Diana Gabaldon: Őszi ​dobszó 1-2. (Outlander 4.)


"Mindenkinek szüksége van a maga történetére."

Sziasztok!

Ilyen hosszúra még nem húztam Outlander könyv értékelését, mint most. Még az őszi szünetben olvastam, akkor sok dolgom volt, nem tudtam megírni, meg össze is voltam zavarodva, ahogy arra számítok is egy Outlander könyvtől. Halasztódott, halasztódott, de most már muszáj lesz megírnom, mert bele akarom rakni a novemberi összegző bejegyzésembe.
Íme hát az értékelésem a gigászi Outlander sorozat 4. részéről, az Őszi dobszóról. Spoileres azoknak, akik nem olvasták az előző részeket.

"– Utálom a hajókat – sziszegte Jamie összeszorított fogakkal. – Ki nem állhatom a hajókat. A legmélyebb undorral tekintek a hajókra."
Fülszöveg:

Skóciában ​kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy átjáró a múltba – vagy a halálba.
Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…
Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…
Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…

„Az Őszi dobszó DIANA GABALDON LEGJOBBAN SIKERÜLT ÉS LEGVARÁZSLATOSABB MUNKÁJA”.
Affaire de Coeur

„SZENVEDÉLYES, FIGYELEMREMÉLTÓ – A TÖRTÉNELEM, A FANTÁZIA, A ROMANTIKA ÉS A merészen SIKAMLÓS TÖRTÉNETMESÉLÉS KEVERÉKE”.[I1]
Arizona Republic

„CSODÁLATOS! A SZÓRAKOZTATÓ TÖRTÉNELMI REGÉNY MŰFAJÁNAK KIEMELKEDŐ DARABJA.”
San Antonio Express News

A lélegzetelállító családtörténet folytatódik…

Történet:

Először is, ezek a fülszövegek egyre spoileresebbek! Borzalmas! Főleg, hogy én általában mielőtt eldöntöm, hogy elkezdek-e egy sorozatot, de az első rész elolvasása után mindenképp, elolvasom az összes rész fülszövegét. Tudom, tudom, egyéni szocprobléma, nyilván spoilerbe botlok, de az már igazán felháborító, ha a harmadik könyv elolvasása után olvasva is spoileres a negyedik fülszövege, méghozzá marhára! Argh!

Szóval a történetünk szinte ott folytatódik, ahol véget ért az előző. Claire és Jamie elérték a leendő USA déli-partvidékét és ott próbálnak boldogulni. Valószínűleg mindenkit szörnyen meglep, mi fog történni. Jó szokásuk szerint törvényt kerülnek (meg bajba), megtámadják őket, Jamienek manipulatív emberek tesznek különböző ajánlatokat, amikből muszáj valamelyiket elfogadni, ha túl akar élni Amerika bájos vadonjában, ahol épp csak terjeszkedik a civilizáció.

Aztán konkrétan velük sok probléma már nem is lesz, hanem átváltunk egy olyan szemszögbe, amit már többnyire előkészítettek az előző részek. Brianna és Roger. Roger kimondottan bírtam az előzőekben és Briannában is láttam potenciált. Hát, amit ezek összeszerencsétlenkedtek ebben a könyvben! Alaposan megutáltam őket. De erről majd később. Szóval ők kerülgetik egymást, élik az életüket, kutatgatnak, kavarnak, hülye döntéseket hoznak, utaznak, nyomoznak, kavarnak, mindent összezavarnak és nagy sokára végre lenyugszanak. Mondjuk, ha Clairékre ütnek, akkor még egy pár könyvön keresztül zsizsegni fognak tovább.



Ez volt a történet rövid összefoglalása, most nézzük a véleményem:

Ha valaki közölné velem, akkor annak nagyon örülnék. Mert ugyan el nem fogadnám véleményemként, de legalább ki tudnék indulni valamiből, ahelyett a kuszaság helyett, ami most fog következni.


Nagyon fura, de néha úgy érzem, nem tetszett, ami teljesen felháborító, mert imádtam! Vagy mégsem? De, igen! Szóval valószínűleg az előző részek után elfogult lettem, ha Outlanderről van szó, mert hiába emlékszem, hogy egyes részek nem tetszettek mégis lehetetlennek érzem és teljesen elfogadhatatlannak, hogy bármi is nem tetszett. Bármennyire is furcsa és irracionális, de mostantól elfogadott tény, hogy ha nem is tetszenek egyes részek én akkor is imádom az Outlandert, úgy, ahogy van. Más törvények vonatkoznak erre a könyvsorozatra, ha nem szeretem, akkor is imádom. Ennek fényében most már tényleg elkezdem.

Helyszínváltás jó, mert változatosság, de attól még nagyon fog hiányozni Skócia. Néha már én éreztem a bőrömön a szúnyogok csípést, a párás levegőt és az általános rossz közérzetet, amit az okoz, hogy nem tudsz lehűlni. Megsajnáltam őket. A hely, ahol letelepedtek nagyon tetszik és különösen szeretem, ahogy leírták, hogyan építették fel ott az életüket. Kicsit olyan Robinson Crusoe-s, amit mindig is szerettem könyvekben.

"Zárj össze két felföldi skótot egy szobába, és tíz percen belül ismerni fogják egymás családjának történetét az elmúlt kétszáz évre visszamenőleg, és fel fogják fedezni, hogy számos közös rokonuk és ismerősük van, akik még valamikor kapóra jöhetnek."
De végül is mindegy volt milyen tájat írt le épp az írónő, mindegyik egyformán élettel teli és fantasztikus volt, tényleg tehetséges leíró, ha nekem is tetszik, pedig én nem szeretem a leírásokat. Ha minden könyvben ennyire élettől zengő leíró része lennének, egykettőre megszeretném őket.

A szereplők. Szerintem Jamiet és Clairet, nem részletezem tovább, imádom őket és itt is hozták a formájukat, mint minden részben. Mondjuk Jamie... de ezt majd akkor.

"Amíg a testem és a tested él, mi egyek vagyunk. (…) És amikor a testem megszűnik létezni, a lelkem akkor is veled marad, Claire, esküszöm a mennyországba vetett hitemre, nem foglak többé elhagyni."
Sajnáltam, hogy Fergus ennyire a háttérbe szorult, nagyon tetszett az előző részben, hogy többet szerepelt. Marsali hollétéről szerintem majdnem kétszáz oldalig nem tudtam semmit, már lassan azt kezdtem el fontolgatni, hogy lehet csak én képzeltem őt oda az előző részben, de nem, ő is megvan.

Iant igazán megkedveltem ebben a részben, derék fiatal férfivá cseperedett.

"– Mi van benned, Sassenach? Kíváncsi vagyok – kérdezte könnyed társalgási hangon, szemét még mindig Myersre függesztve. – Hogy érted ezt? Felém fordul, és résnyire húzott szemmel így felelt: – Mitől van az, hogy minden férfi, akivel csak összehoz a sors, öt perccel a megismerkedésetek után már le akarja tolni a nadrágját? Fergus köpni, nyelni sem tudott, Ian arca pedig rózsaszínűre vált. Én olyan ártatlan szemekkel néztem, ahogy csak tudtam. – Nos kedvesem, ha te nem tudod, akkor senki sem tudja – feleltem. – Én, úgy tűnik, szereztem magunknak egy hajót. És te mivel foglalatoskodtál egész reggel?"
Az első kötet többnyire Jamie és Claire letelepedéséről szólt, kellemes (néha kellemetlen) volt és már épp kezdtek volna ellaposodni a dolgok, amikor jött az a … szemszögváltás és a második kötetre Brianna és Roger került a középpontba. Ó, hogy fordulnának fel mindketten, pedig én komolyan szerettem őket! Nekem nem magával a szemszögváltással van bajom, persze szívesen olvastam Clairék szemszögéből, de nyitott voltam az újra is és eddig semmi bajom nem volt a két „fiatallal”. De, mint már írtam ezek, mit össze nem kavartak! Felforgatták a könyvet több száz oldalra. Bevonzották azt a bajforrást, amit az egyik legjobban utálok, a félreértést! Egy ideig csak idegesítettek, idegesítettek aztán kezdett megint szépen kikerekedni a dolog nem lett minden happy, de körülbelül rendben ment minden. És akkor jött az az esemény, amitől majdnem falhoz vágtam a könyvet mondjuk úgy egy huzamba százszor. Ehelyett csak a kanapét püfföltem vele. Bemásolom ide a reakciómat, ugyanis annyira kiakadtam, hogy nem tudtam folytatni egy óráig az olvasást, muszáj volt kidühöngenem magam molyon, aztán a tesómnak is:

Ez nem lehet igaz!!!! Nem nem nem! Nyugszik!
Jamie!!!
Roger!!!
Brianna!!!
Nyugszik!
Mi a francot művelnek ezek!????!
Mindjárt áthajítom ezt a … könyvet a szobán!

Szedjétek össze magatok az ördögbe is!
Most komolyan megölte??!

Emberek! Kész ez rosszabb, mint az Empire of Storms vége! Vagy minimum olyan rossz! Nem tudok olvasni, mert remegek!

Nem akartam elhinni. Ilyen szerencsétlen balfácánok NEM LEHETNEK! És mégis! Egyetlenegy mondat választotta el a katasztrófát és azt, hogy jó legyen minden. EGYETLEN KICSILLAGOZOTT MONDAT! Vagy még egy kérdés, arra a válasz. Vagy icipicit részletesebb mesélés. Komikusan könnyű lett volna megoldani vagy megelőzni a helyzetet. De ezek a tökkelütöttek elbaltázták. Nagyon, nagyon, nagyon. Itt hát, alaposan összevesztem a könyvvel, de aztán miután már kezdtek megoldódni a bajok, megenyhültem. Ennek hála, még másnap befejeztem a maradék oldalakat. Ja, igen mert ez az idegrohamszerű kirohanásom hajnali fél kettő körül tetőzött. Hogy mi is történt? Szörnyen spoileres rész:

Kezdem az elejétől. Két köteten keresztül (minimum) szurkoltam, hogy jöjjön össze Brianna és Roger. Már majdnem meg is történt, erre elválnak egy időre és mire újra találkoznak ez az észlény lány lelép a múltba. Roger utána megy. Ekkor jön pár hónap szenvedés, főleg Rogernek, egy hajón dolgozva. Kikötnek. Megtalálják egymást. Összeházasodak. ... Kicsit összevesznek. Roger elmegy, hogy köveket szerezzen a hazaútra. Brianna találkozik Jamievel! :) Tök jól kijönnek egymással, de Rogernek még se híre, se hamva. A férfi a köveket a volt kapitányától Stephen Bonnettől akarja ellopni, aki mellesleg, bár ezt Roger nem tudja, pont Jamietől és Clairetől lopta őket. De nem csak köveket lopott tőlük, hanem Claire egyik jeggyűrűjét is. Még mielőtt Jamievel találkozna, ezt a gyűrűt látja meg Brianna nála, vissza is akrja szerezni. Sikerül, de Bonnett megerőszakolja. Szóval, Rogernek sikerült ellopni a köveket, úton van Briannához, aki a szüleivel él. Rájön, hogy terhes és nem tudja Bonnett vagy Roger-e az apa. Jamie meghallja, hogy egy férfi keresi a lányát a környéken, azt feltételezi, hogy biztos az, aki megbecstelenítette őt, hiszen a neve nem Roger Wakefield, hanem Mackenzie. De a Mackenzie is Roger neve. Már majdnem odaér a házhoz, de Jamie elé áll, megkérdezi ő vette-e el a lánya szüzességét, amire hát mégiscsak az igazat, igent kell mondania. Nagy verekedés tör ki aminek az a vége, hogy Rogert majdnem halálra veri és, mivel a halált túl kegyesenk gondolja számára, eladja őt az indiánoknak. Visszamegy a házba és tovább várnak Rogerre, hiszen nem is sejtik, hogy az a férfi, aki épp most az indiánok fogságában van, az ő. Na, ezen akadtam ki. Hiszen most Briannának lesz egy gyereke, ami talán Rogeré. Rogert majdnem halálra verte kedvese apja félreértésből. Mert nem tudta kinyögni, hogy ő Roger Wakefield. És most a kegyetlen idiánok fogságában van. És minderről Claire és Brianna mit sem sejt!!!

Ezután szépen lassan lenyugodtam, de nehezen tudtam megbocsátani nekik. Nagyon remélem, hogy a gyereknek Roger az apja, nem tudom elviselném-e az ellenkezőjéből származó bonyodalmakat.

Laoghaire még mindig egy utálatos perszóna, nagyon örülök, hogy Jamie kellően távol került tőle, bár a Skócia hiányt nem igazán szeretem. Ujjongtam, amikor Brianna meglátogatta Jennyéket. Alig hittem el, hogy végre valami úgy történik, ahogy szeretném!

Vannak könyvek, amiket azért szeretek, mert az történik bennük, amit akarok és vannak olyanok, amiknek a csúcsán az Outlander áll, ahol egyáltalán nem az történik, amit akarok, vagy amire számítok. Mégis imádom. De azért néha jól esik, ha kivételesen az történik, amit akarok. :D Szerintem ezzel próbált lekenyerezni a könyv, még a nagy bonyodalmak előtt.

A többi szereplőből is volt, akit szerettem, volt akit nem.

A történet is más lett. Úristen, mennyi idő telt el azóta, hogy Claire először 28 éves kisasszonyként átment a köveken! Annyit változtak, és mégsem. Ez a rész már határozottan nem az első. És én még mindig imádom, ezt a kicsit más hangulatot, történetváltást.

Összefoglalva, imádtam az egészet! Outlander fanatikus vagyok nem kérdés. *_*

Az előző résznél nem tetszett jobban, de nem is igazán akarom hasonlítgatni.

Az egész különleges, egyedülálló és magával ragadó. Meg nem mellesleg olyan fordulatos és izgalams még mindig, hogy csak kapkodom a fejem, meg igyekszek nyugodtan lélegezni, kevés sikerrel.

Alig várom a következő rész fordítását, annyira azért nem vagyok bátor, hogy ezt is elkezdjem angolul :D.

A borító is gyönyörű. <3

Csak, hogy átjöjjön a lényeg: IMÁDOM, imádom, imádom, kiakadok rajta, de imádom és OLVASD EL!!!
"– Halott voltam Sassenach, és mégis mindvégig szerettelek."

10/10*
Olvasd el! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

Karel Capek: Krakatit

Sziasztok! Ezer éve nem írtam a blogra, de ma végre ráérek és sikeresen rá is szántam magam, úgyhogy hoztam nektek egy kritikát Karel Ca...

Címkék

értékelés könyv romantikus kedvenc fantasy KMK ifjúsági kritika sorozat vörös pöttyös booktag Blogprojekt Sarah J. Maas film a hónapban olvasott könyveim kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem VII.Könyvmoly Párbaj Üvegtrón Joss Stirling kihívás komoly Árnyvadászok Harry Potter LOL On Sai lista tündérek ACOTAR Leiner Laura karácsony manó könyvek Book A Sloth Box J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Outlander Rubin Pöttyös Summer Forever Projekt havi összegző időutazás móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Delta Vision Dream válogatás Gabo kiadó Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi scifi thriller trilógia zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Gaura Ágnes Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Kaméleon könyvek Kerstin Gier Könyvfesztivál Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia karel capek vámpírok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Borbíró Borbála Cartaphilius Colleen Hoover Egy ikerpár titkos naplója Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Leigh Bardugo Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton angol nyelven az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok harc a szalamandrákkal horror izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet könyvesdoboz milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene