Sziasztok! Gondoltam gyorsan kéne blogolni egy kicsit mielőtt magába szippant teljesen az Empire of Storms. És nem tudom miért ezt volt kedvem értékelni. Így ma elhoztam nektek az értékelésem Gayle Forman a Ha maradnék írónőjétől a Csak egy nap című könyvet. Nem spoileres, de cselekményleírást tartalmaz.
"És ha tévedett Shakespeare?"
Történet (most én írom le, mert nem tetszik a fülszöveg):
Főszereplőnk Allyson, aki mindig mindent megkapott, mindent előre tervez, pontosan mindent szabályosan és időre csinál. Befizetik a szülei egy Nyugat-Európa körútra, aminek csak a legvégét látjuk. Illetve halljuk, hogy Párizsba nem jutottak el, pedig az volt Allyson nagy álma, az egyetlen amit várt ezen a körúton. Helyette Budapestre mentek. Hát ettől én is csalódott lennék :D.
Aztán mennek tovább Angliába.
"Jesszus, hogy ezek a britek hogy szeretnek sorakozni! Vagy sorban állni. Mit tudom én. Tanulhatnának az olaszoktól, akik csak rohannak, mint a malacok. Vagy talán az olaszok tanulhatnának a britektől."
Ez nagyon igaz! Még a kicsi boltokban is kijelölt helye van a sornak, nem tolakodnak minden szabályozva van. És mindenhol sorba állnak! Hihetetlen!
Ezután a kis személyes kitérő után térjünk vissza Allysonhoz, aki Stradfordban megszökik a barátnőjével a csoportuktól és elmennek egy szabadtéri Shakespeare előadásra. Itt kezdődik Allyson lázadása, mert jajj ne a tökéletes és szabálykövető lányka csak nem megszökött egy-két órára a csoporttól egy kiránduláson, amit utál, de amire a szülei annyit költöttek? Ezzen a Shakespeare előadáson találkozik Willemmel. Ő is színész a Vízkereszt vagy, amit akartokban (azt játszák el). Az előadás varázslatos a fiú meg helyes.
Másnap hogy-hogy nem egy Párizsba tartó vonaton találja magát Willemmel, aki van olyan kedves és elviszi őt oda. Őszintén Allyson! Oké, hogy meguntad a rendezett életed és nyilván nem lesz ebből semmi baj, mert egy könyvben vagy, de tényleg úgy kell elkezdeni lázadni, hogy lelépsz Párizsba az első szembe jövő fiúval? "Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."
Na mindegy, én nem panaszkodom az a Csak egy nap, amiről a könyv a címét kapta a legjobb rész a könyvben. Szóval igen, a lány eltölt egy különleges napot Párizsban a fiúval, akibe kezd beleszeretni, bár nem tud róla szinte semmit. Naaagyon gyorsan alakul a kapcsolatuk mondhatom! Másnapra Willem eltűnik. Ez a bonyodalom. Vajon csak kihasználta őt és önszántából lépett le? Vagy valami baj érte? Akárhogy is neki haza kell juttnia és a fiúról, akibe mágikus módon egy nap alatt beleszeretett nem tud semmit! Így nehéz lesz megtalálni őt, de azért Allyson megpróbálja. Erről szól tehát a könyv.
"Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle."
Vélemény:
Egymás után két Gayle Forman könyv olvasása után rájöttem, hogy én nem szeretem a stílusát, történeteit (mielőtt ezt olvastam volna a Hová tűntél?-tet végeztem ki).
 |
| Montmarte |
Rájöttem még egy dologra. Utálom a könyvekben az elfojtást. Amikor a szereplők csak úgy szenvednek magukban, nem csinálnak semmit, nem borulnak ki látványosan, ami valószínűleg a megoldáshoz vezetne, nem szedik össze magukat, nem osztják meg a bajaikat a barátaikkal családjukkal és csak gyűlik a feszültség (pl: ACOMAF, Hová tűntél?, Szerethetetlen, Mary Dyer eszmélése). Ezek után imádom azokat a jeleneteket, amikor a szereplő „lelepleződik”, kiborul, elmondja a bajait és végre jöhet a megoldós rész. Na ez a szenvedés, elfojtás túl sok nekem Gayle Formannél.
"Mert ha az idő lehet folyékony, akkor talán egy nap is eltarthat a végtelenségig."
Ezért nem tudom tetszett-e ez a könyv. Az eleje rövidke szenvedés volt, nem jön be neki az utazás stb... nem tetszett. Aztán az előadás szerintem nagyon jó ötlet volt, ott a fiú, Shakespeare, tetszett. Aztán az egy nap. Azt imádtam! Végre kiszabadul, fesztelenül beszélgetnek, bár hihetetlen, hogy semmilyen elérhetőséget nem adnak meg. Aztán túl hamar dönt, ez engem is nagyon idegesít, tipikus könyv hiba, hogy legyen valamilyen bonyodalom, itt nagyon lehetett rá számítani. Ez tartott 150 oldalig így még tetszett volna, bár a stílust itt se bírtam.
"Arra gondolok, amit anyu mondott. Hogy legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne."
 |
| Ez az a novella |
A vége hiányos volt. Még jó, hogy el tudtam olvasni a 2. rész végén a novellát, így már jobb lett. Nem fogom elolvasni a többi részét a 2. résznek szerintem.
De így utólag azt mondom, hogy ez a könyv épp hogy, de tetszett.
A nagy életigazságokat, amiket a könyv nagyon erőltet nem bírtam, nem értek velük egyet és idegesítőek voltak.
Összefoglalva ez egy könnyű kis romantikus könyv, számomra kedvezőtlen stílussal és sok szenvedésel. Vannak benne jó részek és biztos vagyok benne, hogy aki jobban szereti nálam az írónő stílusát annak jobban tetszene. A szereplők nem rosszak, de Allysont utáltam, Willem cuki de nem tudunk róla semmit. Mindenki maga döntse el, az ő stílusa-e ez a könyv.
Összefoglalva ez egy könnyű kis romantikus könyv, számomra kedvezőtlen stílussal és sok szenvedésel. Vannak benne jó részek és biztos vagyok benne, hogy aki jobban szereti nálam az írónő stílusát annak jobban tetszene. A szereplők nem rosszak, de Allysont utáltam, Willem cuki de nem tudunk róla semmit. Mindenki maga döntse el, az ő stílusa-e ez a könyv.
"Maradj lendületben! Ez az új jelszavam. Ne sajnálkozz! És ne nézz hátra!"
10/6
A második rész nem teljesen második rész. A Csak egy év Willem szemszögéből írja le a történetet, többet megtudhatunk a szüleiről, családjáról múltjáról, amiről ugye nem tudunk semmit. Én nem fogom elolvasni, mert állítólag abba még több a szenvedés. Nekem elég, hogy a végét megtudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése