Sarah J. Maas: Üvegtrón

"– Bármire képes vagy, ha elszánod magad."

Üvegtrón sorozat első kötete.

Történet:
Főszereplőnk Celaena Sardothien, Adarlan leghírhedtebb orgyilkosa. Könyvünk elején, Távolvég-sóbányáiban szenved, amikor érte jön a trónörökös Dorian Havillard és egy alkut ajánl. Elviszi távolvégből, sőt szabaddá teszi, ha megnyeri az apja általl rendezett versenyt az ő versenyzőjeként, a király bajnoka lesz és aztán négy évig szolgálja. Celaena a királyt utálja az egyik legjobban a világon, a királyt, aki ezreket, mészárolt le, mert közük volt a mágiához, a királyt aki a szülei haláláért felelős, a királyt akinek a fia most Résvárba hívja, hogy legyőzzön egy csoport orgyilkost/rablót/egyéb söpredéket és a bajnoka legyen. Nem akarja, de rég nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretné és még egy telet nem élne túl Távolvégen. Így elfogadja az ajánlatot és Résvárba megy, az ifjú herceg Doriannal és a testőrkapitány Chaol Westfallal. És bár a lány Adarlan legrettegettebb orgyilkos, lehet, hogy szívét ő se tudja kordában tartani és jégfal mögé zárni bárhogy próbálja és lehet, hogy a kastélyban relytőző titkokra és szörnyűségekre még ő sincs felkészülve.

Celaena

"– Ébredj! – hallotta Chaol dühös hangját. – Szedd össze magad! (…) – Mennyi ideig aludtam? – suttogta. Nem kapott választ. – Mondjad, már, mennyi ideig aludtam? Ekkor viszont észrevette, hogy a kapitány arca is enyhén piros. – Te is elaludtál?
– Csak egy kicsit, de aztán felébredtem. Te viszont összenyálaztad a vállamat."

Vélemény:
Féltem neki kezdeni, mert nem bírom a véres, gyilkosos könyveket, de nekiálltam és már az első pár oldalon lenyűgözött. IMÁDTAM! 

"– Gyere, odaviszlek az ágyadhoz.  – Nem úgy vagyok rosszul – méltatlankodott az orgyilkos. Chaol leült az ágy szélére, és elkezdte felhajtani a takarókat. A belépő cseléd elkomorodva bámulta a padlót borító mocskot. Hátrakiáltott segítségért.  – Hát akkor hogy van rosszul?  – Megjött a… – dadogta nagy nehezen, és olyan forróvá vált az arca, hogy majdnem megolvasztotta vele a padlót. Jaj, te sötét fajankó! – Visszatért a havibajom.  A következő pillanatban már a kapitány arca is úgy lángolt, mint a lányé. Hátralépett, és beletúrt rövidre nyírt barna hajába.  – Én… ha tehát… akkor most talán távozom – dadogta, és meghajolt.
Celaena minden baja ellenére önkéntelenül is elmosolyodott, mert a vitéz testőr olyan gyorsan eltűnt a szobájából, hogy azt akár menekülésnek is tarthatta volna. Ráadásul Chaol megbotlott a küszöbben, és majdnem kizuhant az előszobába."

Celaena, Chaol, Dorian

A történet nagyon fordulatos, izgalmas, romantikus egy picikét, igen, véres, de, igyekeztem nem teljesen elképzelni az olyan jeleneteket és így nem zavart. Néhol ilyesztő, hiszen sötét alagutak, szenvedés, elnyomás, párbajok és sötét titkok vannak benne.

Párbeszédek viccesek. Nagyon bírtam Celaena, Chaol és Dorian humorát és a civakodásokat közöttük.

Jól megírt, nagyon részletesen kidolgozott könyv, rengeteg fantáziával.

A legeslegjobb a szereplők. Pontosabban Celaena. Nem szeretem általában a női főszereplőket, semmilyenek, idegesítőek, magatehetlenek (tisztelet a kivételnek), de Ő! Hatalmas személyiség! Borzasztóan erős, kitartó, okos, magabiztos, stílusos, ravasz, mégegyszer mondom, hogy erős és nem csak testileg és legyőzhetetlen. Hihetetlenül imádtam. Voltak hibái igen, de csak a javára voltak, ő se tökéletes. Kegyetlen, de épp csak annyira, hogy mégiscsak orgyilkos, ha nem bosszúl áll, vagy nem dühítik fel, nem öl, és általában, ha igen akkor is kíméletesen. 

"– Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának. – Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. – Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked? Celaena elrántotta a kezét. – Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost. 

Dorian

– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűenlenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek!"

Chaolt és Doriant is bírom, Chaolt kicsit jobban. Olyan aranyosak mindketten! Chaol az, aki bármit megtenne a barátaiért, vagy a királyáért, elég csöndes, mogorvának is tűnhet, de igazából igazi jótét lélek. Doriannak mindene megvan, de ő is tudja, hogy ha valamit tesz akkor az apja nem lesz könyörületes, csak mert ő a fia, ez azért nem lehet jó, "hát igen apám bármikor megöletne, éljen a családi béke!". Nagyon művelt imádja a könyveket, rendetlen és cuki.

"– Milyen barátom vagy, hogy nem viszel magaddal, vagy nem maradsz velem? – Mi az, hogy barátod? – mordult fel a kapitány. A lány elpirult.
– Hát talán helyesebb volna, ha „duzzogó kísérőnek" neveznélek. Vagy „vonakodó ismerősnek", ha az jobban tetszik – töprengett, ám ekkor a legnagyobb meglepődésére a fiatalember elmosolyodott."

Chaol, Celaena

A király és a többi szereplő is jól ki van dolgozva. A király tipikus nemzetek lerohanó és diktatúrában tartó uralkodó, aki a saját fiát is megöletné és nem fél akár maga harcolni. Keveset tudunk meg róla, így nagyon titokzatos. Hatalmas és kegyetlen.

A borítója lenyűgöző.

Mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza a vértől nagyon, de mondom átugorható, én is kibírtam.

Aki, mint sok olvasó, köztük én is, nem tudja, hogy kell kiejteni a neveket és kíváncsi rá itt megnézheti, hogy ejti ki őket az írónő.

Chaol

"Az ember igenis jó. Valahol mélyen mindenkiben ott van a jóság parányi morzsája. Ott kell hogy legyen."

A minap nagyszerű hírre bukkantam: készül belőle sorozat!! Nem tudom a gyomrom mennyire fogja bírni képernyőn megjelenítve a jeleneteket, de pár részt mindenképpen megnézek és ha nem vészes akkor végig.

10/9(véres na, és csak első rész, hadd fejlődjön)

Olvasd el!