R. J. Palacio: Wonder (Wonder 1.)

Molyos adatlap

Ma R. J. Palacio ifjúsági/gyerek könyvéről hoztam értékelést, a Wonder-ről. Ezt a könyvet az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam. Ez volt az első hónap, hogy részt vettem erre a legelső bejegyzésemmel elkések, tipikus én :D. Maga a könyv nagy megelégedésemre, igazán tetszett. Nézzük is!

"Courage. Kindness. Friendship. Character. These are the qualities that define us as human beings, and propel us, on occasion, to greatness."

Fülszöveg:
Angol:

I won't describe what I look like. Whatever you're thinking, it's probably worse.

August (Auggie) Pullman was born with a facial deformity that prevented him from going to a mainstream school—until now. He's about to start 5th grade at Beecher Prep, and if you've ever been the new kid then you know how hard that can be. The thing is Auggie's just an ordinary kid, with an extraordinary face. But can he convince his new classmates that he's just like them, despite appearances?

R. J. Palacio has written a spare, warm, uplifting story that will have readers laughing one minute and wiping away tears the next. With wonderfully realistic family interactions (flawed, but loving), lively school scenes, and short chapters, Wonder is accessible to readers of all levels.

Magyar:

„Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története.” (Wall Street Journal)

August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Vélemény:

Nagyon aranyos. Viszonylag kevés gyerek könyvet olvasok, de amikor ilyen jó kerül a kezembe, akkor kész felüdülés a többi olvasmányom között. Címke szerint ifjúsági, de nekem az ötödikesek még gyerekek, így ez egy gyerek könyv, de nem mesekönyv. Az egyik jó tulajdonsága tehát, hogy aranyos.

Ez a főszereplőink érdeme főként. Igen, főszereplők. Én is meglepődtem, hogy váltott szemszögű, de tényleg az. És nagyszerűek.

"It’s not enough to be friendly. You have to be a friend."

Auggie nagyon jószívű, csak hát tényleg gyerek ha érettebb is bizonyos tekintetben mint mások más téren meg éretlenebb. Nem tudom, szerintem mi nem ilyenek voltunk ötödikben. Auggie tényleg kicsit csak magára figyel. De miért is várnánk el egy korabeli gyerektől, hogy mások helyzetébe, mondjuk a családjáéba beleképzelje magát? Az elvonulásai, hisztijei erre a legjobb bizonyítékok, de a karakterfejlődése során ezt kinövi, így azt mondhatom, hogy kimondottan szükség volt rájuk az elején. Ezen kívül minden elismerésem a övé, hiszen okos, értelmes, megbocsátó(2 üzenetbe került Jack-nek megbocsátania? :D) és rendkívül erős mindemelett persze figyelemreméltó mennyit változott egy év alatt, tényleges a szemünk előtt nőtt fel. Sok pofont kapott az életben, de nem tört meg, sőt egy kedves, nyitott és elfogadó fiú vált belőle.

"I think there should be a rule that everyone in the world should get a standing ovation at least once in their lives."

A nővérével az egész könyv alatt együttéreztem. Én is megértem hogy mi miért volt, miért figyelt rá kevésbé a családja, de azért valahol mélyen mégis fáj. Nincs valós tapasztalatom, hogy milyen lehetett a családjukban felnőni, mégis meg tudtam érteni, együtt tudtam érezni vele, mert úgy éreztem sok mindenben hasonlítunk. 

A barátját bírtam, azt eltekintve, hogy nagyon idegesített a szemszöge. Nem vele volt problémám, hanem azzal, hogy valamiért az ő fejezeteiben nem voltak mondat eleji nagybetűk. Miért nem???

Summert és Jacket is nagyon bírtam.

Rövid volt. Gyorsan be lehetett fejezni és most úgy érzem, ehhez a történethez pont megfelelt a hosszúsága. Mindent elmondott, amit kellett. Egy-egy dolgot még kicsit lehetett volna részletezni, de gondolom azokra kitérnek a novellákban.

"It's what you've done with your time, how you've chosen to spend your days, and whom you've touched this year. That, to me, is the greatest measure of success."

Nagyon tanulságos. Meg kéne nézetni az osztályokkal. Ahogy olvastam én is végiggondoltam, hogy én mit csinálnék abban az életkorban, ott. Bámulnék. Aztán elkapnám a tekintetem. Majd megint bámulnék. Épp, mint mindenki más. Tudom, hogy nem szép dolog, de ezért jól is esett a lelkiismeretemnek az a rész, amikor arról beszél, hogy ő is bámulna, ha egy Wookie elkezdene az iskolájukba járni. Egyszerűen ilyen az ember és végiggondolva, ez még nem elítélendő viselkedés annak ellenére, hogy nyilván a figyelem elszenvedőjének nehéz lehet. Mit csinálnék ezután? Nem tudom. Szeretném az hinni, hogy odamennék hozzá, amikor egyedül van, de ha vannak más barátaim, akkor valószínüleg nem ezt tenném. A gúnyolódókat sem állítanám meg. Nem mert nem akarnám, hanem mert nem merném. Ha mellém ülne nem ülnék el és azt a nevetséges Pestist se játszanám. Elnézni állítólag közel ugyanolyan rossz, mint elkövetni, de őszintén nem hiszem, hogy mást csinálnék, mint amit leírtam.

"If every person in this room made it a rule that wherever you are, whenever you can, you will try to act a little kinder than is necessary – the world really would be a better place. And if you do this, if you act just a little kinder than is necessary, someone else, somewhere, someday, may recognize in you, in every single one of you, the face of God."

Tetszett, hogy a végére oldódott a hangulat. Az elején és a közepén egyes részeknél már nagyon besűrüsödtek a rossz dolgok, így örültem, hogy a vége kicsit cukormázas lett.

Mindenkinek van egy saját történetet. Mostanában nagyon figyelek egyes történetek különböző szemszögeire(ha egy nézőpontosak is), örülök, hogy ez a könyv ezt kifejtette. Hiszen egy történeten rengeteget változtat maga az ember, aki nemhogy meséli, de érzékeli, felfogja. És az idő nagy részében hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.

A végén nagyon tetszettek a képeslapokra írt elvek. Illetve sok szép mondat volt benne, amit érdemes észben tartani. Örülök, hogy angolul olvastam, mert a magyar fordítás az idézetek alapján annyira nem nyűgözött le. Semmi probléma nincs vele, csak nem adja át ugyanazt a hangulatot.

"Now that I look back, I don't know why I was so stressed about it all this time. Funny how sometimes you worry a lot about something and it turns out to be nothing."

Összegezve ez egy aranyos, tanulságos kis történet, amit bátran ajánlok mindenkinek.

A film:

Amikor a film megjelent természetesen láttam az előzetesét, de félreraktam a megnézést, mert előbb elolvasom a könyvet, csak aztán a könyv olvasás tolódott és tolódott.

Most befejeztem a könyvet délután és este, már szinte az egész család együtt nézte. Aztán nem értették az érzékeny kis lelkemmel miért nézek ilyet. Nem győztem győzködni őket, hogy ne ítéljék meg az eleje alapján, ez igazából egy kedves kis aranyos sztori lesz. :)

Eltér helyenként, de semmi egetrengető hibát nem találtam benne a könyvhöz képest. Nagyon szépen átadta a hangulatot, a szereplőket, igazából az egészet. Megéri megnézni.

10/9

Olvasd el!

Egymás szemében

Az Egymás szemében egy olyan bloggerekből álló csoport, aminek keretein belül egymásnak ajánlunk könyveket. A témánk ebben a hónapban az iskolakezdés volt. Az Igazi csodát nekem Judy az Egy elképzelt könyv blog bloggerinája ajánlotta. Szeptemberi menetrend:

Szeptember 18. ❤ Ágota, Bűbájtalan
Szeptember 20. ❤ Judy, Abigél
Szeptember 22. ❤ Az igazi csoda
Szeptember 24. ❤ Adrienn, Nyitótánc
Szeptember 28. ❤ Vhrai, Léggömbök
Szeptember 30. ❤ Tina, Kiűzetés a Paradicsomból

Karel Capek: Krakatit

Sziasztok! Ezer éve nem írtam a blogra, de ma végre ráérek és sikeresen rá is szántam magam, úgyhogy hoztam nektek egy kritikát Karel Capek Krakatit című művéről.

Capek tőle megszokottan (na jó, igazából eddig ezen kívül csak egyetlen könyvét, a Harc a szalamandrákkalt olvastam, de ez a kifejezés túl jól hangzott ahhoz, hogy kihagyjam) megint valami egészen elvont témát dolgoz fel, amiről később kiderül, hogy nem is annyira megfoghatatlan.

Ebben a művében egy bizonyos krakatit nevű robbanószer körül bonyolódik a történet, ami magától robban, és egy elvarázsolt mérnök találta fel - nagy szerencsétlenségére. Ugyanis a krakatitot, illetve a receptjét többen meg akarják szerezni, emiatt pedig fájhat is eleget a feltaláló, Prokop feje. De persze nem csak a robbanóanyag titokban tartása okoz gondot, hanem közben rengeteg váratlan esemény is akadályozza a főhősünket. Többek között ismeretlenek bukkannak fel, és bolygatnak meg mindent, ráadásul Prokop kellemetlen szerelmi ügyekbe keveredik. Tehát semmiképp sem nevezhető az élete egyszerűnek, de éppen emiatt az elején-közepén nagyon humoros, izgalmas a könyv. Az különösen tetszett, hogy egyszerre elvont és nagyon is valóságos a történet, az olvasó szinte nem is tudja, éppen hol van, vagy hogyan képzelje el pontosan a helyszíneket - de ettől lesz egyedi az alkotás.

A szereplők is jól ki vannak találva, Prokop egy kétbalkezes, nem éppen hibátlan, de szerethető főhős. Tomeš ugyan nem szerepel személyesen sokat, de mégis ő az események okozója, fontos karakter a háttérben. Anči kedves, jószándékú lány, a hercegnő pedig pont az ellentéte, de a történet éppen ettől valószerű. A többi szereplő pedig vagy vicces, vagy teljesen átlagos, így pont jól beleillenek ebbe a világba.

A könyv összességében nagyon tetszett, de szerintem a sztori a végén kicsit ellaposodott. Addig rengeteget nevettem olvasás közben (az események csupa ide-oda utazgatásból, reménytelennek látszó vagy teljesen abszurd helyzetekből álltak), de amikor már csak a szerelmi nyűgöket és az unalmas dolgokat írta le a szerző, türelmetlenül vártam a könyv végét. Persze a befejezés előtt még voltak meglepetések, és ötletes volt a lezárás is, tehát végül mégiscsak bántam, hogy ennyi volt. Szerintem egy olvasást mindenképp megér, hiszen Capek egy méltán híres író, aki igényes, maradandó műveket alkotott.

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Üvegtrón 5.)

"For Terrasen. For them. For a better world."

Végem van. Ez a könyv darabokra tört engem. Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, főleg amíg nem jelenik meg az utolsó rész! Aki imádja a sorozatot, azt össze fogja törni ez a rész. Magyarul még nem adták ki talán decemberben fogják, ha minden jól alakul. A sorozat előző részeiről az értékeléseimet megtalálod ide kattintva. Szerintem ez lesz a leghosszabb bejegyzésem. Aki nem olvasta az Árnyak királynőjét az ezt se olvassa, bár szerintem annyira nem spoileres. A nagy spoilert jelöltem, a többit, ami azoknak spoileres akik csak ezt nem olvasták azt eltakartam feketével.

Molyos adatlap

Fülszöveg:

The long path to the throne has only just begun for Aelin Galathynius. Loyalties have been broken and bought, friends have been lost and gained, and those who possess magic find themselves at odds with those don't.

As the kingdoms of Erilea fracture around her, enemies must become allies if Aelin is to keep those she loves from falling to the dark forces poised to claim her world. With war looming on all horizons, the only chance for salvation lies in a desperate quest that may mark the end of everything Aelin holds dear.

Aelin's journey from assassin to queen has entranced millions across the globe, and this fifth installment will leave fans breathless. Will Aelin succeed in keeping her world from splintering, or will it all come crashing down?

Én és a könyv:

Egyszer már elkezdtem e-bookként olvasni a könyvet, még áprilisban, mert tudni akartam mi lesz velük, de akkor csak az Aelinékkel történteket olvastam és egy idő után abba is hagytam, mert halottam, hogy a vége khm összetöri az embert. Gondoltam majd, ha megjelenik az utolsó rész vagy a magyar kiadásakor elolvasom. 
Hát végül eddig bírtam. Az utolsó részről semmi hír, magyarul meg talán decemberben adják ki, de nekem muszáj volt elolvasnom. Amikor erre rádöbbentem apa épp Angliában tartózkodott, így pár nap múlva már a kezemben tarthattam hatalmas örömömre. Ezután bírtam vagy két napig és nekiestem. Büszke vagyok rá, hogy bírtam uralkodni magamon és egy egész hétig sikerült olvasnom, ahelyett, hogy ledaráltam volna pár nap alatt. Így hétfőtől-hétfőig olvastam. De most vége is nincs mit tenni ellene.

Vélemény és történet:

Oh My God! Mint, ahogy mindenki figyelmezetett ez a rész durva volt. Annyi érzelmet és olyan mértékben váltott ki belőlem, hogy az hihetetlen! 

Teljesen megváltozott a sorozat az első résztől kezdve idáig. Hol van már a frissen szabadult orgyilkos Celaena? Ő, akinek Nehemia halála kelett hozzá, hogy felrázza őt? Hol vannak már azok a nevetségesen egyszerű próbák, a gagyi bűnőzők, akiket legyőzött? Mostmár minden élesben megy és a kontinens sorsa a tét. De kezdjük az elején.

"Lysandra had finally shifted back into her human form – and true to her oath months ago, her once-full breasts were now smaller."

Lysandra és Aedion

A könyv elején épp pár napja érkeztek meg Terrassenbe és Aedion segítségével megbeszéltek egy találkozót pár megbízható lorddal. Ők Darrow, Murtagh és Ren. Az első félig olvasás miatt már tudtam mi lesz a találkozón, ezért már jó előre kiborultam. De nem annyira, mint magán a találkozón. Úgy megütöttem volna jó párszor Darrowt! Hogy mer mindent leszólni, ami eddig jó volt? 

"Erős, képzett tündérherceg-harcos, aki mellesleg Aelin carranamja? Biztos kém! 
Badass alakváltó? Közönséges szajha!
Képzett és sok mindent átélt orgyilkos királynő? Nem lehet királynő, hogy is gondolt ilyet bárki is!?"
Bármit csinálnak nagy önbizalmában még csak megijedni se képes! Mintha az udvar, ami képes lenne megváltoztatni a világot semmit sem érne! Ja boccs, szerinte még csak nem is udvar, hiszen Aelin nem királynő, meg egyébként is milyen szedett-vedett társaság már!

"„And besides: i thought 'cloak-and-dagger' was your middle name.” She offered him a vulgar guesture in return."

Szóval kialakult egy olyan helyzet, hogy hiába az a sok igyekezet hogy visszajusson a hazájába, nekik nem kell királynőnek, mert megtetszett nekik az uralkodás (tisztelet a kivételnek). Nagyon felidegesített, főleg amikor azt merte mondani, hogy akkor vennék a legnagyobb hasznát Aelinnek ha gyorsan hozzámenne valamilyen királyhoz! Persze van valami abban, amit mondani akar én se szívesen bíznék egy 19 éves lányban, de ne csinálják már! Ő a Fire-Binger! Egyedül ő tudja megmenteni őket! Ezért Aelinnek bizonyítania kell, hogy igenis joga van a trónjához és a lordoknak is szüksége van rá. 
Így bizonyítja nekik. De még hogy! Itt még megemlíteném, hogy a találkozó után meglátja Terrasen szent állatát a szarvast. Ez mekkora jel már, hogy neki kell a királynőnek lennie?! Maga Terrasen szelleme akarja őt a trónon látni!

Amíg a szereplők nem találkoznak (mert fognak és iszonyú jó lesz!), addig több szálon fut a történet.

"Aelin lifted her brows as she glanced between their two blades. “What’s your sword called?” “Wind-Cleaver.” Aelin clicked her tongue. “Good name.” “Yours?” “Goldryn.” A slash of iron teeth as they were barred in a half smile. “Not as good a name.” “Blame my ancestors”"

Elide és Lorcan

Manon, azt a parancsot kapja, hogy rombolja porig Résvárat és hozza magával Doriant élve vagy halva. Itt is kiborultam, mert épp, hogy csak megszerezték a várost, máris jönnek a boszorkányok és a földdel teszik egyenlővé? Mert kétség sem férhet hozzá, hogy a tizenhármak elintézik. Reménykedtem, hogy Manonnak előjön a jó oldala, legalább Doriant megmenti és hell yeah! Úgy lett. Rowan végül megszökteti Doriant, aki Manonnak hála még nem volt halott. Együtt Skull's Bay-be hajókáznak, ahol Aelin el akarja kezdeni a hadsereg toborzását a régi tartozások behajtásával. Ezt tudtam előre, hogy imádni fogom!

A harmadik szál Elidé és Lorcané. Elide elhatározta az előző részben, hogy északra megy, csatlakozik a királynője udvarához és közben megtalálja Celaena Sardothient, bárhol is legyen, mert át kell adnia neki a Kaltain Rompiertől kapott kis csomagot. Bármi is legyen az az ilyesztő kis kő (egy rémkulcs, csak szegénykénk nem tudja, ahogy azt sem, hogy Aelin és Celaena egy és ugyanaz). A Tölgyvád erdőben bolyongva botlik bele Lorcanbe, aki a rémkulcsokat keresi, abban a hiszemben, hogy egy már nála van. Ezt a szálat tartottam a legkevésbbé érdekesnek, de kétségkívűl elengedhetetlen volt.

"No one could get through those shields. Not even Rowan-rutting-Whitethorn."

Szóval nekiálltak minden erejükkel, hogy hadsereget szerezzenek, esélyt Erawan és a sötétség ellen. Emellet meg persze meg kell találniuk a hiányzó rémkulcsokat, amivel a Valg királyt visszaküldhetik a Rémkapun keresztül oda, ahonnan jött.
Ebben a küzdelemben hatalmas szerepe van a szimbólumoknak. Aelin szinte minden tette, a nyilvánvalón kívűl mindig többet ér. Szimbólumok. Legendák felébresztése, a saját hatalmának a kimutatása.

"„Hello, bitch,” Ansel purred. „Hello traitor,” Aelin purred right back […]"

Erawan

Amikor a hajóút előtt felszabadítja Ilumi városát és meglepi őt Erawan egyrészt komolyan meglepődtem másrészt látva az erejét elgondolkodtam, hogy mégis, hogy fogják megnyerni ezt a háborút??! Mert ott és akkor nem sok esélyt láttam rá. Hiszen:
A király szinte az összes mágiahasználót és rengeteg embert is kivégeztetett, Résvárnak annyi, folyamatosan tömegével halnak meg az emberek. Ergo nem igazán vannak felesleges emberek, akiket háborúba lehetne küldeni.
Ellenben van egy csomó Valg, akik sokkal erősebbek az embereknél és nehezen elpusztíthatók.
Terrasen nem hajlandó egyelőre segíteni.
Adarlant már megint lecsapták Dorian kezéről.
Maeve is ott van fenyegetésként rengeteg harceddzet tündérrel az irányítása alatt.
Erawan hajszáll hijján legyőzhetetlen. Ahhoz, hogy legyőzzék meg kell szerezniük még két kulcsot, ki kell találniuk, hogy amikor mindegyik meglesz pontosan, hogy is használják őket, aztán ezt meg is kell tenni.
Meg persze van még nagyon sok boszorkány, akikből csak 3 csapatnak is sikerült Résvárat eltörölni a föld színéről.
Értitek már mire gondolok?

"Here's hoping you discover more creative terms than „bitch” to call me when you find this. With all my love, A.A.G."

De még nem sok véleményt mondtam ugye? Na akkor majd most!

Imádtam! Teljesen más volt, mint az előző, de ugyanúgy vagy még talán jobban imádtam! Folyamtosan akció volt, ennyit szerintem még nem izgultam könyvön. Itt egy csata, ott egy csata. És ezek közben pedig hatalmas ház méretű fordulatok és meglepetések. Mert bármennyire is igyekszik drága főszereplőnőnk, még mindig nem erőssége a többiek bevonása a tervekbe. Ja, igen mellesleg végig ez volt a tervem, csak nem mondtam el. És nem csak ő, de az események is folyamatosan meglepetésként értek. Jóként vagy rosszként.
Már az elején rombolt engem a könyv és ez csak növekedett, ahogy teltek a lapok.

"„We like to call it 'territorial male nonsense,'” Aelin confided. „Or 'territorial Fae bastard' works just as nicely.”"

Rowan és Aelin a tengerben

Imádtam a szereplőket és az új felerősödött shippeket!
Manon és Dorian, akik nagyon különböznek mégis nagyon szeretem őket együtt, jót tesznek egymásnak. Tényleg imádom őket! Főleg, hogy mindenki ferde szemmel néz rájuk, Dorian meg így vállvonogatva: Ne szóljatok bele, neketek is fura a szerelmi életetek.
Elide és Lorcan kapcsolata tele van hazugsággal, titokkal és mit ne mondjak mérgező hatással vannak a történetre. És igen, ARRA gondolok főleg a végén. Nem tudom amiatt eldönteni, hogy shippelem-e őket.
Aedion és Lysandra legszebb jelenete a Koponya öbölbeli volt szerintem. Nagyon tetszik, hogy Aedion ennyire tekintettel van Lysandra múltjára, nem eröltett semmit.
Végül Aelin és Rowan. OH MY HEART! Úúúgy imádom őket! Akárhányszor mondták is sosem tudtam megszokni az olyanokat, hogy Her Fae Prince, Fireheart, Her Fae Commander, His Heart awww *_*
Támogatják egymást, tökéletesen összeillenek és oh my heart. Amikor végre AZ volt kb ujjongtam, az előző rész után fellélegezve, ahol meg mindig közbejött valami. 

"Oh gods – Fae lovers. Everyone should be so damn lucky to have one."

Amikor Elena róluk beszélt, hogy ugye ő küldte Aelint Wendlynbe gyógyulni meg, hogy megismerje Rowant, aki olyan rég várt már rá... na, ha ott már nem zokogtam volna eleve, akkor ott elkezdtem volna. 

„I see you. I see every part of you. And I am not afraid.”

Dorian és Manon

A 3. könyvben a Tűz örökösében találkoztunk előszőr Manonékkal. Akkor nem bírtam őket. Hogy képzelik, hogy rájuk kell figyelni és nem mehetünk tovább a történettel a fontos szereplőkkel?! A 4-ben már kedveltem őket. Na, most két könyvvel azután, hogy egyáltalán nem érdekeltek imádtam őket! A második legvártabb szálam volt, néha még Aelinék fejezetében is inkább néztem volna őket, olyan kíváncsi voltam. Asterin "kivégzésén" sírtam legelőszőr a könyvben. Manonnak végre vannak érzései és rájött, hogy hiába mondott mást a nagyanyja ő tényleg képes érezni és szeretni. Amikor végre akcióba lépett ujjongni kezdtem, hogy ez az! Végre! Azt nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült megnyernie, de legalább már tudja az igazságot és végre kiállt a nagyanyja ellen. Iskra meg pusztoljon a Matronnal együtt! Abraxost legszívesebben örökbe fogadnám, úgy imádom a szívecskémat! Ki a jó wyvern? Hát persze, hogy te vagy az! Okos és ügyes wyvern! Többek között megmentette Manont és megnyert egy csatát, mindenki ilyen társról/háziállatról álmodik, hát nem?

Legkevésbbé kedvelt szereplőm Aedion volt. Olyan kis izé! Tudom ezt nagyon értelmesen mondtam, de egyszerűen nem szimpatikus! Vannak vicces beszólásai, meg Lysandrával a tengerparton nagyon aranyos volt, de egyébként nem. Nem kedvelem őt.










Chaol, akire egy darabig haragudtam az előző részben, de aztán most megint bírom, nem is szerepelt benne! Ez tudtam előre. Emlékszem, amikor a 2. részben még teljesen Chaol lázban égtem, véletlenül megláttam, hogy az 5. részben nincs feltüntetve szereplőként. Akkor nagyon kiborultam, mert hogy lehet ez, nem halhat meg! Na, mostmár tudom miért nem szerepelt. Bírom őt és jó lett volna ha itt is szerepel, de most így kiolvasva kapott egy rosszpontot. Ugyanis a könyve miatt, ami szeptemberben jön ki, később lesz kiadva az utolsó rész!! Egy egész könyv, amiben még nem tudom meg mi a franc lesz Aelinékkel! Biztos izgalmas , meg jó könyv lesz, elő is rendelem szerintem, de tuti nem annyira jó, hogy ne haragudjak rá a késés miatt!

"„If you don't start acting like a prince, you can sleep on the foor.” […] „I'm going to make you regret using such threats, Princess.”"

Akkor most beszéljünk Aelinről khm khm. Nézzük csak, mit mondtam róla az előző részben: A legjobb női karakter ever. Kész az övé a díj. A tervezési készsége, az esze, a mágiája, a hűsége, a bosszúvágya, a hatalmas szíve a barátai, népe és bajbajutottak iránt, az önbizalma, a humora és a rengeteg szenvedés után se szunnyadó reménykedése! IMÁDTAM! 
Na ez nem változott. A bosszú ugyan eltűnt az az Árnyak királynőjében kapott nagy szerepet, pár jellemvonása meg felerősödött, de a lényeg ugyanaz maradt. Ő A LEGJOBB. Egy badass ŐRÜLT. Bizony, hogy őrült! Szerencsére, különben már rég nem élne. Mindig van valami a tarsolyában, jön az újabb és újabb meglepetésekkel, mint mondtam folyamatosan tervez, amit nagyra értékelek. Utálom, amikor csak fejjel rohannnak a falnak, de varázslatos módon mégis minden jó lesz (khm Angelfall!). Ő viszont kalkulál, tervez, levelet ír, beszél, meggyőz, fenyeget, mindent amit kell. Küzd és nem akarja, hogy a küzdelem közben bárki is megsérüljön ezért, amit csak tud és jóval többet is magára vesz. A mágiája hatalmas és wow! Mindeközben meg valami fergeteges stílusa és személyisége van. Pimasz, magabiztos, humoros. Imádtam a belépőjét a Koponya öbölbe ebben a részben. Kemény és erős, de közben nem vált férfiassá.

"„Allow me to introduce to you, Captain Rolfe, the incomparable, the beautyful, and the absolutley and all-around flowless Queen of Terrasen.”"

A többi női karakter is csodásan lett megírva. Mindannyian függetlenek, erősek és ravaszak. Imádom őket! Még talán Elidet a legkevésbé, de itt neki is volak parádés húzásai például, amikor kioktatta Lorcant Aelinnel kapcsolataban. Csak az a folyamatos, mit tehetek vajon én majd Aelinért nevetséges volt.:

Elena drága. MÉGIS HOGY A FRANCBA KÉPZELTED EZT??! Jó, pontosan tudjuk, hogy képzelte, de miééért?? Oké, oké a következő könyvben meglátjuk, de egyelőre optimistán mondom, hogy megbűnhődött érte, vagy hát meg fog.

Érdekes, hogy most az istenek is tulajdonképpen életre keltek. Eddig így vagy léteznek vagy nem, most meg vannak. Figyelnek és félelmetesek.

Maevet gyűlölöm, utámol, gyűlőlöm!!! Mintha nem lenne elég problémájuk, még ő is beszambázik jobban mondva hajózik. A vége. Szinte végig megbújt csak úgy távolról utáltam, aztán jön a végén és hirtelen a gyűlöletem első számú célpontja lett. Tőle nem kérdezek olyat, hogy hogyan képzelte, meg hogy tehette, belőle könnyen kinézem. Azért az ilyen mértékű számító gonoszság még engem is meglepett. Kezdve a múlttal, amit ugyan pár oldallal a kiderülése előtt lespoilereztem maganak, mégis ledöbbentett. Folytatva a jelennel, ami teljesen kikészített. Naaaagyon remélem az utolsó részben valaki minnél hamarabb durván megkínozza és megöli.

"But shit. Just – shit."

Jó, akkor most jöjjön a legdurvább rész, a vége. Ha csak rá gondolok is sírok. Hogy történhetett ez??!!

SPOILER KEZDETE
És nem csak az, hogy Aelint megkorbácsolták a múltja tudatában, beleláncolták egy fémkoporsóba és elrabolták. Neem. Ez tényleg borzalmas, meg szörnyű és ezen is zokogtam volna és zokogtam is rendesen.
Viszont ez még nem elég.

Aelin halálra volt ítélve amiatt az idióta Elena miatt ezer évvel azelőtt, hogy egyáltalán megszületett volna! Mert Elena türelmetlen volt, szerelmes, lázadó, gyáva, nem hallgatott az apjára és az szörnyen ostoba terv előbukkant a fejéből! És még örült, hogy nem az ő poblémája lesz. Ha csak továbadta volna Aelinre, hogy majd ő megoldja ugyanolyan feltételekkel. De nem. Ő felhasználta az egyetlen eszközt, amivel Erawant le lehet győzni. Rosszul használta fel! Ezért Aelinnek meg kell halnia! Meg kell halnia, mert csak akkor győzhetnek! Ettől is folyamatosan zokogok.

De akkor még nem említettem, hogy reagál erre Aelin!
Onnantól fogva, hogy tudja meg kell halnia mindent elintéz, hogy minden rendben menjen tovább a halála után és, hogy az emberek többsége észre se vegye, hogy feláldozta magát! Elveszi Rowant gyorsan, hogy legyen Terrasennek egy törvényes királya is. Megkéri Lysandrát, hogy egész életében játsza Aelint. Ó! És még a gyerekekre is godolt! Hogy olyan gyerekeket kapjon, ami a elvárásoknak megfelel Lysandrának Aedionnal kell majd gyereket csinálnia. Igen. Áhhh nem bírom... Mindeközben meg mindenhonnan embereket, boszorkányokat és tündéreket toborzott!
Az meg már csak kicsiség, hogy bár neki olyan sorsa volt amilyen és ilyen sorsa lesz, mindenki mást védett mindentől! Rowannek azt se mondta el, hogy a mate-e nehogy fájdalmat okozzon neki ezzel!
Van ez az egész nagy terve, amivel mindnekit megment kivéve magát!

"„Let's make it a final stand worthy of song.”"

Teljesen kicsinált engem. Nem bírom szavakba önteni mennyire. 100 oldalon keresztül folyamatosan bőgtem! Tudjátok milyen nehéz, úgy olvasni? Nem bírtam elhinni, hogy ez történik! Minden egyes mondat tovább fokozta a kínjaim.

Maeve, mint egy nem is tudom mi folyamatosan dobált minket világrengető információkkal, széttörve engem lelkileg, Aelint fizikailag is. Hihetetlen, ahogy sikerült elérnie a kínzásnak egy olyan fokát, ahonnan már nincs tovább! Megalázta őt, össze akarja törni! Nem is akarok arra gondolni milyen állapotban lesz, amikor kiszabadítják.

És mindezt ki miatt is? Mert muszáj bűnbakot keresni. Na, itt osztozhatnak rajta többen is. Erawan miatt, mert ő kezdte az egészet. Elena miatt, mert ő tukmálta rá Aelinre. Maeve miatt, mert... azt nem sorolam fel mi mindent tett, mert akkor holnap is itt ülök. Lorcan miatt, mert ODAHÍVTA, értitek? ODAHÍVTA Maevet és Elidet a partra küldte. Elide miatt, mert szerencsétlen ott volt, na jó talán őt nem hibáztatom.

Egy bűnére azért kitérnék Maevenek, azzal kapcsolatban amit sokáig nem értettem. Lespoilereztem véletlenül magamnak, hogy Aelin és Rowan mate-ek. Erre a reakcióm persze kitörő öröm volt, meg basszus ez se lesz már meglepetés. Aztán jobban belegondoltam és rájöttem, hogy hé! Nem lehet senkinek 2 mate-e! Rowannek meg már volt Lyria. Kínzott a kíváncsiság így megkértem valakit, hogy magyaarázza el, hogy lehet. És ledöbbentem. OMG. Tudtam, hogy Maeve gonosz de ez! Látta a jövőt(hogy Aelin és Rowan mate-ek) ezért elhitette Rowannel, hogy Lyria a mate-e aztán megölette a nőt, hogy Rowan összetörjön és megkaparinthassa és a jövőben Aelint is. Ez a nő beteg!

"„It was so easy to tug on the right psychic thread that day Rowan saw Lyria at the market. To shove him down that other path, to trick those instincts. A slight altering of fate.” “Oh, gods,” Fenrys breathed. Maeve said, “So your mate was given to another. And I let him fall in love, let him get her with child. And then I broke him. No one ever asked how those enemy forces came to pass by his mountain home.”"

Rowan hozzáállása a végén is tetszik, megkeresi a FELESÉGÉT(!) és megoldja, hogy se neki se Doriannek ne kelljen meghalnia. BTW van egy olyan gondolatom, hogyha Dorian is feláldozhaná az életét és akkor is működne a Lock, akkor mi lenne, ha együtt csinálnák? Mert, amit hallotunk abból az jött le, hogy nem feltétlenül valaki élete kell, hanem olyan sok mágia, hogy abba belehalnak. És akkor itt jön a felvetésem, hogy csinálhatná Aelin és Dorian együtt.

"And for the sake of their world, Manon prayed the Queen of Terrasen could survive it.
If only so Aelin could then die for them all."

Milyen mantra ez már Aelinnek, hiszen biztos ő is ezt mondja magában. "Túl kell élnem, hogy aztán meghalhassak értük." Neee a szívem!

"Unleashing a cry that set the world trembling, Prince Rowan Whitethorn Galathynius, Consort of the Queen of Terrasen, began the hunt to find his wife."

SPOILER VÉGE


Sarah te szadista, zseniális írónő! Mit tettél velem? Mivel rengeteg könyvet olvasok, amik jobb esetben tetszenek is ezért mostanában amelett, hogy tetszik egy könyv plusz pontot jelent, ha mindenféle reakciót és érzelmet is képes kiváltani belőlem, valamint ha logikusan kiszámíthatatlan. És ez megtette. Egyik pillanatban még nevettem, hogy muhahaha ezt jól megkapták, aztán a másikban meg shit, everything had gone shit. Dühöngtem, meghatódtam, örültem, szurkoltam, izgultam, elégedett voltam, kárörvendő, reménytelen, reménykedő, minden! És IMÁDTAM, IMÁDTAM, IMÁDTAM!

Az elülső borítója annyira nem tetszett képen, de így élőben sokkal szebb! Még így se tetszik annyira, mint az Árnyak királynőjéé vagy az Orgyilkos pengéje és más történeteké, de azért tetszik. Nekem a puhafedeles van meg, keményborítósan természetesen szebb. Szerintem magyar borítója is szebb lesz, eddig az összes borítónak jót tett az a pár kicsi változtatás a magyar kiadásokon. A hátulja viszont fenséges! Viszont szörnyű, hogy nagyon vigyázok rá, mégis folyamatosan kopnak a betűk a borítón, silány mínőség.

Összefoglalva imádtam az egészet a szereplők fantasztikusak, a történet izgalmas és fordulatokkal, meglepetésekkel teli illetve számomra is megfelelő mennyiségű romantikát tartalmaz (mert kell benne lennie romantikának!). Humoros és a stílus magával ragadó. Szinte minden, amit vártam megvalósult és amire nem számítottam, de fantasztikus az is aztán meg... A vége összetört engem és nem tudom mit fogok kezdeni magammal az utolsó rész megjelenéséig! 

Valószínűleg elolvasom a Chaol könyvet, aminek a címe Tower of Dawn illetve elolvasom magyarul is az Empire of Stormst, amint megjelenik.

10/10**

Olvasd el! 

Ez lett az eddigi leghosszabb értékelésem. Minden elismerésem a tiéd, ha végigolvastad átugrás nélkül. :DD Szerintem még nekem se lett volna türelmem hozzá.
Jó olvasást mindenkinek!

Képek pinterestről vannak.

Gayle Forman: Csak ​egy nap

Sziasztok!
Gondoltam gyorsan kéne blogolni egy kicsit mielőtt magába szippant teljesen az Empire of Storms. És nem tudom miért ezt volt kedvem értékelni. Így ma elhoztam nektek az értékelésem Gayle Forman a Ha maradnék írónőjétől a Csak egy nap című könyvet. Nem spoileres, de cselekményleírást tartalmaz.

"És ha tévedett Shakespeare?"

Történet (most én írom le, mert nem tetszik a fülszöveg):

Főszereplőnk Allyson, aki mindig mindent megkapott, mindent előre tervez, pontosan mindent szabályosan és időre csinál. Befizetik a szülei egy Nyugat-Európa körútra, aminek csak a legvégét látjuk. Illetve halljuk, hogy Párizsba nem jutottak el, pedig az volt Allyson nagy álma, az egyetlen amit várt ezen a körúton. Helyette Budapestre mentek. Hát ettől én is csalódott lennék :D.
Aztán mennek tovább Angliába.

"Jesszus, hogy ezek a britek hogy szeretnek sorakozni! Vagy sorban állni. Mit tudom én. Tanulhatnának az olaszoktól, akik csak rohannak, mint a malacok. Vagy talán az olaszok tanulhatnának a britektől."

Ez nagyon igaz! Még a kicsi boltokban is kijelölt helye van a sornak, nem tolakodnak minden szabályozva van. És mindenhol sorba állnak! Hihetetlen!

Ezután a kis személyes kitérő után térjünk vissza Allysonhoz, aki Stradfordban megszökik a barátnőjével a csoportuktól és elmennek egy szabadtéri Shakespeare előadásra. Itt kezdődik Allyson lázadása, mert jajj ne a tökéletes és szabálykövető lányka csak nem megszökött egy-két órára a csoporttól egy kiránduláson, amit utál, de amire a szülei annyit költöttek? Ezzen a Shakespeare előadáson találkozik Willemmel. Ő is színész a Vízkereszt vagy, amit akartokban (azt játszák el). Az előadás varázslatos a fiú meg helyes.

Másnap hogy-hogy nem egy Párizsba tartó vonaton találja magát Willemmel, aki van olyan kedves és elviszi őt oda. Őszintén Allyson! Oké, hogy meguntad a rendezett életed és nyilván nem lesz ebből semmi baj, mert egy könyvben vagy, de tényleg úgy kell elkezdeni lázadni, hogy lelépsz Párizsba az első szembe jövő fiúval? 

"Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."

Na mindegy, én nem panaszkodom az a Csak egy nap, amiről a könyv a címét kapta a legjobb rész a könyvben. Szóval igen, a lány eltölt egy különleges napot Párizsban a fiúval, akibe kezd beleszeretni, bár nem tud róla szinte semmit. Naaagyon gyorsan alakul a kapcsolatuk mondhatom! Másnapra Willem eltűnik. Ez a bonyodalom. Vajon csak kihasználta őt és önszántából lépett le? Vagy valami baj érte? Akárhogy is neki haza kell juttnia és a fiúról, akibe mágikus módon egy nap alatt beleszeretett nem tud semmit! Így nehéz lesz megtalálni őt, de azért Allyson megpróbálja. Erről szól tehát a könyv.

"Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle."

Vélemény:

Egymás után két Gayle Forman könyv olvasása után rájöttem, hogy én nem szeretem a stílusát, történeteit (mielőtt ezt olvastam volna a Hová tűntél?-tet végeztem ki). 

Montmarte

Itt is, sok minden tetszett a könyvben, de nagyon sokat rontottak rajta azok a részek, amikor Allyson boldogtalan volt, szenvedett és sok ideig mégse tett semmit ellene! 

Rájöttem még egy dologra. Utálom a könyvekben az elfojtást. Amikor a szereplők csak úgy szenvednek magukban, nem csinálnak semmit, nem borulnak ki látványosan, ami valószínűleg a megoldáshoz vezetne, nem szedik össze magukat, nem osztják meg a bajaikat a barátaikkal családjukkal és csak gyűlik a feszültség (pl: ACOMAF, Hová tűntél?, Szerethetetlen, Mary Dyer eszmélése). Ezek után imádom azokat a jeleneteket, amikor a szereplő „lelepleződik”, kiborul, elmondja a bajait és végre jöhet a megoldós rész. Na ez a szenvedés, elfojtás túl sok nekem Gayle Formannél. 

"Mert ha az idő lehet folyékony, akkor talán egy nap is eltarthat a végtelenségig."

Ezért nem tudom tetszett-e ez a könyv. Az eleje rövidke szenvedés volt, nem jön be neki az utazás stb... nem tetszett. Aztán az előadás szerintem nagyon jó ötlet volt, ott a fiú, Shakespeare, tetszett. Aztán az egy nap. Azt imádtam! Végre kiszabadul, fesztelenül beszélgetnek, bár hihetetlen, hogy semmilyen elérhetőséget nem adnak meg. Aztán túl hamar dönt, ez engem is nagyon idegesít, tipikus könyv hiba, hogy legyen valamilyen bonyodalom, itt nagyon lehetett rá számítani. Ez tartott 150 oldalig így még tetszett volna, bár a stílust itt se bírtam.

"Arra gondolok, amit anyu mondott. Hogy legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne."

Ez az a novella

Aztán jött az a majdnem 100 oldal, ami nekem 300-nak tűnt minimum. Szenvedés, elfojtás, alvás, elfojtás, szenvedés. Ez volt a legrosszabb az egész könyvben és tényleg sokkal hosszabbnak tűnt, mint amilyen. Aztán végre kiborul és összekapja magát. Az a rész tetszett. A nyomozás, a tanfolyam, a megoldáshoz vezető út, az utazás.

A vége hiányos volt. Még jó, hogy el tudtam olvasni a 2. rész végén a novellát, így már jobb lett. Nem fogom elolvasni a többi részét a 2. résznek szerintem. 

De így utólag azt mondom, hogy ez a könyv épp hogy, de tetszett.

A nagy életigazságokat, amiket a könyv nagyon erőltet nem bírtam, nem értek velük egyet és idegesítőek voltak.
Összefoglalva ez egy könnyű kis romantikus könyv, számomra kedvezőtlen stílussal és sok szenvedésel. Vannak benne jó részek és biztos vagyok benne, hogy aki jobban szereti nálam az írónő stílusát annak jobban tetszene. A szereplők nem rosszak, de Allysont utáltam, Willem cuki de nem tudunk róla semmit. Mindenki maga döntse el, az ő stílusa-e ez a könyv.

"Maradj lendületben! Ez az új jelszavam. Ne sajnálkozz! És ne nézz hátra!"

 10/6 

A második rész nem teljesen második rész. A Csak egy év Willem szemszögéből írja le a történetet, többet megtudhatunk a szüleiről, családjáról múltjáról, amiről ugye nem tudunk semmit. Én nem fogom elolvasni, mert állítólag abba még több a szenvedés. Nekem elég, hogy a végét megtudtam.

Júliusban olvasott könyveim

Sziasztok!
Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő, máris itt az Augusztus, ami azt jelenti, hogy egyrészt mindjárt megint suli (:''((((() másrészt, hogy elhoztam nektek a júliusban olvasott könyveimet. 

Miután az előző hónap nem sikerült valami fényesen, többek között a Varázslók okozta enyhe olvasói válság miatt, most elhatároztam, hogy ezt nem engedem meg többet. Nem tetszik a könyv? Kész, lerakom. Na, ez ott hiúsult meg, hogy a júliusi Mini-könyvklubos kötelező, a Rengeteg fele előtt kicsivel elakadtam. Nem tudom mi történt a Mini-könyvklubos kötelezőkkel, hogy 3-ból pont a kettő korábban nem olvasott könyv nem akart csúszni nekem. De nem hagytam magam! Szerencsére időben elkezdtem olvasni, így nem hajtott a tatár több részletben végül megbírkóztam vele és hogy az olvasói válságot elkerüljem, közben elolvastam pár könnyed is könyvet. 
A hónap legeleje se ment simán, mert a nagy sikerű Cinder bár tetszett, de nagyon nehezen olvastam. A második részével meg szenvedtem egy darabig, aztán félreraktam későbbre. A hónap többi része viszonylag gördülékenyen ment, kisebb megingásokkal.

Ennyi is lenne a rizsából, nézzük mennyi is az annyi. Az előző havi 8-hoz képest, amit ugye nagyon keveselltem a szabadidőm mennyisége miatt, ebben a hónapban több mint kétszer annyit olvastam, 19-et. Ebből 3 rövid volt(200>oldal>100), 2 nevetségesen rövid gyerekköny (nosztalgiáztam), és 13 normális hosszúságú vagy hosszú és a bazi hosszú Outlander :D. Elégedett vagyok ezzel a hónappal.

De nézzük is mik azok a könyvek, amiket kiolvastam!
(Igen, még mindig olvasási sorrendben)

Jó volt és tetszett. 
Rengetegen ajánlották és már nagyon vártam, hogy olvashassam, mert imádom a retellingeket. 
Cindert nem igazán tudtam hova tenni, nem tetszett, hogy semmit nem árult el Kainak. 
(Értékelésem)

Még mindig tetszik. 

Harryt nem bírom, mert Will és Winie közé áll. 

Will elmondhatta volna, nem értem miért nem kiabálta egyszerűen el és kész, megértette volna azonnal. 

A vőlegény hajkurászás nagyon tetszett. 

Olvasom a következő részt, kár, hogy az lesz egy ideig az utolsó.

Jó volt. 
Harryt még mindig nem szeretem most még inkább az útjukban van. Vele nem jöhet össze Winie! 
Winie makacs, mint egy öszvér, de örülök, hogy eddig ő az egyetlen Langton, aki így gondolja. Audryt nagyon megkedveltem. 
Kár, hogy még csak ennyi jelent meg.

EZ HIÁNYZOTT NEKEM!

Ez a könyv LENYŰGÖZŐ volt. 

Kirángatott életem első olvasói válságának a széléről.

IMÁDTAM! 

Ez hihetetlen! Két három hete minden egyes könyvemet úgy olvastam, hogy mikor lesz már vége. Féltem, hogy ez hova vezet, mert egy jó kis olvasói válság marhára nem hiányzott 39 elolvasatlan könyvvel a nyár elején. 

Ezt meg elkezdtem fél ötkor és most itt vagyok talán kilenc órával később (ilyenkor még annyira se megy a matek mint nappal), a lényeg, hogy hajnali fél kettőkor, mert eddig nem tudtam letenni.

Imádtam! Az egyik legjobban azt, hogy Ridge siket. 

Hosszabban:https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/07/colleen-hoover-maybe-someday-egy-nap.html

Igazából imádtam, bár szörnyen rövid volt, de nem is akartam most hosszú könyvet olvasni, így pont jó lett. Mivel tudtam a végét, mert én hülye lespoilereztem magamnak, ezért a dolgok ismeretében az első felében a könyvnek szinte végig könnyeztem. A haragtól és a sajnálattól. De főleg a haragtól. Olly és Maddy kapcsolatat hihetetlenül cuki! Imádtam őket és kell nekem egy Olly. Tetszettek a kis rajzok, táblázatok, ábrák. Tetszett, hogy ilyen változatos a könyv. Tetszett, hogy Maddy imád olvasni. Imádtam a stílusát is. Az alapja nagyon ötletes. 

Alig várom már, hogy láthassam a filmet, mivel amiatt hallottam előszőr a könyvről és jónak tűnik. Ja, az utazásuk volt a kedvencem! Borítók közül a filmes a jobb. Bátran ajánlom mindnekinek, könnyű kis szívszaggató olvasmány.

Nem tetszett. Mi is tetszett volna rajta? De hihetetlenül ZSENIÁLIS és borzasztóan érdekes könyv. Utáltam és imádtam egyszerre. Utálom a disztópiákat és ez a legjobb vagy legrosszabb (nézőpont kérdése) disztópia, amit valaha olvastam. Mindenkinek EL KELL OLVASNIA! Ne várjátok, hogy szórakoztasson vagy ellazítson, mert ez annál sokkal több. És ezt én mondom, aki minden könyv végére Happy Endet vár el és utálja a tragikus, komoly történeteket. Ezt akkor is kell olvasni. Nekem is el kellett olvasni. Szóval nem érdekel milyen kifogásod van, ha vagy már 14 körül, esetleg már vetted töriből a 20.századot és értetted is, akkor olvasd el! De ne lepődj meg, borzasztó lesz!

Tetszett. Az eleje nagyon lassan indult be, érdekes volt, tetszettek a rajzok meg minden, de elég nehezen olvastam. Aztán túllendültem a kritikus ponton, a felén és onnantól felpörögtek az események, azt már imádtam. Ötletes, vicces és könnyed. Nem értettem a fülszöveget és az amnézia miatt nagyon mást se. Többször elgondolkodtam, hogy nem a második résszel kezdtem-e, de nem.
Tetszett, jó kis könyv volt hamarosan folytatom a 2. résszel.

Gyerekkori kedvenc könyv és tv sorozatom volt, sorra hoztam ki őket a könyvtárból, ha nem vettük meg. Ez volt a könyvekből a kedvenc részem. Nosztalgikus érzés volt újraolvasni és rácsodálkozni, hogy mostmár mennyire más. De a régi emlékeket semmi nem írja felül már.

4 vagy 4,5 csillag, ez itt a kérdés… Na jó, marad a 4, hogy fejlődhessen a sorozat még. Nagyon nagyon szerettem! Az eleje, amikor még nem ismerték egymást egy kicsit lassan indult nekem, de aztán ráhangolódtam a könyvre és nagyon tetszett! A Hollófiúkat (nem az összeset, de azt a négyet) imádtam! Mindig bírom, az ilyen baráti társaságokat, ahol mindenkinek van valamilyen szerepe, különleges személyisége és őket tényleg imádtam. Gansey, Ronan, Adam, Noah. *_* Blue egy picit idegesített. Nem volt az a kimondottan idegesítő főszereplő, de voltak fura pillanatai. Pl.: Azt mondja az anyja a szabad döntés híve, nem korlátozza őt, a következő percben meg már panaszkodik, hogy az anyja folyamatosan irányítani akarja. Meg van az a másik kicsit hibás dolog, hogy bevalássa szerint a házuk tele van nőkkel, nagynénikkel, barátnőkkel… de senki más nem lakik ott rajta és az anyján kívűl csak Persephone, Calla(remélem így hívják), Orla és nagyon idéglenesen Neeve. Lehet csak szerintem, de ez nem olyan hű, de sok! Na mindegy. 
Ebben az érdekes kis szerelmi háromszögben, ami egyelőre még nem is az, Ganseynek szurkolok. 
Értem már miért olyan vegyesek a vélemények erről a sorozatról. Tényleg különleges hangulata van a könyvnek, ami vagy megfogja az embert vagy nem. Engem megfogott! Tetszett a története, imádtam a szereplőket és a borítót is. Viszont! Mi a franc volt a vége? Abbahagyták a legizgalmasabb pillanatban, aztán meg se magyarázták! Mi történt? Mi van Adammel? Mi az az utolsó mondat? Nagyon remélem, hogy a következő részben elmagyarázzák, de szerintem igazán el lehetett volna itt is. 
A fordulatokat viszonylag jól meg tudtam jósolni mindenféle Látói tehetség nélkül is, de nem volt kiszámítható. A vége felé volt olyan rész, ahol egy kicsit abba kellett hagynom az olvasást, mert olyan izgalmas volt, hogy már nem bírtam, aztán persze gyorsan folyatattam. 
Nemsokára folyatom a következő résszel. :))

Nagyon tetszett, de nem ütötte meg az első színvonalát. 
Pearl és Boyce cukik voltak, meg minden, de semmi különlegeset nem éreztem velük kapcsolatban. Az a pillanat viszont megér egy említést, amikor rájöttem, hogy mégis van kapocs az 1. és ez között a rész között. Addig egyáltalán nem értettem ki az a Boyce meg Pearl és miért pont ők lettek a főszereplők. Szerettem volna, ha Landon/Lucasnak és a barátnőjánek (J betűs névvel, de nem tudom leírni :D) van egy tisztességes jelenete, sajnos ez a vágyam nem teljesült, de legalább minimálisan szerepelek. 
Brittet megkedveltem, Melt nem. Őszintén nem tudom, hogy lehet Pearl legjobb barátnője és nem is törte magát a könyv, hogy erre válazt adjon nekem. 
Mitchelle(így kell írni a nevét?) engem igencsak emlékeztetett az Elviselhetetlenben Tess volt féjére, bár ő kétségtelenül sokkal rosszabb volt. 
Ui.: Cseppet meglepődtem amikor megláttam az utolsó oldalon a 007-es elit team számot (és nem azért mert James Bond :D), használtan vettem foggalmam sem volt róla, mikor vette az előző tulajdonos. 
Ui.: Ez miért vöröspöttyös? Nem igazán vagyok tisztába a pontos definíciójával mi VP-s és mi nem, de úgy érzésre ennek inkább Rubin pöttyösnek kéne lennie.

Hajszálra pontosan ugyanolyan, mint az előző. Csak most inkább az eleje volt jobb és a vége unalmasabb. Ha ez a sorozat meg is jelenik tovább, én már nem fogom elolvasni.

"– Egy könyvnek nem kell mágikusnak lennie ahhoz, hogy értéket képviseljen."

A könyv a Mini-könyvklub 7. fordulójának júliusi kötelező olvasmánya és ezzel az utolsó megszabot kötelező olvasmánya, mert jövő hónapban már szabadon választott fantasy van. Végre. Nekem valahogy ezek a júniusi, júliusu olvasmányok nem akartak csúszni. Előző hónapban a Varázslók, most meg ez... Lehet Lev Grossman tehet róla, azt írta ezt meg ajánlotta... Gyanús!

De lássuk is, hogy mi a véleményem róla!

"A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül."

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/07/naomi-novik-rengeteg.html

Elfogott a nosztalgia így elővettem ezt az aranyos mesekönyvet, amit rojtosra olvastak nekem. Érdekes volt, hogy mostmár én is el tudtam olvasni :D és, rájöttem miért olyan házat rajzoltam(ok) mindig, amilyet. Szerintem több tucat ilyen gyerekkori rajzom van. Ház, három ablak +padlás, gomolygó füst a kéményből, kerítés, veteményes, tó, baromfi, kívül kutya. 

Határozottan ez volt a kedvenc mesekönyvem.

Most meg már a kistesómnak olvashatom.

Imádtam! 

Az első két fejezetet egy huzamban végigröhögtem, legszívesebben folyamatosan olvasgattam volna fel belőle a testvéremnek, de sajnos nem olvasva nem olyan jó. Na, majd ha ő is olvassa, meglátja. 
Előre tudtam, hogy imádni fogom, hiszen Percy meséli a mitológiát! Valaki, akit imádok mesél valamit, amit imádok! 
Imádtam, hogy sokkal mélyebben megismerhettük az isteneket és az undorító dolgaikat. Itt aztán minden volt, erőszak, csalás, lopás, gyilkosság, vérfertőzés, versengés, intrika és mindezt a lehető leggyerekbarátabb módon, de úgy, hogy még nem volt nevetséges. Percy beszólásai, kommentjei fantasztikusak voltak. 
Bár a legtöbb mindent már nagy körvonalaiban tudtam, de sok dolog nekem is új volt és biztos vagyok benne, hogy a hősösbe még több lesz az új, arról nem tudok sok mindent. 
Viszont muszáj megemlítenem az én legnagyobb bánatom a könyvvel kapcsolatban. A borító! Ennél rondábban csak akkor mutat, ha a másik része mellé rakjuk és akkor azonnal feltűnik, hogy rengetg oda photshoppolt elem ugyanúgy oda van photoshoppolva arra is! Páldául Percy. Borzalmas, zűrzavaros, ronda és nagyon béna. Percy bőre lila és elmosódott, a keze az oszlop mögött van ezért olyan, mintha az a látszólag nagy oszlop kisebb lenne, mint Percy. Ráadásul a filmes Percy van rajta, ami már magában is ejjj. A másik borítóján ugyanúgy megtalálható, mint mondtam Percy, a villám (ugyanaz a villám!), és az egyik oszlop. A fura színes égről a színes (pl. kék!) csilagokkal már ne is beszéljünk! Utálom. 
De mindegy is nem számít a borító igaz? De azért igen, mert ha ezt akkor látom meg amikor nem ismertem még a sorozatot és nem bízok benne maximálisan, hogy imádni fogom, akkor meg se veszem. Így is elgondolkodtam rajta, hogy inkább angolul rendelem meg annak jobb a borítója. 
Most, hogy kidühöngtem magam mondom, hogy tényleg baromira elképesztő egy könyv és személy szerint nekem még pár normális résznél is jobban tetszett. 
Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Nagyon tetszett, csak úgy faltam a lapokat, ezért sokáig gondolkoztam rajta adjak-e neki 4,5-öt. Adtam.

Tényleg nagyon nagyon tetszett, ez egy jobb fajta LOL könyv, ajánlom!

Értékelésem

"Rendszeresen tűnnek el emberek. Kérdezzék meg bármelyik rendőrt! Vagy még jobb, ha egy újságírót kérdeznek meg. Az újságírók részben az eltűnt emberekből élnek."

Teljesen össze vagyok zavarodva ettől a könyvtől és csakis azért írok róla, ilyen kevéssel az olvasása után (mert biztos értelmesebb lenne, ha hagynám kicsit leülepedni), mert sürgősen el akarom kezdeni a belőle készült sorozatot és nem akarom, hogy az megváltoztassa a könyvről alkotott véleményem. (Körülbelül százszor néztem meg az előzetest a könyv olvasása közben.) Ezért lehet, hogy ez most enyhén össze-vissza lesz, de igyekszem azért rendezni a gondolataim. A sorozatról is szeretnék majd írni valamilyen formában, miután végeztem az első évaddal. 

De kezdjük is!

IMÁDTAM!

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/07/diana-gabaldon-az-idegen-outlander-1.html

Sokkal kevésbbé tetszett, mint az első rész pedig azt sem imádtam. 
Clara idegesítő, a szerelmi háromszög idegesítő, a folyamatos szenvedés a legidegesítőbb. Tuckert imádtam az elsőben meg abban a pici részben amikor ebben is szerepelt. Szörnyű, hogy milyen keveset szerepelt ebben.

Belekezdtem az utolsó részbe, de nem bírtam. Elolvastam az utolsó pár oldalt, szuper ennyi elég is volt. A trilógiát a magam részéről lezártam. 

Rövid volt, kicsit felesleges, de tetszett a váltott szemszög.

Ez meg mi a franc volt?

Ez volt az első Read-a-thonos olvasmányom és sikerült is ma befejeznem. De úr isten ez a könyv!

Ne nézz utána! Ne érdekeljen, hogy miről szól! Ne nézz róla értékelést! Csak. Olvasd. El. Tényleg!

Ennyi.

Egy kis összefoglalás:

Ezek közül vagyis a júliusi olvasásaim közül a kedvencem a Maybe Someday–Egy nap talán lett, de szorosan követi a Percy Jackson és a görög istenek, az Outlander és a Minden, minden.

Legkevésbbé a Rengeteg tetszett.

A legnagyobb hatással 3 könyv volt rám csökkenő sorrendben az 1984, A hazudósok és az Outlander.

Amiket leginkább ajánlok: Maybe Someday, 1984, Outlander, Hazudósok, Minden, minden és Percy Jackson és a görög istenek.

Szép olvasós nyarat mindenkinek!