On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap

Sziasztok!
Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagoltam a blogot. Ezen továbbra sem fogok változtatni. :D 
A lényeg viszont, hogy most kedvem támadt hozzá, tehát írtam egy értékelést On Sai Szivárgó sorozatának 3.részéről, az Artúrról, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. Mindenképpen ajánlom, olvassátok el, nézzük is, hogy miért! Erre a kötetre vonatkozóan ez a bejegyzést spoilert nem tartalmaz, de cselekményleírást részben igen.
Aki nem olvasta az eddigi részeket, tegye meg, írtam az első részről is ide kattintva megnézhetitek.

"– Don, nem szabad! Teszed le szépen azokat a molekulákat!"

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.

Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!

"– Vigyázok rád – mondta Don. Semmije nem volt, csak ez a hangsor, ez, ami valami jót jelent, valami mindörökkét és szeretetet."

Én és a könyv:
A sorozatot még több, mint 3 éve kezdtem el, amikor alacsony elvárásokkal kivettem a Scart a könyvtárból, mert nem volt más KMK-s könyv bent, ami akár tetszhet is. Messze felülmúlta az elvárásaim, a második résznél már új kedvencet avattam és a rajongásom a sorozat iránt azóta csak nőtt. Megszereztem az egészet papírkötésesben, elolvastattam két barátnőmmel, egy tanárnőmmel és a célom, hogy még több emberhez eljusson, mert zseniális, úgy ahogy van. 
2 évet vártam rá, hogy megjelenjen az Artúr(mások ötöt, én még jó helyzetben voltam :D), de végre itt van és bőven megérte a várakozást! 

"– Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes."

Véleményem:

Ez nem az a sorozat, amit csak úgy nyugodtan elolvasol, aztán becsukod, hogy na ez is megvolt és pár hónap múlva már nem is tudod, hogy mi volt benne. Nem, ez befészkeli magát az agyadba és a szívedbe és nem ereszt. *_*

"Én a jelenben hiszek. Nincs eleve vesztett helyzet, mindig van új út, új lehetőség."

Lassan elérek arra a szintre, ahol annyira imádom ezt a sorozatot, hogy egy értelmes mondatot se fogok tudni leírni róla, csak ilyeneket, hogy: Vááááááá, Jééééé, Juhúúúú, Neeee, Miééééért, Hooooogy?

Most azért még megpróbálok valamit összekaparni róla, aminek van valami kis értelme is :D.

Már a Lucynál levett a lábamról a sorozat, ez azóta se változott.

Azt hiszem harmadjára is újra kell olvasnom a sorozatot(ezt a könyvet meg másodjára), mert egyrészt imáááádom, és olvasni akarom, másrészt meg annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak na! Legjobb lesz, ha újra kezdem, hátha úgy jobban felfogom. Sokszor úgy érzem egyszerűen nem vagyok elég okos ezekhez a könyvekhez :D. Egyelőre a legtöbbet ismételt kérdésem a sorozattal kapcsolatban a: Mi a franc? :O

Elkezdtem a dedikáláson olvasni már sorban állva, de aztán pár oldal után inkább abbahagytam, mert annyira letehetetlen, hogy éreztem, még pár oldal és engem úgy kell záráskor kikergetni a könyvesboltból, mert együltő helyemben elolvasom. :D Végül egy másik nap, de pár óra alatt ki is olvastam.

A bárcsaklüszi-vágy (;DD) volt az egyik kedvenc apróság a könyvben. Egyszerre sírtam és nevettem ezen, több okból is.

"Don rácsodálkozott, mitől jött a nő ilyen izgalomba, de aztán egy levél fotoszintézise elterelte a gondolatait."

Ó, Don, szegénykém! Edna majdnem pánikba esett, neked meg egy levél fotoszintézise elterelte erről a gondolataid? :D Annyira aranyos! Imádom! ;D Ebben a részben úgy körül lengte őt a béke és az élet szeretete, üdítő volt! Ráadásul vonzotta a hangosan nevetős részeket, legszívesebben minden megmozdulását kiidéztem volna(így se állok tőle messze :D). Azt hiszem az én két kedvenc szereplőm Scar és Don. Persze a többieket is szeretem, de állítólag a négyes társaságból 2-t kiemelkedően kell szeretnem, és az egyértelmű, hogy ők azok. Ők állnak a lelkemhez a legközelebb.

Valamiért úgy emlékeztem, hogy Ednát utáljuk, de lehet csak túl régen olvastam a Szürke szobákat. Mindenesetre, most őt is igazán megkedveltem, nélküle sokkal rosszabb lett volna a helyzet.

"Ki ismerne fel egy ellenséges hadvezért virágos szoknyában?"

Jajj, Lucy! Jajjajjajj! Ennél jobban nem tudom kifejezni magam.

Chestert is sajnálom. Sok bajt okoz, de annyira igyekszik! És őszintén, rohadt nehéz dolga van. Mármint nagyon-nagyon-nagyon nehéz dolga. Bizonyos információk kiderülése után mindent újra kellett értékelnem vele és a sorozat főívével kapcsolatban, teljesen le voltam döbbenve és nem értek semmit.

Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD

Huh ez a könyv érzelmileg és szellemileg és megterhelő. Artúr kiborulása… Meg úgy minden más is! Szórakoztató, de közben mindig úgy érzem magam olvasás közben, mintha épp maratont futnék. Az a könyv, amit a legnagyobb hangzavarban is tudok olvasni, mert annyira kikapcsol. Arról meg nem is beszélve, mert már sokszor említettem, hogy sokszor hangosan nevetek rajta, ami mindig nagyon jó érzés :D. Közben néha a feszültségtől mondjuk visítottam, de szerencsére ez a szobámban egyedül nem keltett feltűnést :D.

"A művészet egyik fele, ha az ember tud lőni, a másik fele az, ha nagyon pontosan tud mellélőni."

Túúúúl jó.

Így, hogy felkészültem, hogy függővége lesz, nem ért váratlanul :D. Tegyük hozzá, hogy szerintem az előző résznek is függővége volt már, ez se különbözik annyira. És az egyszerűen nem lehet, hogy... Ilyen nincs. Nem is lesz a közeljövőben. Értem, hogy háború van, de akkor se lehet!

Az írásstílus természetesen fantasztikus, minden szó a helyén van, minden mondat idéznivaló :D.

Még áradozhatnék róla órákig, de remélem, hogy így is átment a lényeg :D. Ha nem, az előző részeket értékelve is őrülten dicsértem, azóta csak összetettebb és még szuperebb lett a sorozat, szóval azok jól kiegészítik ezt.

Összességében ZSENIÁLIS, letehetetlen, szórakoztató, imádnivaló és összetett. Kikapcsol, lefáraszt és felpörget. A szereplőkért folyamatosan izgulok. Nincs mese, kell a következő rész, mert tudni akarom már, hogy mi folyik itt!

"– Harcot vársz?
– Várja a halál, jön az magától."

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá:

Papírkötésben: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-artur-8401

E-könyvként: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek-ebook/on-sai-artur-szivargo-sotetseg-iii-9153

Képek: Sajátok és pinterestről vegyesen

Érints ​meg! …lelki cseppek hétköznapokra!

Sziasztok!

Ma egy értékelést hoztam a fantasztikus Érints meg! novelláskötetről. Jó olvasást hozzá! 

Fülszöveg:

Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!

Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését,
és minden életben hozzá vezetne az utad?
Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?
Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?
Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?
Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?
Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!
A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos.
Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.
Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.
A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, , Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.

Engedj a csábítás bűvöletének!

Vélemény:

Imádtam! Egyben nem lenne fair értékelni ezért külön-külön fogom. Egyébként az egészet nézve fantasztikus. A kedvenceim kapnak egy csillagot.
I.rész A fantázia szárnyain 

★1. On Sai: Utálom a hétfőt
Angyalok Budapesten, főszerepben egy raszta nefilimmel, akit mindenki csicskáztat, kivéve a könyvtárak angyalát.

"(..)Ez itt a netkorszak! – Szomorúan megrázta a fejét. – A könyvtárak angyala vagyok, az egyetlen angyal, aki igazán az emberekkel él, ott van a magányukban, ott van az átolvasott éjjeleken. Tudod, mennyi szerelmes történet született rólunk? Vágynak utánunk, minket akarnak… és mi észre sem vesszük." 

 On Sai, szóval csak szuper lehet és az is volt. Imádtam, vicces volt, egyedi, tiszta On Sai! Külön pont a Vörös pöttyös könyvekért :D és az egyéb kicsiségekért. <3 :D

2.Sebestyén Kinga: Azok, akik vagyunk
A jövőben a Föld érdekében mindenhova beépültek a Hazugok. De mennyit kell feláldozniuk az életükből a társadalomért?

 "Amit tettem eddig, a társadalomért tettem, de az, hogy Clare boldogsága függött tőlem, valahogy többet nyomott a latban. És nem érdekelt, mekkora önzés az, hogy számomra Clare többet jelent az egész világnál. Mert magam előtt nem tagadhattam, hogy így van. Mert nem csak Hazug voltam, hanem ember is."

 Ez is nagyon tetszett. Az alap ötletes. A szerelmi szál cuki, kis hibája, hogy eléggé alaptalan, hirtelen szerelembe esés. De elnéztem neki. <3

★3.Nyírő Szabina: Kristálykastély
Az évek háborítatlanul telnek, míg fel nem bukkan egy kertész, aki felfigyel rá. (Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?)

"Az idő átalakult – az örökkévaló, mozdulatlan pillanatok elvesztek. Helyettük folyamattá vált a világ, és olyan dermesztő lassúsággal nyomakodott előre, ahogy gyökér a földben, kitartóan egyetlen cél felé: hogy Lea végre előbújhasson."

 Ötletes, szokatlan, csodaszép, nyugodt és aranyos. <3 :))

★4.Róbert Katalin: Holdvilág piknik
Történet egy fiatal vámpír és egy vérfarkas lány megismerkedéséről a Pilisben.

"Egyébként is: ugyanazt csinálni mindennap elég ijesztő kilátás valakinek, akinek a várható élettartama több száz évre rúg… És éppen ilyen ijesztő ugyanazt a vért inni ugyanabból a halandóból. Persze, persze fontos a család. Amíg az anyja velük volt, a szülei tényleg boldog házasságban éltek – de Sebestyénnek egyelőre nagyon is megfelelelt a kalandozás és a játék."

Ez a novella a legviccesebb a kötetben. :DD Rengeteget nevettem a poénokon. Ötletes, egy klisés témáról újszerűen ír. A romantikus részekkel is teljesen elégedett voltam, szuperek voltak. Imádtam. <35.V.K. Bellone: Tajték
Egy selkie és egy férfi szerelme.

"A tenger szerelme olyan, akár egy lágy ölelés."

(Első észrevétel selkie–>Skócia–>Outlander!) Szép, szomorú :( <3

★6.Csikász Luca: Lélekbe vésve
Csikász Luca történetében két szemszögből ismerhetjük meg a lányt, akire az előző életük súllya nehezkedik és a fiút, akit nem tud elkerülni bármennyire is igyekszik. (Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését,
és minden életben hozzá vezetne az utad? )

"Mesélt neki a fiúról, akire éjszaka talált rá a kertjében valahol a kövirózsák és a szederbokrok között, mesélt a barátról, aki a saját bátyját is megütötte, mikor az megríkatta Reyt, a testvérről, aki mindent feláldozott a családjáért, az apáról, aki nem akarta elhagyni a kislányát, és a férfiről, akinek mégis meg kellett hoznia egy áldozatot."

 A lélektársas történetekkel mindig elfogult vagyok, ha erre hivatkoznak akkor morgolódás nélkül mindig elfogadom az instant szerelmet. Itt hozzá jött még egy kis előző élet dolog is. Egy komoly problémám volt vele. Hogy ez nem egy regény! Úgy érzem sokkal több van ebben a történetben, mint amennyit egy novellában el lehetne mondani. Kell még belőle, hogy jobban megértsem! Egyébként természetesen nagyon tetszett. A melankólikus hangulata a lány miatt zavart, ugyan érzem ő se lenne kedvenc főhősnőm kivéve ha tényleg szörnyű dolgokat látott. Akkor talán megbocsátok, így is érzem kicsit milyen rossz lehet. Összefoglalva személyes mínusz pont a szomorú hangulatért, minden más nagyszerű volt nekem ebből kell még! <3

7.Kiscsatári Zsófia: Éjfél 
Férfi végignéz éjfélkor az alvó családján.

"Ha Eszter nem lett volna,Viktornak nem lett volna családja. Nem ő volt az első felesége, de ő volt az egyetlen."

 Először nem értettem, aztán nem értettem végül kezdtem már selyteni, de még mindig nem értem teljesen. Mi van? Mik azok a jelek? Ki halt meg? Miért? Vér? Veszélyes? Család? Úgy érzem jó, de MI VAN?
Ha ezen a nagy mértékű értetlenségemen felülemelkedek, akkor azt mondhatom, hogy szép volt és szomorú. Tetszett.

8.Kemese Fanni: Emléket a fejedből
(Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?)
Szerintem elég lényegre törő az első mondat:

"A szóbeli érettségi napján Melódia ellopta a húga arcát."

 Öhhh?! Nem, úgy mint az előzőnél, ezt értem, csak épp a főszereplőnk és E/1. személyű elbeszélőnk egy hagyományos, gonosz, elején majdnem jó, kiszámíthatatlan labilis elméjű boszorkány. Fújj. És Wow.

II. rész Életed életem:

9.Helena Silence: Álmomban, egy életben
Főszereplőnk egy bántalmazó kapcsolatban él, de nem képes kilépni belőle.

"Nem próbálom meg elhitetni veled, hogyha összegyűjtöd a bátorságod, és kilépsz a rossz kapcsolatodból, majd minden varázslatosan jobbá válik. Arról sem foglak győzködni, hogy nem leszel kevésbé mérges, szomorú, kétségbeesett, vagy nem fogsz többé félni. De arról remélem sikerült meggyőznöm téged, hogy a saját döntéseidet kell meghoznod. Hinned kell benne, hogy nem csak a rossz és a mégrosszabb létezik a számodra. Tegyél róla, hogy rendbe jöjjön az életed! Mert egyedül te tudod rendbe hozni. És nem azzal, hogy elkövetsz mégegy hibát. A szíved mélyén te is sejted már."

 Szomorú, ijesztő. Azt hiszem nem igazán tetszett. Csak a vége. :)

★10.Eszes Rita – Ajtók

Főszereplő lány beleszeret a mostohatestvérébe.

"Éltem. Százszázalékosan, ahogy megígértem. Néha tanultam. Nevettem. Sírtam. De erős voltam."

 Őszintén? Imádtam. Szépen megírt. A karakterek logikusak. Aranyos és jó lett a romantikus szál, kidolgozott. <3 Nem kapkodnak, nem légből kapott, érzékletes.

11.Istók Anna – Frissen pigmentált bűneink

"A víz őrzi a test emlékét, persze. És tudom azt is, hogy a testünk nagy része víz, de ne hidd azt, hogy nem múlsz el rólam hamarosan. Hiszen mindig új test merül belénk, új rezgések keletkeznek, és újabb mintázatok olvadnak ránk és rajtunk keresztül az anyagba."

 Rövid. Nekem ez túl magas művészet :D.

★12.Novák Vica – (Át)hangolókulcsok
Főszereplőnőnknek elkeveredett a csomagja, nem tud eljutni a szállodájába, de egy férfi segítséget ajánl neki. (álmodoztál a szerelemről francia utcákon?)

"– Az lenne őrültség, ha elengedném az első olyan lányt, aki pontosan rám van hangolva." 

 Nagyon tetszett, csak az a szálka ne lenne a körmöm alatt a valószerűtlenségtől. 1.Elmegy egy random férfi lakására?! 2.Egy hét alatt a férfi már örök szerelmének tekinti. 3.Összeadva 1 hét személyes ismeretség plusz pár hónap levelezés után házasság
Nem tudom mi lett a romantikus lelkecskémmel sokáig simán elnéztem volna, nem jutottak volna eszembe olyan dolgok, hogy alig ismerik egymást. Ettől eltekintve aranyos, jó hangulatú, szép. :) <3

★13.Itvás Éva: A filmrajongó lány különös betegsége
A filmrajongó lány fura tüneteket tapasztal magán a legjobb barátja jelenlétében. 

"– Milyen olvasmányt ajánlanál valakinek, aki a hülyesége miatt vezekelni szeretne? – Az attól függ. – Mitől? – biccentette félre a fejét a fiú. – Ha az a cél, hogy lecsapjunk vele valakit, akkor mindenképpen epikus fantasyt választanék, ami legalább 700 oldalas."

 Nem akarok könyvsznob lenni, de látszik, hogy a lány nem olvas. Vannak olyan főszereplőnők, akiken az olvasás se segítene, de úgy éreztem neki jót tett volna pár ifjúsági-romantikus könyv. Meg kicsit kevesebb Grace klinika. :D Egyébként kis cuki történet, tetszettek benne a könyves események, akkor is, ha szentségtörően becsmérlően beszéltek róla. Kicsit fura volt, hogy a lányt, akit nem kell kedvelnem volt a könyvmoly mellette meg nem bírtam. Tudom, hogy attól még hogy valaki olvas nem jelenti azt, hogy jó lesz. A jó is relatív és attól még, hogy nem nála köt ki a fiú miért ne lenne jó. Mindegy is, belezavarodtam. A lényeg hogy azért tetszett <3 :)


13.Rácz-Stefán Tibor: Ó, Rómeó!

Főszereplő fiú randizik az eddig csak interneten keresztül ismert barátjával.

" Ma este legyetek otthon. Valamit el kell mondanom. (Nyugi, nem öltem meg senkit, Ági lőtt, én csak a hulla feldarabolásában segítettem, most ássuk el)"."Hé, gyerek, legalább két méter mélyre, nehogy kikaparják az éhes dögök. Cipődre vigyázz, újat nem kapsz" – válaszol rögtön apa. "

 Vicces volt és nagyon felismerhető, hogy ezt Rácz-Stefán Tibor írta. Aranyos volt, de inkább az általam különleges esetekben használt értelemben. A vége meglepett. Az utolsó pár üzeneten nagyon röhögtem :D Tetszett.


14.Miklóssy Niki: Merülés
Két lány a környezetük elutasító magatartása ellenére egymásba szeret.

"Mormoltam az imát, és kértem Istent, hogy adjon még egy kis időt. Nincs szükségem a megbocsátásra, csak adjon még egy órát Korinnával, ne legyen vége lezáratlanul."

 Instant szerelem, gonosz hozzátartozók. Nem tudom, annyira nem érintett meg. De nem volt rossz.


★15.Nagy Roxána: Zsongás
Virág elvállalja, hogy felügyeli a család méheit, de egy hirtelen betoppanó fiú megzavarja. (Vágytál már méhek közé az első randin,)

"– Köszönöm, hogy segítettél. 

– Királynők élete forgott kockán, vérbeli lovagként kötelességem, hogy megmentsem őket. Igaz, lovam egy szál se, de van helyette sok tehenem."

 Na ez se épp egy ismerős élethelyzet nekem. Messze állok a méhészettől :D De azért cuki volt, olyan kis nyugodt. Nagyon tetszett.

★16.Misz Anna: Színteória
(Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?)

"A feketére csak egyszer kérdezett rá. Akkor Illya elment. Nagyon sokáig nem jött vissza, és Eric egyedül maradt."

 Tökéletes zárás. Tanulságos. Imádtam.

Összességében imádtam! 

A rajzok az Esővágyéihoz hasonlóan csodásak (bár azért volt egy-kettő, ahol nem értettem miért pont az). László Maya hihetetlenül tehetséges.

Jobban tetszett, mint vártam. Nem mintha arra számítottam volna, hogy nem fog tetszeni, de egy novelláskötetben, amiben rengeteg író van, különféle írásmóddal, egyesektől olvastam és vagy tetszett vagy nem, másoktól még csak nem is olvastam, ott van a rizikó, hogy nem fog tetszeni. De nem volt baj, pár kivétellel imádtam. Az egészet nézve azt hiszem egy kedvencelést is kaphat tőlem egyes történetek hibái ellenére is. 

Ajánlom bátran mindenkinek, aki szereti a romantikát.

10/10
OLVASD EL!

Egy hétig a kötetnek van témahete a facebookos Vörös Pöttyös könyvek csoportban, ha érdekel titeket megéri figyelemmel követni: https://www.facebook.com/groups/203605939651157/

On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

Moslyos adatlap

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre."

Sziasztok!

Az egyedülálló Szivárgó sötétség sorozat 2. része az elsőnél (értékelés a Scarról) is zseniálisabb és kiakasztóbb Lucy. Mert Lucy mindenkinél zseniálisabb és kiakasztóbb. Olvassátok a sorozatot és, hogy mit gondolok én róla! Jó olvasást!

"Mi marad, ha a logika kevés? A hit. Hinnie kell. (...)különben már most feladhatná a harcot. "

Fülszöveg:

A ​kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghez vigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Vélemény:

MI A FRANCOS FRANC??!!!!
Kikészültem.
Te magasságos Entitás! Ez a könyv (is) kikészített! IMÁDTAM!

"Minden elmúlik, még a szenvedés is, ez az élet legnagyobb titka."

A Scar ugyan kicsi már elfelejtettem, de egy segítőkész molynak hála, sikerült felidéznem amikor elkezdtem olvasni ezt. Az elején kicsit rá kellett hangolódnom a könyvre, de aztán pörögtek a lapok, mintha fújnák őket.

Scar az egyik kedvenc női főszereplőm lett. Hihetetlen, amit művel és még a lapokon is átjön, amit éreznek a szereplők is, hogy mennyire élettel teli. Tetszett, hogy mindenkinél jobb. Az még jobban tetszett volna, ha ezt az orruk alá is dörgölheti többször, de hát nem kaphatok meg mindent.

"A tegnap elmúlt, minek foglalkozni vele, a holnap csak jön, ráér akkor aggódni rajta, ha itt lesz."

Artúr… néha utálom, néha szeretem. Néha eléggé hülye tud lenni. Végre tisztázták Scarral! Végre! 1 pár rendben van a 2-ből, haladunk! De vannak jó húzásai is. Hmm, azért főleg idegesít.

A mentálokat még mindig imádom főleg Dont és Lucyt. Azt leszámítva, hogy hihetetlen, hogy több száz éve kerülgetik egymást! És most már olyan közel voltak! Olyan közel! Mindketten többször is majdnem elintézték végre az ügyet, de ezek a szerencsétlenek persze mindig pont akkor bizonytalanodnak el, amikor a másik felbátorodik! Tetszik a tudásuk, a számításuk, az elemzésük! Imádom őket! De ha a következő könyvben végre nem… *rájön, hogy mi is volt a vége*, neee.

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."

Szörnyen izgalmas volt, mindig történt valami. Azok a folyamatos döntéshelyzetek kimerítőek, így természetesen azokat is imádtam.

Aztán voltak benne olyan fordulatok, hogy csak fogam a fejem. Helyenként már azt se tudtam mi történik, félreolvastam/kihagytam-e valamit. Chester, Al, Alfa… És a vége! Na, ilyen gyilkos véget is rég láttam már! MI A FRANC TÖRTÉNT??? Egyik pillanatban ez volt aztán már az, észrevétlenül meg amaz. Minden félrecsúszott, vártam, hogy szépen megoldódjon vagy valaki megoldja a helyzetet, lapoztam egyet.. ÉS VÉGE!!! Fúúú, de kiakadtam!

Spoileres kiakadásom: Don észhez tért és megkérte Lucyt, de Lucy megbolondult épp ezért VISSZAUTASÍTOTTA!!? Eztán Donnak KITÖRÖLTÉK AZ AGYÁT!! Ami olyan tragikus, hogy majdnem sírok! Nincs többé Don?! Neeem az NEM lehet! Lucyt elbocsátják, de az utolsó pillanatban még nem tudom mi történik, megjelenik a gonosz és harcolni kezdenek a Főmentállal?! És Lucynak menekülnie kell. Közben Scar majdnem átmegy azon az idióta vizsgán, de hála Don ábrájának megjelenik a Gonosz és ezért a Szürke szobába zárják Scart! Amikor neki életeket kéne mentenie! Kiderül, hogy Al=Adalbert pap??? Legalább Artúrék sikeresen meglógnak. Na, de ez még nem minden! Nem elég, hogy ez mind megtörténik, én össze vagyok zavarodva és ki vagyok akadva. Óóó neem! Még rátesz egy lapáttal Chester és Szilla beszélgetésével. Miii???!! Egyszerűen NEM ÉRTEM! Bármikor beszélgetnek azok ketten, nem értem! Mikor beszélgetnek? Miért mutatja, meg ezt nekünk? Mi történt és ezek miért tudják, ha mi nem? Ezek komolyan visszatekintések a jövőből? Akkor Chester tuti túlélte.

Ó, igen teljesen kiakadtam. Kikészített ez a könyv. De imádtam a benne lévő rengeteg humort, remek szereplőket, izgalmas történetet, hatalmas fordulatokat és az egyedi és nagyszerű On Sai stílust. Zseniális írónő sürgősen beszerzem a Calderont is. Néha ugyan egy helyben toporgunk, vagy újra és újra ugyanaz történt, de ezen túl kell lépni, ez van.

Ráadásul rengeteg nagy kérdést is felvet, nagy bátorságra vall, hogy megmeri ezeket lépni. Tényleg komoly gondolatok vannak benne: szabad akarat, élet értelme, vallás, nagyobb jó… De ezek olyan formában vannak tálalva, hogy emészthetőek és nekem sincs velük bajom. Sokat lehet gondolkodni egy-egy helyzeten, mégse lesz fárasztóan filozófikus.

"Ez volt az a dolog, amiben a lány különbözött másoktól. Vajon mit tanított neki az entitás, amelyik éveken át látogatta? Nem bibliamagyarázatokat, az biztos. Inkább úgy tűnik, hogy szeretni és bízni tanította. Olyannak látni a világot, amilyen. Scar nem félelemből cselekszik, és nem saját kivetítéseire reagál, hanem magára a világra, a többi emberre, az élet hozta helyzetekre. "

A borító gyönyörű.
IMÁDOM, IMÁDOM ez a könyvet! On Sai minden könyvét! Zse-ni-á-lis!
Kell a következő rész!!! Addig is olvasom a novellákat.
Mindenkinek ajánlom, nyilván az első résszel kezdve. :D

Újra olvasás után:
Utálom. A. Jövőből. Visszatekintést. Idegörlő! Nem árul el annyit, hogy megnyugodhassunk, hogy "huh ez és az is élni fog még", mert épp csak annyit mond, hogy felmerüljön bennük a kérdés, amire aztán nem kapunk választ! Mi ez az iskola? Chester miért adja ki magát tanárnak? Hány év telt el? Szillán, Chesteren és Ednán kívül él még valaki? Miért mesél? Mi történt a jelenben??? Vagy múltban, ahogy tetszik. Legszívesebben a földhöz csapdostam volna a könyvet (már csak az hiányzott volna neki! Az egyik kedvenc könyvem, de olyan szörnyű állapotban van! Ráfojott a táskámban a vizem, amikor megvettem hozzáütődött a rollimhoz a gerince és a hátulja, ezért tele van göröngyökkel, bemélyedésekkel, véletlenül összetollaztam alulról a lapokat, megpróbáltam eltávolítani még rosszabb lett, olyan szomorú vagyok szegény könyv miatt!) idegességemben. Azt hittem másodszorra jobban fogom érteni, de csak még jobban elbizonytalanodtam, olyan kérdéseket vettem észre amiket eddig nem.

"Bár nem biztos, hogy Krisztus pont erre gondolt, de Scar szerint a Biblia olyan volt, mint egy platformfüggetlen, jó szoftver, bármire ráhúzható."

A könyv zsenialitására, már eleget áradoztam szerintem, most csak az egyik új felfedezésemet osztanám meg, amire ez a sorozat világított rá. Nem mondom, hogy minden, de a legtöbb dolog nézőpont kérdése. Olvasok egy helyzetet egy szemszögből, egyértelmű, de aztán szemszögváltás és azonnal meginog a stabilnak tartott elképzelésem. Nagyon nehéz és nem is szabad, úgy ítélkezni, hogy nem ismered a teljes történetet. És ha ismered akkor is biztos, hogy teljesen máshogy fogod értelmezni azt, mint mindenki más. Mindenki változtatja és értelmezi a valóságot a saját eddigi tapasztalatai és gondolkodásmódja alapján.

"– Legyen hitetek! Miért gondoljátok, hogy baj van? Fényt a sötétségben érdemes gyújtani, a mécsesnek mi értelme a napfényben? Nem látszik belőle semmi. Fáklyák vagytok, és Isten oda visz titeket, ahol szükség van rátok. Nem ezt akartátok?"

Artúrt könyvek óta próbálom elhelyezni valahova, most már mindent újra is olvastam, de még mindig nem érzem magam közelebb a megfejtéséhez.

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! MINDEKI OLVASSA!

"Mert mi sem voltunk hősök, esendők voltunk, de tudtunk szeretni és küzdeni, még akkor is, ha körülöttünk szivárgott a sötétség."

10/10***
OLVASD EL! 
Innen tudod megrendelni: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-lucy-szivargo-sotetseg-sorozat-ii-6839

Képek pintetestről.

On Sai Scar (Szivárgó sötétség 1.)

Molyos adatlap

"A világ olyan, amilyenné formáljuk."

Sziasztok!

Újraolvastam On Sai lélegzetelállító sorozatát, amiből eddig két teljes regény és két kisregény jelent meg, a Szivárgó sötétség sorozatot. Rengeteg gondolatom van róla. A nagy része, rajongás és kiakadás, de úgy gondoltam azért írok róla. Első rész a Scar. Ezt először kevesebb, mint egy éve olvastam, tavaly tavasszal. Akkor is írtam róla véleményt, aztán most is mindkettőt megtaláljátok, ha tovább olvastok. Remélem sikerül meggyőznöm titeket, mennyire megéri elolvasni.

Fülszöveg:
Scar ​körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy ki mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

"Bámulta a plafont, a villódzó zöld folyondárt, és azon tűnődött, mi köti az élethez. Hirtelen ráébredt, hogy a kíváncsiság: az a Valami, melyet Scar agyában látott. És Lucy bosszantása. Ostoba célok, de talán holnapig megteszi. Elég csak a holnapokat megélni."

Vélemény:

Első olvasás után:
De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is!

Mater bolygó

Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem.

"Scar néha megjegyezte, hogy Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát, és alul kipotyog a süti."

Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata.
Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített). 

"Lucy idegesen megszámolta a teremben lévő porszemeket, majd gyököt vont a számukból."

Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak, ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek.
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD
Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Újraolvasás után:
Így, hogy már a világban ismerős vagyok és egyszer már olvastam is, már SEMMI negatívumot nem találok bennne. 

"Nincs jobb álca, mint a pontos adófizetés."

A világ összetett, nem cukros-mázos, szépen kidolgozott. Második olvasásra is teljesen le tudott kötni, egyszer sem untam, annyira sokrétű. Ez az a könyv, amit újra és újra elolvashatsz mindig felfedezel benne valami újat, amit eddig nem vettél észre. 

"– Nincsenek vitatkozó mentálok – fordult felé Don. – Évszázadok óta én vagyok az egyetlen, és Lucy azon dolgozik, hogy minél hamarabb nullára csökkenjen ez a szám. Ami meg a kísérleteket illeti, megnyugodhat. A népen erős diktatúrában él, eddig csak a gondolataikat ellenőrizték, biztos vagyok benne, hogy ezentúl a kísérleteiket is. – Diktatúra? De hát demokrácia van maguknál! – Ötven óra közmunka az emberiség dezinformálásért – közölte Lucy. – És még hatszáz, mert fiatal mentálok is hallgatták! – Erről beszélek. A más vélemény azonnali büntetést és kiközösítést von maga után."

A szereplők briliánsan változatosak és remekül megírtak. Vannak azok a könnyed, szórakoztató könyvek, amiket szeretek, de a szereplők egyformák a különböző könyvekben és egy könyvön belül is, és aztán van ez, ami egy teljesen más súlycsoportba tartozik. Mindenkinek olyan erőteljesen különbözik a személyisége a többiekétől! 

"Aztán rájött, mi történik. A kadét őt is „formálja”, a maga sajátos, idegesítő módján. Spontán rátenyerel mások gyenge pontjaira. (…) (…) Mintha egy tükör lenne a lány, amiben a másik ember megpillanthatja önmagát."

Scar fantasztikus! Tartok tőle, hogy első olvasásra nem értékeltem eléggé, de a második és a másfeledik könyv után már ebben is az egyik kedvenc szereplőm lett. Most már az első könyvben is imádom.

"Isten végül megszólalt, de csak hogy elmondja, a jövőben nem szól bele az életébe. Felnőtt, és a továbbiakban igazán gyakorolhatná a „szabad akaratot”. Scar cserébe elmagyarázta, hogy ez a szabadakarat-mánia kóros Istennél, és ne aggódjon, amúgy se szokta megfogadni a tanácsokat."

Igyekszem nem ugyanazokról beszélni, mint első olvasás után, de muszáj megemlítenem, hogy a mentálok még mindig érdekesek, Dont és Lucyt is imádom bár kétségtelenül vannak hülye húzásaik, főleg Lucynak. 

Ha már a hülye húzásoknál tartunk…. Artúr! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Az első olvasáskor még nem tudtam a helyén kezelni a könyvet, ezért nem fogtam fel, mennyire bunkón cseszte el. De máshol is zavart. Zavart, hogy Scart ennyire az astori mércével látja, hogy szenved, hogy kiégett egy alak, önző. Mindezek ellenére sem utálom mert tud ő normális is lenni, de különösen itt a sorozat elején szörnyen zavaró tud lenni. 

Valamint, utálom ezennel a visszaemlékezéseket az elején és a végén ahogy elkezdődik és véget ér a történet. Mert mi a franc van??? Tudom, hogy ő akkor nyilván él a továbbiakban is. De teljesen más, mint ahogyan a „jelenben” látom és szeretem őt. Feszültség fokozó az biztos. 

Igyekszem a lehető legjobban összerakni a képet, de néhol még mindig homályos. 

Kedvenc rész: a kiképzés
Sajnálom: ahogy Scarral bántak mindig is és a szörnyűségeket.
Vicces, elgondolkodtató és lenyűgöző. A stílus egyedi, utánozhatatlan és magával ragadó.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!
Újraolvasom az összes eddig megjelent részt, jöjjön a Lucy!

"Az élet apró örömökből áll. Ki kell élvezni."

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-scar-6494

Májusban olvasott könyveim

2. bejegyzésem a Hónapban olvasott könyveim rovat keretein belül.
Véget is ért a május, mint minden hónap ez is elrepült pillanatok alatt. Ezek alatt a pillanatok alatt azért olvastam pár (egész pontosan 14) könyvet, amiket össze is szedtem nektek egy kis véleménnyel kiegészítve.
Kezdjük!
(a könyvek olvasási/időrendi sorrendben vannak, nem tetszés szerint, vagy ilyesmi)

Ez volt a legdurvább a trilógiából! Szegény szerencsétlen Tess! Pedig nem bírtam az előzőben. Teljesen hitelesen írta le a szituációt nem éresztem azt, hogy hülye, hogy marad. Ő egy őrült! Legszívesebben megfojtottam volna helyenként komolyan! Azt hittem egy kis csip-csup ügy lesz csak, erre ez! Bookert előzőbe annyira nem bírtam és kicsut most is idegesített a mániás védés kényszere de egyébként bírtam. Kedvenc részeim azok voltak, amikor együtt volt a nagy csapat. A vége is jól meglett csinálva bár az a mini tragédia a végén meglepett. De hová tűnt Birdie?

Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy na, lássuk Rhysand meg tud-e venni magának, úgy, mint mindenki mást (Mert én az elsőben utáltam.)? 

Ó, hát persze, hogy meg tudott! Még csak nem is telt bele neki sok időbe. 
IMÁDTAM! De csak körülbelül a felétől, azelőtt csak simán tetszett, de aztán! 

Erről a nagyszerű könyvről írtam is hosszabb értékelést amit ide kattintva elolvashattok.

Ez király volt! 
Ez még az előzőnél is viccesebb volt, vagy lehet csak arra már nem emlékszek annyira. Hihetetlen mennyit röhögtem rajta, szinte annyit, mint a Leiner Laura könyveken. Az álmos téma még mindig telitalálat, imádom! A fordulatokra egyáltalán nem számítottam épp csak arra jöttem rá hogy Miát tuti befolyásolni fogják mert nem tudom, hogy nem írhatták véletlenül, hogy eltűnt egy kesztyűje, de a többi meglepett. Nem mintha nem néztem volna ki belőlük. Imádtam, ki is olvastam egy délután-este alatt, várom már a következő részt.

Ááá, pedig én igyekeztem több csillagot adni, de egyszerűen nem bírok, ez a könyv gyenge volt. A főszereplők zavarodottak, következetlenek és nem értettem őket. Az ötlet viszonylag jó és kezdtek is vele valamit, de én többre számítottam volna. Könnyen olvasható, egyszerű. Nincs benne semmi, amit ki tudnék pozitívan emelni. Bár negatívan se igazán. Nem igazán tetszett.

Nagyon jó, volt bár én azért egy cseppet hamarabb rájöttem a megoldásra, mint ők, nem tudom mi tartott ennyi ideig.

EZ BORZASZTÓAN TÖKÉLETES LEZÁRÁS VOLT! 
Hihetetlen! Nem volt még ilyen Leiner Laura könyv, de ezen határozottan sírtam. Sokat. Az elején igen erősen elgondolkodtam rajta, hogy akkor most menjek-e megölni az írónőt. Mert ezt miért kellet? Miééért??? Az eddigi könyvek után még egy jó kis öklös a gyomorszájba. Azt hittem, hogy meglepődtem és dühös vagyok erre puff, épp csak elkezdtem feltápászkodni a földről, és már lökött is vissza. De kellett ez is. Aztán… 

A folytatásért és az egész Bexi sorozatról a véleményemért katt ide.

Féltem ettől a könyvtől, mint kiderült nem teljesen alaptalanul, de végűl jól kijöttünk egymással. Ez egy nagggyon töményem romantikus könyv. Tényleg így konkrétan semmi más nincs benne. Amivel semmi bajom! Hiszen imádom a romantikus könyveket! Erről szólt az egész. Kicsit furcsálltam, hogy Ralston ennyire elzárkózott a szerelem elől, azt hittem már sosem jön meg az esze. 
Könnyen olvasható, egyszerű és nagyon kiszámítható. Tökéletes könnyed kikapcsolódásnak. 

Miiiiiii???????????????????????????

Igen erről nincs ennél értelmesebb véleményem egyelőre.

Jó volt, tetszett. Nem nyerte el annyira a tetszésem, mint a Luxen, de érdekes volt a másik feléről is megvizsgálni a dolgokat. Sajnáltam, hogy nem mutatták tovább a történetet és nem akkoriban lett vége, mint az Oppositionnek. 
Igazából ebben a könyvben, nem volt valami sok. Na, nem mintha a Luxennek hatalmas mélységei lennének, de ez még annyira se. Aztán lehet, hogy csak azért mert az hatalmas előnnyel indul, sorozat lévén. Fura volt Daemonre kisfiúként tekinteni. Ők is veszekedtem, amit Katy és Daemon között nagyon szerettem, de itt nem volt vicces annyira. Összegezve jó volt, tetszett, de közelébe se ér a sorozatnak.

Most mit mondjak? Ugyanannyira imádtam, mint az első kettőt! Egyszerűen rajongok érte. Varázslatos, magával ragó, nyugodt, szeretettel csordultig teli. 
Gyönyörű a borítója a szereplők fantasztikusak. Végig fülig ért a szám, amíg olvastam, olyan tökéletes. Ha nagyon nagyon akadékoskodó akarok lenni, akkor volt egy hibája, ami az én elfogult, imádó szememnek is feltűnt. Nagyon sokszor elismétlik újra és újra bizonyos dolgokat. Sullivan gén, Sullivan gén, Sullivan gén. Ezen kívűl még mindig kitartóan megnövekedett erőkkel ez a legeslegkedvencebb sorozatom, amihez bármikor fordulhatok, akárhányszor újraolvashatom, ha valami nagyon kikapcsoló kell.
Első részről szóló értékelésemért katt ide.

Háááát nem volt rossz, de semmi különös nem volt benne a végéig szenvedtem, aztán kicsit jobb lett, amikor összeszedte magát, de még mindig nem tetszett igazán. Előnyére szólt, hogy nagyon rövid, pár óra alattt kiolvastam, meg hogy angolul van, így bármennyire is unalmas volt mégis csak nyelvgyakorlás, nem mintha a szavakat, amiket ebből tanultam, belerakhatnám egy fogalmazásba, kicsit elszörnyedne a tanár. Ez volt az első Bridget Jones, amit elolvastam, most valahogy nem vonz annyira a többi se.

Ez fantasztikus volt! Imádtam!

Nem vártam sokat tőle, a legelejébe egyszer belekezdtem és igazságtalanul (a könyvre nézve) félbe is hagytam, pedig nyilván nem várhatom el, hogy a legelején is már akciódús legyen. Így csak most folytattam és lenyűgözött.

Hosszabb véleményért: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/05/gwenda-bond-lany-kotelen.html

Imádtam! Az írónő stílusa ellenállhatatlan, vicces, megkapó. Az első novella után azt hittem az összes vicces lesz, de már csak a fülszöveget alapul véve is nagyot tévedtem. Hihetetlenül változatosak voltak, hangulatban, világban, időben, történetben. 
Írtam róla értékelést: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/06/on-ssai-esovagy.html

Jó volt, vicces, nagyon rövid.

Ezek voltak az én májusban olvasott könyveim. Ti mit olvastatok májusban?

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnétek még ilyet, akkor írjátok meg kommentben!

Szép napot!