Diana Gabaldon: A ​lángoló kereszt (Outlander 5.)

Itt is vagyok az Outlander sorozat 5. részével a Lángoló kereszttel. Kicsit rendhagyóan, de csak elolvastam az egészet :D

Fülszöveg:

EGY ​BÁMULATOS KALAND, AMI PRÓBÁRA TESZI A SZÍVET, MÉRLEGRE TESZI A LELKET ÉS MEGMÉRI A SZELLEMET… NYELVEZETE FRISS, GAZDAG LEÍRÁSOK TARKÍTJÁK, A TÖRTÉNET PEDIG CSELEKMÉNYDÚS… MAGÁBA SZIPPANT! CNN.com

A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.

Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.

A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.

„Egy történet, ami egyszerre megindító és varázslatos! ” Northern Echo
Vélemény:Gondolkodtam, hogy hogy értékeljem, de szerintem külön-külön fogom jegyzetek alapján.

1.kötet magyarul

"A ponyván kopogó eső zajára ébredtem, és első férjem csókjának érzésére az ajkamon."

Az előző rész után kiderült, hogy, ha nem szeretem az Outlandert akkor is szeretem szóval nem lesz itt gond :D Csak azon paráztam, hogy megint lesz pár olyan kör, mint a 4. könyv utolsó 400 oldalán, azt nem bírtam volna ki mégegyszer :D Nem volt. Hááát nem igazán, azt a szintet akkor sem érte el. El se hittem, de nagyon örültem :D.
Félrértettem a 4.végét. Bonett nem is halt meg?! Na neeee. Ezt hogy nézhettem félre?! Jajj remélem soha többé nem látjuk de reálisan nézve ez Outlander szóval biztos fogjuk. :(

Csak… ne álljatok a brittek oldalára könyörgöm! Tudom, hogy nehéz meg egy ideig tettethetitek, de végül ne kössetek ki megint egy háború vesztes oldalán könyörgöm!

Békés olvasásomat megszakította, hogy egy idióta vagyok. Megnézni az utolsó rész(eddig) fülszövegét? Nagyon nagyon nagyon nagyon k***ra rossz ötlet! Nem tudná valaki kitörölni az agyamból? Lééégyszi valakiiii! Miért vagy ilyen ki**** idióta, Én? Miért kellett ezt csinálnom?! És miért kell Diananak ezt csinálja??? Én ezt nem bírom!!!! Szerencsére aztán kicsit sikerült lenyugodnom, mostmár majdnem 100%-os a lelki békém. :D

Bármi bajod van megoldja a whiskey. Ennyi ivással csodálkozom, hogy még mindig ennyi baja van a szereplőknek ezen logika alapján :DD
Ha csak kevés ideig is tart ez a nyugalom, akkor is hálás vagyok érte. És tényleg! Az első jó pár száz oldal egész nyugis, Outlander mércével, meg maga a Paradicsomi Béke. Olyan jól esett! 

"– Ó, Jézusom, Jamie! – mondtam halkan, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe.
Évek teltek el azóta, hogy utoljára így láttam őt álmában mosolyogni. Valójában házasságunk első napjai óta, Lallybroch óra nem.
Kisfiúként folyton ezt csinálta, mondta nekem akkor Jenny. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy boldog.
Ujjaimmal tekergetni kezdtem puha, sűrű haját a tarkóján, kitapogattam koponyájának tömör görbületét, a meleg fejbőrt és azon a hajszálvékony ősi sebhelyet.
– Én is – suttogtam neki."

Imádom őket! *_* Jamie, Claire, Roger, Brianna, Fergus, Marsali, a gyerekek... hatalmas figura mind :DDD és szakadok. Bugrisak. :DDD Ennyit szerintem még nem nevettem Outlanderen. Nincs víz? Jó lesz a kereszteléshez a whiskey is, hisz az az élet vize, hát nem? :DD

"– Mint egy nyavalyás páviántörzs – morogtam magamban. – És én alszom a főpáviánnal!"

Egy tömör és rövid Outlander már nem is lenne Outlander. Ellenben a szívroham szót lehetne használni rá. A nyugis fejezetek, részek, mondatok nélkül az egész egy véget nem érő megpróbáltatás lenne :DD Lehet ez a rész nem, de az eddigiek, meg úgy az egész sorozat, abszolút. Most képzeljétek el, hogy mindig csak akkor látjuk őket, amikor épp valami "izgalmas" történik, vagyis épp összeesküdött ellenük az egész világ. Rövidebb lenne, nem kérdés, de kibírná bárki ép ésszel? Én biztosan nem.

"– Sorcha – suttogta, és akkor döbbent rá, hogy pár pillanattal azelőtt így szólította Claire-t. Na ez tényleg furcsa volt, nem csoda, hogy Claire meglepődött. Ez volt a nő gael neve, de Jamie sosem szólította őt így. Szerette benne az idegenségét, az angolságát. Az asszony volt az ő Claire-je, az ő Sassenachja.
És mégis, abban a pillanatban, amikor Claire elhaladt mellette, Sorcha volt. Nemcsak „Claire”, hanem fény is."

Amikor láttam hogy a nőt Fannynak hívják arra gondoltam lehet lesz valami köze: spoiler a 8.fülszövegéig!!: Brianna jövőben születendő gyerekéhez(mert ő is Fanny), akivel a 8.fülszövege alapján a 20.sz-ban van, de most hogy itt van a kislányka arra gondolok hogy őt nevezik el Fannynak az anyja utàn és Brianna csak nevelni fogja de nem biológiailag az anyjaA mongolfoltról még életemben nem hallottam. Ezt is pótoltuk.
Influenzára a legjobb orvosság(a whiskeyn kívül természetesen) ha az embernek egy vészhelyzetet kell megoldania. Legalábbis ha Jamie Frasernek hívják az embert. Már én voltam rosszul helyette is :D.

Mi a franc történik itt? Mi ez a káosz? A végén kicsit elszabadultak az indulatok, kibontakozott egy kisebb káosz. :D Aztán valamennyire úrrá lettek rajta. Érdekes volt a kis nyomozásuk. És azt hiszem itt vége is az első kötetnek.

Ez volt a hosszabb része a könyvnek eredetiben ezt 810 oldal a második része pedig 634.

Semmi negatívumot nem tudok mondani az egészet imádtam és olvasom is tovább angolul a második részt. Annak a végén majd összegzem kicsit.
Még annyit, hogy természetesen ennek a résznek is gyönyörű a magyar kiadása.

"A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, és mi itt vagyunk együtt, te meg én."

2.kötet angolul

"I have lived through war, and lost much. I know what's worth the fight, and what is not. Honor and courage are matters of the bone, and what a man will kill for, he will sometimes die for, too. And that, O kinsman, is why a woman has broad hips; that bony basin will harbor a man and his child alike. A man's life springs from his woman's bones, and in her blood is his honor christened. For the sake of love alone, I would walk through fire again."(legeslegeleje a könyvnek)

Miután a könyv első felét elolvastam magyarul, úgy gondoltam foytatom angolul, ha már magyarul nem tudom. Most először olvastam Outlandert eredetiben. Jól kezdődött mondhatom, az első levélnek/nyilatkozatnak/aztsetudommivoltnak csak minden ötödik szavát értettem :DD Aztán szerencsére több sikerem volt, amikor már nem hivatalos nyelvezetet kellett olvasnom.

Ebben az első rész vége fele.... fúúúú. Egyedül az nyugtatott, hogy tudtam Roger nem halhat meg, hiszen az összes többiben is szerepel. De rohadt közel járt hozzá. És oda az énekhangja :(((. Nagyon sajnáltam szegényt, ez nagy veszteség neki. :( Ami meg azokat illeti, akik oda juttaták: I’m angry as hell at Tyron and that ungrateful bastard, but Jamie has little right to blame him because he had kinda did the same thing. Beated Roger near death with only one bloody question asked.

“You are alive. You are whole. All is well.”

Ezután... nehéz volt. Mindannyiukat sajnáltam.

“Nem halhat meg most kigyómarásban mert pár év múlva kell neki tűzben.” Ez aztán bíztató! :DD Ennél jobbat nem tudott mondani? Mellesleg kíváncsi leszek ez, hogy lesz. Még nem sikerült kiderítenem, hogy itt mennyire lehetséges megváltoztatni a jövőt. Én arra tippelek, hogy az a jelentés csak hazugság. Jamie kapaszkodik az életébe az biztos. Jól teszi. :D Claire és Brianna pedig zseniális, feltalálják magukat. :))

"…what I was born does not matter, only what I will make of myself, only what I will become."

Olyan szerencsétlenek és szerencsések egyszerre! :D Folyamatosan sz*r dolgok történnek velük, szóval szerencsétlenek, de legtöbbször kisebb-nagyobb veszteségekkel túlélik, szóval szerencsések.

Az utazásuk a partra izgalmas volt. :D Rendesen izgultam. Tudtam, hogy nagy baj nem történhet, de attól még féltettem őket és azt akartam, hogy intézzék már el, bár sok bizalmam ebben nem volt. És milyen jól tettem, hogy nem bíztam a sikerben, így legalább nem csalódtam nagyot.

A legvégén megint felgyorsultak az események. A felfedezés, amit Ian hoz, elgondolkodtató. Mellesleg ő miért is van itt? Mi történhetett? Ez Jenny levelére is igaz, komolyan muszáj volt ott abbahagynia???! :DD
Vége.

"…well, if women's work was never done, why trouble about how much of it wasn't being accomplished at any given moment?"

Összegzés: Ez a rész is különbözött az összes eddigitől. Nem tudom ez, hogy lehetséges, de mindegyiknek olyan különböző hangulatuk van. Ezé speciel fantasztikus volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszene, hiszen relatíve nem történt annyi dolog, de én imádtam, hogy csak úgy éldegéltek, pár havonta megoldottak egy-egy kupac sz**t, ami a nyakukba hullott, aztán éldegéltek tovább. :D A pozitív karaktereket egytől-egyig a szívembe zártam. Tudnak nagyon hülyén viselkedni, de én így szeretem őket. 

Fraser's Ridge "Réme"

"She supposed that it it perhaps not fair to quarrel with someone on the basis of what you thought they were thinking."

Ezen a részen nevettem a legtöbbet. :D Családias volt, romantikus, izgalmas, nyugodt és nagyon Outlander szerencsére nagyon kiakasztó rész nélkül. Meg persze egy csomó életbölcsesség, megfelelően tálalva. 

"I understood very well just then, why it is that men measure time. They wish to fix a moment, in the vain hope that doing so will keep it from departing."

Míg az előzőben elgondolkodtam rajta, hogy tetszett-e(mielőtt ugye eldöntöttem, hogy elvakult vagyok és ha nem tetszik akkor is tetszik :D), itt meg se fordult a fejemben más vélemény, mint hogy ez bizony egy ötcsillagos könyv és abszolút imádtam.
Ajánlom mindenkinek! Persze az első résztől kezdve. :D

Az angol kiadás egyébként érdekes több szempontból, főleg a magyarral összehasonlítva, de úgy gondolom a magyar sokkal szebb.

Ami az angol-magyar különbséget illeti: nagyon jó a magyar fordítás. Tényleg, igazi mestermunka. Ha kibírom, akkor a következő részt is minimum félig magyarul akarom olvasni. Jó volt angolul, meg érdekes volt a skót beszédet tisztán látni, de pont azokat a gyönyörű leírásokat szinte sosem értettem. Magas még nekem? Lehet. Igazából a történet teljesen rendeben van, de az Outlander sokkal többől áll, mint történet, itt igazán fontosak a "töltelék" részek is. 

"He thought of such places in a way that had no words, only recognizing one when he came to it. He might have called it holy, save that the feel of such a place had nothing to do with church or saint. It was simply a place he belonged to be, and that was sufficient."

Persze az elhatározás egy dolog, az meg egy másik, hogy kibírom-e a következő rész magyar fordításáig. Főleg úgy, hogy ez a rész nem viselt meg annyira, mint az előzőek, így nem érzem úgy pihentetnem kéne :D. Tervezem a második kötetét ennek megvenni magyarul is. Még el kell döntenem, hogy hogyan tovább. Ritkán van ilyen, de tényleg nem érzem, hogy a magyar bármiben is rosszabb lenne, mint az eredeti, azon a kis tényen kívül, hogy eredetiben már kicsit előrébb jár az írónő, így gyorsabban olvashatnám a könyveket egymás után. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük a továbbiakban. Vajon kiderül ki a gyerek apja? Értem én, hogy őket annyira nem érdekli, de engem igen!

10/10*
Olvasd el!

Képek Pinterestről

Diana Gabaldon: Őszi ​dobszó 1-2. (Outlander 4.)

"Mindenkinek szüksége van a maga történetére."

Sziasztok!

Ilyen hosszúra még nem húztam Outlander könyv értékelését, mint most. Még az őszi szünetben olvastam, akkor sok dolgom volt, nem tudtam megírni, meg össze is voltam zavarodva, ahogy arra számítok is egy Outlander könyvtől. Halasztódott, halasztódott, de most már muszáj lesz megírnom, mert bele akarom rakni a novemberi összegző bejegyzésembe.
Íme hát az értékelésem a gigászi Outlander sorozat 4. részéről, az Őszi dobszóról. Spoileres azoknak, akik nem olvasták az előző részeket.

"– Utálom a hajókat – sziszegte Jamie összeszorított fogakkal. – Ki nem állhatom a hajókat. A legmélyebb undorral tekintek a hajókra."

Fülszöveg:

Skóciában ​kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy átjáró a múltba – vagy a halálba.
Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…
Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…
Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…

„Az Őszi dobszó DIANA GABALDON LEGJOBBAN SIKERÜLT ÉS LEGVARÁZSLATOSABB MUNKÁJA”.
Affaire de Coeur

„SZENVEDÉLYES, FIGYELEMREMÉLTÓ – A TÖRTÉNELEM, A FANTÁZIA, A ROMANTIKA ÉS A merészen SIKAMLÓS TÖRTÉNETMESÉLÉS KEVERÉKE”.[I1]
Arizona Republic

„CSODÁLATOS! A SZÓRAKOZTATÓ TÖRTÉNELMI REGÉNY MŰFAJÁNAK KIEMELKEDŐ DARABJA.”
San Antonio Express News

A lélegzetelállító családtörténet folytatódik…

Történet:

Először is, ezek a fülszövegek egyre spoileresebbek! Borzalmas! Főleg, hogy én általában mielőtt eldöntöm, hogy elkezdek-e egy sorozatot, de az első rész elolvasása után mindenképp, elolvasom az összes rész fülszövegét. Tudom, tudom, egyéni szocprobléma, nyilván spoilerbe botlok, de az már igazán felháborító, ha a harmadik könyv elolvasása után olvasva is spoileres a negyedik fülszövege, méghozzá marhára! Argh!

Szóval a történetünk szinte ott folytatódik, ahol véget ért az előző. Claire és Jamie elérték a leendő USA déli-partvidékét és ott próbálnak boldogulni. Valószínűleg mindenkit szörnyen meglep, mi fog történni. Jó szokásuk szerint törvényt kerülnek (meg bajba), megtámadják őket, Jamienek manipulatív emberek tesznek különböző ajánlatokat, amikből muszáj valamelyiket elfogadni, ha túl akar élni Amerika bájos vadonjában, ahol épp csak terjeszkedik a civilizáció.

Aztán konkrétan velük sok probléma már nem is lesz, hanem átváltunk egy olyan szemszögbe, amit már többnyire előkészítettek az előző részek. Brianna és Roger. Roger kimondottan bírtam az előzőekben és Briannában is láttam potenciált. Hát, amit ezek összeszerencsétlenkedtek ebben a könyvben! Alaposan megutáltam őket. De erről majd később. Szóval ők kerülgetik egymást, élik az életüket, kutatgatnak, kavarnak, hülye döntéseket hoznak, utaznak, nyomoznak, kavarnak, mindent összezavarnak és nagy sokára végre lenyugszanak. Mondjuk, ha Clairékre ütnek, akkor még egy pár könyvön keresztül zsizsegni fognak tovább.


Ez volt a történet rövid összefoglalása, most nézzük a véleményem:

Ha valaki közölné velem, akkor annak nagyon örülnék. Mert ugyan el nem fogadnám véleményemként, de legalább ki tudnék indulni valamiből, ahelyett a kuszaság helyett, ami most fog következni.


Nagyon fura, de néha úgy érzem, nem tetszett, ami teljesen felháborító, mert imádtam! Vagy mégsem? De, igen! Szóval valószínűleg az előző részek után elfogult lettem, ha Outlanderről van szó, mert hiába emlékszem, hogy egyes részek nem tetszettek mégis lehetetlennek érzem és teljesen elfogadhatatlannak, hogy bármi is nem tetszett. Bármennyire is furcsa és irracionális, de mostantól elfogadott tény, hogy ha nem is tetszenek egyes részek én akkor is imádom az Outlandert, úgy, ahogy van. Más törvények vonatkoznak erre a könyvsorozatra, ha nem szeretem, akkor is imádom. Ennek fényében most már tényleg elkezdem.

Helyszínváltás jó, mert változatosság, de attól még nagyon fog hiányozni Skócia. Néha már én éreztem a bőrömön a szúnyogok csípést, a párás levegőt és az általános rossz közérzetet, amit az okoz, hogy nem tudsz lehűlni. Megsajnáltam őket. A hely, ahol letelepedtek nagyon tetszik és különösen szeretem, ahogy leírták, hogyan építették fel ott az életüket. Kicsit olyan Robinson Crusoe-s, amit mindig is szerettem könyvekben.

"Zárj össze két felföldi skótot egy szobába, és tíz percen belül ismerni fogják egymás családjának történetét az elmúlt kétszáz évre visszamenőleg, és fel fogják fedezni, hogy számos közös rokonuk és ismerősük van, akik még valamikor kapóra jöhetnek."

De végül is mindegy volt milyen tájat írt le épp az írónő, mindegyik egyformán élettel teli és fantasztikus volt, tényleg tehetséges leíró, ha nekem is tetszik, pedig én nem szeretem a leírásokat. Ha minden könyvben ennyire élettől zengő leíró része lennének, egykettőre megszeretném őket.

A szereplők. Szerintem Jamiet és Clairet, nem részletezem tovább, imádom őket és itt is hozták a formájukat, mint minden részben. Mondjuk Jamie... de ezt majd akkor.

"Amíg a testem és a tested él, mi egyek vagyunk. (…) És amikor a testem megszűnik létezni, a lelkem akkor is veled marad, Claire, esküszöm a mennyországba vetett hitemre, nem foglak többé elhagyni."

Sajnáltam, hogy Fergus ennyire a háttérbe szorult, nagyon tetszett az előző részben, hogy többet szerepelt. Marsali hollétéről szerintem majdnem kétszáz oldalig nem tudtam semmit, már lassan azt kezdtem el fontolgatni, hogy lehet csak én képzeltem őt oda az előző részben, de nem, ő is megvan.

Iant igazán megkedveltem ebben a részben, derék fiatal férfivá cseperedett.

"– Mi van benned, Sassenach? Kíváncsi vagyok – kérdezte könnyed társalgási hangon, szemét még mindig Myersre függesztve. – Hogy érted ezt? Felém fordul, és résnyire húzott szemmel így felelt: – Mitől van az, hogy minden férfi, akivel csak összehoz a sors, öt perccel a megismerkedésetek után már le akarja tolni a nadrágját? Fergus köpni, nyelni sem tudott, Ian arca pedig rózsaszínűre vált. Én olyan ártatlan szemekkel néztem, ahogy csak tudtam. – Nos kedvesem, ha te nem tudod, akkor senki sem tudja – feleltem. – Én, úgy tűnik, szereztem magunknak egy hajót. És te mivel foglalatoskodtál egész reggel?"

Az első kötet többnyire Jamie és Claire letelepedéséről szólt, kellemes (néha kellemetlen) volt és már épp kezdtek volna ellaposodni a dolgok, amikor jött az a … szemszögváltás és a második kötetre Brianna és Roger került a középpontba. Ó, hogy fordulnának fel mindketten, pedig én komolyan szerettem őket! Nekem nem magával a szemszögváltással van bajom, persze szívesen olvastam Clairék szemszögéből, de nyitott voltam az újra is és eddig semmi bajom nem volt a két „fiatallal”. De, mint már írtam ezek, mit össze nem kavartak! Felforgatták a könyvet több száz oldalra. Bevonzották azt a bajforrást, amit az egyik legjobban utálok, a félreértést! Egy ideig csak idegesítettek, idegesítettek aztán kezdett megint szépen kikerekedni a dolog nem lett minden happy, de körülbelül rendben ment minden. És akkor jött az az esemény, amitől majdnem falhoz vágtam a könyvet mondjuk úgy egy huzamba százszor. Ehelyett csak a kanapét püfföltem vele. Bemásolom ide a reakciómat, ugyanis annyira kiakadtam, hogy nem tudtam folytatni egy óráig az olvasást, muszáj volt kidühöngenem magam molyon, aztán a tesómnak is:

Ez nem lehet igaz!!!! Nem nem nem! Nyugszik!
Jamie!!!
Roger!!!
Brianna!!!
Nyugszik!
Mi a francot művelnek ezek!????!
Mindjárt áthajítom ezt a … könyvet a szobán!

Szedjétek össze magatok az ördögbe is!
Most komolyan megölte??!

Emberek! Kész ez rosszabb, mint az Empire of Storms vége! Vagy minimum olyan rossz! Nem tudok olvasni, mert remegek!

Nem akartam elhinni. Ilyen szerencsétlen balfácánok NEM LEHETNEK! És mégis! Egyetlenegy mondat választotta el a katasztrófát és azt, hogy jó legyen minden. EGYETLEN KICSILLAGOZOTT MONDAT! Vagy még egy kérdés, arra a válasz. Vagy icipicit részletesebb mesélés. Komikusan könnyű lett volna megoldani vagy megelőzni a helyzetet. De ezek a tökkelütöttek elbaltázták. Nagyon, nagyon, nagyon. Itt hát, alaposan összevesztem a könyvvel, de aztán miután már kezdtek megoldódni a bajok, megenyhültem. Ennek hála, még másnap befejeztem a maradék oldalakat. Ja, igen mert ez az idegrohamszerű kirohanásom hajnali fél kettő körül tetőzött. Hogy mi is történt? Szörnyen spoileres rész:
Kezdem az elejétől. Két köteten keresztül (minimum) szurkoltam, hogy jöjjön össze Brianna és Roger. Már majdnem meg is történt, erre elválnak egy időre és mire újra találkoznak ez az észlény lány lelép a múltba. Roger utána megy. Ekkor jön pár hónap szenvedés, főleg Rogernek, egy hajón dolgozva. Kikötnek. Megtalálják egymást. Összeházasodak. ... Kicsit összevesznek. Roger elmegy, hogy köveket szerezzen a hazaútra. Brianna találkozik Jamievel! :) Tök jól kijönnek egymással, de Rogernek még se híre, se hamva. A férfi a köveket a volt kapitányától Stephen Bonnettől akarja ellopni, aki mellesleg, bár ezt Roger nem tudja, pont Jamietől és Clairetől lopta őket. De nem csak köveket lopott tőlük, hanem Claire egyik jeggyűrűjét is. Még mielőtt Jamievel találkozna, ezt a gyűrűt látja meg Brianna nála, vissza is akrja szerezni. Sikerül, de Bonnett megerőszakolja. Szóval, Rogernek sikerült ellopni a köveket, úton van Briannához, aki a szüleivel él. Rájön, hogy terhes és nem tudja Bonnett vagy Roger-e az apa. Jamie meghallja, hogy egy férfi keresi a lányát a környéken, azt feltételezi, hogy biztos az, aki megbecstelenítette őt, hiszen a neve nem Roger Wakefield, hanem Mackenzie. De a Mackenzie is Roger neve. Már majdnem odaér a házhoz, de Jamie elé áll, megkérdezi ő vette-e el a lánya szüzességét, amire hát mégiscsak az igazat, igent kell mondania. Nagy verekedés tör ki aminek az a vége, hogy Rogert majdnem halálra veri és, mivel a halált túl kegyesenk gondolja számára, eladja őt az indiánoknak. Visszamegy a házba és tovább várnak Rogerre, hiszen nem is sejtik, hogy az a férfi, aki épp most az indiánok fogságában van, az ő. Na, ezen akadtam ki. Hiszen most Briannának lesz egy gyereke, ami talán Rogeré. Rogert majdnem halálra verte kedvese apja félreértésből. Mert nem tudta kinyögni, hogy ő Roger Wakefield. És most a kegyetlen idiánok fogságában van. És minderről Claire és Brianna mit sem sejt!!!

Ezután szépen lassan lenyugodtam, de nehezen tudtam megbocsátani nekik. Nagyon remélem, hogy a gyereknek Roger az apja, nem tudom elviselném-e az ellenkezőjéből származó bonyodalmakat.

Laoghaire még mindig egy utálatos perszóna, nagyon örülök, hogy Jamie kellően távol került tőle, bár a Skócia hiányt nem igazán szeretem. Ujjongtam, amikor Brianna meglátogatta Jennyéket. Alig hittem el, hogy végre valami úgy történik, ahogy szeretném!

Vannak könyvek, amiket azért szeretek, mert az történik bennük, amit akarok és vannak olyanok, amiknek a csúcsán az Outlander áll, ahol egyáltalán nem az történik, amit akarok, vagy amire számítok. Mégis imádom. De azért néha jól esik, ha kivételesen az történik, amit akarok. :D Szerintem ezzel próbált lekenyerezni a könyv, még a nagy bonyodalmak előtt.

A többi szereplőből is volt, akit szerettem, volt akit nem.

A történet is más lett. Úristen, mennyi idő telt el azóta, hogy Claire először 28 éves kisasszonyként átment a köveken! Annyit változtak, és mégsem. Ez a rész már határozottan nem az első. És én még mindig imádom, ezt a kicsit más hangulatot, történetváltást.

Összefoglalva, imádtam az egészet! Outlander fanatikus vagyok nem kérdés. *_*

Az előző résznél nem tetszett jobban, de nem is igazán akarom hasonlítgatni.

Az egész különleges, egyedülálló és magával ragadó. Meg nem mellesleg olyan fordulatos és izgalams még mindig, hogy csak kapkodom a fejem, meg igyekszek nyugodtan lélegezni, kevés sikerrel.

Alig várom a következő rész fordítását, annyira azért nem vagyok bátor, hogy ezt is elkezdjem angolul :D.

A borító is gyönyörű. <3

Csak, hogy átjöjjön a lényeg: IMÁDOM, imádom, imádom, kiakadok rajta, de imádom és OLVASD EL!!!

"– Halott voltam Sassenach, és mégis mindvégig szerettelek."

10/10*
Olvasd el! 

Diana Gabaldon: Az ​utazó 1-2. (Outlander 3.)

"Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek"

Sziasztok!

Mostmár minden bizonnyal észrevettétek, hogy az első rész olvasása óta egy cseppet rákattantam az Outlanderre. Ha még egy kicsit többet foglalkoznék vele, hamarosan azt venném észre, hogy skót akcentussal beszélek :D. Jó, azt nem, de komolyan beszippantott a világ. Az első két részt még augusztusban olvastam és írtam is róluk, amiket elolvashattok a címekre kattintva: Idegen, Szitakötő borostyánban. Most pedig sikerült befejeznem a 3. részt, Az utazót (Molyos adatlap) és mivel épp beteg vagyok, írni is tudok róla :D. Imádtam! Eddig ez a kedvenc részem. Kezdjük is! Cselekményleírást tartalmaz. A Spoilereket erre a részre nézve jelzem. Aki nem olvasta az előző részeket, annak az egész spoileres!

Fülszöveg:

A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket.

Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.

Lányuk mostanra felnőtt, és Claire rádöbben, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…

„Nincs rá elég szó, hogy leírjam, mennyire élveztem ezt a könyvet!”

– Mary Meredith, Amazon Reviews

„Gabaldon született történetmesélő.”

– Los Angeles Daily News

„A történet továbbra is megbabonáz engem és sok barátomat is. Azt ajánlom, olvasd el egészen a legelejétől, mert sok mindent kell megértened!”

– Lynne Bell, Amazon Reviews

Vélemény:

Az előző rész vége után természetesen nem bírtam sokáig, hogy ne olvassam. A suli sokat "segített" abban, hogy ne essek neki rögtön, mivel két hétig szinte semmi sem tudtam olvasni. A második évadot a sorozatból azért végignéztem. Miután rájöttem, hogy két hétig szinte semmit nem olvastam, mint ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, vissza akartam zökkeni a rendes kerékvágásba és elkezdtem ezt olvasni. Természetesen azonnal magába szippantott, így egy hét alatt ki is olvastam. De nézzük is a véleményem.

Azt hittem hosszabbak lesznek az egy szemszögből írott fejezetek, így nagyon kellemes meglepetésként ért, amikor elég gyorsan váltottak Clairről Jamiere és vissza.

Tudtam, hogy a fiúnak (akinek mostmár megjegyeztem a nevét: John William Grey) még lesz szerepe! Ó, és még milyen! Bírtam is, meg le is döbbentett amikor kezdett kiderülni a kis titka, de amikor biztossá vált, akkor megint megemeltem a kalapom az írónő előtt. Hogy most épp miért? Mert ugye írtam, hogy milyen fantasztikusan tette, hogy az első részben megmutatta többek között a vallás megjelenő két oldalát. A faluban élő elvakult fanatikusok, akik egy gyógyítót máglyára vetnek, illetve a kolostorban élő szerzetesek, akik az időutazásért se vetik Clairet máglyára. És ebben a részben ugyanezt tette az identitás kérdéssel. Black Jack, valamint Sandrigham herceg voltak eddig, akikről tudtuk, hogy a férfiakhoz vonzódnak és mindketten eeerősen negatív karakterek, amit talán egyesek összemoshatnának azzal, hogy biztos azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak. De nem! És ezt az írónő itt meg is mutatta John Grey segítségével. Ő egy igencsak pozitív karakter, hiszen segítőkész, udvarias és nagylelkű csak hát Jamiehez vonzódik. De az előbbiekkel ellentétben neki eszébe sincs ráerőltetni semmit, ő jó! Így az írónő a szememben megint remekül alkotott.

Voltak benne részek, amik teljesen kikészítettek. A folyamatos pechszéria, ami követte Jamiet. Genevát meg tudtam volna ölni! Jó, nem megölni, de komolyan, ne már! Jamie figyelmeztette mit kell figyelembe venni a dátum kiválasztásakor! Manipulatív némber. Az egészet idegesítőbbé tette, hogy ennél a résznél mindig megéreztem mi fog történni. Csodálatos volt persze és itt is imádtam, csak fáájt.

"– Nos, a legendák soklábú szörnyetegek, nem igaz? De általában legalább az egyik lábukkal a valóságon állnak."

A nyomozás a jelenben még mindig tetszett. A visszetekintések Clair múltjába már annyira nem, sütött belőle a boldogtalanság. Jó, nem mintha Jamie Clairetől körül töltött évei jobban tetszettek volna, az is szörnyű volt. 

Megjegyezném, hogy az írónő milyen cselesen hagyta abba Jamie történetét pont ott, hogy mi is meglepődjünk Clairerel együtt. Ó, még hogy meglepődtem! De erről majd később.

Szóval az eleje érdekes, fájdalmas, imádom és szörnyű, de aztán eljön a pillanat, amire 20 éve vártunk. Akarom mondani vártak főszereplőink, mert én speciel csak két-három hetet vártam rá. És ez a pillanat nem más, mint a találkozásuk, húsz hosszú külön töltött év után végre találkoztak! Olyan gyönyörű, csodaszépen megírt, valós és annyira rájuk vall! Nem sietik el, nem elcsépelt, nem drámai, hanem annyira valós! Az időutazásos dolgot kihagyva, tökéletesen el tudom képzelni, hogy közel három év szerelem és házasság után, majd 20 kényszerűen külön töltött év után, pont ilyen lenne a való világban is a találkozás. Ha létezik olyan amilyen az ő szerelmük, akkor a találkozás is pontosan így néz ki. Gyönyörű jelenet és semmi kétségem, hogy a sorozatban is fantasztikusan meg fogják valósítani, persze a könyvhöz akkor sem fog felérni.

Utána természetesen megint rohamtempóban indulnak meg az események, mint mindig, amikor róluk van szó. Nincs ám idő csendes és lassú újra ismerkedésre, hajt a tatár, illetve jelen esetben a fináncok. Persze azért igyekeznek az események forgatagában egymásra is időt szakítani, hogy megtudják, mi is történt a másikkal 20 év alatt és reménykednek, hogy bármi is történt ez idő alatt, az sem fogja szétszakítani őket. Reménykednek, hogy 20 év mindenféle szerencsés és szerencsétlen történése sem lesz képes éket verni közéjük. Hát... majd meglátjuk.

"– Akarsz engem? – suttogta. – Sassenach, elfogadsz engem, és vállalod annak a kockázatát, aki vagyok, annak a férfinak a kedvéért, akit ismertél?"

Újra előkerülnek a még életben lévő szereplők.

Fergus jó vágású felnőtté érett, de nem sokat változott komisz gyerekkori zsebtolvaj énjéhez képest. Imádtam őt olyan aranyos! Jó már felnőtt meg minden de akkor is imádnivaló! Ő is jó álompasi alany *_*. Nem egy Jamie Fraser, de egy teljesen más kategóriában kiemelkedő az biztos. Láttam ki lesz a színésze és egyelőre teljesen elégedett vagyok, majd kiderül, milyen játék közben. Eddig egy színésszel sem volt a sorozatban bajom, így biztos ő is fantasztikus lesz, mint a fiatal énje.

"Bár Fergus sötéten jóképű volt, és megnyerő modora volt, amivel könnyűszerrel rabul ejtheti egy fiatal lány szívét, híján volt pár dolognak, amit a kissé konzervatívabb skót szülők elvárhattak, mint például a tulajdon, a jövedelem, egy bal kéz, meg egy vezetéknév."

Amikor először találkoztunk Iannel már akkor éreztem, hogy valami nem stimmel Lallybrochban, valami titok van ott, amit nem mondanak el Clairenek. Sajnos igazam lett, de ez megint csak egy másik történet.

Még az Edinbroug-i tartózkodásukkal kapcsolatban elgondolkoztam azon, hogy milyen ironikus, hogy Jamie mindig törvényen kívüli.

Hooosszú emélkedés erről:

Nem tud olyat csinálni, ami ne hozna előbb vagy utóbb letartóztatási parancsot a fejére. Pedig alapból egy becsületes, kedves, jó ember, ha egy kicsit temperamentumos is. Mégis, valahogy mindig a rossz oldalán áll a törvénynek. Gondoltam arra, hogy talán azért, mert ő nagyon skót. Az angol törvények meg nagyon skót ellenesek. De ha szépen Lallybrochban gazdálkodna, akkor nem lenne semmi baj és sokáig azt hitte, ez a sorsa. Aztán mostmár kiderült, hogy nem ez, de mégis durvának találom, hogy alig volt egy-egy év mióta felnőtt lett, amikor nem körözték.

Nézzük csak, miért is körözték. Először kis túlzással Jack Randall miatt. Ez ugye folyamatosan újabb és újabb bajokba keverte, de aztán Cullodennél sikeresen megölte. Aztán árulásért és a lázadásban való részvételéért. De aztán ettől is sikerült kegyelmet kapnia. Élt pár évig békében körözetlenül, eközben is kényszerítették az események vagy személyek olyan tettekre, amiért megölhetnék, de azokat is megússza. Majd mit csinál?! Csempésznek áll! Oké, fenn kell tartani a családot és egyébként is ez egy népszerű munka akkoriban, de mégis miért kellett lázítónak is állnia mellékállásban?! És azóta is folyamatosan körözik. Ha ezt meghallja valaki, nem arra gondol, hogy ő egy becsületes, rendes és jó ember ugye? Kíváncsi leszek az Új világban hányszor fogják elfogni, illetve körözni :D Remélem ott már sikerül a jövő ismeretében a nyertes amerikai oldalra állniuk a Függetlenségi háborúban.

Elmélkedés vége.

Elindulnak haza Lallybrochba és ezzel vége is az első kötetnek. Ugyanis a könyv a hosszúsága miatt (1150 oldal) két kötetre lett bontva. Így sokkal kényelmesebb olvasni is.

Második kötet, újra Lallybrochban. Az érzés erősödik, hogy valami nagyon nincs rendben, de másnapig minden egész nyugodt. Másnapra a reakcióm meg: MI A FRANC??? Laoghaire?!! Neeee!! Ez nem lehet igaz! Clair, maradj csak, hogy magyarázzad meg! Magyarázatot akarok!

Igen, egy cseppet kiborultam. Utáltam! Úgy éreztem sürgősen meg kell ott ütlegelni valakit, csak nem tudtam hirtelen kit! Jennyt, Laoghairet, Jamiet vagy Clairet… argh! Idegtépő volt, de nagyon!

Jennyt általában kedveltem, de itt nagyon haragudtam rá. Értem én, hogy nem akarta hogy az öccse egész életében egyedül legyen, aztán meg dühös Clairere amiért visszajött és újra összekuszálta a dolgokat. De marhára nem az ő dolga! Önzőn viselkedett, hibázott, amit eddig nem láttunk tőle. Mindig a saját boldogsága fölé helyezte Jamie boldogságát, kivéve itt. Nem akkor, amikor összehozta őket, akkor Jamie tényleg magányos volt, és volt beleszólása a dologba. Persze ezért is haragszom rá, de nem itt volt önző, hanem amikor Laoghaireért küldetett. Meg akarta tartani magának Jamiet, pedig látta, hogy Clairerel boldog, nem Laoghairevel. Vagyis a saját boldogságát, ami abból fakad, hogy Jamie ott van a közelében, Jamie boldogsága fölé helyezte, most először.

Jamiet megértem, hiszen, ha ezzel kezdi, akkor egyrészt nem lett volna olyan gyönyörű újraegyesülés jelentünk, másrészt szerintem meglátva Clairet teljesen megfeledkezett róla, hogy van másik felesége, harmadrészt igaza van. Igaza van, mert elmondja Clairenek, és aztán már ütheti is azzal a szólásos bottal a nyomát. Mert tényleg ez történt. Claire még a magyarázatot se hallgatta meg, amit mindig utálok.

"– Pisztolyt hozott vagy kardot?
Ian megrázta a fejét, miközben a szél vadul összeborzolta a haját.
– Ó, egyiket sem, anya! – mondta. – Annál rosszabbat hozott. Egy ügyvédet!"

De összességében jól elrendezték a helyzetet, tetszett a jogi jelenet, mindig is bírtam Nedet, jó volt újra látni.

Ian is szerethető karakter. Visszahívta Clairet, nem nyergelte fel a lovat és ilyenek. Vannak kisfiús dolgai (mondom úgy hogy szinte egyidősek vagyunk de a saját koromra sose gondolok olvasás közben :D), meg csinál hülyeségeket de még lehet belőle valami.

"– Neked hány Üdvözlégyet kell mondanod, hogy bűnbocsánatot nyerj? – kérdeztem kíváncsian. – Nyolcszázötvenet – motyogta. Frissen borotvált arca mélyebb rózsaszínt vett fel. Az ifjú Ian megdöbbenésében eltátotta a száját. – Mikor gyónt legutoljára, bácsikám? – kérdezte. – Nagyon régen – válaszolta Jamie tömören. – Indulás!"

A kis párizsos résztől féltem, mert nincsenek valami jó emlékeim a legutóbbi ott tartózkodásukról, de itt most nem voltak sokat és amit leírtak belőle az kimondottan tetszett.

Aztán jön a címadó történés: az utazás, ők pedig utazók lesznek. Tudtam hogy valamikor Amerikába mennek, de hogy akkor, amikor és ilyen okból... Arról sejtelmem sem volt. Szegény Jamiet előre sajnáltam tudtam, hogy ez egy borzalmas út lesz neki csoda ha túl fogja élni, bár nyilván túl fogja.

Nem is ők lennének ha nem sikerülne nekik a nyílt tengeren is bajba kerülni.

És persze hiába utaztak egy óceánnyit, a régi ismerősök csak jönnek és jönnek folyamatosan. Az ilyeneket mindig imádom.

Ha már régi ismerősök, beszéljünk a végén lévő csavarok legnagyobbikáról. Mert OMG mi derült ki?! Geillis! Oh my oh my oh my god! Na erre nem számítottam! :OO Jó, volt, hogy megfordult a fejemben, hogy esetleg nem az történt vele amit gondoltak, meg tudtam, hogy még lesz róla szó, de ez nagyon nagyon nagyon meglepett akkor is. Durván sokkoló! Egyébként nagyon érdekes és görény karakter.

A végén lélegzetvételnyi időnk sem volt, úgy pörögtek az események, azt se tudtam hova nézzek. Jó kis vége lett. Nem függő, de jócskán nyitva hagyja a kaput a következő résznek, ami ugyan megvan már nekem, de szerintem nem olvasom el most rögtön.

A karibi térség leírása is nagyon szemléletes és frissítő volt az a kis időjárás változás. Új kontinens, új időjárás, új és régi emberek, új kalandok.

Jamie és Clairerel kapcsolatban egy ideig próbáltam tudatosítani hogy 50 körül járnak korban, de nem ment. Mintha semmi nem változott volna :D Amit műveltek, amíg leöntötték őket vízzel… :D Meg máskor is. Nem, nem megy ez nekem, maradnak huszonévesek. A kapcsolatukat tényleg szörnyen imádom, olyan fantasztikusan és csodálatosan meg van írva. Annyi mindenen mennek át külön-külön és együtt, ennek ellenére is mindig megtalálják egymást.

A történet hihetetlenül izgalmas volt. Az eleje talán annyira nem de én azt is imádtam.

A mellékszereplőkben imádom, hogy folyamatosan visszatérnek, meg hogy igenis nagy szerepük van a könyvben.

A leírások sosem unalmasak, az összes tele van élettel.

A fordulatokra néha lehet számítani, de a nagyobbak mindig úgy jönnek mint a villám. Nem is számoltam már hányszor kaptam az olvasása közben kisebb-nagyobb sokkot.

A stílusa az egyik legeslegjobb, amit valaha olvastam.

Jamie és Claire <333 *_*

"– Jézus – suttogta végül. – Claire… te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam.– Neked meg – mondtam teljes meggyőződéssel – romlik a látásod. Valószínűleg zöldhályog lehet; a szürkehályoghoz túl fiatal vagy."

A sorozat harmadik évada éppen folyamatban van, hétről-hétre nézem is.

IMÁDOM EZT A LENYŰGŐZŐ KÖNYVET!!!! Most lett örök kedvencem a sorozat, úúúgy imádom, annyira rajongok érte, hogy az hihetetlen! Imádom a humorát, a stílusát, a benne lévő romantikát, történetet, és hogy órákig tudnék róla írni, annyi gondolatot vált ki belőlem.

"– Sosem foglak elhagyni – suttogtam. – Soha többé."

10/10*

Olvasd el!

Kerstin Gier: Időtlen szerelem

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája három részből áll, Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld. 
A könyvek külső érdekessége, hogy mindegyiket a címének megfelelő színű betűkkel írták. 
A trilógiából film is készült, aminek az első két része nekem nagyon tetszett, a harmadikon kiakadtam és nem igazán követi a könyv történése sorrendjeit így mindenki előbb a könyvet olvassa! A film egyébként német, nincs hozzá magyar szinkron csak felirat. 
Na de kezdjük is a könyvet. 
Nincsenek az értékelésemben SPOILEREK.

Történet:

Bájos főszereplőnk Gwendolyn Shepherd, aki egy igencsak különleges családből származik, ugyanis a női ágon öröklődik egy időutazó gén. 
De semmi baj, hiszen nem ő fogja örökölni Sir Isaac Newton számításai alapján, hanem az unkatestvére Charlotte Montrose, akit ennek megfelelően egész életében az időutazásra képeztek ki. Egész gyerekkorában játék helyett, történelem, etikett, tánc, hangszer tanulás, harcművészetek és minden egyéb. De megéri neki, hiszen a jóképű Gideon de Villiers-el (aki a saját családjában férfi ágon öröklődő időutazó gén büszke birtokosa) utazhat majd az időben. 
De ez így túl egyszerű lenne igaz? Hol lenne akkor a történet? 
Hát sehol, szóval mindenki nagy meglepetésére kiderül, (bocsika Charlotte) hogy jééé nem is ő örökölte a gént, hanem Gwendolyn! 
Rá hárul a feladat, hogy az ismételten mondom jóképű, de arrogáns és nagyképű Gideonnal megoldaja a küldetést. 

"– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam. – A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít. Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?"

Közben megismeri az Őrzők Páholyának és a családjának csúnya kis titkait. 
Miért kell bezárni a vérkört? 
Miért akarta ezt megakadályozni Lucy és Paul? 
Ki igazából St. Germain Gróf és mit akar tőlük? 
Hogy szólnak a jövendölések? 
Mi a holló hatalma? 
Miért olyan  nehéz menüettet táncolni? 
És miért nem tud Gwendolyn kiigazodni Gideon szándékain? 
Erre mind fény derül a három kötet során (jó az utolsó igazából örök rejtély marad :D).

"Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett: – Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett."

Vélemény:

Nagyon sokan ajánlották, azért vettem ki az első részt a könyvtárból, de engem és később a testvéremet is magába szippantott, szóval kiolvastuk a trilógiát és meg is vettük.
Kerstin Giernek valami elképesztően fantasztikus stílusa van, könnyed, elképesztően vicces, szerethető karakterekkel. És ez más könyveiben is megmutatkozik (igazából csak a Silbert olvastam ezen kívűl, de az is tagadhatatlanul az ő írása).

A történet izgalmas, folyamatosan történnek az események miután az eljén beindul a láncolat. 

Gideont imádtam, hiszen helyes, nagyképű, de melegszívű és vicces igazi jó-pasi karakter. Néha voltak fura dolgai, például, amikor megsérült, meg később, de egyébként imádtam. Ahogy azt is, ahogy Gwendolyn beszólásaira reagált, bár ez inkább Gwenny érdeme, nem az övé.

"Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük."

Gwendolynt sikerült jól elviseltem kicsit hisztis, sírós, néha idegesítő, de elnéztem neki, mert nem semmi egy hónapon ment keresztül. A szarkasztikus humora nagyon ütős volt, nagy részét képezte a könyvnek. Mint mondtam imádtam a beszólásait és a veszekedéseiket.

"Egy ideig gondolatainkba mélyedve bámultuk a szemközti falat. Fekete betűkkel egy latin mondás volt a festésre pingálva. – Tulajdonképpen mit jelent ez? – kérdezte végül Leslie. – Ne felejtsd el feltölteni a hűtőszekrényt? – Nem – felelte Raphael. – Ez egy idézet Leonardo da Vincitől. A de Villiers-k ellopták tőle, és családi mottójukként állították be. – Ó, akkor biztosan valami ilyesmit jelent: Nem csak tettetjük, tényleg jó fejek vagyunk. Vagy: Mindent tudunk, és mindig igazunk van! Felkacagtam. – Kösd a szekeredet egy csillaghoz – mondta Raphael. – Ezt jelenti."

Visszatérve az egy hónapra. Ez egy becslés csak hiszen pontosan nem nézem utána, viszont kb ennyi lehetett, ami alatt MINDEZ történt. Ez a része kicsit hihetetlen, hiszen őszintén, ennyi idő alatt történtek a dolgok. Ez alapján egy cseppet NAGYON elhamarkodottnak tűnik a vége. De szóljon, ha valaki tudja, hogy nincs igazam és valójában hónapok teltek el! 

Az idő meghatározása nélkül is nagyon összecsapott a vége, ki lehetett volna jobban fejteni, ugyan nagyon ütős volt, én imádtam, de igazán lehetett volna hosszabb. Ezt most nem olyan fangirlösen mondtam, tényleg összecsapott. Kb így: végső bonyodalom, kis gondolkozás, eltitkolt megoldás, tetőpont, csipetnyi megoldás és hopp vége is! Konkrétan egyet pislogsz és lemaradsz róla.



A mellékszereplők is viszonylag jól kidolgozottak, viccesek és a maguk módján mind fontosak a történetben. Mr. Bernard: az inas, aki többet tud mint gondolnád, Xemerius: akinek a második résztől a poénok 80%-át kapjuk, Leslie: a kutató és támogató legjobb barátnő és így tovább...

Kedvencem természetesen az utolsó könyv voltm, mint mindig.

Kedvenc részem a bál volt, izgalmas, vicces, csavarokkal teli egy esemény volt, mit ne mondjak!

Külön IMÁDTAM a versikéket hiába szólta le őket úgy Xemerius:

"– Hát, annyi szent, hogy ezeket nem Goethe írta – vélekedett Xemerius. – Többségük úgy hangzik, mintha néhány részeg összeült volna, hogy összehozzon valami rejtjelezett handabandát. Hé, emberek! Mi rímel a nefritrókára? Csip-csip-csóka? Neeem, vegyük inkább a libikókát, az hukk! sokkal rejtélyesebb!"

Szerettem a fejezetek közti verseket, családfákat és idézeteket is, nagyon találóak voltak, tényleg fantasztikusak egyedül az időutazási feljegyzések voltak néha kicsit unalmasak, de lényegesek a történet szempontjából.

Tetszett, hogy a kötetek elején és végén volt egy Lucy és Paul szemszög, bár igencsak Spoileresek voltak a történetre, könyvekkel hamarabb elárultak csavarkat, ha picit is szemfüles volt valaki, tudta.

Maga az alaptörténet is egy jó pont nálam, mert imádom az időutazós sztorikat, ha jól vannak kidolgozva. Ebben ugyan volt egy nagy logikai baklövés az időutazás könyvben felállított szabályait kicsit kijátszották, de azon kívűl, egyszerűen megérthető és logikus volt.

Imádtam a ruhákat, az időutazásra felkészítő órákat, a nyomozásokat, estélyeket és egyéb múlthoz köthető dolgot.

"– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát. – Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen."

A filmeket láttam, első két rész nagyon tetszett is, annak ellenére, hogy mint említettem teljesen felrúgják a könyv eseményeinek történési sorrendjét plusz pont neki, hogy egyszerűen érthető angol szinkronnal. A harmadikon nagyon kiakadtam, mert miiiii???? Mi a csuda történt?? Teljesen megváltoztatták az egészet és a VÉGÉT is!!! Azt mondhatjuk maximum rá, hogy nyomokban tartalmazza könyvet, de kábé annyira, mint ahogy egy zacskónyi natúr szárított almaszelet nyomokban mogyorót tartalmaz. Igen. Ennyire durván különbözik.

Összegezve ez egy szórakoztató, nagyon vicces és izgalmas trilógia nekem pont megfelelő mennyiségű (szóval viszonylag sok) romantikával, IMÁDTAM.

10/10


Olvasd el!