Blogprojekt #6 –Egymásnak ajánlva 2.nap: Könyv

Sziasztok!
A tegnapi kilengésem után a zenekritikák felé visszatérünk a megszokott talajra, a könyvkritikákhoz. A második kategória, amiben ajánlottunk egymásnak, a könyvek voltak. Nekem Kamilla ajánlotta Cecelia Ahern: A Vétkes-t. 

"Tökéletlenné kell válnom ahhoz, hogy bebizonyítsam, tökéletes vagyok."

Molyos adatlap

Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.

A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Vélemény:
Kamilla előtt már egy osztálytársam is nagyon ajánlotta nekem, de csak a Blogprojekt hatására jutottam el most az olvasásáig. 
Határozottan nem csupa pozitív a véleményem, de azért kezdem a könyv erősségeivel.

"(…) a tett szebben szól ezer szónál."

Celeste a könyv elején egy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt. Logikus gondolkodású, következetes és valóságos. Visszásnak tűnhet az elején mutatott teljes odaadása a rendszer felé, de én valahogy teljes bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Szerintem az elején ettől a nem hősies vagy lázadó viselkedése tette valóságossá és ekkor még bírtam.

"Eddig soha nem volt időm regényeket olvasni, a való világot részesítettem előnyben. A matematikát, bizonyos megoldásokat, olyan dolgokat, amik közvetlen hatással voltak az életemre, de most már értem, miért olvasnak az emberek kitalált történeteket, miért szeretnek belefeledkezni mások életébe. Némelyik mondatnál felkapom a fejem, mert olyan dologról szól, amit én is éreztem, de soha nem fogalmaztam meg magamnak. Bele akarok bújni a könyv oldalába, elmondani a szereplőnek, hogy megértem az érzéseit, hogy nincs egyedül, és én sem vagyok egyedül, hogy nem baj, ha ilyeneket gondol. Aztán megszólal az ebédszünet végét jelző csengő, a könyv becsukódik, és én visszazökkenek a valóságba."

A könyv nagy erőssége az, hogy izgalmas. Amikor nem is bővelkedik sok akcióban akkor is fenntartja a figyelmet, feszültséget kelt, ezt ugyan nem viselem jól, de tényleg izgalmas volt.

Másik nagy erőssége a Vétkes rendszer. Gondolom ez kicsit hasonló a Skarlát betűhöz, de mivel azt nem olvastam ezt nem tudom megítélni, így a Vétkes az első könyv, amiben billogozási rendszer, a büntetés ilyen szervezett formájával találkoztam. Szörnyű és kegyetlen, de szépen kidolgozott a rendszer, nekem legalábbis nem jut eszembe most semmilyen hiba benne. A billogozás volt azt hiszem az egyetlen jelenet, amin sírtam a könyvben, de azon nagyon. Hogy lehet ilyen beteg és kegyetlen???

"A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket."

Pár mellékszereplő is szimpatikus volt néha.

Az utolsó erőssége a történet, mint az első ponttal ezzel sem voltam végig kibékülve, de úgy összességében a történet szerintem jó volt, ha nem is a legeredetibb. A rendszert megbuktatni akaró (vagy nem akaró, de akkor is az lesz a vége) rosszsorsú lány története nem először fordul elő az olvasmányaim során, de még nem is sokaltam be belőle (ennek is megvan az oka), így itt pozitívumként emlegetem.


Ennyi volt a pozitív része, most jöjjenek a negatív dolgok.

Celeste. Amennyire bírtam az elején, annyira idegesített egyes jelenetekben, a tetőfokát a hülyeségnek abban a bizonyos jelenetben érte el, amire biztos mindenki emlékszik, aki már olvasta. Nem spoilerezek, de ott nagyon, nagyon kiakadtam rá, mert, hogy lehet ilyen naiv hülye?? És míg a gondolkodásmódja alapja tetszik a többi rétegében már találtam kivetnivalókat, ésszerűtlenségeket egy szóval olyanokat, amik idegesítettek.

"– Nem rajongsz a nyilvános szereplésért? – Ha nem tudom, hogy miről beszélek, akkor nem. – Pedig az ilyenek szeretnek a legjobban szónokolni…"

Carrick. Eddig nem gondoltam volna, hogy nagyon szigorú lennék azon téren, hogy mennyi kell ahhoz, hogy valakik egymásba szeressenek, de ez és egy másik azóta olvasott könyvem miatt lehet, hogy ezt újra kéne gondolnom. Egyszerűen nem hiszem el azt, hogy SEMMI beszélgetés vagy ismerkedés után Celeste olyan érzéseket és gondolatokat fűzött Carrickhez. Nézte egy üveglapon keresztül, besorolta valahova magában tévesen aztán körülbelül annyi alapján, mint először besorolta máshova. Mintha ülnél valakivel a vonaton eldöntenéd, hogy fekete bőrkabátban van, veszélyesen néz ki, rossz ember. Aztán leszállnátok egy időben a vonatról, néznéd ahogy elmegy a másik irányba és legközelebb, amikor látod, már semmi kétség nem lenne benned, hogy egy jótét lélek, egy hős. Milyen hülye vagy, hogy elsőre a kinézete alapján tévesen ítélted meg. Persze hülye vagy, mert a kinézet alapján ítélsz, de mi is késztetett téged, hogy hirtelen megváltoztasd a véleményed? SEMMI. És mivel ez egy könyv, még azt is biztosra tudnád, hogy másodszorra van igazad. Annyi ilyen dolgot csinált Celeste (igen megint visszatérünk hozzá)! Valamit kiötlött abban a korlátolt agyában, legtöbbször a semmire alapozva és a könyv hátralevő részében azt nekünk tényként kellett kezelnünk! Egy jobb könyvben az ilyeneknek a könyv végére be kellett volna bukniuk. Szóval Carrick és a "köztük kialakult különleges kapcsolat" csak a probléma egy része.


A világfelépítés az újabb negatívum. Ez, egy disztópiához képest szörnyen gyengén kidolgozott. Mi történt pontosan, hogy ide jutottunk? Hogy működik a Vétkes rendszeren kívüli világ? Említettem a Vétkes rendszert pozitívumként, mert az tényleg jó volt, de mint ahogy abban a világban mindenki az írónő is túlságosan csak arra koncentrált. Lehet azért, mert a többi nem érdekes, de az én fejemben akkor is ott van az üres folt emiatt. Mintha egy írónő, aki eddig sosem írt disztópiát kitalálta volna, hogy most mégis csak megpróbálkozik eggyel. Várjunk... pont ez történt. Ezzel persze nincs semmi baj, próbálkozni lehet, de az eredményét nekem akkor sem muszáj szeretnem.

"Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."

A maradék szereplő közül említettem, hogy voltak, akik szimpatikusak voltak, de sokat nem bírtam. Erre most nem térnék ki bővebben, mert, ha elkezdeném a regélést a tesóiról, a szüleiről, a szomszédokról, újságírókról és változás pártiakról holnap is itt ülnék, már így is hosszúra nyúlt ez a vélemény.

Az utolsó negatívum a stílus és a hangulat, mint legszemélyesebb szempont nem jött be, nekem nem hozta a várt disztópiás hangulatot. Amit akár pozitívumként is mondhatnék tekintve, hogy nem szeretem a disztópiákat (kis mínuszpont a könyvnek).

Összegezve nem volt rossz könyv, gyorsan lehetett olvasni, sikerült megsiratnia, voltak jó tulajdonságai és el tervezem olvasni a második részét is, de az biztos, hogy nem újraolvasós és azt sem mondanám, hogy kimondottan tetszett. Inkább olyan so-so. Disztópia létére eléggé tetszett, ami számomra azt mutatja, hogy disztópiának nem jó. Nem bántam volna meg, ha kimarad az életemből, de az olvasása se viselt meg túlzottan, ha már ennyien ajánlották illet elolvasnom. A második részt még meglátjuk. Blogprojekt második napja mérsékelt siker.

"Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett."

10/6 

Következő rész:


Én könyvet Felhőnek ajánlottam, a bejegyzését elolvashatjátok ide kattintva.

Nézzetek be a többiekhez is:

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Howler from a Muggle)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Képek moly.hu-ról és Pinterestről.

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák 1.)

"Azok a fránya tükrök viszont midig csak a valóságot képesek mutatni."

Ma a nyagy sikerű Holdbéli krónikák első részéről, a Cinderről hoztam értékelést.
Ez egy 4 részes sorozat, amit sajnos az Alexandra abbahagyott az első két rész után.
Szerintem egyelőre ennyi, kezdjük!

Fülszöveg:

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Vélemény:

"– Nem tudom. Az a helyzet, hogy nincsenek emlékeim az operáció előttről. A férfi felvonta a szemöldökét, kék szeme magába szívta a szoba fényét. – A kibernetikai operációra gondol? – Nem, amikor nővé operáltattam magam. A doktor arcáról lefagyott a mosoly. – Csak vicceltem."

Jó volt és tetszett. 
Rengetegen ajánlották és már nagyon vártam, hogy olvashassam, mert imádom a retellingeket. 
Cindert nem igazán tudtam hova tenni, nem tetszett, hogy semmit nem árult el Kainak. Tényleg neki, hogy kéne ejteni a nevét? Ejtettem már Kainak, Kéjnek, Kájnak egyik se hangzott jól maradtam a Kainál 


A mostoháját meg Pearl meg tudtam volna ölni olyan ideges voltam rájuk. 
„Te nem vagy ember! Nincsenek érzéseit! Te ölted meg Peonyt! Biztos nem szeretd Peonyt! Nem tudsz szeretni, még sírni se! Na, hazutolj meg, sírjál! Én mindent megadtam neked pedig nem akartam befogadni egy szörnyet, mint ami vagy. Lopsz, hazudsz, szörny!” Argh nagyon felment bennem a pumpa az ilyen beszédeknél. 

"– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái? – Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét."

Peonyt nagyon bírtam, aranyos, törődik Cinderrel, kedves kis teremtés. Nagyon sajnáltam, hogy meghalt, hiszen csak pár másodpercen múlt! Ikot is bírtam nagyon remélem, hogy szerez neki Cinder egy új testet, ő töltötte be a legjobb barátnő szerepét és ennek teljesen eleget tett, kár, hogy nem volt benne több jelenetben. 

Kai tetszett, kedvenceim a közös jeleneteik voltak Cinderrel (azon kívül, hogy a legtöbb ilyen alkalommal jól fejbe szerettem volna verni Cindert), de szerintem nem uralkodónak való. Nem, ez nem is helyes kifejezés, uralkodónak éppenséggel való lenne, de egyáltalán nem áll rá készen. Nincsen doplomáciai érzéke, nem tudja fegyelmezni magát, csak egy kamasz! Pár év múlva biztos nagyon jó császár lenne, mert törődik a népével, de most még szerintem nem áll rá készen. Mondjuk ezt ő is tudja. 
Az orvos jó sokáig gyanús volt nekem, nem bírtam. Aztán már igen. 

"– Az a terve, hogy a jövőben minden döntést átenged a tanácsadójának? – Nem – felelte a herceg, és megengedett magának egy fagyos mosolyt. – Előbb-utóbb beszerzek majd egy feleséget erre a célra."

Az alapötlet maga nagyon tetszett. Hamupipőke retelling, kiborgokkal, androidokkal, ki tudja hányadik századi fejlett technikával és a súlyos, a Holdról jövő fenyegetéssel. Imádtam az ötletet a Holddal, az ott élő mágikus képességekkel rendelkező (nem jegyeztem meg a tudományos nevét, na) hipnózisban tartott néppel és a főgonosszal az ő zsarnok és hiú királynőjükkel, akit természetesen utáltam, de főgonosznak nagyszerű. 

A borítók gyönyörűek, főleg amelyiken a Cinder van, nem csak a cipő. Sajnos nekem a cipős van meg, de az is nagyon tetszik és tökéletesen illik a könyvhöz. 

"Ott. Az a pillanat. Az a mosoly. Újra és újra. És újra."

Mindezek és a beharangozás ellenére nem varázsolt el. Nem tudott magába szippantani. Néha volt neki erős, disztópikus kisugárzása, amit én nem szeretek. Emellet a történet igencsak lassan haladt és nagyon kiszámítható volt. Az utolsó jelenetekben viszont tövig rágtam volna a körmömet, ha úgy vezetném le a feszültséget, de mivel undorítónak találom csak a kezem mozgott folymatosan az izgalomtól. Igazából lehet az is volt vele a bajom, hogy nem láttam, hogy javulna a helyzet, nem haldtunk A-B, nem haladtunk sehova és nekem fontos szokott lenni, hogy valami fejlődést mutasson a könyv. Nem mutatott, így szinte végig szenvedtem vele.

"– Igazán szomorú, hogy őfelsége épp most betegedett meg – mondta. Kai megragadta a kapaszkodót, és olyan erővel szorította, mintha a fényes fába akarná belefojtani a mérgét. – Miért, magának a jövő hónap jobban megfelelt volna?"

Összegezve: az alapötlet tetszett, de nem varázsolt el. A szereplők között volt, akit bírtam de senki nem volt különleges. Folytatom a Scarlettel. 
Elolvashatod, ha gondolod, de szerintem sokkal jobb könyvekkel is töltheted az időt e helyett.


10/7


Jó olvasást!