Gaura Ágnes: Attila ​koporsója (Borbíró Borbála 5.)

Molyos adatlap
Sziasztok!
Elolvastam Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatának eddig megjelent utolsó, 5. kötetét.
Legjobb rész eddig. Imádtam!!! Ezen okból kifolyólag bár elkezdtem molyra írni, de túl hosszú lett, így hát blogbejegyzés lett belőle. A bejegyzés spoileres azoknak, akik még nem olvasták a Lángmarta örökséget, de az Attila koporsójára vonatkozó spoilereket kifeketézem, ha egérrel kijelölöd, vagy telefonon bemásolod azokat a részeket jegyzetekbe, akkor az azalatt lévő részeket is elolvashatod. 

Fülszöveg:
Míg ​a nagyvilág a karácsony ünnepére készül, Borbíró Borbálát nap mint nap a halál fenyegető közelsége kísérti. A megfáradt vámpírológus még ki sem pihenhette a Nofertiti kínkamrájában átélt megpróbáltatásokat, máris újabb pokoljárásra kényszerül. Attilát közel három hónapja a táltosereje tartja életben, és a felbomlott mágikus egyensúly miatt esély sincs a varázslatos segítségre – mindeközben Bori mindennapjait nemcsak a boszorkányszövetség rejtélyes akciója, hanem egy új főnök is lépten-nyomon megkeseríti.
Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.

A kultikus Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötete méltó folytatása az előzményeknek: a dráma és a humor újabb, kivételes ötvözete a magyar mítoszok újragondolásával és a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjaival.

Magyar nyakba magyar szemfog!
Féltem, hogy nem fog tetszeni, mert nem szerepel benne Attila és emiatt Bori biztos szenvedni fog, meg oda lesznek azok a szuper párbeszédek. De azután, hogy az előző részben egy kicsit besokaltam a szenvedésük (egyéni szocprobléma, nem volt az olyan vészes, csak ahhoz képest, amennyit ettől a sorozattól elvárnék) miatt, még az is lehet, hogy ezért volt ez a kedvencem. Hiányzott (vagyishogy nem) belőle az a feszültség. Bori pedig teljesen normálisan, egyáltalán nem szenvedősen kezelte ezt a helyzetet. Persze az se mellékes, hogy az előző részekre csak egy-egy utalás volt és az is csak az elején. Hogy mennyivel jobb volt, így az előző résznél!

Vélemény:

Egyszerűen imádtam!!! <333

Minden volt benne, amit csak szerettem volna és főleg olyanok, amiket nem tudtam hogy szeretnék jó azért egy kis viszonzott szerelem, de 1.hiszek benne, hogy VAN benne viszonzott szerelem 2.ha nincs is, így csak Bori szemszögéből is imádtam, ez például oooolyan szép és szívfacsaró volt:
"– Melyik a kedvenc állatod? – kérdezte végül bizonytalanul.A kezem ökölbe szorult, a szemem hirtelen égni kezdett, mintha forró ecet gőzét inhaláltam volna.– A bika – feleltem alig hallhatóan."
Az érzelmek teljesen átjöttek. Nyilván és szerencsére ilyeneket nem éltem át, mégis annyira át tudtam érezni Bori érzelmeit, fájdalmát, az emlékeit.
"(…) valahogy semmi más felidézhető emlékem nincs arról a napról, csak az a fehér rózsa – ahogy a kezembe kerül, megszúr, és nem fáj, de látom, ahogy kiserken a vérem, és rádöbbenek, hogy az én vérem még folyik, és élnem kell, hiába érzem úgy, hogy engem temetnek."
"Egy igazán jó dolog van a szinte elviselhetetlen fizikai fájdalomban: minden egyéb kín megszűnik létezni."
Nem tudom, lehet én voltam figyelmetlen, de én az előző könyvekből nem emlékeztem ilyen gyönyörűen leírt és mély mondanivalóval bíró részekre, amik ennyire tele vannak gondolatokkal és érzelmekkel. Hirtelen(számomra) a rengeteg jó, főleg a szórakoztatást elősegítő tulajdonsága mellett a sorozatnak mélysége is lett! És olyan zseniálisan azonnal, mintha végig ezt csinálta volna (komolyan lehet, hogy végig ilyen volt, csak én maradtam le egy osztással)!
"Az igazi tanulság az, hogy soha nem tudhatjuk, milyen tapasztalás vezet ahhoz a felismeréshez, amire valójában szükségünk van. Minden szilánknyi tudás közelebb vihet ahhoz, hogy egyszer csak összeálljon a nagy tükör, amiben az ember – ha megdolgozott érte – megpillanthatja a saját sorsát."
Fantasztikus!

A komolyságból ennyi elég is jöjjön a humor, ami már a kezdetektől az első számú, megdönthetetlen jó tulajdonsága volt a sorozatnak. Ez most sem változott bátran merem állítani. Ha jól számolom Gaura Ágnes 5.-ként beszállt Rick Riordan, On Sai, Rejtő Jenő és Leiner Laura mellé azok közé az írók közé, akiknek a történetein hangosan röhögök. Kit érdekel, ha hülyének néz mindenki körülöttem?! Nem segített, hogy egy teljesen néma könyvtárban közszolgálatoztam, oda vittem pihenésként ezt olvasni erre időről-időre hangosan nevettem rajta, visszhangzott a terem :DD. Másnap ugyanez a mamáéknál, csak ott hangzavar volt, nem voltam olyan feltűnő.

"– A kés tokja a csizma belső szárához van rögzítve – elégítette ki Fehérholló szótlan kíváncsiságomat.
– És mi van, ha fejen állsz? – kérdeztem. – Attól még a kés kicsúszik a tokból, nem? – Aránylag ritkán szoktam fejen állni – nézett rám Fehérholló."
Azok a klasszikus kicsit megváltoztatott, Borisított, szólás-mondások! Imádtam őket!
"Sok van mi csodálatos, gondoltam, de a google-nél semmi sem csodálatosabb."
"Hát ez momentán annyira tűnik visszatartó erőnek, mint vérfarkason egy hímzett nyakörv, ha itt a telihold!"
Következő, magyarság. Zseniális és hiánypótló. Ennyire magyar könyvet, nem olvastam még, főleg nem fantasyt! És benne volt Tata, ez az!! Életemben nem láttam még a városkám nevét könyvben, amit nem itteniek írtak. Lényegtelen, hogy mivel kapcsolatban merült fel :DD Jót és rosszat leír egyaránt az országról. Oké, főleg rosszat. De maga a tény, hogy sok rosszat, kevés jót, de azért 'Szeretünk Magyarország!', ez is annyira magyar!
"„Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok vérét!” – hirdette a felirat. Alatta kisebb, dülöngélőbb betűkkel: „Konzultáció a nemzetidegen vérszopókról.” Otthon, édes otthon, gondoltam,"
"Nos, Midász kedves öreg király volt, akár Magyarországon is megállta volna a helyét miniszterelnökként, mert önként és dalolva belement, hogy a következő generációk szívjanak, mint a torkosborz, míg ő újra képes vígan lakomázni."
"Először is, mindenki abból indul ki, hogy ez Magyarország, tehát senki nem tartja be a szabályokat."
"Magyarország, gondoltam fejcsóválva, ahol még a kátyúból is lopnak."
Ehhez kicsit kapcsolódik, hogy az egész sorozaton keresztül imádtam, de főleg ebben tűnt fel, hogy mennyi könyves/filmes utalás volt. Vagy ebben vagy az előző részben volt, hogy valahol 42-es ajtót látott, én már így azonnal: "haha Galaxis Útikalauz", erre meglepetésemre a könyv velem együtt reagált, hogy sajnos nem találta meg mögötte A Választ. Ezen kívül persze voltak elmaradhatatlan Harry Potteres megjegyzések. És egy különösen vicces Alkonyatos szóváltás, ami illet a szövegkörnyezethez és az se utolsó, hogy az Alkonyat utáló énem is örülhetett. A fonákja, hogy Ajtony imitációjában hiányolta a sápadtságot, ami egy vámpír természetes állapota, Ajtony is vámpír... hadd ne magyarázzam! :DD Mutatom is ezt a részt (nem Sebes Attiláról van szó!):
"– De Attila meghalt, ezt tudjuk, szóval ha a halálnak nincs hatalma felette, az annyit tesz, hogy…– Mondd ki! – suttogta drámai fátyolossággal hangjában Ajtony. Szép Edward Cullen-imitáció volt, bár a hullasápadt smink nagyon hiányzott.– Vámpír… – suttogtam hasonló drámai felismeréssel, bár valószínűsítem, hogy nem bírtam ajkaim olyan érzékien nyitva hagyni, mint arra Bella Swan képes egy átlag Alkonyat filmrész úgy nyolcvan percében. Fehérhollóra és Ericre kár volt színészi tehetségünket pazarolni, de legalább megtudtam, hogy Ajtony nem zárkózik el a totálisan elcseszett vámpírfilmek megtekintése elől. Minden bizonnyal úgy nézi őket, mint én mondjuk egy Monthy Python-filmet."
Bori, ha nem lett volna már rég rajta, most biztos rákerül a kedvenc főhősnőim listájára. Hihetetlen nő! Neki hála a könyv kellően feminista. Ami egy kisebb csoda, ha az ember több száz éves vámpír férfiakkal, egy zsenivel és egy táltossal van körülvéve az év minden napján, hogy a többieket ne is említsem.
"(…) Lehet, hogy a Paradicsomban anno működött az „én vagyok az egyetlen értékelhető pasi széles e vidéken, úgyhogy jer, hadd nemzzek néked fiúgyermeket” udvarlás, de azóta eltelt egy kis idő. Ha te vagy a választék, akkor maradok szingli, értve vagyok?"
"– Süssél pogácsát – javasolta még a középkorból örökölt patriarchizmusa minden gőgjével Fehérholló, és ellépett mellőlem.– Süssek pogácsát?! Mégis, melyik században volt ez megoldás arra, hogy egy nő levezesse a fölös szellemi energiáit?! – emeltem fel a hangom.– Nem tudom. Ma beregisztráltam a Facebookra, és úgy tűnt, még tartja magát ez az ősi elképzelés – nyomta még feljebb bennem az adrenalint. (...)– Tudod mit? Adj egy fölös vámpírt, és küldök neked egy szakajtó hamuban sült pogácsát. Már ha érted a finom célzást.– Mondanám, hogy ez egy hamvába holt ötlet, de ilyen kínos szóvicceket te szoktál elsütni – rúgott belém még egyet."
Emellett, okos (finoman szólva), rendkívül humoros, rendesen fel van vágva a nyelve, amiért meg is fizet szegény párszor, de nem annyiszor, mint számítanánk rá. Ezután a rész után a legnagyobb határozottsággal állíthatom, hogy lelkileg és fizikailag is csodálatra méltóan erős. Minden elismerésem az övé. Szembenéz a hibái következményeivel és annyira emberi! Az eltökéltség és hűség, ahogy akarva-akaratlan mindenki mást maga elé helyez és, ahogy rendületlenül látogatja Attilát(egyedüliként!) az csodás. Ebben is felháborítónak tartottam, hogy minden életveszélyes küldetést rálőcsölnek, aztán még úgy tesznek, mintha Ők tennének szívességet. Hajós, hogy képzelte azt a fejfájás varázslatot?! Éppen mindent megtesz, hogy többek között nekik is segítsen!
"Megy ez, állapítottam meg. A cinizmust álmomban is hozom, mi több, ezek szerint mágikus villámcsapás után is."
A többi szereplőt is bírtam. A vámpírok megjegyzései se voltak semmik :DD
Attila koporsója
"Fogtam egy taxit, és visszamentem Fehérhollóhoz. A vámpírúr végtelen nyugalommal közölte, hogy Ericről egyelőre nincs híre, bár figyelemmel kísérte a bulvárhíreket, hátha beszámolnak egy perverzről, aki hosszú kabátban, angol nyelven szólít le randa, jókislányosan öltözködő, fiatal lányokat, kezében egy kémcsővel."
"– Hogy maradt ez a nő életben ennyi ideig? – nézett Ajtony Fehérhollóra.– Tudod, egy iszkanderrel őriztetted – jött a felelet, és Ajtony elismerően bólintott.Nyilván meg volt hatva saját előrelátásától." Az én hibám, ez az idézet megint csak Borit dícséri. :D
Eric szerelmes Boriba. Egyszerűen nem tudok vele kapcsolatban másra gondolni. Ezen kívül nagyon szeretem, nagyszerű barát, ha több is akar lenni, ami számomra nem elfogadható, de ez nem az ő hibája és ember, zseni, ami nálam mindig egy jó pont, főleg ha különc személyiséggel társul, annál érdekesebb! Mellesleg neki hála olvashattunk pár jó kis amerikai-magyar összehasonlítást. Sajnálom őt, Bori vak ilyen tekintetben.
Eddig meg voltam róla győződve, hogy Fehérholló Boriékkal van és jót akar nekik, valószínű, hogy most is, de azért elbizonytalanodtam. Mi az érdeke, célja?
Az új főnök. Valami biztosan van vele és a sárkányokkal. Azt hittem erre a végén választ kapunk, hát nem kaptunk.
Valaki, akinek a poénját inkább nem írnám le, csak annyit, hogy imádtam azt a szálat! A Táltos. Meglepetésként ért és még milyenként! Az információk, amiket megtudunk tőle, az a bölcsesség, ami a lényéből árad és a meglátásai Attilával és Borival kapcsolatban egyszerűen briliáns!

A történet teljesen lekötött, alig bírtam letenni, morcos is voltam, amikor muszáj volt. :D Volt benne izgalom, a szokásos nyomozás, meglepetések, ó de még milyenek!

Mint mindenki más, én is elégedetten tapasztaltam, hogy a betűméret meg lett növelve, így azért könnyebb volt olvasni, ha jó is közelre a szemem és nagy problémát eddig se okozott.

A világ iránti szeretetem semmit sem változott, egyedi, érdekes. Ezúttal az Attila történeteket ismerhettük meg jobban, ezekről szinte semmit nem tudtam, de érdekesek voltak. Midász királyról azért hallottam már egyet, s mást hála Rick Riordannek, boldogan láttam, hogy itt is szó van róla, nekem minden jöhet ami görög mitológia. A tündérekkel most először találkoztunk és ez is túlzás, hiszen egyetlen eggyel volt csak alkalmunk és az se volt egy hosszú. Lehet elolvasom a Túlontúlt, mert érdekesnek tartom.
A vége. A 2. rész olvasása után, mint írtam már elolvastam, az összes könyv végét, hogy vajon Bori és Attila összejönnek-e. Így ennek a vége, jóformán megállított benne, hogy tovább olvassam a sorozatot és amikor hála az égnek mégis folytattam, félelemmel gondoltam erre a végre Attila visszaiszkolt a feleségéhez. Ezt nem akartam hallani akkor. De most, ismerve pontosan az előzményeket, tudom, hogy ez korántsem olyan vészes. A felébredése gyönyörű jelenet, majdnem elkezdtem könnyezni. Borinak meg itt is elismerésemet kell kifejeznem, hogy így bírta. A családi karácsonyozás szép lezárás volt, békés. De nem eléggé lezárás szerencsére, szóval kíváncsian várom a következő kötetet.

A borító gyönyörű! A kedvencem még mindig a 3. részé, de ez a második kedvencem lett. Hála a Delta Vision-ösök nagylelkűségének a Könyvfesztiválon szereztem is egy Attila koporsója posztert, aminek tegnap sikerült helyet találnom a falamon.

Így már hivatalos, hogy felváltva tetszenek a Bori könyvek. Tetszett az első és a harmadik, imádtam az ötödiket, de kevésbé nyerte el a tetszésem a második és a negyedik. Viszont hiszek benne, hogy a következő részt is szeretni fogom, csak olvashassam! Hihetetlen érzés, hogy a novellákon kívül mindent elolvastam a sorozatból. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutunk, tekintve, hogy évek óta folyamatosan csak vettem őket, miután 2016-ban teljesen ismeretlenül megvettem az első három részt. Kockáztattam, belehelyeztem a bizalmam a sorozatba, féltem, hogy el fogja játszani és akkor adhatom el őket, de ennek még csak a közelébe se kerültem. Az elejétől kezdve nagyon tetszik, ennek a résznek hála, pedig a kedvenceim között is képviselteti magát a sorozat.

A következő részt nagyon várom, remélem Bori szerelmi élete kicsit javul (tudom, menthetetlen vagyok) lehetőleg Attilával. Ebben a részben, most, hogy Attila nem tudta elrontani a romantikus ábrándokat, a vele kapcsolatos egyes dolgokon teljesen elolvadtam. Meg persze kíváncsi láttam. Miért vette meg a könyveket? Véletlen? Én sem hiszem. Nagyon nagyon nagyon remélem, hogy hamarosan összejönnek, ha nem lehet, hogy haragos leszek! :DD

Az Embertelen jót félre akartam rakni későbbre, de attól tartok, amint ezzel a bejegyzéssel végzek, rávetem magam. :D

Na, jó szerintem most már mindenki feladta az értékelésem olvasását, aki mégsem annak gratulálok és végre lezárom egy összegzéssel:
Imádtam, úgy ahogy volt, izgalmas, érdekes, rendkívül humoros, magyar, minden összefügg, szerethetőek a szereplők, nagyszerű a stílusa és nem is ragozom tovább, úgy ahogy van fantasztikusan csodás!

10/10*
Olvasd el!

Képek:

Féléves Könyves Kiakadás Tag

Sziasztok!
AniTigertől loptam ezt a kis book taget, mert nagyon megtetszett, mégegyszer köszi! Az ő bejegyzését itt tudjátok elolvasni.

1. Legjobb könyv, amit eddig 2018-ban olvastam
Ti nem tudhatjátok, de ezt a kérdést hagytam utoljára, mert ez a legnehezebb, így olyat keresek, amiről még nem írtam/nem fogok írni, hátha így könnyebb választanom. De nem az. Nincs egy könyv se, ami, mint egy Mount Everest kiemelkedne a többi közül, amit idén olvastam. Ezt most passzolom, de itt van helyette egy top lista, természetesen több elemmel, mint azt a cím sugallja: https://moly.hu/listak/top-10-konyv-2018-ban

2. Legjobb folytatás, amit eddig 2018-ban olvastam

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Sok fantasztikus folytatást olvastam, de ez a kedvencem.

3. Egy új megjelenés a várólistámon
Egy? Tele van a várólistám új megejelenésekkel! A legutóbb felkerült új megjelenés lesz akkor a válasz: 

Vic James: Gilded Cage – Aranykalitka

4. Legjobban várt megjelenés az év második felére
Versengenek egymással a jelöltek, de a legbiztosabb és amit a legeslegeslegjobban várok az a Kingdom of Ash Sarah J. Maas-tól. Majdnem egy éve várom már, hogy megjelenjen, ami még mindig semmi van aki 2016 óta várj. Megőrülök mire megjelenik és amikor megjelenik ez biztos.


5. Legnagyobb csalódás
Az év elején volt részem csalódásokban bőven. A legnagyobb szerintem pont az évem első olvasmánya: Maggie Stiefvater: Linger – Várunk Az első részét imádtam, de ez meg se közelítette számomra. Ugyanígy a Nyertes bűne. Mindkét könyv első része 4,5 csillagos volt ezek pedig már csak 3. Valamint a Nyugalom tengerében is nagyot csalódtam, meg se közelítette az elvárásaimat.




6. Legnagyobb meglepetés
Ért jó pár pozitív meglepetés. A lista, Stalking Jack the Ripper, Ne mondd, hogy szeretesz, Breakable–Törékeny, Álomrablók, Vaják és Végtelen horizont. Mind jobb vagy sokkal jobb volt, mint számítottam rá.

7. Kedvenc új író (debütáló vagy neked új)
Én akkor mondok kedvencnek egy írót, ha már minimum két különböző sorozatot/könyvet olvastam tőle és az egyik legalább kedvenc lett (de molyon simán jelölöm akkor is ha pár könyvét olvastam és nagyon tetszettek). Így pl.: J.K.Rowling sajnos nem kerülhet be a kedvenc íróim közé(csak molyon), bármennyire is furán hangzik ez. Hiszen csakis a Harry Potter világban olvastam tőle, persze azok világrengető könyvek, de ez van, az csak kedvenc sorozatom lehet. 

Ezt figyelembe véve, aki idén felkerült a kedvenc íróim listájára nem más, mint Maggie Stiefvater. Ne zavarjon senkit, hogy egy könyve szerepelt a Legnagyobb csalódás címszó alatt is, felhívnám rá a figyelmet, hogy a Legnagyobb meglepetésnél is szóval, minden jogom megvan rá. Tavaly olvastam tőle a Shiver–Borzongást és a Raven boys–Hollófiúkat, minkettő tetszett/nagyon tetszett kedvenc egyik se lett. Idén kiolvastam a Mercy Falls farkasait, ami nem lett végül kedvencem, ellentétben a Hollófiúkkal, amibe teljesen beleszerettem. Így kedvenc írónőm lett. Azóta olvastam a Lament– A látó szerelmét is az is eléggé tetszett, már csak 2 magyarul megjelent könyv van, amit nem olvastam az írónőtől, de még idén tervezek sort keríteni rájuk is.



8. Legújabb képzeletbeli szerelmem
Képzeletbeli szerelmeim jóformán minden könyv elolvasása után születnek. A legújabb... Nick Mattock <3 Ha nem is vagyok teljesen beleesve, azért nagyon szeretem, így már képzeletbeli szerelmemnek minősül.

9. Legújabb kedvenc karakter
Becky, ha már Nicket is említettem, ő is megérdemel egy legújabb kedvenc karakter címet. Szintén a Végtelen horizontból.

10. Egy könyv, ami megríkatott
Egyre több könyv képes erre, ezt én aggasztónak tartom. Idén eddig 3 könyvön könnyeztem/sírtam. A legutóbbi és egyben legdurvább a Sugar volt Deirdre Riordan Hall-tól, nincs mit szépíteni rajta, szétbőgtem a fejem az olvasása közben.



11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Azért olvasok, hogy boldoggá tegyenek a könyvek. (Ezért nem kapott a Sugar 2-nél több csillagot.) Ez alapkövetelmény nálam, így nem kezdem el sorolni őket.

12. Kedvenc könyvadaptáció, amit ebben az évben láttam
A kedvenc, a legutóbbi és egy hijján az egyetlen könyvadapt
áció, amit az évben láttam a Love, Simon. Két hete sincs, hogy láttam a moziban. Imádtam, ha el is tér a könyvtől. Volt ahol nagyon ez a: miii?! Nee?! Ez nem is így van! Az fura volt hogy csak úgy hozzáadtak karaktereket, de bírtam őket szóval felőlem okés. A körülményekhez mérten nagyszerűen megcsinálták  A könyv persze még mindig jobb. Mindenki olvassa el: Simon és a homo sapiens-lobbi.


13. Legszebb könyv, amit kaptam/vettem az évben
Nem bírok dönteni, ezek között:




14. Kedvenc értékelés, amit az idén írtam
Blogról könnyebb választani, mert nem árasztom épp el értékelésekkel szegényt. Szóval innen a Hollófiúk sorozatról készült értékelésem a kedvencem itt elolvashatjátok: https://molybirodalom.blogspot.com/2018/05/maggie-stiefvater-hollofiuk.html


15. Könyvek, amiket még ebben az évben el szeretnék olvasni

Rengeteg könyvet szeretnék még idén olvasni, ezért nem készítek róla listát. 6 hónap sok mindenre elég, új könyvek is jelennek meg addig, ez még a jövő zenéje.

Ennyi lett volna remélem tetszett! Nem hívok ki senkit, de nyugodtan csinálja meg bárki, akinek úgy megtetszik, mint nekem!
Jó olvasást!

Júniusi összegző

Sziasztok!
Kések, de a múlthavit nem múlom felül. :D Íme a júniusi összegzőm.
Jó kis hónap volt, egyre kevesebb tanulnivaló, aztán végre nyáriszünet!


Filmek/sorozatok
Suliban megnéztük a Tűzszekereket, A falut, a 2081-et, Az oroszlánkirályt, A pillangót. Itthon nosztalgiáztam és újranéztem a Némó nyomábant, csak most angolul, ha meg már benne voltam megnéztem a Szenilla nyomábant is és pár hét múlva a Vaianát. Újranéztem a kedvenc Sherlock részem a Botrány Belgráviábant. Tesómmal elkezdtük nézni az Assassination Classroomot, 6. részig jutottunk. Apával 2 John Oliver-show az elmúlt hét híreiről-t néztünk. A Marvel lemaradásomat csökkentve megnéztem A galaxis őrzői vol 2.-t Végül felmentünk Budapestre moziba, így angolul sikerült megnéznünk a Love, Simont. <3


Blog
1.Májusi összegző
2.Blogprojekt #8 – Városok 1.nap: Kedvenc városok
3.Blogprojekt #8 – Városok 2.nap: Kitalált városok

Könyvek13 könyvet olvastam ki(1 újraolvasás) és elkezdetem a Kóborokat. 4.823 oldalt jelent. Ezzel teljesen elégedett vagyok. Egy komoly hátránya viszont van, szörnyen el tudok maradni így a véleményezéssel. Ezért is vagyunk mindig ilyen nagy csúszásban az összegzőkkel, mert nem csak ezt a bejegyzést kell megírnom, hanem még az eddig kimaradt könyvekről is értékelést kell írnom. Amikor 10 fölötti könyvről nem írtam még és tudom, hogy a feléről nagyon nehezen fogok írni, néha elgondolkozok miért csinálom ezt. :D De ezt valószínűleg csak a lustaság mondatja velem. :D Ezután a kis panaszkodás kitérő után jöjjenek a könyvek!


★★★★★
Először is, ami leginkább meglepett a könyvben, hogy vannak benne fordulatok! Titkok, amikről tudunk, titkok, amikről nem. Pár óra alatt kiolvastam, le se tudtam tenni annyira fent tartotta a figyelmem. Úgy ledöbbentem mindig! Csak néztem, hogy what?! Néha pozitív, néha negatív meglepetés, de az biztos, hogy volt bőven. Szóval ez egy jó pont. 
Kicsit féltem is tőle, mert sokan találták gyengének, nem Colleen szintűnek, de én semmi hanyatlást nem vettem észre benne. 
Könnyedebb (nem könnyed, de könnyedebb!), mint a Velünk véget ér, mégis közelebb álltam a síráshoz ezt olvasva. Hiszen ez az egész teljesen igazságtalan!!! Annyira feldühítettek egyesek! Lydia!!! Trey!!! Mr. Gentry!!! Mit képzelnek?! Valami összeesküvést szőnek, csak hogy a főszereplőknek a lehető legrosszabb sorsa legyen?! 
Auburn nagyon bírtam, nagyszerű karakter, de tényleg. Erős, céltudatos és önfeláldozó. 
Owen természetesen imádtam, bár beszélhetett volna hamarabb… Az ő szemszöge ugyanúgy tetszett, mint Auburné. 
Emory a kedvenc mellékszereplőm. Hatalmas arc és nagy hasznára válik a könyvnek. Feldobja. A kerítőnősködése szórakoztató és jót tesz a szereplőknek. 
A vallomások egyszerűen lenyűgözőek. Főleg, hogy igazak! A festmények úgyszintén. Imádtam az elején a Gallériás részt. 
A stílus, mint mindig kifogástalan. A párbeszédek awww <3 vicces és romantikus és nyílt. 
A romantikus szál aranyos, szenvedélyes, egyszerűen imádnivaló. A két főszereplő együtt tökéletes párt alkotnak. Imádom őket <3 
A történet eleje szomorú, de ez engem annyira nem viselt meg, hiszen annyira az elején voltunk, nem tudtam teljes átéléssel szomorú lenni azokért, akiket éppen most „ismertem meg”, nem így működök. A többi rész meglepő, dühítő, vicces, romantikus, még egy kicsit dühítő, folyamatosan romantikus és vicces, szomorú, majd… ezt mindenki nézze meg maga. 
Összességében jobban tetszett, mint az It Ends with Us. Nem lett a kedvenc CoHo könyvem, mert az még mindig a Maybe Someday, de azon gondolkodok, hogy kedvenc könyvnek jelöljem-e. Bátran ajánlom mindenkinek! Vicces, romantikus, fordulatos, érdekes. Imááádtam! 
Ui.: Nagyon örülök, hogy a nagynéném megvette nekem Karácsonyra angolul, mert ez a kiadás (ha rossz UK-s minőség is) sokkal jobban tetszik, mint a magyar. A nyelvezete teljesen értehető volt.

★★★★
Sajnos az elején valamiért eszembe jutott Alyson Noel Halhatatlanok sorozata, amivel enyhén szólva vannak problémáim és sajnos ettől az érzéstől nem tudtam szabadulni, pedig igazából nem hasonlít! Mégis volt egy olyan érzete a könyvnek, ami nem tetszett. Hogy ez miben nyilvánul meg azt ne kérdezzétek! :D 
Ha már ilyen jól elkezdtem sorolni a negatívumokat, akár folytathatom is. 
1.Ennek a lánynak nincsenek szülei/vakok/süketek/nem érdekli őket a lányuk? Ne értsetek félre, szerepelnek és úgy néz ki mintha törődnének vele, de a lány minden éjjel sikeresen kiszökik és még csak felelősségre se vonják! A lány mindig kilátásba helyezi a szülei haragját aztán, semmi.
2.Az én ízlésemnek túl sok hányás. Tudom, egyéni szocprobléma, de erre érzékeny vagyok. 
3.Senki nem akad ki nagyon a tündérek léteznek kijelentésen. 
4.Deirdrét nem bírtam különösebben, de nem is volt ellenszenves. 
5.Instant Love 
Ennyi, most, hogy ezt tisztáztuk elárulhatom, hogy nagyon tetszett. Vannak benne szép gondolatok. A történet, ha nem is a legeredetibb, de viszonylag érdekes, van egy-egy meglepő dolog benne. És az eredetiséget félretéve jó kis történetsablon igazából. Vagy nem szeretem? Helyesbítek egyes részei igazán jók, mások nem. Például Luke. Cuki srác, de a történetét nem tudtam befogadni, a-a. De például a tündéres rész tetszett. 
A vége azt hittem rosszabb lesz örömmel tapasztaltam, hogy nem. :)) 
A borító szépecske (próbáltam a szépet finomítani), de a sztorihoz mindenképpen illik. 
A szerelmi szál oka, alapja nem tetszik, de maga a kapcsolat Luke és Deirdre között nagyon, ha elhagyunk minden évezredekig rabszolgaként bolyongtam, öldököltem, de megláttalak és puff meg vagy egy hete ismerjük egymást, de meghalok érted maszlagot. 
Szóval nagyon tetszett, könnyen lehetett olvasni, helyenként vicces volt, rosszabbra számítottam. A következő résznek is remélem, hogy ilyen jó vége lesz, tekintve, hogy az írónő úgy tűnik nem igen fejezi be mostanában a sorozatot.

★★
Cselekményleírást tartalmazó szöveg
Ez meglehet, hogy egy kicsit egyoldalú értékelés lesz. Ugyanis nem vagyok hajlandó a könyv mondanivalójára, a benne lapuló komoly problémákra koncentrálni, csak Evenre!
Minden szörnyű volt a könyvben, a lányt bántalmazták fizikailag, szóbelileg és majdnem szexuálisan is, ebből kettő ráadásul családon belül is. Egyszerűen fájt olvasni. Aztán jött Even, aki az egyetlen egy jó dolog volt a könyvben! Hiszen ő kedves, törődő, vicces, aranyos, elszánt és őszintén szereti Sugart. Segít neki, biztos pont az életében, végre valaki, akire támazkodhat, ha már mindenki más cserbenhagyja. Olyan szépek voltak a közös jeleneteik a könyv többi részéhez képest! Sugar kezd helyesen gondolkozni, erőre kapni, a könyv elkezd fejlődni. Mindez hála Evennek!
Erre… erre meglátom, hogy késik, nem jön, iskolai bejelentés, hogy meghalt. Nagyon ledöbbentem, de aztán átnéztem a lap másik felére és ott azt láttam, hogy felébredtem, na itt megkönnyebbültem, hogy huh, csak álmodta. :) Itt kellett volna befejeznem a könyvet. De nem tettem miért is tettem volna, hiszen Even nem halt meg, csak álmodta. Huh, akkor olvassuk tovább. Na szóval késik, iskola, bejelentés, kiborulás, tagadás, otthoni csesztetés, sírás… és felébredt nem hiszi el, hogy Even tényleg meghalt. Vávávárjunk csak!!! Even komolyan meghalt??!! Lapoztam előre ahogy csak tudtam, kétségtelen EVEN MEGHALT!!! :(((( Hogy tehette ezt az írónő?? Miért?! Miért velem?! És miért ajánlották nekem ezt a könyvet???!! Na, tudod ki olvassa el ezek után! Teljesen kiakadtam. Csaptam is be a könyvet. Le kellett mennem vacsorázni pont ekkor. Szörnyen nehéz volt ilyen érzelmi megrázkódtatás után vacsorázni, beszélni is alig bírtam, még szerencse, hogy vacsoránál úgy se jutok szóhoz soha. Visszamentem, virtuálisan leordítottam szegény @Börtöntöltelék fejét. :D De egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, utálok könyvet félretenni ráadásul így olyan volt, mintha a vége lett volna rossz, pedig az állítólag jó. De, hogy lehet jó, ha Even halott?! Szóval folytattam. Vagyis vagy 3 fejezeten keresztül megállás nélkül bőgtem. Komolyan. Alig láttam, fájt a szemem, folyt az orrom, elkezdett fájni a fejem. Ennyire durva volt. Végül kiolvastam, mint látható, mert így félbehagyva sírva, nem tudtam mit kezdeni az életemmel, így muszáj volt lezárnom. Bár a vége se tetszett eléggé, de így könnyebb elengedni. Nem értek azzal miszerint kellett a halála a fejlődéshez. Dehogy kellett! A vége tényleg nem volt szörnyű, de Even ott is halott :”(((
MINDENKIT UTÁLOK!! Kivéve Event, Sugart, a papot meg Henryéket. Tényleg lehetett volna egy viszonylag jó könyv, bár ahhoz még úgy is sok lett volna benne a szenvedés, ha Even nem hal meg. Mi értelme volt megölni őt?!!! :((( Szöööörnyű, borzalmas emberek az anyja és a bátyja, nem is tudom melyiket gyűlölöm jobban, de talán a bátyját, mert kvázi ő ölte meg Event!!! Arghh A környezete elkeserítő, dühítő boooorzalmas! Nem szeretek ilyenekről könyvet olvasni.
Kész. Vége. Lezártam a könyvvel a kapcsolatom. Nem ajánlom senkinek, csak. aki szeret zokogni egy könyvön, ez az ember határozottan nem én vagyok!
Két csillag, mert így kiborított, pedig nem is rossz könyv.
Cselekményleírás vége

★★★★★
Ez a könyv egy idézetbe belesűrítve :D :
"– … És mindenekelőtt hiszem, hogy kényszeres hazudozó vagy.
Kissé feszülten, de őszintén felkacagtam.
– Dehogy! Sőt, én inkább kényszeres igazmondónak tartom magam. Egyszerűen csak úgy tűnik, mindenki más kényszeresen félreért."
Imááádtam. Lehet rosszkor olvastam az elsőt, ezt meg nagyon jókor, de szerintem azt az 1 csillag plusszot megérdemli. Majd újraolvasom az első részt, megnézem az milyen volt.
Jaron hatalmas arc, szerelmes vagyok belé. <3 :DD Szakadtam minden beszólásán. :'D Jószívű, önfeláldozó, kitartó (ó, de még mennyire!) hihetetlenül humoros és eszes, ravasz, közben nem kelti a nem létező tökéletesség hatását. Vannak hibái, amiktől csak még imádnivalóbb lesz. Ha szorult helyzetbe kerülnék, akkor biztos rá bíznám a helyzet megoldását, először még nagyobb bajba keverne, de aztán mindent helyrehozna. Mert ő már csak ilyen lenyűgöző. *_* *_*
A történet rendkívül izgalmas, mozgalmas, fordulatos. Tele van meglepetéssel, kalanddal és csavarral.
A többi szereplő is szimpatikus, a „gonosz” szereplők is nagyszerűek. Letehetetlen. Vagy csak azért teszed le, mert túl izgalmas és már nem bírod a feszültséget. :D
Hibáját nem tudok. Csak azt sajnálom, hogy nem tudok róla többet írni, mert megérdemelné.
Imáááádom!! Bátran ajánlom mindenkinek!

★★★★★
Kedvenceim közé került ez a trilógia jelentem alásan Jaron Eckbert Király. :D
Imádtam az elejétől a végéig. Jó egy helyen azért kicsit kiakadtam/megijedtem, de tudtam én, hogy nem tenne ez a könyv is ilyet velem. Ő nem olyan. :D
Jaron a kirááááály a szó minden értelmében. Nála jobb királyt keresve se találhatna az országa. Teljesen belezúgtam, pedig ez nem is romantikus könyv. Még ebben a részben volt benne a legtöbb romantika, de szigorúan nézve az is össze-vissza 1 lap maximum. :D Nem bántam, ilyen is kell néha és a könyv a romantika utáni igényemet pótolta más dolgokkal. Kalanddal, csavarokkal, Jaronnal :D, tervezéssel, ármánnyal és Jaronnal :'D. <3
A fő és mellékszereplők is csodásak mind a jó mind a rossz oldalon. Imogen, Tobias, Mott, Roden, még Amarindát is megszerettem, pedig ő egész sokáig unszimpatikus volt. :D
Brilliáns befejezés, nekem tökéletes. Fantasztikus lezárása ennek a nagyszerű trilógiának.
Amint tudom újraolvasom az elsőt (Fun story: suliban olvastam épp ezt, amikor megláttam, hogy egyik osztálytársam meg elkezdte az elsőt újraolvasni, nagyon fura volt ő, aki már mindent tud, az első olvasva és én aki előtt még homályos a végkifejlett az utolsót olvasva. :D).
Bátran ajánlom mindenkinek, de mindenkinek! Fiúnak, lánynak, kicsinek, nagynak. :DD Nincs olyan nagy rajongótábora, mint megérdemelné.
Imádom, kedvenc.

★★★★
Ez nem teljesen olyan volt, mint amire számítottam. Az biztos, hogy nem tudtam, hogy az 1980-as években fog játszódni. Nem olyan különleges az, nem is volt annyira rég, de azért néztem egy nagyot. 
Ami legelőször felhívta a könyvre a figyelmem az természetesen a gyönyörű borító volt. Nagyon tetszik. 
Aztán persze rengetegen ajánlották, imádják. Az angol kiadáson konkrétan annyi a díj, hogy nem is látszik ez a szép borító :D. https://moly.hu/kiadasok/254480
A másik dolog, amin meglepődtem, hogy én két szemszögesre számítottam. Nyilván nem tudhatom biztosra, de szerintem, ha így lett volna, akkor az számomra sokat dobott volna rajta. Itt jön ugyanis, ami vagy inkább, aki, nekem igen csak megnehezítette, hogy nagyon szeressem, Ari. Jó srác biztos, de a fejében lenni nem a legnagyobb élmény. Ha nem is kimondottan depressziós, de az idő nagy részében erősen melankólikus. Ehhez még hozzájön az emberekhez való hozzáállása, ami engem idegesített. Vagy nem is az emberekhez, hanem azokhoz, akik szeretik őt. A félelmei és falai miatt automatikus elutasítással és rossz gondolatokkal reagál minden kedves szóra egyes helyzetekben. Menekül és bújkál mindenki, főleg saját maga elől. Ezen kívül bírtam, amikor épp megmutatott magából valamit, vagy jól reagált. 
Elég filozófikus helyenként, de ez tőlem nem áll távol, szóval tetszett. 
Dantét nagyon szerettem. Ezért is szívesen/szívesebben olvastam volna az ő szemszögéből, bár akkor biztos egy teljesen más sztorit kaptunk volna. 
A barátságuk nagyon szép. :) 
A szülőket imádtam. Jófejek, támogatóak és abszolút szeretettel fordulnak a fiúk felé. 
A végétől féltem, mert igen kétséges volt folyamatosan, hogy tetszeni fog-e. Kicsit rövid, de tetszett. 
A párbeszédek végig zseniálisak voltak, szarkazmussal, humorral, cinizmussal és az élet dolgaival voltak teli. 
Sajnos mégis úgy érzem, hogy nem tudom megadni rá a 4,5 csillagot se. Ari nagyon lehangolta ezt az egyébként se épp könnyed vagy vidám könyvet. Tudom, nem kéne ilyet elvárnom minden könyvtől, de ha egyszer nekem az ilyenek tetszenek? Ez van, ebben a témában klasszisokkal jobban szerettem a Simon és a homo sapiens-lobbi-t. Összességében tanulságos könyv, humorral, rengeteg szép gondolattal, életbölcsességgel egyszerű emberekkel bemutatva és az élet árnyoldalát is rendesen érintve egy melankólikus főszereplővel. Különleges és mindennapi. Nekem tetszett. Bátran ajánlom.

★★★★★
Imádtam. És még azt mondták nekem, hogy ez a rész unalmas! Rágalom! Vagy csak engem akartak félrevezetni, vagy valami teljesen más könyvet olvastunk. :D Alig bírtam letenni. Tele van titokkal. Szeretem az ilyen könyveket, amiben vannak megoldanó problémák. 
A könyv felétől maximumon dolgozott az agyam, szabályosan éreztem azt a pontot, amitől a könyv rengeteg rejtélye és problémája felülmúlta az értelmi képességeim. Annyi minden dolga lett volna Keseréknek és mindent szinte egyedül kellett kitalálnia, mert a tanácsadói úgy néz ki teljesen haszontalanok vagy egyenesen hátráltatják. 
Nagyon tetszett, hogy az előző két rész szereplői itt is felbukkantak. Szegény Pongort mondjuk úgy éreztem folyamatosan kihasználják. Ő és Katsa még mindig imádnivaló együtt. A 2. rész főszereplője is tudtam, hogy benne lesz hála a molynak, de csak a felbukkanása előtt nem sokkal jöttem rá, hogy az a rész masszívan előzménye az elsőnek és a harmadiknak, vagyis Zsarát ebben, ha felbukkan már igencsak idős lesz. :D Sajnálom, hogy csak ennyit szerepelt, de véletlenül se mondanám, hogy kis szerepe volt az életükben. Imádtam minden egyértelmű és rejtett utalást tehát az előző részekre. 
Lekk egy beteg, pszichopata, szadista rohadék. Gyűlölöm. Szegény Hegyvízfölde. 
Minden elismerésem Keserkéké nagyszerű ember és királynő. Emberfeletti feladatai vannak és parádésan teljesít. Szívét, lelkét beleadja az uralkodásba. Kedvelem. 
Zafát és az új szereplőket nagyon megkedveltem. <33 Én shippelem őket. Az összes szereplő megfelelet a történetben elfoglalt szerepének, szépen kidolgozottak voltak. 
Persze a világfelépítést még mindig imádom. Garaboncok, szörnyek, királyságok és titkos társaságok, jószívű emberek. 
Negatívumot nem igazán tudok mondani. Csak a szokásos, hogy hiába már így is terjedelmes, olvastam volna tovább. Kíváncsi lettem volna évek múlva visszatér-e Keserkékhez Zafa én azt gondolom, hogy igen, de jól esett volna egy ezt megerősítő epilógus Szerintem még sok mindent lehetne elmondani. 
A borító csodálatosan gyönyörűséges. Teljesen beleszerettem <33. 
Összességében imádtam, izgalmas, rejtélyekkel teli és szép könyv kívül belül. Gyönyörű történet, mögöttes tartalommal a gyászról, továbblépésről, megbocsátásról. Bátran ajánlom(az előző részekkel kezdve természetesen).

★★★★
Nem voltam benne biztos, hogy ez nekem mennyire fog tetszeni, hiszen a fülszöveg alapján nem egy könnyed sztori, családon belüli erőszak. Szerencsére ezt csak érintettük időnként, nem zavart. És, ami azt illeti, igenis egy könnyed könyv. 
Az eleje egyrészt ijesztően másrészt cukin kezdődik. A kis Liam bemászik ablakon Amberhöz, hogy megvígasztalja. Imádtam ezt a szálat a történetben, hogy Liam minden este őrzi Amber álmait, hogy nem tudnak egymás nélkül aludni :). Persze fennakadhatunk rajta, hogy mégis, hogy nem buktak le ezzel majdnem egy évtized alatt, de én ezen most nem fogok. Ezeknek a részeknek mindig olyan békés, szeretetteli hangulata volt. Kedvenc részeim lettek ezek a jelenetek. 
Ez egyébként az egész könyvre jellemző, egyszerűen cuki. Nincs rá jobb szó, cuki Liam és Amber kapcsolata. Nem zavart különösen, hogy gyorsan jutottak egyik szintről a másikra, hiszen tényleg kisgyerekkoruk óta ismerik egymást, mégsem tölthettek azzal heteket, hogy randikra járnak és megismerik egymást! :DD 
A legnagyobb problémám a stílusával volt. Olvasgattam idézeteket angolul is, így tudom, hogy nem a magyar fordítás tehet róla, hogy amatőr, néha erőltetett. Kezdetleges. És nem is csak a stílusban, írásmódban, hanem néha ezt láttam a történetvezetésben, párbeszédekben is, egyes szereplők reakciójában. Folyamatosan attól félnek, mit tesz majd Jake, erre amikor megtudja, akkor elég simán fogadja? Most akkor vagy nem ismerik őt, vagy mi van? 
A másik nagyobb problémámmal már a vége felé szembesültem, az egyik csavart nem bírtam befogadni. Túl sok. Hogy lehetett ilyen figyelmetlen?! Nem, ez már túlzás. 
A szereplőkből nem volt valami sok, főleg az elején. Nem is kimondottan kidolgozottak, de ezt nagyon nem is várom egy YA regényben. 
Liamet imádtam, ha túl tökéletes is. Nem érdekel. :DD <333 
Ambernek voltak hullámvölgyei azon tekintetben, hogy szeretem-e. De összességében kedveltem. 
Összességében nem kell sokra számítani ettől a könyvtől, csak egy cuki, szórakoztató olvasmány, ami felszínesen érint egy komoly témát és kezdetleges az írásmódja, de aki szereti a könnyed, rózsaszín romantikus történeteket, azoknak mindenképpen ajánlom. Nekem nagyon tetszett.

★★★★
Aranyos kis rövid történet, nekem nagyon tetszett. 
Újraolvasás után: 
Nagyon rég olvastam legutóbb, itt volt hát az ideje az újraolvasásnak. Nagyon szomorú… nem is szomorú, hanem lehangoló és ne is tudom, most valahogy nem tudtam átérezni. A Rózsát sosem szerettem, most próbálkoztam megszeretni, de nem sok sikerrel. Néha valamiért a Kis herceget sem értettem. De főleg az, hogy tényleg lehangoló. Azért jó kis könyv.

★★★★★
Ez kicsit más volt, mint az eddigiek hiába kaptunk vissza sok régi szereplőt. Valahogy… komolyabb volt. 
Rick bácsi pedig egy író zseni, ez sosem volt kérdés, most sem az. Ahogy minden egyes hibát kiküszöböl, mielőtt még bekövetkezne. Sikerül írnia egy isten szemszögéből, úgy, hogy ne kelljen ténylegesen az ő szemszögéből írnia, hiszen lássuk be az elég nehéz és valótlan lenne, ha sikerülne. Apollo az egyik kedvenc istenem volt a eddigi könyvekben, nagyon sajnáltam a Blood of Olympusban. Főszereplőnek is jó volt, de teljesen más, mint Percy vagy Magnus. Nyilván. Sokkal kevésbé vicces és ezt most nem feltétlenül rossz dologként mondom. Ez nagyban megváltoztatta a könyv hangulatát. A maga nagyképűségével és önimádatával együtt is bölcsebb. Bármennyire is fura ezt mondani. Lássuk be az a pár ezer vagy tízezer év meglátszik, akkor is ha a nagy részéről megfeledkezett és nem a bölcsességéről híres. Itt is csinál hülye dolgokat. Sztüx eskü????? Komolyan??!! Ezt mégis, hogy a francos francba gondoltad???!!! 2 rohadt dologból voltál még mindig jó, ami megmenthetné az életed és ezzel a többek életét, erre megesküszöl rá, hogy nem fogod azt csinálni?!!! Aztán meg is szeged?! Szerinted viccből az egyik legrettegettebb eskü?! De változik, szerintem az eddigi legnagyobb személyiségfejlődésen megy keresztül. 
A régi visszatérő szereplőkre terelve a szót. Percy, hiába teljesen egyértelmű, hogy már felnőtt kicsit, még mindig Percy :DD Vicces volt, ahogy rendszeresen tisztázta, hogy ő most már nem mehet mindenféle küldetésre, mert a vizsgák, meg nem akarja, hogy Annabeth megölje :D. 
Solangelo!!! Végre! Imádnivalóak <3 Rick megint egy csoda, ahogy a kisebbeknek is egyértelműsíti, hogy ez teljesen rendben van, nincs min fennakadni. 
Leo feltűnésére nem számítottam, főleg arra nem, hogy ebben a trilógiában ezek szerint ekkora szerepe lesz. A megjelenése nagyon nagy volt, ahogy sorban álltak azért hogy megüthessék, amiért aggódtak érte míg halottnak hitték :D 
Az új főgonoszok hozzátartoznak a meglepetésekhez, amik a könyv során fogadtak. Hihetetlen, hogy Rick bácsi új és új és még újabb ötletekkel, karakterekkel és bonyodalmakkal áll elő. 
A végén nagyon érdekes pszichológiai gyakorlatnak tartottam a The Beast – Nero/ Lightning bolt – Zeus kettős személyiségeket
Az árulásra tőle nem számítottam, mindenkire gondoltam csak Megre nem. Fordulat a javából! 
Összegezve brilliáns, nem vitás, nem is vártunk mást. Alig várom már, hogy folytathassam. 
És hihetetlen sikerült, úgy írnom róla, hogy nem ismételtem el azokat a dolgokat, amiket minden Rick Riordan könyvnél, innen is látszik, hogy ez már egy másik szint.

★★★és fél
A legelső BASC-os angol dobozban volt benne ez a könyv és hozzá mindenféle jó. Levél az írónőtől, Prince Cardan-os gyertya, aminek azóta is szerelmes vagyok az illatába, könyvjelző, idézetes lap. 
Utálom Jude-ot. Nem tehetek róla, én igazán próbáltam megszeretni, átérezni a helyzetét, de képtelen voltam rá. A főszereplőt utálni pedig nem a legjobb ómen semelyik könyv, de főleg nem egy E/1-ben írt esetén. Kegyetlen, önző, érzéketlen, hataloméhes. Sokan dícsérik, hogy erős meg ilyenek és mint mondtam igyekeztem annak látni és tényleg voltak jó megmozdulásai, de az idő nagy részében egész egyszerűen unszimpatikus. De nem sablon főhősnő, amit a javára írok, annak ellenére, hogyha sablon lenne, akkor nem utálnám csak teljesen semleges lenne. Örüljön neki, legalább nem vagyok közömbös! 
A felénél nagyon sajnáltam, hogy a címadó szereplőnk nem szerepel többet, mert már nagyon untam Jude-ot. Aztán többet szerepelt és érzékeltem is a minőségi javulást. Nem értem miért (csak kicsit), de őt bírom pedig nála meg igyekeztem a kegyetlenségét átérezni. Nem sikerült, megszerettem :D Alig tudunk róla valamit, mégis az egyik legszimpatikusabb szereplő. Az a csók! A könyv egyik legjobb jelenete és szerintem ezt most nem csak a romantikus énem mondja, mert abban egyetértek Cardannal, hogy szörnyű az ízlése lányok terén khm Jude khm 
Vivient bírtam úgy-ahogy. 
Az ikreket igazából egyformán nem bírtam volna szerintem, ha Taryn szemszögéből is nézhetünk. Őt kicsit kevésbé ismerve nem tudom annyira utálni mint Jude-ot. Csak kicsit kevésbé. Már az elején se bírtam. 
A világ tetszik. Csodálkoztam, hogy az emberi világ is szerepelt benne, nem ilyen elosztásra számítottam. A tündérek megfelelnek az általános tündéri jellemzőknek (nem a tündérmesésnek obviously), de tudott bele egy-egy új dolgot csempészni az írónő. A környezet leírása tetszett, ahogy a hatalom felépítése a tündérek, különböző tündérfajok közötti kapcsolatrendszerek is. 
A történet talán kicsit lassan indul be, de addig se unatkozunk. Meg tudott lepni. Az alap nem kreatív, számítani lehetett egyes dolgokra, de volt olyan fordulat, amit nem láttam előre. 
A kémkedés lehetett volna egy jó szál, de már nekem fájt milyen béna Jude. Hogy a francba nem bukott le?! Én biztos fel nem vettem volna. 
A vége tetszett, nem voltam kimondottan meglepett, de várakozással teli, rosszat sejtető. 
Borító szép. Maga a kiadás is. 
Külön kiemelném az elején lévő verset, amibe teljesen beleszerettem, már kívülről tudom. 
Összegezve hangulat, világ, irásmód szuper, karakterek nem valami szerethetők, történetnek még van hova fejlődnie és ez igaz minden másra is. Biztos elolvasom a következő részt is.

★★★★★
Az első részt nem olvastam annak ellenére se, hogy egy olyan kiadást olvastam, amiben konkrétan a könyv feléhez kellett lapoznom, hogy azt kihagyjam, de mindegy is. Majd azt is elolvasom valamikor, csak az kell a 24+2 könyv kihíváshoz, így ezzel gyorsan végezni akartam. Sikerült is, hiszen ez egy Rejtő könyv, nem voltak kétségeim. 
Izgalmas, fordulatos és rendkívül humoros. Az a fajta, amin az elejétől a végéig szakadsz. Már a legelején! „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” (Újabban imádom az orosz hússalátát, szóval lehet, hogy ezzel a mondattal szemben kicsit elfogult vagyok.) 
A szereplők szerethetőek. 
A Török Szultán nagy arc, de az biztos, hogy egyszer belehal abba, ha nem tud elég gyorsan magyarázni :D. 
Csülök, szemszögnek szuper. Ha nem betörésről, tervről van szó, akkor határozottan nem egy IQ bajnok. 
Senki Alfonz a legkonszolidáltabb a csapatból. 
Történet egy Rejtő kalandregényhez méltóan valóságtól elrugaszkodott és meredek. 
Minden össze függ mindennel, a végén minden összefut, amikor minden jó, ha a vége jó. 
Letehetetlen, könnyen olvasható, szórakoztató, elmés és bugyuta és vicces. Minden, amit egy Rejtő könyvtől várhatunk. 
Olvassatok Rejtő Jenőtől könyveket! Kötelező! Ha nem lennének benne erősen múltszázadra utaló tárgyak, senki meg nem mondaná, hogy ez még a II. Világháború előtt íródott. Ezt csakis dícséretnek szánom. :D

★★★
Egy pár hónapja már egyszer belekezdtem, de nem fogott meg magának, így abbahagytam. Azóta kijött magyarul, sokaknak tetszett is. Majd @plüsskaméleon értékeléséből reményt merítve, elhatároztam, hogy újra nekivágok. Tényleg javuló tendenciát mutatott, de nekem ezzel együtt is csak teljesen semlegesen megkapja a csillagok felét. Vagy hát megkapná, de ahhoz kéne, hogy minimum egy dolog rossz is legyen benne, de Emily javulásának hála ilyet nem találtam, szóval 3 csillag. 
Úgy érzem én már unom az ilyen sima contemporary sztorikat. Amikor kölcsönadta barátnőm tök érdekelt, hogy húúú egyszercsak eltűnt a barátnője vajon mi történhetett vele? De olvasva ebből csak annyit lehetett az idő nagy részében észrevenni, hogy nem volt ott ott és kész. 
Emily az elején az őrületbe kergetett. Ennyire nem tud a Sloane nélkül élni? Lassan felnőtt! Nem azt mondom, hogy ne aggódjon, vagy ne furcsállja, hogy eltűnt, mert csak nyugodtan, de az, hogy konkrétan nem tud hozzászólni emberekhez nélküle?! Úgy éreztem, hogy egyszerre ragadt le a barátnője eltűnésénél és lépett tovább rajta azzal, hogy még csak a szüleinek se szólt! 
Aztán szerencsére, megismerte Franket jobban, programok voltak, szépen lassan a saját lábára állt. 
De még így se érdekelt. 
Romantikusnak nem eléggé romantikus. Inkább csak olyan kis cuki. 
Nem humoros. 
A stílusa nem tetszett. 
A történet nem érdekelt. 
A szereplőket nem sikerült megszeretnem. Maximum megkedvelnem egyet-egyet. 
De azért voltak benne jó dolgok, amiket most már egyre kevésbé tudok felidézni. De nem is volt kimondottan rossz. Csak semmilyen. 
A borító nem rossz. 
Annyira semmilyen számomra, hogy összegzőt se kap. Páratlan az nem volt, az biztos.

Nagyon pörgős könyv, ezt is simán kiolvastam volna a hónapban, de kertibútort építettünk, így csak 178 oldalt tudtam elolvasni :D.

Beszerzések:
21 könyv... azért megpróbáljak magyarázkodni? :D Alsó kettő jutalomkönyv. Our Queen, Végzet kardja ajándék. A nagy része Könyvhét, nem mintha ez annyival jobb lenne, mintha simán rendelem vagy könyvesboltban veszem. Jó, mindegy nincs mentségem. :’DD

Ez volt a június. Holnap hozok egy Book Taget. 
Jól olvasást mindenkinek!

Kiemelt bejegyzés

Gaura Ágnes: Attila ​koporsója (Borbíró Borbála 5.)

Molyos adatlap Sziasztok! Elolvastam Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatának eddig megjelent utolsó, 5. kötetét. Legjobb rész eddig...

Címkék

értékelés könyv romantikus kedvenc fantasy KMK ifjúsági kritika sorozat vörös pöttyös Blogprojekt booktag Sarah J. Maas a hónapban olvasott könyveim film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón VII.Könyvmoly Párbaj ACOTAR Joss Stirling kihívás komoly Árnyvadászok Harry Potter LOL On Sai havi összegző lista tündérek Book A Sloth Box Leiner Laura karácsony manó könyvek Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Outlander Rubin Pöttyös Summer Forever Projekt időutazás móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi scifi thriller trilógia vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Kaméleon könyvek Kerstin Gier Könyvfesztivál Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Colleen Hoover Egy ikerpár titkos naplója Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Leigh Bardugo Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton angol nyelven az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok harc a szalamandrákkal horror izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene