Jennifer L. Armentrout : 1.: Obszidián

Obszidián a Luxen sorozat 1. része.

Spoilermentes az egész nyugodtan lehet olvasni.

Történet:

Katy Swartz és anyukája Nyugat-Virginiába költöznek Floridából, miután Katy apukája meghalt. Nyugat-Virginia unalmas, alig van ott valami. 

Ó, igen! Kivéve a földönkívülieket. Ne, ne most ne azokra a zöld furcsa kis lényekre gondolj! Nem, a Luxenek szinte ugyanolyanok, mint az emberek, azt a kis dolgot eltekintve, hogy fényből vannak. 

A Luxeneknek azonban van egy „természetes ellenségük” az Arumok, akik a Luxenek elpusztítására születtek, ők támadták meg a Lux bolygót, amiért Luxennek el kellett menekülnie. 

"– Messziről, nagyon messziről származunk. A gyomrom egyszerre a lábujjamig zuhant, a karom a térdemre szorult. – Hogy érted azt, hogy messziről, nagyon messziről? Mert most a Star Wars főcímét látom magam előtt."

És mily meglepő Katy szomszédjában is lakik kettő! Dee és Daemon Black földönkívüliek, ikrek, mindketten embertelenül jól néznek ki, de jobban nem is különbözhetnének. 

"– Alapjáraton ilyen kedves és sziporkázó vagy?Ellépett mellettem, és elzárta a vizet.– Mindig. És te alapjáraton mindig megbámulod a pasikat, amikor átugrasz, hogy megkérdezd az utat a boltig?– Mindig félmeztelenül nyitsz ajtót?"

Dee kedves, energikus és azonnal legjobb barátnőjének kiáltja ki Katyt. Damonnek ellenben ez egyáltalán nem tetszik. Mindent megtesz, hogy Katy megutálja őt és távol maradjon Deetől. 

„Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.”

Ez viszont lehetetlennek viszonyul. Képtelen sokáig távol maradni a lánytól és Dee se tervez távol maradni új legjobb barátnőjétől. Így elég nehéz eltitkolni, hogy mik ők és senki nem lepődik meg, ha azt mondom nem is tudják titkolni sokáig. 

"– Következő kérdés?– Miért vagy ekkora seggfej? – A szavak kicsúsztak a számon, mielőtt meggondolhattam volna.– Mindenkinek ki kell tűnnie valamiben, nem?– Nos, remekül csinálod."

Egy baleset miatt Katy élete veszélybe kerül, így nem tarthatja magát távol az idegesítő, arrogáns és bunkó Damontől, akihez ennek ellenére is vonzódik.

Vélemény:

Nagyon tetszett.

Nem ilyenre számítottam. Azt hittem ilyen űrlényes, sci-fis könyv lesz, de egyáltalán nem inkább fantasy, az űrből jött teremtményekkel is. 

Nagy elvárásaim voltak, mert rengeteg helyen láttam kedvenc könyvként, meg Daemon, így, meg Daemon úgy, love, szívecskék stb. Engem nyert meg magának, de nem is teljesen reménytelen a helyzet, ez csak az első rész, még bőven van ideje javulni. 

Nagyon izgalmas volt a veszekedéseik viccesek, ahogy marják egymást, mint egy oroszlán és egy kiscica, csak, hogy a cicánál maradjunk. Rengeteget nevettem ezeken a részeken, nagyon szórakoztató volt.

Kevesebb, mint egy nap alatt olvastam el, olvastatta magát. Nem voltam a legjobb állapotban az olvasása során, így kicsit fura érzés visszagondolni rá. Hatással van a könyvre is, hogy milyen kedvem volt, amikor olvastam.

Kedvenc szereplőm Dee egyszerűen csodás csaj. Olyan cuki, ahogy barátokat akar szerezni. Pörög, tele van élettel, hatalmas a szíve és erősen aranyos kishúg szerepet sugároz magából legtöbbször.

Daemon egyelőre nem nyűgözött le. Attól eltekintve, hogy viccesen veszekszik és nagyon jól nézhet ki. Én egyértelműen tudom, mint YA könyvek ismerője, hogy a bunkósága csak álca és tuti segíteni akar vele. Egyszerűen ebben a műfajban nem lehet máshogy.

"– Akkora seggfej vagy! Mondta már neked valaki?
Őszinte, jókedvű mosolyt villantott rám.
– Ó, cica, életem minden áldott napján."

Katy viszonylag szimpatikus, főleg hogy könyvmoly. Egyelőre nem idegesít, nem hagyja magát, amikor Daemon bunkózik vele és nem annyira nyámnyila, csak egy kicsit. A könyvmániájával nagyon tudtam azonosulni, mint gondolom oly sokan a többi olvasó közül is.

"– (…) Imádok olvasni, és élvezem, ha könyvekről beszélgethetek."

Az írónő stílusa tetszik, könnyen olvasható, pörgős, nagyon vicces és szórakoztató.

Összegezve, ez egy műfaján belül kiváló könyv, egy jó első résszel, de innen még fejlődhet. Nekem elnyerte a tetszésem folytatom a sorozatot.

Borító:

A borítókon látható jóképű srác Tóth Pepe magyar származású modell. Van vele egy interjú Vivi könyves blogján ott többet megtudhattok róla.

Vannak akik nem szeretik, ha a borítón szereplőt ábrázolnak, de én kimondottam szeretem, ha a könyves leírásnak nagy részben megfelel. Nagyon nehezen képzelem el a szereplőket, van egy kezdeti sablon, aztán az, ha hosszú sorozat akkor sikerül átalakítanom pl.: Végzet ereklyéi, Üvegtrón. De legtöbbször szeretem ha vannak róluk képek, mert nagyon szokott idegesíteni hogyha ugyanúgy néz ki mindenki a fejemben, szerephez igazodva. A sablonjaim kb. ezek: főszereplő fiú, lány, anyuka, apuka, húg, nővér, öcs, báty, legjobb barát/nő, és ezekből jó, illetve rossz. 

És ezen a borítón szerintem Pepe pont úgy néz ki, mint Daemon szóval, nekem tetszik. Katy szerintem nem így néz ki, de őt szinte sose látjuk teljesen így nem zavar.

Nem értem a tengert a háttérben, de ennél nagyobb borító baklövéseket is láttam már.

Értékelés: 10/8,5 (fejlődjön csak)

Olvasd el!

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

"A cirkusz váratlanul érkezik. Jövetelét nem jelzi semmi. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt. Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle."
Úgy gondoltam, hogy kipróbálk egy másik blogírási módszert, ami nem olyan vázlatos, nem tudom melyik lesz jobb, de majd kiderül. És melyik könyv is lenne jobb erre a célra, mint Erin Morgenstern Éjszakai cirkusza, ami a legkülönlegesebb könyv, amit eddig olvastam.

Kezdjük!

"Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük."

Előszőr is, én e-könyvként olvastam, de a minap megtaláltam a könyvtárban. Olyan különleges kívűlről is. Feketék a lapok szélei, a borítója balra látható, az is csodás és jól bemutatja a köynv lényegét. Belülről fekete fehér csíkos, bár ezt mind csak az értheti, aki elolvasta.

A történet főszereplője igazából maga a cirkusz, de, ha embert kell mondani, akkor a két főszereplő a két fiatal mágus, Celia és Marcó. Őket a mágus mentoraik kisgyerekkoruktól kezdve belekényszerítenek egy párbajba. A párbaj életere halálra megy, de a két fiatala mágus semmit sem tud róla, azt se, hogy ki ellen versenyeznek, vagy egyáltalán miért.
Ennek a színhelye a cirkusz. Ami a világ legjobb, legkülönlegesebb, és legtitokzatosabb cirkusza, ami él és lélegzik, ahova mindenki el akar menni.

Több szála is van a történetnek, ami eleinte talán kicsit zavaró lehet, meg nem értjük, hogy ez a szál miért van itt, de aztán mind összeáll egy végkifejeletté, a cirkusz történetévé.

Nem ilyenre számítottam de lehet, hogy mégis. Nagyon zavaros az összes gondolatom a könyvvel kapcsolatban. Az egész … bonyolult/összetett, de azért megpróbálom leírni. 

Imádtam az egészet. Hihetetlen, ahogy az írónő le tudta írni a környezetet. Olvastad, és érezted az illatokat, láttad a sátrakat, a mutatványokat és már készültél venni a belépőjegyet, amikor rájöttél, hogy csak kitaláció. Az egész cirkusz csodás, az emberek érdekesek, az egész varázslatos.

Azt hittem fantasy lesz de nem az! A mágusok főleg illúzió keltéssel dolgoznak, megspékelve egy kis mágiával. 

"Ezek a réveurük azok, akik a részleteket is észreveszik a cirkusz összképén. Észlelik a jelmezek apró változásait, a feliratok bonyolult utalásait. Cukorvirágokat vásárolnak, de nem azért, hogy megvegyék, hanem hogy papírba göngyöljék és óvatosan hazavigyék. Ők a rajongók, a cirkusz legelszántabb hívei. Nem bírnak meglenni nélküle. Van valami a cirkuszban, ami fölkavarja a lelküket, és hevesen sóvárognak utána, amikor távol van."

Az egész olyan időtlen. Aki olvasta, tudja, hogy ez mennyire igaz. Igazából, mivel a cirkusz eléggé semleges terep, nem tudtam kitalálni mikor játszódik, amíg el nem kezdtek évszámokat írni.

Varázslatos. 

A stílus, a történet és az egész könyv magával ragadó. Talán vannak, akinek a történet túl lassú folyásúnak, netalántán unalmasnak tűnhet, de nekem egyáltalán nem volt az, pedig én is a gyorsabb könyvekhez vagyok szokva. Itt nem pörögtek az események, nem történtek egymás után egyenes vonalban a dolgok, hanem mindig megjlent egy-egy részlet különböző helyeken, varázslatosan és tökéletes természetességgel, aztán azt meg lehetett csodálni és nézni a következőt, ami az eltelt időben megjelent.
Minden jól kidolgozott, igényesen megírt. 

"Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának."

A szerelmi szál nem igazán lényeges szerintem, de még teljesebbé teszi a könyvet. Nekem tetszett, de én köztudottan romantikus könyv mániás vagyok. Celiát és Marcót is bírtam, nagyon jó szereplők voltak. Mindig szurkoltam, hogy több közös jelenetük legyen.
A többi szereplőt is kedveltem, főleg az ikreket ott a vége felé.

"– A titkoknak hatalmuk van – kezdi Dixi. – És ha megosztják őket valakivel, akkor ez a hatalom csökken, úgyhogy ezért is jobb a titkokat megőrizni, méghozzá jól. Ha megosztunk valakivel egy titkot, egy igazi, fontos titkot, még ha csak egyetlen másik személlyel is, az magát a titkot is megváltoztatja. Papírra vetni őket pedig még rosszabb, mert ki tudja, hány szempár fogja majd fürkészni a betűidet, bármennyire gondosan őrzöd is. Szóval tényleg az a legjobb, ha magadban őrzöd a titkaidat, ha már vannak a te érdekedben éppúgy, mint az övékben."

A végén annyira beindultak a dolgok, hogy nem tudtam letteni. De az is annyira illet az addigi leírásmódhoz, mindig a legizgalmasabb pillanatba váltunk helyszínt/megfigyelőt, csak, hogy még tovább őrlődhessünk, hogy mi a vége.
Tetszett, ennél jobban nem lehetett volna megoldani.

Az egész nagyon különleges, sose olvastam/hallottam hasonló könyvről, ami egy cirkuszban játszódna. 

" – Elég közel vagyok hozzád, hogy illúziót kelts bennem? – kérdi a lány. – Ha azt mondom, nem, akkor közelebb jössz? – vág vissza a férfi, és nem is próbálja elrejteni széles mosolyát."

Egyedüli zavaró benne, hogy néha pár évet előre hátra ugrál az időben. De ezen túl lehet lépni.


Nem egyszerű könyv, tényleg nagyon összetett, ennek ellenére könnyű olvasni, azért kell egy kis idő néha, hogy felfogd mi is történt. 


Mindenkinek ajánlom, mindegyik korosztálynak mindegy milyen műfajokat szeret. 

Hol a belépőjegyem?


Értékelés:10/10+különdíj a legkülönlegesebb 

könyv díja


Olvasd el kihagyhatatlan!

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója

Ezt a bejegyzést azért írom, hogy ne csak áradozzak a könyvekről, legyen valami más. Senkit nem akarok megbántani, vagy az ízlését kritizálni, úgyhogy aki szereti a könyvet, annak most szólok, hogy menjen el, mert nem fog tetszeni nekik .

Fülszöveg:

Vajon ki állítja azt, hogy az egypetéjű ikreknek belülről is hasonlítaniuk kellene? 
Hát, nem! 
Ott van például Feltser Luca, aki színötös tanuló, cserkészetre jár, és sohasem hazudik. És Feltser Zita, akit leginkább csak a csinos ruhák és Nagy Marci smaragdzöld tekintete érdekel. 
Ez a könyv az ő titkos, párhuzamos naplójuk, melyet a hetedikes tanév kezdete óta vezetnek: Luca dátumozva és az élményeket pontozva, ahogy kell; Zita pedig csak úgy, ahogy érzi… 
Ha hiányzott már, hogy első kézből értesülj a tinik életéről, a suliban és azon túl, akkor neked találták ki ezt a könyvet, amelynek szerzője ugyanúgy tizenhárom éves, mint főhősei, és akikkel együtt fog felnőni a titkos napló további fejezeteiben!

Történet:

Maga a történet nem nagy cucc, egy ikerpár, akik nem hasonlítanak egymásra és kamaszok. Az ő viszontagságaikat írják le naplóban, párhuzamosan. Maga az író is egy kamasz lány amikor ezt írja. Ennyit a történetről. Most jöjjön a vélemény ez már érdekesebb lesz.

Vélemény:

Utolsó figyelmezetetés a rajongóknak: Nem akarjátok a véleményem elolvasni!

Ez az egyike azoknak a kevés könyveknek amit egyáltalán nem szerettem!

Kezdjük a legalapvetőbbnél. Már van ilyen több. Elsőre a SzJG és a Hűvösvölgyi suli másolata sokkal gyengébbbb változatban (mindkettőt nagyon szeretem egyébként, SzJG-t imádom). Ikrek, mint a Hűvösvölgyi suli szerelmes ikreiben. Napló, mint a Szent Johannában, annak még a formáját is átvette, Luca ugyanúgy összegez, mint Reni :

"Vera és Kriszti: 3/1 – annyira szánalmasak" 

Az eleje, meg szinte teljesen megegyezik pár mondatban:

"Hát igen, itt tartunk. Naplót írok. Amit mindig is értelmetlennek és időpocsékolásnak tartottam. De miután anya megvette a füzetvásárláskor, végül is nem volt ellenvetésem." 

A címe, hogy Kezdetek is kísértetiesen hasonlít a SzJG-s Kezdetre.

Hú ezt nehezebb megírni, mint gondoltam, elárasztanak az apróbb és nagyobb hibák.

Egyik legnagyobb hiba, hogy csak az alapnál maradjunk, a stílus. Értem, hogy tini regény, tini főszereplőkkel. Én nem érteném? Egyidős vagyok kábé a szereplőkkel. De akkor sem kell szerintem egy könyvben úgyanúgy leírni, mindent, ahogy napközben a barátaiknak siettükben mondják, vagy chaten írják. Nagyon fájdalmas volt az ilyeneket olvasni:

"Cseperkei egy 2balkezes félnótás […]"

Ez tökéletesen szemlélteti:

"Marci: szia baby! :) nem tom, mimet likeoltad,de nem szükséges. :P 
Zita: hellooo ♥ :P Mizu? 
Marci: semmi kül,minden ok 
Zita: jó lenne már sulin kivül is talizni, nem? az utóbbi randi már nagyon régen volt… van olyan napod,amikor az őseid nincsenek otthon? 
Marci: ahha… ha neked jó a kedd délután 
Zita: oké, felugrom hozzátok, hogy 2esben lehessünk :D na mek, mutterom a lépcsőn trappol :/ 
Marci: várj pls, csak dél 5 után gyere 
Zita: oké,maradhatok, a mutter davidhoz jött kérdezhetek vmit? Bajod van velem? 
Marci: mér kérded? 
Zita: először ne lájkoljam a posztjaidat, meg elég vagyok fél5 után is???!!! atr hittem, szeretsz velem lenni :/ 
Marci: ugyanmar, ne fujd fel,baby ;) 
Zita: Oké,kicsit duzzogok, de azért szerii van!!! ♥ :* 
Marci: nanáhogy"

Ez miii?? Mert, ha mindennapok ilyenek is arról, miért kell könyv? Ez olyan igénytelen, ha igaz is, hogy az nagyon fáj. Tényleg egykorú vagyok velük, de én és a barátaim nem beszélünk, nem írunk így. Vannak, akik igen (de annyira, mint a fenti idézetben azért nem, mert ez már nagyon túlzás) , de ezt még egyszer mondom, miért kell könyvben leírni? 

Az értelmesebb iker is olyanokat ír, hogy : "hazamentem, ettem egy narancsot nagyon fincsi volt" és a SzJG-vel ellentétben, az, hogy leírja a kajáját/ruháját nem csak egy kis szeletkéje a történetnek, hanem az egésze! Mintha valaki fogta volna, a legprimitívebb tizenévesek messenger beszélgetéseit és azokból egy történetet írt volna, minden javítás vagy szerkesztés nélkül, kis ugyanolyan stílusú kiegészítésekkel.

Menjünk tovább a szereplőkre. Luca a stréber, cserkész ( Magyarországon cserkész, csak így természetesen?), jó kislány. Zita, a laza, aki a ruhákkal és fiúkkal törődik csak. Mindketten, nagyon nagyon idegesítőek, kidolgozatlanok, primitívek, mindenen drámáznak, és 13-14 évesen 18- nak képzelik magukat, Zita ott marad éjszakára a barátjánál, 7-8-adikosként aztán kesereg a könyv végén, hogy a barátja megcsalta (!?!?). Próbálnak költőiek lenni de ez legtöbbször pocsékul sikerül, inkább meg se próbálták volna:

"S ez a csók, ez a legelső 

új fényt,
új reményeket,
új évet hozott az életembe…

Sőt, olyan boldog vagyok, hogy – költői szavaim után(...)"

A szüleik válása, alig viseli meg őket : 

"A gyerekek harmada elvált szülők gyermeke, nem tragédia. Különben is, akinek elváltak a szülei, kétszer kap ajándékot, és azzal a szülővel íratja alá a jegyeit az ellenőrzőben, amelyikkel akarja. Ráadásul a szülők nem foghatnak össze a gyerek ellen, mert nem mutatkoznak szívesen egymás társaságában. Ez azért nem is olyan rossz, ha belegondolok."

Ebben nincs tapasztalatom, de hallásból, nem ezt gondolja a gyerek, amikor a szülei válnak.

Mintha az előbb említett tinik beszélgetései mellé, még a facebookon keringő idézeteket is belerakta volna, hogy mégiscsak legyen pár oldal.:

"De most tényleg. Minek a suli? 
Matek: hallottak már a számológépről? 
Történelem: az én történelmem a tegnap, és tudom, mi történt akkor. 
Magyar: tudok beszélni, nem is keveset. 
Biológia: ismerem az állatokat, az osztálytársaimat. 
Testnevelés: tudok járni, ha kell, még talán futni is. 
Földrajz: észak, dél, kelet, nyugat. 
Nyelvek: mire való a Google-fordító?"

Egy önálló gondolata nincs szegény Vandának. 

Összefoglalva:

Történet: Semmi,annál is kevesebb és az se saját ötlet.

Eredetiség: Maga a szó is messzire kerüli.

Szereplők: Nincs személyiség, primitívek, össze-vissza döntésekkel.

Stílus: Fogod a fejed és sziszegsz közbe, hogy enyhísd kínjaid. Még egy idézet csak, hogy kínozzalak titeket, de ezzel megmentselek az esetleges elolvasásától: "Fehérrel is teljesen ki lennék elégítve."

Világ: nincs külön, de az azért meg kell említeni, hogy a felnőttek is hülyék benne, a világ, ha a könyv szerint lenne összeomlott volna. Bár ki tudja lehet, hogy ez tökéletesen leírja a világot (USA válsztás khm), és csak én vagyok túl optimista.

Szóval utáltam az egészet, úgy ahogy van. Csak az első részt olvastam, barátnőim csak a másodikat, osztoznak a véleményemen. Tesóm az egész sorozatot olvasta, ő nagyon szereti, volt vele jó pár parttalan veszekedésem erről.

Az író:

Meg kell említenem, Szűcs Vandát is külön, hogy hogy írhatott ilyet, hogy adta ki bárki. Vanda ugyanis most kábé 16 éves amikor ezt írja, akkor volt 13-14. És ez nagyon meglátszik. Hogy adhattak ki ilyen könyvet? Pénz, anyuci-apuci. Olvastam egy interjút vele, azt írja a SzJG olvasása előtt írta. Hát... nem hiszem, túlságosan hasonlít. Ami, mint ő is mondja, elkerülhetetlen a műfaj miatt, de olvastam már sok könyvet azonos műfajban, amik egyáltalán nem tűntek utánzásnak, ez igen. 

Aki ebben a műfajban akar olvasni magyar könyveket annak ezeket ajánlom, e helyett a ... próbálkozás helyett:

Hűvösvölgyi suli (szintén ikrek, ezért is hasonlít a könyvre, de persze a HS volt előbb, nem napló, de az életükről szól, én nagyon szeretem)

Szent Johanna Gimi (nem kell magyaráznom, van egy szép hosszú bejegyzésem róla ami itt megtekinthető, imádtam)

Balla Adrienn sorozat (szintén nagyon szeretem, itt inkább a nyomozós szálon van a hangsúly)

Időfutár (magyar szintén, rádiójáték leírata, van benne időutazás, de a korosztály ugyanaz)

Suli rémei (fantasy, azonos korosztály)

Értékelés: 0/10

NE olvasd el!

Ha mégis megteszed tudasd velem, hogy tetszet!