobbak mindig úgy jönnek mint a villám. Nem is számoltam már hányszor kaptam az olvasása közben kisebb-nagyobb sokkot.

A stílusa az egyik legeslegjobb, amit valaha olvastam.

Jamie és Claire <333 *_*

"– Jézus – suttogta végül. – Claire… te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam.– Neked meg – mondtam teljes meggyőződéssel – romlik a látásod. Valószínűleg zöldhályog lehet; a szürkehályoghoz túl fiatal vagy."

A sorozat harmadik évada éppen folyamatban van, hétről-hétre nézem is.

IMÁDOM EZT A LENYŰGŐZŐ KÖNYVET!!!! Most lett örök kedvencem a sorozat, úúúgy imádom, annyira rajongok érte, hogy az hihetetlen! Imádom a humorát, a stílusát, a benne lévő romantikát, történetet, és hogy órákig tudnék róla írni, annyi gondolatot vált ki belőlem.

"– Sosem foglak elhagyni – suttogtam. – Soha többé."

10/10*

Olvasd el!