Júniusban olvasott könyveim

Hellósztok!

Hát, tudjátok az úgy volt, hogy én úgy gondoltam, hogy júniusban rengeteget fogok olvasni. A szokásosnál is kevesebb sulis tevékenység, nyár és azonnal egy naphosszatt lazulós nyaralás. 
A vicc az, hogy jól is kezdődött a június, 5 elolvasott könyvvel egészen az iskola végéig. Aztán hatalmas örömömre meghozta a postás az A Court of Wings and Ruin drágám pár nappal a suli vége előtt. Annak azonnal nekiálltam, de szép vaskos példány (nem eléggé, nem eléggé!) a maga 706 oldalával, ráadásul angolul van, így jó egy hétig azt olvastam. És persze imádtam!!! Pár napig utána még mindig ACOWAR lázban égtem így nem tudtam mást olvasni. Pár nap múlva gyorsan elolvastam a Vég napjait. Aztán napokig semmi. Ekkor a Varázslókat kellett volna olvasnom. Olvashattok róla az előző bejegyzésemben ide kattintva, hogy milyen problémáim voltak vele, amiért egyszerűen nem tudtam nekiállni és olvasni azt. Szégyenszemre egész napokon át csak neteztem, animét és sorozatot néztem. Úgy gondoltam, hogyha egyszer nekiállok, úgyis hamar végzek vele, hát nem. Rájöttem, hogy már csak egy hetem van, amikor lazulósan nyaralok így rengeteg időm lesz olvasni, viszont semmi kedvem ahhoz. Végül aztán csak kivégeztem, de másra már nem is maradt idő a hónapban.

Ezután a regénynyi hosszúságú bevezető után nézzük is pontosan miket olvastam és mit gondolok róluk.
(Még mindig olvasási sorrendben)

Júniusi első olvasásom. Kicsit hamarabb terveztem elolvasni, de végül elolvastam és ez a lényeg. Nagyon tetszett.Az eleje nekem nagyon lassan indult be. Nem volt unalmas, úgy magában, de mivel jó sokáig folytatódott így kicsit az volt már, de aztán időben beindultak az események.Megjegyzeném, hogy a legelejétől tudtam a csattanót, így ugyan nem lepődtem meg de imádtam azt a részt, amikor végül kiderül.

Bővebben írtam róla ide kattintva elolvashatjátok.

Hmm… Jobban tetszett, mint az első rész. Azt hiszem legalábbis. 
Lounak bűntudata van, majdnem ugyanolyan helyzetben van, mint régen, balesetet szenved aztán megint vissza a régi életébe, ahol már nem látják szívesen. Aztán betoppan egy ember, aki Willhez köti őt újra. Lou: képtelen változtatni, megmentés komplexusos, túl hamar vonja le következtetést, nem képes segíteni magán, gyászol és akárhogy is ellenkezik ellene igenis szentként kezeli Willt. Sajnálom is, hogy pont az erről szóló gyűlésen nem volt ott. Mindenről őt kérdezi, pedig én meg vagyok győződve róla, hogy ő se tudott volna segíteni a kialakult helyzeten. Nem volt mindenható, nem volt segítőkész és az első könyv alapján azt se hiszem, hogy olyan marhára jó ember lett volna, mint drága Louisank hiszi. Ő maga mondta, hogy nem jó ember! De természetesen ő erről valahogy megfeledkezett. 
Lehet szigorú vagyok, de én így látom. És ettől lesz borzalmasan emberi és hétköznapi. 
Ez a könyv annyira messze van azoktól, amiket olvasok! És mégis, valahogy tetszett. Nem volt rossz.

Angolórán olvastuk közösen az osztállyal, aztán megnéztük a filmet is. Nem rossz, rövid kis történet rengeteg furcsasággal és egy fiúval, aki balerina akar leni a bányastrike-ok idején Észak-Angliában.

Tetszett. Ugyan a disztópiákat nem szeretem igazán, de így, hogy a világvégét az angyalok hozták, így semmi bajom nem volt vele. Mármint magával a disztópiával nem. A világ vége dolog azért helyneként igen csak undorító helyzetbe torkollot, amit annyira nem bírok (gyerekek a fán, stb...). 

Az angyalok leírása tetszett, oda vagyok a hatalmas fehér szárnyért és igencsak szomorú és dühös vagyok, amiért az történt a végén vele, ami történ. Tudom! Világ vége van meg minden én meg az ellenség (azért az már leesett, hogy Rafi nem ellenség, ezzel senkit sem lepek meg) szárnyáért aggódok. De egyszerűen igazszágtalanság! Szegény Rafi!

Apropó Rafi! Ő meglepett! 

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

Nem fejlődött semmit az előző könyvhez képest, amin csodálkozok, mert általában nekem a sorozatok egyre jobban tetszenek. Ez nem.

Jó történet, szereplők stb... De kezdem nagyon úgy érezni, hogy ez nem nekem lett kitalálva.

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

„I missed you every moment,”

Kiolvastam és nincs jobb szó rá, mint, hogy TÖKÉLETES.

Nagyon vártam már, hogy megérkezzen és szerencsémre nem késett olyan sokat az ígérthez képest. Tudtam, hogy jó lesz és, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire?! Arra nem számítottam.

IMÁDTAM minden egyes szavát, mondatát, oldalát, fejezetét.

Az előző rész elején eléggé utáltam Feyret, de az itteni viselkedése minden ellenszenvemet eltüntette vele kapcsolatban. Zseniális volt! 

Írtam róla egy széép hosszú értékelést, amit ide kattintva megtekinthettek.

Nem tudtam, hogy elolvassam-e ezt is, mert ahogy írtam tényleg kíváncsi voltam a végére, de aztán elspoilereztettem magamnak egy barátnőmmel, így tudtam mindent.Végül aztán mégis elolvastam, mint láthatjátok és nem is bántam meg.Jó szokás szerint, mint szinte minden sorozatnak ennek is az utolsó része tetszett legjobban. Hogy miért? Végre voltak rendes Rafi-Penryn jelenetek, mert hiába írta a 2. rész fülszövege, jó formán semmi szó nem esett a "szikrázó szenvedélyről" köztük. És ez nekem (hatalmas romantika rajongóként) nagyon hiányzott.

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

"… mire az ember megtesz mindent, hogy elérjen valamit, van úgy, hogy többé már nem is kívánja megszerezni."

A Mini-könyvklub 7. fordulójának a júniusi kötelező olvasmánya A varázslók volt A varázslók trilógia első kötete. Én pont pár hónapja, még mielőtt tudtam volna, hogy majd olvasnom kell vettem meg, mert tetszet a fülszövege. Hallottam, hogy elég vegyesek róla a vélemények, de én bíztam benne, hogy nekem tetszeni fog. Végül sokkal lassabban, mint gondoltam volna (kifejtem később miért) ma, egy nappal a határidő lejárta előtt sikerült kiolvasnom.

Tetszett is meg szenvedtem is vele, hogy legyen már vége.

Az eleje főleg nagyon tetszett. A mágia, a világ bemutatása érdekes, egyedi és tényleg nagyon tetszett. Volt benne rengeteg olyan jelenet, amitől egyálltalán nem hasonlított más, általam olvasott könyvre. Nem volt kiszámítható, klisés, nem tudtam mi fog történni nem csak az elején, de sehol sem a könyvben. 

Továbbiakért katt ide.

Ez lett volna az én júniusi olvasmánylistám. Végül 8 könyvet olvastam el, ami nem kevés, de többre számítottam a szabadidőm mennyisége miatt.

Az előző kettő, vagyis az áprilisban illetve májusban olvasott könyveimről készült bejegyzést megtekinthetitek ide kattintva

Szép olvasós júliust!

Susan Ee: Angelfall

Gondoltam még nem volt elég az angyalokból, így hoztam még egyet ezúttal egy disztópiát angyalokkal. 
Az Angelfall vagyis Angyalok bukása trilógiának nevéből adódóan 3 része van: Angelfall-Angyalok bukása, World After-Túlélők világa, End of Days- A vég napjai.
Ugyanolyan lesz a felépítése a bejegyzésnek, mint a Csitt, csittesnek, így minden könyvről a bejegyzés spoileres az előtte lévőre.

Fülszövegek, idézetek és vélemények:

Angelfall-Angyalok bukása:

"– Néha, ahogy a sötétben botorkálunk, megesik, hogy valami jó dologba botlunk."

Fülszöveg:
Hat ​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát. 
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét. 
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi 
lehessen.

"– Várj, mindjárt megmutatom, hogy kell használni. Add a lábad! – Az angyalok világában ez meglehetősen bizalmas, intim kérésnek számít. Általában túl vagyunk a vacsorán, némi borozgatáson és kellemes csevegésen, mire hajlandó vagyok odanyújtani a lábamat."

Vélemény:
Tetszett. Ugyan a disztópiákat nem szeretem igazán, de így, hogy a világvégét az angyalok hozták, így semmi bajom nem volt vele. Mármint magával a disztópiával nem. A világ vége dolog azért helyneként igen csak undorító helyzetekbe torkollot, amit annyira nem bírok (gyerekek a fán, stb…).

Az angyalok leírása tetszett, oda vagyok a hatalmas fehér szárnyért és igencsak szomorú és dühös vagyok, amiért az történt a végén vele, ami történt. Tudom! Világ vége van meg minden én meg az ellenség (jó azért az már leesett, hogy Rafi nem ellenség és ezzel senkit sem lepek meg) szárnyáért aggódok. De egyszerűen igazszágtalanság! Szegény Rafi!

Apropó Rafi! Ő meglepett! Azt hittem olyan lesz, mint azok a beképzelt, én vagyok a világ közepe fiú főszereplők, akik kicsit idegesítőek, de ezért szeretjük őket és ha a főszereplőnk maga alatt van addig beszélnek, míg jó kedve nem lesz és egyébként is szeretik hallatni a hangukat. Meg úgy általánosságban nagyon nyeregben érzik magukat.

"– Mi van, ha nem engednek be minket? – kérdem, próbálva nem mozgatni a számat. – Be fognak engedni – feleli a hátsó ülés előtti sötét mélyedésből. – Honnan tudod? – Mert pontosan olyan vagy, mint amilyeneket keresnek. – És az milyen? – Nagyon szép."

Ehhez képest Rafitól, 10 mondatot ha hallunk összesen(kis túlzással) és ebből kettő az, hogy Penrynnek nem kéne ennyit beszélni. És lehet, hogy beképzelt, mert hát ő angyal, az emberiség meg csak egy csomó patkány a szemében, ezt hangoztatja is de nem olyan sokat mint vártam. Nyeregben meg tuti nem érzi magát, hiszen ha választanom kéne, azt mondanám ő van szarabb helyzetben nem Penryn. Hiszen:
1.Levágták a szárnyát, amibe akár bele is halhat
2.Rengeteg ellensége van az angyaloknál, olyannal nem is találkozunk, akit a barátjának lehetne nevezni.
3.Ehhez kapcsolódva az utána következő legerősebb angyalok össze is fogtak ellene.
4.Üldözik azok (a 2. rész alapján)
5.Ha az emberek meglátják rettegni kezdenek vagy megtámadják és fel akarják darabolni. Ha az angyalok, ők is meg akarják ölni és lerombolni a jó hírnevét.
6.Elrejtőzni meg nem rejtőzhet el, mert egyrészt megtalálnák, másrészt feladata van.
Szóval ja, jó nagy gázban van.
Penryn bizonyos tekintetben az ellentéte. Például rengeteget beszél, ha nem hangosan akkor magában. Végig hangoztatja, hogy ő nem akarja, nem tudja megmenteni az emberiségét, de őszintén! Mindenki tudja mi lesz a vége, ha ő, aki egyre erősödő hősködési hajlammal rendelkezik egy csomó fontos információ közelébe jut.
A túlélés, ami engem kicsit a Robinson Cruosora emlékeztetett, nagyon tetszett. Hiszen abból kell gazdálkodniuk, amit az emberek hátrahagytak meg minden. Ez jól meg lett írva.

Összességében tetszett. Nem varázsolt el, nem volt izgalmas igazán, de tényleg jó volt és folytatom a trilógiát.

"– Csak be vannak tojva, vagy tényleg rosszfiúk? – Mindenki, aki székhez kötöz, és fegyvert szegez rád, az rosszfiú. Tényleg el kell ezt magyaráznom neked?"

2. World After- Túlélők világa:

"Az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint az ördög."

Fülszöveg:

Az ​angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.
Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscón, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön. Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?
Penryn és Rafi ismét együtt. Tudd meg, mi táplálja izzó érzelmeiket!

"– Mindjárt rosszul leszek – mondom. – Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi. – Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."

Vélemény:

Nem fejlődött semmit az előző könyvhez képest, amin csodálkozok, mert általában nekem a sorozatok egyre jobban tetszenek. Ez nem. 

Jó történet, szereplők stb.. 

De kezdem nagyon úy érezni, hogy ez nem nekem lett kitalálva. 

Ami nagyon zavar az a tervezés teljes hiánya. Nem szabad nagyon részletesen tervezni meg sokáig, mert ugyis befuccsol valahol, de a semmi tervezés az már túlzás. Konkrétan ez a fussunk fejjel a falnak, majd kiderül mi történik közben vagy utána. Nem kérdezi Rafit mi a terve, ő se tudja mi a saját terve, nem tudja, hogy minek kéne a tervbek lenni. Így minden csak történik velük és elmegy mellettük ami nagyon idegesít. 

A fülszöveg szörnyen félrevezető. Mi az, hogy "Penryn és Rafi ismét együtt"?? A könyv háromnegyedében külön vannak! Nagy sajnálatomra.

Azért elolvasom az utolsó részt is, mert a végkifejlettre kíváncsi vagyok.

"Hej, azok voltak a szép idők, amikor még parancsolhattunk a nőknek, és nekik engedelmeskedniük kellett! – Biztos vagy benne, hogy ez nem csak valami legenda? Nem hiszem, hogy az anyámnak valaha is parancsolt volna valaki. – Valószínűleg igazad lehet. Az engedetlenséget a családod női ágán, egész biztosan hosszú nemzedékekre vissza lehet vezetni. Olyanok vagytok, mint valami pusztító ragály. – Addig, amíg ez a ragály az angyalokat pusztítja, biztos vagyok benne, hogy mindenki más elnézi ezt nekünk. – Ó, te kétségtelenül pusztító hatással vagy, legalább egy angyalra."

3.End of Days- A vég napjai:

"– Te nagyon különleges lány vagy, Penryn. Csodálatos lány. Az a „nincs több hozzád fogható” fajta."

Fülszöveg:

Az Angelfall trilógia befejező kötete.
A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?
Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság.

"Férfiakkal küzdöttél, akik kétszer akkorák voltak mint te, megöltél egy angyalharcost, szembeszálltál egy arkangyallal és angyalkardot forgatsz – Rafi a fejét ingatja. – de úgy visítozol, mint egy kislány, ha meglátsz egy kukacot?"

Vélemény:

Nem tudtam, hogy elolvassam-e ezt is, mert ahogy írtam tényleg kíváncsi voltam a végére, de aztán elspoilereztettem magamnak egy barátnőmmel, így tudtam mindent.
Végül aztán mégis elolvastam, mint láthatjátok és nem is bántam meg.

Jó szokás szerint, mint szinte minden sorozatnak ennek is az utolsó része tetszett legjobban. Hogy miért?

Végre voltak rendes Rafi-Penryn jelenetek, mert hiába írta a 2. rész fülszövege, jó formán semmi szó nem esett a "szikrázó szenvedélyről" köztük. És ez nekem (hatalmas romantika rajongóként) nagyon hiányzott.

"– Mit csinálsz? – kérdem. Lefekszik, fejét a párnára hajtja és lehunyja a szemét. – Szundítok egyet. – Nem mész le a földszintre? – Nem. – Mi van a kanapéval? – Kényelmetlen. – Azt hittem, aludtál már sziklán, hóban is. – Úgy is van. Épp ezért alszom inkább puha ágyban, amikor csak tehetem."

Sokat szerepelt benne Tündérmackó, aki a trilógia egészében a kedvenc szereplőm lett :D. Imádtam a jeleneteit. Tudom, tudom, hogy elvileg csak egy kard, de a legszerethetőbb karakter a könyvekben, minden jó tulajdonsága megvan, ami csak kell. Megbízható, hűséges, nem fecseg, tudja mikor kell megszólalni, kitűnően ért a harchoz, világmentő utazásokat biztosít... Ki ne szeretné?

Penrynt nem igazán bírtam, maximum néha a vicces beszólásait, gondolatait. Szerintem ez jellemzi őt legjobban:

"Én nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse. Ennek ellenére iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna."

Rafinál végre rájöttem mi volt nekem különös az elképzelthez képest. Az, hogy ő igazából öreg és mint olyan tapasztalt és viszonylag bölcs. Ez látszott meg rajta nagyon és ezért volt más, mint elképzeltem, fiatalokra van ráállva az agyam. Nagyon tetszettek azok a beszólásai, amikor megpróbálta elképzelni milyen lehet az a normális emberfiú, aki máltó Penrynhez. Egy disznópásztor. Hát persze!

"– Ha ember lennék, felszántanám neked a legjobb tanyát. – Komolyan, őszintén cseng a hangja. – Gyönyörű birtok volna aranyló almákkal, lédús szőlővel, és ott teremne a legízletesebb retek az egész világon."

Penryn anyját a rohamai, illetve a durva ötletei során nagyon szerettem, egyedi volt, vicces, furcsa.

Du és Damot nagyon bírtam viccesek voltak, eszesek és én egyébként is szeretem az ilyen Fred-George (Harry Potterből) féle párosokat.

A többi szereplővel elvoltam néha idegesítettek, de azért legtöbbször megvoltunk békességben.

A kedvenc jelenetem, egyértelműen a tehetségkutató lett, nagyon megható és gyönyörű jelenet. És itt el is érkeztünk a legnagyobb csodához a harmadik részben! A tehetségkutató előtt, közben, utána TERVEZTEK!! Alig akartam hinni a szememnek, kieszeltek egy tervet! Ilyenre 2 és háromnegyed könyvön keresztül nem került sor.

A végével viszont nem vagyok megelégedve. Ledarálták az egészet két lapon és az legyen elég nesze. Nem tudjuk, hogy szerencsétlen Mihály, akire rálőcsölták a Hírvivőséget, amit nem akart odaért-e, mi lett az angyalokkal, az emberekkel, hogyan a francba sikerült a romokból, újjá építeniük a társadalmat, mi van Refival, Penrynnel, a Felvigyázókkal...

Összefoglalva tetszett a trilógia, de csak egyszer olvasós, mert nem igazán az én stílusom, nem passzolunk össze és sok minden hiányzott nekem belőle. Igazából tényleg azokkal volt bajom, amik hiányoztak belőle, nem azzal, ami benne volt, mert az nem volt rossz, bár kicsit az események is lassan haladtak.

Borítók tetszettek, nemlettek a kedvenceim, de viszonylag szépek és jól kapcsolódnak egymáshoz.

10/7

Olvasd el!(nem ragaszkodok hozzá)

Ha szeretnél még értékelést olvasni a trilógiáról megint csak girl.from.a.book értékelései ajánlom, amiket  ide kattintva elolvashatsz.

Becca Fitzpatrick: Csitt, ​csitt sorozat

Már majdnem egy éve olvastam a sorozatot, de valaki kérdezte, hogy nem írtam-e róla és mivel nem írtam valamiért, ezért most bepótlom. Nem emlékszem mindenre tökéletesen, ezért, hogy ne legyen olyan rövid az egész sorozatról írok egyben, a régi molyos értékeléseim alapján.
Becca Fitzpatrick Csitt, ​csitt sorozatának 4 része van ezek sorrendben: Csitt, csitt, Crescendo, Silence-Vihar előtt, Finale-Végjáték
Mindegyik fülszövege Spoileres az előtte lévőre, ahogy az idézetek és a vélemények is! Vagyis, ha a 3-ig olvastad és nem akarsz spoilerbe futni, a 4. részről szóló bejegyzéseket már ne olvasd el!
Kezdjük is!
Fülszövegek, idézetek és vélemények:

"Angyalom."

1. Csitt, csitt:

EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

"– Az illatod is jó – mondta Folt. – Ezt hívják zuhanynak – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz. – Meztelenül. Ismerem a dörgést."

Vélemény:
Tetszett. Nem varázsolt el, első részek a sorozatokból sose szoktak, de jó volt. 
Folt nagyon szimpatikus. Jó humorú könyv sokat nevettem rajta. 
Vee nem volt szimpatikus és az egész elég kiszámítható volt (mondjuk elolvastam a végét előre(: ). 

"– A te őrangyalod vagyok – mondta Folt. – Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi is a munkaköri leírásod? – Hogy őrizzem a testedet. – Folt mosolya egyre szélesebb lett. – Komolyan veszem a munkámat, ami azt jelenti, hogy közelebbi ismeretséget kell kötnöm a szóban forgó tárggyal."

A főgonosz(ok) kibenlétére nem számítottam. 
Az egész történet elég hihető volt, ha átugorjuk azt a csöppséget, hogy bukott angyalok meg ilyenek, de ha ezt nem nézzük akkor tényleg hihető, nincsenek benne ellentmondások az egész logikus. 

"– Ne hibáztass érte! Mondd meg anyukádnak, hogy költözzetek beljebb. Mondd meg neki, hogy van ez az új klub, úgy hívják, civilizáció, és nektek is csatlakoznotok kéne."

Szóval nekem nagyon tetszett 5 csillagot csak a kedvenceimnek adok a négy és felet meg tartogatom a sorozat többi részére mert bízom benne hogy ennél jobb lesz.

"-Gondolkodom. -Gondolkozol? -Az a folyamat, amiben az agyamat használom, hogy ésszerű döntést hozzak."

2.Crescendo:

"– És mi most hogy állunk? – Szorosan egymás mellett."

Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása. 

"Néha rossz dolgoknak kell történni, hogy később a jók is megtörténhessenek."

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?

"– Nincs véletlenül ezer dolcsid kölcsön? – Öt dolcsim sincs kölcsön. A perselymalacom orvosilag anorexiás."

Vélemény:
Nagyon vártam már hogy olvashassam és olyan jó volt! 
Izgalmas és romantikus (bár kevésbé mint szerettem volna). 
Tetszett, hogy egyre több dologra jön rá és az természetesen nem tetszett, hogy Folttal szinte végig kényszerített haragban vannak az Arkangyalok miatt. 

"– Csitt, csitt – suttogta. – Minden rendben lesz. Akarlak téged, és nem bírom már ezt a felemás életet. – De a pokolra vetnek – dadogtam, nem tudva gátat szabni az ajkam remegésének.– Ezzel már régen megbékéltem."

Rixon árulása nagyon meglepett egyáltalán nem számítottam rá, mert végre ügyes voltam és nem olvastam el a végét (: . Azt valahonann éreztem, hogy Scott nem rossz. 
Foltot megértem hogy meg akarja védeni meg minden, na de ennyire semmit sem mondani már durva. Olvasom a következő részt.

"– Ne akard, hogy megbánjam! – leheltem. – Még egyszer sem bántál meg – felelte, és megcsókolt."

3.Silence-Vihar előtt:

"– Szeretlek – mormolta a hajamba. – Egész létezésem alatt sosem voltam még ennyire boldog."

HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS?Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.

"– Angyalom, az enyém vagy. És nem hagyom, hogy ezen bármi is változtasson."

És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

"– Tényleg azt hiszed, hogy ilyen egyszerű lesz? Folt felnevetett. – Ha egyszerűségre törekedtem volna, rögvest Rixon mellé láncoltam volna magamat a pokolban. És hátradőlve napoznánk azóta is."

Vélemény:

Nem akartam elkezdeni ezt amíg nem szerzem meg az utolsó részt is mert tudtam hogy függővége lesz. De amikor megszereztem végre belevethettem magam az olvasásába. És nagyon jó. Valahogy a legtöbb sorozat időről időre, részről részre egyre jobb lesz. Ez nem. Megragadt az első rész nagyon jó könyv szintjén, ami nem baj hiszen nagyon jó ,csak érdekes , mert még nem találkoztam ilyennel. Szóval a könyv nagyon jó volt. 

"– Hogy kerülsz ide? – Az útjaim kifürkészhetetlenek. – Az az Isten, akinek az útjai kifürkészhetetlenek. Te inkább olyan vagy, mint a villámlás, az egyik pillanatban itt, a következőben már sehol."

Egy kicsit az zavart benne, hogy én nagyon ki vagyok élezve az olyan könyvekre amiben a főhős elveszti az emlékeit miután annyi kalandot átélt meg minden (pl. Az olimposz hősei sorozatban nagyon nagyon zavart) . Szerencsére itt nem élt át előtte hatalmas aklandokat szóval annyira nem zavar épp csak egy kicsit, meg jó, hogy nagyon igyekezett visszakapni őket. 

"(…) – Ezennel hivatalosan is szerelmes vagyok az ágyneműdbe.
— Csak abba?
— Nem. A matracodba is."

Először azt hittem azért nem beszél Vee és az anyja neki Foltról mert ők is agymosva lettek de mint kiderült csak megint ki akarták őt zárni Nora életéből. 

Foltot egyre jobban szeretem, nem titkolja túl sokáig a dolgokat( szóval a megoldásra éhező idegeim épségben megúszták), de nem is mondja el túl hamar, ami értelmetlenné tette volna az egészet.
Scott egyértelműen flörtölt Norával az elején aztán hirtelen minden átmenet nélkül abbahagyta. Ezt nem értettem. 

"Ha elvesztelek, mindenemet elvesztem."

Az egész történet viszonylag logikus nem éreztem hogy valamire teljesen rosszul reagáltak volna. jó a végén amikor visszautasította Folt ajánlatát kicsit meglepődtem
örülök, hogy végre láthattuk Folt lakását legalább már az nem egy üres folt a térképen (rossz szóvicc tudom)
És a vége hát nem meglepő de nagyon örülök hogy megvan a következő rész és azonnal olvashatom. 

"– Angyalom – mormolta, miközben a kezei közé fogta az arcomat. – Azt hiszem, nem érted, milyen messzire mennék el azért, hogy magam mellett tartsalak."

Egyszóval mint az elején is mondtam jó volt, nagyon, de még mindig nem olyan elképesztően de hűha (de hát nem lehet minden könyv olyan ).

4.Finale-Végjáték:

"Mit gondolsz, hol vagyok? üzentem Foltnak.
Nem kell találgatnom, rajtad van a nyomjelző, válaszolta.
Végignéztem magamon. Valóban, ma a farmerdzsekit vettem fel.
Adj 20 percet és ott vagyok. Pontosan melyik szobában talállak? jött a következő üzenet.
A hálószobában.
Legyen 10 perc."

Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank – akaratlanul – után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett.
Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak.
Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.

"– Nem engem érdemelsz – bólintott. – Jobbat. De engem kaptál, és akár hozzá is szokhatsz a gondolathoz."

Vélemény:
Huh hát igen én mindig az utolsó részeket szeretem a legjobban, mert akkor lesz kerek a történet, meg persze a Happy End, ami nálam elvárás.
Szóval az jobban tetszett mint az előző három bár az a hűűű még mindig nem, de jó volt. Izgalmas, vicces, fordulatos(nagyon), romantikus, a stílusa jó.
Folt felkerült a kedvenc könyves fiúim listájára ♥♥. amikor az előző részben felajánlotta a szárnyait, akkor nekem annyi volt teljesen elolvattam. 

"– Csak az ágyra tudok gondolni.
– Akkor ugyanaz jár az eszünkben.
– Te is az ágyra gondolsz? – Folt korábban elárulta, hogy szinte sosem alszik.– Rád, az ágyamban."

Nora kicsit féltékeny volt, de szerencsére még nem olyan idegesítően. Bár én azért nem tartottam volna ennyire Dabriától. Folt elég határozottan elmondta a véleményét akkor meg nem mindegy mit akar Dabria?
Dantén eléggé meglepődtem, ( Dabriát én nem gyanusítottam), de hogy pont ő? Mondjuk annyira azért nem hihetetlen.
Scottról a könyv felénél megéreztem, hogy meg fog halni és hát sajnos igazam is lett de jó hogy Vee tovább tudott lépni.
Gondoltam már a sorozat elejétől, hogy Folt valahogy elkezdi majd érezni a dolgokat, de elég egyszerűen elintézték.
Bassoról én azt gondoltam hogy gonosz és ellenük van.
Nagyon jó sorozat volt örülök hogy elolvastam.

"A hétköznapiságtól akkor kezdtem búcsúzkodni, amikor Folt megjelent az életemben. Egy jó fejjel magasabb nálam, hideg, kemény logika alapján dönt, füstként illan el, és egyedül él egy szupertitkos, szupermenő lakásban a Delphic vidámpark alatt. A hangja mély és szexi, három szempillantás alatt tócsává olvasztja a szívemet. Emellett bukott angyal: kihajították a mennyből, mert túlságosan rugalmasan értelmezte a szabályokat. Személy szerint azt hiszem, Folt elijesztette a hétköznapiságot a fenébe, az pedig meg sem állt a világ túlsó feléig."

Összefoglalva ez egy nagyon jó, főleg a romantikus szálra építő könyv, rengeteg humoros beszólással. Nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, de nekem annyira nem nyerte el a tetszésem, mint másoknak és közel sem volt hűha de jó. Könnyed, egyszerű sorozat aranyos szerelmi kapcsolattal és egy pár fantasy elemmel. A borítók nem igazán nyerték el a tetszésem. A hangulatot eltalálták, de részleteiben nem szép.

10/8
Olvasd el!

További nagyon jó véleményt olvashatsz a könyvről girl.from.a.book blogján ide kattintva.

Innen az összes könyv megvehető illetve el lehet olvasni az első pár fejezetet.