Amie Kaufman, Jay Kristoff: Illuminae (The Illuminae Files 1.)

"Some written materials were censored by the UTA and had to be reconstructed by our commtechs, though profanity remains censored as per your instruction. Sure, the story kicks off with the deaths of thousand of people, but god forbid there be cussing in it, right?"
Ma egy különleges YA sci-firől hoztam értékelést.
Cselekményleírást tartalmaz. Spoilereket elrejtettem, aki nem olvasta NE LESSE MEG ŐKET! A legjobb, ha el se olvassa ezt, aki még nem olvasta a könyvet, nem árulok el semmi fontosat, de úgy az igazi nekikezdeni, ha nem tudsz semmit.

"I am frequently underestimated. I think it's because I'm short."

Fülszöveg:
This ​morning, Kady thought breaking up with Ezra was the hardest thing she’d have to do.

This afternoon, her planet was invaded.
The year is 2575, and two rival megacorporations are at war over a planet that’s little more than an ice-covered speck at the edge of the universe. Too bad nobody thought to warn the people living on it. With enemy fire raining down on them, Kady and Ezra—who are barely even talking to each other—are forced to fight their way onto an evacuating fleet, with an enemy warship in hot pursuit.
But their problems are just getting started. A deadly plague has broken out and is mutating, with terrifying results; the fleet's AI, which should be protecting them, may actually be their enemy; and nobody in charge will say what’s really going on. As Kady hacks into a tangled web of data to find the truth, it's clear only one person can help her bring it all to light: the ex-boyfriend she swore she'd never speak to again.
Told through a fascinating dossier of hacked documents—including emails, schematics, military files, IMs, medical reports, interviews, and more—Illuminae is the first book in a heart-stopping, high-octane trilogy about lives interrupted, the price of truth, and the courage of everyday heroes.
Véleményem:

"Am I not merciful?"

Oh. My. God. Ez. A. Könyv.
Ami elsőnek megfogott az a borító volt. Aztán a formátum, amiben az egész íródott. Napló, e-mail-ek, kikiáltványok, jelentések, tervrajzok, ábrák.... Egy ideig azt hittem meg tudom várni, míg lefordítják magyarra, de hamar elfogyott a türelmem, megrendeltem angolul. Nyár óta vár a polcomon. Most levettem és elolvastam. Megint csak ismételni tudom magam: Ez a könyv! Jézusom! Még egy párszor leírom ezt az értékelés során az biztos.

Azt se tudom hol kezdjem. Akkor legyen az eleje.
Borító, gyönyörű narancssárga nem éppen a kedvenc színem, de itt fantasztikusan néz ki, csillagok, figyelemfelkeltő felirat, profi munka. Kinyit. Első oldalon egy levél, amit nem értesz teljesen meg a legvégéig. Aztán egy nagyobb lélegzetvételű(a könyv "fejezeteihez" viszonyítva) interjú. In Media Res. Az én figyelmem azonnal felkeltette. Kady pont aznap szakított a barátjával, Ezrával, amikor a BeiTech megtámadta a bolygójukat.

"And then I said, „I'm bleeding,” and she said, „Shut up, I'm not talking to you,” so I just kinda concentrated on not dying."

Innen indul a történet. Ez nem annyira lényeges, de szerintem zseniális húzás és büszke vagyok magamra, hogy gondoltam erre: van benne egy hooooszú lista az áldozatokról. Miután megkerestem van-e valaki a főszereplőink családnevével, egy sugallatra hallgatva megnéztem a szerzőket is. És ott voltak! Beleírták magukat áldozatként a könyvükbe! Mennyire menő ez már?! És ki vesz észre ilyet közel 2000 név között?! :DD

Bele kellett szoknom. Nem mondom, hogy könnyen ment. Sci-fit még nem olvastam angolul. Magyarul se éppen egyszerű a sok technikai dolog miatt, na azt szorozzátok meg hárommal és kb. megkapjátok mennyire volt nehéz angolul nekem. Aztán a formátumot is meg kellett szoknom. Bármennyire is remek és egyedi ötlet, nehezebb az elején olvasni, mintha normálisan lenne megírva. Gyorsan váltogatunk helyszínt, mindig más szereplők szemszögéből látjuk, folyamatosan figyelni kell minden. egyes. részletre. Persze ez lehetetlen. Azért megpróbáltam, sokszor visszalapozgattam, ez lassította az olvasást.

Aztán beleszoktam. A hivatalos dokumentumokat, jelentéseket felváltották a személyesebb hangvételű beszélgetések.

"You deserve every star in the galaxy laid out at your feet and a thousand diamonds in your hair. You deserve someone who'll run with you as far and as fast as you want to. Holding your hand, not holding you back. You deserve more than I could ever give you, Kady.
But I'll give you everything I can if you still want me to."

És elkezdtek hullani az emberek. És csak hullottak és hullottak és hullottak. Egyes helyeken már meg voltam róla győződve, hogy ezt a könyvet nem, hogy egy teremtett lélek, de egy kicsi atom se fogja túlélni. :D A végét természetesen nem osztom meg veletek. :DD

Akkor nézzük a jegyzeteim időrendben(többnyire lefordítva az angol részeket) :
Eddig a kedvenc szereplőim az Illuminae csapat vagy mittoménmi tagjai :D (Jéééézusom ez utólag nagyon jóóó. Megérezhettem valamit.)
Első könnyeket McNulty kapta és az a stílus, ahogy McCall írt róla a jelentése vége felé, ohmygosh.

"It's not the bullets that kill you. It's moments like these. One piece at a time."

Ohmygosgohmygoshohmygosh Senki nem fogja túlélni ezt a könyvet!

"What you do when stuff like this happens is you LIVE, you survive it, that's how you honour the ones you lost."

Hogy teheti azt ez a könyv? De tényleg. A maga hivatalos, gépies és hát... érzéketlen stílusában is annyi érzelem van, hogy több száz oldalt végigsírtam, míg kiolvastam. Zseniális.
“This is where things start to get… complicated.” Micsodaaa? Mi a franc volt ez előtt? Nem egyszerű az biztos! Ohmygoshohmygosh
Nonononono nooooo!!! Ez nem lehet igaz. IT CAN NOT BE F***G TRUE! Nem és nem és nem! Na és kb itt kezdődött a könyv végéig tartó sírásmaratonom. Kedves kis könyv ez, mondom én! Sejtettem egyébként, hogy csak kamu, de a könyv aztán meggyőzött róla, hogy igaz. Milyen jól tette. Megszenvedtem érte, de így jobb érzés volt a vége.
Egy órája időről-időre sírva fakadok. Gosh, ez a könyv fááááj.
Befejeztem.
OMG OMG OMG! EZ A KÖNYV! Intenzív volt. Rohadt intenzív! Holly sh*t! Goooosh!
Megfájdult a fejem a sok sírástól.

"I hate the crying the most. It just creeps up on you out of nowhere. You're in the middle of doing something and suddenly you realize your goddamn eyes are wet again and you don't know how it happened."

ZSE-NI-Á-LIS! BRILLIÁNS! A legzseniálisabb könyv, amit olvastam eddig 2019-ben nem a legjobb, de a legzseniálisabb. Nem maga a történet, azt már láttam, határozottan nem a zombiszerű izék, azokat utálom, hanem az érzések és az írásmód! Ez a könyv játszott az érzéseimmel. Durván. És mindezt olyan sunyi kis módon tette, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ezt az egész könyvet nem tudod addig elképzelni jól, amíg el nem olvasod. Szerintem megfelelő, ha emiatt az űrhöz hasonlítom. Láthatsz róla képeket, olvashatsz róla, de nem fogsz tudni valós képet alkotni róla, amíg nem láttad a saját szemeddel, nem olvastad el és még akkor is nagyon nehéz lesz. Szépen összefogalalva egy idézettel ilyen volt a könyv: 

"Kady Grant: All kittens and rainbows. Apart from the screaming and exploisons."

Kadyt imádom, Ezrát imádom, AIDENt imádom először nyilván utáltam, de az egyik legérdekesebb része volt a könyvnek és komolyan imádtam a vége fényében. Minden szereplő valamilyen hatással volt rám.A stílus csodálatos. Tényleg az.

A kifeketézett káromkodásokat mindig igyekeztem a legmegfelelőbbnek tűnővel helyettesíteni :D Volt, hogy nem ment. A szleng nagyon komoly volt :D chum, alrite, howzit stb...

"“Go **** yourself.”“We have already established I am incapable of sexual congress. How exactly—““**** you.”“…You are angry with me.”“Oh, bravo, Sherlock. You want a ****ing lollipop?”"

Újra és újra meglepett. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan keveset tudtam róla, sokkal kisebbet ütött volna, ha tudtam volna a kimenetelt, vagy akár csak egy-egy dolgot is.

Ez a könyv egyszerűen... más. Meglepett újra és újra. Nem azonnal volt zseniális, hanem szépen lassan építette fel magát, rétegről rétegre, aztán átment rajtam mint egy úthenger. Játszik veled, elgondolkodtat, akkor és olyan módszerrel üt, amire nem számítasz. Nagyon komoly témákkal foglalkozik.

"If it is the definition of insanity to repeat the same process and expect a different outcome, most of humanity must be insane."

Teljes mértékben ajánlom mindenkinek! Ne várjatok tőle semmit, ne tudjatok róla semmit mielőtt még elolvasnátok(úgy érzem már így is túl sokat mondtam, az én hibám :( )! Nekem kedvenc lett, de már kb. a felénél annak állíthattam volna. TBH a vége annyira reménytelen és szomorú és tragikus volt, hogy tartottam tőle, hogy le kell vonnom csillagot, mert ez túl szörnyű, erre jött az utolsó pár oldal és felkerült az i-re a pont ez a könyv pedig azzal a lendülettel a kedvenc listámon landolt. :D Javíthatatlan vagyok, tudom

Alig várom, hogy olvashassam tovább a trilógiát. *_* Újraolvasós az biztos.

"I am just too funny, but there’s nobody here to appreciate my jokes."

10/10***
Olvasd el!

Képek pinterestről.

Gaura Ágnes: Attila ​koporsója (Borbíró Borbála 5.)

Molyos adatlap

Sziasztok!

Elolvastam Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatának eddig megjelent utolsó, 5. kötetét.

Legjobb rész eddig. Imádtam!!! Ezen okból kifolyólag bár elkezdtem molyra írni, de túl hosszú lett, így hát blogbejegyzés lett belőle. A bejegyzés spoileres azoknak, akik még nem olvasták a Lángmarta örökséget, de az Attila koporsójára vonatkozó spoilereket kifeketézem, ha egérrel kijelölöd, vagy telefonon bemásolod azokat a részeket jegyzetekbe, akkor az azalatt lévő részeket is elolvashatod. 

Fülszöveg:

Míg ​a nagyvilág a karácsony ünnepére készül, Borbíró Borbálát nap mint nap a halál fenyegető közelsége kísérti. A megfáradt vámpírológus még ki sem pihenhette a Nofertiti kínkamrájában átélt megpróbáltatásokat, máris újabb pokoljárásra kényszerül. Attilát közel három hónapja a táltosereje tartja életben, és a felbomlott mágikus egyensúly miatt esély sincs a varázslatos segítségre – mindeközben Bori mindennapjait nemcsak a boszorkányszövetség rejtélyes akciója, hanem egy új főnök is lépten-nyomon megkeseríti.
Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.

A kultikus Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötete méltó folytatása az előzményeknek: a dráma és a humor újabb, kivételes ötvözete a magyar mítoszok újragondolásával és a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjaival.

Magyar nyakba magyar szemfog!Féltem, hogy nem fog tetszeni, mert nem szerepel benne Attila és emiatt Bori biztos szenvedni fog, meg oda lesznek azok a szuper párbeszédek. De azután, hogy az előző részben egy kicsit besokaltam a szenvedésük (egyéni szocprobléma, nem volt az olyan vészes, csak ahhoz képest, amennyit ettől a sorozattól elvárnék) miatt, még az is lehet, hogy ezért volt ez a kedvencem. Hiányzott (vagyishogy nem) belőle az a feszültség. Bori pedig teljesen normálisan, egyáltalán nem szenvedősen kezelte ezt a helyzetet. Persze az se mellékes, hogy az előző részekre csak egy-egy utalás volt és az is csak az elején. Hogy mennyivel jobb volt, így az előző résznél!

Vélemény:

Egyszerűen imádtam!!! <333

Minden volt benne, amit csak szerettem volna és főleg olyanok, amiket nem tudtam hogy szeretnék jó azért egy kis viszonzott szerelem, de 1.hiszek benne, hogy VAN benne viszonzott szerelem 2.ha nincs is, így csak Bori szemszögéből is imádtam, ez például oooolyan szép és szívfacsaró volt:

"– Melyik a kedvenc állatod? – kérdezte végül bizonytalanul.A kezem ökölbe szorult, a szemem hirtelen égni kezdett, mintha forró ecet gőzét inhaláltam volna.– A bika – feleltem alig hallhatóan."

Az érzelmek teljesen átjöttek. Nyilván és szerencsére ilyeneket nem éltem át, mégis annyira át tudtam érezni Bori érzelmeit, fájdalmát, az emlékeit.

"(…) valahogy semmi más felidézhető emlékem nincs arról a napról, csak az a fehér rózsa – ahogy a kezembe kerül, megszúr, és nem fáj, de látom, ahogy kiserken a vérem, és rádöbbenek, hogy az én vérem még folyik, és élnem kell, hiába érzem úgy, hogy engem temetnek."

"Egy igazán jó dolog van a szinte elviselhetetlen fizikai fájdalomban: minden egyéb kín megszűnik létezni."

Nem tudom, lehet én voltam figyelmetlen, de én az előző könyvekből nem emlékeztem ilyen gyönyörűen leírt és mély mondanivalóval bíró részekre, amik ennyire tele vannak gondolatokkal és érzelmekkel. Hirtelen(számomra) a rengeteg jó, főleg a szórakoztatást elősegítő tulajdonsága mellett a sorozatnak mélysége is lett! És olyan zseniálisan azonnal, mintha végig ezt csinálta volna (komolyan lehet, hogy végig ilyen volt, csak én maradtam le egy osztással)!

"Az igazi tanulság az, hogy soha nem tudhatjuk, milyen tapasztalás vezet ahhoz a felismeréshez, amire valójában szükségünk van. Minden szilánknyi tudás közelebb vihet ahhoz, hogy egyszer csak összeálljon a nagy tükör, amiben az ember – ha megdolgozott érte – megpillanthatja a saját sorsát."

Fantasztikus!

A komolyságból ennyi elég is jöjjön a humor, ami már a kezdetektől az első számú, megdönthetetlen jó tulajdonsága volt a sorozatnak. Ez most sem változott bátran merem állítani. Ha jól számolom Gaura Ágnes 5.-ként beszállt Rick Riordan, On Sai, Rejtő Jenő és Leiner Laura mellé azok közé az írók közé, akiknek a történetein hangosan röhögök. Kit érdekel, ha hülyének néz mindenki körülöttem?! Nem segített, hogy egy teljesen néma könyvtárban közszolgálatoztam, oda vittem pihenésként ezt olvasni erre időről-időre hangosan nevettem rajta, visszhangzott a terem :DD. Másnap ugyanez a mamáéknál, csak ott hangzavar volt, nem voltam olyan feltűnő.

"– A kés tokja a csizma belső szárához van rögzítve – elégítette ki Fehérholló szótlan kíváncsiságomat.
– És mi van, ha fejen állsz? – kérdeztem. – Attól még a kés kicsúszik a tokból, nem? – Aránylag ritkán szoktam fejen állni – nézett rám Fehérholló."

Azok a klasszikus kicsit megváltoztatott, Borisított, szólás-mondások! Imádtam őket!

"Sok van mi csodálatos, gondoltam, de a google-nél semmi sem csodálatosabb."

"Hát ez momentán annyira tűnik visszatartó erőnek, mint vérfarkason egy hímzett nyakörv, ha itt a telihold!"

Következő, magyarság. Zseniális és hiánypótló. Ennyire magyar könyvet, nem olvastam még, főleg nem fantasyt! És benne volt Tata, ez az!! Életemben nem láttam még a városkám nevét könyvben, amit nem itteniek írtak. Lényegtelen, hogy mivel kapcsolatban merült fel :DD Jót és rosszat leír egyaránt az országról. Oké, főleg rosszat. De maga a tény, hogy sok rosszat, kevés jót, de azért 'Szeretünk Magyarország!', ez is annyira magyar!

"„Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok vérét!” – hirdette a felirat. Alatta kisebb, dülöngélőbb betűkkel: „Konzultáció a nemzetidegen vérszopókról.” Otthon, édes otthon, gondoltam,"

"Nos, Midász kedves öreg király volt, akár Magyarországon is megállta volna a helyét miniszterelnökként, mert önként és dalolva belement, hogy a következő generációk szívjanak, mint a torkosborz, míg ő újra képes vígan lakomázni."

"Először is, mindenki abból indul ki, hogy ez Magyarország, tehát senki nem tartja be a szabályokat."

"Magyarország, gondoltam fejcsóválva, ahol még a kátyúból is lopnak."

Ehhez kicsit kapcsolódik, hogy az egész sorozaton keresztül imádtam, de főleg ebben tűnt fel, hogy mennyi könyves/filmes utalás volt. Vagy ebben vagy az előző részben volt, hogy valahol 42-es ajtót látott, én már így azonnal: "haha Galaxis Útikalauz", erre meglepetésemre a könyv velem együtt reagált, hogy sajnos nem találta meg mögötte A Választ. Ezen kívül persze voltak elmaradhatatlan Harry Potteres megjegyzések. És egy különösen vicces Alkonyatos szóváltás, ami illet a szövegkörnyezethez és az se utolsó, hogy az Alkonyat utáló énem is örülhetett. A fonákja, hogy Ajtony imitációjában hiányolta a sápadtságot, ami egy vámpír természetes állapota, Ajtony is vámpír... hadd ne magyarázzam! :DD Mutatom is ezt a részt (nem Sebes Attiláról van szó!):

"– De Attila meghalt, ezt tudjuk, szóval ha a halálnak nincs hatalma felette, az annyit tesz, hogy…– Mondd ki! – suttogta drámai fátyolossággal hangjában Ajtony. Szép Edward Cullen-imitáció volt, bár a hullasápadt smink nagyon hiányzott.– Vámpír… – suttogtam hasonló drámai felismeréssel, bár valószínűsítem, hogy nem bírtam ajkaim olyan érzékien nyitva hagyni, mint arra Bella Swan képes egy átlag Alkonyat filmrész úgy nyolcvan percében. Fehérhollóra és Ericre kár volt színészi tehetségünket pazarolni, de legalább megtudtam, hogy Ajtony nem zárkózik el a totálisan elcseszett vámpírfilmek megtekintése elől. Minden bizonnyal úgy nézi őket, mint én mondjuk egy Monthy Python-filmet."

Bori, ha nem lett volna már rég rajta, most biztos rákerül a kedvenc főhősnőim listájára. Hihetetlen nő! Neki hála a könyv kellően feminista. Ami egy kisebb csoda, ha az ember több száz éves vámpír férfiakkal, egy zsenivel és egy táltossal van körülvéve az év minden napján, hogy a többieket ne is említsem.

"(…) Lehet, hogy a Paradicsomban anno működött az „én vagyok az egyetlen értékelhető pasi széles e vidéken, úgyhogy jer, hadd nemzzek néked fiúgyermeket” udvarlás, de azóta eltelt egy kis idő. Ha te vagy a választék, akkor maradok szingli, értve vagyok?"

"– Süssél pogácsát – javasolta még a középkorból örökölt patriarchizmusa minden gőgjével Fehérholló, és ellépett mellőlem.– Süssek pogácsát?! Mégis, melyik században volt ez megoldás arra, hogy egy nő levezesse a fölös szellemi energiáit?! – emeltem fel a hangom.– Nem tudom. Ma beregisztráltam a Facebookra, és úgy tűnt, még tartja magát ez az ősi elképzelés – nyomta még feljebb bennem az adrenalint. (...)– Tudod mit? Adj egy fölös vámpírt, és küldök neked egy szakajtó hamuban sült pogácsát. Már ha érted a finom célzást.– Mondanám, hogy ez egy hamvába holt ötlet, de ilyen kínos szóvicceket te szoktál elsütni – rúgott belém még egyet."

Emellett, okos (finoman szólva), rendkívül humoros, rendesen fel van vágva a nyelve, amiért meg is fizet szegény párszor, de nem annyiszor, mint számítanánk rá. Ezután a rész után a legnagyobb határozottsággal állíthatom, hogy lelkileg és fizikailag is csodálatra méltóan erős. Minden elismerésem az övé. Szembenéz a hibái következményeivel és annyira emberi! Az eltökéltség és hűség, ahogy akarva-akaratlan mindenki mást maga elé helyez és, ahogy rendületlenül látogatja Attilát(egyedüliként!) az csodás. Ebben is felháborítónak tartottam, hogy minden életveszélyes küldetést rálőcsölnek, aztán még úgy tesznek, mintha Ők tennének szívességet. Hajós, hogy képzelte azt a fejfájás varázslatot?! Éppen mindent megtesz, hogy többek között nekik is segítsen!

"Megy ez, állapítottam meg. A cinizmust álmomban is hozom, mi több, ezek szerint mágikus villámcsapás után is."

A többi szereplőt is bírtam. A vámpírok megjegyzései se voltak semmik :DD

Attila koporsója

"Fogtam egy taxit, és visszamentem Fehérhollóhoz. A vámpírúr végtelen nyugalommal közölte, hogy Ericről egyelőre nincs híre, bár figyelemmel kísérte a bulvárhíreket, hátha beszámolnak egy perverzről, aki hosszú kabátban, angol nyelven szólít le randa, jókislányosan öltözködő, fiatal lányokat, kezében egy kémcsővel."

"– Hogy maradt ez a nő életben ennyi ideig? – nézett Ajtony Fehérhollóra.– Tudod, egy iszkanderrel őriztetted – jött a felelet, és Ajtony elismerően bólintott.Nyilván meg volt hatva saját előrelátásától." Az én hibám, ez az idézet megint csak Borit dícséri. :D

Eric szerelmes Boriba. Egyszerűen nem tudok vele kapcsolatban másra gondolni. Ezen kívül nagyon szeretem, nagyszerű barát, ha több is akar lenni, ami számomra nem elfogadható, de ez nem az ő hibája és ember, zseni, ami nálam mindig egy jó pont, főleg ha különc személyiséggel társul, annál érdekesebb! Mellesleg neki hála olvashattunk pár jó kis amerikai-magyar összehasonlítást. Sajnálom őt, Bori vak ilyen tekintetben.
Eddig meg voltam róla győződve, hogy Fehérholló Boriékkal van és jót akar nekik, valószínű, hogy most is, de azért elbizonytalanodtam. Mi az érdeke, célja?
Az új főnök. Valami biztosan van vele és a sárkányokkal. Azt hittem erre a végén választ kapunk, hát nem kaptunk.
Valaki, akinek a poénját inkább nem írnám le, csak annyit, hogy imádtam azt a szálat! A Táltos. Meglepetésként ért és még milyenként! Az információk, amiket megtudunk tőle, az a bölcsesség, ami a lényéből árad és a meglátásai Attilával és Borival kapcsolatban egyszerűen briliáns!

A történet teljesen lekötött, alig bírtam letenni, morcos is voltam, amikor muszáj volt. :D Volt benne izgalom, a szokásos nyomozás, meglepetések, ó de még milyenek!

Mint mindenki más, én is elégedetten tapasztaltam, hogy a betűméret meg lett növelve, így azért könnyebb volt olvasni, ha jó is közelre a szemem és nagy problémát eddig se okozott.

A világ iránti szeretetem semmit sem változott, egyedi, érdekes. Ezúttal az Attila történeteket ismerhettük meg jobban, ezekről szinte semmit nem tudtam, de érdekesek voltak. Midász királyról azért hallottam már egyet, s mást hála Rick Riordannek, boldogan láttam, hogy itt is szó van róla, nekem minden jöhet ami görög mitológia. A tündérekkel most először találkoztunk és ez is túlzás, hiszen egyetlen eggyel volt csak alkalmunk és az se volt egy hosszú. Lehet elolvasom a Túlontúlt, mert érdekesnek tartom.

A vége. A 2. rész olvasása után, mint írtam már elolvastam, az összes könyv végét, hogy vajon Bori és Attila összejönnek-e. Így ennek a vége, jóformán megállított benne, hogy tovább olvassam a sorozatot és amikor hála az égnek mégis folytattam, félelemmel gondoltam erre a végre Attila visszaiszkolt a feleségéhez. Ezt nem akartam hallani akkor. De most, ismerve pontosan az előzményeket, tudom, hogy ez korántsem olyan vészes. A felébredése gyönyörű jelenet, majdnem elkezdtem könnyezni. Borinak meg itt is elismerésemet kell kifejeznem, hogy így bírta. A családi karácsonyozás szép lezárás volt, békés. De nem eléggé lezárás szerencsére, szóval kíváncsian várom a következő kötetet.

A borító gyönyörű! A kedvencem még mindig a 3. részé, de ez a második kedvencem lett. Hála a Delta Vision-ösök nagylelkűségének a Könyvfesztiválon szereztem is egy Attila koporsója posztert, aminek tegnap sikerült helyet találnom a falamon.

Így már hivatalos, hogy felváltva tetszenek a Bori könyvek. Tetszett az első és a harmadik, imádtam az ötödiket, de kevésbé nyerte el a tetszésem a második és a negyedik. Viszont hiszek benne, hogy a következő részt is szeretni fogom, csak olvashassam! Hihetetlen érzés, hogy a novellákon kívül mindent elolvastam a sorozatból. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutunk, tekintve, hogy évek óta folyamatosan csak vettem őket, miután 2016-ban teljesen ismeretlenül megvettem az első három részt. Kockáztattam, belehelyeztem a bizalmam a sorozatba, féltem, hogy el fogja játszani és akkor adhatom el őket, de ennek még csak a közelébe se kerültem. Az elejétől kezdve nagyon tetszik, ennek a résznek hála, pedig a kedvenceim között is képviselteti magát a sorozat.

A következő részt nagyon várom, remélem Bori szerelmi élete kicsit javul (tudom, menthetetlen vagyok) lehetőleg Attilával. Ebben a részben, most, hogy Attila nem tudta elrontani a romantikus ábrándokat, a vele kapcsolatos egyes dolgokon teljesen elolvadtam. Meg persze kíváncsi láttam. Miért vette meg a könyveket? Véletlen? Én sem hiszem. Nagyon nagyon nagyon remélem, hogy hamarosan összejönnek, ha nem lehet, hogy haragos leszek! :DD

Az Embertelen jót félre akartam rakni későbbre, de attól tartok, amint ezzel a bejegyzéssel végzek, rávetem magam. :D

Na, jó szerintem most már mindenki feladta az értékelésem olvasását, aki mégsem annak gratulálok és végre lezárom egy összegzéssel:
Imádtam, úgy ahogy volt, izgalmas, érdekes, rendkívül humoros, magyar, minden összefügg, szerethetőek a szereplők, nagyszerű a stílusa és nem is ragozom tovább, úgy ahogy van fantasztikusan csodás!

10/10*

Olvasd el!

Képek:

Bori

Borító moly.hu

Attila koporsója

Attila

"Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok vérét!"

Bika

Blogprojekt #8 – Városok 2.nap: Kitalált városok

Sziasztok!
Júniusi blogprojektünk második napján a fantasy kerül előtérbe, ugyanis a kedvenc kitalált/fiktív városainkról írunk. Szeretem, amikor a szerzők gyönyörű városokat építenek a történetbe, amiket bár nem látsz, mégis csodálhatod őket. Az olvasás csodája. :)) Viszont, ma csak egy városról írok, mert (késében vagyok így is) annyi mindent akarok róla írni, hogy nem lenne fair a többi várossal szemben. Itt van hát a kedvenc fiktív városom:

Inkább Velarisban lennék.

Velaris, a csillagfény városa

Nem is kérdés, mindenki tudhatta előre, hogy róla biztos írok. A mai fantasy könyvek közül a Sarah által leírt városnak mindenki a csodájára jár, imádja, olyan részletesen, csodásan és élettelien írta le. A város szinte szó szerint az ACoTaR világának ékköve, amit nem ért el a háború, az elnyomás. A titkos város, ami maga a szeretet és egy jobb világ reménye. A kincs, amit az Álmok udvara az életük árán is véd. Szép nappal, de lenyűgöző éjszaka. *_* Azt hiszem az ömlengésemből ennyi elég is egyelőre, a lényeg, hogy az egész úgy ahogy van csodás és én imádom! 

"“What is this place?”
We all looked at him.
“Home,” I said. “This is—my home.”
I could see the details now sinking in. The lack of darkness. The lack of screaming. The scent of the sea and citrus, not blood and decay. The laughter of children that indeed continued. The greatest secret in Prythian’s history.
“This is Velaris,” I explained. “The City of Starlight.” "

De, hogy is néz ki a város?


Velaris az Éjszaka udvarában található a nyugati parton. Évezredekig, az alapítása óta, titkolják az aktuális Éjszaka udvarának Főurai a világ és a Rémálmok udvara elől. Rendkívül erős mágikus védvonalak akadályozzák meg, hogy bárki is rátaláljon.

"Ha valaki Velaris környékére repül vagy errefelé utazik, csak a csupasz kősziklákat látja, ha pedig valaki átgyalogolna rajta, hirtelen azon kapja magát, hogy meggondolta magát."

A városon folyik keresztül a Szidra, amin számos híd ível át.

"I became the Sidra, ancient and deep."

Természetes határai az Éjszaka udvarára jellemző hegyek és a tenger. Az egyik hegyen, a városra néz a House of Wind (magyarul valószínűleg Szelek háza) az Álmok udvara hivatalos rezidenciája, azok számára nyilván, akik egyáltalán tudják, hogy Velaris létezik :D. Az igazi otthonuk persze Rhys városi háza. 

Négy "piac"/vásártér, úgynevezett Palota van a területén kettő a Sidrától északra, kettő délre. Ez a négy: Palace of Thread and Jewels, Palace of Bone and Salt, az ikre a folyó másik oldalán a Palace of Hoof and Leaf és még egy, aminek sehol nem találom a nevét, lehet, hogy a Rainbow–Szivárvány számít a negyediknek.

A városban található egy hatalmas föld alatti (hegybe vésett) könyvtár. (Nagyon mély, de le senki nem megy, mert... lehet van ott valami, amig a legrosszabb rémálmaid is felülmúlja.)



Híres az itt folyó művészi életről, aminek a központja Velaris Szivárványa.

"This is what Velaris is known for: the artists' quarter. You'll find a hundred galleries, supply stores, potters' compounds, sculpture gardens and anything in between. They call it the Rainbow of Velaris."

"– Erről híres Velaris: a művészek negyedéről. Számos galéria, kellékbolt, kerámiaműhely, szoborkert és hasonló található itt. Velaris szivárványának nevezik." 

Ez az egyik legnyüzsgőbb és legszínesebb része a városnak.

"The rainbow of Velaris glowed like fistful of jewels, as if the paint they used on their houses came alive in the moonlight."

Ahogy Sarah leírja a várost... egyszerűen csak beleszeretsz.

"Sunlight still leaked in through the windows of the town house. The scent of citrus and the sea and baked bread still filled every room. And distantly … Children were still laughing in the streets. Home. Home was the same—home was untouched."

Persze a város szépségéhez hozzátesz még az emberek mentalitása, hisza tele van álmodozókkal. <3 *_*
Így lett hát Velaris a kedvenc fiktív városom. Mikor költözhetek? :D

Ennyi lett volna mára, remélem tetszett, igyekeztem alapos lenni. Több idézetet akartam, de hát most ez van. Holnap jövök az utolsó nappal.
Jó olvasást!

Nézzetek be a többiekhez is(csak azokat soroltam fel, akik részt vesznek ebben a hónapban):

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Helie (Egy könyvmoly élményei blog)

Források:
Velarisról származó információk, képek a könyvekből és innen: http://acourtofthornsandroses.wikia.com/wiki/Velaris
Képek: Pinterest

Blogprojekt #8 – Városok 1.nap: Kedvenc városok

Sziasztok!

Két hónapnyi kihagyás után visszatért a Blogprojekt! Az e havi témánkat már rég terveztük, de csak most sikerült időt szakítani rá. Itt van hát, Városok! Az első nap a kedvenc városaimról írok és az ott játszódó könyvekről.

1.London

Mi más foglalhatná el az első helyet a listámon, ha nem az Egyesült Királyság legnagyobb városa, ami világviszonylatban is több téren kiemelkedő. 

8 éve tanulok angolt és 6 éve civilizációt, amin az angol nyelvű országok történelmével, kultúrájával, tulajdonképpen mindennel foglalkozunk. Nem csoda hát, hogy évek óta a kedvenc városaim között van. 

Ráadásul az a szerencse ért, hogy kétszer is kijutottam már Angliába, amikor természetesen a fővárosba is ellátogattunk. A két kirándulásom elég különböző volt, de a várost mindkét esetben imádtam. 

Érdekel minden, ami Londonnal kapcsolatos, így az ott játszódó könyvek, filmek és sorozatok előnyben vannak. Nézzünk is pár könyvet, ami ott játszódik. A moly szerint 37 könyvet olvastam, amiben szerepet játszik a város, de tekintve a címkék hiányosságát, ezt inkább minimumnak mondanám, mint összesen-nek. Minimum 37 könyvet olvastam, ami itt játszódik, de csak egy "párról" írok (tényleg csak keveset akartam, de nem tudtam leállni :D).

Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia

Szerintem ez volt az első könyv, amit olvastam és Londonban játszódik. Kizárólagosan ott. Ezt még fokozza azzal, hogy a jelenlegi és a múltbeli Londonba is betekintést enged. A leghíresebb helyek, amiket megemlítenek benne (és emlékszem rá:D) az Oxford Street és a Temple negyed, de a belőle készült filmben láthatjuk még a Parlamentet és a Millenium Bridget. Írtam róla: https://molybirodalom.blogspot.com/2017/05/kerstin-gier-idotlen-szerelem.html

"Ezúttal számos londoni látványosságot felismertem. A nap sugarai beragyogják a Big Bent és a Westminster Katedrálist, és legnagyobb örömömre az emberek kalapban és napernyőkkel sétálgattak a széles sugárutakon, világos színű ruhákban, amilyen az enyém is volt. A parkok tavaszi zöldben pompáztak, az utcákat rendes aszfalt borította, sehol egy pocsolya."

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek
A legelső viktoriánus Londonban játszódó trilógiám volt. Ebben rengeteg helyet leírnak, említenek annyit, hogy inkább nem is kezdem el felsorolni. Cassandra Clare különösen ügyelt rá, hogy a lehető legpontosabban írja le a helyszíneket a viktoriánus kinézetükre ügyelve. Írtam róla: https://molybirodalom.blogspot.com/2016/12/cassandra-clare-pokoli-szerkezetek.html

"– Ez itt egy térkép arról a környékről, ahol Jessamine állítólag találkozni szokott Nate-tel. Egy raktár a Mincing Lane-en a Lower Thames Streetnél. Régen egy teakereskedő dobozolta itt az áruját, de idővel csődbe ment. – Mincing Lane – szólt Jem. – A teakereskedelem központja. Meg az ópiumkereskedelemé is. Nem meglepő, hogy Mortmainnek van ott egy raktára. – Karcsú ujját végigfuttatta a környező utcák nevein: Eastcheap, Gracechurch Street, Lower Thames Street, St. Swithin’s Lane."

Gail Carriger: Napernyő protektorátus
Szintén Viktória uralkodás idején játszódik, rengeteg valós helyszínnel. Bár itt viszonylag sokat kirándulgatunk ide-oda a városon kívül is Skóciába, Olaszországba meg ilyen helyekre :D.

"Lady Maccon kedvelte a holdtöltét. Volt benne valami elnyomhatatlanul ünnepi. London zsongott az izgalomtól és az ősi, sötét misztériumoktól. Persze, az agyarak vért fakasztottak, és más baljós dolgok is zajlottak a felszín alatt, ám teliholdkor mindig lehetett kapni véres hurkát tésztaburokban, farkasos nyalókát és más ízes falatokat."

J. K. Rowling: Harry Potter
Már kevesebb a valóságos a helyszín. A Londonban járó Harry Potter rajongóknak viszont mindenképpen el kell látogatniuk a King's Crossra. Kialakítottak ott egy Harry Potter részleget a vasútállomáson, ugyan nem a 9. és a 10. vágány között, de ott van a 9 és 3/4. vágány felirat és egy félig falban benne lévő kuli, ahol lehet fényképezkedni, meg persze a bolt, ahol egy vagyonért ugyan, de rengeteg szuper dolgot lehet venni. Írtam róla:https://molybirodalom.blogspot.com/2016/11/j-k-rowling-harry-potter.html

Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street

Vissza a múltba, de kivételesen nem egy fantasy, hanem egy ugyan kitalált, de teljesen valóságos könyv, aminek nagy része a II. Világháborús Londonban játszódik. Írtam róla: https://molybirodalom.blogspot.com/2017/11/anne-c-voorhoeve-liverpool-street.html

Liverpool Street vasútállomás

Ransom Riggs: Üresek városa

Nem megyünk mi messzire, csak vissza a fantasyhoz, idő és helyszín viszont marad. Legnagyobb szerepet játszó híres látnivaló benne a Szent Pál Székesegyház. Színesítik a történetet a, többek között a lebombázott Londonról készült, fekete-fehér fotók.

Kerri Maniscalco: Stalking Jack the Ripper
Unjátok már a viktoriánus Londont? Hát én nem, szóval aki mégis az megszívta :D. Ezúttal a híres Hasfelmetsző Jack kilétét próbáljuk kitalálni. Itt is láthatunk ebből az időből származó londoni fényképeket. Az itt leírt helyeket főleg éjszaka nem ajánlott meglátogatni :D. Írtam róla:https://molybirodalom.blogspot.com/2018/02/kerri-maniscalco-stalking-jack-ripper.html

Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix

A londoni olimpiai stadionban kezdődik a történet és emlékeim szerint a legvégéig el se hagyjuk a város területét. Ellátogatunk a Tate Gallery-be, megyünk egy kört a London Eye-jal, megnézünk egy darabot a Globe-ban, csókolózunk a Millenium Bridgen és így tovább. Írtam róla:https://molybirodalom.blogspot.com/2016/11/joss-stirling-lelektarsak-2-phoenix.html

Leiner Laura: Hullócsillag
Végezetül magyar szemszögből is körbenézhetünk London minden fő turistahelyén.

2.Párizs

Annak ellenére, hogy ezen a listán másodikként szerepel, sajnos még egyszer sem jutottam el oda, hogy normálisan meg is nézzem a várost a saját szememmel. Egyik Angliába tartó utunk során Párizson keresztül mentünk, de városnézés helyett Disneyland volt a program, éjszaka pedig nagyon a külvárosban voltunk. De remélem pár éven belül eljutok ezúttal a tényleges városba :D.

Ettől függetlenül imádom Párizst (,a francia nyelvet) a képek alapján gyönyörű és érdekes.

Viszont meglepve láttam, hogy sokkal kevesebb itt játszódó könyvet olvastam. Ezt amint lehet pótolnom kell. :D Azért elhoztam nektek párat.

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Nem is kérdés, hogy mi a legelső, az egyik kedvenc könyvem és ennek hála szerettem meg igazán Párizst(meg persze a Szent Johanna Gim miatt). Legfontosabb helyek, amiket meglátogatunk benne a Notre Dame, a Point Zéró és a Szt. Étienn Katedrális. Írtam róla: https://molybirodalom.blogspot.com/2017/03/stephanie-perkins-anna-es-francia-csok.html

"Nem mintha hálátlan volnék. Úgy értem, ez Párizs. A Fények Városa! A világ legromantikusabb helye! Dehogy vagyok érzéketlen ez iránt!"

"Csodálatos az este. Párizs fényei sárgák, zöldek és narancsszínűek. A meleg levegő keveredik az emberek csevegésének zajával az utcákon, és a borospoharak csörrenésével az éttermekben."

Csak egy nap

Csak egy nap Párizsban szóval bár nagy része a könyvnek sajnos nem itt játszódik, azért megérdemli, hogy szerepeljen a listán, ha a könyvért kimondottan nem is vagyok oda. A párizsos rész viszont a kedvenc részem volt benne. Írtam róla:https://molybirodalom.blogspot.com/2017/08/gayle-forman-csak-egy-nap.html

Szitakötő borostyánban

Ez bizonyos szempontból kakukktojás és nem azért, mert nagy része ennek se Párizsban játszódik, hanem azért, mert nem szerettem, amikor ott voltak. Ez egyáltalán nem Párizs hibája, hanem a történések, emberek, körülmények, mégis, ha együtt hallom az Outlander és a Párizs szavakat, akkor rossz érzés fog el erősen. Ez azért teljesítmény: az egyik kedvenc könyv sorozatom azon részét szeretem a legkevésbé, ami az egyik kedvenc városomban játszódik. :DDD Ja, el is felejtettem említeni, 18. század. Írtam róla: https://molybirodalom.blogspot.com/2017/09/diana-gabaldon-szitakoto-borostyanban.html

Cassandra Clare, Maureen Johnson: A ​szökevény királyné (Bane krónikák 2.)

Nagyon rövid és szórakoztató kis történet Magnus egyik kalandjáról Párizsban a francia forradalom idején. Fontos szerepet játszik benne egy bizonyos királyné és egy hőlégballon.

"Párizsra mindent rá lehetett fogni, csak azt nem, hogy nem élő – a Szajna hatalmas artériaként lüktetett, a szélesebb utcák erekként futottak szerteszét, hogy aztán apró sikátorokká szűküljenek.. És minden lépésnyi helynek megvolt a maga jellegzetes szaga. Az egész város az élet aromáját árasztotta magából – mindenféle fajta és forma életét."

Ennyi lett volna, rengeteg nagyszerű város van még, de nekem ez a kettő az első két kedvencem :D.

Nézzetek be a többiekhez is(csak azokat soroltam fel, akik részt vesznek ebben a hónapban):

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Helie (Egy könyvmoly élményei blog)

Jó olvasást!

Képforrások:

Rubinrot: https://wallpapersin4k.net/wallpaper/217052

Borítók: moly.hu

Liverpool street, Point Zéró, Szt. Étienn templom, Globe, Balckfriars híd, : google

Többi saját kép.

Maggie Stiefvater: Hollófiúk

Sziasztok!

Az előző hónapban teljesen a Hollófiúk sorozat hatása alá kerültem. Majdnem egymás után olvastam a részeket, alig bírtam letenni. Az elsőt még tavaly nyáron olvastam, de valamiért csak most jutottam el a folytatásáig. De elolvastam, teljesen beleszeredtem és most értékelést is írok! Kezdjük! Minden könyv fülszövege SPOILERES az előtte lévőkre.

1. Hollófiúk

"– Blue. A nevem Blue Sargent.
– Blair?
– Blue.
– Blaize?
Blue felsóhajtott.
– Jane – sóhajtott fel Blue.
– Ja, Jane! Mintha Blue-t hallottam volna."

Fülszöveg:

Nem ​látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.

Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát.
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

"– De azért biztonságos? – Csak annyira, mint az élet."

Vélemény:

"– Kihagytad a törit – mondta a vonal túlsó végén Gansey szobatársa, Ronan Lynch. – Azt hittem, holtan fekszel valahol egy árokban. (…) – Jegyzeteltél nekem? – kérdezte Gansey. – Nem – felelte Ronan. – Azt hittem, holtan fekszel egy árokban. "

Nagyon nagyon szerettem!
Az eleje, amikor még nem ismerték egymást egy kicsit lassan indult nekem, de aztán ráhangolódtam a könyvre és nagyon tetszett! A Hollófiúkat (nem az összeset, de azt a négyet) imádtam! Mindig bírom, az ilyen baráti társaságokat, ahol mindenkinek van valamilyen szerepe, különleges személyisége és őket tényleg imádtam.
Gansey, Ronan, Adam, Noah. *_* 
Blue egy picit idegesített. Nem volt az a kimondottan idegesítő főszereplő, de voltak fura pillanatai. Pl.: Azt mondja az anyja a szabad döntés híve, nem korlátozza őt, a következő percben meg már panaszkodik, hogy az anyja folyamatosan irányítani akarja. Meg van az a másik kicsit hibás dolog, hogy bevalássa szerint a házuk tele van nőkkel, nagynénikkel, barátnőkkel… de senki más nem lakik ott rajta és az anyján kívűl csak Persephone, Calla(remélem így hívják), Orla és nagyon idéglenesen Neeve. Lehet csak szerintem, de ez nem olyan hű, de sok! Na mindegy.
Ebben az érdekes kis szerelmi háromszögben, ami egyelőre még nem is az, Ganseynek szurkolok. 

"– Honnan tudod? – Jézusom, hát az internetről, Gansey."

Értem már miért olyan vegyesek a vélemények erről a sorozatról. Tényleg különleges hangulata van a könyvnek, ami vagy megfogja az embert vagy nem. Engem megfogott!
Tetszett a története, imádtam a szereplőket és a borítót is. Viszont! Mi a franc volt a vége? Abbahagyták a legizgalmasabb pillanatban, aztán meg se magyarázták! Mi történt? Mi van Adammel? Mi az az utolsó mondat? Nagyon remélem, hogy a következő részben elmagyarázzák, de szerintem igazán el lehetett volna itt is.
A fordulatokat viszonylag jól meg tudtam jósolni mindenféle látói tehetség nélkül is, de nem volt kiszámítható. A vége felé volt olyan rész, ahol egy kicsit abba kellett hagynom az olvasást, mert olyan izgalmas volt, hogy már nem bírtam, aztán persze gyorsan folyatattam.
Nemsokára folyatom a következő résszel. :))

"Így tesszük meg a halálba vezető utat? Tűnődött Blue. Botladozva elhalványulunk ahelyett, hogy emelt fővel várnánk a finálét?"

2. Álomrablók

"– Mitől ilyen finom itt a tea?– Beleköptem."

Fülszöveg:

Varázslat és romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!

Miután Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmai is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba.
Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey…

„A Hollófiúk elképesztően sokrétű és eredeti mese: semmihez sem fogható misztikus thriller. …A rajongók már tűkön ülve várták a második részt.”
School Library Journal

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

"– Csak nem képzeled, hogy veled fogom megtárgyalni az ügyeimet!
– Miért nem? – kérdezte Gansey. – Mi kifogásod van ellenem?
Erre még maga Blue sem tudta a választ – egyelőre.
– Nem vagy a… a… nagyanyám – válaszolta idegesen.
– A nagymamáddal szoktad megtárgyalni a szerelmi ügyeidet? Én el sem tudnám képzelni, hogy a nagymamámmal tárgyaljam ki a csajokat. Pedig nagyon kedves asszony. A maga véresszájú, rasszista módján."

Vélemény:

A könyv történéseihez képest kicsi dolog, de jól lehet rajta keresztül értékelni a könyvet: Azon egyedül én akadtam fenn, hogy BÉRGYILKOS???!! Mindenkinek őszintén elmondja, erre kb. egy vállvonást kap válaszul! Nem egyezik a felfogásom a szó jelentéséről a szereplőkkel? Vagy komolyan NEM ZAVARJA őket?! 

Ez a könyv komolyan fura. A legtisztelettudóbb karakterek pillanatok alatt molotov-koktélt dobáló idiótákká változnak, senkit nem zavar, ha valaki bérgyilkos, amin még mindig nem tudok túllépni. Embereket. Öl. Akkor mégis miért kezelik így őt? Kitart amellett, hogy nem emberrabló, de az miért is lenne rosszabb, mint a bérgyilkosság? Maura mégis beleszeret. 

"– Bárcsak megcsókolhatnának, Jane – mondta Gansey. – Mert akkor én is kérnék tőled egy csókot. Itt, ezek alatt – mutatott fel a csillagokra. – Aztán egy szót se."

Blue bevallja, hogy Ganseyt szereti, ez elég biztos volt az első perctől kezdve. Tetszik, hogy Blue nem szenvedett saját maga becsapásával évekig. De nyilván, halálosan komoly okokból nem lehetnek együtt. Mondjuk a jóslat feltételei még mindig nem tiszták nekem. De őszintén, sosem fogok mindent megérteni ebben a könyvsorozatban, annyira fura, következetlen és irreális az egész. És tudjátok mit? Ez engem nem is zavar! Megértettem, hogy ez a könyv ilyen és kész. Maggie Stiefvater stílusa miatt nagyon megoszlanak a vélemények erről a sorozatról, de szerencsére nekem sikerült ráhangolódnom, így én a szeretők táborát erősítem. 

Adam megőrült. Nem, nem csak úgy mondom. Komolyan egyre őrültebb lett. Már az előző részben se bírtam és ezen ebben sem sikerült változtatnia.
Ronant bírtam, csak az életmódjával illetve a dührohamaival (Adaméivel sem) nem értek egyet. 

Imádtam, hogy ilyen nagy szerepet kapott benne az álmodás, ami az egyik kedvenc témám. Érzékletesen volt leírva, izgalmas volt, söét, veszélyes, zavaros és nagyon álmos, imádtam! 

"– Amíg nem leszek itthon – merengett el Gansey –, álmodj nekem új világot! Minden éjjel."

Gansey úgy néz ki irányítás mániás, főleg ami a barátait illeti (nem újdonság) és úgy összességében gazdag. Ez nagy hatással van rá pozitív és negatív irányba is.
Blue egy véresszájú feminista :DD. Nagyon szerettem. Sajnáltam, hogy nem volt több fejezet az ő szemszögéből, de persze az előző könyv volt inkább az övé, ez Ronané.
Noaht bírtam még mindig. Cuki.
A jósnőket a 300. Fox Streetről nagyon bírtam. De nekik is voltak stikkjeik. 

"– Tiszteletlen! Mind a két nagymamám meghalt.
– Jézusom! Miben haltak meg?
– Anya szerint „kotnyeleskedésben”.
(…)
– Kezdem azt hinni, hogy örökletes betegségben szenvedsz – mondta Gansey. – Minden férfit felzabáltok, aki csak a közeletekbe kerül? Hova tűntek a hímneműek? Van pincétek?
Blue hátralökte a székét, és felállt.
– Ez egy kiképzőtábor. A pasik nem bírják a gyűrődést. Szegénykék."

Nem szeretem, ha a gonosz szemszögéből is van történet elmesélve. Persze jobb az ismert ellenség, mint az akit nem ismerünk, meg a vége után nem is biztos, hogy annyira gonosz, de én akkor sem szeretem az ilyet és kész.
Kavinszky egy beteg idióta. De igazán hálásak lehetünk neki.


A szereplők leírása után most úgy tűnhet nem bírtam őket (pedig én írtam, hogy de!). Tele voltak hibával. MINDENKINEK voltak stikkjei. Mégis mindenkit nagyon bírtam. Hiszen emberek. Vannak hibáik, követnek el hibákat, esetleg ők maguk is hibák. Ez csak emberibbé, valóságosabbá teszik őket. Annyira, hogy néha annak ellenére, hogy az egész regény egy nagy kitaláció, fantasy elemekkel, megfeledkezek erről. 

A történet izgalmas és unalmas, nem történik semmi és annyi minden egyszerre, hogy azt se tudom hova nézzek, nyugodt és a körmöm rágnám végig (ha szokásom lenne), valóságos és teljességgel irreális, a szereplők tökéletesek és úgy ahogy vannak romhalmazok. És igen, ennek az egésznek most volt értelme. Ha nem érted, akkor olvasd el és aztán meglátod. 

A vége függő, még jó, hogy már a kezemben is van a következő rész. :D
A borítója ennek a résznek tetszik a legkevésbbé, de azért jó.
IMÁDOM! Jöjjön a következő rész. 

Ui.: Nem csak nagy vonalakban látszik hogy írreális és következetlen. Vannak, hogy egymás utáni sorok hazudtolják meg egymást. És most nem túloztam! Ez így teljesen okés. :DD
UiI.: A baráti társaságot is még mindig imádom, ha külön vannak is érződik a kapcsolat.

"A csókolózás olyan, mint a nevetés. Ha jó a vicc, nem számít, mikor hallottál utoljára egy klassz poént."

3. Kék liliom, liliom kék

"– Nektek halállistátok is van? – vágott közbe Ronan. – Ez nagyon durva! Én is rajta vagyok?
– Néha azt kívánom, bárcsak rajta lennél – felelte Blue."

Fülszöveg:

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.

Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban az a legnagyobb baj, hogy forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Az anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

„A karakterek – bocsánat a kifejezésért – halálosak. És a hangnem, ami egyszerre baljós, rejtélyes és rémisztő, tökéletesen illik a tartalomhoz. A Kék liliom – Blue Lily, Lily Blueigazi gyöngyszem.” – Booklist

„Pont olyan pazar és kiszámíthatatlan, mint vártam, sőt, még annál is jobb. Még most sem tudom szavakba önteni, mennyire imádom ezt a sorozatot. Legyen elég annyi, hogy minden egyes szereplőjéhez mélyen kötődöm.” – Marcilia, amazon

"– Bumm, egy és két és há' és négy és lalalalala…"

Vélemény:

Először is ennek a borítója a legcsodásabb a könyvsorozatból. A színek, a virágok, a fej, passzol a történehez(az angol újabb borító jobban passzol mondjuk, de kevésbé szép). Csodás. <3 :))
Blueval nem tudom eldönteni hasonlítunk e egymásra, de most nagyon tudtam vele azonosulni.

"– Ön Jesse Dittley?
– ÉN VAGYOK JESSE DITTLEY. TE NEM ESZEL ZÖLDSÉGET?
Igaz, hogy Blue épp csak súrolta a másfél métert, és az is igaz, hogy nem evett elég zöldséget, de egyszer már utánajárt ennek a kérdésnek, és arra jutott, hogy a két dolog nincs összefüggésben egymással."

Romantika szempontjából csak azt mondhatjuk, ami egyes élelmiszerekre van írva, nyomokbanromantikát tartalmazhat. Ez általában azt jelenti, hogy a nyomdában, ahol ezt nyomtatták romantikus könyveket is nyomnak :DD. Ebben egy pillanatra nem figyeltél oda párszor és már le is maradtál a romantikus „jelenetről”. Az pici, ami volt benne az nagyon tetszett. :DD És igazából nem hiányzott nagyon, hogy több legyen. 

Adamet sosem fogom megszeretni. Még mindig idegesít a zörnyű kisebbségi komplexusa, hogy azt se tudja mit akar és folyamatos szenvedése. 

Már megint gonosz szemszög. És már megint nem igazi.


Szürkét megkedveltem. 
JESSE DITTLEY-t is :DD Sajnálom, hogy meg kellett halnia:( 

Imádtam, imádtam! Ez a könyv KÜLÖNLEGES, nincs jobb szó rá. Vicces, életteli leírások vannak benne és remek a hangulata. Ajánlom mindenkinek.
Egyben akartam elolvasni a sorozatot a második résztől, ennek érdekében tegnap el is mentem a könyvesboltba, de hogy, hogy nem ez pont nem volt! pff. A tervemnek annyi. Kedden, amint megint lesz nyitva bolt megnézem mégegyben, és nagyon remélem, hogy lesz 4. rész. Alig várom már, hogy mindenre fény derüljön.

"Kellemes bizsergést érzett, azt a fajta elégedettséget, ami egy szépen elrendezett könyvespolc láttán szokta elfogni."

4.Hollókirály

"– Szétváljunk, vagy ez most egy horrorfilm?
– Sikíts ha valami enni kezd!"

Fülszöveg:

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.

"III. Richard Gansey már számon sem tudta tartani, hányszor mondták neki, hogy nagy dolgokra hivatott."

Vélemény:

Az utolsó rész mindig kicsit rizikós. Én általában azokat szeretem a legjobban, de ez inkább egy mindent vagy semmit játék. Ha az utolsó rész valamilyen okból nem tetszik, dőlt az egész sorozat. Mily' szerencse itt nem ez volt!
Tökéletes befejése ennek a rendkívüli sorozatnak. Az első rész után nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom, hogy kedvencem lesz, mégis így lett. Magával ragadott a hangulata, a stílusa, a szereplők. Ó, a szereplők! <333 
Olyan aranyos mindenki együtt!

"Aludjunk. Álmodjunk."

Szerintem már csak ismételni tudnám magam, az előző két résznél mindent leírtam, ami elvarázsolt ebben a könyvben.
És a végén.. vége. Nem az, amire számítasz és ettől csak még inkább imádom. Az amire számítasz és ettől csak még inkább imádom. (Ne keresd a logikát!) 

Iiiiimádom! Most így ezt írva, olyan fangörcs kapott el, ami olvasás közben is alig. Különleges, álomszerű és az egész úgy ahogy van tökéletlenül, logikátlanul, úgy van jól. Nem tökéletes, de semmit nem változtatnék.
A valósághoz a köze nincs És teljesen valósághű, mégis jobban bele tudtam magam képzelni, mint a legtöbb könyvbe. Úgy érzem ez a könyv megért engem. Hülyén hangzik, de ez így van. 

“Könyv volt, aminek az utolsó oldalainál tartott. Már alig várta, hogy a történet végére érjen, és megtudja, miként alakul a cselekmény, ugyanakkor mégsem akarta, hogy a könyv befejeződjön.”

A borítója gyönyörű! <3 A kedvencem még mindig az előző részé, de ez a második kedvencem. 

"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."

Szavakhoz se jutok. Csak. Olvasd. El. Legszívesebben mindenkit bekukacolnék ide, mert per pillanat úgy érzem ezt mindnekinek olvasnia kell, de úgy néz ki megfeledkeztem arról, hogy a stílusa különböző hatással van az emberekre. Elkezdeni csak fura. De egyben látni az egészet maga a tökéletlen tökéletesség!
Te jó ég én ezt tényleg teljes szívemből imádom! OLVASD!
@Börtöntöltelék @Felhő_olvasónaplója @Leobelo @Yomi @fruzsi829 És mindenki, aki ezt olvassa, adjatok a sorozatnak pár esélyt! Ha egy nem elég akkor még egyet! Legalább a második részig! @Kamilla_e @girlfromabook Ti olvassátok tovább, a második jobb!

"Ha nem vagy elég merész, mondta Henry, akkor félj, de legyél boldog."

Pár kedvenc Pinterestes képem a sorozathoz:

Olvasó: a fülszöveg nem adja át az igazi sztorit.
Maggie: Egy csapat félig független tini mindenféle pszichológiai problémákkal át kutatja Virginiát egy mágikus képességekkel rendelkező welszi királyt keresve. A fák beszélnek; a bérgyilkos gyökeret ereszt; halott emberek élnek; élő embernek meghalnak. Az autókat szerető részletességgel írják le. Egy háznyi látó mindenkinek elmondja a jövőt és sokat iszik, ahhoz képest, hogy ez egy YA sorozat. Senki nem csókol meg senkit, ami fura, mert mindenki szeret mindenkit. Vannak gazdag fiúk! Szegény fiúk! Szmorú fiúk! Dühös fiúk! Hollófiúk! Gyűjtsd össze őket!
Maggie: Nem engednék, hogy megírjam

 

10/10
Olvasd el!

Képek Molyról és Pinterestről.