Könyvfesztiválon jártam

Elmentem életem első Könyvfesztiváljára. Természetesen előtte szépen mindent elterveztem (csak azt nem, hogy mit veszek), dedikálások, találkozók. Mindent sikerült teljesítenem, amit akrtam, még többet is.
Nagyon jól éreztem magam végig. 

Kicsit hamar odaértem, így háromnegyed tízkor, amikor óvatosan beléptem az épületbe, azzal a lendülettel küldtek is ki, mert még nem nyitottak meg. 
Jó akkor várakoztam kint egy darabig. Szerencsésen összefutottam @Biry-vel és pár másik mollyal (akik később az ajándékozos molytalit csinálták), így hozzájuk csatlakozva sikeresen megtaláltam a főbejáratot (egyedül valószínűleg bolyongtam volna egy jóó darabig). Akire vártam, még nem volt ott, ezért elindultam felfedezni a helyet. 

Eközben véletlenül pont rábukkantam az On Sai dedikálásra (tényleg véletlenül azt se tudtam hol vagyok), be is álltam azonnal a sorba. Álltam ott vagy két percig, amikor befutott egy másik könyvfesztiválos „programom” Kalcsó Krisztina és Tóth Írisz személyében (ők csinálják instagrammon a Hunbooks oldalt), velük akartam találkozni, de nem beszéltünk meg semmit, majd összefutunk, hát össze is futottunk. Így már sokkal élvezetesebb volt a sorban állás, főleg, hogy közben befutott, akire vártam, és találkoztam még árnyvadászokkal is. Dedikáltattam On sai-nál az Apa, randizhatok egy lovaggal könyvem és kaptam könyvjelzőt :D. 

A sorban állva felfedeztem a következő progmamom helyszínét a LOL piknikét. Így sajnos otthagytam mindenkit akivel sorban álltam és mentem a piknikre. Jó volt, szereztem csomó könyvjelzőt sok olyat is, amit az író dedikált, hoztam a barátnőmnek is. Viszont nem maradhattam sokáig, várt az Árnyvadász találkozó. 


Én eddig egyetlen találkozón voltam, a télin, amikor maximum 12-en voltunk (persze az is nagyon jó volt), hát most sokkal többen. Beszélgettünk, ismerkedtem, kiengedtem kicsit a fangirl énem ámokfutni, megint árnyvadásszá avadtak most boszorkánykövet is kaptam. 


Közben egyszer kiugrottam, hogy beszerezzem a várva várt és előrendelt Vakmerő boszorkányt. Erre vártam már az előző rész megjelenése óta, ami már több, mint egy éve volt. De végre itt van, megkött és nemsokára neki is állhatok olvasni! 


Az árnyvadász találkozó sztárvendége Rácz-Stefán Tibor volt. Érdekes volt a beszélgetés vele, tetszett. 


Ezután többen átmentünk a talákozóról a Para-Piknikre, amit a Blogturné klubosok szerveztek. Rég szerettem volna már találkozni @deszy-vel mert követem az oldalait és nagyon szeretem és most sikerült is! Meg is kérdezhettem, amit már rég tudni szerettem volna, vagyis hogy, hogy tud minden nap ilyen rendeteget posztolni. Más érdekességeket is megtudtam a Blogturné Klubról, örülök, hogy elmentem.

Sajnos hamar leléptem (miután megtudtam,a mit akartam :D) és mentem Időfutár dedikálásra. Onnan Gaura Ágnes dedikálásra. Utána véletlenül belefutottam Vivien Holloway dedikálásába, így ha már ott voltam megvettem a Vinie Langton sorozat hiányzó részeit és dedikáltattam is, sőt fotó is készült, sajnos egyetlenként a dedikálások közül, de legalább erről van. 
Utána zárásként a programok közül dedikáltattam Szabó Tündével az Alibit és kaptam csokit, karkötőt és beleolvasót az 5. részből. 


És ebből a beszámolóból eddig feltűnően kimaradtak a könyvek. Nem vettem egyet se(a Vakmerő boszorkányon kívűl)? Ó, dehogynem! 


Egyik árnyvadásztól megvettem az Édesemet kezdésként. 


Aztán ugye a már említett Vakmerő boszorkányt a Maxim Kiadótól. 


A KMK-nál nem terveztem semmit venni, mert már így is várom a Rubinpöttyös akciókor rendelt csomagomat, de nem bírtam ki és megvettem az Esővágyat és a Hollófiúkat (és kaptam ajándékba nyakláncot). 


A Fumax-nál úgy mentem oda a pulthoz, hogy csak az Elveszett emlékek volt nálam, de aztán benéztem a pult mögé és megvettem a második részét és az Assassin's Creed Reneszánszt is (és kaptam könyvjelzőt). 


Gaura Ágnes dedikálás után csak az Attila koporsóját vettem volna meg. Már olyan közel voltam, hogy a Könyvhéttől eltérően, amikor 3 könyvet vettem a Delta Visionttől pedig egyet se terveztem, most csak egy könyvet vegyek, de végül rábeszéltek (nem volt nehéz) az Embertelen jóra és a Napnak fényére. Egész jó áron megvettem így mindhármat. A Napnak fényét véletlenül még dedikáltatni is sikerült. Itt is kaptam könyvjelzőt. 


Utána (Vagy előtte? Nem jó, mondhatni borzalmas az emlékező tehetségem) a Főnix Kiadónál, mint mondtam megvettem a 3;3,5;4;5. Vinie Langton történetet illetve a 3,5-öt ajándékba kaptam. És találjátok ki, mit kaptam itt még? Hát könyvjelzőt! 


Végül, amikor a pénztárcám már az utolsókat rúgta, megvettem a Papírmágust a Gabo Kiadónál. 


Így 15 könyvvel jöttem haza (bár a Vivien Holloway könyvek igen vékonyak), rengeteg könyvjelzővel és élménnyel (meg fáradtan, egész nap vagy a földön ültem magam alá felhúzott lábbal (kényelmetlen) vagy sorban álltam, esetleg sétáltam). 


Remélem jövőre is eljutok ide.

Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István: 1.: A körző titka

"Tudod, Zsófi, azt hiszem, nekem még nem volt egyetlen normális barátom sem Szeged előtt."

Az Időfutár eredetileg egy ifjúsági rádiójáték volt a Kossuth rádióban, amit Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea írt át 6 részes regénysorozattá. A Tilos az Á Könyvek kiadó adta ki. Én most az első részről írok, de mivel már az összeset olvastam és imádtam, nem sokára jön a többi is.

Történet:

A első rész történet egy átlagos lánnyal Hannával kezdődik, aki a szüleivel épp most költözött a fővárosba Szegedről az apja munkája miatt. 

Hanna utálja a folytonos költözést és Szegedről különösen nem akart eljönni, hiszen ott él a legjobb barátnője Zsófi. Zsófi szuperokos, és kereksszékes. (Ez kicsit fura leírás volt, de tényleg ez a kettő legjellemzőbb tulajdonsága, nem mintha a kerekesszékesség tulajdonság lenne, de értitek.)

Amikor megérkeznek furcsa dologra lesz figyelmes, nem arra, hogy lomtalanítás van, bár ez is része a dolognak, hanem arra, hogy egy öreg guberáló az egyik szemétkupacban turkál, talál valamit, beszélni kezd hozzá és az a valami válaszol. 

Aznap megtalálja azt a valamit az utcán és kiderül, hogy az egy rozsdás körző és látszólag képtelen bármiféle hangkiadásra. Ekkor kezdenek érdekessé válni az események. Mi köze van a rejtélynek a szabadkőművesekhez, Bécshez és a Sakkozó törökhöz? 

Hanna beleveti magát a nyomozásba az internet, Zsófi, az új osztálytársa, a hallgatag Tibi és az öreg ócskás (alias guberáló) segítségével. Miért tűnik úgy, hogy a titoknak Bujdosónéhez a rettegett töritanárhoz is köze van? 

"–Irány a Természettudományi Múzeum! – dirigált a dementor. – Hol van Ervin? – Itt vagyok! – hangzott a válasz a kanapé mögül.– Mit csinálsz te ott, fiam?– Fekvőtámaszozom – zihálta Ervin, akire úgy tűnik, máris nagy hatást gyakoroltak a cserkészek."

Miért kell mindenkinek az az ócska körző és miért nem tud Hanna se megválni tőle?

Vélemény:

Előszőr engem a borítója nyert meg, tetszett ez a fehér alapon egyszerű könyvhez kötődő ábrák meg nevek kinézet. Minden kötetnél külön kis kihívás volt nekem, rájönni, hogy miért is került egy-egy a borítóra. 

Még abban az időben olvastam, amikor épp csak elkezdtem sokat olvasni, körülbelül fél évvel a Szent Johanna Gimi első elolvasása után (mert utána fél évig újraolvastam őket körbe-körbe :D). És ez csak bíztatni tudott még több könyv olvasására, ezután már nem csak ifjúsági, gimis könyveket olvastam, hanem bejött az időutazás, történelem is.

Nagyon jó a stílusa, könnyed, egyszerűen olvasható, bár itt az első kötetnél még nem tetszett annyira.

"– Tudja, Hanna, a sakkban néha vannak olyan partik, mikor végig vesztésre kell állnunk ahhoz, hogy végül be tudjuk húzni a mattot. A legnehezebb játszmák egyike. Végig el kell tudni viselni, hogy bugrisnak nézzenek, ügyet lennek, vesztesnek, bolond hajléktalannak. De az nevet, aki a végén nevet."

A történet itt épp csak elindul, de itt is rengeteg a nyomozás, felderítés, izgalom. Olyan ez az első rész, mint egy társasjátékban az a rész, amikor valamit tenned kell (mondjuk 6-ost dobni az egyszerűség kedvéért), hogy egyáltalán elkezdhesd a játékot. Ez is ilyen. Meg kell fejtened, illetve Hannáéknak meg kell fejtenie titkokat, hogy belecsöppenhessenek a kalandba, ami csak a következő részben veszi kezdetét. Itt még végig szinte kiszállhatnának, de nem teszik, így a továbbiakban nem lesz más választásuk, mint végigjátszani. Ennek ellenére, hogy ez csak bevezető, máris izgalmas és nagyon rejtélyes.

"– Itt nem köpködünk, Kobak! – szólt rá a Mester.– Miért? – érdeklődött a fiú.– Mert ez egy kulturált város. Itt finom emberek laknak.– És mit csinál a finom ember a nyálával?– Lenyeli.– Fúj!"

A szereplők közül Hannát, Zsófit, Sándort bírom. Szabika, Edina, meg még pár iskolatárs túl egyszerű, erőltetett. Tibit se annyira bírtam. Bujdosóné is jó karakter, de természetesen nem szeretem.

"–Segítség!– a fiú feltépte az ajtót, és kirohant a lépcsőházba.  –Ervin?– hangzott kintről Bujdosóné meglepett hangja. – Mindig is tudtam, hogy rajonganak értem a diákjaim, de ez a reakció azért kicsit erős."

Nagyon tetszik az egész sorozatban, a történelmes szál, amit itt a bécsi nyomozás, a szabadkőművesek után. Sok mindennek én is utána olvastam, hogy mi volt tényleg úgy, mi fikció.

Az egyik legjobb a sorozatban és azt már itt is megtaláljuk, a humor. Hanna is humoros, a többi szereplő is. Végig röhögtem az egész könyvet, akkor is, amikor rosszul állt a szénájuk, mert a gonosz szereplők is viccesek és szorult helyzetben se veszíti el senki a humorérzékét.

" – Tudod, kik azok a szabadkőművesek? – Mi van?– A szabadkőművesek – ismételte meg Hanna.Tibi a fejét vakarta.– Akik… oda építkeznek, ahová akarnak?"

A vége viszont! Hihetetlen, hogy milyen függővége van! Szerencsétlenségemre még nem jelent meg a következő rész, amior olvastam, így várnom kellett pár hónapot. Ennek a résznek van az egyik legnagyobb függővége a sorozatban.

Nagyon szerettem ezt is, az egész sorozatot meg imádom, a kedvencem lett.

Ajánlom bátran, olyan 10-12 éves kortól.

Rödönyi Csilla rajzai a képek.

Értékelés: 10/8 (nagyon jó volt, de pontosan 

tudom, hogy jobb is tud lenni)

Olvasd el!

Joss Stirling: Lélektársak 4.: Misty

Mivel a Crystal hátuljára az van írva, hogy a trilógia zárókötete ezért szomorúan vettem tudomásul, hogy vége nincs több savant történet. Aztán jött ez, és azonnal meg kellett vennem, el kellett olvasnom!

"– Úgy cipelem magammal a cikis pillanatokat, mint egy víziló a nyűvágó madarakat."

Fülszöveg:
Misty egy egyszemélyes katasztrófa sújtotta övezet. Savant képességének „hála" egyszerűen képtelen hazudni, kényszeres igazmondása miatt viszont folyton zűrös helyzetekbe keveredik, bármerre is jár. Így amikor a jóképű, magabiztos, és hihetetlenül vonzó Alexszel hozza össze a sors, Misty rögtön megfogadja, hogy inkább a közelébe sem megy. Hiszen hogy is lehetne az övé valaki, aki ilyen tökéletes? 
Ám a savant közösség mindennapjaira sötét árnyék vetül – egy sorozatgyilkos leselkedik a különleges képességű fiatalokra. Közülük egy pedig hamarosan élet-halál peremére kerül majd… vagy azon is túlra. 
A nagysikerű Lélektársak-sorozatból megismert savantok az eddigieknél is izgalmasabb kalandokba keverednek Joss Stirling izgalmas, humorral átszőtt regényében.

Történet:
Főszerelőnk a címadó Misty, akiről már hallhattunk az előző részben, mint 15 éves kényszeres igazmondó unokahúg. 
Hát igen, ő Misty, a savant Topaz és a nem-savant Mark lánya. 

Fokváros

A képessége miatt mindig igazat kell mondania. De, hogy kicsit hasznos is legyen a képessége, azt is megérzi, ha valaki hazudik a közelében és ha nem tartja kordában képességet, akkor hirtelen mindenki igazat kezd el mondani a közelében. Misty számára így a képessége katasztrófa, ami miatt folyton kínos helyzetekbe kerül, ráadásul még bánt is embereket az igazsággal, ha nem figyel eléggé.
A könyv elején elkíséri Uriel Benedictet Dél-Afrikába, Fokvárosba, mert Crystal szerint ott van Uri lélektársa. 

"Uriel a kezembe nyomta a jegyeket. – Gyerünk. Nem akarok lekésni a jövőmről."

Misty itt ismerkedik meg Alxszel, aki jóképű, magabiztos, nem ismeri a szüleit, az iskola legjobb tanulója és a vitacsapat kapitánya, mindenki imádja, a képessége, hogy bárkit és bármit meg tud győzni bármiről, például egy zárt lakatot arról, hogy igazából nyitva akar lenni, egy széfet, hogy ki akar nyílni, bárkit, hogy Alex kedvében akar tenni stb.. 

Tábla-hegy

De Alex megváltozik Misty közelében, mert úgy néz ki a képességeik, csúnyán ütik egymást. 

"– Hú, hát ez gyors volt! Az Ocean’s Elevenben jó hasznodat vették volna csapattagként. Olyan csibészes mosolyt villantott, amivel még George Clooney sem kelhetett volna versenyre. – Azok az amatőrök? Misty, nekem nem lenne szükségem tíz gengszterre, hogy betörjek egy kaszinóba. Egyedül is képes lennék rá. Igaza volt; szinte láttam, hogyan csinálná. Félrevonná az igazgatót, és lyukat beszélne a hasába, hogy micsoda remek ötlet lenne, ha átadná neki az összes pénzt, aztán pedig szépen elfelejtené az egészet." 

A lánynak megtetszik a fiú, de ő láthatólag nem bírja őt. 
Ezután a savant nyári táborba megy Cornwallba, ahol fokozott figyelemre intik őket, ugyanis egy sorozatgyilkos vadászik a fiatal savantokra. Kiképzést kapnak azoktól akik kerültek, már rossz emberek kezei közé vagy tudják mit kell tenni ellenük, vagyis szinte az egész Benedict csalág eljön lélektársastúl, hogy tanítsák őket.

"Zed háttal az asztalhoz szorította; száznyolcvan centi feletti magassága mellett a lány aprócska termetével szinte eltörpült. Kettejük ellentéte megért volna egy tanulmányt. Skynak hullámos, szőke haja és nefelejcskék szeme volt, míg Zed sötét hajával és szeszélyes zöldeskék szemével veszélyes alak benyomását keltette. Rájuk nézve eszembe jutott, hogy a nem nyilvánvalóan passzoló párok is lehetnek remek társak. Néha a lélektársak tulajdonságai csak akkor nyertek értelmet, miután a két fél egymásra talált. Talán még volt esélyem. – Az ilyesfajta csalás büntetést von maga után – mondta Zed mély, kellemesen borzongató hangján. – Súlyos büntetést? – kérdezte Sky reménykedve. – Nagyon. – Elvette a dákót a lánytól, és az asztalra fektette. – Ezért most megfizet, Miss Bright. Sky egy nem túl meggyőző műsóhajtással felelt. – Ha muszáj, Mr. Benedict… – felemelte a fejét, Zed pedig lehajolt, hogy megcsókolja. Hú. Most tökre máshol kéne lennem. Úgy csókolóztak, mintha csak most találtak volna egymásra; egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint akik már kis híján két éve járnak. Sarkon fordultam, hogy magukra hagyjam őket, de a papucsom talpa megnyikordult a járólapon. Kínos…!"

Cornwall

Hazaérve Cambridgebe se lehet nyugta, mert kiderül, hogy a Dél-Afrikai vitacsapatot az ő iskolája látja vendégül és nemzetközi verseny keretein belül. Így megint találkoznia kell Alexszel, de lehet, hogy ezt már nem is bánja annyira? 
Közben a gyilkos egyre közelebb ér Mistyhez, a szobáját felforgatják, Alexre rátalál egy rokona. Végűl valaki a halál szélére kerül... vagy azon is túlra.

Vélemény:

"– Ugye nem kell megvédenem a pasimat tőled?  Ha arra került volna a sor, meg is teszi; Phoenix az utcán nőtt fel. – Dehogynem! – bólintott Angel. – Olyan féltékeny vagyok, hogy a végén még felcsapok Yves-groupie-nak. Jobb lesz, ha kipofozod belőlem! Odatolta az arcát, Phee pedig kötelességtudóan megveregette."

Imádtam! Ez nem újdonság, mert az egész soroazt úgy ahogy van, az egyik kedvencem, de ez az első, ahol a főszereplő lélektársa nem Benedict. Ugyan szerepeltek, benne de kevesebbet, mint szerettem volna.
A történet nagyon izgalmas, fordulatos, romantikus, cuki, jó picit nyálas az egész sorozat, de kit érdekel, illyen is kell!
Az, hogy nem jöttek rá ki a gyilkos, az idegesítő volt én végig tudtam, hogy ő lesz, pedig el se olvastam a végét! Hát igen ők vakok és süketek voltak ezen a téren.
Kicsit fura volt, hogy miután az előző három részben egyre idősebbek voltak a főszereplő lányok most meg hirtelen fiatal. 
A jelenet a faházban nagyon durva volt az egyik kedvenc jelenetem lett. Alex ollllyan cuki volt benne!!!
A főszereplők most annyira nem nyerték el a tetszésemet.
Szóval kicsit kevésbé tetszett mint az előző részek de ezt is imádtam. 
Hol van a következő rész?? Kell nekem!! Mikor jelenik már meg?

"– Isten hozott a családomban – mondtam Urielnek. – Itt senki sem százas. (…) – Máris otthon érzem magam."

10/10

Olvasd el!

Joss Stirling: Lélektársak 3.: Crystal

"Én voltam az, akit Harry Potter világában muglinak hívtak volna. Egy átkozott mugli."

Fülszöveg:
Még több kaland, még több szerelem–a Lélektársak-trilógia befejező része végre magyarul is!Crystal Brook a család fekete bárányának számított; senki sem vette észre, hogy neki is savant képességei vannak. Eddig…Mikor nővérével, Diamonddal Denverbe utaznak, egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös és lehengerlő Benedict testvérekkel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan jegygyűrű csillog az ujján. Crystalt azonban nemcsak, hogy nem hatja meg a fiúk sármja, de úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben. Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két család. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni szeretteiket és megfejteni egy rég elfeledett titkot.

"– Crystal, miért nem mondtad, hogy ilyen jóképű olasz pasikkal is találkozhat az ember, ha itt dolgozik? Őt például szívesen hazavinném magammal, mondjuk egy nagy masnival átkötve. Elvörösödtem, és megköszörültem a torkomat. – Ööö… Lily… Xav megfordult, és kíváncsian felvonta a szemöldökét. Lily megszorította a karomat: – Ugye nem? Beszél angolul, mi? Lőjetek le! – Á, kár lenne érted – nevetett Xav. – Te jó ég, és ráadásul amerikai! Azt hiszem, mindjárt elsüllyedek szégyenemben. Crystal, keress nekem egy köpenyt és dobd a fejemre! El kell tűnnöm innen."

Történet:

Denver

Harmadik kötetünk főszereplője Crystal Brook, magasabb, mint a legtöbb lány és sok fiúnál is, kócos, bozontos, vörös haja van és fáraós orra (saját leírása). 7. gyerek a családjában, ezért különlegesnek kéne lennie. Különleges is, a leghaszontalanabb savant a családjában (saját bevallása szerint), hiszen képessége, hogy megtalál elveszett tárgyakat amihez érzelmileg kötődik az illető, plüssmackókat, kabátokat, kulcsokat, olyan, mint egy csipogós kulcstartó. 

Ráadásul még a legalapvetőbb savant képességet se tudja használni, a telepátiát, rosszul van tőle, már csak ha a közelében használják is. 

Az apja volt a támasza, mindenben bíztatta, rá hasonlított leginkább Crystal, de aztán pont a 18. születésnapján az apja meghalt. 

Velence

Crystalt nagyon megviselte, a vizsgákon megbukott és a legfiatalabb nővérén, Diamondon kívűl senki se törődött vele igazán. Az anyja odaköltözött egyik lányának a családjához és az unokáiba temetkezett. 

"Olyan, mintha fenntartott parkolóhelyem lett volna a szíve közelében. Elmosolyodtam a gondolatra."

Crystal Diamonddal él Velencében, a testvére árnyékában, mert Diamond kedves, szép, jó modorú, a képességének hála híres a savantok között, mert képes békét teremteni, szó szerint. 

Amikor a Benedict család a könyv elején meghívja Diamondot egy konferenciára, Denverbe, Crystal is megy vele. Az első estén megtámadják és kirabolják őket. A segítségükre siető rendőr nem más, mint Trace Benedict a legidősebb Benedict testvér és csodák csodájára Diamond lélektársa. Helyben egymásba szeretnek, és már az esküvőt tervezik, amit Velencében rendeznek. 

Velence

Crystal nagyon örül testvére boldogságának, de még mellőzöttebbnek érzi magát. Az ő feladata a lánybúcsú szervezése. A legénybúcsú szervezését Trace egyik öccse Xav kapta meg. 

Crystal a falra mászik tőle. A fiú szexi, magas, sportos, tenyérbemászó a stílusa, a képessége a gyógyítás és mindenki imádja őt főleg a humora miatt. 

Mikor visszarepül Velencébe dolgozni kezd egy jelmezboltban, varrónőként és tervezi a lánybúcsút egy öreg hölgy támogatásával, úgy tűnik minden rendben lesz. 

Aztán megjelenik Xav, forgatásra mennek, Crystal az újságba kerül és a lánybúcsú katasztrófába torkollik. Össze kell fogniuk Xavval, hogy megmentsék a családjukat és ehhez Crystal képességére van szükségük, ami lehet, hogy nem is olyan haszontalan? Xavval közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

"Elvigyorodtam. Igen, Xav az Xav: egyszeri, megismételhetetlen, és pont olyan, amilyet az orvos előírt."

Vélemény:

Santa Maria della Salute-templom

Imádtam!!!Nem tudom, lehet, hogy ez a kedvenc részem, de mivel az egész sorozat fantasztikus, lélegzetelállító, hűűű és imádtam ezért azt már nem tudom mérni, hogy melyik is a kedvencem, mert olyan marha jó!! 

A történet izgalmas, fordulatos, elképesztő vicces és Velencében játszódik! Maszkok, karnevál, gondolák, szerelem.

Crystal az önértékelési problémái ellenére is nagyon szimpatikus. Nem tetszik, ahogy a családja bánik vele!

Xav is kell nekem! Kinek nem kellene, egy ilyen jőképű, törődő, vicces fiú? 

"– Nagyon aranyos lány vagy – már amikor éppen nem idegesítesz halálra az őrültségeiddel. – Te meg egy idegesítő fiú vagy – már amikor éppen nem veszel le a lábamról a kedvességeddel.     
– Akkor elég jól összeillünk, nem?"

Izgalmas volt a többi Benedict és lélektársaik is szerves része lett ami nagyon tetszett mert imádom mindannyiukat. Saul nagyon aranyos szegényt nagyon megviselhette, jobban, mint a fiatalokat. Olyan cukik mind, ahogy bosszúszomjasok!

Szegény lányok, nagyon durva lehetett nekik nem az elejére hiszen akkor ugye nem fogták fel, de amikor elmondták nekik.

Academia-híd

Tetszett a forgatásos szál, mondjuk ebben nagy része volt a forgatás napjának (ami nagyaon awww). De ezen kívűl is, nagyon jó ötlet volt. Steve és Lily nagyon cukik és segítőskészek.

A vége, ahogy Crystal belenéz a lélektárstalanok fejébe nagyon szuper és vicces. Azt hittem arra már sosem derül fény, de kiderült, hogy folytatódik! Ez az! 

Olvasd el, olvasd el az egész sorozatot és engedd, hogy a Benedict fiúk ellopják a szíved!!

10/10***

Olvasd el!

Joss Stirling: Lélektársak 2.: Phoenix

A borító még az előzőnél is szebb:

"Még a legnagyobb zseniknek sem sikerül mindig minden… Einstein például egész életében nem talált egy jó fodrászt."

Fülszüveg:

A tizenhét éves Phoenix egy bűnözőkből álló savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyát blokkolni, az időt „lefagyasztani”. Ezt a képességét zsebtolvajként kamatoztatja, amíg nem találkozik Yves Benedicttel. A fiúról azonban hamar kiderül, hogy nem csupán egy célpont …Ő a lélektársa, de az egymásra találás ezúttal sem egyszerű, mert a Közösség a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. Vajon ők az erősebbek vagy a fiatalok közti kapocs? Természetfeletti képességek, szövevényes kalandok, szerelem – a Lélektársak trilógia második része végre magyarul is!

Történet:

London Eye

Főszereplőnk a 17 éves Phoenix aki egy savant bűnbanda tagja Londonban. 
A képessége, hogy le tudja fagyasztani emberek agyát így nem érzékelnek percekig semmit a világból és könnyen kirabollhatja őket. Az apját sose ismerte, csak az anyukája mondta mindig, hogy valahol Görögországban találkozott vele. 
Azt is mesélte még, hogy minden savantnak van egy lélektársa aki a tökéletes társa és, hogy egy napon majd jön és megszabadítja Phoenixet, Mylord( a vezető) diktatórikus befolyása elől. 
De az anyja meghal és a lélektárs dolog csak egy tündérmese marad Phoenixnek. 

Millenium-híd

Egészen addig amíg azt a megbízást nem kapja, hogy rabolja ki, Yves Benedictet. Ez is csak egy egyszerű feladatnak tűnik, a fiú szétszórtnak látszik, mégkönnyebb lesz lenyúlni a dolgait. 
Phoenix megállítja az időt, de valami nem stimmel, a fiú ellen áll, mozdulni nem tud, de látja őt. A tervnek annyi az Ipadet viszi a táskájából és villámgyorsan lelép. De megijedt, ilyen még sosem történt vele, futtában elhagyja a cipőjét (tisztára mint hamupipőke). A bázisra visszafelé menet, azonban a lopott Ipad kigyullad Phoenix kezében, jól megégeti aztán csak hamu marad belőle. 
Így találkozott Yves Benedicttel, aki később kiderül a lélektársa és szuper okos. 
Ki akarja hozni onnan Phoenixet, de Mylordnak más tervei vannak, alkut ajánl a Savant hálózat (amit a Benedictek működtetnek) minden tagjáról minden információ a lányért cserébe. 
Tényleg képes megtenni Yves? Túl tud járni a savant bűnözők eszén? Sikerül megmentenie a lányt? Akarja Phoenix, hogy ilyen áron mentsék meg?

"– Szevasz Einstein, látom végre csak sikerült rátalálnod a bűvös egyenletre.Xav feje bukkant elő az öccse mögül.– Ja, Phee egyenlő Yves a köbön. Én is szoktam ám okos dolgokon törni a fejem. Na, mit szóltok?A szőke lány elhúzta a száját.– Ez elég gyenge volt, hol itt a poén?– Juj, Sky! Ne legyél már ilyen kegyetlen. De értelek, Zed a köbön nekem is sok lenne…"

Vélemény:

Tate Gallery

IMÁDTAM!! Először féltem, mert az előző annyira tetszett, hogy ez már biztos nem érhet a nyomába. De igen! Más a helyzet és a történet mint az előző, de ugyanolyan fantasztikus (sajnos rövidebb). Yves olyan kocka srácnak tűnik, szuper okos, gazdag, sármos és az eszével tökéletesen tisztában is van, azt hiszi mindenkinél okosabb és ez a nagy gyengesége, de a lányokkal nem bír mit kezdeni. Phoenix nagyon erős lány, kiáll magáért és a barátaiért és kész akár feláldozni magát az ő boldogságukért. Nem járhatott iskolába, bűnözők között nőtt fel és mégis erkölcsös és intelligens. Hihetetlenül pörgős, vicces és fordulatos és minden más amit az előző részre is írtam és mégse olyan mintha az előzőt mondták volna el másképp. Unicorn és testvére hihetetlenül aljasak és ostobák pont mint az apjuk( jó ő annyira azért nem ostoba de aljasabb). Olyan jó, hogy Londonban játszódott, imádom amikor London a helyszín.

Globe színház

10/10***

Olvasd el!