Adatok:
Cassandra Clare Pokoli szerkezetek trilógiája a Végzet Ereklyéi sorozat előzmény kötetei.
Ugyan Cassie később írta őket, mint a VE első három könyvét, de időrendileg ez az első. Azonban a Hercegnő végén lévő családfa Spoileres VE-re és könnyebb a PSZ olvasása után rájönni a VE csavarjaira.
A Könyvmolyképző Kiadó adta ki az első részt az Az angyalt 2010-ben a harmadikat az A hercegnőt 2013-ban.
Jövőre várható a trilógia új borítóval, ami meg fog egyezni az Amerikaival.
Oldalak száma:
1.:468 oldal
2.:490 oldal
3.:552 oldal
Több szemszögből íródott.
Történet:
A trilógia főszereplője Teresa Gray (Tessa), az ő Angliába való érkezése indítja el a sztorit.
Tessát és bátyját Nate-et a nagynénjük nevelte New Yorkban. Nate felnőtt és pár éve Angliába költözött egyedül. Amikor a nagynéni meghal Tessát meghívja magához. A lány eleget tesz a meghívásnak hajóra száll és nemsokára megérkezik Southampton kikötőjébe.
Testvére helyett azonban a sötét nővérek várják. Itt kezdődnek Tessa megpróbáltatásai, ugyanis a nővérek nem emberek, hanem gonosz Alvilágiak, akik a lány alakváltoztató képességéből akarnak hasznot húzni, amiről Tessa eddig nem is tudott. Vezetőjük az úgynevezett Magiszter.
De a lányt megmenti a jóképű, könyvszerető és vicces William Herondale (Will) árnyvadász és parabataia James Carstairs (Jem), aki szinte ugyanolyan jóképű, viszont sokkal kedvesebb, udvariasabb és visszafogottabb társánál.
A két barát beviszi a lányt a Londoni Árnyvadász Intézetbe, ahol idéglenes szállást, védelmet és válaszokat biztosítanak neki.
A válaszokra nagyon is szüksége van, ugyanis egy számára teljesen idegen világba csöppent, ahol vannak árnyvadászok, akik az életüket a démonok megölésére tették fel, angyalok, vámpírok, boszorkánymesterek, tündérek és vérfarkasok és egyéb természetfeletti dolgok.
Nate hollétéről fogalma sincs, de tudja, hogy a Sötét nővérek rabolhatták el hiszen, a bátyjával fenyegették.
A Magiszter továbbra is akarja a lányt és ezért bármire képes.
Közben a két fiú egyre közelebb kerül hozzá, de nekik is vannak titkaik, illetve az életüket megkeserítő árnyaik. Többek között, hogy Jem haldoklik és maximum pár éve vagy hónapja van hátra. Will meg teljesen kiszámíthatatlan, hol kedves, hol mindenkit durván ellök magától.
A történet során veszélybe kerül London, az Intézet, mondén(normális ember), árnyvadász és alvilági életek, szerelmes szívek, démonok és robotok.
Én és a könyv:
Pár éve terveztem, hogy elolvasom a Csontvárost (VE 1. része), de nem voltam benne biztos, így megnéztem a filmet. Ez hatalmas hiba volt, mert a könyv elolvasása nélkül (és az olvasásával is) zavaros és rossz. Nagyon nem tetszett. Elment a kedvem az olvasásától.
Aztán idén márciusban hirtelen ötlettől vezérelve megvettem az Az angyalt (nagyon furán néz ki, hogy az Az, de nem tudok mit tenni, ha egyszer ez a címe). Nem igazán tudtam, mi köze van a Csontvároshoz, talán tudtam, hogy valami összeköti őket, de nem igazán érdekelt.
Elolvastam és már a következő héten megvettem és elolvastam a másik két részt is.
Vélemény:
Moly.hu-n mindegyik részét értékeltem egyesével, azokat bemásolom ide aztán összegzem.
Az angyal:
Nagyon nagyon tetszett. A stílusa fantasztikus, a világ csodálatos, a humora nagyon jó, Willt imádom.
Imádtam így ahogy van nagyszerű kezdete egy fantasztikus, csodálatos, lenyűgöző, szívrabló trilógiának.
Tessa végre egy normális női főszereplő, saját kezébe vaszi az irányítást, normális, gyors felfogású.
Az első rész is nagyon jó volt de ez még annál is.
Willt már most imádtam (igen ezt ismételgetni kell).
Jemet is szeretem, de őt még annyira nem ismerjük itt meg. De már itt lenyűgöz, ahogy a helyzetét kezeli.
A herceg:
 |
| Tessa |
Örülök, hogy végre fény derült Tessa számára, hogy Will miért viselkedik így. Én nagyon szeretem, ha a szereplők rádöbbenek az egyértelmű dolgokra, felszabadító érzés.
Szuper, hogy bejött mellékszereplőként Gideon nagyon bírom, hogy ennyire különbözik a családjától.
Úgy érzem ennek a könyvnek nem egy főszereplője volt Tessa hanem egyszerre három Will, Jem és Tessa. Ez mindegyikük története, élete volt. Kevés olyan könyvet olvastam, ahol ilyen szeretet alakult volna ki három ember között. Tényleg hihetetlen hogy elhittem a hármójuk viszonyát és nem tűnt furcsának! Jem és Will kapcsolata volt a legmágikusabb ebben a könyvben nem a varázslatok vagy az átváltozás. Parabatai, ez a legszebb szó a történetben (akkor is ha kimondhatatlan). Engem elvarázsolt ajánlom mindenkinek.
Az, hogy imádtam, az se írja le teljesen, amit a trilógiával kapcsolatban érzek. Próbálom megfogalmazni, de nagyon nehéz... Hátha vázlatosan, jobban megy.
Mivel ez ennyire tetszett, ezért ezután elolvastam a Bane Krónikákat, aztán a Csontváros után a Végzet Ereklyé többi része, a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról és az új trilógia eddig megjelent első része az Éjfél kisasszony, már magától jött. De mindközül a Pokoli szerkezetek lett a kedvencem.
Mondjuk az azért vicces, hogy több, mint két könyvön keresztül Pokoli Szerzeteknek olvastam. Vérrel kellett a falra írni, hogy rájöjjek, tévedtem.
Szívesen fogadok minden véleményt és hozzászólást a könyvről, vagy a bejegyzésről.
Sajnálom, hogy nem Will „nyert” én neki szurkoltom de jó Jemet felhőtlenül boldognak látni.
A hercegnő:
Imádom, imádom, imádom!!! Zseniális befejezése egy nagyszerű trilógiának. Az eddigi részek is nagyon tetszettek, de ez mindent felülmúlt.
Izgalmas volt, boldog, szomorú, vicces és szívszorító. Nem szoktam általában a könyveken sírni de ezt rendesen megkönnyeztem.
Rengeteg nagyon jó könyvnek nem szeretem a végét, mert elcsépelt, kiszámítható, összecsapott vagy mert számomra túl tragikus. De ennek a befejezése tökéletes volt. Nem volt teljesen happy end, de attól még elképesztő volt, annak ellenére, hogy én végig Willnek szurkoltam, de úgy éreztem az epilógus is kellett oda, hogy teljesen kerek legyen a történet. Mondjuk végig bőgtem egyes részeit.
 |
| Will |
Összegzés:
Az, hogy imádtam, az se írja le teljesen, amit a trilógiával kapcsolatban érzek. Próbálom megfogalmazni, de nagyon nehéz... Hátha vázlatosan, jobban megy.
Az alap egyedi.
A világ nagyon részletesen és fantasztikusan kidolgozott. Imádom az árnyvadászokat.
A stílus igényes és magával ragadó. (Hogy lehet egy stílus magával ragadó? Nem baj, jobb szót nem találtam rá.)
A humor elragadó és a hasadat fogod tőle a nagy nevetésben.
Egyes részeken úgy sírtam, mintha én is átéltem volna, ez az egyik első könyv, aminek sikerült ezt kiváltania belőlem és azóta se volt sok.
A szereplők ugyanolyan jól, vagy még jobban kidolgozottak, mint a világ. Megszereted őket és sosem akarod elengedni, nem érdekel, ha összetörik a szíved, ha szenvedsz velük, mert közben imádod őket és örömet okoznak neked.
A két fiú hihetetlen, ahogy egymással és Tessával törődik. Eszükbe se jut, mint más szerelmi háromszöges könyvekben, hogy övék kéne, hogy legyen a lány a másik helyett, mindent megtesznek, hogy a másik örüljön, mindenki fontosobbnak gondolja a kis hármasukban a másik kettő boldogságát, mint a sajátját. Erre nem is lehet azt a szót használni már, hogy szerelmi háromszög, hiszen nem szemben állnak egymással, hanem vált válnak vetve harcolnak, a többiekért. Tessa
De Will egyértelmű kedvencem.
Magnust előszőr furcsának találtam, de aztán megismertem megszerettem és
azóta az egyik kedvenc szereplőm, főleg a VE-ben.
A Klávé itt se volt jobb. mint a VE-ben lesz. Ez a nagy gyengéje rengeteg árnyvadásznak, fő konfliktus forrás az összes sorozatban, hogy azt gondolják, hogy mindenki fölött állnak. És a borzalmas törvényeik, amik minden egyes korszakban maradinak számítanak, ez nem tudom, hogy sikerült nekik. Mégis ez irányítja őket. Sed lex, dura lex. A törvény szigorú, de a törvény, a törvény. Akárhányszor olvasom, egyre jobban megutálom, ezt a mottót és a Klávét.
A történet izgalmas, minden pillanatban történik valami, főleg a második résztől.
A zárás tökéletes.
 |
| Jem |
Ez adta meg a kezdő lökést befelé az árnyvadász világba, aminek mostmár büszke tagja vagyok. Egyik rajongói találkozón nemrég hivatalosan is árnyvadássza avattak. Megnéztem azóta mégegyszer a filmet, mostmár jobban tetszett de, sokkal jobb is lehetett volna. Végignéztem a sorozat első évadát, ami ugyan nagyon eltér a könyvektől, de várom a második évadot. Ennek hála lett beszélgetőtársam az iskolában, miután iskolát váltottam és minden nagyon új volt.
Egyértelműen bekerült a kedvenc könyveim közé.
Nem spoileres idézetek:
"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."69. oldal
"– Bátorság! – szólt. – Végül is sehol egy kacsa."526. oldal
"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten.
– Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."
31. oldal
"– Éppen arra gondoltam, hogy felnyalábolom Cecilyt, és megetetem a kacsákkal a Hyde Parkban. – Will félresöpörte átnedvesedett haját a homlokából, és megjutalmazta Jemet ritka mosolyai egyikével. – Segíthetnél.
– Sajnálatos módon egyelőre el kell halasztanod a testvérgyilkosságot. Gabriel Lightwood odalent vár, és van egy szavam a számodra. Két részből áll, és külön-külön mindegyik a kedvenceid közé tartozik.
– Vadbarom? – érdeklődött Will. – Sültbolond?
Jem elvigyorodott.
– Démonhimlő – felelte."25. oldal
"Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is."491. oldal
"– (…) Gondolom, nem segít, ha megsúgom, hogy ilyen az élet. A jók szenvednek, a gonoszak virulnak, a halandók meghalnak."114. oldal
Értékelés: 10/10***
Olvasd el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése