R. J. Palacio: Wonder (Wonder 1.)

Molyos adatlap
Ma R. J. Palacio ifjúsági/gyerek könyvéről hoztam értékelést, a Wonder-ről. Ezt a könyvet az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam. Ez volt az első hónap, hogy részt vettem erre a legelső bejegyzésemmel elkések, tipikus én :D. Maga a könyv nagy megelégedésemre, igazán tetszett. Nézzük is!
"Courage. Kindness. Friendship. Character. These are the qualities that define us as human beings, and propel us, on occasion, to greatness."
Fülszöveg:
Angol:


I won't describe what I look like. Whatever you're thinking, it's probably worse.

August (Auggie) Pullman was born with a facial deformity that prevented him from going to a mainstream school—until now. He's about to start 5th grade at Beecher Prep, and if you've ever been the new kid then you know how hard that can be. The thing is Auggie's just an ordinary kid, with an extraordinary face. But can he convince his new classmates that he's just like them, despite appearances?

R. J. Palacio has written a spare, warm, uplifting story that will have readers laughing one minute and wiping away tears the next. With wonderfully realistic family interactions (flawed, but loving), lively school scenes, and short chapters, Wonder is accessible to readers of all levels.

Magyar:

„Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története.” (Wall Street Journal)

August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.


Vélemény:

Nagyon aranyos. Viszonylag kevés gyerek könyvet olvasok, de amikor ilyen jó kerül a kezembe, akkor kész felüdülés a többi olvasmányom között. Címke szerint ifjúsági, de nekem az ötödikesek még gyerekek, így ez egy gyerek könyv, de nem mesekönyv. Az egyik jó tulajdonsága tehát, hogy aranyos.

Ez a főszereplőink érdeme főként. Igen, főszereplők. Én is meglepődtem, hogy váltott szemszögű, de tényleg az. És nagyszerűek.

"It’s not enough to be friendly. You have to be a friend."
Auggie nagyon jószívű, csak hát tényleg gyerek ha érettebb is bizonyos tekintetben mint mások más téren meg éretlenebb. Nem tudom, szerintem mi nem ilyenek voltunk ötödikben. Auggie tényleg kicsit csak magára figyel. De miért is várnánk el egy korabeli gyerektől, hogy mások helyzetébe, mondjuk a családjáéba beleképzelje magát? Az elvonulásai, hisztijei erre a legjobb bizonyítékok, de a karakterfejlődése során ezt kinövi, így azt mondhatom, hogy kimondottan szükség volt rájuk az elején. Ezen kívül minden elismerésem a övé, hiszen okos, értelmes, megbocsátó(2 üzenetbe került Jack-nek megbocsátania? :D) és rendkívül erős mindemelett persze figyelemreméltó mennyit változott egy év alatt, tényleges a szemünk előtt nőtt fel. Sok pofont kapott az életben, de nem tört meg, sőt egy kedves, nyitott és elfogadó fiú vált belőle.
"I think there should be a rule that everyone in the world should get a standing ovation at least once in their lives."
A nővérével az egész könyv alatt együttéreztem. Én is megértem hogy mi miért volt, miért figyelt rá kevésbé a családja, de azért valahol mélyen mégis fáj. Nincs valós tapasztalatom, hogy milyen lehetett a családjukban felnőni, mégis meg tudtam érteni, együtt tudtam érezni vele, mert úgy éreztem sok mindenben hasonlítunk. 
A barátját bírtam, azt eltekintve, hogy nagyon idegesített a szemszöge. Nem vele volt problémám, hanem azzal, hogy valamiért az ő fejezeteiben nem voltak mondat eleji nagybetűk. Miért nem???

Summert és Jacket is nagyon bírtam.

Rövid volt. Gyorsan be lehetett fejezni és most úgy érzem, ehhez a történethez pont megfelelt a hosszúsága. Mindent elmondott, amit kellett. Egy-egy dolgot még kicsit lehetett volna részletezni, de gondolom azokra kitérnek a novellákban.

"It's what you've done with your time, how you've chosen to spend your days, and whom you've touched this year. That, to me, is the greatest measure of success."
Nagyon tanulságos. Meg kéne nézetni az osztályokkal. Ahogy olvastam én is végiggondoltam, hogy én mit csinálnék abban az életkorban, ott. Bámulnék. Aztán elkapnám a tekintetem. Majd megint bámulnék. Épp, mint mindenki más. Tudom, hogy nem szép dolog, de ezért jól is esett a lelkiismeretemnek az a rész, amikor arról beszél, hogy ő is bámulna, ha egy Wookie elkezdene az iskolájukba járni. Egyszerűen ilyen az ember és végiggondolva, ez még nem elítélendő viselkedés annak ellenére, hogy nyilván a figyelem elszenvedőjének nehéz lehet. Mit csinálnék ezután? Nem tudom. Szeretném az hinni, hogy odamennék hozzá, amikor egyedül van, de ha vannak más barátaim, akkor valószínüleg nem ezt tenném. A gúnyolódókat sem állítanám meg. Nem mert nem akarnám, hanem mert nem merném. Ha mellém ülne nem ülnék el és azt a nevetséges Pestist se játszanám. Elnézni állítólag közel ugyanolyan rossz, mint elkövetni, de őszintén nem hiszem, hogy mást csinálnék, mint amit leírtam.
"If every person in this room made it a rule that wherever you are, whenever you can, you will try to act a little kinder than is necessary – the world really would be a better place. And if you do this, if you act just a little kinder than is necessary, someone else, somewhere, someday, may recognize in you, in every single one of you, the face of God."
Tetszett, hogy a végére oldódott a hangulat. Az elején és a közepén egyes részeknél már nagyon besűrüsödtek a rossz dolgok, így örültem, hogy a vége kicsit cukormázas lett.

Mindenkinek van egy saját történetet. Mostanában nagyon figyelek egyes történetek különböző szemszögeire(ha egy nézőpontosak is), örülök, hogy ez a könyv ezt kifejtette. Hiszen egy történeten rengeteget változtat maga az ember, aki nemhogy meséli, de érzékeli, felfogja. És az idő nagy részében hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.

A végén nagyon tetszettek a képeslapokra írt elvek. Illetve sok szép mondat volt benne, amit érdemes észben tartani. Örülök, hogy angolul olvastam, mert a magyar fordítás az idézetek alapján annyira nem nyűgözött le. Semmi probléma nincs vele, csak nem adja át ugyanazt a hangulatot.
"Now that I look back, I don't know why I was so stressed about it all this time. Funny how sometimes you worry a lot about something and it turns out to be nothing."
Összegezve ez egy aranyos, tanulságos kis történet, amit bátran ajánlok mindenkinek.

A film:

Amikor a film megjelent természetesen láttam az előzetesét, de félreraktam a megnézést, mert előbb elolvasom a könyvet, csak aztán a könyv olvasás tolódott és tolódott.
Most befejeztem a könyvet délután és este, már szinte az egész család együtt nézte. Aztán nem értették az érzékeny kis lelkemmel miért nézek ilyet. Nem győztem győzködni őket, hogy ne ítéljék meg az eleje alapján, ez igazából egy kedves kis aranyos sztori lesz. :)
Eltér helyenként, de semmi egetrengető hibát nem találtam benne a könyvhöz képest. Nagyon szépen átadta a hangulatot, a szereplőket, igazából az egészet. Megéri megnézni.

10/9
Olvasd el!
Egymás szemében
Az Egymás szemében egy olyan bloggerekből álló csoport, aminek keretein belül egymásnak ajánlunk könyveket. A témánk ebben a hónapban az iskolakezdés volt. Az Igazi csodát nekem Judy az Egy elképzelt könyv blog bloggerinája ajánlotta. Szeptemberi menetrend:
Szeptember 18. ❤ Ágota, Bűbájtalan
Szeptember 20. ❤ Judy, Abigél
Szeptember 22. ❤ Az igazi csoda
Szeptember 24. ❤ Adrienn, Nyitótánc
Szeptember 28. ❤ Vhrai, Léggömbök
Szeptember 30. ❤ Tina, Kiűzetés a Paradicsomból

Augusztusi összegző

Sziasztok!
Az augusztusomra már rányomta a bélyegét a közeli sulikezdés. A nyár utolsó hete nekem kvázi ki is esett nyaralás miatt. Jó volt, imádtam úszni a tengerben, de azon a héten minden más tevékenységem a háttérbe került az itthoni dolgaimmal is jócskán elmaradtam. De nézzük is milyen volt az augusztusom történetek szempontjából.

Film/sorozat:

Befejeztük tesómmal az Aang újranézését és megnézettem vele a Karib-tenger kalózai első 3 részét, együtt fújjoltuk Willt és Elizabethet. Megnéztem az Amerika Kapitány – Az első bosszúállót, ami jobban tetszett, mint számítottam rá(nem bírtam soha a Kapitányt) és a To All The Boys I've Loved Beforet. Néztem 1 rész Sherlockot, 2 rész Jóbarátokat, 4 rész Agymenőket, ezzel végre befejeztem a 7. évadot és elkezdtem a 8-at. Apával két JO-t és a Logan – Farkast, ami az eddigi legrosszabb X-Men film, szörnyű, bár ne láttam volna. Valamint újranéztük tesómmal a Szuperzsarut és egy rész Animáliát :D.

Blog:1.Blogprojekt #9 – Vizek 1.nap: Tengerek
2.Blogprojekt #9 – Vizek 2.nap: Tavak
3.Blogprojekt #9 – Vizek 3.nap: Folyók
4.Júliusi összegző
5.Leigh Bardugo: Six ​of Crows (Six of Crows 1.) (Grishaverse)
6.Colleen Hoover: Confess


Könyvek:
16 könyvet olvastam el. Ebből 3 dráma és egy gyerkkönyv. Hármat angolul. Négy újraolvasás volt. Oldalra pontosan 5.394 oldalt olvastam augusztusban. Nézzük miket!


★★
Neeem tudom!! Fogalmam sincs mi volt ez és hogy mit gondolok róla, így minden fellelhető segítséget felhasználok a véleményem megírásához. 
1.Olvasás előzménye: Az írónő Legenda trilógiáját már olvastam pár éve és nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem szeretem a disztópiákat. Elsőre ezt is bizonytalanul kezeltem, de aztán mégis felkerült a várólistámra és megvettem. Aminek hála végül meggyőzött, az a fülszöveg ezen része volt: 
"Van ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. 
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat. 
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél. 
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk." 
Hatásos. Egy csapat különleges fiatal. Rengeteg ilyen sztori van egy részüket szeretem is, ez jól hangzott. 
2.Fülszöveg elemzés 
Eleje, mint mondtam meggyőzött. 
„Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.” Nagyon helyes ezek szerint a főszereplő nem fog tehetetlenül szenvedni. Olvasás után: Hááát a főszereplőt inkább még tegyük félre nem készültem fel, hogy írjak róla. 
„Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. (ide olvashatjátok, csak túl hosszú nem másolom be az egészet) úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.” Tiszta Sötét elmék. Ez nem túl bíztató jel, az se tetszett. Olvasás után: Ez egy jó része volt a könyvnek. A képességek leírása jobban tetszett, mint az előbb említettben. A használatuk, leírásuk nagyon érdekes volt. 
„Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.” Ahogy haladtam egyre unszimpatikusabbá vált. Pedig az elején se kedveltem cseppet se! Álszent, manipulálható, alakoskodó, áhh szörnyű! 
„Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció.” Őt egyre jobban megkedveltem, nem mintha sokat megtudnánk róla. 
„Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!” Megint Adelina és akkor most igyekszem kitalálni mit is gondolok róla. Ez egy jó kiindulás. Először is értékelendő, hogy erős, hogy tenni akar. De hát nem egy hős alkat, szerintem ez tökéletesen kiderült abból a három mondatból. És ez nem feltétlenül probléma. De én az vagyok, aki és azért zavar. Vannak antihősök, akiket bírok, de most úgy érzem, őt mégse tudtam megszeretni. Nem titkolja, hogy milyen, ami dicséretes, de én mégse bírom. Ahogy a tesójáért egyszerre tenne meg mindent, közben meg a fejében szidja folyamatosan. 
A történet érdekes, nehezen bírtam letenni. Voltak hibája, volt amit egyenesen klisésnek éreztem. A párbeszédek nem tartoztak a könyv erősségei közé. 
Raffaele ha jobban belegondolok akár a kedvenc szereplőm is lehet, bár ez nem jelent sokat. Azt a kettősségét Adelinával kapcsolatban nem igazán értettem mondjuk. 
Voltak szörnyű jelenetek benne. Az egész elég sötét volt. 
A vége…. Mi. A. Franc.??? Nem az én kedvem szerint az egyszer biztos. 
Nem tudom elolvassam-e a következő részt. Lehet adok neki egy esélyt, hátha addig megértem tulajdonképpen mit is gondolok erről a könyvről. Jelenleg közelebb állok a nem tetszetthez. :/ Véleményváltoztatás jogát fenntartom.

★★★★és fél
Imáááádtam! 
Szenvedélyes, érdekes, rendkívül szórakoztató, letehetetlen. Megtaláltam benne a tipikus Colleen humort, az életbölcsességeket. A szereplőket megszerettem. 
Tatet és Miles imádtam együtt. Milest mondjuk néha jól megráztam volna, de örömmel láttam, hogy megteszik helyettem. 
„– Te azok közé tartozol, akik csak öregszenek, mert pont ugyanolyan ostoba vagy, mint a születésed napján.” 
:DDD Nagyon bírtam a Kapitányt. Ugyanúgy bírtam Corbint is és a kis társaságukat nyilván Dillon kivételével. 
Milesra visszatérve, a srác egy cukipofa *_*. Ez egy vitatható kijelentés a csak szex és más semmi kapcsolatfilozófiája alapján, de ha csak egy kicsit is közelebbről megnézzük teljesen egyértelmű a cukipofasága. :D 
Tatet bírtam. Nem idegesített, nem szenvedett nagyon. Tudta mit kell mondani, tenni. 
Fun fact: Tatet és Milest folyamatosan kevertem, mert nekem a Tate az férfi név :D. 
Hiányoltam egy jelenbeli Miles szemszöget. Így sajnos róla nem tudunk meg sokat. A múlt írásstílusa egyszerre volt érdekes és egyhangú egy idő után, szerencse, hogy mindig csak rövid kis betekintéseket kaptunk. A kapcsolatát Rachellel csak félve mertem olvasni, mert tudtam, hogy valamikor be fog ütni a krach és Colleen Hoovert ismerve, fájni fog. Fájt is. Nem jött be, amitől tartottam, hogy a tragédia valami klisé lett. Jáááj nagyon szomorú, de ehhez a történethez tökéletesen passzol. 
A vége nagyszerű! 
Tényleg nem tudok semmit felhozni ellene. Talán csak azt, hogy hiányzott belőle valami plusz. Ez a hiányzó plusz az a levont fél csillag. És az újraolvasás után lehet még azt is megadom neki.
Mindenkinek bátran ajánlom! 
A borító csak addig tetszett, amíg el nem olvastam a könyvet. Auch.

★★★★★
Első, magyar olvasás után a véleményem:https://moly.hu/ertekelesek/2340344 
Mostani véleményem: 
Már képtelen vagyok egy Üvegtrón könyvre kevesebb, mint 5 csillagot adni, sajnálom, nem sajnálom :D. 
Körülbelül úgy olvastam ezt a könyvet, mint egy vadászkutya a zsákmányt keresve. A zsákmányom pedig a kis utalások a jövőre nézve és egyéb kétértelmű, több jelentéssel bíró mondatok. 
Szenvedtem rendesen mit ne mondjak. Így a Kingdom of Ash megjelenése előtt egy kicsit érzékeny vagyok a 'turned her[Celaena] to ash' kifejezésekre, de Sarah nem kímél. 
A Rolfenál tett látogatás során szinte folyamatosan az Empire of Storms jelenetei futottak a szemem előtt. Amikor Celaena AZON tengerparton sétálgatott :DDD Áhhh én kész voltam. *_* 
A Healer novellát sokat hallom, hogy nem szeretik. A Tower of Dawn olvasása után viszont úgy gondolom, hogy bár a legrövidebb, de a legjelentősebb történet ebben a kötetben. Lehet az utolsó rész és több szereplő újramegjelenése után máshogy fogom gondolni, de egyelőre ezen az állásponton vagyok. Jézusom ez a rész! ZSENIÁLIS! F*cking brilliant!: 
„Yet there, deep in her gut, was a small but insistent tug. A tug on a strand of some invisible web. So Celaena decided to tug back, just to see how far and wide the reverberations would go.” Vagyis fogja, odaadja a lánynak azt a zsák pénzt és a cetlit és ez… terjed, kontinenseken keresztül míg bizton állíthatom, hogy vissza fog érni hozzá. 
A novellához még azt jegyeztem meg, hogy az emberek mindig úgy meglepődnek Celaena őrültségén! :DD 
A sivatagos legutóbbi olvasásra elég nehézkesen ment, de mostmár ebben is észrevettem a rejtett dolgokat. Ansel története azonnal beindította a teóriákat a fejemben. Eszerint gyerekkorában az otthonához közel felfedeztek egy kaput egy másik világba és vasfogú boszorkát a közelében. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ennek lesz-e jelentősége, szerintem lesz! Anselt nagyon igyekeztem megérteni, a tetteit, Celaena reakciót a tetteire. Szerencsétlen Mikhail csúfos vége lett. Körülbelül sikerült, rá is kíváncsi leszek az utolsó részben. 
Az utolsó kettő körülbelül tömény fájdalom. Persze Sam :(((. De ami még nagyon felhúzott az Arobynn volt, természetesen. Arrogant cruel bastard I hate you!! Utálom, amit tesz. Utálom, amit tenni fog. És mindenek felett utálom, hogy Celaena nem látja az igazi valóját, hogy ennyire ragaszkodik, hogy nem veszi észre, hogy bármilyen érzelmet is táplál az irányában a gyűlöleten kívül! 
A vége. Elolvastam az egész sorozatot. Az elsőt kétszer. Bőgtem az EoS végén. Akkor mégis mi a francnak féltem még mindig a végétől?! “We have all the time in the world.” 
Én meg itt döntöttem el, hogy keresek egy sarkot, ahol kisírhatom magam. Esküszöm most jobban megviselt, mint elsőre. Pedig tudom… tudok szinte mindent ezzel kapcsolatban, mégis sírtam. ;(( 
Szóval így kapott egy egész csillaggal többet az első olvasáshoz képest. A jövő ismeretében. Ez az értékelés se volt mindenre kiterjedő, rajongtam már és fogok is még eleget. :D 
Az első részt nem rég olvastam újra, így az ezúttal kimarad angolul, de a többit mind olvasom újra szép sorban. Jöjjön a Crown of Midnight!

★★★★★
Imádtam! Mozart, Varázsfuvola, időutazás, Pozsony! Izgalmas, vicces és jobb az elsőnél, pedig már azt is szerettem. 
Újraolvasás után: 
Ezek meddig veszik a Felvilágosodás korát töriből? Mi is nemsokkal azután vettük, hogy elolvastam volna és csalódottan észleltem, hogy az az anyag csak egy pár óra! Ők meg hónapokon át ezt veszik és aztán a következő év elején is?! :DD Igazán elárulhatnák, hogy hogyan csinálják, mert akkor a kedvenc témáimat én is elhúznám :D. 
Bár az előző részt is nagyon szerettem az új környezet, másik idősík behozásával komoly javulás ment végbe. 
Hannával nem mindig tudtam egyetérteni. Ha én utaztam volna vissza az időben, akkor biztos, hogy inkább hallgatnék, mint hogy valami korba nem illőt mondjak és eszembe se jutna elővenni a telefont. :D De ez csak én vagyok, ő meg gondolom még sokkos volt. A javára mondom, hogy szépen alkalmazkodott. :) 
Mindenhol titkok, nem tudod mi miért történik, azt meg végképp nem, hogy kiben bízhatsz. 
A humor továbbra is nagyszerű az egyik kedvenc mondatom: 
“– Néha úgy érzem magam, mintha egy korhatáros ifjúsági rádiójátékban lennénk!” 
Na nee?! És honnan származik ez a különös érzésed? Egyébként is sületlenség, mert szerintem ti egy korhatáros ifjúsági rádiójátékból készült regényben vagytok. :’D 
Ha valami negatívumot kéne említenem akkor ebben a részben a több naplót mondanám. Nem rossz ötlet, de hihetetlen, hogy bárki is elhitte. A Hanna nénis dolog viszont oltári. :D 
A függővégnek csak elsőre kéne idegesítenie, amikor még nincs meg a következő rész. Ez már újraolvasás és megvan az egész sorozat mégis annyira olvastam volna tovább, hogy azonnal elkezdtem a következő részt is újraolvasni.

★★★★és fél
“No mourners.”
“No funerals.” 
A Grisha trilógiával voltak komoly bajaim. Ezt a könyvet mégis megvettem, mert rengetegen dicsérték és mindenki hangsúlyozta, hogy jobb, mint a trilógia. Ó, de még mennyivel! Imádtam! 
Először is a borító gyönyörű, nekem puhakötéses, szóval nem színesek a lapszélek, de így is szeretem. <3
Az alapötlet, amit a fülszöveg jól leír már kapásból szuper történetnek tűnt. 6 bűnöző, egy lehetetlen küldetés.
Elkezdtem tehát olvasni. 
A kedvenc férfi főszereplőm egyértelműen Kaz. Kaz egy bűnöző zseni.
Inej a kedvenc női főszereplőm. Eszméletlen a csaj.
Egyedi, szórakoztató, izgalmas, letehetetlen, humoros, fordulatos, ZSENIÁLIS! 
A fél csillag levonás az elejéért van meg egyéb apróságokért. Újraolvasás után ez majd még változhat, de elsőre az egész könyvet nézve nem voltam 100% megelégedve vele.
Mindenkinek ajánlom! Azoknak is akiknek nem tetszett vagy nem is olvasták a Grisa trilógiát.
Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.com/2018/08/leigh-bardugo-six-of-crows-six-of-crows.html

★★★★★
Ez a sorozat egyre és egyre jobb! 
Én Benedictnek szurkolok. 
Bulcsú zseniális. 
Újraolvasás után: 
Na, itt kezdenek bonyolódni a dolgok. Jobban szeretem a múlt megváltoztathatatlan értelmezést, mert ez így túl sok kérdést vet fel túl sok a pontatlanság. Jó, ez is az időutazás egy értelmezése, de én mindig a másikat preferáltam. Ebben a könyvben tovább „rontja” a helyzetet a féreglyukteló. Ugorjunk át rajta, hogy mivel működik és nézzük csak magát a telefonálást. Beírja az időkoordinátákat eddig ez szuper. De direkt mindig azt a napot hívják, amit épp ők is élnek? Felhívhatnának egy másikat is. 
A múlt megváltoztatása és a Varázsfuvola. Ezért problémás dolog az idő paradoxon. Az első könyvben eljátszották a darabot, világhíres, mindenki ismeri. Aztán Hanna véletlenül majdnem szabotálja az ősbemutatót és a jelenben minden feljegyzés megváltozik róla. De a barátai még mindig emlékeznek rá! Eszerint nyilván az egész világ. Az emberek fejéből miért nem törlődött? Vagy miért nem volt az, hogy nem is észleltek változást hiszen Hanna nemsokára megoldotta? 
Szó mi szó nem az Időfutár segítségével fogok az időutazáson merengeni. :D 
A történet továbbra is nagyon izgalmas, folyamatosan minden idősíkban történnek a dolgok. 
A szereplők szerethetőek Tekla szuper új szereplő, azonnal megszerettem és shippelem őket Bulcsúval. 
És, hogy mit meg nem tudok ebből a sorozatból mindenről! Általános műveltséget ver a fejemben. 
Imádom! 
A vége pedig emlékeket idézett bennem. Ugyanis a legnagyobb függővége a sorozatból ennek a könyvnek van. Anno annyira kiborultam rajta, hogy elkezdtem kikeresni a rádiójátékból ezt a részt, hogy megtudja mi fog történni. Nem emlékszem, hogy sikerült-e :D. Mostmár annyira nem akadtam ki rajta.

★★★és fél
Majdnem egy éve nagy hype volt a könyv körül. Sokan hasonlították az Éjszakai cirkuszhoz, ami az egyik kedvenc könyvem. Csodás a borítója. Nem csoda hát, hogy nagyon boldog voltam, amikor ezt kaptam a BASC első dobozában. Azóta sok BASC-os könyvet olvastam és valami kezdem azt hinni átok miatt a legtöbb nem tetszett. Féltem hát, hogy ez is ilyen sorsra fog jutni. Azért nem olvastam el, mert bármennyire is nagy betűs és helykihagyós, vagyis meglepően gyorsan el lehet fogyasztani, azért mégis vaskos, így csak úgy nem szívesen hurcolászom a táskámban. De végül csak elolvastam és lássuk be kicsit csalódtam. 
Scarlett az elején naaaagyon idegesített. Egy helyen legszívesebben minden egyes „mit szólna Tella” gondolatánál megráztam volna. Ha érthető is miért van ennyire hozzá nőve a testvéréhez, hiszen senki mása nincs az egész világon, engem akkor is mindig idegesít a könyvekben amikor a főszereplőnő a sziámi ikrének hiszi a testvérét/barátnőjét. Drágáim, lehetnek saját gondolataitok és véleményetek! Egyedül is meg tudjátok oldani a problémáitok vagy mástól is kérhettek segítséget, nem csak tőlük! Még jobban haragszom, ha azt látom, hogy a főszereplőnőnk részéről ez inkább már csimpaszkodás, mert a másik fél nem olyan intenzitással viszonozza. A fejlemények alapján ez ebben a könyvben nem áll fent, de az elején úgy tűnt, így ez negatívum. Scarlett egyébként nem csak ezért idegesített az egész gondolkodásmódját és magatartását nem bírtam. Félős, naiv, takargatós, magának hazudós, szenvelgő. Szerencsére ilyen tekintetben a történet folyamán fejlődött kicsit. Akkor se szerettem meg, de legalább már volt olyan, hogy egyetértettem vele, logikus volt, amit csinált. Mégis a legnagyobb lehúzó ereje a könyvnek ő. 
A rejtélyek érdekesek is lehettek volna és valamilyen szinten azok is voltak, de nagyon zavart, hogy nem derült rájuk fény, hogy össze vissza csapongtunk a „megfejtések” között. Annyira marha nagy titkolózás van a könyvben, hogy szinte semmit nem tudunk meg, pedig sok dolog érdekelne. 
A látvány és a leírások aláírom, hogy csodásak. A játék is lehetne fantasztikus, ha megtudnánk, hogy tulajdonképpen mi is folyik ott. Nem értettem a szabályait. Lehet csak rossz a felfogásom. Az emberek felettébb unszimpatikusak voltak. Ez egy meglepően durva játék mit ne mondjak. Gátlástalan. 
Volt, hogy ellaposodott a történet kicsit. 
Na, de mostmár tényleg mondom a jó tulajdonságait. A leírásokat már írtam, a látványt, az illatokat. Eredeti, a helyszín nagyon érdekes. Fordulatos (ez is lehetne negatívum itt, de most jószívű leszek). A fizetőeszközök, a mágikus áruk, ruhák, tárgyak, a füzet tetszettek. A füzetes lány nevét már elfelejtettem, de ő az egyik legszimpatikusabb szereplő volt. 
A szerelmi szál édes, de lehetett volna több belőle. 
Zavar kicsit, hogy Juliant nem ismertük meg eléggé. 
A vége cseppet zavaros, de átfogólag tetszett, elégedett vagyok vele. Tényleg sokat javított az addigiakon. 
Vannak benne fontos gondolatok, szép mondatok, azok nagyon tetszettek. 
Kiadás tényleg nagyon szép, csak nagyon lappazarló. 
Nem is fecsérlem tovább a szót, ennél többet nem kap tőlem a könyv.

★★★és fél
Khm ez a dráma… gyors. Amit értékelek, nem kell rá sok szót pazarolni. 
Random gondolataim olvasás közben: 
Egy órája ismered! Egy beszélgetést nem folytattatok még le! És azonnal házasodnátok? 
Ez még a jobb kötelezők között van bármennyire drámai is. 
Meghalt?! Két perc alatt egy karcolástól? Tudtam, hogy meg fog, de what?! 
Fiam te meg mit siratod magad? 
“-Milyen nap van ma? 
-Hétfő. 
-Hétfő! Aha. Így szerda túl hamar lesz. Csütörtökön hát(…)” 
;DD igazad van, így sokkal jobb. Mondom én űrrakéte segítségével történnek itt a dolgok. Halottat siratni egy óráig szabad, esküvőt két nap alatt simán meg lehet szervezni, a szerelemhez két szó kell vagy annyi se, a „halálos sebesülés” helyett karcolás is megteszi, amiből szupergyorsan két sor között elvérzik a szerencsétlen, mielőtt még egyáltalán észrevennénk, hogy párbajozni kezdtek. 
Jézusom, ezek a hirtelen hangulatváltozások! „Szomorú vagyok.” "Fiam legyé' má' inkább boldog" „Boldog vagyok.” 
“Pusztulj, szemét!” 
“Fogd be a pofád” 
“Kösd fel magad, te cafka, lázadó rongy.” 
Kedves apa. Komolyan, minta. 2 óra múlva meg, ó legdrágább leányocskám. :D 
Sokat segített volna mindenki sorsán, ha egy kicsit lenyugszanak. Mondjuk a Hamlet odaadhatta volna a nyugodtságának a felét. 
Elment, van sokkal rosszabb kötelező is, meg hosszabb! A filmet lehet megnézem majd.

★★★★és fél
Majdnem 5 csillag, de azért az már túlzás lenne. 
Ezt önszorgalomból olvastam. Nagyon rég érdeklődöm ez iránt. Főleg tavaly óta akartam elolvasni, amikor a mamával megnéztük színházban. Meglepődtem, hogy mennyire egyforma volt. Azt hittem teljesen más lesz, az biztos feldolgozás, de nem volt az! (Vagy nekem nem tűnt fel.) 
Pont olyan, amilyet én szeretek. Nem veszi túl komolyan magát, humoros és rendkívül szórakoztató. Több szálon fut és igen kacifántos cselekménye van, ha a darabot nem látom lehet nem is tudtam volna követni. Így viszont nagyon élveztem. 
Amit nem értettem benne az a szójegyzék volt. 1.Voltak ilyen szólások, amibe mondjuk benne volt Herkules. Hátralapozok, hogy megnézzem ezt most hogy kell érteni, de persze nem azt magyarázzák meg, neeem. Hanem, hogy ki volt Herkules. Mintha nem tudnám! 2.Pyramus mondott néha érthetetlen szavakat. Annak a magyarázatban adtak egy értelmet. Aztán annak a folytatásaként közölte a valaki aki azt írta, hogy a szereplő ezt pont ellenkezőleg értette. Még csak néztem, hogy mi?! Ki írta félre Shakespeare, a fordító vagy a szerkesztő? Direkt vagy véletlenül? Mi van?! 
Mindegy is. 
A szereplők szimpatikusak. 
A bonyodalom nevetséges, de hát ez a lényeg egy komédiánál. 
Mindenki boldog és zavarodott és imádtam ezt a drámát! Kár, hogy nem ez a kötelező (mondjuk akkor lehet csak azért se szerettem volna :D). 
A filmet amint lehet megnézem.

★★★★
Szegény Szegény Dzsoni és Árniká-t csak a 'dinnye' szó miatt olvastam el, ami a KMT szókeresőjéhez kellett. Szerencsére tesómnak megvolt, mert valamiért nevetségesen felsőbb osztályban ez volt a kötelezőjük. Ő se értette a dolgot. Mindegy. 
Nekem azért tetszett, mesének jó volt. Lázár Ervin stílusát szeretem, vicces volt. Tetszettek a közbeékelődött kis párbeszédek. A történet se volt rossz. A Négyszögletű kerek erdő közelébe sem ér, de kicsit más műfaj is. 
A kacsás dolog a Lady Jeanre emlékeztetett. 
Kisgyereknek nagyszerű felolvasásra, jó példát mutat.

★★★★és fél
Egy laza és szórakoztató könyvet akartam olvasni ezért fogtam és hirtelen felindulásból lekaptam a polcról, egy napon belül kiolvastam. Teljesítette az elvárásaim. Lekötöttem a figyelmemet, le se tudtam tenni és abszolút jól elszórakoztatott. 
Evelyn a normálisabb fajta főszereplő, ha kedvenc nem is lesz. 
Tetszett, hogy már az elejétől házasok. Érdekes helyzetet teremtett. 
Nyíltak egymással többnyire, amit nem tudom elégszer leírni mennyire értékelek a könyvekben. David hát… pasi… egy könyvben, ami tetszett… Mi következik ebből? :D Maradjunk annyiban, hogy többek között aranyosabb, mint számítottam rá. 
Poénos volt és laza. Semmi eget verő konfliktus, ez kellett most nekem. A bonyodalom a vége előtt nem légből kapott, de távolról sem elég komoly ahhoz, hogy az előző mondatomat meghazudtolja. 
A vége felé egy jó kis csapat volt kialakulóban, várom már, hogy többet olvashassak róluk. 
Evelyn barátnőjének a leendő kapcsolata az első adandó alkalommal valahol a 20. oldal környékén egyértelmű volt számomra. Szinte az összes szereplő szimpatikus volt. 
A borító illik a könyvhöz, de nem könnyítette meg, hogy eljussak a megvételéig :D. 
Imááádtam! Szórakoztató, könnyed és romantikus na meg erotikus, azért azt ne hagyjuk ki. 
Kell a többi rész.

★★★★★
"He whispered her name, her true name." Gods ezt, hogy nem vettem észre?! ;D
A dark shadow figure-höz azonnal hozzákapcsolta a király terveit, okos!
"What is _your_ name?" "Celaena Sardothien," she grounded out. The skull barked a laugh. "Oh, that is too funny! The funniest thing I've heard in centuries!" Annyira együttéreztem Morttal! Az utolsó pár ToG könyv után ez tényleg az évszázad vicce! :DD
Amit az énekes előad ancient legend, azt teljesen Celaena sztorijával azonosítom. Ebben a KoA részlet is szerepet játszhat...
Aaaand the first mention of Aelin Galathynius!! Haladunk!
“Her heart stopped beating.” 
Yeah, mine too! 
“then she had to be an imposter.” 
Pretty much. :DDD Oh, gods!
"They will never understand the responsibilities" of what?... crown? Mármint Celaena (és Chaol) Biztos ez?! :DD
Ahogy a Galathynius családról beszélnek, a Terrasen-i udvar nagyszerűségéről.... fúúú.
A 25.fejezet még mindig csak tiszta fájdalom és számítás.
Még jó, hogy újraolvastam, sok mindent felejtettem már. Főleg Nehemiával kapcsolatban. Már csak egy kérdésem van, ami spoileres lehet a Viharok birodalmára is talán, jobb biztosra menni: Kire számított Nehemia, ki fogja megölni? Vagy csak úgy, valaki majd biztos?!
Egyébként a véleményem nem változott sokat a magyar olvasás óta. Celaena viselkedése Chaol felé a történtek után még mindig nem tetszik. Hogy ennyire kirekesztik Doriant, az se. Sarahnak meg nem kel messzire mennie, ha kínozni akarja az olvasóit az tuti, őstehetség benne. 
Most értem el arra a pontra, hogy kezd elegem lenni a múltból és olvasnám már azokat a dolgokat, amik közvetlen befolyással vannak a kimenetelre. Jöjjön a következő rész és nézzük mi van Rowan drágámmal! <3


★★
Uuuuunalmas. Végigszenvedtem az egészet. 
A magánhangzók helyett spórolhattak volna inkább a monológokon. Azok nem hiányoznának annyira. :D 
Random rész: 
Betámolyog Hamlet a lányhoz, furán viselkedik. 
A lány apja: Biztos szerelmi őrület!! 
Ahhha biztos! 
A mély értelme, amiért ez méltóbb hozzánk, nem jött át. Csak folyamatosan a végére akartam érni. Biztos voltak jó momentumai, volt ami tetszett is, de azokat most nem tudom felidézni. 
A vége tragédia, mily meglepő. Inkább maradnék az Antigonénál, köszönöm. 
A fekete borítós kiadásra folyamatosan azt hiszem, hogy Braille-írás van rajta. :D 
Ha valaki Shakespearet akar olvasni, ne ezzel kezdje. Ennél is lesz rosszabb kötelező, de ez nem lágyította meg a szívem az irányába. 
A kedvencem részem az egyik ikonikus idézet: „Kizökkent az idő. Ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” Magyartanár is említette, a mélyebb értelmét majd vizsgáljuk azt meg elhallgatom előle, hogy azért ez a kedvencem, mert szerepelt az Időtlen szerelemben :D. 
Hamlet szimpatikussága erősen ingott leeeeee és föööl. 
Ehelyett inkább a Szentivánéji álmot tudom javasolni.

★★★★és fél
Féltem ettől a könyvtől, mert tudtam, hogy fájdalmas dolgok vannak benne. Jövő héten tematikus hetünk lesz belőle, ez meggyőzött, hogy olvassam el, adjak neki egy esélyt. Szerencsére nyaralás alatt olvastam, így nem tudtam annyira beleélni magam, hogy nagyon fájjanak a rossz dolgok. Sajnos annyira se tudtam beleélni magam, hogy teljesen átérezzem a jó dolgokat. Összességében viszont még mindig úgy gondolom, hogy a könyv javára vált, hogy kicsit felületesebben olvastam. 
Nagyon könnyű volt olvasni, letenni már annál nehezebb. 
Ami a legjobban tetszett benne az a gyönyörű kapcsolat, ami kialakult Callie és Kayden között. Ahogy támogatták egymást végig, segítettek, hogy a másik túllépjen a múltján. Kaydennél ez a folyamat épp csak elkezdődött, neki mélyebben húzódnak a sebei, de látszik, hogy elindultunk a gyógyulás felé. Fantasztikus volt látni, hogy két ennyire összetört ember támaszt talál egymáson. Mindkettejüknek nehéz a helyzete. Mégis tetszett, mert ahogy egymással viselkednek és egymásra támaszkodnak az olyan édes! Ha valaki látta volna mit olvasok és, hogy nézek ki közben hülyének néz, mert olvasom azt a sok szenvedést amit átélnek aztán van pár soruk együtt és nem bírom megállni fülig ér a szám olyan aranyosak! Érzem, hogy ez talán nem a legmegfelelőbb pillanat a mosolygásra, de nem tudom megállni. Bizonyos tekintetben az érzelmeiket se titkolják, ha igen arra háklis szoktam lenni. Nem mutatják ki feltétlenül, de tudják, hogy érzik, ezt be is vallják, csak aztán a belső sebeik miatt ezeket inkább elfolytják magukban, megijednek tőlük. És ez számomra nem egyenlő az érzelmek felesleges titkolásával. 
A társaság amit kialakítottak maguk köré olyan emberekből, akik látták az élet sötétebb oldalát remek. A karnevál az egyik kedvenc részeim közé tartozott. Jó volt látni, ahogy csak jól érzik magukat, megérdemelték. 
A lista fantasztikus és imádtam, hogy ennyire komolyan vették. 
Őszintén féltem, hogy Callie is egy olyan főszereplő lesz, mint a Nyugalom tengere főszereplője (elfelejtettem a nevét :D) és az első fejezetben úgy is tűnt. Aztán ugrottunk az időben, amikor már barátok Sethszel és nagyon hálás voltam, hogy ő ilyen gyorsan bekerült a történetbe és ilyen támogató barátja lett Callienek, aki neki hála megúszta, hogy ne szeressem. Szerencsére nem kellett átélnem Callievel a legrosszabb éveit, hanem már akkor kapcsolódhattam be az életébe, amikor már gyógyulófélben van. Tudja, hogy változtatnia kell az életén, próbálkozik. Szenvedős, idegesítő főszereplő helyett egy nehéz múltú, erős főhőst kaptam. Kedvenc nem lett, de kivételesen a párosukból ha választanom kell, jobban bírtam, mint Kaydent és ilyen eddig nem nagyon fordult elő. 
Kayden helyzete összetettebb. Ezt sokáig nem értettem, pedig a fülszövegekből ezt sugallták. Olvastam már az ő helyzetében lévő szereplőkről és ők nem voltak olyanok, mint ő. Egyszer csak megtaláltam a különbséget köztük és közte. Nekik volt egy támogató/szerető valakijük. Kaydent nem szerette igazán senki. Az anyját nem érdekelte a sorsa, az apja nyilván nem, a tesói leléptek az első adandó alkalommal, ha ők szerették is nem volt erejük kimenteni onnan és ez Kayden szempontjából ugyanolyan, mintha szeretet nélkül hagyták volna el. Ezek után nem csoda hát, hogy nem tudja mi az a szeretet. Ettől függetlenül az ő szemszögét is szerettem, imádtam látni azt a kapcsolatot, ami Calliehez fűzi. 
Összegezve hát: letehetetlen, nagyszerű karakterábrázolások és karakterfejlődés, komoly problémákról ír, de egyes dolgokkal oldja a szomorúságot és a szörnyűségeket. Nem deprimáló helyette reményteli az egész. 
A vége erősen függővég, még szerencse, hogy azonnal kezdhettem is a következőt. 
(Na, ahhoz képest, hogy milyen nehezen kezdtem el viszonylag sok értelmes mondatot sikerült összeraknom gyorsan :D)

★★★★és fél
Az előző rész után azonnal nekikezdtem, nem bírtam vele várni és nem is volt okom rá. 
Kayden helyzete tovább bonyolódik, mélyponton van. Ettől ez a rész kicsit komorabb. 
Ezt ellensúlyozta Callie, aki végig fantasztikus volt. Tudta, hogyan viselkedjen Kaydennel, megértette őt, megpróbálta felhozni a gödör aljáról. Ha pedig elkezdett volna keseregni kicsit már ott is támadt a felmentősereg Seth és Luke személyében. A történet lassabban haladt még az előző résznél is, de nem bántam. 
Ha belegondolok, hogy mi volt a történet akkor elvileg nem kellett volna, hogy ez tetszen nekem. A könyv hatalmas szerencséje, hogy pont egy olyan hangulatomban olvastam, hogy valamiért mégis tetszett. Ha ez van, nincs mit tenni, tetszett és kész ilyen miatt még nem panaszkodtam, most sem fogom elkezdeni, hogy miért is tetszik nekem egy könyv, aminek nem szabadna tetszenie :D. 
A kapcsolatuk továbbra is a toppon van a könyv erősségei között. 
A közepétől meg szépen lassan a komorság és csökken. Tetszett, ahogy elhatározták magukat, hogy továbblépnek, hogy nem hagyják, hogy a múltjuk legyőzze őket. 
A nyaralós rész tetszett, az egész mentőakcióval. 
A végével kapcsolatban már előre megnyugtattak, ezért mertem egyéltalán nekikezdeni. Jó-jó, de meglepően nyitva marad. Akarom mondani nekem meglepően, aki eddig azt hitte, hogy ez egy két részes sorozat :D. Hát nem. Így már logikusabb a vége :D. A következő részeket is el tervezem olvasni. 
Majdnem négy csillagot kapott ez a második rész. Az ok, amiért mégis megadtam neki az ugyanannyit, mint az elsőnek az, az, hogy a könyv valahogy elérte, hogy ha nem gondolok bele jobban, hogy mégis miért, nem vesézem ki benne a jó és a rossz dolgokat, akkor szeretem. És ez, egy ilyen mértékű szenvedést tartalmazó könyvnél, nagy teljesítmény a könyv részéről, aminek azért besegített a hangulatom és a nyaralás. :D Így az a fél csillag igazából tiszteletből van ott. 
Összegezve, örülök, hogy elolvastam, nagyon tetszett. 
Ui.: Ez a sorozat tele van Szerencsesütinek való idézetekkel/életbölcsességekkel.

★★★★
A J. Goldenlane-es humor erről a könyvről is süt, mint a Napnak fényéről, talán ennél jobban, mert már az elejétől egyértelmű. Napnak fényénél kellett egy kis idő, míg ráéreztem. Lehet, hogy ennél már azért azonnal, mert előtte olvastam azt… Mindegy. 
Borító miatt figyeltem fel rá. Meg is vettem még a Napnak fénye előtt. Valamiért csak most jutottam el az olvasásáig. 
Nem ilyenre számítottam. Azt nem tudom mire, de nem ilyenre. 
Eddig nem használt, de ezentúl elöttem tiltott szavak: 
1.megmogorvul 2.hamukázás 3.pisla 
Illetve egy kis furcsaság, de valószínüleg csak én vagyok műveletlen: mióta nevezzük az a rendőrséget cégnek? „Bemegyek a cégbe” Vagyis a rendőrségre. 
Érzem, hogy hasonlít egy általam már olvasott vagy látott történetre, de nem tudom mire. 
A könyv legnagyobb erősségei a humor és az izgalmas történet. Nem egyedi igazán, de izgalmas, mint egy akciófilm. 
A romantikus szál színesíti az akcióval teli sorokat. És ennyiben körülbelül ki is merül. :D 
Louiról nem tudunk meg sok mindent. A személyiségéről igen, de a múltjáról semmit. Nekem ettől még szimpatikus. 
Christina jó kis főszereplő. 
A szülők szimpatikusak voltak. 
Chritian nem annyira. A tesójával a hasonló név kicsit zavaró volt, néha félreolvastam. 
A vérfarkasos dolog érdekes. Az ember és a szörnyeteg egyensúlyban tartása is. Innen jut eszembe Charlie bácsi se volt túl szimpatikus. 
Fura volt, hogy a 20. század végén játszódik. Nem olyan régen, hogy egyértelmű legyen folyamatosan, de épp annyira, hogy észrevegyek különös dolgokat. :D Az már bizony nekem a múltszázad, amihez szinte semmi közöm ;) 
Összegezve, gyorsan lehet olvasni, izgalmas és érdekes valamint szuperül humoros. Örülök, hogy végül elolvastam. Ajánlom bátran azoknak, akik szeretik az akciódús, vicces könyveket.

Új szerzemények:
16 könyvet szereztem. Az első négyet még múlthónapban rendeltem, most érkeztek meg. Az Assassin's Blade-t már újra is olvastam. Az azutáni 8-at már mind olvastam korábban innen-onnan, de nagyon tetszettek, így most megszereztem őket, szerintem mindet elég jó áron, főleg a Never, never trilógiát, ami kvázi ingyen volt. A 3. és 4. Üvegtrón kötet is varázslatosan, időben megérkezett, így már semmi nem ál a teljes újraolvasás útjában és csak az 1. hiányzik, azt majd később megveszem, ha lesz pénzem, mert ezekre az utolsó forintjaim mentek el :D.

Jó olvasást!

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene