Cassandra Clare: Queen ​of Air and Darkness (The Dark Artifices 3.)

“What is a book? Is it the binding, the ink, the pages, or the sum of the words contained?”

Sziasztok!

Nagy nehezen kibírtam hónapokig és csak most olvastam el a Gonosz fortélyok utolsó részét. Ez volt az első Cassandra Clare könyv, amit eredeti nyelven olvastam, mert úgy éreztem nem bírom ki a fordításáig. Nézzük, milyen volt!
Spoileres minden eddigi árnyvadász könyvre. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem, jelöld ki őket, ha el akarod olvasni.

Fülszöveg:

Dark ​secrets and forbidden love threaten the very survival of the Shadowhunters in Cassandra Clare’s Queen of Air and Darkness, the final novel in the #1 New York Times and USA TODAY bestselling The Dark Artifices trilogy. Queen of Air and Darkness is a Shadowhunters novel

What if damnation is the price of true love?

Innocent blood has been spilled on the steps of the Council Hall, the sacred stronghold of the Shadowhunters. In the wake of the tragic death of Livia Blackthorn, the Clave teeters on the brink of civil war. One fragment of the Blackthorn family flees to Los Angeles, seeking to discover the source of the blight that is destroying the race of warlocks. Meanwhile, Julian and Emma take desperate measures to put their forbidden love aside and undertake a perilous mission to Faerie to retrieve the Black Volume of the Dead. What they find in the Courts is a secret that may tear the Shadow World asunder and open a dark path into a future they could never have imagined. Caught in a race against time, Emma and Julian must save the world of Shadowhunters before the deadly power of the parabatai curse destroys them and everyone they love.


Vélemény:

"“You cannot destroy destruction itself any more than you can cure poison with poison.”"

Angolul se volt nehezebb olvasni. Kicsit féltem tőle, mert emlékszem, hogy anno a Lady Midnightba beleolvastam angolul és alig értettem valamit, így az maradt meg bennem, hogy Cassandra Clare könyvet nem szabad angolul olvasni. Azóta, persze túl vagyok jó pár angol könyvön, így eszembe jutott az a kósza gondolat, hogy lehet most már érteném :D. És értettem szóval halleluja! Ami a fordítást illeti, kijelenthetem, hogy a magyar is szuper lett.

Húzzam még az időt? Abban jó vagyok... :D Jól van, akkor inkább elkezdem.

Jegyzetek alapján:

Az eleje nehéz volt. Az első pár fejezet... megterhelő. Szerencsére nem olyan sokáig, mint számítottam rá. Azért, hogy megnyugtassam magam nagyon szakszerűen, vagyis lehetőleg semmit sem elspoilerezve (kivéve, amire kíváncsi voltam) megnéztem a végét. Így jó lesz. Ki fogom bírni. Ki. Fogom. Bírni.

"“Is everything all right?” They were going to be asking each other that constantly for quite some time, he guessed. And it never would really be okay, but they would reassure each other anyway about the small things, the measure of tiny victories: yes, Dru slept a little; yes, Ty is eating a bit; yes, we’re all still breathing."

Többször sírtam/majdnem sírtam vagy csak megdöbbentem például, amikor a máglyánál megjelent Michael szelleme. :((

"A ghost, Kit thought.(...) he knew he was looking at the ghost of Robert Lightwood’s parabatai."

Én Horacet hallgatva: https://goo.gl/images/Pv4d3A Uuuutálom mindet! Az egész kegyetlen, gyűlölettel teli kis csoportjukat! Hogy lehet valaki ilyen szívtelen k***?!? Nem tudom, de Zara Bitchbornnak sikerült maximumra fejlesztenie a szívtelenséget a temetésen mutatott viselkedésével. Még szegény érzelmek nélküli Julianbe is több érzelem szorult, mint belé. Amikor ilyen karaktereket látok, mint a Cohort-tagok akkor hirtelen elszégyellem magam, hogy bármelyik másik karaktert nem bírtam. Mondjuk Claryt és Jacet. Mit az a 6 könyvnyi szerelmi huzavona hozzájuk képest?! Annyira, de annyira kiakadtam rájuk többször! És meg is ijesztettek, mert basszus sajnos nagyon ismerősen viselkednek. Ez az árnyvadász politika ijesztően valós. Utáltam, hogy ennyire hallgat rájuk a többség, hogy ilyen lehetetlenül addig csavarják a bűneiket, amíg hősként jönnek ki a helyzetekből. Amikor megválasztották inkvizítornak pár órával Livvy halála után, kb. ez volt a reakcióm: Neeeee! Nem tehetitek ezt! Nem lehettek ilyen befolyásolhatók!

"Horace reminded him of politicians shouting on TV, red-faced men who always seemed angry and always wanted you to know there was something you needed to be afraid of."

Nagyon aggódtam Tyért. És a helyzet ezesetben még rosszabb volt, mint számítottam rá.

"Sherlock doesn't do things without Watson."

Tulajdonképpen a jegyzeteim nagy része abból áll, hogy megpróbáltam (eredmény nélkül, minek is csodálkozom, hiszen kitalált karaktert próbálok meggyőzni :D) lebeszélni az őrült tervéről. Az, hogy ez egyáltalán eszébe jutott, neki a szabálykövető, inteligens Tynak ez a terv, (főleg, hogy pont a nekromancia miatt halt meg Liv is!)mutatja, hogy mennyire megviselte ez és távolról sem talált jó megoldást a gyászára. Dühítő volt, hogy mennyire nem veszi észre senki mi van vele, csak Kit, ő meg... Bírom én, tényleg szeretem, értem, hogy nehéz dolgokon megy keresztül, sok mindennel kell megbírkóznia, bonyolult a kapcsolata Tyjal, jó barátja akar lenni(vagy több) és láttam én, hogy próbálkozott. De nem eléggé. A nekromancia pontosan az a helyzet, amikor a barátod akaratát figyelmen kívül kell hagynod és a barátságotok elé helyezni, olyan kis dolgokat, mint a világ egyensúlya! De róluk majd később többet.

"„You need me?” Kit asked slowly. Ty nodded. „Yes.”"

Julian a legijesztőbb főszereplő Cassie sorozataiból. Imádom, de te jó ég, olyan félelmetes tud lenni! Főleg, most hogy érzelmei sincsenek. Ez persze egyáltalán nem csoda. 12 évesen elvesztette az apját, az idősebb testvéreit, túlélt egy háborút és neki kellett az intézet és a család élére állnia, titokban, miközben az árnyvadászok egy része megvetéssel tekintett rájuk. Közben beleszeretett a parabataijába, ami rohadtul törvényellenes és csak jöttek az újabb és újabb próbatételek. Ezek után komolyan nem csodálkozom, hogy bármit megtenne a szeretteiért és, hogy olyan lett amilyen. Ezen kívül persze zseniális a srác. Lemásoltatta a könyvet! Egyrészt ez nagyon ravasz ötlet, másrészt az egy k***a veszélyes könyv, nem volt elég belőle egy példány?!De az Office-Max, mint varázsló dolgon nagyon nevettem. Szeretem, amikor Cassie ilyen mondén dolgokkal oldja a helyzetet.

Kieran, Mark és Cristina. Annyira fura! ;DD Imádom! <3 *_* Csak összejött az az édeshármas! Olyan cukik! Az a magyarázat, hogy miért kell nekik hárman lenniük is tetszett. Kicsit még szokatlan, mert soha nem olvastam ilyet korábban, de már az előző könyvben is shippeltem őket, szóval örülök, hogy mind együtt vannak. Remélem sikerül így is maradniuk.

Ash a Tündérkirálynő fia?! Ezen ledöbbentem, erre még tovább fokozták! Ash a Tündérkirálynő és fricking Sebastian fia!

Aztán elkezdődött. Torlódtak a dolgok. Egyere feszültebb lett a helyzet, sok megoldhatatlan probléma egyszerre. Gyors szemszögváltások, rengeteg szál egyszerre futott, nehéz koncentrálni és szinte a levegő is vibrál a feszültségtől.

Dianat és Gwynt végig imádtam. Ők olyan megbízhatóan ott voltak, amikor szükség volt rájuk, aranyosan szerelmesek voltak egymásba és nem okoztak problémát. Ezzel szinte egyedül voltak a könyvben :D.

Egy ideig féltem, hogy amiket egészen véletlenül megláttam előrelapozva a képeken és a képek mellett és amit abból kitaláltam az igaz lesz, de aztán szerencsére kiderült, hogy eléggé félreértettem a dolgokat. Ezután már nyugodtabban olvastam tovább.

Ekkor jött egy rész, amire nem számítottam. Utazás egy alternatív világba(Thule). Őszintén, imádtam ezt a részt. Nyilván nem magát a világot, de legalább itt nem volt annyi feszültség, nem kellet százfelé figyelnem. A Jemma rajongó énem is boldog lehetett kicsit, nagyon cukik voltak.

"As long as you exist and I exist, I will love you."

Meg kicsit visszakaptuk az elvesztett szereplőinket, például Raphaelt. Ó, annyira hiányzik! :( Imádnivaló volt, ahogy a másik világban történtekre reagált, színtiszta Raphael volt. Illetve arra is jó volt, hogy kifejezetten elszégyeltem magam, hogy utáltam Claryt. 
Kíváncsi vagyok mit akar ezzel a szállal a későbbiekben kezdeni Cassie, mert biztos akar valamit, különben nem hozta volna be a képbe az utolsó részben és nem hagyta volna ott Asht.

Miután visszatértek, jött pár fantasztikus jelenet. Olyan jó volt, majdnem mindenki együtt! A kivétel ezek alól az, amikor Ty el akarta mondani erre Érzelemmentes Julian lekoptatta, ezzel elszúrva mindent.

És akkor a Cohort elkövette a számukra végzetes hibát. Kikiálltotta Claryéket halottnak egy félreértés miatt. Pedig nem halottak! Muhahaha!

Megijedtem, hogy Annabelletől sem sikerült megszabadulnunk, de nem ő volt, hála az égnek.

Julian szokás szerint megcsillogtatja az eszét, szerencsére ezúttal érzelmekkel. Bár azok a fekete vonalak nem tűnnek bíztatónak.

"“Faith isn’t never having any doubts; it’s having what you need to overcome them.”"

Elérkezett a jelenet, amitől az egész könyvben féltem és tudtam, hogy bármennyire is drukkolok nem fogom tudni megakadályozni. Pedig már többször úgy tűnt nem sikerül véghezvinnie. Például alternatív-Livvy levelénél. Arra gondoltam, ha ez nem, akkor semmi más sem fogja észhez téríteni. De persze számítottam a reakciójára, hogy ő nem az igazi, mert az ő Livvyje vissza akarna jönni hozzá... Olyan szomorú! És mégis ott állnak ketten a tóparton Ty, az eltévedt fiúcskánk és Kit a reménytelen szerelmes, aki egy kicsit túl későn jön rá, hogy tennie kéne talán valamit. Annyira szomorú az a jelenet! Fájt a szívem szegény Kitért. És most kezdődhet a várakozás a következményekre.

"Some lights were never meant to burn for long."

A Végső Csata. Fúúú. Hát, volt egy pár meglepetés az biztos. Ragnor él(az a póló! :DD)! Ennek nagyon örülök, de egy kicsit hirtelen jött. Lehet az a baj, hogy nem olvastam a Ghosts of the Shadow Market novellákat, így, amikor kiderült, ők csak úgy tök lazán közölték én meg azt se tudtam hirtelen, hogy mi a franc történt, lemaradtam valamiről?! Horacenek annyi! Zseniális volt. Amikor a Blackthornok és a szeretteik összeálltak, hogy visszaváltoztassák Emmát és Juliant, elkezdtem sírni, mert olyan gyönyörű volt.

És a végkifejlett. Vagyis lazán szerintem több, mint 100 oldal. Imádom, hogy Cassandra Clare nem hagyja abba a tetőpont után azonnal, hogy "na ez is megvolt, császtok én itt végeztem". Nem, ő szépen szinte minden szálat elvarr, mutat nekünk, szegény több száz oldal feszültség és fájdalom után megviselt olvasóknak, szép, aranyos és boldog jeleneteket. Meg ha már ott van, akkor persze elővezeti a következő trilógia bonyodalmait is, hogy azért ne nyugodhassunk meg. Profin csinálja. Sok mindent felróttam régebben neki, de a zseniális befejezéseit sosem vitattam. Az a jelenet Alicantéban. Jia lemond, nem meglepő, már rég tudjuk, hogy Alecot jelöli Jace a helyére. Mindenki szavaz. Alec győz! Jipppiajé! De nem örülhetünk sokáig és szerencsétlen consulsága első percében világrengető kérdésekben dönthet, amikor a Cohort csoportos öngyilkossággal fenyegetőzik. Te jó éj! Ezeknek komolyan elgurult a gyógyszerük, teljesen elmebetegek! Szóval szegény már vagy két perce consul Alec úgy dönt, hogy a jó árnyvadászok testületileg elhagyják Idrist és a Cohorték legyenek csak ott magukban bezárva. Na, hogy ebből mi a franc lesz, az jó kérdés.

"“We are all guilty. And therefore we will all vote, as a reminder that every voice counts, and when you choose not to use your voice, you are letting yourself be silenced.”"

Jó dolgok a végén:

1.Emma és Julian együtt, parabatai kötelék szerencsésen elégett anélkül, hogy belehaltak volna, vagy el kellett volna vágniuk az összes parabait köteléket.(sajnálom, de én Emmát akkor arra bíztattam, hogy tegye meg, szégyenszemre bedőltem a Tündérkirálnyőnek és elegem volt belőle, hogy szegények folyamatosan szenvednek, szinte elfelejttem milyen gyönyörű kapcsolat volt Jem és Will között)

2.Kieran, Mark és Cristina együtt. Tartottam tőle, hogy nem sikerül megoldaniuk, így hogy Kieran király lett(sok sikert neki, biztos nagyon jó uralkodó lesz!), rossz volt nézni milyen szomorúak, de megoldották, ez aaaaz!

3.Maleeeec esküvő(kibírtam a 3. pontig, hogy megemlítsem őket, szerintem díjat érdemlek). Vááááá imádom őket!!! Olyan gyönyörű volt és megható! És mindjárt jön a trilógiájuk! Kedvenc idézetem a könyvből, amit már az olvasása előtt megláttam nem törődve a spoiler figyelmeztetéssel és azóta is olvadozok rajta: 

"And when one day people look back on me and what my life meant, I don't want them to say, 'Alec Lightwood fought in the Dark War' or even 'Alec Lightwood was Consul once.' I want them to think, 'Alec Lightwood loved one man so much he changed the world for him.'"

4.Exclusive novella azonnal azután játszódik miután végetért a könyv. Jace és Clary össze fognak házasodni :))) Már nagyon szeretem őket, remélem boldogok lesznek. Csak hááát...

Rossz dolgok:

1.Ty és Kit szála. Az egyetlen, amit tényleg sajnálok is meg nem is, hogy elvarratlan maradt. Szomorú, mert... ez egyértelmű. Ugyanakkor erre lehetett számítani, már ha tudta az ember, hogy a következő ebben az évszázadban játszódó trilógia főszereplői lesznek(én nem tudtam). Valaki szépen elmagyarázta nekem, miért volt erre szükség, de akkor is fáj Kit döntése és kicsit gyávaságnak éreztem. Csak úgy ott hagyta őket. Nem csak Tyt, hanem mindenki mást is. Mint mondtam, tényleg nehéz volt neki, főleg hogy szerelmet vallott Tynek, amire ő nem lát viszonzást(én látok), de ő tudhatná, hogy Ty más. Szerintem egész egyszerűen meg se hallotta, éppen egy varázslat közepén volt. Tudom, hogy nem Tessa hibája, de emiatt már szinte rá voltam dühös(pedig egyik kedvenc szereplőm). Ebből látszik mennyire rosszul érintett a dolog. Számukra ez a könyv ugyan rosszul végződött, de kíváncsi leszek mi lesz velük a trilógiájukban.

2.Cohort bezárva amellett, hogy egyelőre jó, igencsak baljós dolog is.

3.Alternatív-Jace ahogy megjelenik Ashsel a Tündérkirálynőnél Claryt követelve. Na már most, gonosz-Jace, ez egy probléma. Tudod, Clarynek van egy saját Jace, nem kell neki kettő és téged biztos nem akarna. Persze mivel gonosz, ezt a kedves kis tanácsomat biztos nem fogadja meg. Ebből is baj lesz, ami meg fogja nehezíteni a friss jegyesek életét az biztos.

Szereplők:

"Shadowhunters are slow to love but once we love, we love forever."

Hol is kezdjem, van vagy ezer. Aki nem érdemli meg, arra több szót nem fecsérlek, nézzük kit miért szerettem.

Emma: Elismerésem. Érzelmi hullámvasút volt a könyv számára, tele próbatétellel, de kitartott. Amikor Cristinának tanácsot adott ujjongtam :D Humoros, okos, igazi harcos.

"“You might be in the cage, Jules, but as long as you are like this, I am in the cage with you.”"

Julian: Róla már írtam kicsit. Imádom, könyves álompasi egyértelműen. Művész, de nem úgy, mint Clary, neki nem engedte meg az élet, hogy a művész szíve olyan bohókás vonásokat adjon neki. Ő sokkal hamarabb kezdte a harcot a családjáért, az életéért, a szerelemért. Kicsit ijesztő, de ez teljesen megalapozott és ez megkülönbözteti a többi főszereplőtől.

""Julian has always been able to make sacrifices that were difficult and hide the pain it caused him.”"

Diana és Gwyn: Írtam róluk, az továbbra is igaz.

"Gwyn. The thought of him lit a spark of warmth in her heart. She closed her hand carefully around the petals."

Kieran: Neki se volt egyszerű dolga. Hirtelen szembesült minden fájdalommal, amit másoknak okozott, rátalált a teljes szerelemre, majd megölte az apját, király lett. Imádom őt is.

“Let me through, my Land, for I belong to you.”

Mark: Cuki. Igazából róla sok véleményem nincs ezen kívül :D

"Mark must have had the same thought, for he bent down, took a handful of mud, and rubbed it firmly into Kieran’s surprised face, leaving smears of dirt on his cheek and nose. Kieran was not pleased. He glared. “You did that because you enjoyed it.”
Mark grinned like a little boy and tossed the remaining mud aside."

Cristina: Igazi belevaló csaj, mindegy melyik dimenzióban vagyunk. Nagyon bírom, jó barátja Emmának. Igazán nem csodálom, hogy két pasit érdemel :D.

“Cristina, of all the people I know, you're the most generous, and you spend the most time thinking about what makes other people happy. I think you should do whatever makes you happy. You deserve it.”

Ty: Szemszögét egyszer, ha kaptunk lehet annyiszor se. Nagyon érdekes karakter, de ebben a részben nem voltam vele kibékülve, fentebb leírtam miért. Drukkolok nekik a következő könyvekben.

"“Ty’s not my shadow,” said Kit crossly. “My apologies. I suppose you’re his.”"

Kit: Ugyanígy, róla is sokat írtam feljebb. Bírom a srácot, a vége ellenére. Hihetetlenül aranyos volt végig. :D Szegény halálra volt rémülve a saját érzéseitől. :/ :D A tündéres dolgán meglepődtem. A humora még mindig ott van :D

"“Sometimes you need to guard people against the things they want, as well as the things they fear.”"

Jace: Ebben a könyvben nagyon Jace volt. Ennyit tudok mondani. :D

"“I’ll find you something. Something that says Herondale.”
“I could slay with my deadly sense of humor and wicked charm,” said Kit.
“Now that says Herondale.” Jace looked pleased."

Clary: Sajnálom, hogy utáltalak titeket, remélem nincs harag :D. Mostmár szeretlek titeket, jók voltatok!

"“This is probably a bad idea,” Jace said. “Like, a record-breakingly bad idea. Like a go-down-in-history bad idea. But—” Clary bounced to her feet. “What he means is, we’re in,” she said. “We love bad ideas.”
“That’s true,” Jace admitted, a smile breaking over his face. Suddenly he looked seventeen again."

Simon és Isabelle: Keveset szerepeltek, de azért nem hagyhatom ki őket.

"Isabelle shook her head, then bent down and unclipped a chain from one slender ankle. She held it out to Emma. “This is blessed iron. Poisonous to faeries. Wear it and you can pack a hell of a kick.” “Thanks.” Emma took the chain and wrapped it twice around her wrist, fastening it tightly.
“Do I have anything iron?” Simon looked around wildly, then reached into his pocket and pulled out a small miniature figure of an archer. “This is my D&D character, Lord Montgomery—”
“Oh my God,” said Isabelle.
“Most figurines are pewter, but this one’s iron. I got it on Kickstarter.” Simon held it out to Julian. “Just take it. It could be helpful.”
“I don’t understand about half of what you just said, but thanks,” said Jules, pocketing the toy."

Magnus és Alec: Annyira rossz volt nézni, ahogy Magnus egyre gyengébb ebben a részben, ahogy Aec félti :(
Mint az alábbi idézetben is leírja Magnus, hihetetlen Alec mekkora utat járt be. A szemem előtt nőtt fel *hüpp, hüpp* :D Emlékszem, hogy nem bírtam az elején, aztán igen, aztán egy elvakult szerelmes idióta volt, azt helyrehozta. Most meg itt van.... és erre szavak sincsenek. Egyik kedvenc párom valaha.

"Then Magnus had met Alec. He had felt drawn to him in a way he couldn’t have explained or anticipated: He had wanted to see Alec smile, to see him be happy. He had watched Alec turn from a shy boy with secrets to a proud man who faced the world openly and unafraid. Alec had given him the gift of faith, a faith that Magnus was strong enough to make not just Alec happy, but a whole family happy. And in their happiness, Magnus had felt himself not just free, but surrounded by an unimaginable glory.
Some might have called it the presence of God.
Magnus just thought of it as Alexander Gideon Lightwood."

Dru: Azt hiszem ő is főszereplő lesz a Wicked Powersben. Kíváncsi leszek milyen szálat kap. Ashsel esetleg(egész jó kis szóvicc:D)? Ebben a részben odatette magát, várom már, hogy jobban is megismerhessük. Főleg, amit a csata előtt véghezvitt... le a kalappal, meg azért az ületasszonyos színjátékért is. Emelett támogatott, akit csak tudott.

"“Don’t remain silent about what you want, or you may never get it.” “You are very wise,” Kieran said gravely.
“Well,” said Dru. “I actually saw that on a mug.”
“Mugs in this world are very wise.”"

Helen és Aline: Alinenek van egy temperamentuma, nagyon bírtam. Szegény Helen meg eléggé kétségbe volt esve, hogy nem ismeri a családját, de biztos hamar újra összeszokik velük :)

"„You can tell me anything, Helen.” „They hate me,” Helen said in a small voice.
„Who hates you?” Aline demanded. „I'll kill them.”"

Jia: Őt is bírtam, kitartó és bölcs. Évekig igyekezett nem elsüllyedni a Klávé ingoványán, amit a Cohort és a hidegbéke okozott, miközben a tulajdon lánya számüzetésben volt.

"“The world can change so quickly,” Jia said. “One day the future seems hopeful, and the next day clouds of hate and bigotry have gathered as if blown in from some as yet unimagined sea.”"

Adaon: Igazából az alábbi egy jelenetért került be ide, de azelőtt is bírtam. Látszik, hogy szereti Kierant, örülök, hogy a képességeihez mérten támogatta őt, amikor senki más a családjukból nem tette.

"“You would do that, Adaon? You would give me your cottage?”"

Alternatív-emberkék: Raphael, Cameron, Livvy, Diana...

"„And tell Magnus and Alec to rename their child!”"

Ash?: Na, róla aztán keveset tudunk. Sok gonosz ember között még nem egyértelműen gonosz, szóval van számára remény.

"„I hope that was a learning experience,” he said to Ash.
„I learned not to wear white to an execution,”"

Jaime, Diego és barátai: Emberek, akik megleptek, hogy mennyire bírtam őket. A börtönös jelenet Jaimevel és Diego megható...

"“Okay, everyone,“ Dru said. “These weapons are Diana's, and after today, they have to be returned to the store.“ “No worries,“ said Jamie. “I have written out a receipt.“
“He has not written out a receipt,“ said Diego.
“I considered it,“"

Összegezve

Imádtam, egyértelműen a kedvencem részem lett a trilógiából. Humor szokásos, hangosan röhögsz a legfeszültebb helyzetben is. A karakterek csodásan összetettek és imádnivalóak. Az érzelmek valódiak és befészkelik magukat a te szívedbe is. A történet izgalmas, fenntartja a figyelmed. Az írásmód profi, Cassandra Claretől már nem is várunk el kevesebbet. Váratlan fordulatok, szenvedély, életigazságok, romantika, izgalom, tervek, nyomozás, harc, gyász, család, akció, szeretet, szerelem, élet, halál, démonok, tündérek, angyalok... egy árnyvadász könyvben jóformán mindent megtalálsz. Kivéve persze az egyszerű életeket.

"He would be as everyone was, especially Shadowhunters: a patch-work of love and grief, of gains and losses. The love helped you accept the grief. You had to feel it all."

Olvasd el!

10/10*

Képek Pinterestről

Cassandra Clare: Árnyak ​ura (Gonosz fortélyok 2.) (Árnyvadász univerzum)

Cassandra Clare két év kihagyás után most eszembe jutatta miért is imádtam/imádom ennyire az árnyvadász világot. Az értékelésem spoileres az összes eddigi árnyvadász könyvre, de főleg a trilógia előző részére. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem.

Fülszöveg:
A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?

Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Gazdagítsd az élményeidet!

Vélemény:

Féltem nekikezdeni. Tudtam, hogy függővége van, ezért közelebb akartam olvasni az utolsó rész legalább angol megjelenéséhez. Ez remek ötlet volt ezúton is gratulálok önmagamnak. Más kérdés, hogy végül többek között az vett rá, hogy elolvassam, hogy (készakarva ha jól emlékszem) megláttam egy spoilert a végéről. Gondoltam, ha már tudom a végét akkor akár olvashatom is. Ezzel már egy kicsit tévedtem, hiszen nyilván tudni és olvasva átélni teljesen más dolog.

A függővégen kívül a másik dolog, ami visszatartott Emma és Julian kapcsolata volt. Cassienek mániái a tiltott kapcsolatok, ami kezdett már nagyon idegesíteni különösen, hogy ez mindig társul jó nagy adag kommunikációhiánnyal is. Olvasás közben megnéztem jessethereader videóját az első részről és ott meghallottam, amit eddig is tudtam csak annyira nem tudatosítottam, miszerint az árnyvadászok katasztrófák, ha kommunikációra kerül a sor. Nem lehetek együtt a szerelmemmel, mert különben megőrülünk majd ön és közveszélyessé válunk? Hmm a legjobb lesz, ha összejövök a tesójával és nem mondom el neki, hogy miért szakítottam vele. Véletlenül se ülünk le és beszéljük meg a dolgot. Neeem miért tennénk ilyet a végén még megoldanánk egy problémát!!!
Szóval attól tartottam, hogy ebben a könyvben annak a szenvedésnek leszek kitéve, amit Emma okoz az idióta tervével. Szerencsére sok enyhítő körülmény volt és végül(csak pár száz oldal kellett hozzá) megbeszélték a dolgot. Tudom. Döbbenet. Így szinte egyáltalán nem szenvedtem(csak kicsivel a megoldás előtt, de akkor jóformán fizikai fájdalmat éreztem). Emiatt.

Cassie viszont rendesen megkínzott egyéb dolgokkal is. Sarah J. Maas mellett indulhat a ki-tud-a-lehető-legalkalmatlanabb-helyen-szemszögöt-váltani versenyen a fődíjért. Ezeket kb. így képzeljétek el: (Star Wars) Luke, én vagyok az apád. SZEMSZÖGVÁLTÁS Mert miért is ne kínozna minket. De ez csak a türelmünk és az idegeinket teszi próbára, Cassie ezzel nem elégszik meg, neki a szívünk is kell, így abban is jól megforgatja a Végzet kardját. Hupsz, most jöttem rá milyen tökéletes hasonlat ez. A vége durva. Sokkoló.
De ne szaladjunk ennyire előre. Ott tartottam, hogy Emma és Julian nem szenvednek annyit, mint féltem és végre kommunikáltak kicsit. Nézzük kik miatt imádtam addig a bizonyos beszélgetésig is a könyvet.
A mellékszereplők. Amilyen idegesítő főszálakat, olyan remek mellékszálakat ír CC. A Végzet ereklyéiben Malec(jó azt a bizonyos halhatatlanság ügyet, azért nem tudtam elfelejteni, ha már idegesítésről van szó), Sizzy és a többi szereplő akik feldobják a sztorit, amíg a fő szerelmes párunk szenved a saját(részben) hülyesége miatt. Ebben a trilógiában se fukarkodott az írónő, olyan szereplő csoportokat ismertünk meg, hogy ihajj!

"– És hol vannak a gyerekek? Magnus levette a kabátját, és odadobta Alecnek, aki gyakorlott mozdulattal kapta el. Láthatólag rendszeresen így csinálták.
– Egy Cristina nevű kedves lánnyal hagytam őket. Azt mondta, szereti a gyerekeket.
– Te idegenekre hagytad a gyerekeinket?

Kieran elég fura ezen a képen, de Christina és Mark jó.

– Mindenki más alszik – mondta Alec. – Aztán meg ismer altatókat. Spanyolul. Rafe beleszeretett."

Kezdjük a Christina-Mark-Kieran hármassal. Te jó ég. Amíg olvastam azt hittem csak én képzelem, hogy ezek mindjárt olyan édes hármasba állnak össze, hogy olyat én még nem láttam, DE NEM! Nem csak én képzeltem!! :DDD hahaha Emma is megjegyzete én meg hirtelen nagyon egyetértettem a lánnyal. Szakadok. Egyébként minden támogatásom az övék. Ilyet még nem shippeltem, de most készséggel. Hajrá! Remélem összejön nekik, igazán kegyetlenség lenne, ha valamelyikük végül kiesne. Tartok tőle, hogy ez lesz és valamelyikük meghal. :(

"– Ki kíváncsi a filmekre meg a tévére, amikor vannak könyvek is? – kérdezte méltatlankodva Ty."

Ty-Kit-Livvy. Az ikreket már az előzőben is bírtam, ez most sem változott. Kitet még csak most ismerjük meg. Néha nagyon szeretem, de fel tud bosszantani. Tipikus Herondale összegezve, le se takadhatná. Elmés és vicces dolgokat mond, segít ha kell aztán meg hopp meg akar szökni. Áhh, megbocsátom neki a megfutamodási vágyát és maradjunk abban, hogy imádom a kölyköt. Legjobb példa rá a Cohors(nagyon keverem Colleen Hoover rajongóival remélem most jól írtam, csak egy betű tér el)-zal kapcsolatban a gondolatai: nem jó, ha elkezdünk listázni, ez már a mondénoknak sem jött be lásd II. Világháború. Sok helyzetben nagyon tudtam vele azonosulni. Tyjal shippelem. Ja és Simonnal sürgősen meg kell ismertetni! Ha már így eszembe jutott, ők nagyon hiányoztak nekem(persze, így is szereplő túltengés van). Ja és róluk jut eszembe szegény Marisolék.

"– Egyszer találkoztam Jace Herondale-lel. – Zara várakozással telve nézett körbe. – Azta! – szólt Kit.
Ez a fiú tényleg Herondale, gondolta Emma. Sikerült Jace-éhez fogható közönyt és szarkazmust sűrítenie egyetlen szóba."

Druval eddig nem sokat foglalkoztunk, de érzéseim szerint ez változni fog. És itt megragadom az alkalmat és felszólítok mindenkit, hogy emlékezzünk meg egy perc néma csenddel azokról a szereplőkről, akik elhanyagolva érzik magukat, a többiek közé nem tartozónak gondolják magukat ilettve mindenből kihagyják őket. ...... Na, ezzel is meglennénk. Tovább.

Jace és Clary. Tudom, tudom, de ebben igenis mellékszereplők vagy még az se. Nem valami jó hangulatban váltam el tőlük az utolsó rész vége után. Lehet erre kicsit a tv-sorozatos karaktereik iránt érzett utálatom is rájátszott, de mindenestre nagyon kiakadtam Claryre, amikor Jace lánykérésén habozott, majd nem mondott igent. Nagyon nagyon kiakadtam. Azóta van időm lenyugodni, örömmel jelentem, hogy teljesen sikerült. Mondhatom, hogy egész tiszta lappal indított nálam Clary ebben a könyvben és nem játszotta el a bizalmamat. Merthogy az ok, amiért nem mondott neki igent az az, hogy tudja, hogy hamarosan meg fog halni és a házasság során olyan esküt tenne Jacenek, amit nem tud sokáig betartani, hiszen meg fog halni. Még olyan kegyes voltam, hogy azt is elnéztem neki, hogy természetesen ezt sem Jaceszel beszéli meg. Valamilyen szinten még meg is értem, hogy miért titkolózik, de azért mégis inkább meg kéne ezt beszélniük.

"Max viszont úgy aludt, akár egy kőszikla – méghozzá egy imádni való, nagy szemű, foghíjas mosolyú sötétkék kőszikla. Amikor Cristina, Mark és Kieran lerohant a lépcsőn, és Alecet, Magnust meg a két gyereküket találták az Intézet szalonjában, Evelyn már ott morgolódott, amiért boszorkánymesterek tették be a lábukat a házba, meg mert a sötétkék szerinte nagyon nem kívánatos szín, ha valakinek a bőréről van szó."

Maleeec. Úúúristen még mindig totálisan imádom őket. Szerepeltek többet és a gyerekek is és segítenek és rohadt menők áááá. De mi van Magnusszal és a boszorkánymesterekkel? Ez aggasztó.

"– Á, a Cohors! – Magnus összenézett Aleckel. – Jól ismerjük őket. Horace Dearborn és a lánya, Zara. – Horace? – csodálkozott Mark.
– Sajnálatos módon ez a neve – bólintott Magnus. – Ennélfogva úgy gonosz, ahogy van."

Éés meg is van a következő utált szereplőm, gratulálok a poszthoz Zara! És egy társa is van, csodás! Gratulálok Samantha! De tudjátok mit, ne álljunk meg itt legyen akkor már az egész rohadt csoportuk. Olyan szinten taszítanak! És vannak emberek, akik bedőlnek. És tudjátok mit, a való életben is vannak olyan emberek, mint Zara és társai és az emberek itt is bedőlnek. Rendkívül frusztráló az ellenük folytatott harc. Amit Zara ott levágott a végén Alecnak a Magnusszal való kapcsolatáról! Az egyik kedvenc jelenetem lett :DD Alec drágám, nagyon jól csinálta. Awww <3

"– A Herondale-ek mindig is híresen csinosak voltak – mondta Bridget –, de ha engem kérdeztek, szexuálisan a Lightwoodok a legvonzóbbak.
Alec kiköpte a teáját. Magnus meg sem rezzent, de látszott, hogy komoly erőfeszítésébe telt."

Will Herondale. Nem szerepel szigorúan véve ebben a könyvben mégis éreztem a jelenlétét és fáááááj. Nem tudom elfogadni, hogy meghalt! Tudom, hogy szép, boldog és hosszú élete volt, de akkor is szomorú. A mazochizmus következő fokozataként eldöntöttem, hogy újraolvasom a Pokoli szerkezeteket. Még a könyv olvasása előtt szembejött velem ez az idézet és percekig folyamatosan röhögtem rajta:

"A hatalmas könyvtárban akadt pár drágának tűnő első kiadás, de a legtöbbet telefirkálta valami Will H. nevű nyomoronc."

Szeretem Kitet és ez tényleg jó volt most elnézem, de legközelebb ne merje lenyomoroncozni! Elkezdeném fejtegetni mennyi nézőpontból fergeteges ez a rövid kis idézet, de akkor elrontanám a viccet :D.

Dianat és Gwynt shippelem, mondjuk egy kicsit szerintem problémás lenne a kapcsolatuk tekintve Gwyn khm "foglalkozását". Nem sejtettem, az ő szálukról semmit, így minden kellemes meglepetésként ért. ARRA pedig nem számítottam.

Néha a feszültség elérte azt a szintet, amikor le kellett raknom a könyvet. A legdurvább ilyen résznél fogtam magam és vagy fél óráig magyaráztam tesómnak az egész helyzetet(ő is magyarázott nekem valamit cserébe) és dühöngtem neki valamint különböző hangokkal, amik még véletlenül se álltak össze értelmes szavakká, igyekeztem kifejezni az érzelmeimet a könyvvel kapcsolatban. Csak ezután voltam képes folytatni.

Valamikor a könyv háromnegyedénél figyeltem fel a fejezetcímekre. :DD Kicsit se vészjósló az összes áhhh.

Nagyon megviselt. A folyamatos feszültség, a szerelmi huzavona, hogy minden egy átkozott katyvasz és persze az írónő kegyetlenkedése. Például a vége. Pont találtak egy legkisebb rossz megoldást. Árnyvadász létüket meghazudtoló módon ezt majdnem őszintén elmondták a klávé egy emberének, Robertnak. Erre átszúrja egy rohadt kard, amit egy labilis pszichopata forgat, akinek évszázadok óta halottnak kéne lennie és nem mellesleg egy rendkívül veszélyes könyvet hordoz magával. Pedig már pont kezdtem megkedvelni, szegény Alec. De itt még nincs vége és most jöt az, amit már lespoilereztem magamnak, Livvy halála. Ugyanis az előbb említett kard hát nem őt is átszúrja?! Hát, de. Sajnos ez elkerülhetetlen volt. A Blackthorn testvérek túl sokan voltak egyszerűen lehetetlen volt, hogy mind túléljék. Nagy esély van rá, hogy még valaki meghal közülük :(((. Livvyt pedig nagyon bírtam. :,(( Könnyeztem is kicsit.

"Ahogy Kit apja szokta volt mondogatni különböző bűnözőkkel kapcsolatban, Julian az a fajta ember volt, aki ha leereszkedett a pokolba, úgy jött ki onnan, hogy maga az ördög tartozott neki egy szívességgel."

Összegezve IMÁDTAM! Már szinte azt hittem, hogy kezd elmúlni az Árnyvadász szeretetem erre jött ez és wow! A karakterek, a történet, a stílus az egész világ fantasztikus! Imádom Emmát, mert igazi harcos és hihetelen beszólásai vannak, Juliant mert úgy képes szeretni, ahogy senki és a végletekig odaadó (imádom, de néha megijeszt, osztom Emma véleményét). Amikor épp nem kerget ki a világból, akkor az egyik legerősebb alapokra épülő kapcsolat az övék az Árnyvadász világban. Nekem is kell egy Jules. Imádom Kierant, Markot, Christinát, Tyt, Kitet, Livvyt, Alecet, Magnust, Willt (jólvanna tudom!), Gwynt, Dianat, a kisgyerekek pedig imádnivalóak. Druval őszintén nem tudok mit kezdeni, őt inkább csak szeretem. Imádom a humort, ami még mindig a toppon van. Meg természetesen letehetetlenül izgalmas, de ezt már említenem se kéne.

"– Más családoknak vajon mi lehet a mottójuk? – elmélkedett Emma.
– Ismersz párat?
– A Lightwoodoké az, hogy „Jót akarunk”
– Nagyon vicces.
Julian a lányra pillantott.
– Nem, tényleg ez a mottójuk.
– Komolyan? És a Herondale családé? „Kifinomultak, de undokok”?
A fiú rántott egyet a vállán.
– „Ha nem tudod, mi a vezetékneved, valószínűleg Herondale lehet”.
Emma nevetésben tört ki.
– És a Carstairseké? – kérdezte, és megkocogtatta Cortanát. – „Van ám kardunk”? „Tompa szerszámok lúzereknek”?
– A Morgensternekét is sejtem – folytatta Julian. – „Kétség esetén robbants ki egy háborút”.
– Vagy mondjuk: „ Volt köztünk egyáltalán akár csak egy jó arc is, de most úgy komolyan”?"

A csillagozás nehéz. Annyi szuper dolog van benne, hogy simán kiadná az 5 csillagot, de találok benne kevésbé jó dolgokat is rendesen, így kötünk ki a 4,5 csillagnál. Mínusz a szerelmi huzavonáért, a kommunikáció sokáig hanyagolásáért, a feszültségért, az egész átkozott katyvaszért és egyéb kicsiségekért.
Ja, a borító kicsit fura. Nem illik a trilógia többi részéhez. A város és a színvilág jó, de a figura. A-a.
Kell a következő rész, még jó, hogy előrendeltem. Viszont erősen félek, mert Cassie nagyon kegyetlen és úgy veszem észre, hogy egyre kegyetlenebb. A megoldandó problémákra inkább nem is gondolok. Lehetetlen, hogy minden jól sikerüljön, így könnyekre számítok.

Na, ez hosszú lett. De hát a könyv is hosszú, nincs mit tenni. Így se fejtettem ki mindent, úgy ahogy megérdemelné.

10/9
Olvasd el!

Képek: Pinterest táblámról

Blogprojekt #2 – Kedvenc író 3. nap Kedvenc könyvem Cassandra Claretől

Sziasztok!
Elérkeztünk a 2. Blogprojekt utolsó napjához, amikor a kedvenc könyvemről kéne írnom Cassandra Claretől. Mivel ez a Pokoli szerkezetek 3. része A hercegnő és arról már írtam a Pokoli szerkezetek-es bejegyzésemben, úgy gondoltam azon kívűl, hogy azt bemásolom ide, a többi kedvenc Cassandra Clarehez kapcsolódó dolgomról is beszámolok. Minden sorozatának a kedvenc részéről, kedvenc ship, kedvenc főhős, ilyesmi.
Kezdem is.

Kedvencem könyvem Cassandra Claretől:

A hercegnő (Pokoli szerkezetek trilógia 3.)

Imádom, imádom, imádom!!! Zseniális befejezése egy nagyszerű trilógiának. Az eddigi részek is nagyon tetszettek, de ez mindent felülmúlt. 

Izgalmas volt, boldog, szomorú, vicces és szívszorító. Nem szoktam általában a könyveken sírni, de ezt rendesen megkönnyeztem. 

Rengeteg nagyon jó könyvnek nem szeretem a végét, mert elcsépelt, kiszámítható, összecsapott vagy mert számomra túl tragikus. De ennek a befejezése tökéletes volt. Nem volt teljesen happy end, de attól még elképesztő volt. Én ugyan végig Willnek szurkoltam, de úgy éreztem, hogy az epilógus is kellett oda, hogy teljesen kerek legyen a történet. Mondjuk végigbőgtem egyes részeit. 

Úgy érzem ennek a könyvnek nem egy főszereplője volt Tessa hanem egyszerre három Will, Jem és Tessa. Ez mindegyikük története, élete volt. Kevés olyan könyvet olvastam, ahol ilyen szeretet alakult volna ki három ember között. Tényleg hihetetlen hogy elhittem a hármójuk viszonyát és nem tűnt furcsának! Jem és Will kapcsolata volt a legmágikusabb ebben a könyvben nem a varázslatok vagy az átváltozás. Parabatai, ez a legszebb szó a történetben (akkor is ha kimondhatatlan). Engem elvarázsolt ajánlom mindenkinek.

Kedvenc sorozat/trilógia/novella:

Pokoli szerkezetek trilógia:

Az, hogy imádtam, az se írja le teljesen, amit a trilógiával kapcsolatban érzek. Próbálom megfogalmazni, de nagyon nehéz... Hátha vázlatosan, jobban megy.

Az alap egyedi.

A világ nagyon részletesen és fantasztikusan kidolgozott. Imádom az árnyvadászokat.

A stílus igényes és magával ragadó. (Hogy lehet egy stílus magával ragadó? Nem baj, jobb szót nem találtam rá.)

A humor elragadó és a hasadat fogod tőle a nagy nevetésben.

Egyes részeken úgy sírtam, mintha én is átéltem volna, ez az egyik első könyv, aminek sikerült ezt kiváltania belőlem és azóta se volt sok.

A szereplők ugyanolyan jól, vagy még jobban kidolgozottak, mint a világ. Megszereted őket és sosem akarod elengedni, nem érdekel, ha összetörik a szíved, ha szenvedsz velük, mert közben imádod őket és örömet okoznak neked. 

A két fiú hihetetlen, ahogy egymással és Tessával törődik. Eszükbe se jut, mint más szerelmi háromszöges könyvekben, hogy övék kéne, hogy legyen a lány a másik helyett, mindent megtesznek, hogy a másik örüljön, mindenki fontosobbnak gondolja a kis hármasukban a másik kettő boldogságát, mint a sajátját. Erre nem is lehet azt a szót használni már, hogy szerelmi háromszög, hiszen nem szemben állnak egymással, hanem vált válnak vetve harcolnak, a többiekért. Tessa

De Will egyértelmű kedvencem.

Magnust előszőr furcsának találtam, de aztán megismertem megszerettem és 

azóta az egyik kedvenc szereplőm, főleg a VE-ben.

A Klávé itt se volt jobb. mint a VE-ben lesz. Ez a nagy gyengéje rengeteg árnyvadásznak, fő konfliktus forrás az összes sorozatban, hogy azt gondolják, hogy mindenki fölött állnak. És a borzalmas törvényeik, amik minden egyes korszakban maradinak számítanak, ez nem tudom, hogy sikerült nekik. Mégis ez irányítja őket. Sed lex, dura lex. A törvény szigorú, de a törvény, a törvény. Akárhányszor olvasom, egyre jobban megutálom, ezt a mottót és a Klávét.

A történet izgalmas, minden pillanatban történik valami, főleg a második résztől.

A zárás tökéletes.

Mivel ez ennyire tetszett, ezért ezután elolvastam a Bane Krónikákat, aztán a Csontváros után a Végzet Ereklyé többi része, a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról és az új trilógia eddig megjelent első része az Éjfél kisasszony, már magától jött. De mindközül a Pokoli szerkezetek lett a kedvencem. 

Ez adta meg a kezdő lökést befelé az árnyvadász világba, aminek mostmár büszke tagja vagyok. Egyik rajongói találkozón nemrég hivatalosan is árnyvadássza avattak. Megnéztem azóta mégegyszer a filmet, mostmár jobban tetszett de, sokkal jobb is lehetett volna. Végignéztem a sorozat első évadát, ami ugyan nagyon eltér a könyvektől, de várom a második évadot. Ennek hála lett beszélgetőtársam az iskolában, miután iskolát váltottam és minden nagyon új volt.

Mondjuk az azért vicces, hogy több, mint két könyvön keresztül Pokoli Szerzeteknek olvastam. Vérrel kellett a falra írni, hogy rájöjjek, tévedtem. 

Egyértelműen bekerült a kedvenc könyveim közé.

Kedvenc shippem:

Eljegyzések
Simon: *harcol és hangosan kiabál*
HOZZÁM JÖNNÉL BABE?
Izzy:*szintén harcol, ugyanazon a hangerőn válaszol*
JA, PERSZEEE

Jace:*térdel, szerelmesen néz Claryre*
Kedvesem, lennél a másik felem örökkön-örökké?
Clary:*könnyeit törölgeti*
Ó, Istenem, hát persze!

Alec:*elpirul* Magnus, hozzámjönnél?
Magnus:*abbahagyja a játékot Max Lightwood-Banenel*
MI A FRANCOT MONDTÁL?

Clace... Áh, csak vicc (és még annak is rossz), ugye nem vette be senki?! Hát persze, hogy Malec! *_* Blogprojekt – Kedvenc Karakterek 3.nap: Kedvenc párosom: Malec

Kedvenc könyvem minden sorozat/trilógia/ novelláskötetből:

PSZ: A hercegnő
Végzet ereklyéi: Mennyei tűz városa
Bane krónikák: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan (és akivel amúgy sem járunk) / Igaz szerelem és egy első randi
Történetek az Árnyvadász Akadémiáról: Örök éjre szánva
Gonosz fortélyok: The Queen of Air and Darkness ja, hogy az még meg sem jelent! :DD Kizárásos alapon az Éjfél kisasszony.

Kedvenc főhősnő:
Tessa Gray

Kedvenc borító: 
A hercegnő

Kedvenc idézetek:

Pokoli szerkezetek: 

"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."

"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. – Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

"– (…) Gondolom, nem segít, ha megsúgom, hogy ilyen az élet. A jók szenvednek, a gonoszak virulnak, a halandók meghalnak."

Végzet ereklyéi:

"– Jézusom! – kiáltotta Luke.– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk."

" – Két éjszakával ezelőtt volt egy álmom. Egy véráztatta várost láttam csontból készült tornyokkal, az utcákon pedig úgy ömlött a vér, mint a víz. Simon összehúzott szemmel nézett Jace-re. – Máskor is szokott az ablaknál állva a vérről motyogni?– Nem – felelte Jace. – Általában a kanapén ülve csinálja."

"Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval."

"– (…) Te vagy az első Árnyvadász, akivel találkoztam.– Szar ügy – vont vállat Jace. – Ezek után az összes többi szörnyű csalódás lesz."

"– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják azt, hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az igazságot – állapította meg Clary. – Így nem kell egyenes választ adni.– Talán így van – mosolyodott el a királynő.– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy „esetleg”. Kicsit talán más, de a lényeg átjön."

"– A pasid nem normális – mondta Clarynek.– Tudom, de legalább jóképű – felelte a lány. – Ez van."

Bane krónikák:

"– Bocs, hogy elkéstem – lihegte Alec. – Jace tréningezni akart, és nem tudtam, hogyan lépjek le. Mármint nem mondhattam el neki, hogy… – Á, Jace, ez az! – vágott közbe Magnus. – Mi van vele? – kérdezte Alec. – Az előbb nem ugrott be a szőke fiú neve – magyarázta a boszorkánymester, majd egy legyintéssel túl is lépett a dolgon. Alec láthatólag elbizonytalanodott. – Értem. Engem… Engem Alecnek hívnak. (…) – Igen – szólt, aztán lassan elmosolyodott. – A te nevedre emlékszem."

"A vérfarkas pincér faarcát látva nehéz lett volna eldönteni, hogy csak unja magát, vagy szorulása van. – Jó estét, a nevem Erik, ma este én fogok önöknek felsz… Jesszusom, te árnyvadász vagy! Magnus egy fájdalmas pillanatra lehunyta a szemét. – Elmehetünk – mondta Alecnek. – Azt hiszem, ezt elszúrtam. De a fiú kék szemében makacs fény villant. A szépséges külső alatt Magnus meglátta az acélt. – Nem, semmi gond. Ez így… jó lesz. – Fenyegetve érzem magam – közölte Erik, a pincér. – Semmit sem csinál – mordult rá Magnus. – Nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem az, hogy én hogyan érzem magam – dörmögte Erik. Úgy vágta oda az étlapokat, mintha azok személyesen sértették volna vérig. – Fekélyt kapok a stressztől. – Évekkel ezelőtt megcáfolták a mítoszt, hogy a fekélyt a stressz okozza – tájékoztatta Magnus. – Igazából valami baktériumtól van. – Mi a hely specialitása? – érdeklődött Alec. – Nem fog eszembe jutni, amíg ilyen lelki nyomás alatt állok – felelte Erik. (…)"

"Annyiszor megtanulta, hogy reménykedni butaság, mégis képtelen volt leszokni róla. Olyan volt, mint az óvatlan gyermek, aki újra meg újra a tűz közelébe merészkedik, hiába égette meg magát annyiszor. Ez most talán más – ez a szerelem talán más."

"Magnus önkéntelenül is elmosolyodott, miközben nagy kék kávésbögréjét kereste, amin csillogó betűk hirdették: LENYOMOM GANDALFOT."

"– Szia! – szólalt meg Alec mély, bizonytalan hangja a vonal túlsó végén, amikor Magnus végül felvette a telefont. – Miért hívsz? – kérdezte a boszorkánymester. Hirtelen hatalmába kerítette a félelem, hogy valami úton-módon máris felfedezték a fiú születésnapi ajándékát, és Lightwoodék most elküldik Alecet Idrisbe, amiért nem tudott rá magyarázattal szolgálni, hogy vajon miért bocsátott varázslatot valami felelőtlen boszorkánymester egy bizonyos korbácsra. – Visszahívhatlak később is. – Alec hangjában aggodalom csendült. – Biztosan jobb dolgod is akad… Ezt nem úgy mondta, ahogy Magnus néhány korábbi szerelmének szájából hangzott volna; nem vádolta, és nem is megnyugtatásra vágyott. Az ő szájából természetesek voltak ezek a szavak is. Elfogadta, hogy így működik a világ, hogy nem mindig ő a legfontosabb mások számára. Ettől Magnus tízszer annyira vágyott rá, hogy megnyugtathassa, mintha a fiú ilyesmire számított volna tőle. – Dehogy akad, Alexander! – szólt. – Csak meglepődtem, hogy hallok felőled. Azt hittem, a családoddal töltőd a nagy napot. – Ó! – Alec hallhatóan megszeppent, de örült is egyben. – Nem hittem volna, hogy számon tartod. – Egyszer-kétszer eszembe jutott reggel óta – mondta Magnus. – És jó kis árnyvadászkodással telt a nap? Kaptál valakitől egy nagy szekercét tortába sütve? Hol vagy? Ünnepelsz valahol? – Hát… – felelte a fiú. – Igazából… itt vagyok a házad előtt."

Történetek az Árnyvadász akadémiáról: 

"– Még mindig meg tudsz lepődni?
– Mindennap – felelte Magnus. – Főleg, amióta találkoztam a fiaddal.""Akkor ezt tekintsem „nem”-nek?(…)– Egy nap majd „igen” lesz belőle – törte meg a csendet Magnus. – Neked, Alec, csakis „igen”."

"Magnus az istennek nem találta a gyereket. Ez nem tűnt éppen jó jelnek a jövőre nézvést. Magnus gyanította, hogy az embernek illik tudnia, merre van a gondjaira bízott gyerek."

"– Igen, Simon, igazi nőcsábász vagy.
– Fogd meg a karomat! – mondta Simon. – Kőkemény! Igazán nem akarok dicsekedni, de csupa csont. Csupa csont!"

"Sed lex, dura lex.
A törvény szigorú, de a törvény az törvény.
A lex gáz. gondolta Simon."

"– A „köszönöm” a helyes válasz. Meg az, hogy: „Én is szeretlek, Isabelle, és akkor is szeretnélek, ha elveszítenéd az emlékeidet, vagy bajuszt növesztenél vagy akármi.”
– Ez csak természetes. – Simon végigsimította a lány állát. – Azért a szakállnál meghúznám a határt.
– Magától értetődik."

"Elbaltáztam az esélyemet a világ legcsodálatosabb lányánál.
Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor."

Éjfél kisasszony:

"– Árnyvadász – sziszegte. (…) – Nem – felelte. – Csak darkosnak öltöztem. Jelmezbálba megyek. A férfi értetlenül meredt rá. A lány felsóhajtott. – A tündérekkel olyan nehéz pimaszkodni! Ti soha nem veszitek a poént. – Messze földön híresek vagyunk a tréfáinkról, élceinkről és balladáinkról – közölte a férfi, láthatóan sértetten. – Egyes balladáink hetekig eltartanak. – Arra most nem érek rá – felelte Emma. – Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv."

"– A törvény nem ezt diktálja, Emma. Ne feledd: A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény. – Azt hittem, úgy szól, hogy „a Törvény bosszantó, de legalább szabadon értelmezhető.”"

"– És ha, tegyük fel, egész véletlenül összefutottam Rookkal a piacon, és ő elejtett egy érdekes megjegyzést, miközben jót csevegtünk, én pedig elejtettem egy kis pénzt, mégis ki mondhatná, hogy „lefizettem őt infóért”? Nem volt ez több, csak két barát beszélgetése, bár ő nem vigyázott eléggé a nyelvére, én pedig nem vigyáztam eléggé a pénzemre…"

Ez volt hát a Blogprojektünk második köre, remélem tetszett nektek.

Nézzetek be a többiekehez:

Petra (Könyvespolc blog)

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Never grow up blog)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)

Vhrai (Libellum blog) 

Igyekszem ma megírni a hónapzáró posztot, addig is jó olvasást mindenkinek!