Szeptemberi összegző

Sziasztok!
Mozgalmas hónapom volt. Két lakodalmon is részt vettem, egyik se a szomszédban volt, tehát sokat utaztam. Elkezdődött az iskola, ahhoz hozzá kellett szokni. KRESz vizsgáztam, ami szerencsére sikerült. Volt a szülinapom. Másodszor is részt vettem a Globális Klímatüntetésen. Ezek mellett nem sok időm maradt olvasni, de én azért igyekeztem.

Filmek/sorozatok
Megnéztük tesóimmal az Avatár – Aang legendája utolsó 8 részét(újra-újra-újra), a Simsala Grimmből két részt(A libapásztorlány, Csipkerózsika), a Tengerparti tini mozit(újra) és a Tűz serlegét(újra). Ezt mind hála egy hosszú útnak. Ezeken kívül csak egy John Oliver részt néztem apával és ennyi. :D

Könyvek
Olvasások
10 könyvet olvastam szeptemberben. 2960 oldal, ami nagyon kevés. A 13 könyvből álló TBR listámról 7-et sikerült elolvasni. Ez mondjuk nem ért meglepetésként, mindig a szeptember az egyik legrosszabb hónapom az olvasás mennyiségét tekintve. Ráadásul a mostani még mozgalasabb volt, mint szokott, így a könyvekre nem sok időm jutott, főleg a hónap elején. Ezt a végén igyekeztem kompenzálni.
★★★★★
De sokáig olvastam! Jó, mondjuk nem rövid és angolul van, de mindig a Harry Potter újraolvasásokkal járok úgy, hogy egy végtelenségig olvasom őket, jelen esetben 10 napig. Közben utaztam egy csomót, szóval ennek gyorsabban kellett volna mennie, de hát ez van, ettől még nagyon élveztem. Sajnálatos baleset viszont történt velee, mert a gyönyörű griffendéles könyvjelzőmmel olvastam, ami egy kicsit nehéz, így összegyűrte és eltépte az egyik lapot :(((. A gerinc meg megtört több helyen, pedig én nagyon vigyáztam rá. A példányt egyébként még valamikor nagyon rég, talán az első Könyvhetemen vettem a tesómnak :D. De térjünk is rá a könyvre, sokat fecsegek. 

Ez a rész nem valami vidám, de ez semmit nem von le az értékéből. 

Első és második olvasásra nem értettem meg teljesen Harryt, de mostmár sikerült. Azért szurkoltam, hogy a kezét mutassa meg valakinek, mert ez túlment a tűréshatáromon. De persze Harrynek nem, ő nem olyan :D. Ő vígan irogat a saját vérével, alaptalanul, hiszen ő nem hazudik. 

Nagyon nem tudok olyat mondani, amit nem mondtak el már előttem százan. Nem a kedvenc részem, de fantasztikus az egész, akkor is, ha egy féltégla. 
Itt kapjuk az egyik leghoszabb részletet a Tekergőkről, ilyenkor mindig elfog a vágy, hogy olvassak róluk. 
A végén könnyeztem. 
Tömören: IMÁDTAM, mi mást mondanék? :D


★★★★★
Nekem nagyon tetszett ez a rész is. Minden hibája ellenére annyira szórakoztat, hogy nem tudok leállni. Kit érdekel, ha helyenként igen erőltetett, valótlan vagy gagyi, ha sikerült megsiratnia és a könyv 70%-ban le sem tudtam törölni a mosolyt az arcormról és megint csak hangosan nevettem helyeken? :)))
Ami a végét illeti, igen, kiszámítható, de nem mondanám, hogy az elején teljesen esélytelenek lettek volna, mert akkor is látszódtak az erősségeik.
A merengés tényleg sok volt néha még nekem is, de ezt se róvom fel igazából neki, mert bár nem ilyen helyzetben, de tudom milyen az, amikor mindig csak egy valamire tudsz gondolni és mindig mindenről az jut eszedbe. :/ 
Tetszett, hogy a csapatból mindenki értékelve lett, de nem olyan erőltetett módon, hogy akkor hirtelen a sportoló oszt stratégiai döntéseket, a matekos meg lefutja a maratont, hanem mindenki, a saját képességeihez mérten néha azokat túl is teljesítve hozzájárul a sikerhez.
Egy fordulatot szinte pontosan kitaláltam, de én ilyeneken nem bosszankodok, hanem örülök neki. 
A versenyt imádtam, hiába nem létezik ilyen, Magyarországon legalábbis biztos nem. Egy eredeti, eddig általam még nem olvasott alapot adott a könyvnek.
Szóval akármilyen kritikusan olvastam ezt a könyvet, mert többeknél olvastam, hogy rosszabb, mint az eddigiek, egyszerűen nem tudtam nem imádni!
Imádom a csapatot.
A versenyt.
Kornélt.
A szerelmi szálat.
A humort.
A családot.
Hogy igyekezett Laura az eddigi könyveihez képest kicsit komolyítani a témán. Lehet ellenkezni velem, de szerintem jól sikerült neki.
Hanna egy kimondottan jó főszereplő lett, nagyon bírtam. 
A barátság egy megingathatatlan közös pont az LL könyvekben és itt is nagyon fontos szerepe volt, imádtam ezeket a részeket is.
A borító is jó, de nem tudom megkülönböztetni őket, a könyvesboltban nagy sietségben majdnem az Ég veledet vettem meg ehelyett, annyira nem feltűnő a különbség :D.

Hiába, akárhogy is nézem én nem érzem úgy, hogy kinőttem volna belőle, vagy ha mégis, nem bánt, mert még mindig ugyanannyira szórakoztat, mint az eddigiek. Amíg ez így van, addig nem érdekel ki mit mond róla, vagy hány évesek a főszerplői. Lehet egy-két könyv múlva megunom, lehet egy-két sorozat múlva unom meg, de az is lehet, hogy amíg Laura ír, én olvasni fogom. Mindegy is, mert nem változtat a tényen őszintén IMÁDTAM ezt a trilógiát. Kíváncsiak várom a következőt.

★★★★
Tetszett.
Anise szenvedélye a szörf iránt gyönyörűen le volt írva. Én ugyan nem tudok és nem is akarok szörfözni mégis, ezt olvasva elfogott a vágy, hogy kirohanjak a tengerpartra és ússzak. 
A sport és az adrenalin szeretetével nem tudtam azonosulni, de nem zavart különösebben. Ha már választanom kéne inkább szörf, mint gördeszka, mert én nem vagyok olyan, aki a századik esés után is visszaszáll rá, ha egyszer a beton folyamatosan lehorzsolja valamijét. Persze kétségtelenül jól voltak leírva ezek a jelenetek is. :) 
Egyébként Anise minden más szempontból is szimpatikus főszereplő volt. Megviselte persze, hogy el kellett mennie egész nyárra, de nem volt önző, távolról sem és a rossz kedvét igyekezett elrejteni. Ezzel és más tulajdonságaival is tudtam azonosulni(nem a sport élvezetével, mint már írtam :D), szerintem ezért is bírtam ennyire. Teljesen együtt tudtam érezni vele, hogy legszívesebben az egész életét egy helyen élné le, ha az indokaink, mint később kiderült mások is. Az ismerős, otthoni közegéről szóló leírásait, tökéletesen átéreztem. A barátaival a viselkedését már annyira nem, de egy kicsit azt is. Nagyon nehéz mindennapos kapcsolat nélkül szoros kapcsolatokat fenttartani. Ettől függetlenül ezt tényleg máshogy kellett volna kezelnie. 
A családjához való ragaszkodása is nagyon szép volt. Üdítően hatott a sok lázadó kamasz főszereplő után. 
A szerelemi szál(/ak), kivételesen nem a kedvenc részem volt a könyvben. Cuki persze, meg tetszett. Lincoln is bejött, de nem volt az egészben semmi különleges, így bár tényleg szerettem ezeket a részeket is, a könyv többi értéke most túlszárnyalja. 
Nehéz dolog szlenget, tájnyelvi kifejezéseket fordítani. Így egyáltalán nem a fordító hibája, az ebből adódó pár suta párbeszéd. Magyarországon egyszerűen nincsenek olyan a hatalmas távolságokból adódó kifejezések, vagy csak nagyon nagyon kevés, amit magyarázni kellene. Amerikában vannak, ezen nem lehet se változtatni, se az ezzel foglalkozó párbeszédeket normálisan lefordítani. 
A mellékszereplőket is mind megszerettem :).

Összességében egy jó hangulatú, nyugodt könyv a barátságról, családról, a sportról és a felnőtté váláshoz vezető útról. A maga nemésben, fantasztikus könyv és tényleg jó érzés volt olvasni. A csillag levonás, se konkrétan a könyv hibája, mert nem tudnék konkrét hiányosságra rámutatni, egyszerűen olvastam már jobbat. Ettől függetlenül bátran ajánlom. :) Szerettem, de nem hiszem, hogy újraolvasom.

★★★★és fél

„Every locked door has a key. Every problem has a solution.”

Az elején egy parám volt: attól féltem, hogy a Legendában leírt múltbeli természeti és társadalmi katasztrófák ebben a sorozatban fognak megtörténni, tekintve, hogy előtte játszódik és itt még minden normálisnak tűnik. Örömmel láttam, hogy ebben a részben nem történt semmi ezzel kapcsolatos(vagy csak nem vettem észre). Nem tudom mi lesz a második részben, de ezzel kapcsolatban bizakodó vagyok. 
Viszont abban biztos vagyok, hogy ezt a “játékot” olvastuk a Született tehetségben is az Antarktiszon. Nem lennék ennyire biztos benne, de visszaköszönt a, ha meglocsold ezt a növényt kapsz egy pontot mondat és ez szinte az egyetlen példa, amit a játék leírásából megjegyeztem a trilógiában. Meg persze a másik kapocs Asher Wing, akinek van egy … Daniel Wing(első nevét elfelejtettem) nevű bátyja. :DD Ennyit is a Legendáról, most koncentráljunk erre, ami nem mellesleg jobban elnyerte a tetszésem, mint az előbbi.

Már pár fejezet után imádtam *_* <3. 
Emika csodás főszereplő volt. Logikusan gondolkodik, de hallgat a szívére is, feltalálja magát és humoros. 
A Warcross egy nagyszerű alapot biztosított az egésznek, szórakoztató volt megtanulni a játék szabályait, a működését. 
Nem vagyok épp Japán mániás, de nagyon tudom értékelni, amikor egy könyv ott játszódik. 
Hideo… húúú *_* imádtam, de eufemizmus, ha azt mondom, hogy titokzatos. Shippelem őket. 
A többi szereplőt is nagyon bírtam. 
Az egész egyszerűen olyan gyönyörű volt! Persze, mert a nagy része illúzió, de attól még szuper volt elképzelni azokat a tájakat, a várost, a játékot, Emikát a szivárványszínű hajával, Hideot az ősz tincsével(sajnos nem találtam róla nekem tetsző fanartot, így muszáj volt elképzelnem magamtól :D), a meleg vízű forrást, a házakat… Élettel zsongott minden. A borítót is imádtam! 
„Beauty can make people forgive a thousand cruelties.”

Vannak benne gondolatok is a szórakoztató részek mellett. Gyász, menekülés a valóság elől, nagyobbik jó. 
A történet izgalmas. 
Fájt letenni este, csak olvastam és olvastam volna tovább, de sajnos, mint mindig a másnapi suli közbeszólt, így nagy nehezen leraktam. Másnap délután persze első dolgom volt befejezni. A befejezés… Erre nem számítottam. *mindblown* Egyik fordulatra sem. (idegesítő módon barátnőm kitalált a mesélésemből, de azzal nyugtatom magam, hogy neki könnyebb dolga volt, csak a lényeges információkat kapta meg) Az a befejezés, ami egyértelművé tette, hogy meg kell vennem elektronikusan és el kell olvasnom minél előbb a következő részt! Reménykedem, mert én ilyen vagyok, de ijesztő a tudat, hogy ezt is az az írónő írta, aki képes volt a Champion végét megírni úgy, ahogy…

Összegezve: IMÁDTAM az elejétől a végéig és nagyon remélem, hogy a következő rész nem rontja el ezt a zseniális kezdést! Ha nem, akkor utólag megkapja az öt csillagot, amit nem tudom miért nem azonnal adok meg neki. :D

★★
Nem volt annyira vészes, de ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy rövid volt. Plusz pont, amiért nem voltak benne hosszas leírások vagy összegabalyodott metaforák, amiknek a megértéséhez bölcsészdiploma kell. Toldi és Lajos is elég impulzív. 
Örülök, hogy a Toldi szerelme nem kötelező, azt nem mentené meg a hossza, mert ránézésre nagyon hosszú. 
A rosszabb, de kibírható kötelezők közé raktam be.

★★★★
Sokáig gondolkodtam, hogy ez mégis mikor játszódik, volt, hogy azt hittem még a Cifra palota előtt, de azért szerintem sikerült helyreraknom. 
Jó volt, tetszett. Könnyen lehetett olvasni, nem is volt hosszú, így elrepült vele az idő. Gideon nagyon aranyos dolgokat tudott mondani :) 
Semmi bajom nem volt vele, nagyon szerettem olvasni, de az eredeti trilógia jobb volt. Olyan érzetet kellett, mint ami, egy köztes/fél rész. Szerintem mondjuk lett volna több a történetükben, de hát ez ilyen kis rövid lett, ez van. Kíváncsi vagyok a többi könyvre is.


★★★és fél
Jobb volt, mint számítottam rá. Mondjuk ez nem valami sokat jelent, mert elég alacsonyak voltak az elvárásaim, ez is magyarázza, hogy több, mint egy évet vártam vele.
A későbbi részek ismerete nélkül ugyan, de szerintem ennek a résznek a fülszövege naaagyon félrevezető. Egyedül az első mondat igaz. Az összes többit olvasva nagyon másra asszociálsz, mint ami a könyvben ténylegesen benne van.
Sokszemszöges könyv. Luke és Abi főszereplősége egy ideig fel sem tűnik, annyi mindenki más kap még szemszöget rajtuk kívül. A kedvencem egyébként Euterpe nénijé volt azt hiszem.
Volt egy-két meglepő fordulat benne.
A borító nem tetszik.
Az alapötletet jónak tartom, de nem kifejezetten új. Mindenesetre nem rosszul volt megoldva. 
Nem rossz, nem rossz, ilyen ez a könyv. Nem rossz, de nem is kifejezetten jó. Vannak jó részei, rossz részei és semleges részei.
A karaktereket nem tudtam megszeretni. Sokan sablonkarakterek. A legérdekesebb talán Silyen, de lehet ő is sablon és csak azért vagyok elnéző, mert olyan mintha alapján készült, amit szeretek. Benne talán van potenciál, kíváncsi leszek mit forral, egyelőre gőzöm sincs.
Szóval igen, annak ellenére, hogy nem nyűgözött le távolról sem, adok neki még esélyt, hátha a következő résszel meggyőz. Megvárom a fordítást és meglátom.
A történet még csak kezdődik szerintem, ennél sokkal többre számíthatunk. A vége nem kifejezetten kedvemre való, egyszerűbben nem tetszett, sajnáltam nagyon két embert benne Euterpét és a kancellárt én egymásnak szántam, ha nem is éppen jó emberek, de megszívták. Aztán meg volt, akiben csalódtam.


Összességében csak ismételni tudom magam: nem volt rossz.

★★★★★
Újraolvasás
Charliet jobban megkedveltem így második újraolvasásra, nem volt akkora kontraszt köztük, hogy Silast hú, de mennyire imádom Charliet, meg hogy utálom! 
Minden más kb. változatlan maradt. Történetileg szerintem az első rész tetszett a legjobban, ott érződik leginkább az újra megismerés folyamata, hiszen a második részben ez elég egyoldalú, Silas megismeri Charliet, a lány meg álmodik egyet aztán ennyi. A harmadik részben, meg ugye a fiú előnnyel indult, így nincs meg az a kölcsönös vonzódás folyamata. Ez első olvasásra nem tűnt fel. Ettől függetlenül persze a másik két részt is imádom, mindegyiknek más az erőssége. 
Nem a legvalósabb trilógia azt elismerem és megértem, hogy sokan miért nem szeretik, de a kedvenceim között kap helyet. Aranyosan romantikus, nagyon érdekes és izgalmas, valamint foglalkozik olyan témákkal, amik engem érdekelnek. Én ajánlom.


Ui.: Az újraolvasás két legfőbb oka amellett, hogy nem kell ok egy kedvenc újraolvasásához, hogy a saját kihívásom teljesíteni akarom és hogy feljebb tornásszam az olvasásaim számát szeptemberre. :D


Új szerzemények
Vége van a második saját magam állította könyvvásárlási tilalomnak is. Ettől függetlenül a 15 új könyvemnek a nagy része szülinapi ajándék volt. Egyet cseréltem, a két Poket-zsebkönyvet vettem csak.


Októberi TBR
Első 6 szeptemberről maradt, 2 ráadásul augusztusból is, sőt, egyet július óta halogatok.


Jó olvasást mindenkinek!

Augusztusi összegző

Sziasztok!
Mintha itt sem lent volna, elrepült a nyár. Sokat filmeztem, keveset olvastam, sokat Kresszeztem, sok időt töltöttem a családommal, voltam esküvőn, túráztam... Nagyon hamar vége lett, mint ennek a bevezetőnek, nézzük történetek szempontjából mi történt. :D

Filmek/sorozatok:
Augusztusban nagyon rákaptam a filmnézésre, legalább is magamhoz képest. Megnéztem a Hollywood Dirt-öt, a Csúf szerelmet, a 10 dolog, amit utálok bennedet, a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alattot, a Matchmaker's Playbookot, a Fák jú Tanár úr! első és második részét, a Túl szexi lányt, a Miutánt és a Vadregényt. Néztem 4 rész Young Sheldont, 6 rész Agymenőket, ezzel befejeztem a 10. évadot és elkezdtem a 11.-et, elkezdtem nézni a The Middle című sorozatot, néztem 3 részt belőle barátnőmmel. Tesómmal megnéztem a Stranger Things 3. évadát. Apával néztünk 4 rész Last Week Tonight with John Oliver-t és 3 rész Amerika: Az USA történetét.

Blog
1.Júliusi összegző

Könyvek
Olvasások
12, 5 könyvet olvastam augusztusban, ami kevés. Az a fél könyv a Préda, amit félbehagytam, mert becsapott engem. 12-ből egy kötelező, egy hosszabb fajta mesekönyv és kettő krimi, amit azért említek meg, mert nem sokat olvasok belőle. Összesen 4408 oldal, szintén kevés. Az augusztusi 16 db-os TBR listámról 9 könyvet sikerült elolvasnom, amit nem az megy tovább következő hónapra. 
★★★★és fél
Az előző rész után kérdéses volt, hogy ezt olvassam-e. Na, nem azért, mert az nem tetszett volna, ellenkezőleg! Imádtam! De erről tudtam, amit tudtam és gyenge lelkületű vagyok. Még így se tudtam neki ellenállni, meg meg is győztek, ezért beszereztem a Könyvhéten. Másfél nap alatt kiolvastam. 
Jegyzeteimet végigolvasva tejesen visszajött a könyv hangulata: 
*Érzemi pajzsok fel* Kezdhetjük! 
Ó, August! :( Ó, Kate, Ó, Mindenki, akinek nem azt mondom, hogy menjen a pokolba(vagy helyesebb lenne, hogy egy másik pokolba, mert ez a hely is nagyon közel áll hozzá) 
Ne menj, hagyd abba, nem ez kell neked, menekülsz 
Ez az egy jelenet annyira jól bemutatja miért is rohadtul igazságtalan a Sunaiok bűn ítélete 
És mégis mit fogsz csinálni, ha eljön? Ha? 
Rossz rossz rossz nagyon rossz (nem a könyv, ne értsétek félre :D) 
Ne ne ne ne ne!!! 
Jegyzetek vége.

Végül nem sírtam, de kis híjja volt úgy is, hogy készültem rá. :((

„Pedig valójában a rituálé csak egy előkelő szó a szokásra. Valamire, amit könnyebb megtenni, mint kihagyni.” Még sosem láttam ilyen jó definícióját a szokásnak.

A borító nagyon szép, átadja a könyv hangulatát. 
A történet izgalmas és szörnyű. 
A szereplőket nem szabad megszeretned, de van, akinek nehéz ellenállni. 
A stílus és az alapkoncepció a legnagyobb erényei. Gyönyörű, ahogy Victoria Schwab egymásba fűzi a betűket, szavakat, mondatokat, bekezdéseket, oldalakat és fejezeteket. 
A vége nem lett volna valós máshogy. 
Az egész egyszerűen fájdalmasan szép és ronda. De főleg fájdalmas. Összeszorítja az ember mellkasát, csak, hogy aztán ürességet hagyjon hátra. És nekem ezt kéne valahogy csillagokkal értékelnem… Többet érdemel ez a könyv 4 csillagnál, de nincs szerencséje velem, mert ez nekem túl letargikus ahhoz, hogy 4,5-öt adjak. Hjajjajj Na, jó 4,5 csillag, de nem az alapján, hogy ez nekem mennyire tetszett, hanem, hogy mennyit érdemelt ki magának.

★★★★
Hiába az előző rész függővége, nem sikerült múlt hónapban sort keríteni rá, pedig akartam. Mindegy, mostmár igen.
Jajj, te lány! Szerinted ez segít a helyzeteden?! Mert szerintem csak ront! Idióta! Komolyan kérdés számodra, hogy az önkontrollod hiánya okozza-e minden bajodat?! Faythe-el, mint hallhatjátok, nem javult a kapcsolatom. De talán a vége fele már… A többi könyvben mostmár biztos fog fejlődést mutatni! 
A Területek Tanácsa jó párszor felbosszantott és egyértelműen túl durvák és igazságtalanok, de Faythe kicsit sem segített a helyzetén. 
Az átváltozást mindenegyes alkalommal részletezik. Nem tudom miért. Annyira nem eseménytelen, hogy ezzel kéne kitölteni. Néha kimondottan izgalmas. 
Erről jut eszembe undorító! Fúúúj! 
Még mindig nem volt az igazi, nem is érzem úgy mintha javulna. De talán majd a következőben! 
Marckal úgy “békültek ki”, hogy meg se beszélték. Az ilyen mindig idegesít. Addig meg az idegesített, hogy nem voltak együtt(aminek még mindig nem tudtam az okát Faythe idiótaságán kívűl). 
Gyülekeznek a gondok… nem mondhatni, hogy bármit is megoldottak. 
Minden felsorolt bajom ellenére is tetszett. Letehetetlen, nem bírom abbahagyni. Olvasom is azonnal tovább. Mostmár legalább Marc és közte kb. rendben vannak a dolgok. 
Tetszett.


★és fél
Történelmi pillanat. Most először vittem fel molyra félbehagyott könyvet(jobban mondva, nem töröltem ki az olvasásom a félbehagyáskor). Hogy miért történt meg ilyen szörnyűség, hogy félbehagytam eg ykönyvet, sőt, egy sorozatot? Kifejtem később...
Jegyzetek:
Azon gondolkodtam, hogy a Területek Tanácsa vagy a Klávé rosszabb, de elég kiegyenlítetlen a verseny, mert a Klávét jobban ismerem ráadásul több különböző korból. Maradjuk abban, hogy mindkét testület hagy maga után kivetnivalót #eufemizmus.
Nenenene neeeeee :((( Megkönnyeztem Ethan halálát. Őt szerettem!
Minden egyre elcseszettebb.

És a töréspont:
Én mindjárt ITT fejezem be ezt az ÁTKOZOTT könyvsorozatot! De most azonnal! Argh!!! Hogy lehet mindenki ilyen ki**szott idióta?! Én ezt nem bírom!
Fúúú legszívesebben itt, ahol tartok kettétépném ezt a könyvet. Mi a f***nak kellett ezt tenniük?! Az eddigieket még elnéztem volna, de EZT… EZT nem nézem el! 
Elnéztem, hogy Faythe egy impulzív idióta, hogy nem képes a normális párkapcsolatra, hogy retteg valamiért az elköteleződéstől, hogy szegény Marc-ot újra és újra a földbe döngölte érzelmileg aztán meg nyavalygott, elnéztem azt a kis kitekintést az első részben Jace felé. Odáig süllyedtem és annyira bíztam ebben a hülye könyvben, hogy még azt is elnéztem volna talán, hogy a gyász, meg az alkohol miatt megcsalta Marcot naaagyon kiakadtam volna rá és a karakterfejlődése lehetőség, ott ástam volna el 3 méterrel a föld alá, de talán folytattam volna a sorozatot. De ennek még ez sem volt elég! Elkezdett érzéseket táplálni Jace iránt ezzel behozva egy szerelmi háromszöget, amit ki nem állhatok(tisztelet a kivételnek)! Feladtam. Mivel minden ilyenbe a szívem szakad bele, itt még nincs vége a sztorinak.
Mérlegeltem, elolvastam minden következő résznek a végét. Mikor árulja el neki? Túl későn. Kimentel? Jó. Időben? Rohadtul, de nagyon nem! Magyarázat? Bulllsh*t! Szerelmi szálat félretéve, a másik dolog, ami eléggé fájt a halálok, számuk nőtt? Bizony! Várható cselekmény? Felesleges túlbonyolítás. Így, láthatjátok, hogy én minden esélyt megadtam neki, nem élt vele, hát elhatároztam, hogy bármennyire szívemből gyűlölök könyvet és már polcomon lévő sorozatot félbehagyni, ez bizony kiérdemelte. Egyszerűen nem éri meg a ráfordított időt. Pedig reménykedtem, de nagyon! Sajnálom, de ennyi volt.

Tanulság:
1.Az első résznél abba kellett volna hagynom, az úgy magában jó volt. 
2.Nem szabadott volna az első rész olvasása után megvennem a maradék öt részt. 
3.Jobban utána kellett volna néznem a sorozatnak, számíthatok-e olyan dolgokra, amikre nekem automatikus nem a válaszom. Csak a hasonlóan háklis olvasók számára, trigger warning: Szerelmi háromszög!

Ez az értékelés nagyon lehúzós lett, de igazából nem volt ennyire rossz. Csak… sorra jöttek az olyan dolgok, amik nem tetszenek egy könyvben, nőtt a feszültség, a problémák nem oldódtak meg és akkor azt a sok sz*rt (már elnézést a szóhasználatért) a főszereplő, akinek a karakterfejlődésére az első könyv óta várok hiába(!) megkoronázta az egészet egy olyan dologgal, amit nem nézek el, behozva ezzel egy szálat, amit minden könyvben kerülök. És mindez teljesen összerombolta az eddig is ingatag alapokat, amin a könyvvel való kapcsolatom állt. Az első rész jó volt, akár kis jó indulattal még lezártnak is mondhatjuk. Tovább olvastam, mert úgy éreztem jobb lehet. De nem lett jobb, csak rosszabb. Most pedig elértem erre a pontra két és fél könyvvel a vége előtt és egyszerűen nem éri meg tovább olvasnom. Pedig tényleg nagyon nagyon nagyon sajnálom. 

Van akinek tetszik. Van, aki nem ennyire háklis ezekre a dolgokra. Az a vicces, hogy ez a sorozat tényleg nem ennyire rossz, jónak is mondhatom. Csak úgy néz ki, mi nem jöttünk ki. És még ez se igaz, mert eddig tetszett. Eddig tetszett és most hirtelen feladtam. Én magam se értem.


Csillagozás: 4-ről indultunk ez volt az eddigi összes részre adott csillagom. Mínusz fél csillag: megcsalás, mínusz fél csillag szerelmi háromszög, az utolsó fél csillag levonás pedig minden másért: undorítóságok, halálok, túlbonyolítás és azért, mert becsapott engem és hamis reményekkel táplált.

★★★★★
Angolul is imádtam! Azért be kell ismernem, hogy sok mindent nem értettem :D. Nem a legkönnyebben felfogható és megérthető könyv magyarul se, de angolul meg pláne nem. Illetve rá kellett jönnöm, hogy én nem emlékszem a könyvre. Azt hittem, hogy nem lesz itt gond, hiszen kenem-vágom én a történetet, aha hát nem! Igazából én a filmre emlékszem :D. Persze a könyvet is olvastam anno, de aztán azt felülírta a film többszöri megnézése. Így egyes beszélgetések teljes meglepetésként értek. Másoknál pedig hiába vártam, hogy megértsem a helyzetet annak ellenére is, hogy egész bekezdéseket nem bírok lefordítani. :D Na, de csak átrágtam magam rajta így is! Azon kevés könyvek egyike, amiknek a filmváltozatuk több eseményt ölel fel. :D Ajánlanám, de valaki szereti az elborult könyveket, mint én, valaki meg nem, szóval inkább nem. :D Aki viszont elolvasná, az magyarul tegye, ne ezzel kezdjen nyelvet tanulni.

★★★★
Délutáni alvás helyett ezt olvastam el a kisöcsémnek. Nekem egy cseppett kimerítőbb :DD. Tíz percet is alig hagyott pihenni a felénél. 
Nem a kedvenc részem, de nem rossz. Csak a szokásos Geronimo. Rejtély, szerencsétlenség, barátok, család, elfogadás, utazás. Hiába tetszett a Kicsinek is, rájöttem, hogy inkább 6-8 éveseknek való ez, akik már megtanultak olvasni, mert akkor tudják igazán értékelni a színes-formás betűket, a szójátékokat meg még talán akkor se. 
Voltak benne logikátlanságok, de nem várhatom el egy gyerekkönyvtől, hogy minden szempontomnak megfeleljen. Gyerekeknek pont jó, még később is szórakoztató lehet, de a szint azért már feljebb van. :D 
Egyébként én abszolút ajánlom, az első kedvenc könyvsorozatom volt. :))

★★★★
Egy éve kaptam a szülinapomra. Sajnos csak ezt az egy részt árulják egy-egy boltban a sorozatos borítóval. :(
Az előszó nagyon tetszett. :DD 
Lehet nem az utolsó történetekkel kellett volna kezdenem a Sherlock történetek olvasását, de végülis ismertem és imádtam őket, hála a BBC-s Sherlock sorozatnak, szóval mindegy :D. 
Azt mondták 2-3 történet ismerős lehet a sorozatból, de én csak 1-2-t ismertem fel(bizonytalan vagyok a számokkal :D).
Nagyon jók voltak, tényleg tetszettek. 
A kedvencem a Haldokló detektív azt hiszem.
Volt egy pár szomorú, durva, de csak szimplán titokzatos és érdekes is.
Az utolsó novellát nagyon fura volt olvasnom, mert nekem Sherlock Holmes nagyon 19. századi, ha már könyvben olvasom, furcsa  volt a 20.-ban látni. 

A többit is elolvasom mindenképp, de egyelőre azon a véleményen vagyok, hogy annak ellenére, hogy nagyon tetszik, a sorozat jobb :D. Hiába, Benedict Cumberbatchnek nem tudok ellenállni. 

★★★★★
Ebbe határozottan könnyebb volt belerázódni, biztos már kiismertem az előző résznél. Egyedül az idő miatt kellett mindig visszalapozgatnom. Mostmár igazán megjegyezhetném a fontos dátumokat. Csak ez a pár idősík ilyen közel egymáshoz kicsit összezavar. 
1.Keranza megtámadás 
2.Lincoln vs Alexander
3.Heimdall “jövőbeni” támadása 
4. Kady fenyegetése 
5.Tárgyalások
Aztán sikerült itt is eligazodnom jól a végére.

Milyen rohadt nehéz lehetett ezt megírni! De komolyan! Nem csoda, hogy két ember kellett hozzá. Csak gondoljatok bele! Az a rengeteg részlet... úgy szőni a történetet és elrejteni a megfelelő információkat, hogy ebben szinte nincs is folyamatos szöveg. Zseniális! A könyv zsenialitásának nagy részét a forma adja. Nincs mit tenni, azonnal megvett magának és emiatt gondolom túlértékelem magát a történetet és minden mást. Ha normálisan lenne megírva a könyv lehet nem tetszene ennyire. De nem tehetek úgy az "igazságosság" kevéért mintha normálisan lenne megírva, mert teljesen hozzátartozik ez a forma a történethez. Az lenne az igazságtalanság, ha átnéznék a formátum felett, ezzel semmissé téve a két író zseniális munkájának nagy részét. 

Cuki, ahogy felhívta a figyelmünk, hogy az ott egy golyónyom és igen, körülötte vér, ami egyre nagyobb foltot hagy a papíron :O. És ez csak még "jobb" lesz, amikor megtudjuk, hogy ki vére. Auch. A többi aprócska kitekintés is tetszett a történetből, a Illuminae Group tagjanak megjegyzései, elkezdtem gondolkodni kik állíthatták össze. Ebben a könyvben az egyik mindenképpen AIDEN, ez egyértelmű, nagyon vicces volt. A másik szerintem Kady, mert összehasonlítottam az előző kötet pár felvételével és ott is az ő ID-je volt. Na, majd gondolom az utolsó részben kiderül :D. 

Az elején megismertük az új szereplőket, meg ilyenek. Aztán már a fele előtt elkezdődött. :II :O Iiiizgalmas!

Ennek a könynek olyan a hangulata mint, amikor egy filmet nézel, amiben a legrosszabb jelenetnél végig egy tök nyugis, boldog zene megy. 

Szereplők:
Bírom Ellát. Olyan kicsit mint a Luciferes Ella és őt is szeretem.
Persze Niket és Hannat is nagyon szeretem, de általában így vagyok a főszereplőkkel, szóval ők itt csak másodjára lettek megemlítve. :DD Írtam egy kis levelet is hozzájuk a regény egy bizonyos pontján:
Ömmm nem szívesen szakítalak titeket félbe, de inkább én mint valami őrült parazita vagy egy csapat automata fegyveres katona. Cukik vagytok meg nagyon örülök nektek, de dolgotok van siessetek már basszus!
Nagyon sírtam volna megint, ha nincs az eleje a könyvnek. Halottan nehéz tanúzni, így csak össze voltam zavarodva. És volt is okom rá! Ez üsszefoglalja: What???? I mean WHAT?! Like whaaaat??? Uhhh *mindblown* = *eldobtam az agyam*. 

Ennek is csodálatos borítója van. A kéket jobban is szeretem, mint az előző rész színeit és most mégis úgy érzem, hogy annak a borítója jobb lett, nem tudom miért. *_* Ettől ez még persze gyönyörű. <3

Még rengeteget szeretnék írni róla, de majd az utolsó rész után ;), addigra megpróbálom összeszedni a gondolataim.
Imááááááááádom, nem tudok többet mondani. IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! Ezerrel drukkolok, hogy a KMK tényleg kiadja és mindenki más is elolvashassa, ezt a csodát! *_* Tegyük hozzá, hogy teljesen megértem, hogy ez lassan megy nekik, nem a legegyszerűbben lefordítható könyv és akkor a mindenféle kiadási problémákról én még nem is tudok semmit.

★★★★★
Most megpróbálkozok a lehetetlennel és igyekszem a trilógiához méltó értéklést írni. Nincsenek nagy reményeim. :D 
Fúúú ez a könyv! Ezt mondtam folyamatosan az első résznél, most is áll.

Tudjuk le a jegyzeteket, aztán összesítek: 
Találtam egy Claire LeGrand nevű áldozatot is. Egész kis YA írógyűjteményt szedek össze ebből a trilógiából. :D És vajon hányat hagyok ki, mert nem ismerem? 
Oh, f*ck not again! Én is tudtam, mint Kady, hogy ez fog történni, de nagyon reméltem, hogy mégse. :O D: Egyszerűen nincs jó megoldás. 
Szóval akkor 0089 Nik. 
Ó, még ez is! Belső harcok, amikor kívűlre kéne összpontosítani. 
"Like I said, it was never gonna end well for these two.” Ne merj ilyeneket mondani! Megrémiszt! Kis hazug! De azért szeretlek! <3 
Oh sh*t sh*t sh*t! Lassan, szépen és hallgasd meg. De neeeem miért is tennék? Csak nemondj semmit a Maoról kérlek! Neee, hogy bocsáthatom meg ezt neki? Hogy? 
O holy sh*t! Köszönöm! Nem bírtam volna ki, ha ez nem tisztázódik. Köszönöm! At last I see the light and it’s like the fricking storm has lifted… éneklés vége, vissza olvasni. 
AIDEN egy leredukált mesterséges intelligencia és még így is ő a legmerengősebb szereplő :DD Utálom és szeretem, úgy, hogy azt nem lehet elmagyarázni. 
Na, jó aludnom is kéne az éjjel. De reggel folyt.köv. Mindjárt vége! 
Jegyzetek vége.

Az elejétől a végéig imádtam ezt a könyvet is, így az egész trilógiát. Ezen nem sírtam annyit, mint az elsőn, mert az elsó sokkon már túl vagyok, de egy pár könnycseppet azért ejtettem valahol a 3/4-énél. 
Nem olvastam még könyvet, amiben ennél több káromkodás lett volna. Úgy meg főleg nem, hogy egy se volt leírva!

ZSENIÁLIS! Csak, hogy magamat ismételjem. 
Igazán vicces :DD. A párbeszédek, a megjegyzések, a helyzetek. 
AIDEN számomra teljesen újfajta szereplő, mint korábban írtam utáltam és szerettem egyszerre. A monologizálását meg egy ideig csak magamban hallgattam aztán nagyon szakadtam rajta, amikor a szereplők is megjegyezték! :DD 
Evezzünk komolyabb vizekre: Erkölcsi kérdések, az élet nagy kérdései. Van egy pár. Feláldozható-e kevés a sok érdekében? A nagyobb jó… Ki a gonosz? Ki a jó, ki dönti el mi a jó? Kinek van igaza, ki téved? Esetleg mindenki hibás? Sok minden függ attól kinek a szemszögéből meséljük a történetet. Meddig kell a parancsokat követni? Az óriás vállalatok… Komoly dolgokkal foglalkozik a trilógia, ez kétségtelen, én csak egy szeletét soroltam fel. 
A főszereplőinket imádtam! Mindannyian mások, különlegesek és átlagosak. Együtt izgultam, sírtam és nevettem velük. Minden elismerésem az övék. *_* 
Az izgalom az a kötetek nagy részében a plafonon volt, csak nehezen tudtam letenni őket. Olvastam, a könyv meg újra és újra beleordított a fejembe, hogy MEGLEPETÉS! 
Tele van érzelemmel! 
A romantikus szálaknak az én ízlésem szerint kevésnek kellett volna lennie, de minden más annyival többet adott, hogy azt kell, hogy mondjam, pont elég romantika volt benne. Persze, így is imádtam és drukkoltam nekik végig. Talán a legérdekesebb szálat Asha és Rhys kapta, de ha nagyon sorrendbe kéne állítanom a szerelmi szálakat, akkor őket szerettem a legkevésbé, egész egyszerűen azért, mert nekik jutott a trilógiában a legkevesebb idő. Ezra és Mason a kedvenceim vaaagy Nik és Hanna… nehéz dönteni :D 
A stílus és az írásmód most se maradhat ki, mert ezt nem lehet elégszer leszögezni. Utánozhatatlan. Marie Lu rajzai fantasztikusak. 
A történet rengeteg apró darabból áll össze, nagyon komplex. 
A borító ismét gyönyörű. 
Erre eddig nem tértem ki, de azok a köszönetnyílvánítások! Ha nem is az egész, de minden bekezdés utolsó mondata, meg maga az ötlet, szuper! :))

MIIIIINDEN!!! IMÁDTAM AZ ELSŐ BETŰTŐL AZ UTOLSÓIG! KÜLÖNLEGES ÉS ZSENIÁLIS! Legszívesebbek most azonnal kezdném is újra az egészet! @lafayette értékelésében szépen összefoglalta az egészet: https://moly.hu/ertekelesek/2810074 
A kedvenc részem a trilógiából szerintem az első lett, de a másik kettő is nagyon szorosan követi.

OLVASD EL!

★★★★
Elvárásom a könyvtől: végre értsek valamit a történetből! Ez teljesült. Határozottan érthetőbb így, hogy hagytuk a novellákat. A múltra nem teljesen emlékszem, azt még nem teljesen látom át, de legalább az ebben történteket nagy részben értem.
Még ilyen szarkazmustól csöpögő levelet! :DDD Ez egy olyan rész volt, amin nevettem, Yennefer válaszlevele.
Még mindig nem értem az ő és Geralt kapcsolatát teljesen, de már kezd világosodni. Szóval Yennefer szereti Geraltot és viszont. Geraltot elcsábította korábban Yennefer egyik legjobb barátnője és természetesen nem tudjuk ez hogyan történt, vagy ezután mi lett, de nem adom fel, hogy valamikor egyszer a válaszok száma meg fogja közelíteni a kérdéseim számát. 
"– Yennefer kisasszony, mi van közted és Geralt között? 
(…) 
– Sóvárgás – felelte komolyan. – Bánat. Remény. És félelem."

Nem érdekel a politikaaaa! Az egyik fejezet nagy része az volt, szenvedtem, de rendesen. Itt értem el azt a pontot, hogy leeeegyeeen már vége! Le akartam tenni kicsit, de tudtam, hogy ha egyszer leteszem, nem tudom mikor veszem fel újra. Folytattam és szerencsére jobb lett.
Most tudom ki van a borítón!
Ciri kiképzése nagyon tetszett.

Jobb, jobb, mint az előző rész, de argh el akarom én olvasni az egész sorozatot? :/ Már itt van a polcomon és ajándék volt szóóval… majd kicsi adagonként :D Egyébként végül beszélgettem róla nagybátyámmal, aki nekem adta őket, azt mondta abbahagyhatom, de szerintem nem fogom. Ha pár hónapos szünetekkel is, de igyekszem végigverekedni magam rajta.

★★★★
Megismételjem a tipikus rubin pöttyös limonádé könyv véleményezésem sablonmondatait? Meg fogom, mert különben nem lenne értékelés. 
Szórakoztató. Laza. Minimális komoly téma, felszínesen érintve. Nem túl idegesítő szereplők. Sok helyen cuki meg disznó :D. 
Borító nem rossz. 
Lehet a hangulatomon múlt, de nekem kevésbé tetszett, mint a Nagyképű öltönyös. Abban volt valami plusz, ami ebben nem (aztán lehet csak az volt az, hogy akkor nagyon ki voltam éhezve egy limonádé könyvre). De a javára szóljon, hogy ez nem dühített fel. :D 
Egynek elmegy, de nem hiszem, hogy újraolvasom. Valahogy… nem illünk össze a könyvvel :D

★★★★★
Újraolvasás után: 
Felfokoztam 5 csillagra. Muszáj volt újraolvasnom, mert a témahét előkészítése közben jött ez az érzés, hogy nekem ezt most muszáj és kész. Én meg ki vagyok, hogy ellenkezzek egy ilyen érzéssel? :D Másodjára még inkább tetszett. Már ismerősökként olvastam a szereplőkről, imádom a társaságukat. Még jobban értékeltem Evelyn és David kapcsolatát. Szívmelengető, vérpezsdítő és szórakoztató. Imádom Davidet! *_* Vicces. A hangulat is fantasztikus, meg úgy minden más! <333 Ha valaki még nem olvasta volna, de szereti a szórakoztató NA könyveket, az mindenképpen tegye meg, nem bánja meg! :)))

★★★★★
Mint ahogy arra számítottam is a népszerűsége alapján, a Halloween és halál, az első Poirot történetem semmi volt ehhez képest, SEMMI!
I-MÁD-TAM! *_*
Az idei Könyvhéten vettem, szóval nem rég, de ennél jóval hosszabb ideje akarom már elolvasni. 
Nem gyakran olvasok krimiket, az írónőtől is ez csak a 4. könyvem volt az előbb említett, a Hét számlap rejtélye és a Tíz kicsi néger után. Mindkettő utóbbi szintén lenyűgözött, de itt volt az ideje egy igazi Poirot regényt olvasni. 
Túlszárnyalta az elvárásaim. Meglepett, hogy milyen izgalmas! Egészen beledobogott a szívem pedig gyakorlatilag alig történt valami!
Nagyon érdekes volt. Naaaagggyon!
A helyszínt imádtam, a hangulat hátborzongató volt, a szereplőknek nem tudtam nem hinni. A nemzeti előítéletek tomboltak ezerrel.
Az írásmód egyszerű, de fantasztikus.
A rejtélyt próbáltam kinyomozni, hiába. Erre sosem jöttem volna rá. Addig jutottam, hogy kicsit furcsa, hogy majdnem mindenki ismeri Armstrongékat.
A végkifejlet tökéletes volt.
Poirot is más volt, mint ahogy eddig elképzeltem, de így jobban tetszett. :D
A borító nagyon tetszik, ha nem akarom azonosítani azt a kis figurát Poirotval. :D
Mindenképpen újraolvasom valamikor, mostmár figyelve minden részletre.

Mindenkinek bátran ajánlom! Nem olyan durva, mint a Tíz kicsi néger, de ugyanolyan zseniális! Az biztos, hogy szeretnék még több könyvet is olvasni az írónő munkásságából.

★★★
Kötelező volt, évnyitó előtti napon sort is kerítettem rá. Gyorsan végeztem vele, nem hosszú.
Felüdülés volt a versenyre olvasott könyvek után valami egyértelmű kötelezőt olvasni, aminek átjön az üzenete, tanulsága, ha nem is tudunk azonosulni vele. Nagyon szomorú volt, anya előre figyelmeztetett is. De nem rossz. Nem volt nehéz olvasni, órán elemezni se. Mindenféle tanári utalás nélkül, még olvasás közben észrevettem a páhuzamot Petőfi élete és a műve között. Szilveszter naívságán csodálkoztam, mégis egészen megérintett egy-egy gondolata.
Ha ezt kapod kötelezőnek, ne ess kétségbe, nem lesz rossz! Hát kimondottan jó se, de legalább szép kis szóbeli tételt lehet belőle összerakni.

Új szerzemények
Továbbra is sikerült betartanom a könyvvásárlási tilalmam! *elismerő taps*

Szeptemberi TBR
Az első 7 augustusból maradt, sőt az első júliusból.


Kiemelt bejegyzés

Szeptemberi összegző

Sziasztok! Mozgalmas hónapom volt. Két lakodalmon is részt vettem, egyik se a szomszédban volt, tehát sokat utaztam. Elkezdődött az iskola,...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági kritika vörös pöttyös sorozat a hónapban olvasott könyveim Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare történelem Arany pöttyös Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL On Sai karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó scifi vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene