Júliusi összegző

Sziasztok!
Elárulok egy belsős titkot: ezek az összegzők az egyik legnépszerűtlenebb bejegyzések az oldalon. De én imádom írni, szóval ez van, ha magamnak írom, akkor is írni fogom. :D
Júliusban sokat sikerült olvasnom, mint azt később látni fogjátok, de azért mást is csináltam. Majdnem két hétig jártam közszolgálatozni a városi könyvtárunkba, így meglett a kötelező 50 órám, ez már nem fog az érettségim útjába állni. A könyvtár szempontjából nem voltam a legjobb munkaerő, de ez van ;). Találkoztam barátnőkkel. Kitakarítottam a szobám teljesen, polcokat is. Tartottunk vendégséget. Töltöttem majdnem egy hetet mamánál. A hónap vége felé elkezdtem könyveket venni/rendelni. Molyon kihasználtam az ajándék prom és írtam ki egy csomó idézetet.
Voltunk a Family Parkban, Ausztriában.

Filmek/sorozatok:
A tesómmal végignéztük a komplett Avatar: Aang legendáját kivéve az utolsó 7 részt, amik már nem fértek bele júliusba. Valamint még hónap elején néztünk 3 rész Assassination Classroomot. 
Megnéztük a Fekete Párducot, az Érkezést, a Mamma Mia-at és én kétszer is a Mamma Mia 2-t. Apával egyetlen egy JO-t, jól le vagyunk maradva. Néztünk 3 Jóbarátok részt és egy BBC-s Sherlockot újra.
Megnéztem a Lady Bird-öt, a Kissing Booth-ot. Néztem egy rész Agymenőket és egy Comedians in Cars Getting Coffee-t (az Ellen-eset).

Blog: 1. Blogprojekt #8 – Városok 3.nap: Nagy városok Book Tag
2.Júniusi összegző
3.Féléves kiakadás Tag
4.Gaura Ágnes: Attila ​koporsója (Borbíró Borbála 5.)

Könyvek:

Július az tavaly is és idén is a legjobb hónapom lett elolvasott könyvek száma szerint. 20 könyvet olvastam el. Ebből 3db 100 oldal alatti, 1 pedig 200 alatti, a többi normális hosszúságú. A Kóborokat igazából már az előző hónapban elkezdtem, de a 70%-át júliusban olvastam.
Nézzük őket!

★★★★

Annyira jó szereplő lehetett volna Faythe! Erős, vannak saját gondolatai, okos és úgy általánosságban tényleg nagyszerű főszereplő lehetett volna. De! Ezzel a szuper alap személyiségével olyan borzalmas hülyeségeket csinált és gondolt! Fúúúú de idegesített! Teljesen a mániája lett, hogy meneküljön a családja elől, akik pedig jót akarnak neki! Folyamatosan a múltra utalgatott azzal kapcsolatban, hogy mi baja van velük, de azt persze nem részletezte, hogy pontosan mi történt! Vagy legalábbis az elején nem. Aztán később mondott részleteket a történetből. Ha ennek kellett volna meggyőznie minket, hogy jogos, amit csinál, akkor közlöm, hogy nem sikerült. Jó dolog a függetlenség, de ő menekül! Ne hagyja, hogy irányítsák, de ne ellenkezzen mindennel csak azért, mert valaki más mondta neki! És puszta lázadásból ne sodorja veszélybe magát és a fajtáját, könyörgöm! Néha pedig nagyon elkényesztetett hercegnőként tudott viselkedni. De a végére javulást mutatott, így remélem, hogy a következő részekben jobban fogom bírni. Most se utáltam, csak az elején tényleg idegesített. 

A világ tetszik. Vérmacskák, átváltozás, területek, kóborok. 

A szereplők szerethetőek. Tetszett ez a nagy családiasság. 

Marc szimpatikus volt, bár kicsit azért erőszakos. Sajnáltam, Faythe nem bánt vele kesztyűs kézzel. 

A történet tetszett. Néha elég undorító volt. 

Olvastatja magát, ha nem lett volna más dolgom akár egy nap alatt is kiolvastam volna. 

Tetszett. Hagyok neki esélyt a javulásra. Ezért kap csak 4 csillagot, mert egyébként az idegesítő főszereplőn kívül nincs semmi komoly bajom vele. 

A borító a történethez illik, de nem tetszik különösebben.

★★★★★

Még a 2016-os első Könyvhetemen kaptam és azóta valahogy nem jutottam el az olvasásáig. Az írónő Winie Langton sorozatát is megvettem, elolvastam, de ezt még mindig nem. Egyszer elkezdtem olvasni, de valahol nagyon máshol járhatott az agyam, mert semmi nem maradt meg abból a pár lapból. :D Most elhatároztam, hogy az elejétől elolvasom, ha törik, ha szakad. Milyen jól tettem! Ezen nem tudom miért lepődtem meg, talán azért, mert eddig a polcomon porosodott, de fantasztikus volt! Nem számítottam rá, hogy ilyen izgalmas és szerethető lesz. Konkrétan elkezdtem délután háromnegyed háromkor és hajnali negyed egykor tettem le. Ennyire nem tudtam letenni. 

Beckyt hamar megkedveltem belevaló, okos, magabiztos és vakmerő. Igazi erős női főhős. Mindig van valami szellemes beszólása, akkor is amikor ez csak a kárára van :D. Emellett nagyon törődő, amik épp csávában van akkor is a nagybátyja miatt aggódik. Egy helyen azért icipicit idegesített, amikor folyton menekült, de ez nem tartott sokáig és igazából megértem. 

Nickről már az elejétől éreztem, hogy vele jóban leszünk. Vannak olyan cselekedetek, amikről tudhatod, hogy akivel találkoztunk a látszat ellenére jó ember. Nagyon szeretem őt! A végén pedig egyenesen imádnivaló. <3 Viszont zavart, hogy nem tudtam elképzelni, hogy néz ki, ezért szokásosan az internetet hívtam segítségül, ami nem volt épp a legjobb ötlet, a könyv felénél tartva: https://moly.hu/karcok/1126224

Kettejüket együtt is imádtam Reménytelenül romantikus lévén elviseltem volna kicsit több romantikát, de nem zavart, hogy nem így volt, már így is több volt benne, mint számítottam rá. :))

Becky és Duke „apa-lánya” kapcsolata nagyon aranyos és szívet melengető volt. Majdnem megkönnyeztem egyes jeleneteket. A leszakadás a szülőről nehéz, főleg egy ilyen kalózoktól hemzsegő, veszélyes világban.Sajnálom Duke-ot ez az egész nagyon megviselheti. 

A világ is tetszett. Az első mondattól megijedtem, de a Winievel kapcsolatos tapasztalataimnak hála, tudtam, hogy nem kell aggódnom. És nem is kellett, bár az volt én nem nevezném kimondottan disztópiának. Tetszettek a légjárók és amit megtudtunk az egész berendezkedésről.

Humor és életbölcsességek mennyissége tökéletes. Hogy hangosan nevettem-e valamikor azt nem tudom, mert épp lebilincselt a sztori nem értem rá ilyeneket megjegyezni. :D 

A kalandokat végigizgultam, hogy vajon mi lesz velük, ezt hogy ússzák meg, jajj mi fog történni?! 

A vége szuper, de az a helyzet, hogy olvasnám még tovább. Kicsit szomorú volta, hogy külön váltak, de érzem, hogy nagyon sokszor össze fognak futni, ahányszor csak tudnak. Nyitva hagy pár dolgot az biztos, de még épp nem annyira különösen idegesítő legyen. 

Stílus és írásmód nagyszerű, igényes. Szereplők megfelelően kidolgozattak és szerethetőek, a történet izgalmas és szépen vezetett, világ kellően kiépített. 

Borító illik a történethez és nagyon szép. 

Ajánlom mindkenkinek, én imádtam!

★★★★és fél

Úgy tűnik nekem minden második rész tetszik kevésbé. :D Nem annyira, hogy a csillagozáson változtasson, de azért érzem a különbséget. 

Ami a lekevésbé tetszett, az az volt, hogy mindent újra és újra elmondott. És nem csak a legelején, hogy az is megértse, aki már pár éve olvasta az előző részét, hanem az egész könyvben, végig. Különösen a második rész balszerencsés állapotát idézi vissza újra és újra. Volt, hogy egy lapon 3-szor leírta ugyanazt. 

A másik az Attila és Bori „kapcsolata”. Tele van elhallgatással, hazugsággal, tettetéssel, félreértéssel. Ez igazából mondhatjuk, hogy csak egyéni szocproblémám, idegesít, hogy nem tisztázzák a dolgokat.

Ezeken kívül, imádtam. 

Bori legnagyobb hibája ebben a részben, sok esetben a büszkesége volt. 

„Szép dolog a büszkeség, csak rohadtul nem hasznos, állapítottam meg.” 

Azért még mindig bírom. Igazságtalannak tartom, hogy mindenki kihasználja.

A humor persze mindent vitt. 

"– Óegyiptomiul egy csomó szó van a Napra. Jó, annyi talán nincs, mint az eszkimóknak a hóra, de az tény, hogy másként nevezték a felkelő napot, az égen ragyogó napkorongot, a lenyugvó napot, és így tovább. Tudod mi a napkorong óegyiptomi neve?
– Miért, te tudod, hogy mondják eszkimóul a három napja leesett, egyszer már majdnem megolvadt, igluépítésre alkalmatlan jeges havat? – kérdezte kissé ingerülten Attila." 

"– Hogy a francba építettek piramisokat, ha háromig sem tudtak számolni? – fakadt ki Attila értetlenkedve.
– Most mondtam, hogy tudtak.
– Ja. Úgy, hogy „egy, kettő, sok.”"

Ó és azok a vámpíros és egyéb természetfölötti szólás-mondások! Imádom őket! 

„Én sem ma léptem ki a frissen kihantolt koporsóból.” 

„(…) Megnyugtattál, mint karózandó vámpírt a defibrillátor látványa…” 

„Elhűltem, mint az egyszeri vesznáj démon, aki rájött, hogy szűz lány helyett prostiból csapolták a vacsorát.”

A vége, wow. Adott a kötet egy eddig nem tapasztalt adag érzelmet és undorítóságot. Az, hogy ezután se lett semmi velük olyan téren, betudhatnám az idő szűkének a nem várt események előtt, de nem fogom, mert érzem, hogy ígyse-úgyse lett volna bármi is. 

Következő részt azonnal kezdem is!

★★★★★

Legjobb rész eddig. Imádtam!!! Ezen okból kifolyólag bár elkezdtem molyra írni, de túl hosszú lett, így hát blogbejegyzés lett belőle.

Egyszerűen imádtam!!! <333

Minden volt benne, amit csak szerettem volna és főleg olyanok, amiket nem tudtam hogy szeretnék, ez például oooolyan szép és szívfacsaró volt:

"– Melyik a kedvenc állatod? – kérdezte végül bizonytalanul.
A kezem ökölbe szorult, a szemem hirtelen égni kezdett, mintha forró ecet gőzét inhaláltam volna.
– A bika – feleltem alig hallhatóan."

Imádtam, úgy ahogy volt, izgalmas, érdekes, rendkívül humoros, magyar, minden összefügg, szerethetőek a szereplők, nagyszerű a stílusa és nem is ragozom tovább, úgy ahogy van fantasztikusan csodás!

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.com/2018/07/gaura-agnes-attila-koporsoja-borbiro.html

★★★★

Azt hiszem akkor figyeltem fel a könyvre, amikor kiderült, hogy lesz második rész is, persze akkor még csak angolul. Aztán ezt a részt viszonylag hamar kiadták magyarul, én viszont a Könyvfesztiválig vártam vele, hogy megvegyem. 

A borítója és a kiadás nagyon tetszik. Az elején lévő bevezető, ahogy tisztázzák mennyire is tér ez el a történelemtől és, hogy hála Istennek nem fogják lefordítani az angol neveket. 

A szereplők szerethetők. 

A történet naaaagy vonalakban tényleg a történelmen alapszik. Ez nálam jó pont, ahogy az is, hogy azért eltértek tőle, így fantasy lett és vidámabb sztori kerekedett, mint igazából. 

Hihetetlen, de itt jött a végével kapcsolatos problémám. Én magam sem hiszem el, hogy ezt mondom, de ez túl Happy End lett! Egy egyébként véres és tragikus történetből az lett, hogy SENKI nem halt meg! SENKI! A rossz oldalon állók se! Egyetlen egy valaki halt meg, akinek a nevét is tudtuk, Archer. Mindenki más, aki meghalt, az csak ilyen töltelék szereplő volt, katona, akinek a nevét se tudtuk. Gyermekded lelkületű egy könyv, de közben mégsem, mert az elején beszélnek durva dolgokról. A vége felé viszont egyre gyerekesebb. 

A második probléma, hogy naaagyon idegesített, az az utolsó pillanatban hiúsul meg a csók jelenet folyamatos ismétlése. Akkor már inkább, ne is álljanak hozzá közel, de ne szakítsák őket félbe az utolsó pillanatban! És ez újra és újra és újra előjött. Minden egyes párnál. Ez lehetne az őszintébb címe: Lady Jane, avagy senki nem csókol meg senkit mert az utolsó pillanatban félbeszakítják őket. 

Harmadik problem, hogy hiába szerethetőek a szereplők, nagyon fel tudják vinni az emberben a pumpát. Folyamatos félreértések, makacskodások, tisztázatlan dolgok. Felesleges hülyéskedés! 

De ha ezektől eltekintünk, akkor egy vicces kis könnyed történet. Egyszer olvasós. Tetszett, csak idegesített sokszor. 

Következő résszel még megpróbálkozom, hátha jobb.

★★★★és fél

Nagyon tetszett! Mióta olvastam azóta idézgetek folyamatosan belőle. A legtöbb dolog, amit említ, ugyan általánosítás, de annyira igaz! 

De voltak benne azért olyanok, amikkel nem értettem egyet. Vagy mert változtak a dolgok az azóta eltelt 23 évben, vagy csak simán nem láttam, hogy az úgy lenne, ahogy írja. Mikor volt az oktatási rendszerünk példaértékű? Volt amin egyértelműen láttam, hogy ez azóta megváltozott. 

Minden viccesen volt tálalva, élmény volt olvasni. 

A hossza tökéletes, nem esett bele abba a hibába, amit tapasztaltam a How to be an Alien in England-ben, hogy egy idő után már ugyanazokat ismételgette. 

Szuper volt, mindenkinek ajánlom elolvasni. :D

★★★★

Ez már annyira nem tetszett mint a magyaros. Ennek lehet az az oka, hogy az amerikaikat nem ismerem első kézből, csak, amit egy külföldi lát belőlük. De így is nagyon jó volt. 

Sok minden volt, amivel teljesen egyetértem, ami nagyon igaz volt. De persze itt is voltak olyanok, amik már megváltoztak a több, mint 20 év alatt, ami azóta eltelt. Szórakoztató, vicces.

★★★★

Csak elolvastam! Az első részt tavaly nyáron végeztem ki és közvetlenül utána el is kezdtem ezt, de annyira nem érdekelt, hogy pár fejezet után feladtam. Volt, hogy már szinte lemondtam róla, hogy valaha is folytatni fogom, eladónak is jelöltem, de senkinek nem kellet. Így hát volt alkalmam kiolvasni. Folytattam hát onnan, ahol abbahagytam. Nem érdekelt, hogy sok mindent nem értek, én akkor se fogom az elejéről kezdeni. Még szenvedtem kicsit vele, de aztán nagy meglepetésemre egyre izgalmasabb lett! 

Lehet, hogy csak egy év távlatából érzem így, de jobban tetszett, mint az első rész! 

A disztópia érzet a pestissel együtt kikerült a képből, így már jobb volt. 

Cinder és Thorne szálát egy ideig nem bírtam, de aztán jó kis csapat lettek és a könyv poénjainak nagy részéért felelősek :D. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy Scarlet és Farkas kapcsolata jobban tetszett, mint Cinder és Kai-é. Ennek nagyon egyszerű oka van: Farkasék eljutottak valameddig, Cinderék nem, annyira, hogy Kai a könyv nagy részében üldözteti Cindert és koránt sem romantikus okokból. Ha már Kai az előző részben egészen bírtam, de most csak igyekeztem túlleni az ő részein. Szegény nem hibás, csak épp nem tud semmit, hazugságban él és lehetetlen feladatokkal kell megbirkóznia, egyedül. Ezt a reménytelenséget nem szívesen láttam. Szerencsére nagyon kevés része volt a történetben. 

Vissza Farkasékhoz. Kellett hozzá egy kis idő, de már a vége előtt is imádtam őket. Farkas karakterét, úgy magában is, a titkokat, amik kiderültek és mindent más megvilágításba helyeztek. Olyan aranyos és árh nem is tudom, de imádtam őt. 

Scarletet párszor, főleg az elején, nem bírtam. De aztán összeszedte magát és a végére szuper lett. És tényleg üdítően hatott, hogy voltak romantikus jeleneteik. 

A történet miután végre beindul, izgalmas. 

A vége…. Félek. 

Nem tudom mégse, hogy olvassam-e a következő részt. Mi van, ha ez csak azért tetszett jobban, mert Farkasék voltak a főszereplők? Szerintem kivárom, hátha megjelenik a közeljövőben magyarul. Nekem nem sürgős.

★★★és fél

Az eleje nehezen indult. Amy első jelenete kicsit undorító, a későbbiek a fagyasztás alatt erősen kétségbeesettek. Eközben Elder, akinek a nevébe minden egyes alkalommal beleakadt a nyelvem, részletesen leírja az egész hajót centiméterről centiméterre. Sosem szerettem az ilyen egybe leírásokat, ha már leírás, akkor inkább szépen lassan a történet közben. De ez a gyerek egy lépést sem tesz meg és ír tíz oldalt a környezetéről és esetleg a hozzá fűződő érzéseiről. :D 

A közepén már eléggé lekötött. 

A végén legszívesebben két oldalt olvastam volna egyszerre, annyira izgultam. Egyszerűen képtelen voltam felfogni mi történik és miért?! Erre ez a hülye könyv, mindig a legrosszabb pillanatban váltott szemszöget! Járkáltam, mozogtam, veszekedtem a könyvvel, mindezt, hogy levezessem a feszültséget. Mert húúú a vége! Ha sok mindent hamarabb kitaláltam is, ez azért nem volt semmi. Ha még nem olvastad a könyvet, van egy tanácsom, de higgy el semmit! Ezt a hajót nem nukleáris energia, hanem a titkok hajtják és tartják össze.

Ami a fordulatokat illeti, volt egy pár. És tiszta zseni vagyok mert sokat, előre kitaláltam. Azt, hogy Az előző Elder még él és Orionhoz nagyon közel áll magyarán ő az, de én csak azt hittem egy ideig, hogy ikrek a 94. oldalon kitaláltam :D A második fenti csillagos résznél kiderült első dolog után szinte teljesen kitaláltam a teljes képet.

A rendszer. Ahogy meg is jegyeztem a könyv olvasása közben: Frexing brainwashing! Nem is tudom, talán az Emlékek őrzőjére emlékeztetett. Tipikusan az, amiben csak azt látod először, hogy milyen jó kis berendezkedés, milyen jól él mindenki. De ha olvastál már pár ilyet, akkor ezt látva már automatikusan gyanakodni kezdesz, hogy na és hol a buktató? Mi bűzlik ebben a látszólag tökéletes berendezkedésben? És akkor jönnek a kisebb-nagyobb dolgok, elhallgatások, hazugságok, teljhatalom. Na ebben durvább volt, mint gondoltam.

A nyelvezetében voltak érdekes dolgok. A káromkodásokat szépen átformálták f*cking helyett frexing, sh*t helyett shite. Illetve több rövidített szó volt benne, erre most hirtelen nem tudok példát. Egyébként annak ellenére, hogy ez volt az első angol nyelvű sci-fi könyvem eléggé értettem.

A szereplők kiakasztóak. Mindenki idegesített legalább egyszer, akiket nem bírtam, ők végig. Eldestet utáltam legjobban. Azt hiszem jobban járnak, ha nem részletezem. :D

A borító eszméletlen, egyértelműen azért keltette fel a figyelmem évekkel ezelőtt, mert ilyen csodaszép. 

Összességében, rengeteg titok és fordulat volt a könyvben. A hangulat nem tetszett depis volt. A szereplők sokszor idegesítettek, de komoly dolgokat vetett fel a könyv, amin el lehet gondolkodni. A vége letehetetlen, a borító csodás. A romantikus száltól többet vártam, remélem a második kapok is többet. Mindenképpen folytatom. Végül is tetszett, ha szenvedtem is rajta, megérte elolvasni.

★★★★és fél

Bár még mindig nem gondolom úgy, hogy sok novellát olvastam volna, ha jól emlékszem kimondottan novelláskötetet eddig csak az Érints meg!-et és az Esővágyat, azért mostmár kezdek rájönni mit szeretek bennük. A végét. Imádom, hogy csattanóval végződnek. Olyannal, hogy utána muszáj újraolvasnod, mert a csattanó ismeretében már más fényben látod az egészet. Illetve, hogy sok esetben nem egyértelmű mi történt, el kell rajta gondolkodnod, ami egy teljes regény esetében nehéz lenne a hosszúság miatt, de itt bátran megteheted. Ezek mind igazak voltak erre a könyvre is. 

A bevezetőket úgy gondoltam jó mindig az adott történet előtt közvetlenül elolvasni, így mindig visszalapoztam az elejére amikor új következett, nem az elején olvastam el az egészet. Egyébként nagyon tetszettek, mert én is olyan vagyok, aki kifejezetten szereti tudni a hátterét a dolgoknak, hozzátesz a sztorihoz. 

Szívesen írnék külön-külön az összesről, de az a helyzet, hogy mégsem :D. Mert ez még oké, ha tíz körüli novella van, de ebben 21 volt! Szóval nem írok mindegyikről. 

A kedvenceim ezek lettek: 

Hit – Többször el kellett olvasnom, mire rájöttem, hogy mi van. Wow! Tesómmal is elolvastattam.

Mindenki egyért! – Hülyén hangzik, de ez a történet olyan kis kedves volt. :) 

Embertelen jó – Az a helyzet, hogy ezt a történetet még mindig nem értem igazán. De kitűnik a többi közül, így kedvenc. 

A Boriverzumos történetek nem is kérdés, hogy fantasztikusak voltak, imádtam őket. A „Mit vétettem ennek a médiumnak?!” mondat különösen tetszett. :'DD Ezek a novellák kétségtelenül az abszolút kedvenceim lettek a kötetből. A Túlélő volt a legdurvább. 

A Moszkva téri történetek közül nem azt mondom, hogy a kedvencem, de az ami leginkább megmaradt benne a Színes tangák volt. Igazságtalan. 

A Szívhangok közül nem is tudom melyik volt a kedvencem. A Szív egész vicces volt, csak a vége… Az EGÉSZ végét nem értettem. Szóval azt hiszem a Beavatkozás a kedvencem ezek közül. 

„Az Alkotó pihen” pedig tökéletes lezárás. 

Azért a többi nem említett is tetszett. :) 

A borító durva. 

Örülök, hogy ezt is beszereztem, elolvastam. Sajnos ez azt jelenti, hogy nincs több olvasatlan Gaura könyvem :( 

Nagyon tetszett, ajánlom!

★★

Úgy szenvedtem végig az egészet. De befejeztem! És sajnos kezdem azt hinni, hogy átok ül a BASC-os könyveken, amiket olvasok. Ez aggasztó, mert még mindig van két olvasatlan tőlük. 

A borító tetszett. De azt hiszem a tetszett listának itt vége is. Jó, még az ötlet kap egy jó pontot, az tényleg ötletes volt. 

De minden más tömény szenvedés nekem. 

A szereplők unszimpatikusak. A romantikus szál, az nem létezett hiába hittem, hogy fog. A történet vontatott. Nem érdekelt. 

A világ túl sötét nekem. 

A vége rossz.

★★★★és fél

Imádtam! Hiába vártam az értékeléssel, nem változott a véleményem. Még az 5 csillagon is elgondolkodtam, de annyi azért mégse. :D 

Iannek hatalmas dumája van, imádom őt. Okos, szexi, tiszteli a nőket és aranyos. Könyves álompasi lett, nincs mit tenni. <3 

A vállalkozás szuper és remek ötlet volt ilyet rakni a könyv központjába. 

A könyvnek két negatív pontja van. Az első szerintem egyértelmű, a borító. Nem viccelek, végig amíg olvastam a könyvkabátban volt benne, hogy ne lássam és ne azt a borítót tartsam a kezemben. 

A másodikra csak egy kis késéssel jöttem rá, eleinte nem értettem mi zavar. Blake. Nem a neve, bár az is kicsit, hiszen elég nehéz a Luxen sorozat utált férfi szereplőjének a nevét máshoz illeszteni. Hanem, hogy szerencsétlen néha hót sötét és nincs személyisége! Nem utáltam. Még csak azt se mondanám, hogy nem bírtam. Keveset tudtunk meg róla illetve olyan egyértelmű szófordulatokat nem értett meg, hogy az már nekem fájt. Ez nem volt feltűnő mindig, meg nem volt olyan durva, de azért néha zavart. 

A többi szereplő szimpatikus, jó kis társaság alakult ki. Nem zavart, hogy a töltelékszereplők buta libák(nem az ügyfelekre gondolok). 

A romantikus szál nem volt idegesítő, más volt, mint az átlag. Ott a pont. 

Összességében egy rendkívül szórakoztató, romantikus NA, egy imádnivaló férfi főszereplővel és egy háttérbe szoruló női főszereplővel, rossz borítóval. 

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen könyveket.

★★★

Jéé az előző részt nem is értékeltem. Hát nem most olvastam azt, az biztos. Ez mindenesetre kevésbé tetszett. 

A stílus bár könnyed nem nyert meg. 

A szereplők és az összes szituáció egyszerűen életszerűtlen. 

Gyorsan lehet olvasni az igaz. 

A történet érdekes, van, hogy izgalmas is. 

A szereplők néha szimpatikusak. Csak épp mindegyiknek gáz a helyzete. 

Van benne pár jó poén, vicces párbeszéd, ezek feldobják a könyvet. 

Összességében életszerűtlen, néha izgalmas/érdekes, de nem nagy szám. Ha folytatódna én már nem olvasnám tovább.

★★★★és fél

Kicsit féltem tőle, mert a Tökéletes kémia kedvenc könyvem évek óta, olyan jó úgyse lehet. Így a nagyon igéretes fülszöveg ellenére sem voltak különös elvárásaim. Az se lett volna baj, ha vannak, mert ez a könyv fantasztikus!

Kezdjük a legelején. Fiú főszereplőnk, Caleb most szabadul a kiskorúak börtönéből, ahol egy évet ült, mert ittasan cserbenhagyásos gázolás bűnével elítélték. Az áldozat az ikertestvére akkori legjobb barátnője és egyben szomszédjuk, Maggie. Micsoda kezdés, hát nem?! Szerintem egyedi az tuti! Annyi potenciál van benne! 

A történet tovább bonyolódik, amikor a két fiatal kirekesztettségükben egymásra talál. Jó hát erre, azért számíthatunk egy YA, könyvben, de ezt a részét is imádtam. Hiszen megint felmerülnek azok az érdekes kérdések! Vajon mi veszi rá őket erre? Maggie miért nem rohan azonnal a másik irányba, amint meglátja, a fiút, aki elütötte (azon az egyszerű tényen kívül persze, hogy már nem tud futni)? Vagy Caleb mégis mit akar a lánytól, aki miatt egy évet ült?

Ezt a nagyszerű alapsztorit, pedig véleményem szerint jól kihasználja az írónő. Ezek után gondolhatjátok, hogy le se tudtam tenni. Szerencsére rövid volt és nyár van, így az életből nem estem ki miatta :D. De tényleg letehetetlen.

Maggiet eleinte nem mindig bírtam, hagyta, hogy eluralkodjon rajta a balesete. De ezt is megbocsátom, mert ennek hála, egy olyan személyiségfejlődést láthattunk! Vagy lehet nem is személyiségfejlődésnek kéne hívni, hanem továbblépésnek. Felülkerekedett a szerencsétlen körülményein. És ezt szuper volt látni!

Az elején igyekeztem ferde szemmel nézni Calebre, mert hát mégiscsak elütötte Maggiet. Furán venné ki magát, ha azért haragudnék Maggiere, mert tart tőle, nem bírja, hiába evidens nekem, hogy később úgyis minden jó lesz. :D Ja igen, azt a dolgot spoiler!: hogy nem Caleb volt tudtam és a második tippemmel a jó embert találtam ki. Ettől függetlenül igyekeztem együtt érezni Maggievel, hiszen ő nem tudhatja. Szóval Caleb nagyon aranyos és hatalmas szíve van. Csak hoz rossz döntéseket. Többet is. Meg úgy őszintén szívem, komolyan elhitted, hogy elviszed a balhét, aztán visszaszambázol, mintha mi sem történt volna?! Egy helyen, ahogy azt kommentben is írtam, mélységesen csalódtam benne. Ennek ellenére szeretem. <3 Meg persze nagyon sajnálom, rendesen rá jár a rúd és az igazságtalanul bűntetett karakterek a gyengéim.

A kedvenc mellékszereplőm egyértelműen Mrs. Reynolds, minden könyvbe kéne egy kedves öreg néni, aki ízig vérig erős nő és nem mellesleg jó hatással van a főszereplőink szerelmi életére :D.

Leah nem szerepel sokat, de nem különösebben szimpatikus. Kíváncsi leszek mit tartogat számára a következő rész.

A többi szereplő egy része szimpatikus volt, egy része semleges, egy részét pedig fejbe csaptam volna. De szépen tették a dolgukat.

A stílus tetszett. Mondanám, hogy az írónő nem tudja levetkezni ezt a szuper stílusát, de egy könyvvel később sajnos megtudtam, hogy de.

A könyv amellett, hogy szórakoztató volt, komoly dolgokat is érintett.

A vége nem annyira durva, nem is teljesen függő, hiszen akár vége is lehetne. Csak az ilyen reménytelenül romantikus happy end mániákusoknak, mint én áll fel a haja tőle, hogy még várnunk kell a következő részre. :D

A borító szép.

Összességében imádtam és bátran ajánlom mindenkinek. Könnyed, romantikus, nyárias olvasmány egy icipici komoly téma beütéssel. Hogy miért nem kap öt csillagot, az egy nagyon jó kérdés. Nem tudom. :D Lehet, ha más hangulatban leszek megváltoztatom majd valamikor, addig marad. :DD

★★és fél

Azt hittem a Tökéletes kémia aztán a Kiűzetés a Paradicsomból után, hogy az írónő stílusa változatlanul szuper, mindegy melyik könyvéről van szó. Ennél a könyvnél, pedig jól a fejemre estem. Figyelmeztettek rá, hogy a lány idegesítő. De azt mondani rá, hogy idegesítő, erős eufenizmus! Ó, hogy az a lány!! Idióta, logikátlan, sötét, brrr. Egy oldal után a falra másztam tőle! Elkényesztetett amerikai p***a! 

„Nem vagyok bunkó, csak úgy viselkedem, mint egy tini.” 

Igenis bunkó vagy. Tini vagyok, a környezetem is tele van tinikkel, kevesen olyan bunkók mint te.

„Ezek itt nem tudják, hogy fürdőruhában szokás úszkálni, nem pedig teljesen felöltözve?” 

Igen drágám, mindenki aki nem amerikai vagy nem te, olyan hülye, hogy ezt se tudja. Mellesleg nem mindegy?! 

„És baromira pattog a mellem. Mintha nem is csatlakozna a testemhez.” 

Na, erre, meg marhára nem voltam kíváncsi! Mégis elmondja vagy 5x a könyv során. Jajj, te szegény milyen problémáid vannak! 

És az általános ismeretei a Jordán folyón kenuzva: 

"– Ne már, hogy Mózes túlélte, amikor egy kosárban leküldték ezen a folyón – szólalok meg.
(…)
– Az a Nílus volt, Amy. " 

És akkor egy utolsó idézetbe belesűrítve a lány „személyiségének” 70%-a: 

„Basszus! Miért kell Avinak ennyire logikusan állnia mindenhez? Én utálok logikus lenni! De túl meleg van ahhoz, hogy hisztizzek, és valójában igaza is van.” 

A maradék 30% a márkás ruhák, a tiszteletlenség és a sötétség. 

Őszintén csodálom, hogy túléltem. Szerencsére az eleje volt a legrázósabb, onnantól az idegesítő magatartása egyenletes volt, illetve kicsit csökkent. Személyiségfejlődésnek nem igazán nevezném inkább csak abba hagyta a hisztit egy percre. 

Avinak volt egy nagy hibája: hogy ez az idegesítő fruska kell neki! Egyébként nem tudunk meg róla sokat. Amennyit igen, abból azt szűrtem le, hogy bírom. De tényleg nem volt sok funkciója. De kinek volt? 

Legalább gyorsan lehet vele haladni és rövid volt. Vannak szórakoztató részei. És érdekes volt az Izraeli helyszín, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha nem egy idióta, tiszteletlen hisztis szemszögéből nézzük. Az ilyen részeknél már-már mondanivaló is volt, kár hogy ez körülbelül 4x4 soros idézetekre korlátozódott. 

Történet nem volt. Nagyon semmi se volt. A stílus nem semmi, az egyenes rossz, igénytelen. Lehet, hogy nagyon autentikusan tinis, de köszönöm szépen nekem bőven elég az év nagy részében heti öt nap 7 órában ilyen szövegeket hallgatni! Egyszerűen gyenge. Simone Elkelesből nem néztem volna ki egy ilyen könyvet. 

Hát, azt hiszem kibírtam volna, ha ezt nem kell elolvasnom. Kár volt. 

Nem ajánlom kivéve ha abszolút immunitást élvezel az idegesítő szereplőkkel szemben. 

A következő rész elolvasásáról még döntök, egyelőre a nem felé hajlok.

★★★★és fél

Lehet csak nagyon jó hangulatomban ért ez a könyv, de úgy néz ki, hogy jobban tetszett, mint az első. 

Juliana szimpatikus, bátor, mer kockáztatni. Tesz azért, amit akar. A csábítása nagyon szórakoztató volt. 

Simon is szimpatikus, ha határozottan nem értem a logikáját akkor is. De persze én nem éltem akkoriban szóval nem érthetem a botrányok mibenlétét. 

Tetszett, hogy szerepeltek az előző rész szereplői. 

Szórakoztató, könnyed, szenvedélyes. Teljesen leköt, nem nyugszol míg ki nem olvasod, csak úgy pörögnek a lapok. Így az utolsó részre nagyon megszerettem a szereplőket, lehet egyszer újraolvasom…

★★★★és fél

Imádtam. Warrent a Maybe Somedayben is bírtam, amikor épp nem Sydneyvel ordibált. Most is. Mindig vidám, imádnivaló srác. A kapcsolatuk Bridgettetel érdekes, jó páros. Fájt és örült a szívem :). 

Örülök, hogy többet megtudhattam a háttérszorijukról. Többet? A Maybe Somedaybe szinte semmi nincs róluk/Bridgetteről, így nagy meglepetésemre jól megdöbbentett pár dolog. Hogy, hogy került oda a lány, a családja…. Ha már család. Warren nővérénél tett látogatás az egyik kedvenc jelenetem lett. :))) 

Ajánlom azoknak, akik olvasták az Egy nap talánt és értenek angolul egy novella erejéig. 

Sajnálom, hogy ilyen rövid. Azt hittem hosszabb :(.

★★★★★

Újraolvasás után: 

Látszik, hogy régen olvastam már. Volt pár dolog, amire rendesen rácsodálkoztam, hogy jééé ilyen volt benne? Pedig minden héten foglalkozok vele, csak épp újraolvasásra nem került sor eddig. Imádtam, mert: 

1.Nagyszerű főszereplő Mia Anne. 

2.Kósza egyértelműen álompasi. 

3.Rengeteg ifjúsági irodalomra és filmekre tett utalás. 

4.Eredeti, új történet, világ. 

5.Fontos gondolatok. 

6.Amon Dollond professzor karaktere egyedülálló, imádtam. 

7.Humor!!! Rengeteg humor! 

8.Gyönyörű borító. 

9.Letehetetlen másodikra is. Jelölgetni akartam az idézeteket, de ez csak az 1/3-áig sikerült, mert aztán túlságosan lekötött. 

10.Imádom, imádom, imádom.

Azt, hogy ki a főgonosz elég könnyű volt kitalálni. Lehet, csak azért, mert már eleve tudtam, de ha nem tudom szerintem akkor is hamar kitalálom :D. 

Első On Sai könyvnek tökéletes, akinek ez tetszik, tessék olvasni a többit is! Mindenkinek ajánlom!!!

★★★★

https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/02/gimesi-dora-jeli-viktoria-tasnadi.html
Újraolvasás után:
CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ! 
Legszívesebben ordítanék nekik, hogy fusson ki merre lát és hagyják a csudába azt az átkozott körzőt! De akkor nem tudnám elolvasni az egyik (első) kedvenc sorozatom, még szerencse, hogy nem tudom befolyásolni őket. :D 
Amit furcsálltam, hogy Sándor bát elkezdtem fenntartásokkal kezelni. Tudom, nem kéne ilyen komolyan vennem, de kvázi elrabolta Hannát, aki végig segített neki. Hanna is benne volt tudom, de akkor is úgy érzem, hogy áverte őt, főleg a következő könyvek alapján. Meg hát idegesít, hogy olyan közel voltak, ahhoz hogy kiszabaduljanak a bányából, de azért a pár perc eltérésért 6 köteteten átívelő problémákkal és veszéllyel kell szembenézniük. Tényleg nem tudom miért zavar, hiszen nagyszerű kaland lesz. Részben. A legjob lesz, ha minél hamarabb folytatom a második résszel. 
VÉGE!
Ezeken a fura, újkeletű fennakadásaimon kívül, imádtam! Humoros, izgalmas és letehetetlen. Érzem, hogy másodjára is annyira fogom imádni, mint elsőre.

★★★★
Tetszett. Japánról az eddig olvasottak közül a legkevesebbet tudok. Amit mégis azt is csak így tesómtól, animékből, barátnőimtől, általános sztereotípiákból. Ezek alapján ez a rész is nagyon elkapta a japánok lényegét. Sok új mindent megtudtam. Vicces is volt helyenként. Ebben érződtek leginkább a kulturális különbségek. Amerika és Magyarország között is van, de sokkal kevésbé jelentős, mint Japán és Magyarország között. Annak ellenére, hogy állítólag nem is állunk olyan messze egymástól.

Új szerzemények:

Ezek azok, amik már júliusban meg is érkeztek hozzám. Mert még rendeltem párat, ami csak később jött meg. Így, a 0-hoz képest ugyan sok, de azért az átlagoshoz képest kevés, 6 db új könyvem lett. És ebből már egyet olvastam, a Crown of Midnightot pedig már magyarul olvastam.

Jó olvasást mindenkinek!