Amie Kaufman, Jay Kristoff: Illuminae (The Illuminae Files 1.)

"Some written materials were censored by the UTA and had to be reconstructed by our commtechs, though profanity remains censored as per your instruction. Sure, the story kicks off with the deaths of thousand of people, but god forbid there be cussing in it, right?"
Ma egy különleges YA sci-firől hoztam értékelést.
Cselekményleírást tartalmaz. Spoilereket elrejtettem, aki nem olvasta NE LESSE MEG ŐKET! A legjobb, ha el se olvassa ezt, aki még nem olvasta a könyvet, nem árulok el semmi fontosat, de úgy az igazi nekikezdeni, ha nem tudsz semmit.

"I am frequently underestimated. I think it's because I'm short."

Fülszöveg:
This ​morning, Kady thought breaking up with Ezra was the hardest thing she’d have to do.

This afternoon, her planet was invaded.
The year is 2575, and two rival megacorporations are at war over a planet that’s little more than an ice-covered speck at the edge of the universe. Too bad nobody thought to warn the people living on it. With enemy fire raining down on them, Kady and Ezra—who are barely even talking to each other—are forced to fight their way onto an evacuating fleet, with an enemy warship in hot pursuit.
But their problems are just getting started. A deadly plague has broken out and is mutating, with terrifying results; the fleet's AI, which should be protecting them, may actually be their enemy; and nobody in charge will say what’s really going on. As Kady hacks into a tangled web of data to find the truth, it's clear only one person can help her bring it all to light: the ex-boyfriend she swore she'd never speak to again.
Told through a fascinating dossier of hacked documents—including emails, schematics, military files, IMs, medical reports, interviews, and more—Illuminae is the first book in a heart-stopping, high-octane trilogy about lives interrupted, the price of truth, and the courage of everyday heroes.
Véleményem:

"Am I not merciful?"

Oh. My. God. Ez. A. Könyv.
Ami elsőnek megfogott az a borító volt. Aztán a formátum, amiben az egész íródott. Napló, e-mail-ek, kikiáltványok, jelentések, tervrajzok, ábrák.... Egy ideig azt hittem meg tudom várni, míg lefordítják magyarra, de hamar elfogyott a türelmem, megrendeltem angolul. Nyár óta vár a polcomon. Most levettem és elolvastam. Megint csak ismételni tudom magam: Ez a könyv! Jézusom! Még egy párszor leírom ezt az értékelés során az biztos.

Azt se tudom hol kezdjem. Akkor legyen az eleje.
Borító, gyönyörű narancssárga nem éppen a kedvenc színem, de itt fantasztikusan néz ki, csillagok, figyelemfelkeltő felirat, profi munka. Kinyit. Első oldalon egy levél, amit nem értesz teljesen meg a legvégéig. Aztán egy nagyobb lélegzetvételű(a könyv "fejezeteihez" viszonyítva) interjú. In Media Res. Az én figyelmem azonnal felkeltette. Kady pont aznap szakított a barátjával, Ezrával, amikor a BeiTech megtámadta a bolygójukat.

"And then I said, „I'm bleeding,” and she said, „Shut up, I'm not talking to you,” so I just kinda concentrated on not dying."

Innen indul a történet. Ez nem annyira lényeges, de szerintem zseniális húzás és büszke vagyok magamra, hogy gondoltam erre: van benne egy hooooszú lista az áldozatokról. Miután megkerestem van-e valaki a főszereplőink családnevével, egy sugallatra hallgatva megnéztem a szerzőket is. És ott voltak! Beleírták magukat áldozatként a könyvükbe! Mennyire menő ez már?! És ki vesz észre ilyet közel 2000 név között?! :DD

Bele kellett szoknom. Nem mondom, hogy könnyen ment. Sci-fit még nem olvastam angolul. Magyarul se éppen egyszerű a sok technikai dolog miatt, na azt szorozzátok meg hárommal és kb. megkapjátok mennyire volt nehéz angolul nekem. Aztán a formátumot is meg kellett szoknom. Bármennyire is remek és egyedi ötlet, nehezebb az elején olvasni, mintha normálisan lenne megírva. Gyorsan váltogatunk helyszínt, mindig más szereplők szemszögéből látjuk, folyamatosan figyelni kell minden. egyes. részletre. Persze ez lehetetlen. Azért megpróbáltam, sokszor visszalapozgattam, ez lassította az olvasást.

Aztán beleszoktam. A hivatalos dokumentumokat, jelentéseket felváltották a személyesebb hangvételű beszélgetések.

"You deserve every star in the galaxy laid out at your feet and a thousand diamonds in your hair. You deserve someone who'll run with you as far and as fast as you want to. Holding your hand, not holding you back. You deserve more than I could ever give you, Kady.
But I'll give you everything I can if you still want me to."

És elkezdtek hullani az emberek. És csak hullottak és hullottak és hullottak. Egyes helyeken már meg voltam róla győződve, hogy ezt a könyvet nem, hogy egy teremtett lélek, de egy kicsi atom se fogja túlélni. :D A végét természetesen nem osztom meg veletek. :DD

Akkor nézzük a jegyzeteim időrendben(többnyire lefordítva az angol részeket) :
Eddig a kedvenc szereplőim az Illuminae csapat vagy mittoménmi tagjai :D (Jéééézusom ez utólag nagyon jóóó. Megérezhettem valamit.)
Első könnyeket McNulty kapta és az a stílus, ahogy McCall írt róla a jelentése vége felé, ohmygosh.

"It's not the bullets that kill you. It's moments like these. One piece at a time."

Ohmygosgohmygoshohmygosh Senki nem fogja túlélni ezt a könyvet!

"What you do when stuff like this happens is you LIVE, you survive it, that's how you honour the ones you lost."

Hogy teheti azt ez a könyv? De tényleg. A maga hivatalos, gépies és hát... érzéketlen stílusában is annyi érzelem van, hogy több száz oldalt végigsírtam, míg kiolvastam. Zseniális.
“This is where things start to get… complicated.” Micsodaaa? Mi a franc volt ez előtt? Nem egyszerű az biztos! Ohmygoshohmygosh
Nonononono nooooo!!! Ez nem lehet igaz. IT CAN NOT BE F***G TRUE! Nem és nem és nem! Na és kb itt kezdődött a könyv végéig tartó sírásmaratonom. Kedves kis könyv ez, mondom én! Sejtettem egyébként, hogy csak kamu, de a könyv aztán meggyőzött róla, hogy igaz. Milyen jól tette. Megszenvedtem érte, de így jobb érzés volt a vége.
Egy órája időről-időre sírva fakadok. Gosh, ez a könyv fááááj.
Befejeztem.
OMG OMG OMG! EZ A KÖNYV! Intenzív volt. Rohadt intenzív! Holly sh*t! Goooosh!
Megfájdult a fejem a sok sírástól.

"I hate the crying the most. It just creeps up on you out of nowhere. You're in the middle of doing something and suddenly you realize your goddamn eyes are wet again and you don't know how it happened."

ZSE-NI-Á-LIS! BRILLIÁNS! A legzseniálisabb könyv, amit olvastam eddig 2019-ben nem a legjobb, de a legzseniálisabb. Nem maga a történet, azt már láttam, határozottan nem a zombiszerű izék, azokat utálom, hanem az érzések és az írásmód! Ez a könyv játszott az érzéseimmel. Durván. És mindezt olyan sunyi kis módon tette, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ezt az egész könyvet nem tudod addig elképzelni jól, amíg el nem olvasod. Szerintem megfelelő, ha emiatt az űrhöz hasonlítom. Láthatsz róla képeket, olvashatsz róla, de nem fogsz tudni valós képet alkotni róla, amíg nem láttad a saját szemeddel, nem olvastad el és még akkor is nagyon nehéz lesz. Szépen összefogalalva egy idézettel ilyen volt a könyv: 

"Kady Grant: All kittens and rainbows. Apart from the screaming and exploisons."

Kadyt imádom, Ezrát imádom, AIDENt imádom először nyilván utáltam, de az egyik legérdekesebb része volt a könyvnek és komolyan imádtam a vége fényében. Minden szereplő valamilyen hatással volt rám.A stílus csodálatos. Tényleg az.

A kifeketézett káromkodásokat mindig igyekeztem a legmegfelelőbbnek tűnővel helyettesíteni :D Volt, hogy nem ment. A szleng nagyon komoly volt :D chum, alrite, howzit stb...

"“Go **** yourself.”“We have already established I am incapable of sexual congress. How exactly—““**** you.”“…You are angry with me.”“Oh, bravo, Sherlock. You want a ****ing lollipop?”"

Újra és újra meglepett. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan keveset tudtam róla, sokkal kisebbet ütött volna, ha tudtam volna a kimenetelt, vagy akár csak egy-egy dolgot is.

Ez a könyv egyszerűen... más. Meglepett újra és újra. Nem azonnal volt zseniális, hanem szépen lassan építette fel magát, rétegről rétegre, aztán átment rajtam mint egy úthenger. Játszik veled, elgondolkodtat, akkor és olyan módszerrel üt, amire nem számítasz. Nagyon komoly témákkal foglalkozik.

"If it is the definition of insanity to repeat the same process and expect a different outcome, most of humanity must be insane."

Teljes mértékben ajánlom mindenkinek! Ne várjatok tőle semmit, ne tudjatok róla semmit mielőtt még elolvasnátok(úgy érzem már így is túl sokat mondtam, az én hibám :( )! Nekem kedvenc lett, de már kb. a felénél annak állíthattam volna. TBH a vége annyira reménytelen és szomorú és tragikus volt, hogy tartottam tőle, hogy le kell vonnom csillagot, mert ez túl szörnyű, erre jött az utolsó pár oldal és felkerült az i-re a pont ez a könyv pedig azzal a lendülettel a kedvenc listámon landolt. :D Javíthatatlan vagyok, tudom

Alig várom, hogy olvashassam tovább a trilógiát. *_* Újraolvasós az biztos.

"I am just too funny, but there’s nobody here to appreciate my jokes."

10/10***
Olvasd el!

Képek pinterestről.

Leigh Bardugo: Six ​of Crows (Six of Crows 1.) (Grishaverse)

“No mourners.”
“No funerals.” 

('Nincsenek gyászolók.' 'Nincsenek temetések.')

Spoilerek ki vannak feketézve. Angolul olvastam, a magyar fordítás még nem készült el. Az idézeteket angolul írtam ki, de lefordítom magyarra, ahogy tudom. 

Fülszöveg:

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

"Six people, but a thousand ways this insane plan could go wrong."(Hat ember, de ez az őrült terv ezer féle képpen tud elromlani.)

Vélemény:

A Grisha trilógiával voltak komoly bajaim, mint az idegesítő főszereplő szerelmespár, unalmas részek, kiszámíthatóság és fura történések. Ezt a könyvet mégis megvettem, mert rengetegen dicsérték és mindenki hangsúlyozta, hogy jobb, mint a trilógia. Ó, de még mennyivel! Imádtam!

Először is a borító gyönyörű, nekem puhakötéses, szóval nem színesek a lapszélek, de így is szeretem. <3

Az alapötlet, amit a fülszöveg jól leír már kapásból szuper történetnek tűnt. 6 bűnöző, egy lehetetlen küldetés.

Elkezdtem tehát olvasni. Borzalmasan lassan haladtam vele, de ez teljes mértékben az én hibám volt. Két percenként szótáraznom kellett, mert ha nem tettem annyira feltorlódtak az ismeretlen szavak, hogy érthetetlen lett a szöveg nagy része. Így hát, mint a jó kisdiák szótáraztam (telefonnal, azért mazochista nem vagyok! :D) folyamatosan és reménykedtem, hogy lassan belelendülök. Örülök, hogy nem az elsők között olvastam ezt angol könyvként, mert ha így lett volna, lehet simán abbahagyom. De az angol könyvek titka, hogy az eleje mindig ijesztően nehéz, de nem szabad feladni, mert később jobb lesz. És végre valahára így is lett, egyre kevesebbet kellett szótáraznom, gyorsabban haladtam, jobban élveztem a könyvet.

A Grisa trilógiával a legnagyobb bajom az volt, hogy Alina szemszögéből néztük illetve, hogy kevés szereplőt tudtam megkedvelni. Itt távolról sem ez volt a helyzet. Mondhatjuk, hogy 5 szemszögből(igen egyikőjüknek nincs szemszöge) láttuk a történetet (+2 egy az elején egy a végén) és én mindannyiukat megszerettem, valakit jobban, valakit kevésbé. Nézzük őket.

"“Who'd deny a poor cripple his cane?” “If the cripple is you, then any man with sense.”" 

('Ki tagadná meg egy szegény bénától a botját?' 'Ha az a béna te vagy, akkor bárki akinek van sütnivalója.')

A kedvenc férfi főszereplőm egyértelműen Kaz. Kaz egy bűnöző zseni. Imádom a zseniket, őt is. Kaz személyiségét erősen megváltoztatta a múltja, ami hatással van a jelenére. Dirtyhands(a beceneve) kegyetlen és számító. Tervez, lő és célba talál. Mindig. Ketterdam szerte félnek tőle. Ó, szegény szegény kisfiú. Épp hogy csak sínen voltak, az apjuk halála után a bátyjával, mire rútul átverték őket, elszegényedtek, elkapták a himlőt. Kaz egy napot töltött hullák között majd a testvére holttestébe kapaszkodva úszott vissza a városba. Fúúúúj. Őszintén, ki csodálkozik, hogy szegény olyan lett, amilyen? Borzalmas gyorsasággal kellett felnőnie egy kegyetlen világban. Nem akart ő lenni az áldozat, meg akarta bosszulni a testvérét, így mindent megtett, hogy ezt elérje. Szörnnyé vált, hogy megmeneküljön a szörnyek elől, hogy jobb legyen náluk. Nagyon erős háttérsztorija van.

"Brick by brick, I will destroy you."(Tégláról téglára foglak elpusztítani.) 

Imádtam a humorát, az eszét, ahogy gondolkodott, az erősségeit és a gyengeségeit. Kaznek a kesztyűi a gyenge pontjai. Az után a szörnyű nap után a hullákkal, nem állhatja az emberi érintést, ezért jár teljesen beöltözve, kesztyűben. Fantasztikus volt látni, ahogy egyre több érzelmet megenged magának Inej felé. Nem tudom a vége ezt mennyire változtatja meg, hiszen azt mondja engedte a régi énjének, hogy előjöjjön, de ezt nem engedheti meg magának ezért visszacsúszik a Brekker-Dirtyhands énjébe. 

"“Scheming face,” Inej murmured. Jesper nodded. “Definitely.”"('Cselszövő arc' mormolta Inej. Jesper bólintott 'Határozottan.')

Manipulál és kívülről olyan mintha tévedhetetlen és sérthetetlen lenne. Mindig van újabb trükkje, meglepetése, félelmetesen bízik saját magában, az ösztöneiben, az eszében. Lenyűgöző nézni őt, ahogy a halál szélén táncol folyamatosan. Imádom őt, nincs mese.

"He needed to know she believed in him."('Tudnia kellett, hogy a lány hisz benne.')

Inej a kedvenc női főszereplőm. Eszméletlen a csaj. Csak megy és megy és megy, mindegy milyen magas fal állja az útját, ő felmászik a tetejére anélkül, hogy bárki is észrevenné őt. Badass és jószívű egyszerre. Kazzel nagyszerű csapatot alkotnak, szüksége van rá a fiúnak. Tetszett, hogy a végén nem adta fel újdonsült álmát két szép szóért Kaztól. És ezt úgy mondom, hogy nagyon-nagyon drukkolok nekik, hogy összejöjjenek, de Kaznek tényleg meg kell nyílnia ehhez legalább Inej előtt. A lány nem érheti be kevesebbel. 

"One minute he made her blush and the next he made her want to commit murder."(Egyik pillanatban elpirult miatta a következőben meg akarta ölni.)

Inejt és Kazt tehát nagyon hamar megkedveltem Ninával együtt. Nina egy grisa. Vele létre is jött egy kis kapcsolat eközött és az előző trilógia között. Nina nehéz helyzetben van a szíve két felé húzza (nem szerelmi háromszög). Követ el hibákat, de folyamatosan azon van, hogy ezeket helyrehozza. Nagyon erős, nem engedi, hogy mások a földre lökjék őt, határozott. Ami a szívén az a száján és ezt nagyon értékelem a karaktereknél. Inejzsel pedig imádtam a barátnős jeleneteiket. Nagyon remélem, hogy átvészeli a végén történtek ellenére. Én hiszem, hogy erősebb, mint a jurda parem. Érdekes kapcsolata van Matthiasszal a következő főszereplőnkkel.

"“We are all someone's monster.”" ('Mindannyian valaki szörnyetegei vagyunk.')

Matthias drüskelle, vagyis boszorkányvadász, magyarul a grisákat keresi és "bíróság elé állítja" a csapatával. Minden grisát, akit csak sikerül elfogniuk, mindegy, hogy nem követett el semmit. Minden grisa születésétől fogva bűnös, így tartják a fjerdaiak. Matthias összeakadt tehát Ninával a múltban, történtek köztük dolguk, amik oda vezettek, hogy a könyv során amikor először találkoznak Matthias meg akarja fojtani Ninát.

"„It's not natural for women to fight.” „It's not natural for someone to be as stupid as he is tall, and yet there you stand. (…)”"('Nem természetes a nőknek harcolniuk.' 'Nem természetes, hogy valaki olyan hülye legyen, mint amilyen magas, és mégis ott állsz.')

A kapcsolatuk sokkal összetettebb ennél. Mindketten a másikat tartják szörnynek. Sőt nem is a másikat, hanem a népük a másik népét tartja szörnynek. Érdekes egy felállás, elgondolkodtam rajta. Matthiasnak komoly döntéseket kell hoznia, megkérdőjelezni mindent, amit eddig tanult. Az elején őszintén nem bírtam, de aztán észhez tért, megváltozott és őt is megszerettem. Szurkolok neki és Ninának.

"“The life you live, the hate you feel – it’s poison. I can drink it no longer.”" ('Az élet, amit élsz, a gyűlölet, amit érzel – méreg. Nem tudom tovább inni.')

Akit nem tudtam annyira megszeretni, mint a többieket az Jesper. Félreértés ne essék szeretem őt, a humora fantasztikus, az alakuló kapcsolata is érdekes Wylannel, de túl keveset tudunk meg róla. Amit megtudunk az se mindig járul hozzá ahhoz, hogy szeressem. A szerencsejáték szenvedélyét egyszerűen nem tudom átérezni. Eljön otthonról egyetemre, majd betéved egy szórakozóhelyre és rákap a szerencsejátékra, kimarad, eljátssza az összes pénzét, hiteleket halmoz, hazudik az apjának. Ő nagyon bele lett rakva a vicces sidekick szerepkörbe.

"Jesper always felt better when people were shooting at him. It wasn't that he liked the idea of dying (in fact, that potential outcome was a definite drawback), but if he was worrying about staying alive, he couldn't be thinking about anything else."(Jesper mindig jobban érezte magát, amikor lőttek rá. Nem mintha szerette volna a halál lehetőségét(valójában ez a lehetséges fejlemény egy határozott hátrány volt), de ha azon aggódot, hogy maradjon életben, akkor nem tudott semmi másra gondolni.)

Wylannek nem volt szemszöge, de őt is megszerettem. A végén meglepődtem az apa kegyetlenségén és a gyerekkorán. A szóváltásait Jesperrel bírtam. :D

"“I don’t want to kill people, not really.” “That’s a solid policy until people want to kill you. And in our line of work that happens a lot.”"('Nem akarok embereket ölni, nem igazán.' 'Ez egy szilárd irányelv addig, amíg nem akar valaki téged megölni. És a mi munkakörünkben az sokat előfordul.')

Mind a hatan küzdenek. A világ újra és újra a földre taszítja őket, ők pedig újra és újra felállnak. Mindannyian más módszert találtak ki, hogy túléljék a mát, aztán a következő napot és az azutánit. Napról napra élnek. 

Nekem is meg kell említenem, hogy tényleg jobb lett volna, ha pár évvel idősebbek. Nem változtatott volna semmit, akkor is fantasztikusak lettek volna, de talán egy kicsit könnyebb lett volna elképzelni azt a szintet, amin ők állnak. Egyébként engem annyira nem zavart, ez egy YA könyv. 

Imádom, hogy így összekovácsolódtak egy csapatba, mindig is szerettem az ilyeneket.

"The water hears and understands. The ice does not forgive."(A víz hallgat és ért. A jég meg nem bocsát.)

A történet egy kicsit lassan indul. Ezt így elsőre a hiányos angoltudásomnak tudom be(28 szót írtam ki, annál is többet szótáraztam és ebből 25 a könyv elején), meglátjuk újraolvasás után mit fogok gondolni róla. De amikor beindul végre, akkor le sem tudod tenni. Folyamatosan pörögnek az események közben pedig folyamatosan kapunk visszaemlékezéseket a szereplők múltjából. Kazé rendesen lesokkolt. A többieké is durva.

A világ már a grisa trilógiában is tetszett. A grisák erejének a leírása új és tetszetős. A helyszínek ebben viszont sokkal jobbak voltak. Ketterdam a maga veszélyes, bűnözőkkel teli sötétségével. Az Ice Court a szörnyűségekkel, a csodákkal és a védelmi rendszerrel. Imádtam.

Nem tudtam számítsak-e függővégre, reméltem, hogy nem az lesz. Az lett. Kell a következő rész!!

"What bound them together? Greed? Desperation? Was it just the knowlegde that if one or all of them disappeared tonight, no one would come looking?" (Mi kötötte össze őket? Mohóság? Kétségbeesés? Vagy csak a tény, hogy ha valamelyikük, vagy mindannyian eltűnnének ma éjjel, akkor senki nem keresné őket?)

Összegezve a karakterek vitték a pálmát Kaz, Inej, Nina, Matthias, Jesper, Wylan. Imádom illetve szeretem őket. A szerelmi szálak nem bontakoznak ki igazán, de nem bántam, mert amikor kicsit rájuk kerül a hangsúly akkor egyedi és nagyon cuki. Komolyan, ilyen kifejezését a szeretetnek/szerelemnek még nem láttam, pedig olvastam már egyet, s mást. Alig várom, hogy többet is megtudhassak róluk. 

"He needed to tell her…what? That she was lovely and brave and better than anything he deserved. That he was twisted, crooked, wrong, but not so broken that he couldn't pull himself together into some semblance of a man for her. That without meaning to, he'd begun to lean on her, to look for her, to need her near. He needed to thank her for his new hat."(Na, itt teljesen elolvadtam. Nem fordítom le kicsit spoileres, aki nem tud angolul majd meglátja a magyarban. :D)

A tolvajos, tervezős, betörős sztori teljesen lenyűgözött, egy élmény volt nézni őket, ahogy újabb és újabb helyzeteket/problémákat oldanak meg. Kicsit a Szemfényvesztőkre emlékeztetett és mivel az az egyik kedvenc filmem ez határozottan bók a részemről. Kicsit sötétebb volt, de sok egyezést és hasonlóságot találtam. 

"„One day you'll run out of tricks, demjin.” „You'd better hope it's not today.”"('Egy nap kifogysz a trükkjeidből démon.' 'Reméld, hogy ez a nap nem ma van.')

Egyedi, szórakoztató, izgalmas, letehetetlen, humoros, fordulatos, ZSENIÁLIS! 

A következő részt akarom olvasni!

A fél csillag levonás az elejéért van meg egyéb apróságokért. Újraolvasás után ez majd még változhat, de elsőre az egész könyvet nézve nem voltam 100% megelégedve vele.

Mindenkinek ajánlom! Azoknak is akiknek nem tetszett vagy nem is olvasták a Grisa trilógiát.

10/9

Olvasd el!

Magyarul is nemsokára megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, úgy mint az írónő eddigi könyvei. Pontos dátumot még nem tudni, de vagy idén vagy jövőre kiadják.

Képek: Pinterestről

Blogprojekt #6 –Egymásnak ajánlva 2.nap: Könyv

Sziasztok!
A tegnapi kilengésem után a zenekritikák felé visszatérünk a megszokott talajra, a könyvkritikákhoz. A második kategória, amiben ajánlottunk egymásnak, a könyvek voltak. Nekem Kamilla ajánlotta Cecelia Ahern: A Vétkes-t. 

"Tökéletlenné kell válnom ahhoz, hogy bebizonyítsam, tökéletes vagyok."

Molyos adatlap

Fülszöveg:

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.

A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Vélemény:
Kamilla előtt már egy osztálytársam is nagyon ajánlotta nekem, de csak a Blogprojekt hatására jutottam el most az olvasásáig. 
Határozottan nem csupa pozitív a véleményem, de azért kezdem a könyv erősségeivel.

"(…) a tett szebben szól ezer szónál."

Celeste a könyv elején egy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt. Logikus gondolkodású, következetes és valóságos. Visszásnak tűnhet az elején mutatott teljes odaadása a rendszer felé, de én valahogy teljes bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Szerintem az elején ettől a nem hősies vagy lázadó viselkedése tette valóságossá és ekkor még bírtam.

"Eddig soha nem volt időm regényeket olvasni, a való világot részesítettem előnyben. A matematikát, bizonyos megoldásokat, olyan dolgokat, amik közvetlen hatással voltak az életemre, de most már értem, miért olvasnak az emberek kitalált történeteket, miért szeretnek belefeledkezni mások életébe. Némelyik mondatnál felkapom a fejem, mert olyan dologról szól, amit én is éreztem, de soha nem fogalmaztam meg magamnak. Bele akarok bújni a könyv oldalába, elmondani a szereplőnek, hogy megértem az érzéseit, hogy nincs egyedül, és én sem vagyok egyedül, hogy nem baj, ha ilyeneket gondol. Aztán megszólal az ebédszünet végét jelző csengő, a könyv becsukódik, és én visszazökkenek a valóságba."

A könyv nagy erőssége az, hogy izgalmas. Amikor nem is bővelkedik sok akcióban akkor is fenntartja a figyelmet, feszültséget kelt, ezt ugyan nem viselem jól, de tényleg izgalmas volt.

Másik nagy erőssége a Vétkes rendszer. Gondolom ez kicsit hasonló a Skarlát betűhöz, de mivel azt nem olvastam ezt nem tudom megítélni, így a Vétkes az első könyv, amiben billogozási rendszer, a büntetés ilyen szervezett formájával találkoztam. Szörnyű és kegyetlen, de szépen kidolgozott a rendszer, nekem legalábbis nem jut eszembe most semmilyen hiba benne. A billogozás volt azt hiszem az egyetlen jelenet, amin sírtam a könyvben, de azon nagyon. Hogy lehet ilyen beteg és kegyetlen???

"A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket."

Pár mellékszereplő is szimpatikus volt néha.

Az utolsó erőssége a történet, mint az első ponttal ezzel sem voltam végig kibékülve, de úgy összességében a történet szerintem jó volt, ha nem is a legeredetibb. A rendszert megbuktatni akaró (vagy nem akaró, de akkor is az lesz a vége) rosszsorsú lány története nem először fordul elő az olvasmányaim során, de még nem is sokaltam be belőle (ennek is megvan az oka), így itt pozitívumként emlegetem.


Ennyi volt a pozitív része, most jöjjenek a negatív dolgok.

Celeste. Amennyire bírtam az elején, annyira idegesített egyes jelenetekben, a tetőfokát a hülyeségnek abban a bizonyos jelenetben érte el, amire biztos mindenki emlékszik, aki már olvasta. Nem spoilerezek, de ott nagyon, nagyon kiakadtam rá, mert, hogy lehet ilyen naiv hülye?? És míg a gondolkodásmódja alapja tetszik a többi rétegében már találtam kivetnivalókat, ésszerűtlenségeket egy szóval olyanokat, amik idegesítettek.

"– Nem rajongsz a nyilvános szereplésért? – Ha nem tudom, hogy miről beszélek, akkor nem. – Pedig az ilyenek szeretnek a legjobban szónokolni…"

Carrick. Eddig nem gondoltam volna, hogy nagyon szigorú lennék azon téren, hogy mennyi kell ahhoz, hogy valakik egymásba szeressenek, de ez és egy másik azóta olvasott könyvem miatt lehet, hogy ezt újra kéne gondolnom. Egyszerűen nem hiszem el azt, hogy SEMMI beszélgetés vagy ismerkedés után Celeste olyan érzéseket és gondolatokat fűzött Carrickhez. Nézte egy üveglapon keresztül, besorolta valahova magában tévesen aztán körülbelül annyi alapján, mint először besorolta máshova. Mintha ülnél valakivel a vonaton eldöntenéd, hogy fekete bőrkabátban van, veszélyesen néz ki, rossz ember. Aztán leszállnátok egy időben a vonatról, néznéd ahogy elmegy a másik irányba és legközelebb, amikor látod, már semmi kétség nem lenne benned, hogy egy jótét lélek, egy hős. Milyen hülye vagy, hogy elsőre a kinézete alapján tévesen ítélted meg. Persze hülye vagy, mert a kinézet alapján ítélsz, de mi is késztetett téged, hogy hirtelen megváltoztasd a véleményed? SEMMI. És mivel ez egy könyv, még azt is biztosra tudnád, hogy másodszorra van igazad. Annyi ilyen dolgot csinált Celeste (igen megint visszatérünk hozzá)! Valamit kiötlött abban a korlátolt agyában, legtöbbször a semmire alapozva és a könyv hátralevő részében azt nekünk tényként kellett kezelnünk! Egy jobb könyvben az ilyeneknek a könyv végére be kellett volna bukniuk. Szóval Carrick és a "köztük kialakult különleges kapcsolat" csak a probléma egy része.


A világfelépítés az újabb negatívum. Ez, egy disztópiához képest szörnyen gyengén kidolgozott. Mi történt pontosan, hogy ide jutottunk? Hogy működik a Vétkes rendszeren kívüli világ? Említettem a Vétkes rendszert pozitívumként, mert az tényleg jó volt, de mint ahogy abban a világban mindenki az írónő is túlságosan csak arra koncentrált. Lehet azért, mert a többi nem érdekes, de az én fejemben akkor is ott van az üres folt emiatt. Mintha egy írónő, aki eddig sosem írt disztópiát kitalálta volna, hogy most mégis csak megpróbálkozik eggyel. Várjunk... pont ez történt. Ezzel persze nincs semmi baj, próbálkozni lehet, de az eredményét nekem akkor sem muszáj szeretnem.

"Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."

A maradék szereplő közül említettem, hogy voltak, akik szimpatikusak voltak, de sokat nem bírtam. Erre most nem térnék ki bővebben, mert, ha elkezdeném a regélést a tesóiról, a szüleiről, a szomszédokról, újságírókról és változás pártiakról holnap is itt ülnék, már így is hosszúra nyúlt ez a vélemény.

Az utolsó negatívum a stílus és a hangulat, mint legszemélyesebb szempont nem jött be, nekem nem hozta a várt disztópiás hangulatot. Amit akár pozitívumként is mondhatnék tekintve, hogy nem szeretem a disztópiákat (kis mínuszpont a könyvnek).

Összegezve nem volt rossz könyv, gyorsan lehetett olvasni, sikerült megsiratnia, voltak jó tulajdonságai és el tervezem olvasni a második részét is, de az biztos, hogy nem újraolvasós és azt sem mondanám, hogy kimondottan tetszett. Inkább olyan so-so. Disztópia létére eléggé tetszett, ami számomra azt mutatja, hogy disztópiának nem jó. Nem bántam volna meg, ha kimarad az életemből, de az olvasása se viselt meg túlzottan, ha már ennyien ajánlották illet elolvasnom. A második részt még meglátjuk. Blogprojekt második napja mérsékelt siker.

"Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett."

10/6 

Következő rész:


Én könyvet Felhőnek ajánlottam, a bejegyzését elolvashatjátok ide kattintva.

Nézzetek be a többiekhez is:

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Howler from a Muggle)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Képek moly.hu-ról és Pinterestről.

Év összegzés 2017

Sziasztok!
Nem hazudtolom meg magam és az új évet is csúszásal kezdem, igaz csak egy napossal. A bejegyzés olvasása közben képzelje mindenki azt, hogy 2017 szilvesztere van. Köszönöm a megértést.
Eltelt egy újabb év. Nagyon gyorsan, ha engem kérdeztek. Tavaly még nagyon fiatal volt a blog Újévkor, így hát nem írtam évösszegző bejegyzést. Idén már akarok, mert jó érzés végiggondolni az évet és érdekes lesz pár év múlva visszaolvasni. Több része lesz ennek a bejegyzésnek. Először a könyvek aztán egyéb és végül pár kívánságom az új évre.

Könyvek:

• 154 könyvet olvastam. Erre én nagyon büszke vagyok. 
• Ebből 11-et angolul (ebből pedig 3 Sarah J.Mass könyv). 
• 3 könyvet olvastam újra (ez is benne van a 154-ben) a Modern boszorkányt, az Üvegtrónt és az A Court of Mist and Furyt.
• Ez a molyos számláló szerint ~55928 oldal. Hát igen, meglátszanak azok az Outlanderek :D. 
• A leghosszabb könyv, amit idén olvastam az Őszi dobszó volt a maga 1190 oldalával.
• A 154-ből 78 fantasy, 112 romantikus, 20 sci-fi, 86 ifjúsági (ez nem stimmel, ennél több ifjúságit olvastam, de hát a moly is tévedhet).
• A kiadó, amitől a legtöbbet olvastam természetesen a Könyvmolyképző körülbelül 79 könyvet olvastam idén tőlük. Ez azt jelenti, hogy több mint a felét az olvasásaimnak.
• A szerző, akitől a legtöbbet olvastam nem más mint Sarah J. Maas. 
• Molyon 142 kihívást teljesítettem. Ez őszintén ledöbbentett. Több nehezet is sikerült teljesítenem, meg közepeset, de a legtöbb azért könnyű volt.
• Per pillanat 264 könyvem van, ebből 106 idei. Többet is szereztem ebben az évben, de volt amit már eladtam, elcseréltem, elajándékoztam. Az összeget nem merem kiszámolni.
• 106-ból 62 KMK-s.

2017-ben olvasott könyveim 
81 van csak a képen, mert a többit vagy eladtam már, vagy kölcsön adtam/kaptam, esetleg könyvtárból vagy elektronikusan olvastam.

Kedvenc könyveim/íróim az évben: 

Sarah J. Maas: Az első három részt ugyan tavaly olvastam az Üvegtrónból, de a hatalmas áttörést az Árnyékkirálynő jelentette, így őt idei kedvencnek számolom. Minden angolul vagy magyarul megjelent könyvét olvastam kivéve a Tower of Dawn-t.

Outlander: Júliusban olvastam az első részt és azonnal szerelembe estem, azóta elolvastam az összes magyarul megjelent részt. És alig várom, hogy 2018-ban kiadják a következő részt.

On Sai: Tavaly olvastam tőle az első könyvet az Apa, randizhatok egy lovaggal-t, ami nagyon tetszett, de még nem lett a kedvenc íróm. Aztán idén elolvastam a Scart, az is nagyon tetszett de még mindig nem kedvenc. Az áttörés az Esővágynál volt, amit Úristen de imádtam! Azóta elolvastam az eddig megjelent részeit a Szivárgó sötétség sorozatának és a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik-et. Minden egyes könyvvel jobban imádom őket! Most a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukált tartogatom, olyan időkre amikor majd valami biztosan lenyűgözőre lesz szükségem. :D

Vámpír akadémia: nem lett akkora kedvenc mint az előzőek, de imádtam és ki is olvastam az egészet idén. Az utolsó rész pedig kedvenc lett.

Napernyő protektorátus: Imádtam és sikeresen elolvastattam egy barátnőmmel is. Népszerűsíteni kell, mert kell nekem az utolsó rész magyarul! Zseniális és humoros sorozat, imádom!

Colleen Hoover: Idén olvastam először az írónőtől. Kedvencem lett a Slammed trilógia és az Egy nap talán. Olvastam a Reménytelent és részeit is, de a kedvenc még mindig a Maybe Someday. A Soha, de soha trilógiája is kedvenc lett. Tervezek több könyvet is olvasni tőle, már megvan a Velünk véget ér és kívánságlistás a Vallomás.

Persze olvastam még rengeteg fantasztikus könyvet, amit imádtam és kedvenc lett, de ha nem ebben az évben fedeztem fel igazán az írót vagy a sorozatot, akkor inkább nem említem. Egy toplistát azért megkíséreltem összeállítani. Top 10-esre terveztem, de egyszerűen nem bírtam levinni a könyvek számát 13 alá, szóval lett egy igencsak rendhagyó Top 10-es listám, íme:

1. Sarah J. Maas: Empire of Storm
2. Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin 
3. Leiner Laura: Egyszer
4. Leiner Laura: Ég veled
5. On Sai: Esővágy
6. On Sai: Lucy
7. On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
8. Colleen Hoover: Maybe Someday- Egy nap talán
9. Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Never never 3.
10. Gail Carriger: Soulless- Lélektelen 
11. Diana Gabaldon: Az utazó
12. Richelle Mead: A végső áldozat
13. Debora Geary: Kóborló boszorkány

2017-es kedvenc könyveim

Egyéb:

• Az előző évekhez képest rengeteg sorozatot néztem, bár ez a folyamat is inkább egy-két éve kezdődött. Néztem Agymenőket, Sherlock-ot, Teen Wolf-ot, PLL-t, Outlandert, John Oliver Last Week Tonight-ot, Riverdalet, Skamet és animéket is Yuri On Icet, Noragamit, Servampot, Hataraku Maou Samat, Durararat és Kuroshitsujit. Animéket mind húgommal, aki a barátnőimmel összefogva akart rászoktatni engem az animékre. 
• Filmeket is néztem bár nem olyan sokat mint egyes években, most sok időt elvettek a sorozatok. Kedvenc filmjeim idén a Vasember, Thor, Bosszúállók. Tony és Loki az abszolút favorit <33. Illetve az új Karib-tenger kalózai film és a Szépség és Szörnyeteg.
• Voltam Könyvfesztiválon, amit hihetetlenül imádtam hatalmas élmény volt! Találkoztam több kedvenc magyar írónőmmel és írómmal, könyvmolyokkal és persze vettem is egy csomó könyvet. A hangulat nagyszerű volt. 
• Voltam a XII. SzJG találkozón, ami ugyanúgy remek élmény volt és imádtam!
• Sikerült majdnem rendszeresen naplót írnom több hónapig! Ez a leghihetetlenebb.
• Kiterjesztettem a könyves komfortzónám határait. Elkezdtem Rubin Pöttyös könyveket olvasni például és sokkal több Arany Pöttyöset.
• Blogoltam rendszertelenül, de legalább nem adtam fel. 
• Csináltunk a blognak egy facebook oldalt. 
• Instagramon hullámokban raktam ki a képeket, de én elégedett vagyok velük. Bár az utóbbi időben ot elfelejtettem posztolni az értékeléseket.

Ha már a blognál tartunk itt egy kis statisztika arról is.:

• 103 bejegyzést írtunk Babypsychoval összesen. 11-et Babypsycho írt 91-et én, egyet pedig közösen.
• Az 5 legnépszerűbb bejegyzés csökkenő sorrendben:

1. Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Üvegtrón 5.) 1725 megtekintés
2. Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury (ACOTAR 2.) 1494 megtekintés
3. Jennifer L. Armentrout : 1.: Obszidián 478 megtekintés
4. Sarah J. Maas: Üvegtrón 310 megtekintés
5. Karácsonyi Book A Sloth Box 292 megtekintés

Ez számomra elképesztő és nagyon örülök, hogy ennyi mindenkit érdekel a blog.

2017-ben szerzett könyveim.
Amik még mindig megvannak. Még megvan, de kölcsönadtam az Ég veledet és az Obsession-t.

Kívánságok és tervek 2018-ra:

Szeretnék továbbra is blogolni, igyekszem minél rendszeresebben. Szeretnék változatosabb posztokat, amennyire tőlem telik.

A könyves célom a 100 könyv. Ezt ugyan idén és tavaly is felülmúltam, de attól tartok egyre nehezebb lesz a suli és a családommal, barátaimmal is szeretnék több időt tölteni. Na, nem mintha az olvasás eddig megakadályozott volna benne. :D Ha több is sikerül akkor persze örülök.

A kihívásokra vonatkozóan nincs semmi konkrét.

Könyvek, amiknek a legjobban várom a megjelenését:

• Diana Gabaldon: Fiery Cross (Outlander 5.) magyar fordítása

A kiadó őszre ígéri remélem sikerül is kiadni akkorra.

• Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight

Nagyon nagyon ígéretesnek tűnik a beharangozás alapján.

• Sarah J. Maas: Üvegtrón sorozat utolsó része

Nem túlzás, ha azt mondom hogy könyvet még nem vártam ennyire. Az EoS kegyetlen vége után ha jövőhéten jelenne meg az is egy évszázadnak tűnne (igen én már egy évezrede várok rá :D). Sarah őszre ígéri és csak remélem, hogy akkor tényleg meg fog jelenni. Még se cím, se borító, semmi.

• On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Valamikor jövőre jelenik meg. Addig még újra akarom olvasni a Scart. Nagyon, nagyon várom.

• Leiner Laura: Iskolák Országos Versenye 2. rész

Jövőre csak ez az egy Leiner Laura könyv fog megjelenni. Ezt nagyon sajnálom, de az indokait talán meg tudom érteni. 

• Rick Riordan: Blood of Olympus magyar fordítása

Ezt nem biztos, hogy kivárom lehet megveszem angolul, de jelen pillanatban ezzel a könyvvel kapcsolatban türelmesnek érzem magam. Elvileg 2018 telén jelenik meg, de azt nem tudom, hogy január, február télen vagy december télen. Nem mindegy!

• Debora Geary: A Different Witch magyar fordítása

Tudom, hogy a 4. rész is még csak nemrég jelent meg, de én ennek a sorozatnak minden részére folyamatosan várok.

• Cassandra Clare... 

A helyzet az, hogy én már képtelen vagyok követni melyik könyve mikor jön. De az biztos, hogy várom. Főleg, ha a Malec trilógia jön.

Így néz ki most a könyvespolcom (és az egyéb helyek, ahol könyveket tárolok).

Ez lett volna az én év összegzésem. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot! Bárkinek véleménye van nyugodtan írjon kommentet, vagy facebookon/instagramon üzenetet.

Boldog és könyvekben gazdag új évet mindenkinek!

Leiner Laura: Ég ​veled (Iskolák versenye 1.)

"– Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!"

Sziasztok!
Újabb Leiner Laura könyv! A beharangozás szerint más mint a többi, de majd meglátjuk.
Nézzük csak!

Fülszöveg:
Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.
Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

Vélemény:
IMÁDTAM! Kicsit féltem tőle, mint sokan mások, mert mégis egy új sorozat, új szereplők és a beharangozás szerint is másmilyen ez a könyv, az előzőektől.
Na, ezt alá tudom támasztani. Különbözött az eddigiektől mégis megmaradt szerencsére az írónő stílusa, amit annyira imádok. 

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? – Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. – Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. – Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. – Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? – Középszerű? – gondolkodott Lóri. – Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban."

Ami nálam egy kicsit levont a könyv élvezhetőségéből az az új témához köthető. Egyszerűen nem szeretem, ha ilyen van egy könyvben, persze valóságosabb lesz és nem olyan cukormázas, de én akkor sem szeretem. Aggódni kezdek, félni és szomorú leszek. Ezek így összességében azok, amiket nem szeretek együtt érezni egy való világban játszódó, ifjúsági műben. 
És mégis. Laura olyan stílusban írt le mindent, ami egy cseppet sem tette szebbé vagy boldogabbá, de sokkal inkább elviselhetőbbé. 

"– Milyen széles vállú fiú – jegyezte meg végre, amikor hajlandó volt megszólalni. – Apádra emlékeztet. – Mármint? – csodálkoztam el. – Volt egy hasonló fizikumú barátja – tette hozzá magyarázatképpen, mire a fejemet fogva felnevettem."

És be kell vallanom, hogy ez a főszereplőre is jó hatással volt, bármennyire is morbid ilyet mondani. Emlékeim szerint az első LL lány főszereplő, akit egy egész könyvön keresztül nem akartam egyszer sem megrázni vagy észhez téríteni. De tényleg. Reni kis tesze-tosza volt, Zsófi túl vakmerő, Lia simán idegesített néha, Bekinek pedig voltak dühítő és idegesítő húzásai. Hannának is vannak rossz tulajdonságai, de ezek nem idegesítettek, mint az előzőleg felsorolt tulajdonságok. 

Szóval a téma ellenére vagy amellett is imádtam, rágondolok és fülig ér a szám :)))) A verseny egy fantasztikus ötlet, bár a vele kapcsolatos dolgokat kicsit túl sokat ismételték. Néha már komolyan elegem volt az Iskolák országos versenye és más kifejezések folyamatos ismétléséből. Maguk a versenyszámok, a szervezés és a helyszín érdekes, izgalmas és ötletes.

"(…)A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők. -És ez, hogy derült ki, belefulladtak? – kérdezte a nagyi(…)"

A fiú főszereplőt (:DD Hjajj SzJG talis emlékek) már most imádom, remélem a következő kötetben többet is megtudunk róla. Normális, aranyos és csak úgy... hétköznapi, mint eddig semelyik Leiner Laura főszereplő fiú (csak a sorozataira értem). 

"Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet."

A szereplők nagy része szimpatikus. Van aki nem, de azokkal szerintem lesz valami...

"-Egy bazinagy szarvasbogár volt az ágyamban! Akkora, mint a fejem!-mesélte Csenge rémülten. -Azért ne túlozz-forgatta a szemét Bernadett. -Mondom, hogy óriási volt! -Ti is láttátok?-pillantottam felváltva Bernadettre és Zsanettre. -Nem, én csak a sikításra riadtam fel-mondta Bernadett.-Kezdtük azzal, hogy telefon méretű. Aztán mostanra akkora lett, mint Csenge feje-morogta unottan.-Ha ilyen tempóban nő, akkor hamarosan nem fér el ebben a kis faházban-tette hozzá gúnyolódva."

Kedvenceim: nyilván a Fiú, Hanna nagyija, apja és Hanna.
Bár már az ígérteknek megfelelően nem csak a humorra épül, még mindig megtalálható benne (nem csak nyomokban) szép mennyiségben a Leiner Laurás humor.
Kicsit lassan indult be, sok volt benne az ismétlés, és tragikus. De ooooolyan fantasztikus!!!!
Na, jó nem érdekel ez nekem akkor is kedvenc lett!

"Majd kiderül, Újvari Hanna. Majd kiderül."

OLVASD EL!

10/10

Gayle Forman: Csak ​egy nap

Sziasztok!
Gondoltam gyorsan kéne blogolni egy kicsit mielőtt magába szippant teljesen az Empire of Storms. És nem tudom miért ezt volt kedvem értékelni. Így ma elhoztam nektek az értékelésem Gayle Forman a Ha maradnék írónőjétől a Csak egy nap című könyvet. Nem spoileres, de cselekményleírást tartalmaz.

"És ha tévedett Shakespeare?"

Történet (most én írom le, mert nem tetszik a fülszöveg):

Főszereplőnk Allyson, aki mindig mindent megkapott, mindent előre tervez, pontosan mindent szabályosan és időre csinál. Befizetik a szülei egy Nyugat-Európa körútra, aminek csak a legvégét látjuk. Illetve halljuk, hogy Párizsba nem jutottak el, pedig az volt Allyson nagy álma, az egyetlen amit várt ezen a körúton. Helyette Budapestre mentek. Hát ettől én is csalódott lennék :D.
Aztán mennek tovább Angliába.

"Jesszus, hogy ezek a britek hogy szeretnek sorakozni! Vagy sorban állni. Mit tudom én. Tanulhatnának az olaszoktól, akik csak rohannak, mint a malacok. Vagy talán az olaszok tanulhatnának a britektől."

Ez nagyon igaz! Még a kicsi boltokban is kijelölt helye van a sornak, nem tolakodnak minden szabályozva van. És mindenhol sorba állnak! Hihetetlen!

Ezután a kis személyes kitérő után térjünk vissza Allysonhoz, aki Stradfordban megszökik a barátnőjével a csoportuktól és elmennek egy szabadtéri Shakespeare előadásra. Itt kezdődik Allyson lázadása, mert jajj ne a tökéletes és szabálykövető lányka csak nem megszökött egy-két órára a csoporttól egy kiránduláson, amit utál, de amire a szülei annyit költöttek? Ezzen a Shakespeare előadáson találkozik Willemmel. Ő is színész a Vízkereszt vagy, amit akartokban (azt játszák el). Az előadás varázslatos a fiú meg helyes.

Másnap hogy-hogy nem egy Párizsba tartó vonaton találja magát Willemmel, aki van olyan kedves és elviszi őt oda. Őszintén Allyson! Oké, hogy meguntad a rendezett életed és nyilván nem lesz ebből semmi baj, mert egy könyvben vagy, de tényleg úgy kell elkezdeni lázadni, hogy lelépsz Párizsba az első szembe jövő fiúval? 

"Egy napon megszületünk. Egy napon meghalunk. Egy nap alatt megváltozhatunk. És egy nap alatt szerelmesek lehetünk. Minden megtörténhet egy nap alatt."

Na mindegy, én nem panaszkodom az a Csak egy nap, amiről a könyv a címét kapta a legjobb rész a könyvben. Szóval igen, a lány eltölt egy különleges napot Párizsban a fiúval, akibe kezd beleszeretni, bár nem tud róla szinte semmit. Naaagyon gyorsan alakul a kapcsolatuk mondhatom! Másnapra Willem eltűnik. Ez a bonyodalom. Vajon csak kihasználta őt és önszántából lépett le? Vagy valami baj érte? Akárhogy is neki haza kell juttnia és a fiúról, akibe mágikus módon egy nap alatt beleszeretett nem tud semmit! Így nehéz lesz megtalálni őt, de azért Allyson megpróbálja. Erről szól tehát a könyv.

"Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle."

Vélemény:

Egymás után két Gayle Forman könyv olvasása után rájöttem, hogy én nem szeretem a stílusát, történeteit (mielőtt ezt olvastam volna a Hová tűntél?-tet végeztem ki). 

Montmarte

Itt is, sok minden tetszett a könyvben, de nagyon sokat rontottak rajta azok a részek, amikor Allyson boldogtalan volt, szenvedett és sok ideig mégse tett semmit ellene! 

Rájöttem még egy dologra. Utálom a könyvekben az elfojtást. Amikor a szereplők csak úgy szenvednek magukban, nem csinálnak semmit, nem borulnak ki látványosan, ami valószínűleg a megoldáshoz vezetne, nem szedik össze magukat, nem osztják meg a bajaikat a barátaikkal családjukkal és csak gyűlik a feszültség (pl: ACOMAF, Hová tűntél?, Szerethetetlen, Mary Dyer eszmélése). Ezek után imádom azokat a jeleneteket, amikor a szereplő „lelepleződik”, kiborul, elmondja a bajait és végre jöhet a megoldós rész. Na ez a szenvedés, elfojtás túl sok nekem Gayle Formannél. 

"Mert ha az idő lehet folyékony, akkor talán egy nap is eltarthat a végtelenségig."

Ezért nem tudom tetszett-e ez a könyv. Az eleje rövidke szenvedés volt, nem jön be neki az utazás stb... nem tetszett. Aztán az előadás szerintem nagyon jó ötlet volt, ott a fiú, Shakespeare, tetszett. Aztán az egy nap. Azt imádtam! Végre kiszabadul, fesztelenül beszélgetnek, bár hihetetlen, hogy semmilyen elérhetőséget nem adnak meg. Aztán túl hamar dönt, ez engem is nagyon idegesít, tipikus könyv hiba, hogy legyen valamilyen bonyodalom, itt nagyon lehetett rá számítani. Ez tartott 150 oldalig így még tetszett volna, bár a stílust itt se bírtam.

"Arra gondolok, amit anyu mondott. Hogy legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne."

Ez az a novella

Aztán jött az a majdnem 100 oldal, ami nekem 300-nak tűnt minimum. Szenvedés, elfojtás, alvás, elfojtás, szenvedés. Ez volt a legrosszabb az egész könyvben és tényleg sokkal hosszabbnak tűnt, mint amilyen. Aztán végre kiborul és összekapja magát. Az a rész tetszett. A nyomozás, a tanfolyam, a megoldáshoz vezető út, az utazás.

A vége hiányos volt. Még jó, hogy el tudtam olvasni a 2. rész végén a novellát, így már jobb lett. Nem fogom elolvasni a többi részét a 2. résznek szerintem. 

De így utólag azt mondom, hogy ez a könyv épp hogy, de tetszett.

A nagy életigazságokat, amiket a könyv nagyon erőltet nem bírtam, nem értek velük egyet és idegesítőek voltak.
Összefoglalva ez egy könnyű kis romantikus könyv, számomra kedvezőtlen stílussal és sok szenvedésel. Vannak benne jó részek és biztos vagyok benne, hogy aki jobban szereti nálam az írónő stílusát annak jobban tetszene. A szereplők nem rosszak, de Allysont utáltam, Willem cuki de nem tudunk róla semmit. Mindenki maga döntse el, az ő stílusa-e ez a könyv.

"Maradj lendületben! Ez az új jelszavam. Ne sajnálkozz! És ne nézz hátra!"

 10/6 

A második rész nem teljesen második rész. A Csak egy év Willem szemszögéből írja le a történetet, többet megtudhatunk a szüleiről, családjáról múltjáról, amiről ugye nem tudunk semmit. Én nem fogom elolvasni, mert állítólag abba még több a szenvedés. Nekem elég, hogy a végét megtudtam.

Júniusban olvasott könyveim

Hellósztok!

Hát, tudjátok az úgy volt, hogy én úgy gondoltam, hogy júniusban rengeteget fogok olvasni. A szokásosnál is kevesebb sulis tevékenység, nyár és azonnal egy naphosszatt lazulós nyaralás. 
A vicc az, hogy jól is kezdődött a június, 5 elolvasott könyvvel egészen az iskola végéig. Aztán hatalmas örömömre meghozta a postás az A Court of Wings and Ruin drágám pár nappal a suli vége előtt. Annak azonnal nekiálltam, de szép vaskos példány (nem eléggé, nem eléggé!) a maga 706 oldalával, ráadásul angolul van, így jó egy hétig azt olvastam. És persze imádtam!!! Pár napig utána még mindig ACOWAR lázban égtem így nem tudtam mást olvasni. Pár nap múlva gyorsan elolvastam a Vég napjait. Aztán napokig semmi. Ekkor a Varázslókat kellett volna olvasnom. Olvashattok róla az előző bejegyzésemben ide kattintva, hogy milyen problémáim voltak vele, amiért egyszerűen nem tudtam nekiállni és olvasni azt. Szégyenszemre egész napokon át csak neteztem, animét és sorozatot néztem. Úgy gondoltam, hogyha egyszer nekiállok, úgyis hamar végzek vele, hát nem. Rájöttem, hogy már csak egy hetem van, amikor lazulósan nyaralok így rengeteg időm lesz olvasni, viszont semmi kedvem ahhoz. Végül aztán csak kivégeztem, de másra már nem is maradt idő a hónapban.

Ezután a regénynyi hosszúságú bevezető után nézzük is pontosan miket olvastam és mit gondolok róluk.
(Még mindig olvasási sorrendben)

Júniusi első olvasásom. Kicsit hamarabb terveztem elolvasni, de végül elolvastam és ez a lényeg. Nagyon tetszett.Az eleje nekem nagyon lassan indult be. Nem volt unalmas, úgy magában, de mivel jó sokáig folytatódott így kicsit az volt már, de aztán időben beindultak az események.Megjegyzeném, hogy a legelejétől tudtam a csattanót, így ugyan nem lepődtem meg de imádtam azt a részt, amikor végül kiderül.

Bővebben írtam róla ide kattintva elolvashatjátok.

Hmm… Jobban tetszett, mint az első rész. Azt hiszem legalábbis. 
Lounak bűntudata van, majdnem ugyanolyan helyzetben van, mint régen, balesetet szenved aztán megint vissza a régi életébe, ahol már nem látják szívesen. Aztán betoppan egy ember, aki Willhez köti őt újra. Lou: képtelen változtatni, megmentés komplexusos, túl hamar vonja le következtetést, nem képes segíteni magán, gyászol és akárhogy is ellenkezik ellene igenis szentként kezeli Willt. Sajnálom is, hogy pont az erről szóló gyűlésen nem volt ott. Mindenről őt kérdezi, pedig én meg vagyok győződve róla, hogy ő se tudott volna segíteni a kialakult helyzeten. Nem volt mindenható, nem volt segítőkész és az első könyv alapján azt se hiszem, hogy olyan marhára jó ember lett volna, mint drága Louisank hiszi. Ő maga mondta, hogy nem jó ember! De természetesen ő erről valahogy megfeledkezett. 
Lehet szigorú vagyok, de én így látom. És ettől lesz borzalmasan emberi és hétköznapi. 
Ez a könyv annyira messze van azoktól, amiket olvasok! És mégis, valahogy tetszett. Nem volt rossz.

Angolórán olvastuk közösen az osztállyal, aztán megnéztük a filmet is. Nem rossz, rövid kis történet rengeteg furcsasággal és egy fiúval, aki balerina akar leni a bányastrike-ok idején Észak-Angliában.

Tetszett. Ugyan a disztópiákat nem szeretem igazán, de így, hogy a világvégét az angyalok hozták, így semmi bajom nem volt vele. Mármint magával a disztópiával nem. A világ vége dolog azért helyneként igen csak undorító helyzetbe torkollot, amit annyira nem bírok (gyerekek a fán, stb...). 

Az angyalok leírása tetszett, oda vagyok a hatalmas fehér szárnyért és igencsak szomorú és dühös vagyok, amiért az történt a végén vele, ami történ. Tudom! Világ vége van meg minden én meg az ellenség (azért az már leesett, hogy Rafi nem ellenség, ezzel senkit sem lepek meg) szárnyáért aggódok. De egyszerűen igazszágtalanság! Szegény Rafi!

Apropó Rafi! Ő meglepett! 

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

Nem fejlődött semmit az előző könyvhez képest, amin csodálkozok, mert általában nekem a sorozatok egyre jobban tetszenek. Ez nem.

Jó történet, szereplők stb... De kezdem nagyon úgy érezni, hogy ez nem nekem lett kitalálva.

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

„I missed you every moment,”

Kiolvastam és nincs jobb szó rá, mint, hogy TÖKÉLETES.

Nagyon vártam már, hogy megérkezzen és szerencsémre nem késett olyan sokat az ígérthez képest. Tudtam, hogy jó lesz és, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire?! Arra nem számítottam.

IMÁDTAM minden egyes szavát, mondatát, oldalát, fejezetét.

Az előző rész elején eléggé utáltam Feyret, de az itteni viselkedése minden ellenszenvemet eltüntette vele kapcsolatban. Zseniális volt! 

Írtam róla egy széép hosszú értékelést, amit ide kattintva megtekinthettek.

Nem tudtam, hogy elolvassam-e ezt is, mert ahogy írtam tényleg kíváncsi voltam a végére, de aztán elspoilereztettem magamnak egy barátnőmmel, így tudtam mindent.Végül aztán mégis elolvastam, mint láthatjátok és nem is bántam meg.Jó szokás szerint, mint szinte minden sorozatnak ennek is az utolsó része tetszett legjobban. Hogy miért? Végre voltak rendes Rafi-Penryn jelenetek, mert hiába írta a 2. rész fülszövege, jó formán semmi szó nem esett a "szikrázó szenvedélyről" köztük. És ez nekem (hatalmas romantika rajongóként) nagyon hiányzott.

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

"… mire az ember megtesz mindent, hogy elérjen valamit, van úgy, hogy többé már nem is kívánja megszerezni."

A Mini-könyvklub 7. fordulójának a júniusi kötelező olvasmánya A varázslók volt A varázslók trilógia első kötete. Én pont pár hónapja, még mielőtt tudtam volna, hogy majd olvasnom kell vettem meg, mert tetszet a fülszövege. Hallottam, hogy elég vegyesek róla a vélemények, de én bíztam benne, hogy nekem tetszeni fog. Végül sokkal lassabban, mint gondoltam volna (kifejtem később miért) ma, egy nappal a határidő lejárta előtt sikerült kiolvasnom.

Tetszett is meg szenvedtem is vele, hogy legyen már vége.

Az eleje főleg nagyon tetszett. A mágia, a világ bemutatása érdekes, egyedi és tényleg nagyon tetszett. Volt benne rengeteg olyan jelenet, amitől egyálltalán nem hasonlított más, általam olvasott könyvre. Nem volt kiszámítható, klisés, nem tudtam mi fog történni nem csak az elején, de sehol sem a könyvben. 

Továbbiakért katt ide.

Ez lett volna az én júniusi olvasmánylistám. Végül 8 könyvet olvastam el, ami nem kevés, de többre számítottam a szabadidőm mennyisége miatt.

Az előző kettő, vagyis az áprilisban illetve májusban olvasott könyveimről készült bejegyzést megtekinthetitek ide kattintva

Szép olvasós júliust!