Blogprojekt #6 –Egymásnak ajánlva 2.nap: Könyv

Sziasztok!
A tegnapi kilengésem után a zenekritikák felé visszatérünk a megszokott talajra, a könyvkritikákhoz. A második kategória, amiben ajánlottunk egymásnak, a könyvek voltak. Nekem Kamilla ajánlotta Cecelia Ahern: A Vétkes-t. 

"Tökéletlenné kell válnom ahhoz, hogy bebizonyítsam, tökéletes vagyok."

Molyos adatlap

Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.

A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Vélemény:
Kamilla előtt már egy osztálytársam is nagyon ajánlotta nekem, de csak a Blogprojekt hatására jutottam el most az olvasásáig. 
Határozottan nem csupa pozitív a véleményem, de azért kezdem a könyv erősségeivel.

"(…) a tett szebben szól ezer szónál."

Celeste a könyv elején egy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt. Logikus gondolkodású, következetes és valóságos. Visszásnak tűnhet az elején mutatott teljes odaadása a rendszer felé, de én valahogy teljes bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Szerintem az elején ettől a nem hősies vagy lázadó viselkedése tette valóságossá és ekkor még bírtam.

"Eddig soha nem volt időm regényeket olvasni, a való világot részesítettem előnyben. A matematikát, bizonyos megoldásokat, olyan dolgokat, amik közvetlen hatással voltak az életemre, de most már értem, miért olvasnak az emberek kitalált történeteket, miért szeretnek belefeledkezni mások életébe. Némelyik mondatnál felkapom a fejem, mert olyan dologról szól, amit én is éreztem, de soha nem fogalmaztam meg magamnak. Bele akarok bújni a könyv oldalába, elmondani a szereplőnek, hogy megértem az érzéseit, hogy nincs egyedül, és én sem vagyok egyedül, hogy nem baj, ha ilyeneket gondol. Aztán megszólal az ebédszünet végét jelző csengő, a könyv becsukódik, és én visszazökkenek a valóságba."

A könyv nagy erőssége az, hogy izgalmas. Amikor nem is bővelkedik sok akcióban akkor is fenntartja a figyelmet, feszültséget kelt, ezt ugyan nem viselem jól, de tényleg izgalmas volt.

Másik nagy erőssége a Vétkes rendszer. Gondolom ez kicsit hasonló a Skarlát betűhöz, de mivel azt nem olvastam ezt nem tudom megítélni, így a Vétkes az első könyv, amiben billogozási rendszer, a büntetés ilyen szervezett formájával találkoztam. Szörnyű és kegyetlen, de szépen kidolgozott a rendszer, nekem legalábbis nem jut eszembe most semmilyen hiba benne. A billogozás volt azt hiszem az egyetlen jelenet, amin sírtam a könyvben, de azon nagyon. Hogy lehet ilyen beteg és kegyetlen???

"A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket."

Pár mellékszereplő is szimpatikus volt néha.

Az utolsó erőssége a történet, mint az első ponttal ezzel sem voltam végig kibékülve, de úgy összességében a történet szerintem jó volt, ha nem is a legeredetibb. A rendszert megbuktatni akaró (vagy nem akaró, de akkor is az lesz a vége) rosszsorsú lány története nem először fordul elő az olvasmányaim során, de még nem is sokaltam be belőle (ennek is megvan az oka), így itt pozitívumként emlegetem.


Ennyi volt a pozitív része, most jöjjenek a negatív dolgok.

Celeste. Amennyire bírtam az elején, annyira idegesített egyes jelenetekben, a tetőfokát a hülyeségnek abban a bizonyos jelenetben érte el, amire biztos mindenki emlékszik, aki már olvasta. Nem spoilerezek, de ott nagyon, nagyon kiakadtam rá, mert, hogy lehet ilyen naiv hülye?? És míg a gondolkodásmódja alapja tetszik a többi rétegében már találtam kivetnivalókat, ésszerűtlenségeket egy szóval olyanokat, amik idegesítettek.

"– Nem rajongsz a nyilvános szereplésért? – Ha nem tudom, hogy miről beszélek, akkor nem. – Pedig az ilyenek szeretnek a legjobban szónokolni…"

Carrick. Eddig nem gondoltam volna, hogy nagyon szigorú lennék azon téren, hogy mennyi kell ahhoz, hogy valakik egymásba szeressenek, de ez és egy másik azóta olvasott könyvem miatt lehet, hogy ezt újra kéne gondolnom. Egyszerűen nem hiszem el azt, hogy SEMMI beszélgetés vagy ismerkedés után Celeste olyan érzéseket és gondolatokat fűzött Carrickhez. Nézte egy üveglapon keresztül, besorolta valahova magában tévesen aztán körülbelül annyi alapján, mint először besorolta máshova. Mintha ülnél valakivel a vonaton eldöntenéd, hogy fekete bőrkabátban van, veszélyesen néz ki, rossz ember. Aztán leszállnátok egy időben a vonatról, néznéd ahogy elmegy a másik irányba és legközelebb, amikor látod, már semmi kétség nem lenne benned, hogy egy jótét lélek, egy hős. Milyen hülye vagy, hogy elsőre a kinézete alapján tévesen ítélted meg. Persze hülye vagy, mert a kinézet alapján ítélsz, de mi is késztetett téged, hogy hirtelen megváltoztasd a véleményed? SEMMI. És mivel ez egy könyv, még azt is biztosra tudnád, hogy másodszorra van igazad. Annyi ilyen dolgot csinált Celeste (igen megint visszatérünk hozzá)! Valamit kiötlött abban a korlátolt agyában, legtöbbször a semmire alapozva és a könyv hátralevő részében azt nekünk tényként kellett kezelnünk! Egy jobb könyvben az ilyeneknek a könyv végére be kellett volna bukniuk. Szóval Carrick és a "köztük kialakult különleges kapcsolat" csak a probléma egy része.


A világfelépítés az újabb negatívum. Ez, egy disztópiához képest szörnyen gyengén kidolgozott. Mi történt pontosan, hogy ide jutottunk? Hogy működik a Vétkes rendszeren kívüli világ? Említettem a Vétkes rendszert pozitívumként, mert az tényleg jó volt, de mint ahogy abban a világban mindenki az írónő is túlságosan csak arra koncentrált. Lehet azért, mert a többi nem érdekes, de az én fejemben akkor is ott van az üres folt emiatt. Mintha egy írónő, aki eddig sosem írt disztópiát kitalálta volna, hogy most mégis csak megpróbálkozik eggyel. Várjunk... pont ez történt. Ezzel persze nincs semmi baj, próbálkozni lehet, de az eredményét nekem akkor sem muszáj szeretnem.

"Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."

A maradék szereplő közül említettem, hogy voltak, akik szimpatikusak voltak, de sokat nem bírtam. Erre most nem térnék ki bővebben, mert, ha elkezdeném a regélést a tesóiról, a szüleiről, a szomszédokról, újságírókról és változás pártiakról holnap is itt ülnék, már így is hosszúra nyúlt ez a vélemény.

Az utolsó negatívum a stílus és a hangulat, mint legszemélyesebb szempont nem jött be, nekem nem hozta a várt disztópiás hangulatot. Amit akár pozitívumként is mondhatnék tekintve, hogy nem szeretem a disztópiákat (kis mínuszpont a könyvnek).

Összegezve nem volt rossz könyv, gyorsan lehetett olvasni, sikerült megsiratnia, voltak jó tulajdonságai és el tervezem olvasni a második részét is, de az biztos, hogy nem újraolvasós és azt sem mondanám, hogy kimondottan tetszett. Inkább olyan so-so. Disztópia létére eléggé tetszett, ami számomra azt mutatja, hogy disztópiának nem jó. Nem bántam volna meg, ha kimarad az életemből, de az olvasása se viselt meg túlzottan, ha már ennyien ajánlották illet elolvasnom. A második részt még meglátjuk. Blogprojekt második napja mérsékelt siker.

"Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett."

10/6 

Következő rész:


Én könyvet Felhőnek ajánlottam, a bejegyzését elolvashatjátok ide kattintva.

Nézzetek be a többiekhez is:

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Howler from a Muggle)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Képek moly.hu-ról és Pinterestről.