Sziasztok!
Ez rövidre fogott bejegyzés lesz, már ami a körítést illeti, mert az évzáró posztot írom.
Ebben a hónapban 11 könyvet olvastam ki, ami nem sok, mert szünet is volt, de most igyekeztem nem minden percem olvasással tölteni és bőven volt tennivalóm.
Ez rövidre fogott bejegyzés lesz, már ami a körítést illeti, mert az évzáró posztot írom.
Ebben a hónapban 11 könyvet olvastam ki, ami nem sok, mert szünet is volt, de most igyekeztem nem minden percem olvasással tölteni és bőven volt tennivalóm.
★★★★és fél
Nagyon tetszett. A képregény nem igazán az én műfajom, de egynek nagyon jó volt.
Vicces, könnyed és kikapcsol. A rajzok aranyosak és ötletesek. A többi részét nem tervezem beszerezni, de ha a könyvtár megszerzi én biztos rávetem magam.
★★★★★
*_* *_* Imádtam! Igazán nagyon elfogult vagyok tudom, de e tekintetben nincs mit tenni.
Tényleg kicsit szomorkásabb volt, de azt is imádtam.
Az, hogy az apák nagyobb szerepet kaptak, is nagyon tetszett. Babák <333
Nem tudom, hogyan viselném, ha nem adnák ki a többi részt, nagyon remélem, hogy nem hagyják abba a fordítást és kiadást.
Ez az Én könyvsorozatom. Nekem lett írva. Mindenestül imádom.
Még mindig vannak benne furcsaságok, de ezek tényleg nem érdekelnek.
A borító is csodás, mint az összes.
Egy ideig azt hittem csak én rajongok érte ilyen mániákusan, de aztán megláttam @Leobelo-t. :D Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. :)))
A következő rész nagyon érdekel, remélem azt is hamar kiadják.
★★★★
Még áprilisban kaptam a Rubin Pöttyös Szeretetcsomagban ajándékként, azóta nem jutottam el az olvasásáig, pedig sokan ajánlották. Most, a facebook-os Vörös Pöttyös csoportban az író könyvei voltak a heti téma és az idézetek nagyon meghozták hozzá a kedvem. Így elkezdtem és jó hamar be is fejeztem.
Tetszett. Komoly témákról szól, jó a stílusa és a szereplők is szerethetők.
De voltak vele kisebb-nagyobb problémáim.
Ad. 1.: Nekem ez túúúl Rubin Pöttyös volt. Ez tényleg csak egy egyéni szocprobléma, hiszen figyelmeztet a könyv a korhatárra, de hát ki nézi azokat? Én biztos nem! :D
Ad.2.: Adódhat az első pontból, hogy zavart benne Olivér stílusa.
Ad. 3.: Túl komoly nekem.
Most ezt így végiggondolva a könyvvel semmi baj nem volt, csak nekem kellett volna jobban figyelnem az ajánlott életkorra. :D Csak olyan nehéz kiszámítani, mert vannak RP-s könyvek, ahol zavar és van ahol nem.
A történet maga nem nagy cucc, átlagos, aranyos történet komoly problémákkal.
Könnyen olvasható, helyenként vicces, szóval tényleg tetszett. Szerintem megpróbálkozok az író többi könyvével is. :)
★★★★★
… hogyan? Hogyan írhat valaki ilyen zseniálisan? A stílus, a történetvezetés, a szereplők, a fordulatok. Nincsen jobb szó rá, mint hogy ZSENIÁLIS. Annyira, hogy a könyvet is le kell tenni néha, hogy teljesen felfoghasd *_* ♥♥♥
Calderont imádom, meg az összes többi szereplőt is, kivéve Adlert, ő sokban emlékeztet egy bizonyos szadista perverz rohadékra Jack Randall-ra.
On Sainak sikerült elérnie, hogy imádjak egy könyvet, amiben a főszereplő nemrég elvesztette a feleségét, depressziós és öngyilkos akar lenni. Imádtam Calderont, ahogy a Játékot űzte, a szarkasztikus, morbid humorát.
Tainát is imádom.
Imádtam, a szereplők mellett a világot, többek között a Japán kultúra leírását, gyönyörű volt. A történet olyan izgalmas volt, hogy szinte a körmömet rágtam (de nekem nem szokásom, csak a kezem mozgattam folyamatosan).
És a humorral még nem is beszéltem, ami körbefogja az egész könyvet és hangosan nevettem folyamatosan tőle. :DD
Már a felénél biztos voltam benne, hogy bármi is történik a továbbiakban, az már nem változtat azon, hogy ez a kedvenc lett. De hát erre számítottam is, On Sai-ban nem csalódtam soha, és nem is fogok, örökre helyet biztosított magának a kedvenc íróim/írónőim között.
A romantikus szál is nagyszerű, ahogy a vége is. Kellően boldog, de nem zárja le a történetet várom a következő részt.
A borító is fantasztikus.
A második részt vagy most azonnal elkezdem, vagy egy kicsit visszafogom magam és tartalékolom.
Komolyan elgondolkodtam, hogy a Siker tintáját megveszem pedig semmilyen, tényleg semmilyen írói ambícióim nincsenek, csak elolvasnám, mert ha On Sai írta, akkor biztos fantasztikus.
★★★★★
IMÁDTAM!! Kicsit féltem tőle, mint sokan mások, mert mégis egy új sorozat, új szereplők és a beharangozás szerint is másmilyen ez a könyv, az előzőektől.
Na, ezt alá tudom támasztani. Különbözött az eddigiektől mégis megmaradt szerencsére az írónő stílusa, amit annyira imádok.
Értékelésem: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/12/leiner-laura-eg-veled-iskolak-versenye-1.html
★★★★
Nagyon tetszett!
A kapcsolatuk aranyos és imádtam! A szereplők szimpatikusak.
Klisésnek klisés, de nem zavart nem is számítottam másra, igazából rosszabbra számítottam, de kellemesen csalódtam. Az, hogy Skóciában játszódott kicsit előhozta belőlem az Outlander rajongót (Fort William, Inverness).
A felénél voltam olyan hülye, hogy elolvastam az utolsó mondatot. Nem tetszett. Jobban visszaolvastam még kevésbé tetszett. Majdnem el is vette a kedvem az olvasástól, de folytattam. Olvastam molyon pár értékelést azok biztatóak voltak. Itt már kezdtem összezavarodni. Kiderült, hogy lesz folytatása, ez nem tetszett, de legalább van remény, gondoltam. Aztán végre-valahára kitisztult a kép, aminek olvastam a végét az a következő könyvből volt részlet, ami ráadásul fiú szemszög ergo a múlt. Na ettől jól megnyugodtam és ki is olvastam a könyvet. Szórakoztató volt, meg tényleg tetszett. Nem volt valami különleges, mégis eltöprengtem a 4,5 csillagon is. De mégse adom meg. Azért tényleg jó volt :).
★★★★és fél
Nagyon tetszett! Mégis szörnyen lassan haladtam vele 12 napig olvastam. 12! Pedig az Őszi dobszót is sikerült kiolvasnom 5 nap alatt pedig az több, mint kétszer ennyi oldal! Na, mindegy már túltettem magam rajta.
A könyvet még a Könyvfesztiválon szereztem be, amikor megint sikertelenül próbáltam ellenállni a marketingjüknek. Kellet még egy könyv, hogy teljes legyen az akció, ezért ajánlották ezt, meg azért mert ugyan nem dedikált ott volt az író és titokban dedikálta nekem (hihihi :D). Ami legelőször megfogott az a kinézete. Gyönyörű! A színek, a motívumok, imádom! A Delta Vision-ös könyveket kinézetileg egyébként is szeretem, mert ilyen alacsonyak, keskenyek és cukik. Jól elférnek a táskámba. Olvasni már kicsit rosszabb őket, de kibírom.
Térjünk át a történetre. Sokáig tartott, hogy belerázódjak, igazából csak az utolsó 200 oldalra sikerült. De tényleg tetszett, a szereplők szerethetőek, a cselekmény izgalmas és tele van fordulatokkal. Nem volt olyan humoros, mint gondoltam… nem, ez így nem igaz. Az egészet átlengte egy különleges fajtájú humor, amivel eddig még nem találkoztam. Ez, most már érzem az író sajátossága lehet. Nem volt könnyű hozzászokni, de amikor sikerült fantasztikus volt.
A világ érdekes volt, nem zavart, hogy disztópia.
A végét imádtam, különösen, hogy nem lett összecsapva.
Kedvenc szereplőim Naga és Aisha, de a többieket is szerettem.
Kedvenc nem lett a könyv, de nagyon tetszett. Hozzá kellett szoknom, de megérte és így legalább az író következő könyvét könnyebben fogom olvasni.
Ajánlom.
★★és fél
Gonosz leszek, de ez ennél többet nem ér, vagy még ennyit se.
Most már biztos: én nem bírom ezt az „egy nap alatt egymásba szeretünk”. Nem azt mondom, hogy ne jöjjenek össze, vagy nem szurkoltam nekik. Mert igenis romantikus alkat vagyok. Én magát az alapot nem szeretem.
Klisés volt és úgy éreztem száz ilyet láttam, olvastam már.
Untam, számoltam a lapokat visszafele.
A stílus nem tetszett.
A borító nem igazán illik a történethez, de szép.
Jó, azért voltak benne dolgok, amik tetszettek. Cuki, romantikus történet volt.
Nem igazán ajánlom, de lehet velem van a baj, hogy nem tetszett. Így még mindig nem olvastam igazán jó karácsonyi könyvet. Hogy lehet ez?
★★★★★
IMÁDTAM!!
Parker egy nagyszerű főszereplő a rengeteg hibájával együtt. Szarkasztikus, őszinte, kitartó, erős. Sokszor önközpontú, de ezen nem kell meglepődni, nehéz úgy másokra figyelni, hogy nem látod őket. Igaza volt már nem is tudom kinek elég végletes személyiség. Vagy utál valakit, vagy teljes szívéből szeret. Én szerettem őt, remek karakter.
★★és fél
Sajnálom, de nem. Tiszta a lelkiismeretem szerintem minden esélyt megadtam neki, hogy megszerettesse magát velem, de nem sikerült neki.
Nagyon sok helyen láttam, hogy szeretik, meg milyen jó ezért amikor egy osztálytársam elkezdte árulni a sorozatot (azt az eddig kemény két részt), akkor lecsaptam rá. Mielőtt megnéztem volna, hogy miről szól… Ez hiba volt, hiszen a fő témáit nem szeretem
1.disztópia
2.zombis
Ezek közül a zombis dolog a nagyobb baj, mert egy jó disztópiát még szeretek, na de egy zombis könyvet… áh nem valószínű. De létezhetnek kivételek, ennek is kell esélyt adni ezért neki is álltam egy estén, hogy elolvasom. Hajnali kettőkor be is fejeztem, de nem tetszett. Akkor miért olvastam mégis hajnalig? Mert tudtam, hogyha másnap kéne befejeznem akkor nem tenném, egyszerűen félbehagynám. Így amíg még vitt előre a könyv gyorsan befejeztem.
És tényleg nem volt olyan rossz! Kicsit nehezen indult, de aztán a romantikus vonal alakulásával egyre jobban tetszett. Aztán megint nem. Szereplőket nem kedveltem, a történetet mintha már olvastam volna (nem olvastam és azt se tudnám megmondani mire hasonlít, csak simán egy tipikus zombis YA disztópia, ahogy én ezt elképzelem) és rengeteg szenvedés van benne. Nem éppen egy könnyed éjjeli olvasmány egy zombis történet utálónak.
Ez van. Nem volt nagyon rossz, nem utáltam, de nem is tetszett. A következő részt nem kezdem már el hiába van meg.
★★★és fél
Nem mondom, hogy csalódtam, de jobbra számítottam. Úgy vettem le a polcról, hogy na most olvasok valami vicces és romantikus könyvet, amit biztos imádni fogok. Hiszen a Luxen sorozat a kedvencem lett! Csak egy dologról feledkeztem meg. Hogy az Obszidiánt nem imádtam. Tetszett, tetszett, de nem imádtam. Hát ezt se. Első részeket nem szoktam most mégis arra számítottam, de persze ez se más mint a többi.
És akkor el is érkeztünk az egyik problémámhoz, nevezetesen, hogy ez se más mint a többi. Lehet túlzás ha ezt mondom, de semmi különleges vagy egyedi nem volt ebben a könyvben! Mindenkit közepesen bírtam. Még Rothot se imádom!
Voltak benne fura, kusza dolgok, logikátlanságok, de ezt elnézem. A fő baj tényleg az volt, hogy semmi különlegest nem láttam benne.
A kedvenceim talán még a tetkók voltak. Na, ez egy jó ötlet és cukik voltak, kár hogy erre nem lehet könyvet építeni. :D
Összefoglalva tetszett, de semmi más.
Most csak ennyi, igyekszem az évzáró poszttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése