"„I came to not only save my people, but all peoples of this world.”"
Sziasztok!
Tudom kevés a bejegyzés és nem áltatok senkit továbbra is kevés lesz (lehet, hogy sajnos még ennél is kevesebb), de ha van mondanivalóm könyvről akkor nincs mit csinálni, értékelést kell írni. Ez történik most. Meghoztam az értékelésem Sarah J. Maas Tower of Dawn (Hajnal tornya?) című könyvéről. Ez az Üvegtrón sorozat 5. részével a Viharok birodalmával (EoS) párhuzamosan játszódik, illetve egy kicsit tovább is halad. Főszereplőnőnk Aelin nem szerepel benne, most Chaolé a főszerep (többek között). Akik utálják azoknak van egy rossz hírem: ez a könyv elengedhetetlen az utolsó rész megértéséhez. Akik szeretik azoknak jó hírem van: egy 664 (angol puhatáblás) oldalas könyv Chaollal a főszerepben és mellesleg elengedhetetlen része a sorozatnak, de ti úgyis elolvasnátok, szóval mindegy is. Magyarul még nem jelent meg az eddigi mintát követve év vége fele várható a fordítás, részvétem. Mondanám, hogy ennyi is a fecsegésből, de csak most kezdődik, megint sikerült egy maratoni véleményt írnom, sok sikert az olvasásához! Spoilermentes az EoS-ra és a Tower of Dawn-ra kivéve ahol jelöltem vagy feketéztem.
Fülszöveg:
In the next installment of the New York Times bestselling Throne of Glass series, follow Chaol on his sweeping journey to a distant empire.
Chaol Westfall has always defined himself by his unwavering loyalty, his strength, and his position as the Captain of the Guard. But all of that has changed since the glass castle shattered, since his men were slaughtered, since the King of Adarlan spared him from a killing blow, but left his body broken.
His only shot at recovery lies with the legendary healers of the Torre Cesme in Antica—the stronghold of the southern continent's mighty empire. And with war looming over Dorian and Aelin back home, their survival might lie with Chaol and Nesryn convincing its rulers to ally with them.
But what they discover in Antica will change them both—and be more vital to saving Erilea than they could have imagined.
Vélemény:
Kicsit féltem ettől a könyvtől, mert Chaollal volt egy kis összezördülésem. Régebben tényleg imádtam és Celaenát még vele shippeltem, picivel tovább is, mint a legtöbben, de aztán ezzel a szörnyezéssel és a "te csak lazsáltál míg mi itt szenvedtünk" dologgal a 4. részben megharagudtam rá. Aztán megbocsátottam neki, de nem viselt meg különösebben, hogy nem szerepelt az EoS-ban. Ezután bár már szerettem megint, azért haragudtam rá, mert miatta késik az utolsó Üvegtrón rész! De kár volt mert imádtam! Talán azt is megkockáztatom, hogy ezért megérte a kis késés.
De kezdjük az elején.
Ott kezdődik majdnem, ahol elbúcsúztunk Chaoltól és Nesryntől, csak egy hajóúttal később, már a palotában vannak. A céljuk, hogy Chaol meggyógyuljon és lehetőleg a khagan támogatását is elnyerjék. Semelyikőjüknek sincs valami jó kedve, Chaol szenved a kerekesszékében, ahol nem tud harcolni, de még csak normálisan térden állva könyörögni se. Úgy érzi cserben hagyott mindenkit, hogy ő semmire sem jó. Folyamatosan kísértik rossz döntései és az emberek, akik "miatta" haltak meg. Mondhatni súlyosan depressziós.
"He was Lord of Nothing. Lord of Oath-Breakers. Lord of Liars."
 |
| Nesryn |
Ez persze Nesryn hangulatára is hatással van. Nem javít a kedvükön, amikor tudomásukra jut, hogy Résvárat megtámadták, elfoglalták Dorian eltűnt, Aelin holléte is kérdéses. Chaol és Nesryn kapcsolata is igencsak ingatag lábakon áll. Ha engem kérdeztek mondjuk sosem állt éppen megingathatatlan alapokon, már a kapcsolatuk kezdete is megkérdőjelezhető volt. Nem zavart, ha így jó nekik akkor legyenek boldogok, de nem fogadtam volna rá, hogy ebből bármi hosszútávú lett. Hát ezt csak megerősítette ennek az eleje.
A szereplők.
Kezdem azzal, akiről még nem beszéltem. Yrene. Vele már megismerkedhettünk az Orgyilkos és a gyógyítóban. Ahol összefutott a fiatal Celaenával, aki megmentette egy csapat mocsoktól, önvédelemre tanította aztán pedig ráhagyott egy kisebb vagyont és a rubin brossát azzal az üzenettel, hogy a világnak több gyógyítóra van szüksége. Yrene a pénzből teljesíthette az álmát és Anticába hajózott és csatlakozott a Torre Cesme gyógyítóihoz. Eközben Celaenára, akinek a nevét se tudta, teljes csodálattal emlékszik vissza, konkrétan istennőnek nevezi :D.
"„I think she was a god.”"
Attól kezdve, hogy először említette az ismeretlen lány megmentőjét szurkoltam, hogy valahogy mesélje el Chaolnak ezt az esetet és tudja meg ki is volt az a lány! Olyan vicces és érdekes helyzet volt! Chaolt azért tudja Yrene gyógyítani ott a Déli kontinensen, mert évekkel ezelőtt a volt szeretője/Terrasen királynője még fiatal orgyilkosként megmentette az Északi kontinensen. Hihetetlen! :)))
Yrennek volt egy másik oldala is, ami szintén nagyon tetszett. Ugyanis az elején, ha teheti akkor bizony nem gyógyítja meg Chaolt. Azért, mert gyerekkorában, amikor Adarlan királya elkezdte üldözni a mágiával rendelkezőket pár adarlani katona élve elégette az anyukáját a házukban. Yrene is csak úgy menekült meg, hogy az anyja, megszegve a gyógyítók esküjét, hogy sosem öl, megölte az egyik katonát és így Yrene pont elmenekülhetett. Yrene főleg emiatt mélységes megvetéssel tekint minden adarlani emberre, főleg a katonákra. Mindenki el tudja képzelni mit szólt, amikor a nyakába varrták a Király volt kapitányát.
"“You’re as stubborn as an ass.”
“I’ve been called worse,” he countered, the beginnings of a smile tugging on his mouth.
“I’m not surprised.”"
Nagyon megkedveltem őt. Volt, hogy kicsit haragudtam rá ezért-azért, de még Aelinre is haragszok néha meg az összes kedvenc szereplőmre, ez csak természetes. Nehéz élete volt, de harcolt, elérte az álmát és kész visszamenni a háborúba, hogy akár az élete árán is mentse az emberek életét. Erős, határozott, nagyszerű szereplő, Chaolnak is szuperül visszaszólogatott az elején. Most, hogy ezt így végig gondoltam még az is lehet, hogy kedvenc női karakterek listájára felírom...talán.
"She added, more quietly but no less fiercely, “I once lived in fear of other people. I let other people walk all over me just because I was too afraid of the consequences for refusing. I did not know how to refuse.” Her hand pushed down on his spine in a silent order to rest his head again. “The day I reached these shores, I cast aside that girl. And I will be damned if I let her reemerge. Or let someone tell me what to do with my life, my choices again.”"
A khagan családja nagyon érdekes. Nagyon. Viszont kicsit csodálkoztam, hogy a khagant ennyire kevéssé ismertük meg.
Sartaqot szerettem. <3 És támogatom a kapcsolatát.
A többi testvér. Arghunt nem bírtam.
Hasarról a véleményem a cselekedeteit követve ingott, egyszer fen egyszer lent. Végül úgy gondolom, hogy bírom őt. Igaza volt, amikor magáról beszélt:
 |
Chaol: Te egy szörnyű ember vagy.
Hasar: Talán.
Hasar: De gazdag és szép vagyok.
Hasar: Szóval nem igazán számít. |
“I know I am not an easy person to care for, or an easy friend to have,”
Kashinról se tudtam, hogy mit gondoljak először, de aztán kitisztult és szimpatikusnak találtam.
A rukhinokat szerettem. Borte a Hearth-mother is szimpatikus. Először Falkan nagyon gyanús volt, de aztán...
"„I did have an interesting visit to the Red Desert once…”"
Többieket nem ismertük meg nagyon.
Chaol. Róla már beszéltem, hogy a könyv elején éppen milyen volt vele a kapcsolatom és hogy féltem a szenvedése miatt nem fogom szeretni, de megint csak tévedtem. Magam sem tudom miért, mert a szenvedés, az önmarcangolás szinte mindig idegesít és zavar, de itt nem. Szóval Chaolt őszintén szerettem. A padlón volt, de felállt, nem adta fel, reményt talált és a végére visszatalált önmaga egy jobb verziójához. Tudtam, hogy a szerelmi élete, hogy alakul sajnos láttam spoilert, de egyébként is hamar kitaláltam volna szerintem. Nagyon örülök nekik, tényleg jók együtt. Szóval őszinte áldásom, sok sikert nektek, próbáljatok nem meghalni! Tényleg. Különös tekintettel a következményekre, ha valamelyikőtök meghal.
Nesryn. Az előzőben nem kedveltem is, semleges is volt, nem igazán ismerhettük meg. Most már inkább. Bár nekem valami kicsiség még mindig hiányzik. Az ő szemén keresztül gyönyörködhettünk leginkább a kontinens szépségeiben és tudhattunk meg többet a történelméről. Sarah ezúttal is nagyszerű munkát végzett én igazán nem szeretem a tájleírást, de ő olyan lélegzetelállítóan ír le mindent!
A valgok. Tippelgettem, de erre pont nem, meglepett.
Amik kiderültek azok teljesen lesokkoltak. Főleg az az egy dolog. A pók meséje. Teljesen logikus, de a nyerést nehezebbé teszi mindenképp. Vagy talán kevésbé hiszen legalább már nem egy anomália, hanem tudjuk miért ilyen és hogy hogyan lehet legyőzni? Áh, nem még mindig lehetetlen feladat. És ha csak rágondolok, hogy most épp mi van vele és mit csinál... brrr.
Kevésbé volt izgalmas, mint az 5., inkább más dolgokon volt a hangsúly. Egy pár helyen már majdnem elkezdtem unni, de ezeken gyorsan túlléptünk és kellenek is ilyenek, amikor kicsit megnyugodhatok. Áthelyeződött a fókusz a lélektanra, a gyógyulásra. Persze akció is volt, de főleg a végén és közel sem annyi, mint az EoS-ban.
Nem volt annyira megviselő érzelmileg a vége de azért rendesen fájt, hogy feltépte a sebeket. Miért nem tudják, hogy Aelin jót akar??? Miért tekintenek rá fenyegetésként? Egyáltalán nem ismerik! Ja, igen lehet, hogy pont ezért... Mondjuk ez még mindig jobb, mint hogy Darrow még félni se hajlandó tőle annyira lebecsüli.
"„ (…) Aelin Galathynius took Rifthold, then took Skull's Bay, and now seems poised to take Eyllwe. A wise ruler would have gone north, fortified her kingdom, then pushed south from the borders. Yet she stretches her forces thin, dividing them between north and south. If she is not fool, then her advisors are. ”
„They are well-trained warriors, who have seen more war and battle than you ever will,” Chaol said coldly."
Ha már itt tartunk, Aelin. Tudom, hogy ebben nem is szerepelt aktívan, de közvetve nagyon is és mivel No. 1. kedvenc főhősnőm ezért nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy írjak róla. Imádtam, hogy ennyit beszéltek róla! Hol lehet, mit csinálhat, meg persze Yrene példaképe, ha nem is tud róla egyikőjük sem :D. Legtöbbször vicces néha szívfájdító volt mit tudnak és mit nem tudnak róla. (:( Egyik kedvenc részem, nagyon röhögtem rajta, amikor Chaolnak ki kellett találni valami hülyeséget arra vonatkozóan, hogy hova tart Aelin, erre nagyon okosan kiötli, hogy Skull's Bayt jó lesz mondani, hiszen az az utolsó hely, ahova menne. Ezzel csak két probléma van ad1. Szerintem nem ez az utolsó hely, ahova menne, egy kis kalózkirály nem tarthatja vissza. ad2. Ha szerinted az az utolsó hely, ahova menni kéne és ezért azt gondolod, hogy oda semmi esetre se fog elvetődni, akkor egyáltalán nem ismered őt. A királynő mindig oda megy, ahová nem kéne. :D Szóval ezen jól szórakoztam.
"The woman had been either brilliant or insane. Likely both."
A kedvenc vele és Chaol gyógyulásával kapcsolatos jelenetem ebben a könyvben az utolsó gyógyítós rémálom. Az több szempontból is tökéletes volt. Meglehet, hogy az egész könyvben ez volt a kedvencem, ennél jobb csak akkor lehetett volna, ha Yrene is végig látja. Hogy mi tetszett benne? Hogy gyönyörűen leírta a történetet Chaol szemszögéből, ahogy elhagyta az otthonát, ahogy beleszeretett egy lányba, akiért szinte bármit feladott volna, de aztán minden megváltozott, megijesztette őt, gyűlölte, őt okolta a megszegett eskükért, őt, de mindenek felett magát, törődött vele, de az igazságot nem bírta. Mégse bírt továbblépni. De ő igen. Viszont eközben is tekintettel volt rá, úgy ahogy a férfi nem. Ami közöttük van az különleges, ezt akarta ő is.
"And Rowan … The prince had let her return to Adarlan. To make right by her kingdom, but to also decide for herself what she wanted. Who she wanted. And if Aelin had chosen Chaol instead … He knew, deep down, Rowan would have backed off. If it had made Aelin happy, Rowan would have walked away without ever telling her what he felt."
A maszk lehullott, sajnálja, mindent sajnál.
"And Aelin’s mask slid off.
There was fire in that face. And rage. And cunning.
But also sorrow. Fear. Despair. Guilt.
Shame.
Pride and hope and love. The weight of a burden she had run from, but now …
I love you.
I’m sorry."
De a dolgok megváltoztak és tovább kell lépni. Cserbenhagyta a barátját. Mindenki cserbenhagyott. Azt hitte itt vége is, de nincs. Még nincs vége!
Imádtam a Torre Cesmet, az alapötletet a kivitelezést, mindent vele kapcsolatban.
"“A tower full of women who can keep you from death, even if you are hanging by a thread…” “More valuable than gold.”"
Mindenre kitértem? Nehéz egy ilyen hosszú és összetett könyvnél számon tartani, hogy miről írtam már.
Ja igen a vége és feltépett sebek. Az EoS vége fáj. Kegyetlenül. Ebben nem durva(talán pont az ellenkezője) a vége csak az, hogy azt hiszik ott a körülményekhez képest minden rendben van. Pedig nincs! Rohadtul nincs! Az utolsó két oldal bár egy kis spoilert láttam mégis többnyire meglepetésként ért. Semmi különös, de ó, szegény szívem! :((( Ezen kívül nagyszerű vég, tetszett. :))
Nem bírom ki, muszáj kicsit garázdálkodnom, egy-két bejegyzés SPOILER következik mindenre!!! A KÉPEK ÉS MINDEN MÁS IS SPOILER!!!
.
.
.
.
.
Imádom, hogy összejöttek! Annyira összeillenek! Az, hogy össze van kötve az életük és ha az egyik meghal, meghal a másik is nem ért nagy meglepetéssel már számítottam ilyenre ebben a sorozatban csoda, hogy eddig nem volt. Nagyon remélem, hogy meg fogják tudni oldani. Szomorú, hogy ez volt az utolsó megoldás, pedig már majdnem minden jó volt. Ez is beletartozik a fura szomorúságomba, hogy hónapokig gyógyította és nyilván nem a semmiért, de a teljes gyógyulás után ez azért egyértelmű visszaesés. Brr
Sartaq és Nesryn is cukik együtt Sartaq sokkal aranyosabb, mint gondoltam still egy harcos de ő is egy kis cinnamon roll. És ő az örökös! Wow! Nem igazán értem ez mit jelent... remélem nem rosszat és akkor örülök, meglepő volt.
Maeve egy Valg királynő??!!! Mi a francos franc?! Eddig is fura volt, hogy nem igazán olyan, mint egy tündérkirálynő, de hát betudhattuk annak, hogy nem ismerünk valami sok tündérkirálynőt, meg Maevet se ismerjük jól. Így valamilyen szinten gondolhattunk volna rá, de úristen ez az jelenti, hogy Aelin most egy mindenkinél erősebb és rafináltabb valg kezében van! Jajj ne!
De legalább van egy csomó harcosunk, van egy csomó harcosunk és gyógyítónk! Már csak a legfontosabb dolog hiányzik. AELIN!
.
.
.
.
.
SPOILER VÉGE!
Ha muszáj negatívumot mondanom akkor még mindig, hogy emiatt késik az utolsó és hogy néhány helyen a közepe előtt-közepén ellaposodott, más nem jut eszembe.
Összefoglalva a szereplőket többnyire imádtam, kevésbé, mint az EoS, de izgalmas volt, a helyszínek nagyszerűek (a könyvbeli kultúra felépítésére nagy hatással voltak az írónőre a mongolok, Dzsingisz kán endszere), fordulatok voltak, nem is kell ezt tovább ragozni mi mást is kaphatnék Sarah J. Maastól, mint egy ilyen csodát? És lenyűgözött, ahogy MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT mindegyik egy helyre vezet.
"Every step, all of it, had led here.
From that keep in the snow-blasted mountains where a man with a face as hard as the rock around them had thrown him into the cold; to that salt mine in Endovier, where an assassin with eyes like wildfire had smirked at him, unbroken despite a year in hell."
Imádtam!
Utolsó gondolat:
„Let's begin.”
Valamint, hol van már az az utolsó rész?? Mikor lesz már október?
10/10*
Olvasd el!
Gratulálok, ha végigolvastad, jó hosszú lett és még így sem tudtam mindent érinteni és kellően átadni. Azért megpróbáltam. Jó olvasást mindnekinek!
Képek forrása Pinterest.
Nem is kérdés, mindenki tudhatta előre, hogy róla biztos írok. A mai fantasy könyvek közül a Sarah által leírt városnak mindenki a csodájára jár, imádja, olyan részletesen, csodásan és élettelien írta le. A város szinte szó szerint az ACoTaR világának ékköve, amit nem ért el a háború, az elnyomás. A titkos város, ami maga a szeretet és egy jobb világ reménye. A kincs, amit az Álmok udvara az életük árán is véd. Szép nappal, de lenyűgöző éjszaka. *_* Azt hiszem az ömlengésemből ennyi elég is egyelőre, a lényeg, hogy az egész úgy ahogy van csodás és én imádom! "Ha valaki Velaris környékére repül vagy errefelé utazik, csak a csupasz kősziklákat látja, ha pedig valaki átgyalogolna rajta, hirtelen azon kapja magát, hogy meggondolta magát."
"This is what Velaris is known for: the artists' quarter. You'll find a hundred galleries, supply stores, potters' compounds, sculpture gardens and anything in between. They call it the Rainbow of Velaris."
Ahogy Sarah leírja a várost... egyszerűen csak beleszeretsz.
