Lev Grossman: A ​varázslók (A varázslók-trilógia 1.)

"… mire az ember megtesz mindent, hogy elérjen valamit, van úgy, hogy többé már nem is kívánja megszerezni."

A Mini-könyvklub 7. fordulójának a júniusi kötelező olvasmánya A varázslók volt A varázslók trilógia első kötete. Én pont pár hónapja, még mielőtt tudtam volna, hogy majd olvasnom kell vettem meg, mert tetszet a fülszövege. Hallottam, hogy elég vegyesek róla a vélemények, de én bíztam benne, hogy nekem tetszeni fog. Végül sokkal lassabban, mint gondoltam volna (kifejtem később miért) ma, egy nappal a határidő lejárta előtt sikerült kiolvasnom.

Spoiler mentes, csak egy pici került bele, de azt lefedtem feketével.

Kezdjük is!

Fülszöveg:
A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.

Quentin Coldwater (sorozatból)

A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Vélemény:
Tetszett is meg szenvedtem is vele, hogy legyen már vége. Mint mondtam sokkal lassabban olvastam ki mint gondoltam volna vagy mint azt megszoktam ilyen terjedelmű (448, nem olyan sok) könyveknél. Konkrétan elkezdtem június 11-én délután most 29-én dél előtt fejeztem be. Ez azért is lett kicsit hosszabb, mert nagy örömömre megérkezett az ACOWAR-om és azonnal ki is kellett olvasnom, addig nyilván nem ezt olvastam, meg olvastam még egy könnyű kis könyvet (A vég napjai). Tudom ez nem sok idő így, de nekem az. Illetve nem is az idővel van bajom, hanem azzal, hogy úgy kellett néha rábeszélnem magam, hogy olvassam. Eljött a nyár, gondoltam majd végig olvasok mégis, magam sem értem miért folyamatosan netezni akartam csak. Lehet e miatt a könyv miatt, mert tényleg legtöbbször nagyon szenvedve álltam neki. Nem vonzott vissza a történet, a hangulat.

Alice Quinn(sorozatból)

"Quentin alkoholtűrő képessége azonban igen alacsony maradt, és elvből nem volt hajlandó kiköpni az italt, így aztán minden este jól lerészegedett, és elfelejtette, amit meg kellett volna tanulnia, azután másnap este kezdhette elölről az egészet. Minden reggel, amikor felébredt, teljességgel lehetetlennek tűnt neki, hogy valaha is képes legyen elfogyasztani még egy csepp alkoholt, ám ez a szilárd meggyőződése délután ötre valahogy mindig elpárolgott."

De, milyen is volt a könyv, amikor rászántam magam és olvastam?Az eleje főleg nagyon tetszett. A mágia, a világ bemutatása érdekes, egyedi és tényleg nagyon tetszett. Volt benne rengeteg olyan jelenet, amitől egyálltalán nem hasonlított más, általam olvasott könyvre. Nem volt kiszámítható, klisés, nem tudtam mi fog történni nem csak az elején, de sehol sem a könyvben. 

Az egyetem, Varázskapu is elnyerte a tetszésem. Én egyébként is imádom a varázsló iskolában játszódó történeteket és ez is hozta az iskolát illetően az elvárásaimat. Nem járnék oda, annyi szent, de nagyon érdekes volt olvasni róla. A könyvnek az iskolában játszódó részei tetszettek leginkább. 

Ha, mint számítottam rá, ennyiből állt volna ez a könyv akkor teljesen meg lennék elégedve. Akkor egy különleges, néhol furcsa, érdekes hangulatú történetet olvastam volna és sokkal jobb véleményemmel zártam volna be a könyvet. 

De nem.
Az iskolában lediplomáznak és itt még nincs vége. Ezután kezdődött egy számomra szörnyen depresszív, egyhangú és unalmas rész. Itt már jól látszik, ami eddig elkerülhette volna a figyelmünket. Hogy Quentinnek és a varázslók többségének eredendően, mágiából fakadóan vagy mit tudom én miért SEMMI SEM JÓ!

Penny (sorozatból)

"(…) szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje." (ez a kifejtés nagyon tetszett)

Borzalmas hangulata lett tőle az egésznek. Folyamatosan valami hatalmas kalandra vágynak (vagy vágyik Quentin), ami majd elhozza nekik a boldogságot és nem képesek felfogni, hogy mennyire jó máris nekik és az, amit úgy keresnek ilyen hozzá állással NEM FOG BOLDOGSÁGOT HOZNI! És így is lesz. 

Egy pár pillanataig Quentin a legkisebb dolgoknak is tud örülni, de aztán mindegy neki milyen hiper-szuper minden, ő akkor is szörnyen boldogtalan és fel akarja adni az addigi életét valami jobb reményében. Mi az a jobb? Az, amit az egész könyveben MINDENKI(szinte) valami mániákus rajongással akar, eljutni Filloryba. Nem tudom miért gondolják, hogy ott majd jobb lesz és azt se, hogy miért pont Fillory. Mehetnének nála sokkal idilli vagy boldogabb mesevilágokba is, de nem ők Filloryba akarnak menni. Idegesítő, főleg a kimenetele, amire már számítani lehetett ezen a ponton.

"– A legtöbb ember nem fogékony a varázslásra. Ők egy üres és sivár világban élnek. Unják az életüket, és ez ellen az égvilágon semmit nem tehetnek. Elevenen felfalja őket a vágyakozás, és már jóval a haláluk előtt megszűnnek létezni." (Ez nem. Ennél (szerencsére) kevés lehangolóbbat olvastam.)

Szóval ez az örökké elégedetlen és boldogtalan hangulat, a folyamatos piálás és az elérhetetlen boldogság ilyen mértékű keresése nagyon rányomta a bélyegét a könyvre, főleg ami a hangulatot illeti.

"– Azt nem döntheted el csak úgy, hogy mostantól boldog leszel.
– Nem, azt tényleg nem. Az viszont holtbiztos, hogy dönthetsz a boldogtalanság mellett."

A szereplőkkel nem volt különösebb bajom, talán csak Quentinnel, mivel az ő fejébn láttuk folyamatosan az elégedetlen gondolatait. Viszont egyet értek vele, ő nem főszereplő. Csak egy elégedetlen kisfiú, aki hős akar lenni, de minden egyes igazi próba előtt berezel, mégis szinte végig főszereplőnek hiszi magát. Most ez úgy hangzik, mintha utálnám, de különös módon nem. Talán egy kicsit sajnálom, meg idegesít, de nem utálom.

Alicet viszonylag bírtam, hozzá kapcsolódóan Quentin egy idióta. A lány látta, amit Quentin nem:

Janet(sorozatból)

"Bárcsak hajlandó lennél a kedvemért csak egy másodpercre ránézni az életedre, és látni, mennyire tökéletes így, ahogy van! Hagyj fel a következő titkos ajtó keresésével, ami szerinted az igazi életedhez vezet majd! Fejezd be végre a várakozást és vesztegelést! Mert ez az, máris itt van, és nincsen más. És jobban teszed, ha úgy döntesz, hogy kiélvezed, különben nyomorult és boldogtalan leszel, bárhová mész is és bármit is teszel, egész hátralévő életedben, mindörökre."

Naaagyon sajnáltam, hogy meghalt a Happy Endemnek ezzel annyi is volt.
A többiekről nem iagzán van véleméynem. Talán annyi, hogy Janet egy vipera, Penny viselkedési problémás és talpnyaló, Eliot meg ugyan részeges és vannak fura hajlamai, de határozottan egy egyéniség. Na, őt már el tudom képzelni főszereplőnek. Josh, olyan kis semmilyen varázserő rohamokkal. 

Viszont mindannyiukra igaz, amit már nem is tudom ki mondott, hogy képtelenk felnőni. De hogy is lennének rá képesek, ha tudják, hogy a varázslat létezik? Hiszen legtöbbször ehhez kötik a felnövést, felnőtt, aki tudja, hogy mágia, varázslat nem létezik és minden különös dolognak van egy logikus magyarázata.

Eliot Waugh (sorozatból)

"Ha hallucinálok, akkor brutálisan jó a képfelbontás – gondolta"

Voltak olyan jelenetek, ami lehet, hogy csak nekem, de teljesen befejezetlenül maradtak, mint a kis mesztelen fürdőzés a játék zárásaként, vagy még inkább az Antarktiszi vizsga (Most átmentek? Vagy nem? Mi??). Ezek eléggé zavaróak voltak, a többi megmagyarézatlan dologgal együtt (most egy sem jut eszembe, de voltak).

"Csonyolódik a belekmény."

A fő leleplezés a fenevad kiléte és az összes történés magyarázata zseniális volt! Erről szívesen olvastam volna többet. Mondjuk egy rövid kis könyv Jane szemszögéből, a próbálkozásairól.

Fillory és a történetek róla szerintem tiszta Narnia. Parázs és Zsarátnok a főgóré Aslan helyett, a három gyerek helyett öt. A különbség, hogy Narniát bírtam Filloryt meg sikeresen megutáltatta velem a könyv.

Összegezve ez egy üdítő változatosság a szokásos könyveimhez képest, szörnyen nyomasztó hangulattal, tetszetős világfelépítéssel, felejthető szereplőkkel, elég jó csavarokkal és úgy 50-100 felesleges oldallal. Mondjuk, hogy tetszett, mert tényleg nem volt rossz, ha előjövök a letargia széléről, ahova taszított, akkor talán folytatom is.

A borítója tetszik. Nem lett kedvenc, de van olyan jó, mint az új eredeti nyelvű:

10/6

További értékeléseket olvashattok a többi Mini-könyvklubos tagtól ide kattintva.

Előző, júniusi értékelésem Gaura Ágnes Vámpírok múzsája című könyvéről szól ha kíváncsiak vagytok rá, ide kattintva elolvasható.

Készült a trilógiából sorozat is, aminek eddig két évada van, nem láttam még egy részt se, csak kb 15 percet, de az tuti, hogy nagyon különbözik a könyvtől és folytatni fogom.

Következő rész: https://moly.hu/konyvek/lev-grossman-a-varazslokiraly

Szép délutánt!

Susan Ee: Angelfall

Gondoltam még nem volt elég az angyalokból, így hoztam még egyet ezúttal egy disztópiát angyalokkal. 
Az Angelfall vagyis Angyalok bukása trilógiának nevéből adódóan 3 része van: Angelfall-Angyalok bukása, World After-Túlélők világa, End of Days- A vég napjai.
Ugyanolyan lesz a felépítése a bejegyzésnek, mint a Csitt, csittesnek, így minden könyvről a bejegyzés spoileres az előtte lévőre.

Fülszövegek, idézetek és vélemények:

Angelfall-Angyalok bukása:

"– Néha, ahogy a sötétben botorkálunk, megesik, hogy valami jó dologba botlunk."

Fülszöveg:
Hat ​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát. 
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét. 
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi 
lehessen.

"– Várj, mindjárt megmutatom, hogy kell használni. Add a lábad! – Az angyalok világában ez meglehetősen bizalmas, intim kérésnek számít. Általában túl vagyunk a vacsorán, némi borozgatáson és kellemes csevegésen, mire hajlandó vagyok odanyújtani a lábamat."

Vélemény:
Tetszett. Ugyan a disztópiákat nem szeretem igazán, de így, hogy a világvégét az angyalok hozták, így semmi bajom nem volt vele. Mármint magával a disztópiával nem. A világ vége dolog azért helyneként igen csak undorító helyzetekbe torkollot, amit annyira nem bírok (gyerekek a fán, stb…).

Az angyalok leírása tetszett, oda vagyok a hatalmas fehér szárnyért és igencsak szomorú és dühös vagyok, amiért az történt a végén vele, ami történt. Tudom! Világ vége van meg minden én meg az ellenség (jó azért az már leesett, hogy Rafi nem ellenség és ezzel senkit sem lepek meg) szárnyáért aggódok. De egyszerűen igazszágtalanság! Szegény Rafi!

Apropó Rafi! Ő meglepett! Azt hittem olyan lesz, mint azok a beképzelt, én vagyok a világ közepe fiú főszereplők, akik kicsit idegesítőek, de ezért szeretjük őket és ha a főszereplőnk maga alatt van addig beszélnek, míg jó kedve nem lesz és egyébként is szeretik hallatni a hangukat. Meg úgy általánosságban nagyon nyeregben érzik magukat.

"– Mi van, ha nem engednek be minket? – kérdem, próbálva nem mozgatni a számat. – Be fognak engedni – feleli a hátsó ülés előtti sötét mélyedésből. – Honnan tudod? – Mert pontosan olyan vagy, mint amilyeneket keresnek. – És az milyen? – Nagyon szép."

Ehhez képest Rafitól, 10 mondatot ha hallunk összesen(kis túlzással) és ebből kettő az, hogy Penrynnek nem kéne ennyit beszélni. És lehet, hogy beképzelt, mert hát ő angyal, az emberiség meg csak egy csomó patkány a szemében, ezt hangoztatja is de nem olyan sokat mint vártam. Nyeregben meg tuti nem érzi magát, hiszen ha választanom kéne, azt mondanám ő van szarabb helyzetben nem Penryn. Hiszen:
1.Levágták a szárnyát, amibe akár bele is halhat
2.Rengeteg ellensége van az angyaloknál, olyannal nem is találkozunk, akit a barátjának lehetne nevezni.
3.Ehhez kapcsolódva az utána következő legerősebb angyalok össze is fogtak ellene.
4.Üldözik azok (a 2. rész alapján)
5.Ha az emberek meglátják rettegni kezdenek vagy megtámadják és fel akarják darabolni. Ha az angyalok, ők is meg akarják ölni és lerombolni a jó hírnevét.
6.Elrejtőzni meg nem rejtőzhet el, mert egyrészt megtalálnák, másrészt feladata van.
Szóval ja, jó nagy gázban van.
Penryn bizonyos tekintetben az ellentéte. Például rengeteget beszél, ha nem hangosan akkor magában. Végig hangoztatja, hogy ő nem akarja, nem tudja megmenteni az emberiségét, de őszintén! Mindenki tudja mi lesz a vége, ha ő, aki egyre erősödő hősködési hajlammal rendelkezik egy csomó fontos információ közelébe jut.
A túlélés, ami engem kicsit a Robinson Cruosora emlékeztetett, nagyon tetszett. Hiszen abból kell gazdálkodniuk, amit az emberek hátrahagytak meg minden. Ez jól meg lett írva.

Összességében tetszett. Nem varázsolt el, nem volt izgalmas igazán, de tényleg jó volt és folytatom a trilógiát.

"– Csak be vannak tojva, vagy tényleg rosszfiúk? – Mindenki, aki székhez kötöz, és fegyvert szegez rád, az rosszfiú. Tényleg el kell ezt magyaráznom neked?"

2. World After- Túlélők világa:

"Az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint az ördög."

Fülszöveg:

Az ​angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.
Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscón, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön. Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?
Penryn és Rafi ismét együtt. Tudd meg, mi táplálja izzó érzelmeiket!

"– Mindjárt rosszul leszek – mondom. – Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi. – Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."

Vélemény:

Nem fejlődött semmit az előző könyvhez képest, amin csodálkozok, mert általában nekem a sorozatok egyre jobban tetszenek. Ez nem. 

Jó történet, szereplők stb.. 

De kezdem nagyon úy érezni, hogy ez nem nekem lett kitalálva. 

Ami nagyon zavar az a tervezés teljes hiánya. Nem szabad nagyon részletesen tervezni meg sokáig, mert ugyis befuccsol valahol, de a semmi tervezés az már túlzás. Konkrétan ez a fussunk fejjel a falnak, majd kiderül mi történik közben vagy utána. Nem kérdezi Rafit mi a terve, ő se tudja mi a saját terve, nem tudja, hogy minek kéne a tervbek lenni. Így minden csak történik velük és elmegy mellettük ami nagyon idegesít. 

A fülszöveg szörnyen félrevezető. Mi az, hogy "Penryn és Rafi ismét együtt"?? A könyv háromnegyedében külön vannak! Nagy sajnálatomra.

Azért elolvasom az utolsó részt is, mert a végkifejlettre kíváncsi vagyok.

"Hej, azok voltak a szép idők, amikor még parancsolhattunk a nőknek, és nekik engedelmeskedniük kellett! – Biztos vagy benne, hogy ez nem csak valami legenda? Nem hiszem, hogy az anyámnak valaha is parancsolt volna valaki. – Valószínűleg igazad lehet. Az engedetlenséget a családod női ágán, egész biztosan hosszú nemzedékekre vissza lehet vezetni. Olyanok vagytok, mint valami pusztító ragály. – Addig, amíg ez a ragály az angyalokat pusztítja, biztos vagyok benne, hogy mindenki más elnézi ezt nekünk. – Ó, te kétségtelenül pusztító hatással vagy, legalább egy angyalra."

3.End of Days- A vég napjai:

"– Te nagyon különleges lány vagy, Penryn. Csodálatos lány. Az a „nincs több hozzád fogható” fajta."

Fülszöveg:

Az Angelfall trilógia befejező kötete.
A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?
Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság.

"Férfiakkal küzdöttél, akik kétszer akkorák voltak mint te, megöltél egy angyalharcost, szembeszálltál egy arkangyallal és angyalkardot forgatsz – Rafi a fejét ingatja. – de úgy visítozol, mint egy kislány, ha meglátsz egy kukacot?"

Vélemény:

Nem tudtam, hogy elolvassam-e ezt is, mert ahogy írtam tényleg kíváncsi voltam a végére, de aztán elspoilereztettem magamnak egy barátnőmmel, így tudtam mindent.
Végül aztán mégis elolvastam, mint láthatjátok és nem is bántam meg.

Jó szokás szerint, mint szinte minden sorozatnak ennek is az utolsó része tetszett legjobban. Hogy miért?

Végre voltak rendes Rafi-Penryn jelenetek, mert hiába írta a 2. rész fülszövege, jó formán semmi szó nem esett a "szikrázó szenvedélyről" köztük. És ez nekem (hatalmas romantika rajongóként) nagyon hiányzott.

"– Mit csinálsz? – kérdem. Lefekszik, fejét a párnára hajtja és lehunyja a szemét. – Szundítok egyet. – Nem mész le a földszintre? – Nem. – Mi van a kanapéval? – Kényelmetlen. – Azt hittem, aludtál már sziklán, hóban is. – Úgy is van. Épp ezért alszom inkább puha ágyban, amikor csak tehetem."

Sokat szerepelt benne Tündérmackó, aki a trilógia egészében a kedvenc szereplőm lett :D. Imádtam a jeleneteit. Tudom, tudom, hogy elvileg csak egy kard, de a legszerethetőbb karakter a könyvekben, minden jó tulajdonsága megvan, ami csak kell. Megbízható, hűséges, nem fecseg, tudja mikor kell megszólalni, kitűnően ért a harchoz, világmentő utazásokat biztosít... Ki ne szeretné?

Penrynt nem igazán bírtam, maximum néha a vicces beszólásait, gondolatait. Szerintem ez jellemzi őt legjobban:

"Én nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse. Ennek ellenére iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna."

Rafinál végre rájöttem mi volt nekem különös az elképzelthez képest. Az, hogy ő igazából öreg és mint olyan tapasztalt és viszonylag bölcs. Ez látszott meg rajta nagyon és ezért volt más, mint elképzeltem, fiatalokra van ráállva az agyam. Nagyon tetszettek azok a beszólásai, amikor megpróbálta elképzelni milyen lehet az a normális emberfiú, aki máltó Penrynhez. Egy disznópásztor. Hát persze!

"– Ha ember lennék, felszántanám neked a legjobb tanyát. – Komolyan, őszintén cseng a hangja. – Gyönyörű birtok volna aranyló almákkal, lédús szőlővel, és ott teremne a legízletesebb retek az egész világon."

Penryn anyját a rohamai, illetve a durva ötletei során nagyon szerettem, egyedi volt, vicces, furcsa.

Du és Damot nagyon bírtam viccesek voltak, eszesek és én egyébként is szeretem az ilyen Fred-George (Harry Potterből) féle párosokat.

A többi szereplővel elvoltam néha idegesítettek, de azért legtöbbször megvoltunk békességben.

A kedvenc jelenetem, egyértelműen a tehetségkutató lett, nagyon megható és gyönyörű jelenet. És itt el is érkeztünk a legnagyobb csodához a harmadik részben! A tehetségkutató előtt, közben, utána TERVEZTEK!! Alig akartam hinni a szememnek, kieszeltek egy tervet! Ilyenre 2 és háromnegyed könyvön keresztül nem került sor.

A végével viszont nem vagyok megelégedve. Ledarálták az egészet két lapon és az legyen elég nesze. Nem tudjuk, hogy szerencsétlen Mihály, akire rálőcsölták a Hírvivőséget, amit nem akart odaért-e, mi lett az angyalokkal, az emberekkel, hogyan a francba sikerült a romokból, újjá építeniük a társadalmat, mi van Refival, Penrynnel, a Felvigyázókkal...

Összefoglalva tetszett a trilógia, de csak egyszer olvasós, mert nem igazán az én stílusom, nem passzolunk össze és sok minden hiányzott nekem belőle. Igazából tényleg azokkal volt bajom, amik hiányoztak belőle, nem azzal, ami benne volt, mert az nem volt rossz, bár kicsit az események is lassan haladtak.

Borítók tetszettek, nemlettek a kedvenceim, de viszonylag szépek és jól kapcsolódnak egymáshoz.

10/7

Olvasd el!(nem ragaszkodok hozzá)

Ha szeretnél még értékelést olvasni a trilógiáról megint csak girl.from.a.book értékelései ajánlom, amiket  ide kattintva elolvashatsz.

Becca Fitzpatrick: Csitt, ​csitt sorozat

Már majdnem egy éve olvastam a sorozatot, de valaki kérdezte, hogy nem írtam-e róla és mivel nem írtam valamiért, ezért most bepótlom. Nem emlékszem mindenre tökéletesen, ezért, hogy ne legyen olyan rövid az egész sorozatról írok egyben, a régi molyos értékeléseim alapján.
Becca Fitzpatrick Csitt, ​csitt sorozatának 4 része van ezek sorrendben: Csitt, csitt, Crescendo, Silence-Vihar előtt, Finale-Végjáték
Mindegyik fülszövege Spoileres az előtte lévőre, ahogy az idézetek és a vélemények is! Vagyis, ha a 3-ig olvastad és nem akarsz spoilerbe futni, a 4. részről szóló bejegyzéseket már ne olvasd el!
Kezdjük is!
Fülszövegek, idézetek és vélemények:

"Angyalom."

1. Csitt, csitt:

EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

"– Az illatod is jó – mondta Folt. – Ezt hívják zuhanynak – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz. – Meztelenül. Ismerem a dörgést."

Vélemény:
Tetszett. Nem varázsolt el, első részek a sorozatokból sose szoktak, de jó volt. 
Folt nagyon szimpatikus. Jó humorú könyv sokat nevettem rajta. 
Vee nem volt szimpatikus és az egész elég kiszámítható volt (mondjuk elolvastam a végét előre(: ). 

"– A te őrangyalod vagyok – mondta Folt. – Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi is a munkaköri leírásod? – Hogy őrizzem a testedet. – Folt mosolya egyre szélesebb lett. – Komolyan veszem a munkámat, ami azt jelenti, hogy közelebbi ismeretséget kell kötnöm a szóban forgó tárggyal."

A főgonosz(ok) kibenlétére nem számítottam. 
Az egész történet elég hihető volt, ha átugorjuk azt a csöppséget, hogy bukott angyalok meg ilyenek, de ha ezt nem nézzük akkor tényleg hihető, nincsenek benne ellentmondások az egész logikus. 

"– Ne hibáztass érte! Mondd meg anyukádnak, hogy költözzetek beljebb. Mondd meg neki, hogy van ez az új klub, úgy hívják, civilizáció, és nektek is csatlakoznotok kéne."

Szóval nekem nagyon tetszett 5 csillagot csak a kedvenceimnek adok a négy és felet meg tartogatom a sorozat többi részére mert bízom benne hogy ennél jobb lesz.

"-Gondolkodom. -Gondolkozol? -Az a folyamat, amiben az agyamat használom, hogy ésszerű döntést hozzak."

2.Crescendo:

"– És mi most hogy állunk? – Szorosan egymás mellett."

Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása. 

"Néha rossz dolgoknak kell történni, hogy később a jók is megtörténhessenek."

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?

"– Nincs véletlenül ezer dolcsid kölcsön? – Öt dolcsim sincs kölcsön. A perselymalacom orvosilag anorexiás."

Vélemény:
Nagyon vártam már hogy olvashassam és olyan jó volt! 
Izgalmas és romantikus (bár kevésbé mint szerettem volna). 
Tetszett, hogy egyre több dologra jön rá és az természetesen nem tetszett, hogy Folttal szinte végig kényszerített haragban vannak az Arkangyalok miatt. 

"– Csitt, csitt – suttogta. – Minden rendben lesz. Akarlak téged, és nem bírom már ezt a felemás életet. – De a pokolra vetnek – dadogtam, nem tudva gátat szabni az ajkam remegésének.– Ezzel már régen megbékéltem."

Rixon árulása nagyon meglepett egyáltalán nem számítottam rá, mert végre ügyes voltam és nem olvastam el a végét (: . Azt valahonann éreztem, hogy Scott nem rossz. 
Foltot megértem hogy meg akarja védeni meg minden, na de ennyire semmit sem mondani már durva. Olvasom a következő részt.

"– Ne akard, hogy megbánjam! – leheltem. – Még egyszer sem bántál meg – felelte, és megcsókolt."

3.Silence-Vihar előtt:

"– Szeretlek – mormolta a hajamba. – Egész létezésem alatt sosem voltam még ennyire boldog."

HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS?Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.

"– Angyalom, az enyém vagy. És nem hagyom, hogy ezen bármi is változtasson."

És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

"– Tényleg azt hiszed, hogy ilyen egyszerű lesz? Folt felnevetett. – Ha egyszerűségre törekedtem volna, rögvest Rixon mellé láncoltam volna magamat a pokolban. És hátradőlve napoznánk azóta is."

Vélemény:

Nem akartam elkezdeni ezt amíg nem szerzem meg az utolsó részt is mert tudtam hogy függővége lesz. De amikor megszereztem végre belevethettem magam az olvasásába. És nagyon jó. Valahogy a legtöbb sorozat időről időre, részről részre egyre jobb lesz. Ez nem. Megragadt az első rész nagyon jó könyv szintjén, ami nem baj hiszen nagyon jó ,csak érdekes , mert még nem találkoztam ilyennel. Szóval a könyv nagyon jó volt. 

"– Hogy kerülsz ide? – Az útjaim kifürkészhetetlenek. – Az az Isten, akinek az útjai kifürkészhetetlenek. Te inkább olyan vagy, mint a villámlás, az egyik pillanatban itt, a következőben már sehol."

Egy kicsit az zavart benne, hogy én nagyon ki vagyok élezve az olyan könyvekre amiben a főhős elveszti az emlékeit miután annyi kalandot átélt meg minden (pl. Az olimposz hősei sorozatban nagyon nagyon zavart) . Szerencsére itt nem élt át előtte hatalmas aklandokat szóval annyira nem zavar épp csak egy kicsit, meg jó, hogy nagyon igyekezett visszakapni őket. 

"(…) – Ezennel hivatalosan is szerelmes vagyok az ágyneműdbe.
— Csak abba?
— Nem. A matracodba is."

Először azt hittem azért nem beszél Vee és az anyja neki Foltról mert ők is agymosva lettek de mint kiderült csak megint ki akarták őt zárni Nora életéből. 

Foltot egyre jobban szeretem, nem titkolja túl sokáig a dolgokat( szóval a megoldásra éhező idegeim épségben megúszták), de nem is mondja el túl hamar, ami értelmetlenné tette volna az egészet.
Scott egyértelműen flörtölt Norával az elején aztán hirtelen minden átmenet nélkül abbahagyta. Ezt nem értettem. 

"Ha elvesztelek, mindenemet elvesztem."

Az egész történet viszonylag logikus nem éreztem hogy valamire teljesen rosszul reagáltak volna. jó a végén amikor visszautasította Folt ajánlatát kicsit meglepődtem
örülök, hogy végre láthattuk Folt lakását legalább már az nem egy üres folt a térképen (rossz szóvicc tudom)
És a vége hát nem meglepő de nagyon örülök hogy megvan a következő rész és azonnal olvashatom. 

"– Angyalom – mormolta, miközben a kezei közé fogta az arcomat. – Azt hiszem, nem érted, milyen messzire mennék el azért, hogy magam mellett tartsalak."

Egyszóval mint az elején is mondtam jó volt, nagyon, de még mindig nem olyan elképesztően de hűha (de hát nem lehet minden könyv olyan ).

4.Finale-Végjáték:

"Mit gondolsz, hol vagyok? üzentem Foltnak.
Nem kell találgatnom, rajtad van a nyomjelző, válaszolta.
Végignéztem magamon. Valóban, ma a farmerdzsekit vettem fel.
Adj 20 percet és ott vagyok. Pontosan melyik szobában talállak? jött a következő üzenet.
A hálószobában.
Legyen 10 perc."

Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank – akaratlanul – után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett.
Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak.
Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.

"– Nem engem érdemelsz – bólintott. – Jobbat. De engem kaptál, és akár hozzá is szokhatsz a gondolathoz."

Vélemény:
Huh hát igen én mindig az utolsó részeket szeretem a legjobban, mert akkor lesz kerek a történet, meg persze a Happy End, ami nálam elvárás.
Szóval az jobban tetszett mint az előző három bár az a hűűű még mindig nem, de jó volt. Izgalmas, vicces, fordulatos(nagyon), romantikus, a stílusa jó.
Folt felkerült a kedvenc könyves fiúim listájára ♥♥. amikor az előző részben felajánlotta a szárnyait, akkor nekem annyi volt teljesen elolvattam. 

"– Csak az ágyra tudok gondolni.
– Akkor ugyanaz jár az eszünkben.
– Te is az ágyra gondolsz? – Folt korábban elárulta, hogy szinte sosem alszik.– Rád, az ágyamban."

Nora kicsit féltékeny volt, de szerencsére még nem olyan idegesítően. Bár én azért nem tartottam volna ennyire Dabriától. Folt elég határozottan elmondta a véleményét akkor meg nem mindegy mit akar Dabria?
Dantén eléggé meglepődtem, ( Dabriát én nem gyanusítottam), de hogy pont ő? Mondjuk annyira azért nem hihetetlen.
Scottról a könyv felénél megéreztem, hogy meg fog halni és hát sajnos igazam is lett de jó hogy Vee tovább tudott lépni.
Gondoltam már a sorozat elejétől, hogy Folt valahogy elkezdi majd érezni a dolgokat, de elég egyszerűen elintézték.
Bassoról én azt gondoltam hogy gonosz és ellenük van.
Nagyon jó sorozat volt örülök hogy elolvastam.

"A hétköznapiságtól akkor kezdtem búcsúzkodni, amikor Folt megjelent az életemben. Egy jó fejjel magasabb nálam, hideg, kemény logika alapján dönt, füstként illan el, és egyedül él egy szupertitkos, szupermenő lakásban a Delphic vidámpark alatt. A hangja mély és szexi, három szempillantás alatt tócsává olvasztja a szívemet. Emellett bukott angyal: kihajították a mennyből, mert túlságosan rugalmasan értelmezte a szabályokat. Személy szerint azt hiszem, Folt elijesztette a hétköznapiságot a fenébe, az pedig meg sem állt a világ túlsó feléig."

Összefoglalva ez egy nagyon jó, főleg a romantikus szálra építő könyv, rengeteg humoros beszólással. Nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, de nekem annyira nem nyerte el a tetszésem, mint másoknak és közel sem volt hűha de jó. Könnyed, egyszerű sorozat aranyos szerelmi kapcsolattal és egy pár fantasy elemmel. A borítók nem igazán nyerték el a tetszésem. A hangulatot eltalálták, de részleteiben nem szép.

10/8
Olvasd el!

További nagyon jó véleményt olvashatsz a könyvről girl.from.a.book blogján ide kattintva.

Innen az összes könyv megvehető illetve el lehet olvasni az első pár fejezetet.

Sár, vér, levendula - Novellák és elbeszélések a sötét középkorból

"Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból."
Amikor egy ismerősöm kezében megláttam ezt a könyvet, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt szeretem a regényesen megírt történelmi témájú könyveket, másrészt a kötet szerzői amatőrök, akiknek még sosem jelent meg könyvük, így még kíváncsibb lettem. Lássuk a kritikát!
Mivel mindegyik novellát más-más író írta, az összesnek egyedi stílusa van. Találunk köztük elgondolkodtató, izgalmas, megrázó és humoros történeteket is. Nem fogok irodalomórát tartani, de annyit elárulok, hogy az összes megfelel a novella műfaj követelményeinek: nem túl hosszúak, és a végükön ott van mindig egy váratlan fordulat.
Nekem személyesen a tizenkét történetből tizenegy nagyon tetszett. Élveztem őket, némelyik végén pedig valóban elgondolkoztam. Az utolsó novellát azonban nem fejeztem be - egyszerűen túl megerőltető agyi munka kellett volna hozzá, amihez most nem volt erőm. Ez persze nem von le a többi értékéből! Most szeretnék egy pár szót külön-külön mindegyikről írni.

Losonczy Attila: Tavaszból a télbe
A harcok, a barátság és a szerelem viszontagságai - minden van ebben a szűk kilenc oldalban. Igazán tanulságos, kicsit szomorkás történet magyar elődeinkről.

Mészáros Péter: Hét év, három nap
Meseszerű novella a táltosokról. Egészen a végéig azt hihetné az ember, hogy túlzottan idilli, aztán jön a hideg zuhany. Ettől lesz igazán élvezetes olvasmány.

Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik
A pogány magyarok elborzasztó kegyetlenségét mutatja be a novella a Vata-féle lázadás idején. Már-már szentimentális a vége, de igazán megindító történet egy bátor fiúról.

Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya
Ez a kedvencem. Egy "sáros korról" szól, ami ebben az esetben a középkor, de olvasás közben végig arra gondoltam, hogy ez a mai világról is szólhatna. Egyszerűen tökéletes.

Bányai Ilona: Fűben, fában
Ez a novella az elfogadásról és az összetartásról szól. Tetszett, de nekem egy kicsit befejezetlennek tűnik a vége.

Baka L. Patrik: Hatvannyolc
II. Béla király és Ilona királyné zavaros története. Bántalmazás, gyilkosságok, kegyetlenség mind-mind előfordul benne. A vége sokkoló, de (talán éppen ezért) imádom.

Köcsky Rudolf: János pap országa
A középkori apátságok világát bemutató novella megrendítő és hihetetlen kegyetlenség van benne. Bele sem merek gondolni, hogy ennek mennyi az igazságalapja.

Sárgai-Szabó Anna: A szekér
Most már biztos vagyok benne, hogy ez a második kedvencem. Szintén sokkoló, és a végén még én is kiakadtam.

Sümegi Attila: Göröngyös utak
Egy szép történet a testvéri szeretetről, a gyerekek becsületéről és a felnőttek becstelenségéről. Megindító a vége, nekem nagyon tetszett.

Bukros Zsolt: A gyám
Ezt is imádom. Viszont nem tudok rá más szót használni, mint hogy durva. Akár horrorfilmet is lehetne belőle csinálni: a sötét erdő és a gyilkos szándékú rokonok adottak, már csak a megfelelő zene hiányozna. Az írónak nagy tehetsége van.

Bökös Borbála: Janus öröksége
Az emberek önzőségéről szóló novella a török ostromok ideje alatt játszódik. Fordulatos történet, aminek a vége is megdöbbentő.

Pollák Gergő: Crécy komédia
Ezt nem tudtam befejezni. Ahogy a neve is mutatja, humoros írásról van szó, és értékelem is, de ehhez tényleg kellenek történelmi és egyéb ismeretek. Minden mondatot külön kellett értelmeznem, emiatt nem tudtam élvezni egy idő után. Viszont az biztos, hogy az író zseniális, talán később újra megpróbálkozom ezzel a novellával.

Összességében ez egy nagyon jó kis könyv, az írók nem tűnnek amatőrnek, és nagyon tetszettek a novellák. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmi témájú írásokat, vagy szeretne többet megtudni a sötét középkorról.

Sarah J. Maas: A ​Court of Wings and Ruin (ACOTAR 3.)

„I missed you every moment,”

Kiolvastam és nincs jobb szó rá, mint, hogy TÖKÉLETES.
Az A Court of Wings and Ruin, magyarul Szárnyak és rom udvara (?nem jelent még meg és még várható címet sem írtak hozzá magyarul, de én így fordítanám) a Tüskék és rózsák udvara (ACOTAR  A Court of Thorns and Roses) trilógia utolsó része nagy bánatomra (azért, még van remény, de erről később...)
Sajnálom, de az EGÉSZ Spoileres lesz a fülszöveg is, azoknak akik nem olvasták el az előző részt (ACOMAF). Akik olvasták azt, csak ezt nem nekik majd kirakom a Spoileres részekre vagy a táblát vagy kihúzom feketével.
Előre is bocsánat, de mivel angolul olvastam ezért előfurdalhatnak benne angol szavak.

Fülszöveg:
Looming war threatens all Feyre holds dear in the third volume of the #1 New York Timesbestselling A Court of Thorns and Roses series.

Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's maneuverings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit-and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.

As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords-and hunt for allies in unexpected places.

In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.

Vélemény:

Nagyon vártam már, hogy megérkezzen és szerencsémre nem késett olyan sokat az ígérthez képest. Tudtam, hogy jó lesz és, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire?! Arra nem számítottam.

IMÁDTAM minden egyes szavát, mondatát, oldalát, fejezetét. Egyszerűen TÖKÉLETES volt!

„We're all broken… In our own ways – in places no one might see.”

Part one 

Princess of Carrion

"My goal was bigger than revenge. My purpose greater than personal retribution."

Történet elején megint a Spring Courtban vagyunk, ahol Feyre belülről próbálja szétrohasztani Tamlin egész udvarát és megtudni Hybern titkait, terveit, hogy aztán mindent elmondjon a matejének Rhys-nek. Mindezt a szerencsétlenül, mondhatni katasztrofálisan sikerült Hybern-i küldetés után, ahol kiderült, hogy Tamlin, Lucien és Ianthe tulajdonléppen eladta a Spring Courtot és Prythiant Hybernnek cserébe Feyreért. 

„One life may change the world.”

Az előző rész elején eléggé utáltam Feyret, de az itteni viselkedése minden ellenszenvemet eltüntette vele kapcsolatban. Zseniális volt! Összeszedett, céltudatos, magabiztos és fantasztikus színész! Úgy irányított mindenkit az udvarban, úgy játszadozott velük, mintha csak a játébabái lennének. Teljesen az ellentéte volt az előző rész eleji megkeseredett, kifakult önmagának, igazán magára talált, hatalmas jellem fejlődésen ment kereszül. Számító volt, kicsit kegyetlen, de imádtam ezért és bőven megérdemelték. Szinte végig ördögien mosolyogtam a cselekedetein.

"I repeated their names silently, over and over into the darkness. Rhysand. Mor. Cassian. Amren. Azriel. Elain. Nesta."

Olyan viccesek voltak azok a jelenetek, ahogy az első legvégén is, ahogy Lucien gyanakszik, de nem mer semmit sem tenni, Tamlin meg teljesen vak. Meg az is, ahogy Feyre gondolatban korrigálta a hazugságait, hogyan lennének teljesen igazak.

Iathe csak egy vicc volt az egész könyvben (azt a kis nyílvesszőt eltekintve), fontos szerepe volt, de Feyre számára nem kihívás. Egyes megmozdulásaira csak forgattam a szemem, csodálom Feyret, amiért ő vissza tudta fogni magát ebben is.

“Lying beside Ianthe without slitting her throat was an exercise in patience and control.”

A végén a partnak volt egy kis megingás, de egyébként Feyre végig parádésan szerepelt, és ahogy Ianthét végül elintézte!

Part two

Cursebreaker

Az elején egy kis feszültség keltés után, végre otthon! Csak egy pár hete olvastam a másodikat, de így is nagyon hiányoztak mind, főleg Rhys! A reuniont olyan sok féle képpen elronthatta volna az írónő, de még csak meg sem ingott a jelenet tökéletessége. Imádtam!

„We deserve to be happy… And I will fight with everything I have to ensure it.”

Az egész part a tervezgetéssről, haderők felhalmozásáról szól és bár ez unalmasan hangozhat, mily meglepő ezt is imádtam! Mindig találnak valamit, amivel meglepnek. Én egyébként is szoktam szeretni a tervezgetést.

Az értekezleten meg tudtam volna ölni Tamlint, de tényleg! Hogy meri?! Amiket mond! Az a provokáció, a hazugságok! Arghh még mindig feldühít.

Egyes High Lordoknak is kijárt volna egy alapos verés, de Tamlin teljesen lefoglalt.

Azért voltak, akiket nagyon megkedveltem Heliont, Vivianet és Kalliast, akiknek igazán gyönyörű a történetük és a kapcsolatuk.

"And then Viviane muttered to Kallias, jabbing him in the ribs, “Why can't I be High Lady as well?”"

És annak is örültem, hogy kicsit jobban megismerhettük az eddig nem szereplő High Lordokat is.

Part three

High Lady

Háború.

„But this is war. We don't have the luxury of good ideas—only picking between the bad ones.”

Meglepetések minden sarkon. Körülbelül minden fejezet végén tátott szájjal bámultam a könyvre. Mor vallomása, Jurian, hirtelen felbukkanó ellenség vagy segítség (ez folyamatosan), Amren...

Többször elsírtam magam, izgultam, dühös voltam, boldog, megkönnyebbült, kétségbeesett, szenvedtem. De imádtam ezért!

Annyi érzelmet váltott ki belőlem, hogy az hihetetlen.

Mindenki együtt a végén, repestem a boldogságtól!

Általánosságban:

Imádtam az egészet, a folyamatos izgalmat, a remek szereplőket, hogy jobban megismekedhettünk olyan dolgokkal, amikről eddig nem sok szó esett, például a Byraxis, aki eddig teljesen kimaradt, a Weaver, a Bone Carver és a Suriel, akinek a jelenetén majdnem elsírtam magam, de végüll csak egy pár könnycsepp hullott.

„Light can be found in even the darkest of hells.”

Imádtam a csodálatos kapcsolatot Rhys és Feyre között. És erről eszembe is jutott az egyetlen pici dolog, ami nem tetszett. Az, hogy Rhys nem kapott valami nagy szerepet és amikor szerepelt, akkor akaratlanul is arra gondoltam, hogy tökéletes papucsférj lenne belőle. Tudom, ez nagyon erősnek tűnik és én igazán nem akarok így gondolni rá, mert imádom, de ebben a könyvben elveszett. Feyre minden hülyeségét egy perc alatt megbocsájtja, nem szúrja le (pedig néha ráférne), nem kér számon tőle semmit, nem dönt semmiről, mert majd Feyre dönt egy szóval nem olyan, mint volt, csendesen hallagt és mosolyog. Annyira megnéztem volna ebben a részben is egy dührohamát vagy valamit! Meg értem én, hogy választási lehetőséget akar adni Feyrenak, de ez már túlzás! Konkrétan nem dönt semmiről, csak néz a matejére.  

Szóval igen Rhys, mint önálló személy kicsit háttérbe szorult ebben a részben, de azért voltak jó jelenetei, meg a kapcsolatuk tényleg gyönyörű.

“My darling Feyre.”

A rengeteg meglepetéssel, hirtelen fordulattal teljesen kiszipolyozott a könyv érzelmileg. Amikor azt hittem tudom merre megy a sztori gyorsan 180 fokos fordulatot vett, imádtam! Végre egy könyv, ami nem volt kiszámítható!

Ott láttam minden jelenetben, hogyan tudná SJM elszúrni, vagy kicsit kevésbbé tökéletesre megírni azt, de nem még csak közel sem járt hozzá soha, hibátlan volt.

„What we think to be our greatest weakness can sometimes be our biggest strength.”

Lucienből kevesebb volt, mint számítottam rá az első part vége után. Kíváncsi lennék a történetére, remélem az egyik novella erről fog szólni.

“You are a better friend to me, Feyre,” he said quietly, “than I ever was to you.”

Cassian és Nesta kapcsolata is nagon tetszett, mostmár én is shippelem őket. Nestat nem igazán bírom, sose bírtam, amiért úgy bánt Feyreval évekig. Kíváncsi lettem volna a válaszára, arra a kérdésre, hogy miért zárt ki mindenkit Elainen kívűl, miért zárta ki a legkisebb húgát, de ez valamiért teljesen elmaradt. Cassian nagyon önfeláldozósra vette a figurát, a háború miatt, de nem volt bajom vele.

“I don’t think we were introduced properly earlier,” he crooned to Nesta. “I’m—” “I don’t care,”

Elain... hát őt nem bírtam igazán. Nem szerepelt sokat, egy árnyék volt csak.

Mor nagyon meglepett, én komolyan azt hittem, hogy end game Azriellel. De még mindig nagyon bírom.

Azrielt szerettem, meg sajnáltam, tényleg jó pár lennének Elainnel, Lucien ellenére is, pedig ezt eddig kizártnak tartottam Mor miatt.

Iagzából az egész Inner Circlet imádom úgy, ahogy van!

A végén egyrészt minden második jeleneten sírtam, másrészt tökéletes volt és megint mondom, hogy mások: Miryam és Drakon történetére is kíváncsi lennék. Itt értek a legnagyobb sokkok, amik közül a legnagyobb az apjuk felbukkanása volt. Néha szinte már teljesen megfeledkeztem róla, ha meg nem akkor meg furcsálltam, hogy hol a fenébe van eddig? De erre sosem gondoltam volna.

Összegezve imádtam, tökéletes volt és betonbiztos helyet foglalt magának a 2017 kedvenc könyvei listámon. Szomorú vagyok, hogy vége lett ennek a fantasztikus trilógiának, de nem teljesen, mert:

Folytatás:

Ez a trilógia utolsó része, de Sarah elárulta és a könyv végén is benne van, hogy lesznek novellák hozzák előre láthatólag jövőre (2018-ban), amik novella mivoltuk ellenére az írónőhöz híven hosszúak leszenk :D Szerencsére. 

10/10*

Olvasd el!

Egyéb:

A trilógiával illetve Sarah könyveivel kapcsolatban még meg kell említenem Charlie Bowatert, aki hihetetlenül gyönyörű fanartokat készít mind az Üvegtrón, mind az ACOTAR könyvekhez. A sorozathoz megjelent színezőbe is rajzolt, amit nem tudom megvegyek-e, mert a rajzok igazán csodálatosak, viszont nem vagyok egy kimondott művészlélek, mégis van már egy csomó szinte üres színezőm. Szerintem maradok az interneten más színezéseinek a nézegetésénél.

Nekem ezek a kedvenc műveim tőle:

A harmadik az ACOMAF olvasása óta, folyamatosan háttérképem.

A művésznek van saját honlapja, ahol a többi elképesztően csodálatos műve is fent van:http://www.charliebowater.net/

Az előző értékeléseim a trilógiáról:

ACOTAR Tüskék és rózsák udvara

ACOMAF

Megveheted:

Az első rész megrendelhető már magyarul többek között innen: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/sarah-j-maas-a-court-of-thorns-and-roses-tuskek-es-rozsak-udvara-tuskek-es-rozsak-udvara-1-7401 itt beleolvasó is van, aki nem lenne benne biztos, hogy olvasni akarja-e.

A 2. illetve 3. rész megrendelhető, olcsón, ingyenes szállítással Bookdepositoryról: A Court of Mist and Fury, A Court of Wings and Ruin

Jó olvasást!