Sarah J. Maas: Üvegtrón 0,5.: Az orgyilkos pengéje és más történetek

Ez az utolsó VII. Könyvmoly Párbajos bejegyzésem, ezzel kész vagyok a listámmal.

"– Talán nem lennél olyan fáradt, ha nem olvastál volna fél éjszakát."

Történet:

Ez az Üvegtrón sorozat előzmény kötete, e nélkül is teljesen érthető a sorozat, én is most olvastam el, miután az eddig megjelent 4 részt. Így én sok mindent tudtam már minek kell történnie, csak a részletek nem voltak világosak.

A könyv 5 részből áll:
Az orgyilkos és a kalózok fejedelme 
Az orgyilkos és a gyógyító 
Az orgyilkos és a sivatag 
Az orgyilkos és az alvilág Az orgyilkos és a birodalom

Időrendben követik egymást és egymáshoz kapcsolódva egy-egy történetet mondanak el, szeretett orgyilkosunkról. 
Igazából onnan kezdődnek, hogy Celaena elkezdett változni... de hogy, hogy azt mindenki derítse ki maga és olvassa el, mert megéri. 

Az elsőben, mint a cím is mutatja Celaena és társa Sam a kalózok fejedelmével találkozik. 
A másodikban a lány úton van és találkozik egy gyógyítóval. 
A harmadikban a további részekben sokat emlegetett Csendes Orgyilkosok közötti kiképzését írja le. 
Az orgyilkos és az alvilágban, egy megbízást teljesít és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz Sammel. 
Az utolsóban, hát... mondjuk úgy az a fejezet vezet az Üvegtrón elejéhez, mivel így van és ezt lehetetlen elmondani spoilermentesen szóval nem is mondom.

– A nevem Celaena Sardothien – suttogta –, és nem félek.

Vélemény:

Nagyon tetszett! 
Kezdjük az értelmes részével a gondolataimnak, amik a könyv háromnegyedére vonatkoznak. 

"– Sam – mormolta a melléhez simulva.    – Hm?    Celaena kibontakozott az öleléséből, és hátrébb lépett.    – Ha bárkinek, bármikor elmondod, hogy átöleltelek… akkor leszúrlak.Sam rámeredt, aztán hátraszegett fejjel felnevetett."

Teljesen elszoktam tőle, hogy Celaena ilyen (Celaena :D ettől is elszoktam), sokat változott négy könyvön keresztül, sok tekintetben, persze van, ami sosem változik, de itt egy szinte teljesen más ember. Például az, hogy már itt abszolút király és utánozhatatlan női főszereplő az nem változott. Rengeteg hibája van, néha önző, elkényesztetett és igen itt még elszakadás tekintetében gyáva. De kit érdekel? Ő Celaena Sardothien Adarlan leghírhedtebb orgyilkos! Imádom akció közben látni, olyan mint a tüzet nézni (amit szintén szeretek) miközben éget és pusztít és lobog! 

"– A nevem szél – suttogta. – És eső. És csont és por. A nevem egy szó egy félig elfeledett dalból."

Sajnálom Mindenki! De Samtől többet vártam. Alig van közös jelenetük és annak is egy nagy részében csak megfigyelnek. Egyszerűen úgy érzem ez a kapcsolat nem lett kidolgozva eléggé és hát valljuk be nem is lehetett. (Ezt nehéz megírni spoiler nélkül igazán, de igyekszem azért. )


Azt hittem nem tudom jobban utálni Arobynnt, mint tettem a negyedik részben. Ó hogy tévedtem! Hiába tudtam mit tett, de teljesen más visszagondolva látni, és a jelenben „átélni” milyen, tetves, alattamos, szadista rohadék is. És még jobban idegesített, hogy Celaena még mindig bízik benne valamennyire, nem tud elszakadni tőle elég gyorsan.


Tetszett, hogy fel volt osztva a könyv bár néha megfeledkeztem róla és fura volt, hogy újra elmondta a dolgokat, amik az előző fejezetekben történtek. 

" – Oké – mondta Celaena, és egy kicsit hátrébb csúszott, hogy megvizsgálja a művét. – Nyisd ki a szemed!    Ansel engedelmeskedett, Celaena pedig rémült arcot vágott.    – Mi van? – kérdezte Ansel.    A lány megrázta a fejét.    – Attól tartok, le kell mosnod az egészet.    – Miért?    – Mert jobban nézel ki, mint én."

Nagy részét kitette a sivatagos sztori. Jól emlékszem, hogy a sorozatban sokat hivatkozik rá, hogy milyen durva kiképzést kapott a Csendes Orgyilkosoktól, így erre számítottam. Hogy majd dolgoztatják, gyötrik, stb. Erre nem. Jó egyáltalán nem bírtam volna, amit csinált, de volt neki azért ennél nehezebb kiképzése is, ne vicceljünk már! Meleg volt, nem élt luxus körülmények között, meg az a másik kis dolog, de ez egyáltalán nem volt szerintem durva. 

Ansel

És itt elérkeztünk a zavaros gondolataimhoz, amit azért megpróbálok rendezni valamennyire. 
Tudtam, tudtam, hát persze, hogy tudtam mi lesz a vége! De mégis! Olvastam és közeledett és magamban már előre sikítottam. Neki is feltűnt már a dolog (nem az nyilván hogy nekem végem van :D), ettől én még rosszabbul lettem! Mintha egy gátban lévő lyukat egy ujjal betömött volna, de én láttam (mivel olvastam a többi könyvet természetesen), hogy már egy merő repedés az egész gát és mindjárt zúdul a víz. Elnyeli Celaenát. Sírtam. Ideges voltam. Remegtem. A vége teljesen odavágott.


Imádom a borítót! Hiszen kék és lila, amik a kedvenc színeim és teljesen passzol a történethez. 

A sorozatból, ez tetszett a legkevésbé Sam miatt, de úgy érzem muszály volt elolvasnom, a kis információk miatt és, hogy még több időt tölthessek velük. Szóval, igen király könyv nagyon tetszett, csak hát nem annyira, mint a többi.

10/8

Olvasd el!

Richelle Mead: 1. Vámpírakadémia

"Könnyű figyelni, ha senki sem veszi észre az embert."

Miután elolvastam ezt a könyvet, nem akartam blogbejegyzét írni róla, de aztán rájöttem, hogy Könyvmoly Párbaj listámon rajta van így muszáj lesz. Itt is van.
A Vámpírakadémia Richelle Meadtől a Vámpírakadémia sorozat első része.

Történet:

Történetünk ott kezdődik, hogy a két éve bujkáló Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt elkapják az őrök, Dimitrij Belikov vezetésével és visszaviszik őket a Montana erdőségeiben megbúvó Szent Vlagyimir Akadémiára. 
Mialatt szökésben voltak, sok minden megváltozott. Lissa helyett új mora van a királyi sarjak figyelmének a központjában, Mia. Mia nagyon utálja Lissát, visont az utóbbinak fogalma sincs róla miért. 

Roset játszó Zoey Deutch

Rose büntetést kapott a szökésért. Próbaidőre tették, vagyis egy kihágás és repül az iskolából, szobafogságot kapott és, amikor nem órákon van, akkor különórákat kell vennie a jóképű új testőrtől Dimitrijtől. És akkor még örülhet, mert legalább  nem rúgták ki, amit csak a különleges kötésnek köszönhet Lissa és közte.
Reménykednek, hogy most elég lesz a diákokkal és a szokásos iskolai dolgokkal megküzdeniük és nem ismétlődik meg az, amiért megszöktek. De természetesen tévednek...

„Időnként magányosnak fogjuk érezni magunkat. Időnként el kell halasztanunk a szórakozást. Lehet, hogy nem tudjuk azt az életet élni, amit szeretnénk. De ennek így kell lennie. Megértettük egymást, megértettük, hogy másokat kell védelmeznünk. A mi életünk soha nem lesz könnyű.” 

Vélemény:

Jó volt, tetszett. 
Rövidebb, mint gondoltam. 
Érdekes volt, szokatlan. 

Lissát játszó Lucy Fry

Valamiért végig olyan érzésem volt, mintha egy kiegészítő könyvet olvasnék, mert az eredetinek Lissa a főszereplője. Nyilván tudom, hogy ez az eredeti, de Rose tipikusan A Barátnő, akinek a szemszögéből, nem látjuk a dolgokat maximum kiegészítő kötetekben. Lisa volt a főszereplő, nem Rose. Ez tette szokatlanná számomra, de tetszett. 
Már korábban láttam a filmet, így nem értek meglepetésként a dolgok, de az már elég rég volt, nem emlékeztem mindenre. Szerintem a film is jó lett belőle, nem emlékszem, hogy nagyon megváltoztatták volna. 
Egyáltalán nem éreztem klisésnek, vagy szokványosnak, pedig arra számítottam. 
A történet nem volt kimondottan izgalmas, de unalmasnak se mondtható a vége is meglepő volt (lett volna). 
Rose igazi kemény lány, aki ha beszólnak neki, vagy estleg Lissának, akkor már ugrik is és üt, talán fenyegetőzik kicsit még előtte. Nem sajnáltatja magát. Mindennél fontosabb neki Lissa.

"Lissa mindig is rendszeresen járt misére. Én nem. Nekem volt egy határozatlan idejű megállapodásom Istennel: én hajlandó vagyok hinni benne – már úgy nagyjából –, amíg ő hagy engem aludni vasárnaponként."

Lissa gyenge kis hercegnő, nagy hatással van rá bármilyen bántás, nem bírja, ha ártatlanok, mondjuk állatok szenvednek a közelében. Igazán jó szíve van, de könnyen kiborul, tényleg érzékeny. Ennek ellenére ő is megtenne bármit Roseért.

"– Tavaly dolgozatot kellett írnom Oroszországból és a Szovjetfúzióból.– Szovjetunióból."

A szerelmi szálak tetszenek. Lissáé egyértelműen. Roseé már kicsit nehezebb kérdés, de igazából nem volt vele bajom, kiváncsi vagyok mi lesz a továbbiakban vele. 
A bonyodalom a már pár könyvből ismert, elavult kormányzás, ezért veszélyes ellenség. Ez nem új, de meglátjuk mit hoznak ki belőle. 
Elolvasom a következő részt is.

"És időnként, ha nagyon szerencsém volt, egyenesen rám mosolygott. Valódi mosollyal, nem pedig azzal a gúnyossal, ami a bőven osztogatott szarkasztikus megjegyzéseinket kísérte."

A vámpírok a könyvben:

A könyvben három fajta vámpír van. 
Az elsők a Morák, ők a nemesek, Harry Potteresen mondva ők az aranyvérű vámpírok, közülük kerülnek ki a királyi családok. 
A másodikak a Dampírok, akik egy mora és egy ember vagy egy mora és egy dampír gyerekei. A dampírok elsődleges feladata, a morák védelme, ők a testőrők. 
A harmadik faj maga szolgáltatja a bonyodalmat, ugyanis ők a rossz vámpírok, az ellenség, a strigák. A strigák olyan vámpírok, akiket vagy megharapott egy striga vagy maga akart strigává válni, ezért megölt egy embert vérszívás közben. Ők vadásznak a morákra, ezért azok egyre fogynak, de a dampírok testőr lévén meg még gyorsabban. 


10/8

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

"Anya mindig azt mondja, mindegy, milyen szegény a' ember, mindegy, hogy módos vagy éppen nincstelen, hogy a küszöböt rágja, vagy a templomban egerészik, a legjobb dolgok a' életben ingyen vannak."

Történet:

15 éves Carey egy lakókocsiban él, egy nemzeti park közepén, 6 éves húgával Jenessával és mentálisan beteg anyjával, aki időnként hónapokra eltűnik. 

Itt élnek 10 éve. Ez alatt az idő alatt 2-szer, ismétlem összesen 2-szer (!!!) voltak lányok a városban. 1-szer ők is mehettek vásárolni, 1-szer pedig Jenessát vitték pszihológushoz, mert abba hagyta 5 évesen a beszédet és az anyjuk nem tudta miért. De a lányok jól tudják, hogy miért csak Carey nem hajlandó róla tudomást venni, Jen meg ugye nem beszél. 

A könyv elején az anyjuk már nagyon rég van távol, ilyen hosszú időre még sose ment el. Kezdenek kifogyni a kajából, ami sosem volt sok, és főleg nem változatos, főként konzerves babból állt. Ekkor talál rájuk egy férfi, aki az apjuknak mondja magát és egy szociális gondozó nő. Van náluk egy levél az anyjuktól, amiben elmondja, hogy ott hagyta a lányait az erdőben és nem tudja tovább a gondukat viselni (mintha eddig azt tette volna!?). 

Akarva akaratlan velük mennek a valós világba, amit Jennessa szinte sosem látott, Carey meg szinte teljesen el felejtett. Jen könnyebben alkalmazkodik, mert még kicsi, de Carey-nek komoly próblémákkal kell szembenéznie. 

Közben a múlt elhalgatása egyre lehetetlenebbé válik számára, de, mi lesz ha kiderül? Ha kiderül mi történt azon a fehér fényes éjszakán? 

Vélemény:

"Én is ölni tudnék azért a hamburgerért meg trumixért, ami, ha jól emlékszem olyasmi, mint egy iható fagyi. A hamburgerről és sültkrumpliról nem sokat tudok. A hamburger nevéből kiindulva csak finom lehet, jó nagy falatokban kell enni, hamm-hamm. A krumpli mókás szó, és sütve minden finom, úgyhogy ez egy mókás sült valami lehet, amit a hamburger mellé kell enni."

Ez a könyv, hűha. Nem volt nekem való. Határozottan nem készültem fel rá és nem számítottam, hogy ilyen lesz.

Kölcsönbe kaptam egy barátnőmtől, de a fülszövegen kívűl, nem volt hajlandó elárulni mást róla, így nem tudtam mire számítsak. Azt hittem ilyen laza kis sztori lesz, nyomozás, talán kis krimi. Bár molyon is többször megnéztem a fülszövegét, de valahogy a címkéket nem láttam meg, hiszen sosem nézem. Pedig itt kellett volna. Akkor észrevettem vona, hogy nagyon másról szól a könyv, mint gondoltam. Ezek a hozzás tartozó címkék: családon belüli erőszak drog gyermekbántalmazás ifjúsági magyar nyelvű regény.

Hát igen így kicsit ledöbbentett a könyv.
Sosem olvastam még ilyet. Nem az én műfajom. Nevetni, szórakozni, kikapcsolódni szeretek egy könyvön. De ez teljesen letaglózott.

"Hallgatással válaszolok, és máris megízlelem a csend hatalmát. A szavak fegyverek. A fegyverek erősek, akár csak a ki nem mondott szavak. Ahogyan a nem használt fegyverek."

Maga az alaphelyzet. Egy erdőben élnek 10 éve !!!! Az anyjuk rendszeresen magára hagyja őket, hetekre, hónapokra. És ez a legkevesebb és a legjobb, amit tesz, komolyan. És miért? Mert beteg, drogfüggő, ezért ilyen helyzetbe hozza a gyerekeit, akik élhetnének jobban!

Voltak olyan részek benne, aminél legszívesebben takaró alá bújtam volna és ott ismételgettem volna magamban, hogy "velem ez nem történhet meg, velem ez nem történhet meg!". Nagyon durva ez a legjobb szó, amit találtam rá, durva. Durva és undorító és szegények és fúj már!! 

" – A zene híd – mondja anya, a met füstje bekúszik a hegedűm húrjai alá, a kottáim úgy függnek a faágakon, mint díszek egy karácsonyfán. – Összeköti a' embereket valami feljebbvalóval, a zene kimondja azt, ami kimondhatatlan."

Jó ezt most nagyon értelmesen megfogalmaztam.

Kiakadtam, de mentségemre legyen mondva, hogy ez az első könyv, amit olvastam és ilyen kemény témát taglal. Biztos vagyok benne, hogy ennél vannak sokkal durvább sztorik és könyvek, de az én kis lelkemnek ez is több volt, mint elég.

Mivel eddig csak nyafogtam, most igykszem azt félretenni és írni valami, elfogadható véleményt.
A szereplők jól kidolgozottak, van, akit a szívedbe zársz (Jenessa) van, akire felnézhetsz (Carey) és van, akit utálhatsz (az anyjuk). Az apjuk is egy szimpatikus karakter, igazán igyekszik meg minden. 

Ennyi ennél többet nem tudtam összeszedni róla.

10/5 (tényleg kiakadtam, de a kivitelezés a lehető legjobb)

Sarah J. Maas: Üvegtrón 2.: Éjkorona

Aki, nem olvasta az Üvegtrónt az NE olvassa el, mert SPOILERES, arra nézve!

"– És milyen jellegű munkát végez a nagybátyámnak? (..)Celaena visszamosolyogva így válaszolt: – Elkaparom az ellenségeit ott, ahol soha senki nem fogja őket megtalálni."

Történet:

Celaena a király bajnoka lett, de nem hajlandó a királyért gyilkolni, ezért áldozatai halálát megjátsza. Ha ez kiderül, az nemcsak Celaenára, hanem szeretteire is halálos lehet. Az ő érdekükben nem mondja el senkinek, hogy a halottakat nem ő ölte meg, hullaházból lettek szalasztva, az áldozatok, messze földön élnek és virulnak továbbra is. Ekkor viszont érdekes megbízást kap. Archert, egykori ismerősét kell megölni, mert állítólag lázadó szervezetet irányít. Neki a halálát viszont nehezebb lenne megjátszani, hiszen Résvárban él és közismert ember, de lehet, hogy mégis meg kéne ölnie? Vagy olyan információkkal rendelkezik, amikre szüksége van Celaenának? Mindeközben a szívét is odaadja valakinek, és nyomozást folytat rég elfeledett titkok után, ha tetszik neki, he nem.

"– Csodálkoznál, hogy az emberek milyen könnyen azt látják, amit látni akarnak."

Vélemény:

IMÁDTAM! Jó ez nem fura a legtöbb könyvről ezt mondom, már kezd unalmas lenni, de mit tegyek, ha egyszer csupa csodálatos könyvet olvasok? 

Az eleje viszonylag lightos volt, kis kémkedés, szerelem alakulása, nagyon tetszett, aztán a felénél felpörögtek a dolgok, és hát megkezdődőtt az öldöklés. Tudtam, tudtam, hogy annak a bizonyos nagyon rövid fejezetes beszélgetésnek, még nagyon rossz vége lesz:

"– Nem fogja megérteni. És ha átlépi a határt, akkor már nem lesz semmi, ami vissza tudja őt tartani."

Pontosan, akkor senki se állíthatja meg,  mert ő az egyik legkirályabb főszereplő a könyves világban!

Hihetetlen mennyi titok van ebben a történetben! Az előzőben és itt is, folyamatosan nyomoz. Találkozhatunk még több sötét elhagyatott folyósóval, szörnnyel, rémjellel és sajnos vérrel, de ezen túl tudom tenni magam.

Több romantika volt benne, mint az előzőben, ez tetszett. És az is, hogy Celaenát nem változtatta meg, nem lett puhány vagy liba.

Chaolt imádtam! Előzőben is neki szurkoltam, így amikor Doriannal "járt" akkor kicsit elszontyolodtam, de tudtam, hogy valamikor eljön majd Chaol ideje is. :))) Olyan cuki volt végig! Ő tényleg mindent megtett!

"– Csupán annyit akarok mondani, hogy néhanapján szívesen megennék egy csokitortát.A kapitány behunyta a szemét.– És egy almás sütit, egy vekni kenyeret, egy jó adag marhasültet, egy halom kekszet és egy…Celaena ekkor finoman fejen rúgta, de Chaol nevetve elkapta a lábát, és nem engedte el, hiába próbálta kiszabadítani.– Nem túloztam, és ezt te is nagyon jól tudod, Laena.– És ez miért baj? Nem érdemeltem ki azt a jogot, hogy annyit egyek, amennyit és amikor akarok?"

Celeanát még jobban megszerettem. Most megismerhettük több oldalát is. Eddig nagyon még nem láttuk őt ilyen helyzetben, mint itt az, körülbelül a felénél nagyon durva volt, most bebizonyította, miért volt/van ő a leghírhedtebb orgyilkos. Egyáltalán nem irigylem szerencsétlent, se azt aki ilyenkor megpróbálja az útjár állni, mondjuk Chaollal azért nem így bántam volna.

Éppen olvastam, amikor kiírták, hogy meg fog jelenni a 4. rész, ezért elolvastam a hátulját és hát kár volt. Mert olyan Spoiler van rajta, hogy teljesen lefagytam, azt hittem, hogy a 3. rész poénját is lelőttem ezzel, de aztán olvastam, hogy ezzel a nagyon megdöbbentő fordulattal van vége a 2-nak. De így is, hogy előre tudtam, wow! Tudtam, hogy van valami titok, na de ez! És, hogy a francba titkolta eddig?

"Átlépte a határt."

Mindjárt kezdem is a következő részt.

10/9,5(szigorú vagyok jobb volt az előzőnél, de tud ez még jobb lenni!)

Olvasd el!

Marie Lu: Legenda

"Esküszöm, hogy a hatalmas Amerikai Köztársaság hűséges állampolgára leszek. Becsülettel szolgálom Első Polgárunkat, híven támogatom a Kolóniák elleni összefogást, és fogadom, hogy a küszöbönálló győzelmet legjobb tudásom szerint elősegítem."

A Legenda Marie Lu Legenda című sorozatának az első része. További kötetek: 2. Születet tehetség, 3. Bajnok.

Történet:

"De annak sosincs jó vége az utcán, ha beleesik valakibe az ember. Ennél veszélyesebb gyengeséged már nem is lehetne, azt leszámítva, hogy a családod karanténban reked, vagy egy csellengő árvát veszel a gongjaidba."

A könyv Day és June szemszögből írodott. Történetünk egy disztópia, a két részre, a Köztársaságra és a Kolóniákra, szakadt Ameriában játszódik. A két rész hadban áll. Főhőseink minkette a Köztársaságban élnek, de igen különböző életük van. Day ahol tudja, kárt tesz a köztársaságban, lop, rongál, betör és ezzel a legkeresettebb bűnöző lesz. De mindeközben igyekszik segíteni a Lake szektorban, vagyis az egyik nyomor szektorban élő családját. June a Rubin szektorban az egyik gazdag szektorban él, mindene megvan anyagilag, de meghaltak a szülei, így a százados bátyja a mindene. Így amikor a bátyját meggyilkolják és a legfőbb gyanúsított Day lesz, akkor megfogadja, hogy bosszút áll. Mindeketten rendkívűli szellemi és fizikai erővel rendelkeznek, remek a megfigyelési képességük és bármit megtennének a szeretteikért. De a Köztársaság több sötét titokot rejteget, mint gondolnák.

Én és a könyv:

Sok helyen láttam már, hogy milyen jó meg ilyenek, de eddig nem nagyon jutottam el az olvasásáig. Aztán megláttam,hogy bent van a sulikönyvtárban, ezt egy jelnek vettem és elkezdtem olvasni. 
Nem szertem a disztópiákat. Beavatottnaak csak az első része tetszett, Éhezők viadalának is bár ott konkrétan nem bírom elolvasni a 2. részt. Túl nyomasztóak, nem az én világom. 

Ne de ez! 

Vélemény:

"Összpontosíts, emlékeztetem magam dühösen. Aki pánikba esik, az meghal."

Day

Az elejétől láttam, hogy ez nem olyan, mint a többi. És nagyon nagyon tetszett. 
Érdekes volt, izgalmas, fordulatos, a főszereplők fantasztikusak és magabiztosak! Igen még a lány is pedig ők általában nem tetszenek, mert olyan kis semmilyenek vagy kimondottan idegesítűek (tisztelet a kivételnek, Tessa, Celeane). 
De June bámulatos, nem nyafog, a sarkára áll, nem értetlenkedik túl sokat, logikusan gondolkodik, kitartó.

"Rám néz. Hiába van sötét, nem bírom levenni róla a szemem. Az eső tisztára mosta az arcát. A véres csík kiázott a hajából. Csak néhány horzsolás látszik rajta. Úgy néz ki, mint egy angyal, még ha csak egy bukott angyal is."

Dayt imádom, rosszfiú, de jó cél érdekében, helyes, ügyes, okos, törődő, kitartó.

"– Ugye te nem fogsz elhagyni? Velem maradsz, nem úgy, mint Anyu és Apu. Metias megcsókolta a homlokomat. – Örökkön-örökké, kicsim, amíg már eleged lesz belőlem, és unni fogod a képemet."

Imádom amikor a szereplők megfigyelő zsenik! Olyan felüdölés amikor a terv nem a hülyeségük miatt megy fuccsba! 

"Ha lázadni akarsz a rendszer ellen, kezdd el belülről bomlasztani! Sokkal többre mész, mint aki kívülről próbál meg küzdeni ellene. És ha úgy döntesz, hogy teszel valamit, én is benne akarok lenni!"

A történet nem sablonos és nagyon izgalmas. 
Nem kimondottan vicces, de a többi körülmény ezt kompenzálja. 
A környezet szokásos disztópia, elnyomó nagyfőnök, tudatlan emberek, szinte robot katonák, megszervezett élet, kísérletek és lázadók. 
Nagyon nagyon tetszett. Szerintem, ha ez így folytatódik akkor kedvenc gyanús lesz a trilógia. 

Várom a következő részt.

10/9 (csak, mert disztópia)OLVASD EL!

Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

A történet a Szívzűrterápia strébereknek után játszódik, ami szintén fantasztikus el kell olvasni, de ez anélkül is érthető, viszont Spoileres az első részre nézve (nem mintha nem tudná kitalálni mindenki, hogy mi szokott a LOL-os könyvek vége lenni)

Történet:

A főszereplőnk Libby Garret, Avery Shawnak (az előző rész főszereplője) a legjobb barátnője, a tudóscsapat tagja. És nem mellesleg Owen függő. Egy éve járnak, de ezt Owen nem hajlandó kimondani, nem mondja el senkinek, egyszóval titkolja. A lány mégis a megszállotjává vált, mert szerinte egy duci, kocka lány (saját jellemzése) nem kaphat jobbat a kosaras, tökéletes testű Owennél. De a kapcsolata nem egészséges, ugyanúgy elrontja, mint másokat a drog. Elhanyagolja a barátait, a családját és teljesen elveszíti eredeti személyiségét. Ezt megelégeli Avery és a kockakommandó és segíteni próbálnak neki. Ennek a része, hogy Avery megkéri a főnökét a fiatal (20 éves), húgát egyedül nevelő Adam Koeppet, hogy csinálja Libbyvel végig a függőknél használt 12 lépéses leszoktatást. Adam igent mond. De Libby tényleg le akar szokni? Képes lesz e újra önmaga lenni? És miért kezdi megkedvelni Tahó Presszós Adamet? 

Vélemény:

Imádtam! 

Ez is beszált a kedvenc LOLos könyveim közé, a Cinder és Ella, a Segítség, Youtubesztár lettem és a Szívzűrterápia strébereknek mellé(hogy csak a legkedvencebbeimet említsem). 

A történet LOL-os könyv révén (tisztelet a Cinder és Ellának abban már azért van valami) nem egy nagy cucc. Hasonlít a Szívzűrterápia strébereknekre, nemhiába azonos az író, a szereplők és ennek is egy tudományos kísérlet általi szívgyógyítás az alapja. Nagyon vicces, vannak benne megkapó jelenetek. 

Ami Libby és Adam között van nagyon édes, nem éreztem mesterkéltnek, főleg nem Adam részéről. Libbyéről se annyira épp csak egy cseppet, sokat segített a hitelességen a limuzinos jelenet.

Szóval igen imádtam a könyvet, szokásos gyenge sztoritól eltekintve (ami annyira nem volt most gyenge, csak hát kiszámítható, na!), de attól még mindig tetszik ez a gyógyítsunkbeszívettudománnyal dolog. 

Szereplők:

Adamet egyszerűen imádom! Cuki és hűséges és lovagias és törődő és awww ❤️❤️
Nagyon felnőtt és mindenkit többre tart magánál (jó Owent nem) főleg a testvére boldogságát és jövőjét. A magabiztosság és önértékelés dologban Libbyvel igazi vak vezet világtalant helyzet alakult ki. 

Libby igazi jellemfejlődésen megy át és nem csak légből kapottan, hanem nehezen veríték árán. Jó abban a vèleményem még ingadozik, hogy mennyire is volt komoly a problémája, de többnyire a komoly probléma volt felé hajlok. Hatalmas személyiség (amikor van neki) a cicás pólóival és sajátos szóhasználatával ("neoncica jó arc"), mindent megmond ami eszébe jut, őszintén (jó nem annyira őszintén és mindig, mint Adam) amikor a legelején megdicsérte Adam mosolyát Owen előtt, akkor ez nyilvánvaló lett. De amikor épp maxon volt a függősége, minden jelenetben felpofoztam volna párszor.

A szülei nagyon jó fejek vicces, ahogy folyamatosan húzzák szegényt :D :D 

A mellékszereplők fantasztikusak. A támogatásuk és a humoruk tette még jobbá ezt a könyvet. 

Adam húga, nagyon kedves és kemény csaj. Amikor feldíszití... akkor rendesen elérzékenyültem.

Owent nem teljesen rossz arc. Csak egész egyszerűen nem érti, hogy amiket tesz vagy nem tesz miért fájnak Libbynek, ő nem akar direkt ilyen, lenni, mert nem is látja mit csinál és az miért rossz. De igyekszik, magát viszont nem változtathatja meg.

Idézetek:

"Szép vagy. Próbáld ezt észben tartani."213. oldal

"Nem csak simán jó arc vagy, hanem neoncica jó arc!"
364. oldal

"Nem szeretnék olyan sráccal járni, aki azért éri be velem, mert élvezi, hogy többnek érzi magát mellettem. Én olyan sráccal akarok járni, aki mázlistának tartja magát, amiért velem lehet. Aki szépnek lát kívül és belül."373. oldal

"Tiszteld önmagad! És követelj másoktól is tiszteletet! Azt érd el, hogy önmagadért imádjon valaki, nem azért, amit tenni tudsz érte."

"Pontosan tudom, milyen annyira vágyni valaki más szeretetére, hogy inkább hagyjuk, hogy tönkretegyen, csak szeressen."119. oldal

"Miért mindig a tahókra buknak a csajok? Minden lány, a szép, a csúnya, a kedves, a bunkó, a bizonytalan, a magabiztos, az okos, a buta – mind egyforma.Ha belökünk egy csajt a pasikkal teli szobába, és arra kérjük, válasszon, ő egészen biztosan a legönteltebbet, legbunkóbb, legönzőbb,legarrogánsabb, legprimitívebb alakot fogja választani."

Értékelés: 10/9*

Olvasd el!

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

A VII. Könyvmoly Párbajon az első olvasónaplóm:

A Harry Potter 8. része, vagyis a Harry Potter és az elátkozott gyermek nem egy regény, hanem egy színdarab szövegkönyve.

Történet:

A történet 19 évvel később kezdődik, amikor Harry középső gyereke, Albus iskolába megy. De nem nézzük végig a napjait éveit, hanem egy pár kisebb jelenet múlva a beosztásról, roxfort expresszen való barátkozásról, máris a történetünk tényleges kezdetére ugrunk Albus negyedik évének a kezdetére. A minisztérium talált egy évekre vissszavivő időnyerőt. Erre tart igényt Amos Diggory, hogy visszahozza Cedricet. Harry nemet mond letagadja, hogy van időnyerő és az időt egyébként se szabad megbojgatni. De Albus ezt meghallaja és elhatározza, segít Amosnak és kijavítja apja hibáját, megmenti Cedricet. De az időt nem szabad megbolygatni! Mi lesz ha sikerül nekik? Egy nagyon kicsi beavatkozás is teljesen felboríthatja az időt és minden rosszra fordulhat. A sötét erők ébredeznek. Voldemortnak lehet, hogy van gyereke? Helyre tudják hozni elkövetett hibáikat, vagy már túl késő? Senki se mehet vissza a múltba súlyos következmények nélkül. És végképp nem változtathatja meg azt.

Vélemény:

Igazából ez a 2. olvasásom, mert angolul, már elolvastam, amikor megjelent.
Nagyon nagyon tetszett. 

Nem, egyáltalán nem olyan, mint az eredeti részei. Annak megvolt a maga hangulata egy könyv egy év, iskolába járás, mindent kidolgozott szép lassan. Viszont itt már mindent tudunk, szóval valami teljesen új kellett. És sikerült? 

Hát persze, hogy sikerült! A történet pörgős, izgalmas, folyamatosan történik valami, azért is, mert ugye ez egy színdarab. Engem egyáltalán nem zavart. Más volt ugyan, de az egész teljesen más, mint az eddigiek. Ez nem is igazán folytatás, hanem olyan, mint egy kiegészítés azoknak, akik még mindig nem tudták elengedni a könyvet, megtudhatják mi történt velük 19 évvel később. Olyan kis semmiségekkel de érdekes dolgokkal egészíti ki a sorozatot, mint például a Büfés boszorkány. 

Albust nem bírtam. Az elején nagyon nem, csak így néztem, hogy ennek meg mi baja? Előbb még normális volt! Amit az apjával művel kicsit túl megy szerintem a szokásos kamaszos hisztin, jó nehéz lehett a nagy Harry Potter fiaként felnőni, de nem ennyire.

Scorpiust imádtam, nagyon szerethető és vicces személyiség volt, igazán megnevelhetné Albust. Tetszik, hogy a saját személyes tragédiái és a róla terjesztett rosszindulatú pletykák ellenére is nagyon, pozitív. Ő képviseli az észt és az óvatosságot a könyvben.

Augurán

Harryt megértem. Jó nem a legjobb apa (főleg amikor Scorpiusról van szó), de nagyon igyekszik és tényleg nem volt apja akiről mintát vehetett volna.

Draconak megbocsátottam, a 7 könyvnyi gerinctelen viselkedését. Nem szeretem, de legalább, már nem utálom.

Ron az eddigi legjobb formáját hozta nagyon vicces volt és nagyon aranyosak Hermionével.

Szerintem elég komor hangulata van, szóval, aki a 7. rész Happy Endjét nem akarja megtörni, ne olvassa el! De ettől, még nagyon jó.

Én nagyon örülök, hogy elolvastam, mindkét nyelven. Nem olyan jó , mint az eredeti, mert ott pont a hangulat tett pontot a nagyszerűség i-jére, de attól még ez is remek lett, nagyon kár lett volna kihagyni.

Idézetek:

"HARRY: A szeretet vakká tesz. Mindketten úgy jártunk, hogy nem azt adtuk a fiunknak, amire szüksége volt, hanem azt, amire nekünk szükségünk volt. Miközben buzgón próbáltuk átírni a saját múltunkat, tönkretettük az ő jelenüket."

"RON: Csináltál valamit a hajaddal? HERMIONE: Meg szoktam fésülni. RON: Nagyon… jól áll a… fésülés."

Értékelés: 10/9

Olvasd el!

VII. Könyvmoly párbaj

Miután megláttam, hogy van olyan, hogy Könyvmoly Párbaj és pont most kezdődik, gondoltam idén én is részt veszek rajta. Aki nem tudná mi ez és érdekelné itt hosszasan kifejtik, én is mindent innen néztem:

http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2016/10/konyvmolyparbaj-7.html

Én a 7 könyv elolvasását+ olvasónaplót vállaltam így elsőre. Az olvasónaplókat ide a blogra fogom felrakni, de azthiszem fent lesznek a könyvmoly párbaj oldalán is.

Végül jöjjön a legfontosabb vagyis a könyvek. 

A listáim (az A listát tervezem teljesíteni a B-n lévő könyvek tartalékok amire cserélhetek, ha valamelyik nem jönne össze):

A:

Richelle Mead: Vámpírakadémia 

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona

Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek 

Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat! 

Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

B:

Marie Lu: Legend – Legenda

Csendes Nóra: Zápor utca

Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése 

Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve

Gayle Forman: Hová tűntél?

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

Meg Cabot: Suzie és a szerelmes kísértet

 Frissités: Kicseréltem a Rémálom ügyet (olvastam de nem tudok róla értékelést írni úgy érzem) a Legendára. És a Viszlát és kösz a halakatot a Ha megtalálszra.