On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap

Sziasztok!
Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagoltam a blogot. Ezen továbbra sem fogok változtatni. :D 
A lényeg viszont, hogy most kedvem támadt hozzá, tehát írtam egy értékelést On Sai Szivárgó sorozatának 3.részéről, az Artúrról, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. Mindenképpen ajánlom, olvassátok el, nézzük is, hogy miért! Erre a kötetre vonatkozóan ez a bejegyzést spoilert nem tartalmaz, de cselekményleírást részben igen.
Aki nem olvasta az eddigi részeket, tegye meg, írtam az első részről is ide kattintva megnézhetitek.

"– Don, nem szabad! Teszed le szépen azokat a molekulákat!"

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.

Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!

"– Vigyázok rád – mondta Don. Semmije nem volt, csak ez a hangsor, ez, ami valami jót jelent, valami mindörökkét és szeretetet."

Én és a könyv:
A sorozatot még több, mint 3 éve kezdtem el, amikor alacsony elvárásokkal kivettem a Scart a könyvtárból, mert nem volt más KMK-s könyv bent, ami akár tetszhet is. Messze felülmúlta az elvárásaim, a második résznél már új kedvencet avattam és a rajongásom a sorozat iránt azóta csak nőtt. Megszereztem az egészet papírkötésesben, elolvastattam két barátnőmmel, egy tanárnőmmel és a célom, hogy még több emberhez eljusson, mert zseniális, úgy ahogy van. 
2 évet vártam rá, hogy megjelenjen az Artúr(mások ötöt, én még jó helyzetben voltam :D), de végre itt van és bőven megérte a várakozást! 

"– Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes."

Véleményem:

Ez nem az a sorozat, amit csak úgy nyugodtan elolvasol, aztán becsukod, hogy na ez is megvolt és pár hónap múlva már nem is tudod, hogy mi volt benne. Nem, ez befészkeli magát az agyadba és a szívedbe és nem ereszt. *_*

"Én a jelenben hiszek. Nincs eleve vesztett helyzet, mindig van új út, új lehetőség."

Lassan elérek arra a szintre, ahol annyira imádom ezt a sorozatot, hogy egy értelmes mondatot se fogok tudni leírni róla, csak ilyeneket, hogy: Vááááááá, Jééééé, Juhúúúú, Neeee, Miééééért, Hooooogy?

Most azért még megpróbálok valamit összekaparni róla, aminek van valami kis értelme is :D.

Már a Lucynál levett a lábamról a sorozat, ez azóta se változott.

Azt hiszem harmadjára is újra kell olvasnom a sorozatot(ezt a könyvet meg másodjára), mert egyrészt imáááádom, és olvasni akarom, másrészt meg annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak na! Legjobb lesz, ha újra kezdem, hátha úgy jobban felfogom. Sokszor úgy érzem egyszerűen nem vagyok elég okos ezekhez a könyvekhez :D. Egyelőre a legtöbbet ismételt kérdésem a sorozattal kapcsolatban a: Mi a franc? :O

Elkezdtem a dedikáláson olvasni már sorban állva, de aztán pár oldal után inkább abbahagytam, mert annyira letehetetlen, hogy éreztem, még pár oldal és engem úgy kell záráskor kikergetni a könyvesboltból, mert együltő helyemben elolvasom. :D Végül egy másik nap, de pár óra alatt ki is olvastam.

A bárcsaklüszi-vágy (;DD) volt az egyik kedvenc apróság a könyvben. Egyszerre sírtam és nevettem ezen, több okból is.

"Don rácsodálkozott, mitől jött a nő ilyen izgalomba, de aztán egy levél fotoszintézise elterelte a gondolatait."

Ó, Don, szegénykém! Edna majdnem pánikba esett, neked meg egy levél fotoszintézise elterelte erről a gondolataid? :D Annyira aranyos! Imádom! ;D Ebben a részben úgy körül lengte őt a béke és az élet szeretete, üdítő volt! Ráadásul vonzotta a hangosan nevetős részeket, legszívesebben minden megmozdulását kiidéztem volna(így se állok tőle messze :D). Azt hiszem az én két kedvenc szereplőm Scar és Don. Persze a többieket is szeretem, de állítólag a négyes társaságból 2-t kiemelkedően kell szeretnem, és az egyértelmű, hogy ők azok. Ők állnak a lelkemhez a legközelebb.

Valamiért úgy emlékeztem, hogy Ednát utáljuk, de lehet csak túl régen olvastam a Szürke szobákat. Mindenesetre, most őt is igazán megkedveltem, nélküle sokkal rosszabb lett volna a helyzet.

"Ki ismerne fel egy ellenséges hadvezért virágos szoknyában?"

Jajj, Lucy! Jajjajjajj! Ennél jobban nem tudom kifejezni magam.

Chestert is sajnálom. Sok bajt okoz, de annyira igyekszik! És őszintén, rohadt nehéz dolga van. Mármint nagyon-nagyon-nagyon nehéz dolga. Bizonyos információk kiderülése után mindent újra kellett értékelnem vele és a sorozat főívével kapcsolatban, teljesen le voltam döbbenve és nem értek semmit.

Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD

Huh ez a könyv érzelmileg és szellemileg és megterhelő. Artúr kiborulása… Meg úgy minden más is! Szórakoztató, de közben mindig úgy érzem magam olvasás közben, mintha épp maratont futnék. Az a könyv, amit a legnagyobb hangzavarban is tudok olvasni, mert annyira kikapcsol. Arról meg nem is beszélve, mert már sokszor említettem, hogy sokszor hangosan nevetek rajta, ami mindig nagyon jó érzés :D. Közben néha a feszültségtől mondjuk visítottam, de szerencsére ez a szobámban egyedül nem keltett feltűnést :D.

"A művészet egyik fele, ha az ember tud lőni, a másik fele az, ha nagyon pontosan tud mellélőni."

Túúúúl jó.

Így, hogy felkészültem, hogy függővége lesz, nem ért váratlanul :D. Tegyük hozzá, hogy szerintem az előző résznek is függővége volt már, ez se különbözik annyira. És az egyszerűen nem lehet, hogy... Ilyen nincs. Nem is lesz a közeljövőben. Értem, hogy háború van, de akkor se lehet!

Az írásstílus természetesen fantasztikus, minden szó a helyén van, minden mondat idéznivaló :D.

Még áradozhatnék róla órákig, de remélem, hogy így is átment a lényeg :D. Ha nem, az előző részeket értékelve is őrülten dicsértem, azóta csak összetettebb és még szuperebb lett a sorozat, szóval azok jól kiegészítik ezt.

Összességében ZSENIÁLIS, letehetetlen, szórakoztató, imádnivaló és összetett. Kikapcsol, lefáraszt és felpörget. A szereplőkért folyamatosan izgulok. Nincs mese, kell a következő rész, mert tudni akarom már, hogy mi folyik itt!

"– Harcot vársz?
– Várja a halál, jön az magától."

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá:

Papírkötésben: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-artur-8401

E-könyvként: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek-ebook/on-sai-artur-szivargo-sotetseg-iii-9153

Képek: Sajátok és pinterestről vegyesen

Amie Kaufman, Jay Kristoff: Illuminae (The Illuminae Files 1.)

"Some written materials were censored by the UTA and had to be reconstructed by our commtechs, though profanity remains censored as per your instruction. Sure, the story kicks off with the deaths of thousand of people, but god forbid there be cussing in it, right?"
Ma egy különleges YA sci-firől hoztam értékelést.
Cselekményleírást tartalmaz. Spoilereket elrejtettem, aki nem olvasta NE LESSE MEG ŐKET! A legjobb, ha el se olvassa ezt, aki még nem olvasta a könyvet, nem árulok el semmi fontosat, de úgy az igazi nekikezdeni, ha nem tudsz semmit.

"I am frequently underestimated. I think it's because I'm short."

Fülszöveg:
This ​morning, Kady thought breaking up with Ezra was the hardest thing she’d have to do.

This afternoon, her planet was invaded.
The year is 2575, and two rival megacorporations are at war over a planet that’s little more than an ice-covered speck at the edge of the universe. Too bad nobody thought to warn the people living on it. With enemy fire raining down on them, Kady and Ezra—who are barely even talking to each other—are forced to fight their way onto an evacuating fleet, with an enemy warship in hot pursuit.
But their problems are just getting started. A deadly plague has broken out and is mutating, with terrifying results; the fleet's AI, which should be protecting them, may actually be their enemy; and nobody in charge will say what’s really going on. As Kady hacks into a tangled web of data to find the truth, it's clear only one person can help her bring it all to light: the ex-boyfriend she swore she'd never speak to again.
Told through a fascinating dossier of hacked documents—including emails, schematics, military files, IMs, medical reports, interviews, and more—Illuminae is the first book in a heart-stopping, high-octane trilogy about lives interrupted, the price of truth, and the courage of everyday heroes.
Véleményem:

"Am I not merciful?"

Oh. My. God. Ez. A. Könyv.
Ami elsőnek megfogott az a borító volt. Aztán a formátum, amiben az egész íródott. Napló, e-mail-ek, kikiáltványok, jelentések, tervrajzok, ábrák.... Egy ideig azt hittem meg tudom várni, míg lefordítják magyarra, de hamar elfogyott a türelmem, megrendeltem angolul. Nyár óta vár a polcomon. Most levettem és elolvastam. Megint csak ismételni tudom magam: Ez a könyv! Jézusom! Még egy párszor leírom ezt az értékelés során az biztos.

Azt se tudom hol kezdjem. Akkor legyen az eleje.
Borító, gyönyörű narancssárga nem éppen a kedvenc színem, de itt fantasztikusan néz ki, csillagok, figyelemfelkeltő felirat, profi munka. Kinyit. Első oldalon egy levél, amit nem értesz teljesen meg a legvégéig. Aztán egy nagyobb lélegzetvételű(a könyv "fejezeteihez" viszonyítva) interjú. In Media Res. Az én figyelmem azonnal felkeltette. Kady pont aznap szakított a barátjával, Ezrával, amikor a BeiTech megtámadta a bolygójukat.

"And then I said, „I'm bleeding,” and she said, „Shut up, I'm not talking to you,” so I just kinda concentrated on not dying."

Innen indul a történet. Ez nem annyira lényeges, de szerintem zseniális húzás és büszke vagyok magamra, hogy gondoltam erre: van benne egy hooooszú lista az áldozatokról. Miután megkerestem van-e valaki a főszereplőink családnevével, egy sugallatra hallgatva megnéztem a szerzőket is. És ott voltak! Beleírták magukat áldozatként a könyvükbe! Mennyire menő ez már?! És ki vesz észre ilyet közel 2000 név között?! :DD

Bele kellett szoknom. Nem mondom, hogy könnyen ment. Sci-fit még nem olvastam angolul. Magyarul se éppen egyszerű a sok technikai dolog miatt, na azt szorozzátok meg hárommal és kb. megkapjátok mennyire volt nehéz angolul nekem. Aztán a formátumot is meg kellett szoknom. Bármennyire is remek és egyedi ötlet, nehezebb az elején olvasni, mintha normálisan lenne megírva. Gyorsan váltogatunk helyszínt, mindig más szereplők szemszögéből látjuk, folyamatosan figyelni kell minden. egyes. részletre. Persze ez lehetetlen. Azért megpróbáltam, sokszor visszalapozgattam, ez lassította az olvasást.

Aztán beleszoktam. A hivatalos dokumentumokat, jelentéseket felváltották a személyesebb hangvételű beszélgetések.

"You deserve every star in the galaxy laid out at your feet and a thousand diamonds in your hair. You deserve someone who'll run with you as far and as fast as you want to. Holding your hand, not holding you back. You deserve more than I could ever give you, Kady.
But I'll give you everything I can if you still want me to."

És elkezdtek hullani az emberek. És csak hullottak és hullottak és hullottak. Egyes helyeken már meg voltam róla győződve, hogy ezt a könyvet nem, hogy egy teremtett lélek, de egy kicsi atom se fogja túlélni. :D A végét természetesen nem osztom meg veletek. :DD

Akkor nézzük a jegyzeteim időrendben(többnyire lefordítva az angol részeket) :
Eddig a kedvenc szereplőim az Illuminae csapat vagy mittoménmi tagjai :D (Jéééézusom ez utólag nagyon jóóó. Megérezhettem valamit.)
Első könnyeket McNulty kapta és az a stílus, ahogy McCall írt róla a jelentése vége felé, ohmygosh.

"It's not the bullets that kill you. It's moments like these. One piece at a time."

Ohmygosgohmygoshohmygosh Senki nem fogja túlélni ezt a könyvet!

"What you do when stuff like this happens is you LIVE, you survive it, that's how you honour the ones you lost."

Hogy teheti azt ez a könyv? De tényleg. A maga hivatalos, gépies és hát... érzéketlen stílusában is annyi érzelem van, hogy több száz oldalt végigsírtam, míg kiolvastam. Zseniális.
“This is where things start to get… complicated.” Micsodaaa? Mi a franc volt ez előtt? Nem egyszerű az biztos! Ohmygoshohmygosh
Nonononono nooooo!!! Ez nem lehet igaz. IT CAN NOT BE F***G TRUE! Nem és nem és nem! Na és kb itt kezdődött a könyv végéig tartó sírásmaratonom. Kedves kis könyv ez, mondom én! Sejtettem egyébként, hogy csak kamu, de a könyv aztán meggyőzött róla, hogy igaz. Milyen jól tette. Megszenvedtem érte, de így jobb érzés volt a vége.
Egy órája időről-időre sírva fakadok. Gosh, ez a könyv fááááj.
Befejeztem.
OMG OMG OMG! EZ A KÖNYV! Intenzív volt. Rohadt intenzív! Holly sh*t! Goooosh!
Megfájdult a fejem a sok sírástól.

"I hate the crying the most. It just creeps up on you out of nowhere. You're in the middle of doing something and suddenly you realize your goddamn eyes are wet again and you don't know how it happened."

ZSE-NI-Á-LIS! BRILLIÁNS! A legzseniálisabb könyv, amit olvastam eddig 2019-ben nem a legjobb, de a legzseniálisabb. Nem maga a történet, azt már láttam, határozottan nem a zombiszerű izék, azokat utálom, hanem az érzések és az írásmód! Ez a könyv játszott az érzéseimmel. Durván. És mindezt olyan sunyi kis módon tette, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ezt az egész könyvet nem tudod addig elképzelni jól, amíg el nem olvasod. Szerintem megfelelő, ha emiatt az űrhöz hasonlítom. Láthatsz róla képeket, olvashatsz róla, de nem fogsz tudni valós képet alkotni róla, amíg nem láttad a saját szemeddel, nem olvastad el és még akkor is nagyon nehéz lesz. Szépen összefogalalva egy idézettel ilyen volt a könyv: 

"Kady Grant: All kittens and rainbows. Apart from the screaming and exploisons."

Kadyt imádom, Ezrát imádom, AIDENt imádom először nyilván utáltam, de az egyik legérdekesebb része volt a könyvnek és komolyan imádtam a vége fényében. Minden szereplő valamilyen hatással volt rám.A stílus csodálatos. Tényleg az.

A kifeketézett káromkodásokat mindig igyekeztem a legmegfelelőbbnek tűnővel helyettesíteni :D Volt, hogy nem ment. A szleng nagyon komoly volt :D chum, alrite, howzit stb...

"“Go **** yourself.”“We have already established I am incapable of sexual congress. How exactly—““**** you.”“…You are angry with me.”“Oh, bravo, Sherlock. You want a ****ing lollipop?”"

Újra és újra meglepett. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan keveset tudtam róla, sokkal kisebbet ütött volna, ha tudtam volna a kimenetelt, vagy akár csak egy-egy dolgot is.

Ez a könyv egyszerűen... más. Meglepett újra és újra. Nem azonnal volt zseniális, hanem szépen lassan építette fel magát, rétegről rétegre, aztán átment rajtam mint egy úthenger. Játszik veled, elgondolkodtat, akkor és olyan módszerrel üt, amire nem számítasz. Nagyon komoly témákkal foglalkozik.

"If it is the definition of insanity to repeat the same process and expect a different outcome, most of humanity must be insane."

Teljes mértékben ajánlom mindenkinek! Ne várjatok tőle semmit, ne tudjatok róla semmit mielőtt még elolvasnátok(úgy érzem már így is túl sokat mondtam, az én hibám :( )! Nekem kedvenc lett, de már kb. a felénél annak állíthattam volna. TBH a vége annyira reménytelen és szomorú és tragikus volt, hogy tartottam tőle, hogy le kell vonnom csillagot, mert ez túl szörnyű, erre jött az utolsó pár oldal és felkerült az i-re a pont ez a könyv pedig azzal a lendülettel a kedvenc listámon landolt. :D Javíthatatlan vagyok, tudom

Alig várom, hogy olvashassam tovább a trilógiát. *_* Újraolvasós az biztos.

"I am just too funny, but there’s nobody here to appreciate my jokes."

10/10***
Olvasd el!

Képek pinterestről.

On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

Moslyos adatlap

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre."

Sziasztok!

Az egyedülálló Szivárgó sötétség sorozat 2. része az elsőnél (értékelés a Scarról) is zseniálisabb és kiakasztóbb Lucy. Mert Lucy mindenkinél zseniálisabb és kiakasztóbb. Olvassátok a sorozatot és, hogy mit gondolok én róla! Jó olvasást!

"Mi marad, ha a logika kevés? A hit. Hinnie kell. (...)különben már most feladhatná a harcot. "

Fülszöveg:

A ​kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghez vigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Vélemény:

MI A FRANCOS FRANC??!!!!
Kikészültem.
Te magasságos Entitás! Ez a könyv (is) kikészített! IMÁDTAM!

"Minden elmúlik, még a szenvedés is, ez az élet legnagyobb titka."

A Scar ugyan kicsi már elfelejtettem, de egy segítőkész molynak hála, sikerült felidéznem amikor elkezdtem olvasni ezt. Az elején kicsit rá kellett hangolódnom a könyvre, de aztán pörögtek a lapok, mintha fújnák őket.

Scar az egyik kedvenc női főszereplőm lett. Hihetetlen, amit művel és még a lapokon is átjön, amit éreznek a szereplők is, hogy mennyire élettel teli. Tetszett, hogy mindenkinél jobb. Az még jobban tetszett volna, ha ezt az orruk alá is dörgölheti többször, de hát nem kaphatok meg mindent.

"A tegnap elmúlt, minek foglalkozni vele, a holnap csak jön, ráér akkor aggódni rajta, ha itt lesz."

Artúr… néha utálom, néha szeretem. Néha eléggé hülye tud lenni. Végre tisztázták Scarral! Végre! 1 pár rendben van a 2-ből, haladunk! De vannak jó húzásai is. Hmm, azért főleg idegesít.

A mentálokat még mindig imádom főleg Dont és Lucyt. Azt leszámítva, hogy hihetetlen, hogy több száz éve kerülgetik egymást! És most már olyan közel voltak! Olyan közel! Mindketten többször is majdnem elintézték végre az ügyet, de ezek a szerencsétlenek persze mindig pont akkor bizonytalanodnak el, amikor a másik felbátorodik! Tetszik a tudásuk, a számításuk, az elemzésük! Imádom őket! De ha a következő könyvben végre nem… *rájön, hogy mi is volt a vége*, neee.

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."

Szörnyen izgalmas volt, mindig történt valami. Azok a folyamatos döntéshelyzetek kimerítőek, így természetesen azokat is imádtam.

Aztán voltak benne olyan fordulatok, hogy csak fogam a fejem. Helyenként már azt se tudtam mi történik, félreolvastam/kihagytam-e valamit. Chester, Al, Alfa… És a vége! Na, ilyen gyilkos véget is rég láttam már! MI A FRANC TÖRTÉNT??? Egyik pillanatban ez volt aztán már az, észrevétlenül meg amaz. Minden félrecsúszott, vártam, hogy szépen megoldódjon vagy valaki megoldja a helyzetet, lapoztam egyet.. ÉS VÉGE!!! Fúúú, de kiakadtam!

Spoileres kiakadásom: Don észhez tért és megkérte Lucyt, de Lucy megbolondult épp ezért VISSZAUTASÍTOTTA!!? Eztán Donnak KITÖRÖLTÉK AZ AGYÁT!! Ami olyan tragikus, hogy majdnem sírok! Nincs többé Don?! Neeem az NEM lehet! Lucyt elbocsátják, de az utolsó pillanatban még nem tudom mi történik, megjelenik a gonosz és harcolni kezdenek a Főmentállal?! És Lucynak menekülnie kell. Közben Scar majdnem átmegy azon az idióta vizsgán, de hála Don ábrájának megjelenik a Gonosz és ezért a Szürke szobába zárják Scart! Amikor neki életeket kéne mentenie! Kiderül, hogy Al=Adalbert pap??? Legalább Artúrék sikeresen meglógnak. Na, de ez még nem minden! Nem elég, hogy ez mind megtörténik, én össze vagyok zavarodva és ki vagyok akadva. Óóó neem! Még rátesz egy lapáttal Chester és Szilla beszélgetésével. Miii???!! Egyszerűen NEM ÉRTEM! Bármikor beszélgetnek azok ketten, nem értem! Mikor beszélgetnek? Miért mutatja, meg ezt nekünk? Mi történt és ezek miért tudják, ha mi nem? Ezek komolyan visszatekintések a jövőből? Akkor Chester tuti túlélte.

Ó, igen teljesen kiakadtam. Kikészített ez a könyv. De imádtam a benne lévő rengeteg humort, remek szereplőket, izgalmas történetet, hatalmas fordulatokat és az egyedi és nagyszerű On Sai stílust. Zseniális írónő sürgősen beszerzem a Calderont is. Néha ugyan egy helyben toporgunk, vagy újra és újra ugyanaz történt, de ezen túl kell lépni, ez van.

Ráadásul rengeteg nagy kérdést is felvet, nagy bátorságra vall, hogy megmeri ezeket lépni. Tényleg komoly gondolatok vannak benne: szabad akarat, élet értelme, vallás, nagyobb jó… De ezek olyan formában vannak tálalva, hogy emészthetőek és nekem sincs velük bajom. Sokat lehet gondolkodni egy-egy helyzeten, mégse lesz fárasztóan filozófikus.

"Ez volt az a dolog, amiben a lány különbözött másoktól. Vajon mit tanított neki az entitás, amelyik éveken át látogatta? Nem bibliamagyarázatokat, az biztos. Inkább úgy tűnik, hogy szeretni és bízni tanította. Olyannak látni a világot, amilyen. Scar nem félelemből cselekszik, és nem saját kivetítéseire reagál, hanem magára a világra, a többi emberre, az élet hozta helyzetekre. "

A borító gyönyörű.
IMÁDOM, IMÁDOM ez a könyvet! On Sai minden könyvét! Zse-ni-á-lis!
Kell a következő rész!!! Addig is olvasom a novellákat.
Mindenkinek ajánlom, nyilván az első résszel kezdve. :D

Újra olvasás után:
Utálom. A. Jövőből. Visszatekintést. Idegörlő! Nem árul el annyit, hogy megnyugodhassunk, hogy "huh ez és az is élni fog még", mert épp csak annyit mond, hogy felmerüljön bennük a kérdés, amire aztán nem kapunk választ! Mi ez az iskola? Chester miért adja ki magát tanárnak? Hány év telt el? Szillán, Chesteren és Ednán kívül él még valaki? Miért mesél? Mi történt a jelenben??? Vagy múltban, ahogy tetszik. Legszívesebben a földhöz csapdostam volna a könyvet (már csak az hiányzott volna neki! Az egyik kedvenc könyvem, de olyan szörnyű állapotban van! Ráfojott a táskámban a vizem, amikor megvettem hozzáütődött a rollimhoz a gerince és a hátulja, ezért tele van göröngyökkel, bemélyedésekkel, véletlenül összetollaztam alulról a lapokat, megpróbáltam eltávolítani még rosszabb lett, olyan szomorú vagyok szegény könyv miatt!) idegességemben. Azt hittem másodszorra jobban fogom érteni, de csak még jobban elbizonytalanodtam, olyan kérdéseket vettem észre amiket eddig nem.

"Bár nem biztos, hogy Krisztus pont erre gondolt, de Scar szerint a Biblia olyan volt, mint egy platformfüggetlen, jó szoftver, bármire ráhúzható."

A könyv zsenialitására, már eleget áradoztam szerintem, most csak az egyik új felfedezésemet osztanám meg, amire ez a sorozat világított rá. Nem mondom, hogy minden, de a legtöbb dolog nézőpont kérdése. Olvasok egy helyzetet egy szemszögből, egyértelmű, de aztán szemszögváltás és azonnal meginog a stabilnak tartott elképzelésem. Nagyon nehéz és nem is szabad, úgy ítélkezni, hogy nem ismered a teljes történetet. És ha ismered akkor is biztos, hogy teljesen máshogy fogod értelmezni azt, mint mindenki más. Mindenki változtatja és értelmezi a valóságot a saját eddigi tapasztalatai és gondolkodásmódja alapján.

"– Legyen hitetek! Miért gondoljátok, hogy baj van? Fényt a sötétségben érdemes gyújtani, a mécsesnek mi értelme a napfényben? Nem látszik belőle semmi. Fáklyák vagytok, és Isten oda visz titeket, ahol szükség van rátok. Nem ezt akartátok?"

Artúrt könyvek óta próbálom elhelyezni valahova, most már mindent újra is olvastam, de még mindig nem érzem magam közelebb a megfejtéséhez.

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! MINDEKI OLVASSA!

"Mert mi sem voltunk hősök, esendők voltunk, de tudtunk szeretni és küzdeni, még akkor is, ha körülöttünk szivárgott a sötétség."

10/10***
OLVASD EL! 
Innen tudod megrendelni: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-lucy-szivargo-sotetseg-sorozat-ii-6839

Képek pintetestről.

On Sai Scar (Szivárgó sötétség 1.)

Molyos adatlap

"A világ olyan, amilyenné formáljuk."

Sziasztok!

Újraolvastam On Sai lélegzetelállító sorozatát, amiből eddig két teljes regény és két kisregény jelent meg, a Szivárgó sötétség sorozatot. Rengeteg gondolatom van róla. A nagy része, rajongás és kiakadás, de úgy gondoltam azért írok róla. Első rész a Scar. Ezt először kevesebb, mint egy éve olvastam, tavaly tavasszal. Akkor is írtam róla véleményt, aztán most is mindkettőt megtaláljátok, ha tovább olvastok. Remélem sikerül meggyőznöm titeket, mennyire megéri elolvasni.

Fülszöveg:
Scar ​körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy ki mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

"Bámulta a plafont, a villódzó zöld folyondárt, és azon tűnődött, mi köti az élethez. Hirtelen ráébredt, hogy a kíváncsiság: az a Valami, melyet Scar agyában látott. És Lucy bosszantása. Ostoba célok, de talán holnapig megteszi. Elég csak a holnapokat megélni."

Vélemény:

Első olvasás után:
De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is!

Mater bolygó

Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem.

"Scar néha megjegyezte, hogy Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát, és alul kipotyog a süti."

Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata.
Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített). 

"Lucy idegesen megszámolta a teremben lévő porszemeket, majd gyököt vont a számukból."

Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak, ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek.
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD
Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Újraolvasás után:
Így, hogy már a világban ismerős vagyok és egyszer már olvastam is, már SEMMI negatívumot nem találok bennne. 

"Nincs jobb álca, mint a pontos adófizetés."

A világ összetett, nem cukros-mázos, szépen kidolgozott. Második olvasásra is teljesen le tudott kötni, egyszer sem untam, annyira sokrétű. Ez az a könyv, amit újra és újra elolvashatsz mindig felfedezel benne valami újat, amit eddig nem vettél észre. 

"– Nincsenek vitatkozó mentálok – fordult felé Don. – Évszázadok óta én vagyok az egyetlen, és Lucy azon dolgozik, hogy minél hamarabb nullára csökkenjen ez a szám. Ami meg a kísérleteket illeti, megnyugodhat. A népen erős diktatúrában él, eddig csak a gondolataikat ellenőrizték, biztos vagyok benne, hogy ezentúl a kísérleteiket is. – Diktatúra? De hát demokrácia van maguknál! – Ötven óra közmunka az emberiség dezinformálásért – közölte Lucy. – És még hatszáz, mert fiatal mentálok is hallgatták! – Erről beszélek. A más vélemény azonnali büntetést és kiközösítést von maga után."

A szereplők briliánsan változatosak és remekül megírtak. Vannak azok a könnyed, szórakoztató könyvek, amiket szeretek, de a szereplők egyformák a különböző könyvekben és egy könyvön belül is, és aztán van ez, ami egy teljesen más súlycsoportba tartozik. Mindenkinek olyan erőteljesen különbözik a személyisége a többiekétől! 

"Aztán rájött, mi történik. A kadét őt is „formálja”, a maga sajátos, idegesítő módján. Spontán rátenyerel mások gyenge pontjaira. (…) (…) Mintha egy tükör lenne a lány, amiben a másik ember megpillanthatja önmagát."

Scar fantasztikus! Tartok tőle, hogy első olvasásra nem értékeltem eléggé, de a második és a másfeledik könyv után már ebben is az egyik kedvenc szereplőm lett. Most már az első könyvben is imádom.

"Isten végül megszólalt, de csak hogy elmondja, a jövőben nem szól bele az életébe. Felnőtt, és a továbbiakban igazán gyakorolhatná a „szabad akaratot”. Scar cserébe elmagyarázta, hogy ez a szabadakarat-mánia kóros Istennél, és ne aggódjon, amúgy se szokta megfogadni a tanácsokat."

Igyekszem nem ugyanazokról beszélni, mint első olvasás után, de muszáj megemlítenem, hogy a mentálok még mindig érdekesek, Dont és Lucyt is imádom bár kétségtelenül vannak hülye húzásaik, főleg Lucynak. 

Ha már a hülye húzásoknál tartunk…. Artúr! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Az első olvasáskor még nem tudtam a helyén kezelni a könyvet, ezért nem fogtam fel, mennyire bunkón cseszte el. De máshol is zavart. Zavart, hogy Scart ennyire az astori mércével látja, hogy szenved, hogy kiégett egy alak, önző. Mindezek ellenére sem utálom mert tud ő normális is lenni, de különösen itt a sorozat elején szörnyen zavaró tud lenni. 

Valamint, utálom ezennel a visszaemlékezéseket az elején és a végén ahogy elkezdődik és véget ér a történet. Mert mi a franc van??? Tudom, hogy ő akkor nyilván él a továbbiakban is. De teljesen más, mint ahogyan a „jelenben” látom és szeretem őt. Feszültség fokozó az biztos. 

Igyekszem a lehető legjobban összerakni a képet, de néhol még mindig homályos. 

Kedvenc rész: a kiképzés
Sajnálom: ahogy Scarral bántak mindig is és a szörnyűségeket.
Vicces, elgondolkodtató és lenyűgöző. A stílus egyedi, utánozhatatlan és magával ragadó.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!
Újraolvasom az összes eddig megjelent részt, jöjjön a Lucy!

"Az élet apró örömökből áll. Ki kell élvezni."

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-scar-6494

On Sai: Esővágy

Ma a magyar scifi írónő On Sai művéről az Esővágyról hoztam egy értékelést. Ez egy novelláskötet, egy kivétellel nincs semmi köze a többi könyvének a történetéhez. Azt az egyet (Scar első bálja) is el lehet olvasni az "eredeti" könyv (a Scar) ismerete nélkül.

Fülszöveg:

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

Vélemény:

Imádtam! Az írónő stílusa ellenállhatatlan, vicces, megkapó. Az első novella után azt hittem az összes vicces lesz, de már csak a fülszöveget alapul véve is nagyot tévedtem. Hihetetlenül változatosak voltak, hangulatban, világban, időben, történetben. 

Nem olvastam még antalógiát, de ettől kedvem támadt, kár, hogy az írónő nem írt többet. Nem baj, van még könyve, amit nem olvastam. 

Kedvencem az első(vérfarkas, halál), az ötödik(gyík), a kilencedik(Szenzi), a tizedik(Könyv és film szereplők), és az utolsó volt(Esővágy), ezek voltak a legkevésbbé komolyak és nyomasztóak számomra. De amelyikek azok voltak, így eredendően hátránnyal indítottak nálam, azok is zseniálisak voltak. 


Az illusztrációk gyönyörűek voltak, a borító is. 


A szereplők jól lettek leírva a rövidség ellenére is. 


A történetek izgalmasak, elgondolkodtatók, különlegesek és egyediek. 
Imádtam! Ezzel a könyvvel bevéste magát On Sai a kedvenc íróim közé. 

Ajánlom mindenkinek.

Rövid történetek és vélemények(nincs spoiler):

Jóvágású vérfarkas nősülne 
Vérfarkas összefut a vakációzó halállal és elviszi magával, hogy kiderítse, előző teliholdnál kivel is feküdt össze.
Nagyon vicces, minden egyes mondatán röhögtem és a rövidség ellenére még fordulatok is vannak benne. 

"–Bocsáss meg, uram egy szóra! Vagy süket volt, vagy modortalan, mert tovább bámulta a tavat. –Te vagy a Halál, nem? – kérdeztem a fűben heverő csontkaszára nézve. A Halál a neve hallatán összerezzent. Felállt, és lábujjhegyen el akart lopakodni az erdő felé. –Mit csinálsz? – kérdeztem meglepődve. –Te nem látsz! – vakkantotta bosszúsan osonás közben. –De. –De nem! –De igen. –Akkor sem viszlek el! – mondta mérgesen, és tovább lopakodott, egy karnyújtásnyira tőlem."

Scar első bálja 

 Artúr elintézte, hogy Scar is mehessen a bálba, ahova semmi kedve nincs menni, inkább tanulna a felvételijére, ami kijuttatná a bolygójáról. Viszont muszáj elmennie, így amennyire tudja próbálja jól érezni magát.Ez már annyira nem tetszett, nem volt vicces, inkább komoly és a Scarban se bírtam Artúrt és egy ideig Scart se. A bolygójukat is utálom.

"– Azt hiszem, nem vagy tisztában a helyzetemmel – mondta metsző gúnnyal Dakar, és előretolta a fémlábát az asztal mellett. – Azt hiszem, maga nincs tisztában az én helyzetemmel. Nekem sokkal rosszabb. – A férfi értetlen pillantására Scar drámaian felsóhajtott. – Maga letargikus? Egy negyvenes pasi, akit épp egy fiatal lány akar felkérni? Én bezzeg egy elsőbálos vagyok, akit nemhogy senki nem kér fel, de még egy féllábú fickó is kikosaraz, aki az apja lehetne. – Scar megcsóválta a fejét. – Nincs mese, öngyilkosnak kell lennem."

Hogyan ölne Jung? 
A híres és gazdag szívsebészt megkéri az apja(akitől a praxisát kapta), hogy az ő szívét is műtse meg. Egy egyszerű kis rutinműtét, de a fiú bizonytalan és a gazdagsága, hírneve, szép barátnője ellenére is boldogtalan.
Ez durva volt, nem számítottam rá.

"Sohasem fogom megérteni, miért nem bíznak a gazdagok a gépekben, én előbb feküdnék be egy robot, mint egy kialvatlan kolléga keze alá. Persze ezt nem hangoztatom, bolond lennék, amíg így keresek!"

A mágia ára 
A varázslónak van egy szerelme, de nem lehetnek együtt, mert a lánynak a béna öccséről kell gondoskodnia. A varázsló viszont tud gyógyítani, ugyan csak komoly árért.
A varázslót bírtam. Meglepett a befejezés.

"Fiam, egy nő sosem mondja ki, amit akar. De ha mégis, az így hangzik: szeretsz engem annyira, hogy megtedd értem?"

Az emlékkufár 
Tehetsége építésznő egy férfiakkal teli szakmában. Van férje, viszont egy nap meglátja egy korábbi szerelmét. Mi történne, ha odamenne hozzá? Mi történt volna, ha eredetileg is vele jön össze? Nem kell sokat gondolkodnia rajta, mert megjelenik a Sátán és alkut ajánl.
Ez szörnyen lelombozó volt, de tanulságos és nagyon jól bemutatta a "mi lett volna, ha" veszélyességét.

"– Várjon, van egy ajánlatom! Ebben biztos voltam. A gonosznak mindig van."

Sose szólj be egy varázslónak! 
Mese egy királyfiról, három próbáról és egy beszélő gyíkról.
Nagyon tetszett, az egyik kedvencem lett. Tetszett, hogy a felépítés szokásosan mesés, viszont lett spékelve csavarokkal és olyan dolgokkal, amik egy gyerekmesében nem fordulnának elő. Ribit bírtam, a herceg kis naiv, de azért szimpi.

"– Erős kétségeim vannak kijelentésed igazságtartalmát illetően. Azannya! Ilyen szépen még sose mondták, hogy hazudsz, ócska ribanc."

Ébredés 
Egy asha új démonmestert keres magának, mert az előzőjét megölték. 
Szintén nagyon vicces volt, az asha valamiképpen cuki, mint egy nagyra nőtt gyerek.

"– Démonmestert kell keresnem. Laknak a ti földeteken? – Nem. Az utolsót száz éve vágtuk le, és iskolát építettünk a birtokán- vont vállat Horam.– Iskolát? Az olyan hely, ahol betűk laknak?"

Csak mi, lélekharcosok 
Ez nem tetszett annyira volt benne feketehumor rendesen az a rész tetszett, viszont ez a kiábrándult, világ sorsa nyomja a vállát karakter és történet nem jött be. 

"Ugyan kit zavar egy áhítatosabb pap? Eleve bizarr, hogy valaki egy láthatatlan lénnyel cseveg, miért lenne furcsább, hogy a választ is hallja? Az előbbit a társadalom mégis tolerálja."

Nyolc négyzetméter a világ 
Történet egy szenzoros kádról, aki azt hiszi szerelmes a gazdájába, aki benne szokott fürdeni. Egészen addig, amíg a gazda haza nem hozza a barátnőjét.
Ez volt az egyik kedvencem. Humoros, beteg és nagyon kreatív meg perverz. 

"Ugyan már! Majd jön más lakó. Mama, te jól tudod, már a negyedik Gazdát szolgálod! – emlékeztette Holo. Igen, de kedvelem Bartot, olyan jó étvágya van! Az első Gazda egy fiatal lány volt. A tervezőmre mondom, csak salátán és joghurton élt! Állandóan letiltotta a rendeléseimet." 

Orkszar- és barackillat 
Egy kis félreértés következtében Budapesten elszabadultak a könyv és film szereplők. Budapestet lezárták, mindennaposak a harcok, csak a kommandódok merészkednek be.
Szintén kedvenc lett hiszen könyv és film karakterek életre keltek! Milyen király ez már! Ez is humoros.

"Orkok? Tíz évet húztam le egy alkoholista férjjel. Nyomás? Két fiút neveltem; a befizetetlen számlák ellenére is este mosolyogtam és meséltem."

Mentsd meg Krisztust! 
A jövőből érkezett ídőkommandó igyekszik megmenteni Jézust, akire idegen fajok fenyegetést jelentenek.
Érdekes volt. Nem lett kedvenc, de tetszett.

"Bármekkora transzcendens hatalmat birtokolt, mégiscsak egy zsidó srác volt. A világról alkotott ismeretei is befogadókészsége emberiek. Beláthatatlan következményekkel járna, ha beszélnénk."

Dajkamese 
Az idézet magáért beszél:

"Egyesült Föld… gyönyörű szavak… és mindezt a női vécéknek köszönhetjük."

Nagyon rövid volt, de az ötlet jó, tetszett.

EsővágyA vak novícia, Ezüst a legerősebb a kolostorban, így rajta múlik lesz-e eső. Ahhoz viszont Ölyvvel a legerősebb varázslóval kell lennie a szertartás során. Viszont a férfi taszítja őt. És ha nincs szenvedély, nincs eső.
Ez az utolsó kedvencem. Imádtam! Ezüst szimpatikus, a történet szenvedélyes és varázslattal átszőtt.

"Áldott legyen a bennem ujjongó mágia, áldott legyen az új nap."

10/10 

Olvasd el! 

Ha kedvet kaptál hozzás megveheted itt: http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/on-sai-esovagy-7626

További könyvek az írónőtől:
Apa, randizhatok egy lovaggal?
Scar 
Lucy
Szürke szobák
Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál