Májusban olvasott könyveim

2. bejegyzésem a Hónapban olvasott könyveim rovat keretein belül.
Véget is ért a május, mint minden hónap ez is elrepült pillanatok alatt. Ezek alatt a pillanatok alatt azért olvastam pár (egész pontosan 14) könyvet, amiket össze is szedtem nektek egy kis véleménnyel kiegészítve.
Kezdjük!
(a könyvek olvasási/időrendi sorrendben vannak, nem tetszés szerint, vagy ilyesmi)

Ez volt a legdurvább a trilógiából! Szegény szerencsétlen Tess! Pedig nem bírtam az előzőben. Teljesen hitelesen írta le a szituációt nem éresztem azt, hogy hülye, hogy marad. Ő egy őrült! Legszívesebben megfojtottam volna helyenként komolyan! Azt hittem egy kis csip-csup ügy lesz csak, erre ez! Bookert előzőbe annyira nem bírtam és kicsut most is idegesített a mániás védés kényszere de egyébként bírtam. Kedvenc részeim azok voltak, amikor együtt volt a nagy csapat. A vége is jól meglett csinálva bár az a mini tragédia a végén meglepett. De hová tűnt Birdie?

Úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy na, lássuk Rhysand meg tud-e venni magának, úgy, mint mindenki mást (Mert én az elsőben utáltam.)? 

Ó, hát persze, hogy meg tudott! Még csak nem is telt bele neki sok időbe. 
IMÁDTAM! De csak körülbelül a felétől, azelőtt csak simán tetszett, de aztán! 

Erről a nagyszerű könyvről írtam is hosszabb értékelést amit ide kattintva elolvashattok.

Ez király volt! 
Ez még az előzőnél is viccesebb volt, vagy lehet csak arra már nem emlékszek annyira. Hihetetlen mennyit röhögtem rajta, szinte annyit, mint a Leiner Laura könyveken. Az álmos téma még mindig telitalálat, imádom! A fordulatokra egyáltalán nem számítottam épp csak arra jöttem rá hogy Miát tuti befolyásolni fogják mert nem tudom, hogy nem írhatták véletlenül, hogy eltűnt egy kesztyűje, de a többi meglepett. Nem mintha nem néztem volna ki belőlük. Imádtam, ki is olvastam egy délután-este alatt, várom már a következő részt.

Ááá, pedig én igyekeztem több csillagot adni, de egyszerűen nem bírok, ez a könyv gyenge volt. A főszereplők zavarodottak, következetlenek és nem értettem őket. Az ötlet viszonylag jó és kezdtek is vele valamit, de én többre számítottam volna. Könnyen olvasható, egyszerű. Nincs benne semmi, amit ki tudnék pozitívan emelni. Bár negatívan se igazán. Nem igazán tetszett.

Nagyon jó, volt bár én azért egy cseppet hamarabb rájöttem a megoldásra, mint ők, nem tudom mi tartott ennyi ideig.

EZ BORZASZTÓAN TÖKÉLETES LEZÁRÁS VOLT! 
Hihetetlen! Nem volt még ilyen Leiner Laura könyv, de ezen határozottan sírtam. Sokat. Az elején igen erősen elgondolkodtam rajta, hogy akkor most menjek-e megölni az írónőt. Mert ezt miért kellet? Miééért??? Az eddigi könyvek után még egy jó kis öklös a gyomorszájba. Azt hittem, hogy meglepődtem és dühös vagyok erre puff, épp csak elkezdtem feltápászkodni a földről, és már lökött is vissza. De kellett ez is. Aztán… 

A folytatásért és az egész Bexi sorozatról a véleményemért katt ide.

Féltem ettől a könyvtől, mint kiderült nem teljesen alaptalanul, de végűl jól kijöttünk egymással. Ez egy nagggyon töményem romantikus könyv. Tényleg így konkrétan semmi más nincs benne. Amivel semmi bajom! Hiszen imádom a romantikus könyveket! Erről szólt az egész. Kicsit furcsálltam, hogy Ralston ennyire elzárkózott a szerelem elől, azt hittem már sosem jön meg az esze. 
Könnyen olvasható, egyszerű és nagyon kiszámítható. Tökéletes könnyed kikapcsolódásnak. 

Miiiiiii???????????????????????????

Igen erről nincs ennél értelmesebb véleményem egyelőre.

Jó volt, tetszett. Nem nyerte el annyira a tetszésem, mint a Luxen, de érdekes volt a másik feléről is megvizsgálni a dolgokat. Sajnáltam, hogy nem mutatták tovább a történetet és nem akkoriban lett vége, mint az Oppositionnek. 
Igazából ebben a könyvben, nem volt valami sok. Na, nem mintha a Luxennek hatalmas mélységei lennének, de ez még annyira se. Aztán lehet, hogy csak azért mert az hatalmas előnnyel indul, sorozat lévén. Fura volt Daemonre kisfiúként tekinteni. Ők is veszekedtem, amit Katy és Daemon között nagyon szerettem, de itt nem volt vicces annyira. Összegezve jó volt, tetszett, de közelébe se ér a sorozatnak.

Most mit mondjak? Ugyanannyira imádtam, mint az első kettőt! Egyszerűen rajongok érte. Varázslatos, magával ragó, nyugodt, szeretettel csordultig teli. 
Gyönyörű a borítója a szereplők fantasztikusak. Végig fülig ért a szám, amíg olvastam, olyan tökéletes. Ha nagyon nagyon akadékoskodó akarok lenni, akkor volt egy hibája, ami az én elfogult, imádó szememnek is feltűnt. Nagyon sokszor elismétlik újra és újra bizonyos dolgokat. Sullivan gén, Sullivan gén, Sullivan gén. Ezen kívűl még mindig kitartóan megnövekedett erőkkel ez a legeslegkedvencebb sorozatom, amihez bármikor fordulhatok, akárhányszor újraolvashatom, ha valami nagyon kikapcsoló kell.
Első részről szóló értékelésemért katt ide.

Háááát nem volt rossz, de semmi különös nem volt benne a végéig szenvedtem, aztán kicsit jobb lett, amikor összeszedte magát, de még mindig nem tetszett igazán. Előnyére szólt, hogy nagyon rövid, pár óra alattt kiolvastam, meg hogy angolul van, így bármennyire is unalmas volt mégis csak nyelvgyakorlás, nem mintha a szavakat, amiket ebből tanultam, belerakhatnám egy fogalmazásba, kicsit elszörnyedne a tanár. Ez volt az első Bridget Jones, amit elolvastam, most valahogy nem vonz annyira a többi se.

Ez fantasztikus volt! Imádtam!

Nem vártam sokat tőle, a legelejébe egyszer belekezdtem és igazságtalanul (a könyvre nézve) félbe is hagytam, pedig nyilván nem várhatom el, hogy a legelején is már akciódús legyen. Így csak most folytattam és lenyűgözött.

Hosszabb véleményért: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/05/gwenda-bond-lany-kotelen.html

Imádtam! Az írónő stílusa ellenállhatatlan, vicces, megkapó. Az első novella után azt hittem az összes vicces lesz, de már csak a fülszöveget alapul véve is nagyot tévedtem. Hihetetlenül változatosak voltak, hangulatban, világban, időben, történetben. 
Írtam róla értékelést: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/06/on-ssai-esovagy.html

Jó volt, vicces, nagyon rövid.

Ezek voltak az én májusban olvasott könyveim. Ti mit olvastatok májusban?

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnétek még ilyet, akkor írjátok meg kommentben!

Szép napot!

Kerstin Gier: Időtlen szerelem

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája három részből áll, Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld. 
A könyvek külső érdekessége, hogy mindegyiket a címének megfelelő színű betűkkel írták. 
A trilógiából film is készült, aminek az első két része nekem nagyon tetszett, a harmadikon kiakadtam és nem igazán követi a könyv történése sorrendjeit így mindenki előbb a könyvet olvassa! A film egyébként német, nincs hozzá magyar szinkron csak felirat. 
Na de kezdjük is a könyvet. 
Nincsenek az értékelésemben SPOILEREK.

Történet:

Bájos főszereplőnk Gwendolyn Shepherd, aki egy igencsak különleges családből származik, ugyanis a női ágon öröklődik egy időutazó gén. 
De semmi baj, hiszen nem ő fogja örökölni Sir Isaac Newton számításai alapján, hanem az unkatestvére Charlotte Montrose, akit ennek megfelelően egész életében az időutazásra képeztek ki. Egész gyerekkorában játék helyett, történelem, etikett, tánc, hangszer tanulás, harcművészetek és minden egyéb. De megéri neki, hiszen a jóképű Gideon de Villiers-el (aki a saját családjában férfi ágon öröklődő időutazó gén büszke birtokosa) utazhat majd az időben. 
De ez így túl egyszerű lenne igaz? Hol lenne akkor a történet? 
Hát sehol, szóval mindenki nagy meglepetésére kiderül, (bocsika Charlotte) hogy jééé nem is ő örökölte a gént, hanem Gwendolyn! 
Rá hárul a feladat, hogy az ismételten mondom jóképű, de arrogáns és nagyképű Gideonnal megoldaja a küldetést. 

"– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam. – A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít. Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?"

Közben megismeri az Őrzők Páholyának és a családjának csúnya kis titkait. 
Miért kell bezárni a vérkört? 
Miért akarta ezt megakadályozni Lucy és Paul? 
Ki igazából St. Germain Gróf és mit akar tőlük? 
Hogy szólnak a jövendölések? 
Mi a holló hatalma? 
Miért olyan  nehéz menüettet táncolni? 
És miért nem tud Gwendolyn kiigazodni Gideon szándékain? 
Erre mind fény derül a három kötet során (jó az utolsó igazából örök rejtély marad :D).

"Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett: – Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett."

Vélemény:

Nagyon sokan ajánlották, azért vettem ki az első részt a könyvtárból, de engem és később a testvéremet is magába szippantott, szóval kiolvastuk a trilógiát és meg is vettük.
Kerstin Giernek valami elképesztően fantasztikus stílusa van, könnyed, elképesztően vicces, szerethető karakterekkel. És ez más könyveiben is megmutatkozik (igazából csak a Silbert olvastam ezen kívűl, de az is tagadhatatlanul az ő írása).

A történet izgalmas, folyamatosan történnek az események miután az eljén beindul a láncolat. 

Gideont imádtam, hiszen helyes, nagyképű, de melegszívű és vicces igazi jó-pasi karakter. Néha voltak fura dolgai, például, amikor megsérült, meg később, de egyébként imádtam. Ahogy azt is, ahogy Gwendolyn beszólásaira reagált, bár ez inkább Gwenny érdeme, nem az övé.

"Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük."

Gwendolynt sikerült jól elviseltem kicsit hisztis, sírós, néha idegesítő, de elnéztem neki, mert nem semmi egy hónapon ment keresztül. A szarkasztikus humora nagyon ütős volt, nagy részét képezte a könyvnek. Mint mondtam imádtam a beszólásait és a veszekedéseiket.

"Egy ideig gondolatainkba mélyedve bámultuk a szemközti falat. Fekete betűkkel egy latin mondás volt a festésre pingálva. – Tulajdonképpen mit jelent ez? – kérdezte végül Leslie. – Ne felejtsd el feltölteni a hűtőszekrényt? – Nem – felelte Raphael. – Ez egy idézet Leonardo da Vincitől. A de Villiers-k ellopták tőle, és családi mottójukként állították be. – Ó, akkor biztosan valami ilyesmit jelent: Nem csak tettetjük, tényleg jó fejek vagyunk. Vagy: Mindent tudunk, és mindig igazunk van! Felkacagtam. – Kösd a szekeredet egy csillaghoz – mondta Raphael. – Ezt jelenti."

Visszatérve az egy hónapra. Ez egy becslés csak hiszen pontosan nem nézem utána, viszont kb ennyi lehetett, ami alatt MINDEZ történt. Ez a része kicsit hihetetlen, hiszen őszintén, ennyi idő alatt történtek a dolgok. Ez alapján egy cseppet NAGYON elhamarkodottnak tűnik a vége. De szóljon, ha valaki tudja, hogy nincs igazam és valójában hónapok teltek el! 

Az idő meghatározása nélkül is nagyon összecsapott a vége, ki lehetett volna jobban fejteni, ugyan nagyon ütős volt, én imádtam, de igazán lehetett volna hosszabb. Ezt most nem olyan fangirlösen mondtam, tényleg összecsapott. Kb így: végső bonyodalom, kis gondolkozás, eltitkolt megoldás, tetőpont, csipetnyi megoldás és hopp vége is! Konkrétan egyet pislogsz és lemaradsz róla.



A mellékszereplők is viszonylag jól kidolgozottak, viccesek és a maguk módján mind fontosak a történetben. Mr. Bernard: az inas, aki többet tud mint gondolnád, Xemerius: akinek a második résztől a poénok 80%-át kapjuk, Leslie: a kutató és támogató legjobb barátnő és így tovább...

Kedvencem természetesen az utolsó könyv voltm, mint mindig.

Kedvenc részem a bál volt, izgalmas, vicces, csavarokkal teli egy esemény volt, mit ne mondjak!

Külön IMÁDTAM a versikéket hiába szólta le őket úgy Xemerius:

"– Hát, annyi szent, hogy ezeket nem Goethe írta – vélekedett Xemerius. – Többségük úgy hangzik, mintha néhány részeg összeült volna, hogy összehozzon valami rejtjelezett handabandát. Hé, emberek! Mi rímel a nefritrókára? Csip-csip-csóka? Neeem, vegyük inkább a libikókát, az hukk! sokkal rejtélyesebb!"

Szerettem a fejezetek közti verseket, családfákat és idézeteket is, nagyon találóak voltak, tényleg fantasztikusak egyedül az időutazási feljegyzések voltak néha kicsit unalmasak, de lényegesek a történet szempontjából.

Tetszett, hogy a kötetek elején és végén volt egy Lucy és Paul szemszög, bár igencsak Spoileresek voltak a történetre, könyvekkel hamarabb elárultak csavarkat, ha picit is szemfüles volt valaki, tudta.

Maga az alaptörténet is egy jó pont nálam, mert imádom az időutazós sztorikat, ha jól vannak kidolgozva. Ebben ugyan volt egy nagy logikai baklövés az időutazás könyvben felállított szabályait kicsit kijátszották, de azon kívűl, egyszerűen megérthető és logikus volt.

Imádtam a ruhákat, az időutazásra felkészítő órákat, a nyomozásokat, estélyeket és egyéb múlthoz köthető dolgot.

"– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát. – Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen."

A filmeket láttam, első két rész nagyon tetszett is, annak ellenére, hogy mint említettem teljesen felrúgják a könyv eseményeinek történési sorrendjét plusz pont neki, hogy egyszerűen érthető angol szinkronnal. A harmadikon nagyon kiakadtam, mert miiiii???? Mi a csuda történt?? Teljesen megváltoztatták az egészet és a VÉGÉT is!!! Azt mondhatjuk maximum rá, hogy nyomokban tartalmazza könyvet, de kábé annyira, mint ahogy egy zacskónyi natúr szárított almaszelet nyomokban mogyorót tartalmaz. Igen. Ennyire durván különbözik.

Összegezve ez egy szórakoztató, nagyon vicces és izgalmas trilógia nekem pont megfelelő mennyiségű (szóval viszonylag sok) romantikával, IMÁDTAM.

10/10


Olvasd el!