Novemberi összegző

Sziasztok!
November is nagyon gyorsan eltelt. Hamarosan itt az év vége. Ennyi bevezetőt szántam mára. :DD Ez és két hiányzó értékelés az ára, hogy időben tudom hozni ezt.


Blog:
1.Októberi összegző
2.Manon Fargetton: A lista

Filmek/sorozatok:
Néztem 5 rész Agymenőket, 1 rész Daredevilt, 1 rész Young Sheldont, 1 rész Jóbarátokat. Befejeztem a Servampot az 5. rész újranézésével kezdve. Megnéztem a Nulladik órát(Breakfast Club). Néztünk apával 3 rész John Oliver Showt. A suliban több részletben megnéztük a Leonardo DiCaprio-s Rómeó és Júliát. Megnéztük moziba mamával és tesómmal a Bohém Rapszódiát. Tesómmal a Grindelwald bűntetteit is megnéztük moziban.

Könyvek:
Olvasások:

Összesen 13 könyvet olvastam el. 4730 oldalt, ami sokkal jobb, mint előző hónapban. Angol most csak kettőt olvastam. Többet a versenyre olvastam kötelezőnek. Egyik héten eldöntöttem, hogy gyorsan csökkentem az olvasatlan könyveim listáját, minden nap elolvastam egy rövid könyvet. Nézzük őket!


★★★és fél
Sok vicces párbeszéd volt, ez a mű legnagyobb pozitívuma. A szereplőkről az elején nem sejtettem, hogy melyik „oldalon” fognak állni, nem számítottam ilyen bonyodalmakra. Szomorú, ahogy Magdóval bántak, meg úgy az egész. Így azt mondhatom, hogy az író elérte a célját, végül mindenki a neki való helyre került. Két kedvenc szereplőim Móka, Magdó(bár az a tojás lenyelés azért…), Móka anyja meg a pap vagy ki. :) 
Volt, hogy néha nem teljesen értettem mi történik. 
Viszonylag tetszett a jobb versenyre kötelezők között van.

★★★
Disztópia -> -1 pont 
Zombik, és további hasonlóságok a Pippa Kennel, ami egész pontosan 2,3 csillagot kapott tőlem -> -1 pont 
Ez a kettő, ami jól meghatározhatóan lehúzta a sztorit. A többi vagy tetszett, vagy nem tudom pontosan megállapítani, hogy tetszett-e. 
A karakterek tipikus disztópia karakterek. Igen, még Zeke is, akinek a kedvességével kilóg a disztópikus környezetből szerep jutott. Nem szeretem különösebben, de nem áll messze tőle. 
Allie nem teljesen reménytelen. Egyelőre nem is szeretem, de nem is utálom. Voltak jó megmozdulásai, de volt, hogy jól megütöttem volna. Plusz pont jár neki, mert szeret olvasni. Szerencsétlent a végén jól megsajnáltam egész életében olyan helyen él, ahol több esélye lenne vámpírként, erre mire az lesz kiköt emberek között, egy olyan helyen, ahol nem szabad vámpírnak lennie. Na, kérem ez a pech. Aztán jobban belegondoltam, és rájöttem, hogyha úgy találkozik velük, hogy még ember, akkor egész egyszerűen meghalt volna. 
Kanint bírtam legjobban, jól el is szomorodtam, amikor kevesebb, mint 200 oldalig szerepelt csak, kicsit el is mentem a kedvem az olvasásától, de aztán folytattam. Remélem a következő kötetben hamar viszontlátjuk. 
Volt, amikor elég lassan folydogált a történet, de szerencsére kaptunk jó pár pörgős jelenetet. 
Kicsit több információt elviseltem volna. Persze ez lehetetlen, hiszen E/1 lévén, annyit kell tudnom, mint a főszereplőnek. 
A vámpírképességek elég részletesen lettek leírva, ez tetszett. 
A borító esztétikailag nem rossz és a hangulata illik is a könyvhöz, de nagyon idegesítő, hogy a lány egyáltalán nem hasonlít Allisonra, aki egyértelműen ázsiai ősökkel rendelkezik. 
Összességében ez a könyv nagyon jól van megírva, csak épp nem az én zsánerem. Ettől függetlenül, folytatom amennyiben lefordítják magyarra, mert kíváncsi vagyok mi lesz.

★★★★
Aranyos volt, tetszett. Ez se az a LOL könyv lesz, ami megváltja a világot, de nem is vártam, hogy az legyen. 
Viszont már megint nagyon nagyon felbosszantott, az utolsó oldalon jövünk csak össze. Főleg, hogy minden esélyük megvolt, hogy sokkal hamarabb együtt legyenek, de nem voltak, mert…. ??? Nem tudom miért. Mert a csajt elhagyta az apja? Ez miért is gátolta meg abban, hogy összejöjjön a sráccal? Minden jó volt aztán hirtelen bumm rossz csak mert. Miért??? 
Ezen kívül tényleg cuki könyv, érdekesnek tartottam a számít-e a középiskola vitát köztük. 
Klisés szerelmi sztori, de a Halhatatlanság szabályai után kifejezetten jól esett.

★★★
Nem volt olyan rossz. A magyartanárom nagyon szenvedett vele szabadkozott is folyamatosan, hogy ilyet kell olvasni a versenyre. :D Ezek szerint nem olvasta a többit mert volt, ami ennél is rosszabb volt. 
Története nagyon minimálisan van csak. A mű nagy része Arany cikornyás körmondataiból és magyarázkodásából áll. 
Szereplők néha csak úgy eltűnnek, a cselekmény előzmény meg mindegy is. 
Összességében nincs sok mondanivalója, története meg karakterábrázolás még annyira se található. De azt el kell ismernem, hogy szépen megvan írva és volt egy-egy vicces mondat benne.
Ui.: Majdnem nem olvastam el a második éneket, mert a MEK-en külön van fenn, aztán csak a molynak hála jöttem rá a turpisságra, hogy ez két énekes.

★★★★★
Értékelést írok, amint megint képes leszek funkcionálni és összeszedni valahogy a szívem darabjait. Folyamatban van...

★★★★★
… hogyan? Hogyan írhat valaki ilyen zseniálisan? A stílus, a történetvezetés, a szereplők, a fordulatok. Nincsen jobb szó rá, mint hogy ZSENIÁLIS. Annyira, hogy a könyvet is le kell tenni néha, hogy teljesen felfoghasd *_* ♥♥♥ 
Újraolvasás után: 
Mi sem változott, másodszorra is ugyanolyan zseniális. A játszmákat és a történéseket nem teljesen látom át, de talán majd ha még párszor újraolvasom menni fog :D. 
Ezt nem is terveztem újraolvasni mostanában csak épp lett volna annyi más dolgom(mint mindig), így természetesen levettem ezt a polcról és újraolvastam, mert miért ne? Sulinapon befejeztem aznap amikor elkezdtem. Nem hosszú, de ez mutatja mennyire fantasztikus. Másodszorra se bírtam lerakni.

★★★★és fél
Írtam már véleményt, de túl hosszú lesz, így írok belőle blogbejegyzést. Folyamatban van...

★★★★
Avagy hogyan csökkentsük gyorsan az olvasatlan könyvek listáját? Menjünk rá a rövidekre! Ezzel foglalatoskodtam múlt héten suli után, ő volt az első alanyom. 
Jó volt kicsit visszacsöppenni a Percy Jackson és az Olimposziak világába, de fura is, mert ez már olyan rég volt! Nekem Percy már lassan az egyetemet kezdi, itt meg főleg az első történetben még csak pár éve jött rá, hogy félvér. 
A legjobban az utolsó sztori tetszett, az a leghiánypotlóbb. Csak néztem a Hádész házában, hogy honnan a francból ismerheti Percy ezt a Bob-ot? Elfelejtettem valamit(nem lenne csoda)? De nem, tényleg nem olvastam eddig az ő történetét. 
Beckendorf-os történet azért tetszett, mert Percybeth, azért nem, mert szomorú az Utolsó olimposzi fényében. 
Összegezve vicces volt, de csak pár jobban/kevésbé fontos novella egy kötetben, meg egyéb dolgok, amiknek számomra már nincs aktualitása. :D

★★★★
Érdekes volt és tetszett, hogy kicsit visszacsöppenhettem a Végtelen horizont világába, de magához a történethez nem adott olyan sokat hozzá. Szóval jelentsük csak ki, túl rövid volt. Nekem ebből kell még! 
Becky történetét már szinte teljesen megismerhettük talán Nick szemszöge a múlttal kapcsolatban volt kicsit újdonság. 
Junipert pedig persze nem bírtam korábban. Ez most sem változott különösen, de kezdem jobban megérteni. Olyan hirtelen lett vége az ő történetének is. 
A borító gyönyörű <3.

★★★★és fél
Ez kicsit jobban tetszett az első résznél. Nem éreztem úgy, hogy az elsőt olvasom újra, ez egyrészt annak köszönhető, hogy csak a legfontosabb pillanatokat láttuk Matt szemszögéből is. Másrészt nem igazán emlékszem már az első részre :D. 
Az első fejezet kegyetlen volt. Majdnem sírtam, de megálltam. Ez a része a történetnek nagyszerűen le volt írva és örültem, hogy láthattuk ezt. 
A vége nekem hiányzott az első könyv végéről, örültem, hogy legalább itt megkaptuk. 
Ami még mindig fura nekem ebben a könyvben és az előzőben, hogy kicsit lélektelen. Nem mindig, mint írtam a gyász szál nagyon szépen volt leírva. Inkább a romantikusnak szánt jeleneteknél érzem. Valami hiányzik. Nem tud beszippantani, nem érzem át. Lehet ez az én hibám, most nem voltam olyan hangulatban vagy ilyesmi, de két könyv után kezdek arra gyanakodni, hogy inkább a könyvé. A könyv ténylegesen belekényszerít egy külső szemlélő szerepébe. Ebben a részben csak néha éreztem, de az elsőben sokat. Nincsenek érzelmek. És nem azt mondom, hogy több romantikus jelenet kellett volna, persze tetszett volna, de azzal is megelégedtem volna, ha a meglévőekbe visz az írónő egy kis lelket. 
Ezen kívül nagyon tetszett és alig várom, hogy Celesteről olvashassak a következő részben, aki az első résztől a kedvenc szereplőm.

★★★★
Kicsit kevésbé tetszett, mint az első rész. 
Kezdjük azzal, hogy az elejét nem értettem igazán. Mal fogta magát és pár perc alatt eldöntötte, hogy ő szerelmes lesz Annebe, aztán fogta magát és beköltözött hozzá. Nem mondhatjuk, hogy biztos alapokon áll a kapcsolatuk. Igen, még egy Vegasi részeg esküvő is biztosabb alap, mint ez. Ha már szóba kerültek, akkor megemlíteném, hogy imádtam amikor felbukkantak, nagyon cukik együtt David és Evelyn. 
Malt és Annet nem sikerült annyira megszeretnem. Kevés kommunikáció, bizonytalan alapok… Nem tudtam mi igazi és mi nem az köztük. 
Ettől függetlenül nagyon tetszett, könnyed szórakoztató olvasmány, semmi különös. Kíváncsi leszek a következő részre. Az eddig látottak alapján van potenciál Jimmyben és Lenában. 
Borító az egész sorozatból a legrosszabb, pedig a többi se tetszik :D.

★★★★★
Még mindig imádom. Ebben már kevésbe éreztem, hogy valami bűnt követek el azzal, hogy szeretem vagy csak hozzászoktam az érzéshez :DD. Szappanopera a javából, most már gyilkos is van. 
Kimondottan feldobta a sztorit, kaptunk nyomozást is, ami tetszett. Mondjunk én kb. a 100. oldalon rájöttem, hogy ki a gyilkos. És igazam volt!! :DD Muhahaha! 
Imádtam, hogy Ella és Reed között nem lépett fel szerelmi huzavona. Mindketten tudják, hogy a másik szereti őt, így én boldogan nézhetem őket. :DD Imádom a kapcsolatukat, nagyon aranyos és szenvedélyes. 
Stevet utáltam. Amikor a közepén győzködték Ellát, hogy olyan mint egy normális apa, akkor én is igyekeztem belegondolni és tényleg van benne ráció, de közben mégis egy köcsög és nem normális, amit csinált. Nem léphet elő 17 év elteltével a halálból visszatérve, mintha semmi se történt volna és elvárnia Ellától, hogy azonnal szeresse és engedelmeskedjen neki. Mintha direkt meg akarta volna keseríteni az életét. Ne engedje együtt aludni Reeddel, persze ez se jó, de normális apai viselkedés. Megtiltani neki, hogy dolgozzon, amikor pedig szeret meg teljes önfejűség, komolyan nem érti, hogy mi jó Ellának. De hogy is értené, nem ismeri és a saját önimádata miatt, nem is tudja megismerni. 
Royal apuka nagyot nőtt a szemembe, látszott, hogy a legjobbat akarja Ellának. Jó, elismerem fura, hogy egy házban lakik a barátjával, de könyörgöm a lánynak egész eddigi életében semmi öröme nem volt, miért kéne azt az egy évet kivárnia, míg törvényesen is összeköltözhetne Reeddel? 
Nagyon tetszett a táncos rész, örülök, hogy ezt is sikerült elérnie Ellának és a végén már Jordan se tűnt egy szívtelen r*binek. 
A mellékszereplők is szimpatikus, kíváncsi leszek kik kapják meg a maguk történetét. Easton vajon kit szemelt ki? :D Wade és Val könyvét is várom már, amennyiben kapnak egyet és én nagyon remélem, hogy igen. 
Összegezve izgalmas, fordulatos, szenvedélyes, romantikus, humoros és rendkívül szórakoztató. Megvannak a maga hibái, de engem egyszerűen nem tudnak érdekelni. Megérdemli azt a négy csillagot a kedvenc jelölésen is erősen gondolkodok. 
A borító itt is nagyon szép. A címről viszont nem tehetek róla, de folyamatosan egy bizonyos népdal jut az eszembe és pár percen belül már énekelgetem is és néha nem is értettem, hogy miért :D 
A spin-offokat is mindenképpen olvasni fogom.

★★★
Hölgyeim és uraim! 
Ez nem egy gyerekkönyv. Őszintén nem értem, hogy sikerül, hogy eladni. Nagyon remélem, hogy a gyerekek csak valami átírt verzióját olvassák, mert el nem tudom képzelni, hogy ezt bármelyikük szívesen olvasná. A stílus, a szóhasználat, a történések, ha figyelmen kívül hagyjuk Swift erőteljes bírálatát a társadalomról, még akkor is olyan leírások vannak benne, amik majdnem az én gyomrom is felforgatták. 
Az eleje még nem olyan vészes, de ahogy haladunk előre Swift egyre cinikusabb lesz. Egyre több lesz az emberbírálat, a társadalom pozitív vagy negatív leírása. A vége felé már automatikusan ugrottam egy bekezdést, amikor megláttam, hogy megint csak azok a jelzők jönnek: csaló, esküszegő, hamisító… Tömény volt. 
Gulliver, úgy ahogy van unszimpatikus. Egyszerűen minden tulajdonságában különbözik tőlem, ami lássuk be nem nehéz tekintetbe véve a korkülönbséget, a 300 évet, ami elválaszt minket, a nemkülönbséget és még sorolhatnám. Nem bírom a nyughatatlan szereplőket, akik mindig újra és újra ugyanabba a hibába esnek. De még ennél is jobban utálom, ha valaki következetlen. Miért utasítja vissza a liliputiak ajánlatát a hódításra, utána meg miért ajánlja fel mégis ő maga az óriásoknak? Arról ne is beszéljünk, amikor a könyv nagy részében mindenről ellenkező véleménye volt, mint amit a józan ész sugallna, hála Swift cinizmusának. Erős szatírát írt gondolom ez így feltűnőbb, mintha finomította volna, de én akkor se szeretem, amikor ennyire ráfekszik egy könyv egy témára és azt sugallja, hogy ez úgy van és kész, nincs más. 
A végén már igen-igen lehangoló volt ugyan, de az első két történet eléggé tetszett. Ezek a „mesésebbek” a történetek közül. Itt még tényleg történtek dolgok nem csak hallgattuk a nagymonológokat fejezeteken keresztül. 
Nagyon jól bemutatta, hogy mennyit számít a szemszög, amiből nézzük az egyes dolgokat. Ezt értékelem a könyvekben. Megfigyelhettük ezt az első és a második kötetben is hála a jelentős méretkülönbségeknek. Viszont az embereket nem volt hajlandó máshogy lefesteni, mint akiknek minden egyes képveselőjét velejéig átjárja a rossz. Anya mondta nekem, hogy Szerb Antal írta azt a Swift művéről, hogy azt olvasva mélységesen szégyellni kezdjük, hogy emberek vagyunk. Pontosan. Ez nem kimondottan tetszett. 
Sokat szenvedtem vele, de vége és örülök, hogy elolvastam. 
A két csillag mínusz főleg az utolsó két történetért és akkor még örülhet, hogy csak ennyit vontam le.

Új szerzemények:
12 új könyvem lett a hónapban. A két Vaják nagybátyámtól ajándék. A Zuhanok beléd Rubin Pöttyös Szeretetcsomag ajándékkönyve. 
Négyet az Alexandra.hu-ról rendeltem, mert nagyon akciósak voltak. (mindegyik rubin pöttyös) De tényleg, vagy 3800ft-ot „megspóroltam”.


Jó olvasást mindenkinek!

Mary Shelley - Frankenstein



Képtalálat a következőre: „mary shelley frankenstein”

Sziasztok! Mary Shelley Frankensteinjét valószínűleg nem kell senkinek sem bemutatnom, de abban is biztos vagyok, hogy nem olvasta mindegyikőtök. Ahogyan eddig én sem, de most lett egy kis szabadidőm, és kedvet kaptam hozzá.

Annyit már az elején leszögeznék, hogy nem véletlenül nagy horrorklasszikus a Frankenstein. Az írónője pedig egyébként a romantika egyik jelentős képviselőjének, Percy Shelleynek volt a felesége. Állítólag a férje néhány barátjával horrorregényíró versenyt tartott, ennek alkalmából írta felesége a Frankensteint, ami meglepően jól sikerült. Na de ennyi elég is bevezető gyanánt, lássuk a kritikát!


A regény egészen érdekesen kezdődik, hiszen úgymond "történetet a történetben" olvashatunk: Frankenstein meséli el a kísérletének sztoriját egy hajósnak, aki a húgának írja meg levélként. Ezektől szerintem mindig izgalmasabb lesz egy adott könyv. A regény régies stílusa egyáltalán nem zavaró, teljesen érthető, úgyhogy gyorsan lehet olvasni. (Még nekem - a lassúolvasás királynőjének - is elég volt rá öt nap.)
Frankenstein történetének lényegét biztosan mindenki ismeri, de engem így is sok meglepetés ért, nem untam az olvasást. Pár részletre pedig sosem derül fény, de a történet ettől hiteles igazán. Persze van, amit jobban ki lehetett volna fejteni, de így is nagyon jó az összhatás.
A főbb szereplők jelleme jól kidolgozott, érdekesek a karakterek. A szörny belső világának alapos megismerésével egyben a kirekesztettek érzéseit is megérthetjük. A regény ezen kívül arra is rávilágít, hogy a tetteink következményeivel előre kell számolnunk, és egy ember magában nem válthat világot.
Összességében a könyv nem csak szórakoztató (és olykor hátborzongató), de tanulságos is. Mindenkinek (de tényleg) ajánlom, aki esetleg még nem olvasta!



Manon Fargetton: A ​lista (A lista 1.)

"Minden azzal a listával kezdődött."
Fülszöveg:

Két fiú – két lány.

Nekik négyüknek sosem lett volna szabad találkozniuk.

És most egymásra vannak utalva.

Üldözik őket, az életükre törnek.

De ki akar végezni velük és miért?

Kinek fontos ennyire négy kamasz?

Kik ők valójában?

Le kell rántaniuk a leplet a titokról,

csak úgy menthetik meg az életüket.

Talán…
"– Ugyan már! Úgy tesz, mintha fütyülne mindenre és mindenkire, de csak a száját jártatja. Annyira parázik attól, hogy nem fogadják el, hogy eleve úgy intézi, megutálják. Így egyszerűbb."
Vélemény:

Wow, na ez hirtelen volt. Enyhén letaglózott. Imádtam!
Hirtelen ötlettől vezérelve vettem csak ki a suli könyvtárából, mert elmaradt az utolsó órám, még nem mehettem haza, szerencsére tanulnivalóm nem volt ezért gondoltam kiveszek egy rövid kis könyvet. Egy délután alatt ki is olvastam. Olyan rég volt már a várólistámon, hogy már nem is igazán tudtam mit várjak tőle, de az biztos, hogy erre nem számítottam. 
"A zsenik igen ritkán népszerűek."
Az elején azonnal meghalt a kedvenc szereplőm Nathan és ami durva, hogy ez nem az első dolog volt, ami lesokkolt. Ebben a könyvben sokk sokk után ért.
Hihetetlenül izgalmas volt, le se tudtam tenni, csak olvastam és olvastam, még szerencse hogy ilyen rövid, mert ha hosszabb biztos, hogy hétköznap ellenére éjszakába nyúlóan olvastam volna. Marhára pörgős és izgalmas volt! Már azon a szinten amikor, nem tudtam eldönteni tegyem le egy kicsit és nyugodjak le, vagy csak olvassam tovább, ha agyvérzést is kapok, mert nem bírom ki, ha nem tudom meg mi történik. 
"– Nekünk, szörnyeknek, össze kell tartanunk."
Brilliánsan volt leírva, tetszett a stílus. 
"Azt akarta, hogy elmenjenek. Azt akarta, hogy örökre itt maradjanak. Azt akarta, hogy hallgassanak. Azt akarta, hogy szavak özönét zúdítsák rá."
A szereplők szimpatikusak voltak, kár, hogy az első kedvenc szereplőm után a második Timothée is meghalt. vagy nem.
Legkevésbbé Morgannel szimpatizáltam, rájöttem, hogy nem szeretem a népszerű lány karaktereket.
"Samuel kétkedő és némileg megvető pillantást vetett az említett felé. – Egy csajra van szükséged, hogy megvédd magad? Izia a szemét forgatta. – Üdv a XXI. században!"
A rejtélyek és a titkok wow. Nem gondoltam, hogy fantasy lesz, de nem bántam, hogy az. 
"(…) néha az igazságot nehezebb elhinni, mint a hazugságot."
A kicsike romantikus szálak is tetszettek. 

Szóval imádtam az egészet. 
"Izia nem örvendett nagy népszerűségnek. Ám őt ez csöppet sem zavarta, úgy ápolta egyéniségét, mint valami ritka növényt. Mindig gyanúsnak találta, ha valaki kedves volt vele."
Az a fél csillag levonás a rövidség miatt, a helyenként előforduló furcsaságok illetve a vége miatt van. A vége ugyanis kikészített. Mégis, hogy képzelik ezt? Mi a franc történt? Mi fog ezután? Akkor ők most? What? És nincs még második rész!!! Argh!
Mindenkinek ajánlom!

10/9
Olvasd el!

Egymás szemében
Az Egymás szemében egy olyan bloggerekből álló csoport, aminek keretein belül egymásnak ajánlunk könyveket. A témánk ebben a hónapban az horror/krimi/thriller könyvek voltak. A listát nekem Ágota a Voldemort orra blog bloggerinája ajánlotta, ezt már régebben olvastam, de úgy gondoltam írok róla. 

Jó hír! A második rész hamarosan megjelenik magyarul is! Már van borító és fülszöveg, ami spoileres az első részre!
Fülszöveg:

„Ha ​kézbe vesszük a saját sorsunkat, mi is erőssé válunk. De ezt csak együtt érhetjük el. Mert együtt legyőzhetetlenek vagyunk.”

Három év telt el a Gólyák Klinika-beli végzetes éjszaka óta.
Morgane és Izia egymástól távol, új személyazonosság alatt él.
Samuel biológiai apja, Martin Klein professzor „nagyköveteként” médiasztárrá vált, és azt hiszi, Timothée-val együtt a lányok is meghaltak.
Amikor a még mindig szökésben lévő tudós egy tévéműsoron keresztül bejelenteni készül, ki finanszírozta az általa végrehajtott genetikai manipulációkat, Nathan, a meggyilkolt, de mesterséges intelligenciaként tovább élő barátjuk úgy dönt, ideje újra összehoznia a két lányt.
Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, a hibridek élete újra veszélybe kerül.
És nem csak az övék.
Kik ezek a csuklyások, akik túszul ejtik a műsor stábját és közönségét?
Mi a céljuk?
Hogy a saját és mások életét mentsék, a hibrideknek össze kell fogniuk.
Kezdetét veszi egy lélegzetelállító versenyfutás az idővel, és egy megfoghatatlan ellenséggel…
Sem csodálatot nem érdemelnek, sem azt, hogy féljenek tőlük.
Ők csupán az élethez való jogukat követelik.

És azt, hogy ugyanúgy rendelkezhessenek a jövőjükkel, mint bárki más.

Októberi összegző

Sziasztok!
Októberben már igazán elkezdődött a suli, feleltünk, dogát írtunk, több TZ-t is letudtunk. Blogot nem tudtam írni, csak a szeptemberi összegzőt, azt is a hónap felénél :D. Ez valószínűleg továbbra is így lesz. Olvasni se tudtam annyit, mint szerettem volna.
Megjelent a Kingdom of Ash, az Üvegtrón befejező kötete! Ennek köszönhetően egy ideje nem vagyok beszámítható állapotban :DD. Még mindig nem érkezett meg az én példányom :((.

Filmek/sorozatok:
Megnéztem a Sierra Burgess Is A Losert. Néztem egy rész Doktor Murphyt, 7 rész Agymenőket, 4 rész Young Sheldont. Apával 7 rész John Oliver Showt. Megnéztük félig-meddig családosan a Tehetséget, a Számolás jogát, a Meghívás egy gyilkos vacsorárát, a Harmadik Shreket, a Truman Showt, a Lilo és Stitchet.

Könyvek:
11 könyvet olvastam októberben, több rövidke volt. 2 angol újraolvasás. 5 kötelező olvasmány :/. Összesen 3610 oldal.

★★★★
Kaphatna 4,5 csillagot. Egy dolog miatt nem fog és az az eltitkolom, hazudok jobb lesz úgy neki magatartás. Ezen kívül ez a rész is fantasztikus volt. 
Tetszett, hogy Evie bevallottan elkezdte unni az áhított normálisságot. A Lend felé bizonyos kérdésekbeni kommunikációján kívül nagyon őszinte, ez már az előző részben is tetszett. 
Az egész úgy ahogy van humoros és az előző részhez hasonlóan aranyos. Na jó, ez talán kicsit kevésbé volt az, de lehet csak azért mert az előzőt már rég olvastam. Akkor nem sejtettem, hogy ez egy sorozat, lezárt vége volt. 
Lendet úgy érzem nem látjuk eleget, a karaktere nem valami kidolgozott. Csak cuki. 
Izgalmas, fordulatos. 
A gonoszra hamarabb rájöttem kicsivel, mint hogy kiderült volna ki az. 
Van valami kicsi mélysége is, érint komolyabb kérdéseket. Felületesen. 
Összesgében, humoros, aranyos, könnyed fantasy történet. Ajánlom kikapcsolódásnak. Nekem jól esett a Rettentő gyönyörűség szenvedése után.

★★és fél
A megjegyzéseim olvasás közben, szépen leírják a könyvet és a véleményem róla röviden:
1.Pár oldal után össze tudom foglalni a véleményem: WTF???!
2.Nem csak a város fura mellesleg, G.A. is
3.Mi. A. Franc. ???!!
4.Fura könyvek amiket szeretek első számú jellemzője: rövidek. Ez? Hosszú. Hjajj
5.Ennek sosincs vége?!
6.Lehet mára feladom.
7.Átkozott bolondok háza
Hosszabban:
Az Arany János versenyre kellett elolvasnom. Ezt olvastam el másodjára, a Fahrenheit 451 után(azt imádtam), mert ez messze a leghosszabb az összes közül. Reménykedtem, hogy hátha nem lesz olyan vészes, mert annyira nem régi, mint egy Jókai regény(szintén kötelező de legalább csak kisregény, az még várakozik) és a címkék szerint fantasztikus és disztópia. Kivettem hát a könyvtárból az egyetlen példányt, úgy kellett előhozniuk a raktárból. Tényleg nem volt olyan vészes, mint gondoltam. Máshogy volt vészes.
Rohadtul fura volt.
Elkezdtem, már az is fura volt és akkor még nem tudtam mi vár rám. Sokat meséltem róla, idéztem belőle a körülöttem lévőknek, mert annyira nonszensz volt az egész. Eleinte tetszett is, hogy ilyen fura, mert szeretem a fura könyveket. És ezzel a jellemzőjével igazából nem volt bajom később se, ettől érdekes az olvasása. Itt a probléma. Csak ettől az egytől volt érdekes. Karaktereknek szinte nincs személyisége direkt vagy nem direkt, nem tudom. G.A-t nem bírtam, pedig főszereplő végig el kellett viselnem.
Történet nincs. Tényleg nincs. Egy mondatban össze tudom foglalni és nem hagyok ki semmi fontosat. G.A. úr elmegy X. városba és ott létezik. A karakterek nem fejlődnek, mint ahogy ez elvárható egy városban, ahol már nem hisznek a fejlődésben, de ezt természetesen nem ők mondták. Semmi nem jut el A pontból B-be csak megragad X-ben.
Ez különösen a felétől egyértelmű, ott kezdtem el szenvedni az olvasása közben. Addig érdekelt, hogy mi lesz, milyen furcsaság jön, aztán elkezdett idegesíteni az emberek körülményessége, monológjai például amikor G.A. külföldről mesélt. Igyekeztem figyelni, valami mondanivalót, társadalomkritikát kihallani belőle, de ez olyan hosszú távon nagyon fárasztó volt, főleg hogy duplán, triplán csavarta a dolgokat, amíg már azt se tudtam, hogy mit akar mondani. A második fele teljesen feleslges volt. Csak azt akartam, hogy legyen már vége.
Szerencsére rátaláltam @Timár_Krisztina értékelésére: https://moly.hu/ertekelesek/2887882Ez kitisztította kicsit a fejemben a dolgokat.
Egyedi az biztos, helyenként érdekes, de nem bántam volna meg, ha nem olvasom el.

★★★★★
Nagyon izgatott voltam, hogy elérkeztem ide az újraolvasásban, mert ez volt az első kedvenc részem a sorozatból. Természetesen ez másodjára, angol olvasásra se változott.
Chaaaaaol!!!! Egyébként szeretem őt, de amit ebben a könyvben főleg az elején összehord Aelinnek az igazságtalan és nevetséges inkább dühítő. Dorian mágiáját elfogadja, Aelintől fél miért, kérdezi a lány? Mert Dorian nem ölt embereket hangzik Chaol felettébb elmés válasza. Saját megjegyzésem: Mert talán Dorian egy ki***t herceg???!! Nem igázták le a királyságát(még), nem ölték meg a szüleit(csak félig), nem volt egy tütütürütü évig rabszolga egy sóbányában, nem kellett orgyilkosnak állnia, hogy túléljen. Ezzel egyáltalán nem Doriant akarom szidni(nehéz dolgokon fog még keresztül menni meg egyébként is nagyon szeretem), csak azt szeretném, hogy látszódjon a különbség az ő és Aelin élete között, ami miatt Chaolnak nincs joga Doriant felmenteni Aelint meg nem. Ő itt éli mélypontját. Még szerencse, hogy később megjön az esze ;).
Azt hiszem arra már felesleges kitérnem mennyire imádom Aelint és Rowant, megtettem már százszor, képzeljetek ide minden elképzelhető ömlengést(különös tekintettel megint Aelin tervezésére) és nézzük a többi szereplőt.
Manon nehéz időszakon megy keresztül. Az előző könyvben jelentős változások kezdődtek el a személyiségében, amit én Abraxosnak köszönök :D. Ezt ő látja, de fél tőle, ezért igyekszik megmaradni a régi önmaga, ezzel talán még kegyetlenebbé válik egyesekkel szemben. Frusztráltak, mert jóformán kalitkába zárták őket és olyan szolgálatra kényszerítik őket, amik ellenkeznek a értékrendszerükkel. Asterint itt kedveltem meg először még anno, ez azóta se változott. Ő a 2. Abraxos után, aki a jó irányba terelgeti Manont. A 3. Dorian lesz ;D
Elide rejtélyes az elején, mit ne mondjak. Hogy őszinte legyek nem igazán bírom, de vannak jó megmozdulásai főleg a későbbiekben, róla többet a következő értékelésben szerintem.
Aedion… még mindig nem.
Lysandraaa nice to meet you again! Szeretem őt, jó karakter és stabil támasza Aelinnek ettől kezdve. Talán őt avatja be a legtöbb dologba már itt is.
A vége ennek a legnyugisabb. Egy korszak vége.

★★★★★
Imáááádtam. Erre egyáltalán nem számítottam. Több, mint egy éve megvan akkor is csak azért vettem meg, mert kicsit érdekesnek tűnt és nagyon olcsó volt. Tematikus hetünk miatt végül el kellett olvasnom és szinte azonnal beszippantott.
A stílusa fantasztikus, nagyon humoros. Olyan, mint egy felnőtt Rick Riordan könyv. Tekintve, hogy az egyik legkedvencebb íróm Rick Riordan ez hatalmas dicséret.
Folyamatosan haladtak az események, egy percre se unatkoztunk, jöttek az újabb és újabb leküzdésre váró problémák.
Atticust imádtam. De tényleg. A gondolkodásmódja, a humora, az esze az egész személyisége megvett magának.
Az özvegy néni haláli :DD Folyamatosan röhögtem a beszélgetéseiken. A hangosan röhögés egyébként egyáltalán nem volt ritka ennél a könyvnél. Suliban is olvastam és természetesen nem tudtam megállni a hangos nevetést, barátnm csak nézett rám, hogy ennyire jó? Mondom igen, ennyire :D.
Oberon a vicces, segítőkész és kicsit bugyuta mellékszereplő szerepét töltötte be, ezt a szereplőt általában mindenki imádja rajtam kívül (lásd Xemerius, Grover) engem annyira nagyon sosem kápráztatnak el. Na, itt máshogy történt, imádtam őt is.
A pincérlányra kíváncsi leszek, nekem gyanús.
Az ír és egyéb nehezen kiolvasható nevekkel meggyült a bajom. Nézegettem ugyan a kiejtési útmutatót, de én az ilyenekben nem bízom, főleg ha eredtileg az ír kiejtést írták le angolul és azt fordították le magyarra, kösz inkább próbálkozok én, max nem sikerül. Így tettem hát és sokszor volt olyan, hogy csak megláttam és akkor oké ezt a szót most átugorjuk :D. Azt se igyekeztem megjegyezni, hogy ki kinek az idején élt és az kinek a kicsodája. Bonyolult viszonyok voltak bonyolult nevekkel. :D
A borító nagyon szép. Érdekes, mert eddig csak ránéztem és semmi különös, de most hogy olvastam máris sokkal jobban tetszik és kivételesen szerintem tökéletes ábrázolása Atticusnak. Ritkán egyezik a szereplők kinézete azzal, ami a borítón van, de ez egy szép kivétel. Elismerésem.
Imádtam, hogy ennyi mitológia és azzal kapcsolatos dolog volt benne. Az egész druidás/kelta mitológiás dolog új volt nekem többnyire, de imádtam olvasni róla kiegészítve pár már ismert mítoszkörrel. Ahogy felépítette a könyv világát, amiben minden vallás istenei megférnek egymás mellet az figyelemre méltó.
Még egy plusz pont a környezettudatos üzenetért.
Összegezve izgalmas, nagyon vicces, szerethetőek a szereplők, szuper a világfelépítés. Imádtam.
Most, hogy így a végére értem rájöttem, hogy semmi okom nincs kevesebb, mint 5 csillagot adni neki. Első résznek ritkán adok, mert csak fejlődjön meg minden, de én nem látom hol kéne fejlődnie, ha minden ezen a szinten folytatódik akkor is ugyanannyira imádni fogom. Szóval nem érdekel, megkapja az 5 csillagot.
Bátran ajánlom mindenkinek!
Alig várom, hogy olvashassam tovább, be kell szereznem az egész sorozatot. :D

★★
Arany János versenyre kellett elolvasnom belőle 5 novellát. A többit nem is olvastam el, nehogy összekeveredjenek a fejemben a versenyen nem jönne jól. Összességében az mondhatom róluk, hogy ezeknek semmi értelme(vagy én vagyok hülye, vagy a versenyre most valahogy csupa ilyen könyvet sikerült kiválasztani, tisztelet a kivételnek). Humor nem volt benne inkább egy erős depresszív hangulat lengte körül, amit nem állhatok. Külön-külön:
Nagy Ildikó Noémi: Önkontroll
Micsoda? Hörcsög, anorexia, Balaton, „barátnők”. Nem tetszett, zavaros és értelmetlen.
Dragomán György: Zsilett
Ez legalább érthető volt a kérdés, hogy ezt miért kellett elolvasnom? Vagy csak nem vettem észre a mögöttes jelentését? Kerestem, nem találtam, semmitmondó, banális(szó a fülszövegből) az egész.
Acsai Roland: Aki bújt
Talán még ez tetszett a legjobban. De értelmét ennek sem találtam, legalább a kimenetele pozitív.
Magyar-Nagy Mariann: Szétcsúszva és összerakva
Öhhh? Egy nő darabokra esik napról napra. Ennyi.
Molnár T. Eszter: Present, perfect
Végre valami, amit értettem nagyrészben. Lány, kiköltözik az anyjával Angliába. Ahol nem mondhatni, hogy jól érzi magát. Ez nem volt rossz, még együtt is tudtam érezni vele.
Sajnálom, ez nekem nem tetszett. Nem éreztem úgy, mint akihez ezek a novellák szólnak pedig az ifjúság csoportját gyarapítom én is. Persze lehet, hogy az összes többi novella szuper, csak én azokat nem olvastam el. Ezesetben gratulálok a verseny kötelező listáját összeállítónak.

★★★★és fél
Szégyellek rá 4,5-öt adni, de kevesebbet sem akarok. :D
Ez teljesen a guilty pleasure sorozatom. Imádom, de érzem, hogy nem kéne :DD.
Nincs mit tenni ellene már az előző részben megvett magának.
Ezt a részt is pár óra alatt ledaráltam, le se tudtam tenni.
Csak azért halogattam eddig (tavaly karácsonyra kaptam), mert tudtam, hogy az elsőnél is durvább függővége van, így meg akartam várni az utolsó rész kiadását. Csak sajnos a KMK facebook oldalán mit sem sejtően elolvastam egy kedvhozó idézetet a 3. részből és ez egy az egybe lespoilerezte ennek a végét. Köszönöm. De így legalább nem volt okom tovább halogatni.
Azok a dolgok, amiktől tartottam nem történtek meg, örültem.
Szerintem a történetről nem is írok bővebben, mert igazából nincs olyan része a könyvnek nagyon, ami indokolná miért tetszik ennyire. Csak imádom és kész. Mások utálják ezt is teljesen megértem.
Ez egy jó szappanopera mondom ezt úgy, hogy nem szeretem a szappanoperákat és nem is néztem soha önszántamból. Izgalmas, érzelmekkel teli, nyers és cukormázas egyszerre (ha egy kicsit mű is, ezen túllépünk) és csak mosolygok rajta :DD.
Nem mondom, hogy ajánlom, mert ez nagyon egyénfüggő még azokkal se feltétlenül egyezik a véleményem, akikkel a legtöbb könyvről igen. De én imádtam ezt a részt is szóval, aki kedvet kap hozzá, hajrá!

Arany János Irodalmi verseny értelmetlen kötelezők listája 3. felvonás. Első verseskötetem. Nem sült el jól a találkozásunk. Azt hiszem passzolom a modern költészetet, ha ez az volt. Ilyet se hittem, hogy mondok majd irodalommal kapcsolatos dologra, de maradok a réginél.
Nem értettem belőle semmit. Ez nekem magas. Össze-vissza ugrál. Félbeszakít, nem folytat, belekezd, abbahagyja, számomra egy katyvasz az egész.
És ettől félek a legjobban, ERRŐL mégis mit fognak kérdezni a versenyen, főleg úgy hogy nem használhatjuk magát a művet? Nekem semmi nem maradt meg csak hogy a természetről és talán a magányról szólt.

★★★és fél
Az elején ki van jegyzetelve a személyek így: Pernelle asszony: Orgon édesanyja Elmira: Orgon felesége Hát gondoltam megnézem akkor Tartuffe kijük is erre ez van odaírva Tartuffe: álszent. Kösz!! Ezzel sokra mentem, egy cseppet kilógott a sorból. :D
Azt hittem viccesebb lesz, mindenki azt ígérte. Ettől függetlenül nem volt rossz. Kicsit utolsó pillanatban olvastam el. Vasárnap, mielőtt szerdán elkezdtük volna venni. Legalább elolvastam :D.
Voltak benne jó párbeszédek. A ritmusa is tetszett. Voltak benne elmés jelenetek.
Helyenként erősen dühítő volt. Például Orgonnal, de több szereplővel is nem lehetett értelmesen beszélni. A karakterek egyik fülén be a másikon ki nagyon kevés eredménnyel a kettő között. Meg valószerűtlen főleg a végén.
A jobb kötelezők közé tartozik.

★★★★★
"For Terrasen. For them. For a better world."
Végem van. Ez a könyv darabokra tört engem. Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, főleg amíg nem jelenik meg az utolsó rész! Aki imádja a sorozatot, azt össze fogja törni ez a rész. Magyarul még nem adták ki talán decemberben fogják, ha minden jól alakul. A sorozat előző részeiről az értékeléseimet megtalálod ide kattintva. Szerintem ez lesz a leghosszabb bejegyzésem. Aki nem olvasta az Árnyak királynőjét az ezt se olvassa, bár szerintem annyira nem spoileres. A nagy spoilert jelöltem, a többit, ami azoknak spoileres akik csak ezt nem olvasták azt eltakartam feketével.

Újraolvasás után:
Most annyira nem viselt meg a vége.
Random megjegyzések olvasás közben:
– Imádom hogy csak megemlítik Aelint Lorcan előtt és ő már kap is a kardjához :DDD
– No no no no no!!! Jól vannak, jól vannak, jól vannak. Most épp jól vannak nem azámít mi történt ekkor. Jól vannak.
– Dorian igazad van csak Maeve… inkább el se kezdem illetve Ő még nem tudja hehehe :DD jobban belegondolva… :’’(((
– Aedion komolyan úgy gondolta, hogy EZ a legmegfelelőbb pillanat panaszkodni és Aelint hibáztatni!?
–Ez a nő egy **** zseni!!! 
Ez az utolsó pár száz oldal jeeeez! 
Találkoznak ami wow és úúú és ááá végre! 
A meglepetések! Azok. A. Mondatok. Mestere annak hogy egy sorban megállítsa az olvasók szívét. 
És beindult a gépezet aminek a végén valószínűleg holnap megint sírni és dühöngeni fogok. De nem baj, nemsokára itt a KoA ugye??! Siess posta siess!
–Masírozás, elfoglalás, leigázás ajándékba, erre ez a reakció: 
"Manon Blackbeak burst out laughing". 
:DDD
Kell. Az. Utolsó. Rész.

★★★és fél
Arany János versenyre kötelező 
Nem volt olyan rossz. Jó története volt, izgalmas, kalandos. Csak helyenként laposodott el, amikor sokáig időztünk egy helyen. Azt mondanám, hogyha nem kell több száz oldalon keresztül Jókai terjengős leíró stílusát olvasnom, akkor egész jó. Kisregénynél pont megfelelő, nincs esélye sok helyen húzni a dolgokat. A nevekkel bajba voltam, nem sajnálta őket. Most körülbelül egyet se tudok felidézni, ami még baj lehet a versenyen :DD Majd addig visszanézem. 
A vége tetszett, csak kár, hogy valaki nem változik, pedig egyébként jó ember. De hát ilyen az élet, ilyenek az emberek, mindenkinek van egy gyenge pontja. 
Kedvenc szereplőm a basa felesége (neki se jegyeztem meg a nevét, komolyan mondtam az előbb :D). 
Egyes helyeken igencsak furcsa, már-már morbid, undorító. 
Néha még humorosnak is találtam. 
Összességében meglepő, de tetszett. Koránt sem volt letehetetlen, de amikor olvastam, akkor egész szórakoztató volt. A versenyre kötelezők között a jobbak közé sorolnám. Ki gondolta volna, hogy ez lesz? Én biztos, hogy nem!

★★★★
Na jó, tetszett. Az értékelések alapján úgy érzem én vagyok az egyetlen, aki ezt olvasta, de a Cat és Bones sorozatot még nem…. :D 
Amit sokalltam az a vér és a kínzás. Ha vámpírok is… nem tudom, ez most kivételesen zavart kicsit, pedig fantasyknál nem szokott. 
A történet izgalom és nyugalom aránya pont jó. 
Vladról nem tudom mit gondoljak. Ő nekem kicsit sablon. Szexi, bátor, érzéketlen vámpír, akinek hogy, hogy nem mégiscsak vannak érzései (eddig egyelőre nem jutottunk el, de a rejtett mélységekig már az első találkozáskor). Jó, ez gonosz volt, már fáradt vagyok. Igazából szerintem sikerült a tetteit a karakteréhez hűen leírni, ami nem könnyű, ha valaki az érzéketlen-érzékeny között billeg. 
Leila nem teljesen reménytelen főhősnő. Van humora, erős, bátor, belevaló. Néha következetlen. 
Imádtam a párbeszédeiket. Nagyon viccesek. Tetszett a gondolatolvasás. Pont azt biztosítja, amit szeretek a könyvekben az őszinteséget és a kommunikációt. De megértem mennyire idegesítő lehet a dolog Leilának. 
A kapcsolatuk tetszett, jól egymásra találtak. És, mint írtam az előbb, nem voltak idegesítőek. Az érzékeltetésre, leírásra használt szavakat, inkább nem említem meg, mert abból nem jönne ki jól, én meg nem szívesen írok róla. :D 
A jó oldalon álló mellékszereplők szimpatikusak. 
A borítónak biztos helye van a legrosszabb borítójú olvasmányaim listámon(még nincs ilyen igazából, de ami késik nem múlik). Tovább ront rajta, hogy raktak olyan kiemelős dolgot a szemére. Ha arra esik a fény, akkor egyszerűen nevetséges lesz, mintha valami torz… mindenki nézze meg maga, borzalmas. :D 
Plusz pont a magyar vonatkozásért, ha nem is éppen pozitívan. 
Egye fene, nagyon jó volt, élveztem olvasni, de volt egy-egy hibája, klisés dolgokat tartalmazott és nem volt meg benne az a plusz. De aki szereti az ilyen könyveket, annak bátran ajánlom. 
Mindenképpen folytatom, amint kijön a következő rész. Illetve az írónő másik sorozatát is elkezdem, de valószínűleg már csak jövőre. A kis megjelenésük alapján meg valaki khm khm @Börtöntöltelék khm imádata miatt máris kíváncsi vagyok rájuk. Catet ez alapján beraktam egy fiókba, ha tényleg oda való a saját könyve alapján is, akkor mi jobban leszünk :D.


Új szerzemények:
Csak 5 könyvet vettem! Ez hihetetlen! Jó mondjuk a Throne of Glass Collector's Editionnek megkérték az árát rendesen...


Jó olvasást mindenkinek!

Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: A néma lány (Sebastian Bergman 4.)



Sziasztok! A blogunk szülinapján (tegnap) akartam egy új bejegyzéssel jelentkezni, de úgy alakult, hogy csak ma posztolom. A lényeg, hogy igen, még mindig élek, sőt olvasok is! Bár mostanában főleg kötelezőket (hála a magyarfaktnak) de azért néha szakítok időt pár más könyvre is. Úgyhogy itt is a legújabb kritikám, fogadjátok szeretettel!

Véletlenszerűen választottam ki a könyvtárból Michael Hjorth és Hans Rosenfeldt könyvét, A néma lányt. Úgy gondoltam, egy skandináv krimivel nem nyúlhatok mellé, úgyis akartam már régebb óta egy ilyesmit olvasni. Először tetszett is a könyv, de a végén sajnos csalódnom kellett.

Képtalálat a következőre: „a néma lány”


A krimi szokatlanul indult, meg is lepődtem, mert eddig egyik hasonló műfajú regény, amit olvastam, sem tartalmazott mögöttes gondolatokat, míg ez a könyv egész elgondolkodtatóan kezdődött. Sőt, végig benne volt ez a plusz, ami sajnos többnyire hiányzik a krimikből. Az is nagyon tetszett, hogy az események két szálon futnak, és a kislány története E/1.-ben van megírva. De itt már elkezdődtek a "bajok", legalábbis szerintem néhány helyzetet túldramatizálták az írók. Mondjuk az is igaz, hogy így tényleg rejtélyes lett ezeknek a fejezeteknek a hangulata, csak kicsit túlzás az a rengeteg metafora és szenvedés.
Maga a történet az elején érdekesnek tűnt, de kis idő múlva meguntam a sok skandináv nevet és az olykor unalmas rendőrségi beszélgetéseket. Szerencsére amikor végre beindultak az események, tényleg izgalmas lett a sztori. A második felét egy olvasásra végeztem ki, ellenben az első féllel, amivel alig haladtam két hétig. Ezt leszámítva tényleg élveztem a könyvet, és nagyjából a háromnegyedénél úgy gondoltam, ez egy egyedi, ütős történet. Még az a sok, felesleges fordulat sem tűnt erőltetettnek, hiszen az ember ilyeneket vár egy krimitől. Azonban a legvége szerintem - enyhén fogalmazva - nem sikerült valami jól. Spoiler nélkül röviden: hatásvadász, értelmetlen, összezavaró és hihetetlen. Ráadásul a vége valamennyire függőben maradt, bár annyira nem, hogy (főleg egy ilyen lezárással) érdekeljen egy folytatás.
A szereplők jelleme legalább annyira ki van dolgozva, mint a sztori, úgyhogy ha nagyon sztereotipikus akarok lenni, azt hihetném, hogy az író nő. (Nekem valahogy egyébként is ez a benyomásom alakult ki olvasás közben, nem tudom, miért. Bocsi, két férfiíró! :D) Az különösen tetszett, hogy a karakterek háttértörténetét részletesen megismerhettük, a problémáikkal és az értékrendjükkel együtt. Sebastian volt a kedvencem az elejétől fogva, mindenféle hibájával együtt mintha valahogy hasonlított volna rám. A többieket se nem szerettem, se nem utáltam, ami nálam nagyon ritka, de itt valahogy el tudtam vonatkoztatni ettől az érzelmi oldaltól. Ami meglepő, hogy a kislányt, Nicole-t is egészen bírtam. A gyilkos viszont sosem volt szimpatikus, úgyhogy az ő karaktere valósághűre sikerült.
Összességében nem mondom, hogy rossz a könyv, de az íróknak voltak kegyetlen és idegesítő ötletei, amiket sajnos bele is írtak. Ha szereted ezt a műfajt, akkor viszont valószínűleg tetszeni fog, kivéve ha bizonyítottan macskamániás vagy! Akkor kerüld, emiatt bántam meg az elolvasását.

Szeptemberi összegző

Sziasztok!
Elkezdődött a suli, ami szomorú. Szülinapom volt, nagyszerű volt. Voltam Szent Johanna Gimi találkozón. Kevés időm volt olvasni. Fordítottam is, ami szinte az összes szabadidőmet elvette. Ezért van ez a késés is. Egész hamar megírtam az értékeléseket, hiszen keveset kellett, csak épp szerkeszteni nem volt időm :D. 


Filmek/sorozatok:

Néztem két rész Sherlockot, egyiket családosan. Két rész John Olivert apával. Három rész Agymenőket. Tesómmal az Ismeretlen vizekent. Félig családosan az Igazi csodát. Két rész Jóbarátokat anyával. Tesómmal nosztalgiáztunk, megnéztük a Nanny McPhee és a nagy bummot.

Könyvek
Olvasások:

Majdnem negatív rekordot döntöttem, de a februári még mindig tartja a rekordot, szóval nem szeptemberben olvastam a legkevesebbet, de nem múlt sokon. 9 könyvet olvastam. Ebből 1 gyerekkönyv. 1 rövid. Egy hosszú. Többi normális. 2 angol.
★★★★★
Hihetetlen, hogy mennyivel jobban tudtam mostmár értékelni ezt a könyvet, erre mondjuk számítottam is. Amikor először olvastam, akkor fanyalogtam, mert jajj, hogy nem Chaollal van, de bunkó ez a Rowan, kik ezek a szereplők, mit kell nekem boszorkányokról olvasni, ugorjunk már! De most, a jövő ismeretében imáááádtam!!! Itt már komolyan elindul a történet! Az első két rész csak ilyen kis bevezetés a Nagy Történet szempontjából. Azokban is vannak utalások, meg elrelytett dolgok, nem is kevés és tényleg imádom azokat is, de itt már kőkeményen indul be a sztori. Megismerünk rengeteg fontos szereplőt, például Rowant <3 Aki tényleg nagyon hiányzott már. A kapcsolatuk Aelinnel lenyűgöző. Azon ahogy eleinte sértegetik egymást halálra röhögtem magam, illetve egy-egy igazán nasty beszólásnál azért fájt is a dolog. Ahogy szépen megnyílnak egymás és a világ felé, azt öröm volt nézni :))). Hjajj a drágáim sok mindenen mentek keresztül és még min fognak *hüpp hüpp*, de az még csak a jövő, térjünk vissza könyvre.
Manon fejezetei természetesen már cseppet sem untattak, olyan aranyosak voltak Abraxosszal! Manon életének a fordulópontja, egyértelműen ő.
Aedionék/Chaolék fejezetei kicsit kevésbé tetszettek, többek között azért, mert míg mindenki valami jobbá fejlődött a könyv során, az ő minden lépésük csak a.. könyv vége felé vezetett. Az újra megismerés hatására igyekeztem megszeretni Aediont. Nem sikerült. Nagyszerű, hogy milyen hűséges az unokatestvéréhez, de egyébként, semmi.
Dorian nem csinált semmit, csak megismert egy lányt, de azt is minek?
Emlegették párszor az isteneket és a tündérkirálynőket, ezért ennek jobban utána akartam nézni, de csak még jobban összezavarodtam. A zavarodás fő oka az, hogy nem tiszta Mab egyenlő-e Deanneval.
A fülszöveg, ami a példányom hátulján van, úgy hülyeség ahogy van: „The Immortal Queen(alias Maeve) will help her destroy the King.” Meg azt ahogy a Móricka elképzelte, pedig nem is képzelte. Mégis, hogy segítene már?!
Random jegyzetek olvasás közben:
Roooowan! Here you are, my dear! *_ *_* <3 I've missed you!
Oh, hello, Aedion! Two face bastard, Chaol said. He literally is a bastard ;D Ezen kívül tisztára olyan mint Celaena. Nem is tudja elképzelni mennyire találkozni akart volna a Championnel! :D
Hiiii Manon! 
Hogy fogom kibírni Maeve folyamatos emlegetését?! És a találkozást vele!!! GRrrrr!!! „Bitch. Manipulative, cold-blooded, sadistic bitch.” Pontosan! Én se mondhattam volna szebben.
Összegezve Imáááááádtam és alig várom, hogy olvashassam újra az első kedvenc részem a sorozatból a Queen of Shadowst! <3

★★★★
Aranyos, vicces és ötletes kis mese. Azt hittem normális meseregény lesz, nem számítottam ilyen kézikönyv szerű szövegre, de kellemes meglepetés volt. Tényleg sok szóvicc és ötletes mondat van benne. Pl.: „Ezek talán még az állatot is egy l-lel és két t-vel írják, mert szerintük múlt idő!”
De emellett erős oktató jellege van, érdemes felolvasni a gyerekeknek.
Ahhoz képest, hogy csak a „húsvét” sz miatt olvastam, nagyon tetszett.

★★★★és fél
Ma R. J. Palacio ifjúsági/gyerek könyvéről hoztam értékelést, a Wonder-ről. Ezt a könyvet az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam. Ez volt az első hónap, hogy részt vettem erre a legelső bejegyzésemmel elkések, tipikus én :D. Maga a könyv nagy megelégedésemre, igazán tetszett. 
"Courage. Kindness. Friendship. Character. These are the qualities that define us as human beings, and propel us, on occasion, to greatness."
Címke szerint ifjúsági, de nekem az ötödikesek még gyerekek, így ez egy gyerek könyv, de nem mesekönyv. Az egyik jó tulajdonsága tehát, hogy aranyos.
Ez a főszereplőink érdeme főként. Igen, főszereplők. Én is meglepődtem, hogy váltott szemszögű, de tényleg az. És nagyszerűek. 

★★★★★
Újraolvasás után:
Ebben a részben nagyon nem bírom Rogyákot. 
Voltak részek, főleg a Szuperlézeresek amikor leordítottam volna a fejüket, hogy nyugodjanak már le, mert valami szörnyűség fog történni! Igazi szituációs komédia, rengeteg ember, káosz. 
A trónörököst se bírtam, vajon miért? 
Teklát egyre jobban szeretem, legalább van, aki gondolkodik. 
Újabb függővég, de ez engem már nem indít meg :D. 
Mire befejezem az újraolvasást, már nem fogok tudni semmit írni róla :D, fogynak a dolgok, amiket még nem említettem. :D

★★★★és fél
Jobban tetszett, mint vártam. Eddig ez volt a legrégebben várólistámon lévő könyv a moly szerint, itt volt az ideje, hogy végre sorra kerüljön. Csak, hogy tisztázzuk, amit spoiler tábla alá rejtek, az tényleg spoiler. 
A borító nagyon szép *_*. Viszont rendesen megtévesztett engem. Én azt hittem lány a főszereplő. Nyilván az is közrejátszott, hogy a legtöbb főszereplő nőnemű, de a borítóval együtt számomra nem is volt kérdés. Jól meglepődtem, amikor megemlítették, hogy srác :D Szerencsére hamar tisztázódott. Egyébként nagyon bírtam Casselt, több fiú szemszöget kéne olvasnom, mert kellemes kikapcsolódás a sok lány után, akik legtöbbször már igen sablonosak. Cassel ravasz, előrelátó, kedves, kitartó, szélhámos, 
„– Sosem hazudok – hazudom.” 
humoros, zseniális…. jó, jó abbahagyom :D Szerintem még egy rész és a kedvenc könyves pasijaim listájára is felkerül. Nagyon szerettem és sajnáltam is. A gyerekkora, a családja, azemlékei és mindaz, amit megcsináltattak vele. Morbid vagy nem, de kíváncsi lennék mivel vették rá a szörnyűségekre, milyen emléket ültethettek a fejébe. 
„Nem tudok bízni abban, hogy akiket szeretek, nem bántanak majd. Abban sem vagyok biztos, hogy magamban bízhatok, és én nem bántom őket.” 
Bár szörnynek hiszi magát, szerencsére nem lesz ilyen depis, önmarcangolós hangulata a könyvnek, néha szívesen megvígasztaltam volna (vagy fejbevágtam volna, lehet jobban működik nála), hogy hagyja abba nem ő a hibás mindenért. De ennek hála lett mélysége a személyiségének (nem szeretem ilyen környezetben a mélysége szót :/). 
A családját nem bírtam. Barron már kicsivel a lelepleződése előtt is gyanús volt és Philip viselkedése, ahogy mondani szokás, már nem is félreérthető volt, hanem egyértelmű :DD. De úgy általánosságban nem bírtam senkit közülük az elején, aztán ez változott néha a nem szeretés megvetéssé, néha az illető kezdet szimpatikus lenni nagyapa a végén. Az anyjamaradhatott volna még kicsit börtönben 
Lila se volt szimpatikus. Se a múltban se a jelenben. Cassel jobbat érdemel, de ha már őt akarja, akkor természetesen szurkoltam nekik. A legvége nagy köcsögség. Nem is tudom mit szóljak hozzá, mert nem tudjuk, hogy igazából mit érez Cassel iránt. Akár még szerelmes is lehet belé, de ezt nem tudjuk meg, mert az az idióta anyja elátkozta!. A fülszövegek alapján a következő könyvekben egyik fő konfliktus ez lesz. 
Csak, hogy ne tűnjön úgy, mintha Casselen kívül mindenkit utáltam volna megemlítem, hogy a barátait is nagyon bírtam. Más viszont már nem jut eszembe :D 
Volt benne egy kis mitológia, és ásványok újabb jó pontok. 
Ami a történetet illeti. Az első pár fordulatot ügyesen kitaláltam az 50.oldalon. Pontosan ezt írtam: Tippek: Biztos nem ő ölte meg és szerintem meg sem halt. Valamint valaki babrált az emlékeivel. Arra is van komoly esély hogy átokvető esetleg pont átváltoztató. Legalább volt sikerélményem :)). 
Több érdekes dolog volt benne 
„Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Megbízhatatlan.” 
„Az igazság bonyolult, ezért senki se hiszi el könnyebben, mint egy valamirevaló hazugságot.” 
Egy VP könyvhöz képest sok életigazságot tartalmazott. 
A „habrakagabra” kifejezésbe minden alkalommal beletört a nyelvem :D. 
A való világba szépen volt belecsempészve a mágia. Ha már itt tartunk, tetszett, hogy az alvilágról is szólt a könyv, bűnözőcsaládokről, szélhámosokról. Felnőttbe biztos nem mernék ilyet olvasni, de VP-ben pont jó volt, érdekes téma, finomítva, hogy az ilyen gyenge lelkűeknek, mint én, se ártson :D. 
Összefoglalva, fordulatos, érdekes és a főszereplő nagyszerű. Alig várom, hogy olvashassam a következő részeket. Bátran ajánlom mindenkinek! 
A 4,5 csakis azért, hogy tudjon hova fejlődni a sorozat.

★★★★★
Így jutottam el a mostani 3. vagy 4. újraolvasásomhoz: 
Fordítottam kutyás dolgokat. A vadászkutyáknál előjött, hogy használják őket vakvezető és segítőkutyaként, amiről eszembe jutott ez a könyv és azonnal kedvet kaptam az újraolvasáshoz, mindegy mennyi kötelezőm és sürgősebben olvasandó könyvem van, a nem olvasnivaló teendők mellett. Másnap ki is olvastam gyorsan, nagyon kis rövid, meg egyébként is imádom. 
Őszintén nem tudom anno miért tetszett ez meg nekem annyira, ez volt az első könyv, amit vakokról olvastam, azóta érdekelnek a velük kapcsolatos dolgok. Még tesóm vette nekem szülinapomra, de tényleg nem tudom mi volt az amiért ez azonnal a kedvencem lett. Mindegy is, hogy azóta is rendületlenül imádom. 
Nagyon nagyon érdekes. Megismerni az életét, hogy hogyan old meg dolgokat. 
Tele van nehéz dolgokkal mégis az egész reményteli és van egy ilyen boldog kisugárzása. Sheila Hockennek nagyszerű stílusa van sugároz belőle a töretlen optimizmus. 
A hangulata az ami minden alaklommal magával ragad. És ezt nem tudom megmondani, hogy ez honnan jön. 
Egy gyönyörű, szívet melengető és aranyos történet, mindenkinek maximálisan ajánlom. Mondjuk miután már évek óta díszíti a kedvenc listámat, lehet elfogult vagyok :D 
Kedvenc részeim: egy lány, aki más, mint a többi, vakvezető kutya központban, a verseny, Don, tanfolyamok, a kötés lekerül. 
Még érdekesebbé teszi, hogy ráadásul nem is most játszódik, így egy kicsit a 20. századi Angliába is betekintést nyerhetek. 
Ui.: Nagyon szeretem a borítót is. :D
★★★★★
Rég el akarom olvasni. Aktívan azóta, hogy tanév végén megrendeltem anyának, mert el érettségi tétel, el kellett olvasnia (nem érettségizik :D). Aztán nem jött össze. Az Arany János verseny felvette a kötelező könyvek listájára, ezt jelnek vettem, hogy egyrészt indulnom kell a versenyen másrészt el kell olvasnom. Egyáltalán nem bántam meg. 
Sokkal kevésbé durva, mint az 1984, ez másmilyen. A legszembetűnőbb különbség a tartalmában, hogy ott a kialakult helyzetért a kormány, a Nagy Testvér a felelős, az emberek egy csoportja irányít és kontroll alatt tart. Itt maga a népesség okozta a helyzetet, a törvények csak igazodtak az emberek igényeihez. De a különbségekbe, társadalomkritikába és hasonlóakba, most nem akarok még belemenni, majd később, most csak a véleményem. 
Nagyon tetszett. Természetesen, ahogy egy könyv tetszhet, amiben könyveket égetnek el. Rengeteg olyan mondat volt benne, ami megragadt a fejemben. Volt, ami azért mert szép, volt ami azért mert nagyon igaz. 
Igazából Guyt nem bírtam, de szerintem nem is szimpatikus karakternek írta meg. Ez se az a könyv, az 1984-hez hasonlóan, ami tetszik, mert milyen jó, szimpatikus karakterek, kedvező történek, meg ilyenek. 
Ez azért jó, mert rávilágít dolgokra, elgondolkozol miatta. 
Magáról az alaphelyzetről keveset tudunk meg, amit sajnálok is meg nem is. Nem tudom eldönteni ennyi elég volt-e könyvből vagy kellett volna tovább írni. De nem, szerintem a célját elérte, nem kell ezt tovább ragozni. 
A vége, meg úgy az egész szerencsére nem olyan kemény és felkavaró, mint az 1984, még egy olyat lehet nem bírtam volna ki. Mégis magába szippantott. Nem is magába, hanem az én fejembe. Ige, így lesz a jó, ez a könyv, bezárt a saját fejembe. 
Lassíts! Olvass! Gondolkodj! 
Kicsit elmerengtem rajta, hogy vajon én is olyan vagyok-e, mint az emberek a történetben. Én sem szeretek csak úgy sétálgatni, a természet untat, ahogy a nagy klasszikus könyvek is, inkább olvasok ponyvát igaz ami, igaz. Utálok fájdalmas dolgokról beszélni. De olvasok az is számít nem? Szerintem számít és hiszem, hogy nem vagyok olyan, mint azok. Én a könyvek segítséggel teszek az ellen, hogy ennyire a „homokba dugom a fejem, akkor nem látom a problémákat és azok sem enegem” stratégiát alkalmazzam. És már veszem észre, hogy erősebb leszek. Gondolkodok, kérdezek, nem vagyok olyan, mint azok. A könyvégetésről nem beszélve, nyilván az soha, semmilyen körülmények között. Szentségtörés. 
Hamar végeztem vele, mert tényleg rövid és nem is igazán tudtam letenni. 
Zseniális, mindenki olvassa el! Ha még az 1984-re nem állsz készen(amit abszolút megértek), akkor kezdd ezzel. Egyszerűen el kell olvasni, nincs hely a lamentálásra.

★★★★és fél
Ez igazából egy 4 csillagos könyv nekem. Viszont olyan tökéletes pillanatban olvastam, hogy bátran megadom neki a 4,5-öt, mert imádtam. Az úgy volt, hogy nagyon rossz kedvem volt és, hogy felvidítsam magam bementem a könyvesboltba nézelődni, vennem nem szabadott volna semmit. De aztán megláttam ezt, már látom egy ideje molyon, és azonnal megvettem, már ettől jobb kedvem lett. Itthon aztán két hullámban pár óra alatt kiolvastam. 
Pont azt adta nekem a könyv, amire szükségem volt, könnyed, kikapcsoló, szórakoztató, aranyos és könyven olvasható könyv. 
„Szerelem. Jót tesz a szívnek.” 
Az biztos, az enyémnek mindenesetre jót tett ez a könyv :)). 
Mindkét főszereplőt nagyon megkedveltem. Nehéz dolgokon mennek/mentek keresztül, de túllépnek rajta. Örültem, hogy nem ezeken volt a hangsúly. Az elején mindketten előítéletesek, de szépen közelebb kerülnek egymáshoz. Olyan aranyos és őszinte az egész. Kicsit légből kapott? Lehet. De örök szerelemről szó se volt, azt meg hajlandó vagyok elhinni, hogy megtetszettek pár beszélgetés alkalmával annyira egymásnak, hogy járni kezdjenek. Mert csak ennyi történt, szóval ez ellen igazán nem lehet senkinek kifogása. 
A beszélgetéseik viccesek és nagyon aranyosak, élvezet volt olvasni. Kimondják, amit gondolnak az biztos. Először furcsálltam, hogy Hildy ilyen határozott, a visszahúzódó, ügyetlen cukicsaj kategóriába soroltam automatikus, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem következetlenül viselkedik, úgy ahogy más karakterek az ő személyiségével nem szoktak, hanem egyszerűen rossz kategóriába tettem, neki nem olyan a személyisége. És ezt értékeltem. 
Paul is nagyon szerettem, Hildy jól leírta ő az az érzékeny macsós srác :D. 
Ami nem tetszett benne a folyamatos halgyilkolászás. Szegény halak már! Ha nem is haltak meg mind milyen traumákon mentek keresztül, főleg egy bizonyos! 
Ja, meg a lány barátnője. Mióta beszélgetés az, mióta barátság, ha folyamatosan elbeszélnek egymás mellett és mindkettejüknek fontosabb a saját kis mondanivalója, mint a másiké?! 
A történet nem volt éppen meglepő mondhatni kiszámítható volt, de kisebb meglepetések értek. Szuper volt, ahogy Hildy kereste Pault, nem adta fel, nem könyvelte el, hogy na ennek lőttek, nincs mit tenni. Ő is mert kezdeményezni. Nagyon cuki együtt. Vagy ezt már mondtam? :D 
Ez egy kívül belül aranyos könyv, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam, talán egy picivel többet :D. Romantikus és vicces. Ajánlom annak, aki szereti az ilyeneket.

★★és fél
Többen ajánlották és tényleg nagyon érdekesnek tűnt a fülszövege, a téma, minden. Első pillantásra minden megvolt benne, hogy nagyon tetszen. Erre… nem. 
Az elején betudtam annak, hogy még csak most kezdődik. Hogy biztos azért nem tetszik, mert nincs sok időm rá, hogy egy huzamban olvassam. Aztán, hogy a főszereplő oké, idegesítő, de majd megjavul. ÁLSPOILER: Nem tette. És a könyv se lopta be magát hirtelen a szívembe, hiába tudtam egyhuzamban olvasni. Szenvedtem vele, de nagyon. Leraktam volna, ha nem került volna pénzbe és nem kellene egy kihíváshoz. Szerencsére rövid, gyorsan lehet olvasni, átszenvedtem magam rajta. 
Probléma No. 1. Miss Gemma Doyle. Idegesítő, elhamarkodott, gyerekes, becsmérli a szép francia nyelvet, “Visszabújok önmagamba” szörnyű szokás, nem tűröm, nem tanul a hibáiból, következetesen ostoba egy szó mint száz 80%-ban idegesítő volt és nem bírtam. A maradékban örültem, hogy lázad kicsit a kor idiótasága ellen, ami a nők szerepét illeti. Ez egy erősen érződő és jó része volt a könyvnek, ahogy bemutatta, mit vártak el a nőktől. Idegesítő, de így volt, ez tény és örülök, hogy ez része volt ennek a könyvnek. 
Probléma No. 2. Sablonos. Minimum két lépéssel mindig a történet előtt jártam, olyan kiszámítható volt. Egyrészt ezt a sémát már láttam könyvekben, másrészt olyan egyértelműen előrevetítette mi fog történni. 
Probléma No. 3. „Barátnők.” Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket kis szíveim, ez nem barátság. Kis dolognak tűnik, de amikor egy könyv főszereplői négy „barátnő” akkor azért kicsit feltűnően idegesítő tud lenni, ha inkább mennének el egymás ellenségeinek, mint barátainak. Miután határozottan ellenséges dolgokat tesznek egymással, azután is a következő fejezetbe, mintha mi sem történt volna. What?! 
Probléma No. 4. Bármi rosszat mondasz egy embernek, mielőtt sértetten elrohansz, azt meg fogod bánni és akkor a szegény olvasót egy könyvön keresztül idegesítheted a bűntudatoddal. De most komolyan, mit csinált ez a szerencsétlen lány, hogy azt hiszi magáról, hogy szörnyeteg és mindenért ő felelős, olyanokért is amihez köze nem volt?! Erre a környezete néha még meg is erősíti benne! 
Probléma No.5. Akció csak biztonságos keretek között, aztán bumm bele, lezavarjuk két oldal alatt. 
Probléma No.6. Azért kéne bele egy szerelmi szál is… tudom már, ne beszéljenek egymással soha, ne is történjen köztük semmi különös, egy-egy álom és a távolból elfojtott vágyakozás pont elég lesz egy kis szenvedéssel fűszerezve. Alaptalan, összecsapott, látszólag egyoldalú tiltott szenvedés. Blah 
Probléma No.7. Mérhetetlen ostobaság. Újra és újra ugyanabba a hibába esik. És csak nekem van annyi józan eszem, hogy tudom az ilyen dolgokkal nem szabad játszani?! A szabályok nem viccből vannak! Grr. Dehogy állsz készen te idióta! Bosszant a mérhetetlen ostobaság és hatalomvágy. “Mi nem követjük el ugyanazokat a hibákat.” Miért mi volt a hiba? Tudod? Nem? Most megelepődtem! De szívem, akkor, hogy is nem fogod újra elkövetni?!! Tanulj a múltból ember!
Most, hogy ezeket így felsoroltam rosszabbnak tűnik, mint ami volt. Szóval nézzünk egy-két pozitívumot. 
1.Minden, ami az olvasása előtt megfogott benne. Viktoriánus kor, leányiskola, mágia, rejtély. 
2.Rövid, gyorsan olvasható. Ha ezt meg is szakítják néha dühkitöréseim és érzéseket, hoy ezt most le kéne tennem, mert csak szenvedek. Hoppá ez negatív lett :D 
3.Női sors a XIX. században. 
4.Egy-egy jó csavar, kisebb elem a könyvben. 
5.Viszonylag jó mágia alap. 
6.Összességében nem kelti annak az érzését, hogy olyan szörnyű lett volna, pedig nagyon közel áll hozzá.
Szóval nem, ez a könyv egyszerűen nem tetszett. A folytatást nem akarom elolvasni, kivéve, ha valaki nagyon erősen megerősít abban, hogy minden jobb lesz és fejlődik. Kétlem. Szóval bye bye Gemma Doyle történetek!

Beszerzések:
Szülinapom volt, így a nagy részét azért kaptam, de párnak csak egyszerűen nem bírtam ellenállni. Összesen 14 könyv.



Jó olvasást!

Kiemelt bejegyzés

Novemberi összegző

Sziasztok! November is nagyon gyorsan eltelt. Hamarosan itt az év vége. Ennyi bevezetőt szántam mára. :DD Ez és két hiányzó értékelés az ára...

Címkék

értékelés könyv romantikus kedvenc fantasy KMK ifjúsági kritika sorozat vörös pöttyös Blogprojekt booktag a hónapban olvasott könyveim Sarah J. Maas film kaland havi összegző Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón VII.Könyvmoly Párbaj ACOTAR Joss Stirling kihívás komoly Árnyvadászok Harry Potter LOL On Sai lista tündérek Book A Sloth Box Leiner Laura Rubin Pöttyös karácsony manó könyvek Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Outlander Summer Forever Projekt angol nyelven időutazás móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi scifi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Kaméleon könyvek Kerstin Gier Könyvfesztivál Leigh Bardugo Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene