Diana Gabaldon: Az ​idegen (Outlander 1.)

"Rendszeresen tűnnek el emberek. Kérdezzék meg bármelyik rendőrt! Vagy még jobb, ha egy újságírót kérdeznek meg. Az újságírók részben az eltűnt emberekből élnek."
Teljesen össze vagyok zavarodva ettől a könyvtől és csakis azért írok róla, ilyen kevéssel az olvasása után (mert biztos értelmesebb lenne, ha hagynám kicsit leülepedni), mert sürgősen el akarom kezdeni a belőle készült sorozatot és nem akarom, hogy az megváltoztassa a könyvről alkotott véleményem. (Körülbelül százszor néztem meg az előzetest a könyv olvasása közben.) Ezért lehet, hogy ez most enyhén össze-vissza lesz, de igyekszem azért rendezni a gondolataim. A sorozatról is szeretnék majd írni valamilyen formában, miután végeztem az első évaddal. A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, de a spoilereket a fekete védi, aki látni akarja őket, húzza ki őket az egérrel.
De kezdjük is!
"Ó, leányom, a nyeréshez csak szerencse kell. A vesztéshez tehetség."
Fülszöveg:

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

„Magával ragadó és szívmelengető… pazarul idézi meg a skót vidéket és történelmet.” – PUBLISHERS WEEKLY

„Gabaldon született történetmesélő.” – LOS ANGELES DAILY NEWS


Vélemény:

Ez a könyv bazi hosszú. Nem annyira, mint a folytatásai, de így is a legvaskosabb könyv a könyvespolcomon. Így nagyon fontos lenne, hogy milyen a stílusa, olvastatja-e magát. Egy rövidke kis 200-300 oldalas könyvet még elolvasok nagy nehezen úgy is ha nem olvastatja magát, de azért egy 900 oldalasat már kevésbbé. Szerencsére tökéletesen olvastatta magát és ez az egyik legnagyobb jótulajdonsága. Képes volt 900 oldalon keresztül szüntelenül fenntartani a figyelmem, pedig nem annyira feltűnően eseménydús, mint mondjuk az Árnyak királynője, ami a legközelebb áll hozzá hosszúságban. Nem, ebben rengeteg tájleírás van, amit általában utálok, de itt olyan stílusban van előadva, hogy nem untatott. Igen, szerintem az, hogy ilyen könnyen olvashatóvá tudta tenni az írónő ezt a terjedelmes könyvet nagy szó. Fizikailag olvasni kicsit nehezebb volt, mert nem bírtam sokáig tartani két kézzel se, mindig le kellett valahova raknom. De megoldottam :D.
Clair
"Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmus szaga van."

És ez volt a könnyebb része, hogyan írjak a többiről? Nézzük a szereplőket!

Főszereplőnk és hála az E/1-es leírásmódnak egyetlen narrátorunk Claire Randall (legalább is a könyv legelején), aki második nászúton van férjével, Frankkel 1945-ben a Skót Felföldön. Itt mutatnak neki egy érdekes kis kőkört, amin hogy-hogy nem, átesik a 18. századba 1743-ba. Mert a skót mesékben minden kétszáz éve volt, hát nem? Itt kell beilleszkednie a túlélés érdekében és ez nem kis feladat. 
"Az emberek ösztönösen nyájkövetők. Az első barlanglakók óta az emberek – szőrtelen, gyenge, és az eszüket leszámítva védtelen teremtmények – úgy éltek túl, hogy csoportokba rendeződtek; tudván, mint oly sok prédaállat, hogy a tömeg megvéd. És ez a csontokba ívódott tudás húzódik a tömegpszihózis mögött. Mert kilépni egy csoportból, egyedül megállni vele szemben, az lehetetlennek bizonyult évszázadokig azoknak, akik megpróbálták. Ez a köznapi bátorságnál többet kíván meg; az emberi ösztönökkel való szembeszegülést."
Őszintén csodálom őt, beragadni egy évszázadba, ahol nincs csatornázás, áram, fejlett orvoslás, gyógyszerek, ahol még hisznek a boszorkányokban, banditák fosztogatják az utazókat és egyedül kószáló nőként bármikor megerőszakolhatnak az arra járó katonák, vagy más férfiak... Ijesztő, hogy mennyire vallásosak és babonások voltak akkor még az emberek (ez a sorozatban jobban ki van emelve). Egyes vádakon, amikért boszorkánynak kiálltottak és elégettek nőket, csak nevetni tudunk, de ők halálosan komolyan gondolták! Az viszont tetszett, hogy a könyv nem foglalt egy helyen állásponot, hogy mindenki mániákus vallásos ez rossz és gonoszak pont. Hanem példát adott a másik oldalról is. A vallásról, ami segít, az emberek jóságáról, akik hisznek benne. Ellentétet állított a falu és a kolostor között összekötve a vallással. De, elkalandoztam térjünk vissza főhősnőnkre!
Jamie <3

Igaz, Clairnek mivel '45-ből tűnt el legalább okostelefon meg egyéb ilyen luxuscikkek nem hiányoznak és a háború is megeddzette őt, ahogy a kutatás a bácsikájával is. Mindezzel meg kell birkóznia és mondhatom jól megy neki. 
Szerintem egy nagyszerű főszereplő. Nem nyafog az elfogadottnál többet, igyekszik, erős, nem hátrál meg a problémák elől és van esze. Érett, nem fecseg, titkát csak a megfelelő embereknek mondja el, nehéz átvágni. Nem tudnék nála jobb főszereplőt elképzelni a könyvbe és olyat se, aki jobban illene Jamie-hez.
"– Murtagh azt mondta, ön is ügyes orvos. – Az vagyok. – feleltem egyszerűen. Ezzel sikerült őszinte mosolyt csiholnom. – Látom, nem esik az álszerénység bűnébe. – jegyezte meg. – Van elég bűnöm anélkül is – mosolyogtam vissza."
Amit kicsit furcsálltam, hogy nem igazán tűnt úgy, hogy annyira hiányozna neki Fran. A modern világ hiányzott neki (azért az is kevésbbé, mint gondolnánk), de Franket nem hiányolja. A 900 oldal alatt kb kétszer hiányzik neki. Ez a sorozatban jobban elhihető, mert ott jobban rámentek az elhidegülések témájára, de a könyvben látszólag nem veszi észre, hogy nem volt az olyan jó, mégse hiányolja. Na, mindegy.
"A mának elég a maga baja."
Jami Fraser/McTavish egy fiatal felföldi harcos, vérdíjjal a fején. Rajongók közül mindenki imádja. Kétségtelenül jól kifejlett férfipédány, de kivételesen az a fajta, aki ha minden könyvmoly álmaként életre kelne, akkor azt mondanám, hogy kösz nem, viheti valaki más, nekem nem kell. Tökéletesen összeillenek Clairrel, meg nagyon imádom, de nekem tényleg nem kéne, túl ... barbár? 
De amennyiben a könyv lapjai között marad <333. Akkor megharagudtam rá, amikor elverte Clairt. Szerintem jelentős változáson ment keresztül az esküvőtől, Claire szökéséig (?) az nem sok idő és lehet csak azért gondolom így, mert csak jobban megismertük, de ki nem néztem volna a nászéjszaka előtti, ideges, szűz Jamieből azt a verést és amit a kastélyba való újra megérkezésekkor műveltek. Abba  mondjuk Clair is bűnős volt :DD.
"– (…) Még soha nem láttam senkit vigyorogni azon, hogy mindjárt szájba vágják. – Utána nehezebb lett volna."(Jamie vigyorgott és ezt Claire rótta fel neki)
Amit a főgonsz művelt vele a vége fele..., azt hittem rosszul leszek és leteszem a könyvet, de végül kibírtam. A lelkecskémet viszont igencsak megviselte. Lehet nézni kéne, hogy milyen korosztálynak ajánlott? Ááá, nem! Minek is? Undorító brr. Borzalmas, szörnyűséges. Teljesen megtörte, illetve majdnem teljesen, ijesztően közel járt. Olyan volt már, mint az 1984-ben csak sokkal perverzebb.Szegény, szegény Jamie! Igazán nem csodálkozom, hogy ennyire megviselte. Jajjajj, gondolni se akarok rá, de sajna nem így működik főleg, ha véleméynt akarok épp írni róla. Alig bírok a sorozatban is ránézni arra az emberre, folyamatosan azt látom. Nagyon remélem azt nem fogják mutatni, mert ha igen akkor én lenémítom és addig nem nézem. Valószínleg így lesz. Szerencsére, amennyiben nem kell újraolvasnom a részleteket hamar el fogom felejeteni. 
Murtagh
"A lustaság immár nemcsak jellemhibának tűnt, hanem egyenesen lázadásnak a dolgok természetes rendje ellen."
Pedig Jamie annyira, szerető, pimasz, vakmerő becsületes és önfeláldozó (rémlik, mintha pont emiatt lett volna az említett baj :D. De tényleg miért nem szegte meg a szavát? Claire megmenekült, szuper, de ebben a helyzetben kivételesen nem éreztem úgy, hogy végig tartania kéne a szavát, hiszen ez megölte őt!), az elején még kis ártatlan, nagyon aranyos volt, imádtam azt a részt, amikor élőben kiderül milyen kis tudatlan, nevettem rajta rendesen. Amiket Clairnek mond, szinte mind olyan gyönyörű, a vallomásai olyan awww mindig vagy elolvadtam tőle vagy röhögőgörcsöt kaptam. Szóval annak ellenére, hogy nekem nem kellene igenis nagyon nagyon imádom őt.
"– Jamie, mint pár nappal korábban véletlenül megtudtam, soha nem sajátította el a fél szemmel kacsintás tudományát. Ehelyett ünnepélyesen pislogott, mint egy nagy, vörös bagoly."
Randall kapitány tökéletes a rá osztott szerepben. Ő egy utolsó mocsadék, patkány, beteg, szadista, ocsmány, rohadék állat és ezzel megsértem a patkányokat meg az állatokat is, szóval inkább velejéig gonosz lelketlen lény. Egy undorító beteg rohadék.

A klánt egészen megkedveltem. Bár kétségkívűl vannak babár szokásaik.
Se Columot se Dougalt nem bírtam. Megvannak az okaik és a magyarázataik, de én akkor se szimpatizálok velük.
Mrs. FitsGibbons bámulatos nő, ahogy egész Leochot irányítja az már emberfeletti erőket sejtet.
Geilist bírtam, kár, hogy nem ismerhettük meg jobban, de talán majd a jövőben (:D) még sor kerül rá. Nem mondom, hogy tetszettek a tettei és az állítólagos indokai, de magát a karaktert bírtam.
Jennyt és kedves kis családját bírtam. Azok voltak a kedvenc fejezeteim, szóval nehezen utálhattam volna őket :D. Imádtam a testvér vitákat!

A történet szépen folyó, haladós, helyenként izgalmas, de főleg nyugis volt, ami nekem bejött. Kivéve persze a vége, ahol vagy rosszul voltam, mint említettem, vagy a kezemet tördeltem izgalmamban. Nem egyszerűen elmondott egy történetet, hanem azokkal az apró és rengetg hétköznapi cselekvéssel engem is belevont.
Geilis

"„Meleg" skót napunk volt, ami azt jelentette, hogy a köd nem volt elég sűrű ahhoz, hogy esőnek lehessen nevezni, de nem is állt túl messze tőle."
Mindent végig gondolva IMÁDTAM! Nem igazán tudom megmondani, pontosan miért, de mindig alig vártam, hogy olvashassam és most is ha a végén kívűl bármire gondolok, imádom. Szokatlan volt, eltérő az átlagos olvasmányaimtól. Imádtam az egész hangulatát, ahogy Claire mindig tudta, hogyan kell a sérüléseket, betegségeket kezelni, igencsak kezdetleges eszközökkel is. Minden úgy klappolt! Pont mire már majdnem unni kezdtem, hogy csak úgy éldegélnek, hirtelen akkor történik valami és bumm. Akkor jön általában a szenvedés, ami sohasem olyan hosszú, hogy ne tetszen.

Imádtam a kapcsolatukat is, nem hirtelen, nem elhamarkodott, hanem szépen lassan, megpróbáltatásokon át kialakuló és ezért sokkal erősebb. Imádtam a veszekedéseket, hogy nem feszengtek sokáig inkáb kiadták magukból valahogy (;D), őszinték voltak egymással. Imádtam őket! Ahogy Jamie sassenach-nak hívja awww. (mondjuk ez főleg a sorozatban nagyon jó, de a könyvben is elolvadtam néha tőle)
"Zokogásom csillapodott, és fáradtan a vállába bújva kezdtem megnyugodni. Nem csoda, hogy annyira szeretik a lovak, gondoltam zavarosan, miközben az ujjai gyengéden vakarásztak a fülem mögött, és a megnyugtató, érthetetlen szavait hallgattam. Ha ló lennék, bárhova elvinném."
Jonathan "Black Jack" Randall
Mindemelett még vicces is volt! Jamienek, Clairnek meg igazából mindenkinek olyan beszólásai voltak, a hasamat fogtam néha. Meg azok a kifacsart nevetséges, meg veszélyes helyzetek, amikbe keveredtek! Személyes kedvencem, amikor szegény Clairnek ott kellet elvennie Jamiet, ahol kétszáz év múlva Franket vette el. Ott teljesen kész voltam! :DD

A legeslegvége nagyon aranyos, de enyhén nem összeegyeztethető a 2. rész fülszövegével. Egy percre el is gondolkodtam rajta, hogy biztos kellenek-e nekem újabb megpróbáltatások és problémák. A válasz: kellenek! Már meg is rendeltem a folytatást.

Sokszor szexelnek benne, de ezek szinte mindig át vannak ugrálva, így nem túl sok és nem unalmas.

Kedvenc részeim Lallybroch, a nászéjszaka, az újra a kőkörnél és a legeslegvége.

Az összes eddigi jó dolog miatt tetszett, de csak ha ezekre gondolok akkor nincs meg benne az a hűha. Viszont ha magára az egész könyvre gondolok akkor meg megvan benne. Szóval van benne valami, nem tudom mi (lehet tényleg a stílus) és ez az a hűha, amiért ennyire imádtam. Nem valami érthető, de ennél jobban nem tudtam körülírni.
"Mert ahol szeretet van, ott nincs szükség szavakra. Ennyi. Az halhatatlan. És elegendő."
Összegezve, nagyon felzakalatott (a vége). Letaglózott és összezavart, de az biztos, hogy nagy hatással volt rám és ez igen ritka. Nagyon IMÁDTAM! Jamie, Clair, Skócia <3 Gyönyörű tájak, izgalmak. Ez egy különleges könyv, kedvencem lett és indul a top 10 könyv 2017-ben versenyemen.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a kalandos, történelmi romantikus könyveket és kibírnak egy kis (egy helyen kicsit több) erőszakot. Én személy szerint ki nem állhatom, épp csak kibírtam, mégis imádtam. A magyar borító szerintem a legszebb az összes közül (jó, az összeset azért nem néztem végig, de egy jó pár országot). Nagyon tetszik, letisztult és a lehetőségekhez mérten tükrözi is a könyv hangulatát.

10/9 (sajnálom, a börtön miatt -1)

Olvasd el! (De előtte azért gondold át bírni fogod-e és nem a hosszára értem)


Aki szeretne még értékelést olvasni a könyvről, tudom ajánlani ezt a molyos véleményt. Szerintem nagyon jól leírja a könyv keltette érzéseket. De! Spoileres szóval csak saját felelősségre elolvasni, én szóltam!

A sorozat előzetese: https://youtu.be/ClPiE-rGzYE Hát nem magával ragadó?

A képeket molyról szedtem.

Jó olvasást!

Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak

Úgy néz ki nagyon belejöttem ebbe az értékeljük, amit tavaly nyáron olvastunkba. Így ma Rick Riordan 5 részes sorozatával a világsiker Percy Jackson és az olimposziakkal jöttem. Az is közre játszott azért a választásomban, hogy egy facebookos könyves csoportban, pont ennek van tematikus hete és hogy most olvastam el az egyik kiegészítő kötetét a Percy Jackson és görög isteneket, de erről majd később. Megint egy sorozatot veszek egy bejegyzésbe, így megint ugyanaz érvényes, minden könyv fülszövege spoileres az előtte lévőre, de most kis véleményeim nincsenek, mert valamiért az olvasásuk után nem írtam róluk azonnal, így csak a végén lesz egy összegzés.
Cselekményleírást tartalmaz, de a spoilert fekete kihúzás védi.

Egy kis alapozás:
Ez egy gyereksorozat és ez érződik is rajta, de szerintem bármelyik korosztálynak szórakoztató olvasmány.
A sorozat a görög mitológia világában játszódik, ami elég hülyén hangzik, de igaz. Azt veszi alapul, hogy vannak görög istenek, akik a nyugati civilizációt követve New Yorkba költöztek. És természetesen vannak most is gyerekeik, ilyen a főszereplőnk Percy Jackson is.
Van egy foytatás sorozata, ami már a római mitológiát is beleveszi a történetbe, Olimposz hősei címmel, de ezt nem muszáj elolvasni, az utolsó könyv rendesen le van zárva. Szerintem viszont a folytatás sorozat még jobb is, mint ez szóval csak ajánlani tudom, hogy akinek ez tetszett folytassa, majd arról is írok.
Egylőre ennyi, kezdjük!

1.Villámtolvaj

"– Zeusz megöl! – tett kedves ígéretet. – Hádész kitépi a lelkedet! – Mind a kettő vescere bracis meis! – kiáltottam. Hogy miért pont latinul közöltem, hogy mindkét főgóré olimposzi puszit nyomhat a fenekemre, arról fogalmam sincs. Mindenesetre rögvest villám csapott a buszba."

Fülszöveg:

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az 
iskolából. Megint. 

Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?

Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.

Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.

Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

"– Szóval, ha az istenek egymás ellen fordulnak – morfondíroztam –, az olyasmi lesz, mint a trójai háború? Athéné harcol Poszeidón ellen és viszont? Fejét az Árésztól kapott hátizsákra hajtotta, és behunyta a szemét. – Nem tudom, anya mit fog tenni. Csak azt tudom, hogy én melletted fogok harcolni. – Miért? – Azért, mert a barátom vagy, Hínáragyú. Egyéb kérdés?"
2.Szörnyek tengere
"– Nos, nem… vagyis igen… szóval mégsem. – Imádom az egyértelmű válaszaidat."

Fülszöveg:
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. 

Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük.

 "– Nem tudtál a lelkére beszélni? 
    – Hogy is mondjam, amikor utoljára találkoztunk, nem igazán a szánk járt, inkább a kardjaink… 
    – Értem. Ezek szerint a diplomatikusabb utat választottad."
    – Hogy is mondjam, amikor utoljára találkoztunk, nem igazán a szánk járt, inkább a kardjaink…     – Értem. Ezek szerint a diplomatikusabb utat választottad."

3.Titán átka
"– Rendben, rendben! – raktam el a kardom, és olyan nyugodtan gügyörésztem, ahogy csak tudtam, hogy a tengeri lovak a tehénnel együtt lecsillapodjanak. Nem tudom, lehet-e a víz alatt pánikrohamot kapni, de eszem ágában se volt megtapasztalni. – Nyugi. Nincs kard. Látod? Nincs kard. Csak kellemes gondolatok. Tengeri fű. Mama-tehenek. Vegetarianizmus."
Fülszöveg:

Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabethre ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától.


A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden.

A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak.


A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…


„Vicces és pörgő… Percy az a hős, akivé minden srác válni akar.”
– Sunday Express

"– Árész szerény értelmi képességei ellenére most az egyszer a lényegre tapintott.     – Végre! – mondta Árész, aztán leesett neki a tantusz, mit is halott az imént. – Hé, várj egy pillanatig! Ki vagy te, hogy degeneráltnak nevezz?!"
4.Csata a labirintusban:

"– Legyél kicsit optimistább! Gondolj arra, hogy holnap táborozni mész. A suli után meg randid lesz… 
    – Nem randi, anya! – ellenkeztem. – Jesszus, hisz csak Annabethszel találkozom! 
    – Eljön a táborból, hogy veled lehessen. 
    – Igen. 
    – Moziba mentek. 
    – És? 
    – Édes kettesben. 
    – Nem randi, anya! – ellenkeztem. – Jesszus, hisz csak Annabethszel találkozom!     – Eljön a táborból, hogy veled lehessen.     – Igen.     – Moziba mentek.     – És?     – Édes kettesben.     – Anya!"

Fülszöveg:
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponlánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

"Jó, ha tíz másodpercet töltöttünk együtt. Igaz, hogy ez a néhány másodperc elég sűrű volt: megpróbáltam lekaszabolni a kardommal, aztán megmentette az életemet, majd tovább kellett menekülnöm, mert egy csapat természetfölötti gyilkológép üldözött. Tudjátok, milyenek ezek a véletlen találkozások!"
5.Az utolsó olimposzi
"A szörnyek felé fordultam. Körülbelül százkilencvenkilencen voltak egy ellen. Azt tettem, ami a legtermészetesebb. Megtámadtam őket."
Fülszöveg:


A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.


Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

„Magával ragadó történet. Egyszerre izgalmas, gondolatébresztő és könnyfacsaró… A regénysorozat méltó befejezése.” – Kirkus Reviews

"– Most komolyan, Peter Jackson, hány ezer év kellene még, hogy végre egyszer az életben felismerj? – Amennyi magának, hogy megtanulja a nevemet – motyogtam."
Vélemény:

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek. Például, ha az ember elsétál egy olyan busztól, amelyet nem sokkal korábban szörnyű fúriák támadtak meg és villám csapott szét, és mindennek a tetejébe esik, mintha dézsából öntenék, az az emberek többségét meglehetősen rosszul érinti. Ám ha félvér vagy, az ilyesmikből tudod meg, hogy valami isteni erő baromian igyekszik tönkrevágni a napod."
Tavaly nyáron olvastam, mint írtam már szóval egy kicsit kilógtam már a célközönségből, de imádtam. Egymás után olvastam el a 3.,4.,5. részt, mert nem tudtam letenni, úgy hogy nem tudom a végét. Az első kettőt kicsit hamarabb olvastam.


Én már amikor előszőr tanultunk róla is szerettem a görög mitológiát, igazából a rómait is, hiszen szorosan összefüggnek, de főleg a görögöt. Hála ennek a sorozatnak, mostmár nem csak szeretem, imádom! Rengeteg változata van, véres, vérfertőzéses és undorító sokszor, de imádom. 
"A szokásos tábori dalokat gajdoltuk: Az én rózsám egy istennő, Heléna foga alatt ropog az alma. Valóban, görögök a falóban."
Az olvasása után egyáltalán nem értettem, hogy hogy nem tudja valaki minimum, hogy kik a fő istenek és hogy miknek az istenei. Pedig a sorozat még nem merül el benne úgy, mint a két kiegészítő rész (amikről szintén szó lesz). Csak történnek az izgalmas események és közben beszivárognak az adatok a fejedbe. Előszőr még kicsit nehéz megjegyezni mindent, de nem is várja el a könyv, hogy elsőre megjegyezd, mert elmondja újra és újra. Nem lehet minden egyes szörnyet, kis-istent, óriást stb.. megjegyzeni, de a szereplők se tudják, így nem érzed úgy, hogy hülye vagy, mert nem tudod. Igen, Percyvel a főszerepben könnyebb okosnak érezni magad (hínáragyú :))).

 "– A Hoover-gát – szólalt meg Thália. – Hatalmas. (…)     – 201 méter magas – mondtam. – Az 1930-as években épült.     – Ötmillió köbméter víz – folytatta Thália.     Grover felsóhajtott:     – Az Egyesült Államok legnagyobb építészeti vállalkozása.     – Honnan tudjátok mindezt? – csodálkozott Zoé.     – Annabeth-től. Imádta az építészetet – feleltem.     – Megőrült érte – mondta Thália.     – Állandóan adatokat szajkózott. Annyira fárasztó volt – csatlakozott Grover is.     – Bárcsak itt lehetne – sóhajtottam."
A cselekmény(A Villámtolvajnak.). Tudom bemásoltam a fülszövegeket, de könnyebb úgy véleményezni, hogy én is követem a cselekményt. Szóval főszereplőnk a diszlexiás, hiperaktív 12 éves Percy Jackson, akivel mindig is fura dolgok történtek. De az, hogy az iskolai kiránduláson az utálatos matektanárnője bőrszárnyú izévé változik és meg akarja ölni neki is sok. A legjobb barátja Grover, mintha tudna valamit, de nem hajlandó elárulni, csak úgy, mint a mitológia tanárja Mr. Brunner se. Előbb-utóbb kiderül, hogy Percy félvér, vagyis az apja isten volt, ezért vadásznak rá mindenféle mitológiai szörnyek. A Félvér táborban ugyan biztonságban van, de meddig? Ha ez még nem lenne elég pont a legrosszabbkor csöppen bele az istenek világába, ugyanis Zeusznak valaki ellopta a villámját és Percyre hárul a feladat, hogy barátaival visszaszerezze, szűkős határidőn belül. Így indulnak el egy halálosnak tetsző küldetésre. Ez történik az első részben, ami a leghosszabb a sorozatból. Nem is csoda, hiszen itt ismerjük meg a világot. 


Imádom Percyt a stílusát, ahogy az egész könyvet narrálja, a beszólásait. Sokszor idegesített a folyamatos hősködésével, a hiperaktivitásával meg az ilyenekkel, de ezzel együtt imádom. A sorozat során évről évre változik, érik (a küldetések egyre halálosabbak :D), nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Tökéletes főszereplőnek. Rengetegszer nevettem a beszólásain, gondolatain az egész sorozatban. Hála többek között neki, a Leiner Laura könyvekkel holtversenyben ezeken nevetek a legtöbbet. 
Nem. Nem fog működni.

Imádom Annabetht, aki okos és kemény csaj. Percybeth <333
"– Most merre? (…)     – Arra!     – Honnan tudod? – kérdeztem.     – Deduktív logika.     – Vagyis… csak a hasadra ütöttél – fordítottam le.     – Mindjárt a fejedre is ütök, ha nem jössz!"
Bárkitől olvastam eddig értékelést, mind imádta Grovert. Én nem. Valahogy nem sikerült elnyernie a tetszésem, kicsit szerencsétlen, idegesítő és a poénjai se jöttek be. Nincs vele igazán bajom, de nem bírom.

Az isteneket imádom, hatalmas egyéniségek. Rick bácsi zseniálisan megírta őket, van akit utálok, van akit imádok, az összes kiszámíthatatlan és nagyon szórakoztató. A kedvenceim Apollón, Hermész, Artemisz és Hádész (szerencsétlen). Nem bírom Árészt, Zeuszt, Hérát és hát ebben Athénét se, pedig őt csak simán a mitológiában bírom.

Az alapötlet és a világ is zseniális és egyedi. Tanít, de nem érzed úgy, hogy tanulsz, szórakoztat, folyamatosan megnevettet és izgulsz a szereplőkért.
"– Percy, az istenek nagyon nem szeretik, ha valaki a trónjukra telepszik. Úgy értem, hogy egy-rakás-hamuvá-változtatlak-módon nem kedvelik."
Szinte az összes szereplő szerethető, kivéve, aki tényleg gonosz. Rengeteg félvért, istent, szörnyet és egyéb lényt vagy személyt ismerünk meg, ami annak ellenére, hogy igencsak igénybe veszi a névmemóriádat (jó, nem annyira, mint a durarara, de azért eléggé), jó is mert mindneki találhat magának valaikt akit szeret, akinek szurkolhat és ha szerencséd van az illető túl is éli :D. Ha nem, ami könnyen előfordulhat akkor megszívtad. 


Milyen fantasztikus már külső szemlélőként/olvasóként, hogy a görög istenek tényleg léteznek, de most az Olimposz az Empire State Building tetején van, az Alvilág kapuja a bűn városában, hogy az említett isteneknek van egy csomó különleges képességekkel bíró gyereke, akik a Félvér táborban tanulnak. Jó,perzse ott vannak azok a pici gondok, amiket az istennek rossz oldala jelent, a rengeteg szörny, a bánásmód és az ilyenek, de ezek csak feldobják a bulit nem? :DD

A történet tele van csavarokkal, kalandokkal, egy kicsi romantikával, meglepő fordulatokkal és izgalmakkal meg persze rengeteg poénnal, ezt nem tudod eléggé hangsúlyozni.

Mondanom kéne valami rosszat is ugye? Hát ha muszáj akkor azt mondanám, hogy gyerekkönyvhöz híven sokat ismétli magát és pár könyv után kiszámítható. Ez nem olyan feltűnő, én csak mostanában eszméltem rá úgy igazán így kb. 8 könyv után.  Csak hogy ne tűnjön úgy, hogy tökéletesnek tartom. :D

Összefoglalva ez egy zseniális sorozat, mindenkinek ajánlom, felnőtteknek, gyerekeknek, fiúknak, lányoknak. Én imádtam, kedvencem lett.

Borítók:
Jelen pillanatban 3 könyvnek (1;3;4.) 2 borítója van egy régi és egy összeillő új borítós. A 2.résznek 3 borítója van, mert az előbb említett kettő mellett kiadták filmes borítósan is. Az 5. résznek pedig egyelőre csak egy régi borítója van, új borítósan csak jövőre jön.
Új borítók:


Szerintem nagyon szépek, illenek a történethez és egymáshoz is. (Milyen menő, ahogy egy képet alkotnak, hát nem?)
A filmes borítót bosszúból a filmért nem mutatom meg.

Filmek:
Sajnos az első két részből készült film is. Na nem az sajnos, hogy készült film, hanem az, hogy milyen. Mindkettő maximum másodunokatestvére lehet a könyveknek, annyira eltérnek és nem is jók. 

10/10*

Olvasd el!

Egyéb sorozatok és könyvek a világban és Rick Riordantől:
Pictures 298Mint mondtam van ennek egy folytatás sorozata (de ez is szépen le van zárva) az Olimposz hősei. Ennek eddig 4 része jelnt meg magyarul az Elveszett hős, a Neptunus fia, az Athéné jele és a Hádész háza az utolsó rész az 5. előre láthatólag jövőre fog megjelenni magyarul az angol címe The Blood of Olympos (Olimposz vére). Ezek már nem teljes mértékben Percy szemszögéből vannak írva. Például az elsőben nem is szerepel csak említés szintjén (brühühü :(( ). Az összes része váltott szemszögű, mindegyikben mások váltakoznak.
Van még két magyarul is megjelent kiegészítő könyv a Percy Jackson és görög istenek illetve a Percy Jackson görög hősei. Semmit nem tesznek hozzá a történethez, inkább olyanok, mint egy használati útmutatú vagy útikönyv, az istenekhez illetve a hősökhöz. Nekem mindkettő megvan, de csak az elsőt olvastam két napja. Halálra röhögtem magam rajta, szerintem nagyon érdekes volt, érdemes elolvasni, azzal még többet meg lehet tudni az istenekről.
"A fiad hétköznapi ember lesz. Nagy hős, erős és jól megtermett, de halandó. Démophón lesz, holott Full Verziós Phón is lehetett volna belőle!"
Ami a magyarul megjelnt könyveket illeti Rick Riordannek eddig csak egy nem Percy Jacksonos sorozatának jelent meg az első része, ami az egyiptomi mitológiával foglalkozik. A Kane krónikák első része a Vörös piramis, személy szerint sokkal kevésbbé tetszett, mint a Percysek, de sok más rajongónak tetszik. 
Az írónak vannak további más népek mitológiájával foglalkozó sorozatai, de ezek még nem jelentek meg magyarul, akit érdekel ide kattintva megtalálja az összeset.

Ennyi lett volna erről, a folytatás sorozat értékelésével nem tudom mikor jövök, megvárom-e, hogy elolvassam az utolsó részét is. Most, hogy ennyit írtam róla megjött a kedvem az újraolvasáshoz. Mire nem jó a blogírás?!
Addig is jó olvasást és ha tetszik a blogunk, nyugodtan iratkozz fel rendszeres olvasónak, hogy ne maradj le semmiről!

Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás trilógia

"– Lépjetek át a határaitokat, hisz azért vannak!"
Ma Colleen Hoover Slammed – Szívcsapás trilógiájáról hoztam értékelést, hasonló képpen, mint az Angelfall és a Csitt, csitt trilógiáról. Minden könyvről szóló rész spoileres az előtte lévőre, de magára a könyvre nem, ami mégis az azt kihúzom feketével, aki látni akarja csak jelölje ki az egérrel.
A látszat ellenére ezek voltak az első Rubin Pöttyös könyveim, nem a Maybe Someday csak erről valamiért még nem írtam.
Na de most!




1. Slammed – Szívcsapás:
"– Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát – vág bele. – Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz.
(…)
– Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad."
Fülszöveg:

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.

Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.

Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

"– Mióta vagytok együtt Gavinnel? – kérdezem.
– Második óta. Elütöttem a kocsimmal – feleli mosolyogva.
Szerelem volt első csattanásra."
Vélemény:

The end of Wills slam (Slammed by Colleen Hoover)Percekig ültem csak a csillagozás felett kíváncsi vagyok egy szöveges értékelés meddig fog tartani.
Sosem olvastam még Rubin Pöttyös könyvet, így eléggé tartottam tőle. Úgyszintén nem olvastam még Colleen Hoovertől, pedig őt is sokan dicsérik, meg ezt a könyvet is. Aki olvasta az mind ajánlotta nekem, mégis vártam vele.
Végűl tegnap elkezdtem este és ma reggel befejeztem.
Nagyon zavarosak a gondolataim a könyvvel kapcsolatban.
Előszőr is, a főszereplők kora már kicsit fölötte van az általam legtöbbet olvasottnak.

"– Ne vegyétek túl komolyan az életet! Ha kell, adjatok neki egy jó nagy pofont, és nevessetek a szemébe!"
Én nem szeretek szomorú könyvet olvasni, mint ahogy azt már többször is mondtam. A legjobb példa rá a viszonyom a Csillagainkban a hibával. És ez igenis szomorú volt, borongós, egyes részeknél jelentősen lecsökkent tőle az életkedvem. Az a rengeteg tragédia, ami mindannyiukat éri, egyszerűen borzalmas, hogy jöttek össze így? Mert hinni akarom, hogy annyira nem lehetett könnyű, csak nem minden második embernek van ilyen élete? Ott vannak 3-an Lake, Will és Eddie. Lakenek előszőr meghal az apja, aztán az anyja is. Willnek évek óta halottak a szülei. Eddiet eladta az anyja, állami gondozott. És ketten a könyv végére gyereket nevelnek. Mondja nekem valaki kérem, hogy nem ez az átlag!
"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."
Igyekszem minnél meszebbről kerülni a halált a könyvekben. Ilyen tekintetben bekötöm a szemem, a fülem, zsákot húzok a fejemre és a talajba fúrom, mint a strucc. Amit nem látok, az nincs. Rossz hozzáállás, lehet, valószínüleg. Ezen igyekszem változtatni, de nehéz és lassan megy.
Na eléggé eltértem a tárgyról, vissza a könyvre.
Az előbb felsorolt dolgok miatt, rengeteg okom lenne, hogy ne szeressem ezt a könyvet. És mégis, most, hogy ezt írom és már gondolkodok rajta egy ideje, azt veszem észre, hogy ezek ellnére is tetszett. Nagyon.
Az a kitartás, ahogy ezeket a helyzeteket kezelték. Ők aztán nem bújtak el előle.
A kisöcsék nagyon cukik voltak és picit őrültek igen, igazi kilencévesek. Hihetetlen jól kezeltek mindent.

"Akinek nincsenek kérdései, az sosem találja meg a válaszokat."
keep calm carve pumpkins (Slammed by Colleen Hoover)A Slam Poetry amiről, a könyv a címét kapta és amit még jó hogy ráraktak angolul a könyvre, mert a magyar címnek nem sok köze van hozzá, teljesen WOW. Hallottam már korábban róla, de csak most hallgattam meg több előadást és lenyűgöző. Azon kívűl, hogy mint az egész könyv, ellentétes az életszemléletemmel, mégis tetszett és a könyv története teljesen illik hozzá.
Layken és Will hááát. Amiko rmegtudtam elsőre egy sorozatos pár jutott eszembe, aki nézi tudja miért Aria és Ezra PLL, akiket nem bírok és azóta ezt a fajta bonyodalmat se, de itt határozottan jobb volt. Igazibb. Nem idegesítettek annyira, épp csak egy picit. Kicsit fura volt, vagy inkább nagyon, hogy ismerik egymást vagy 3 napja „és máris olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást”, lehet túl szkeptikus vagyok, pedig nem szoktam megkérdőjelezni a love storykat, de ez azért túlzás! Három nap? Na persze! De ezután tényleg 
megismerték egymást, így tényleg egymásba szerethettek oké.
"Úgy érzem, hogy együtt, összefogva sikerül pofon vágnunk a halált."
Szóval ez a könyv nagyon kívűl esett a komfortzónámon és mégis nagyon tetszett, le vagyok nyűgözve. Bár sírni nem sírtam rajta, pedig a borító alján kis értékelés azt írta kellene (:D), mondjuk nem is nevettem, így azt figyelmen kívűl hagyom. 
Elolvasom a következő részt is valamikor.
"Menj, és éld az életed!"
2. Point of Retreat – Visszavonuló:
"Te vagy a tervem. Minden áldott nap te vagy."
Fülszöveg:

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.

A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.

Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…


Vélemény:

"A dobozra pillant, amit továbbra is bontatlanul tart a kezében.
– Te tudod, mi van benne? – kérdezi.
– Halvány sejtelmem sincs róla, de szívből remélem, hogy nem egy kiskutya – felelem. – Ugyanis ez a csomag négy hónapja hever az ágyam alatt."
Ez egyre jobb! Nem terveztemelolvasni, gondoltam még várok vele, de így szokásosan beleolvastam, hogy na, hogy kezdődik a történet és nem tudtam letenni. Olyannyira, hogy bár ez már este volt, addig nem tudtam abbahagyni, míg be nem fejezem és ez a pillanat éjfélkor jött el.
Tetszett. Így olvastam, izgultam értük, Laket annyira nem értettem, de aztán minden jóra fordult, már örülök. Erre BUMM! Teljesen kiakadtam, hogy miért pont most?? Már pont jó volt!
Igen ez mostmár biztos a szereplők ritka szerencsétlenek.
A gyerekeket méjobban imádtam, mint az előző részben. A két slammük fantasztikus volt, ahogy természetesen Willé is.
A cím már megint jó és most magyarul is.
Határozottan nagyon tetszik ez a sorozat.

"– Mit választanál, kire hasonlítsak inkább: Hugh Jackmanre vagy George Clooney-ra?
– Johnny Deppre – feleli. (…)
– Ne már, Lake! Azt kellett volna mondanod, hogy Willre. Hogy azt szeretnéd, ha pontosan úgy néznék ki, mint most.
– De hát ez nem volt a lehetőségek között – mosolyog.
– Ahogy Johnny Depp sem! – kiáltok fel."
3. This Girl – Ez a lány:
"De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel."
Fülszöveg:

Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.

"– Szeretnéd hallani az én fénypontomat? – kérdezem.
Bólint. Megpuszilom a homlokát.
– Te vagy az. Mindig te leszel az."
Vélemény:

Ez tetszett a legjobban a trilógiából, olyan aranyosak voltak! Kevésbbé volt fájdalmas, mint az eddigiek. Nem tudom mit mondjak, még imádtam és kell nekem egy Will Cooper (jó igazából van egy teljesen hozzáillő felesége szóval nem:D).
Mellesleg minden jó pasi Will vagy inkább minden Will jópasi? Herondale, Benedict, Cooper, Willem, Tudor (aki Sebastiant fogja játszani a Shadowhunters sorozatban és zabálnavaló kinézete és akcentusa van*_*)

"– Will! – könyököl fel Lake az ágyon. – Kérdezhetek valamit?
Végigsimít a mellkasomon, és megpihenteti a kezét a szívem fölött.
– Mindennap tíz kört futok az egyetemi pályán, plusz naponta kétszer száz felülést csinálok – felelem.
Kérdő arckifejezéssel néz rám, mire a hasamra mutatok.
– Nem a hasizmomra vársz magyarázatot?
Felnevet, és játékosan a karomba bokszol.
– Nem, képzeld, nem a hasizmod érdekel – mondja, majd lehajol, és puszit nyom a pocakomra. – Nem mintha nem tetszene."
Összegezve:
Slammed by Colleen Hoover... Will's poem... swooooooon!! He's so cute!!
Ezzek a trilógiával kicsit kiléptem a komfortzónámból, de nem bántam meg, sőt! Imádtam! Will egy reménytelenül romantikus alkat és egy cukipofa, akinek mint az összes többi szereplőnek is rengeteg mindenen kellett átmennei. De, tényleg! Ez egy ritka szerencsétlen banda és ezt most úgy értem, hogy nincs szerencséjük és nem úgy bénák lennének, mert nem azok. Nézzük csak röviden mi történik velük három könyvön keresztül. Aki nem olvasta őket az most ugorja át a következőket.
SPOILER
Szóval, pár éve Willnek meghaltak a szülei, aztán átvállalta az öccse gyámságát, ezért szakított vele a barátnője, nem járhatott az egyetemre, ahova akart és fel is vették. Dolgozni kezdett, tanárnak tanult és közben nevelte az öccsét.
Laykennek a könyv legelején meghal az apja, ezért elköltöznek Texasból, az otthonukból, Willékkel szembeni házba. Beleszeret Willbe (első látásra két nap után...mindegy), kiderül, hogy Will a tanára, nem járhatnak. Aztán az is kiderül, hogy az anyja régóta rákos, nem lehet rajta segíteni max egy éve van hátra és azt akarja, hogy Lake helyett a barátnője legyen az öccse gyámja. Aztán Lake kiharcolja, hogy ő legyen inkább a gyám. Így amikor az anyja meghal kevesebb,  mint egy év múlva ő is ottmarad egy kisgyerekkel. 
Eközben Wille felmodott, hogy együtt lehessenek, de túlságosan egymásba gabalyodnak túl hamar, ami nem tetszik az akkor még élő anyukának és megígérteti velük, hogy egy évig nem fekszenek még le egymással.
Következő részbe felbukkan Will exe, akit megölel, Lake bedilizik, összevesznek, nagyon aranyosan Slammesen kibékülnek, szuper megint minden jó erre hazafelé viszont autóbalesetet szenvednek. Lake nagyon súlyosan megsérül. A kórházi ágyánál Will megkéri a kezét, amikor felélbred és a sérülési miatt, meg a "kibírjuk még a nászútig" hozzáállásuk miatt, addig tényleg nem fekszenek le.
THE END SPOILER VÉGE
Szóval az élet csúnyán elbánt velük, de kibírták. Imádom Lake és Will kapcsolatát. Imádom az öcsikéiket, hihetetlen cukik és szeretem a kis barátnőjüket is Kiersten. 
THISGIRL-3things_zps9f536313.jpg Photo: This Photo was uploaded by Christyb23. Find other THISGIRL-3things_zps9f536313.jpg pictures and photos or upload...Lake édesanyjával nem igazán tudok, mit kezdeni néha nagyon nem értettem és voltak fura dolgai, de mindig segíteni akart nekik a halála után is.
A Slammelős részt imádtam, mindegyik slam gyönyörű vagy legalábbis erőteljes volt, nem csak Willé, de Eddieé és az öcsikéké is.
Ez egy nagyszerű és megható trilógia, ami megmuatja, hogy mindig fel kell állni és fel is lehet, mert az élet nem meggyengíteni akar a csapásaival, hanem megerősíteni, ahogy Will mondta (csak szebben).
"Néha az élet közbeszól.Van, hogy mindenben az utadba áll.De nem azért gördít akadályokat eléd, mert aztakarja, hogy csak úgy feladd, és átadd neki az irányítást.Az élet azért gördít akadályokat eéd,mert azt akarja, hogy állj félre, és sodródj az árral.Az élet azt akarja, hogy harcolj.Tanulj meg egyedül boldogulni. "
A borítok nem igazán tetszettek, de rossznak se nevezném őket tetszettek a slam székek rajtuk.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus történeteket.
Nekem kedvencem lett!

10/10 (öszesítve, külön-külön nem adnék az összesnek ennyit)

Olvasd el! 

Nagyon tudom ajánlani, hogy akit érdekel nézzen youtubeon slammelős videókat, nagyon sok tehetségees(amennyire én ezt meg tudom itélni) magyar slammer van, hallgassátok őket!

Jó olvasást!

J. L. Armentrout Ónix (Luxen 2.)

"Szerintem az olvasás szexi."
Még múlt nyáron olvastam, szóval lassan egy éve, így nem emlékszem mindenre teljesen, de szerencsére voltam olyan okos, hogy írtam hozzá pont olvasás után egy rövid kis véleményt, így az segíteni fog remélhetőleg.(Meg az, hogy Daemon szemszögéből csak pár hónapja olvastam.)
Cselekményleírást tartalmaz, de spoilert a fekete kihúzáson (ilyen: fekete kihúzás)kívűl nem. Ja! Az Obszidiánra enyhén spoileres.
Kezdjük!
"– Ebben az életben nem, haver. – Cica, hiábavaló az ellenállás. – Akár a csábításod. – Majd meglátjuk."
Fülszöveg:
Daemon ​Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Vélemény:
Miért van az, hogy a főszereplő lány mindig akkor hiszi azt, hogy hazudik a pasi, ha az szerelmet vall neki??!! Önbizalom hiány mindenképpen. Nagyon idegesítő. Szereti őt. A fiú is szereti, de nem nem jönnek össze, mert „Ááá biztos hazudik amikor azt mondja folyamatosan, hogy szeret és az életét kockáztatja értem!! Fogjuk rá valamire… ,mondjuk a kötelékre! Miért is ne?!” Ez nagyon idegesítő volt, főleg amellett, hogy Daemon ilyen nyílt.


"Csókolóztunk. Kétszer is. Hajnalig én voltam a párnád, és élvezted. Biztos, hogy abban a pillanatban halálra rémültél, amikor elmentem, és egyenesen Borishoz rohantál, mert ő aztán nem vált ki belőled semmiféle érzelmet. Ugyanis rettegsz attól, amit irántam érzel."
DE egyébként tetszett. Pörgős volt, izgalmas, romantikus, vicces, fordulatos, olvastatta magát. Azon kívűl, hogy a Katyt nagyon nem bírom és nem csak azért amit az előbb írtam, hanem mert ráadásul mág vak, szerencsétlen, önfejű, megbízhatatlan is és semmit nem mond el Daemonnek. A történet halad tovább jöjjön a következő rész!
Hát igen ez volt az akkori véleményem, nagyon rövid így bővítem, kicsit jobban kifejtem.
"Úgy nézett rám, mintha én volnék a világon az utolsó darab csoki."
Szóóóval Daemon elhatározta, hogy bebizonyítja Katynek, hogy szereti őt. Nem jön jól neki, hogy az előző rész vége miatt, kialakult köztük egy kötelék, amire Katy az önbizalomhiányos szerencsétlenje ráfoghatja, Daemon közeledését. És ez így megy sokáig a könyvben(nem végig szerencsére), ez tényleg nagyon idegesített. Azt hittem az előző rész vége után, hogy végre összejöhetnek, erre ez! Mintha az az este meg se történt volna! Vagy én vagyok az egyetlen, aki tulajdonít annak jelentőséget, hogy DAEMON FELÁLDOZTA ÉRTE AZ ÉLETÉT???!! Vagy hát, csak akarta, de a lényeg nem változik. Erre mintha ez kitörlődött volna Katy fejáből.
 Ezen kívűl még mindig imádtam a szóváltásaikat, nagyon vicces volt. És Úr Isten! Daemon, ahogy udvarolt! <3 <3 Még ekkor nem szerettem igazán csak úgy nagyon bírtam, mert nagy volt a hype körülötte, de ez az én szívemet is megdobogtatta. Főleg az ő szemszögéből, de az ugye egy másik könyv, szóval igyekszem félre tenni nehéz
"Tíz másodperc telt el onnantól, hogy Daemon Black leült a helyére, addig, hogy ismerős tolla a lapockám alá fúródott. Tíz teljes másodperc. Megfordultam; magamba szívtam természetes illatát, melyet annak köszönhetett, hogy rengeteg időt töltött a szabad levegőn. Visszahúzta a kezét, a tolla kék kupakjával most a szája sarkát paskolta. Nagyon is jól ismertem azt a szájat. – Jó reggelt, cica!"
Aztán megjelent Blake első pillanattól kezdve unszimpatikus volt. Mert, persze megjelenik egy helyes, kedves és teljesen normális srác, aki nem a főszereplő és érdeklődik is a főhősnő után. Ahha persze! Kicsit se gyaaanús. Aztán, amiket tesz! Hogy lehet Katy ilyen vak? Mert szerintem kicsit árulkodó, ha a fiú olyanokat tesz kést dob felé, arumok elé veti, megüti , ,mint amiket ő tett. És nem az, hogy nem tűnik fel neki, hát vak a leányzó, van ilyen, de Daemon szól neki! Erre az idiótája, még őt cseszi le! Húúú de felhúzott ebben a részben Katy (akinek a neve helyett folyamatosan Claryt akarok írni :D).
"A szamárfülezés istentelenség a könyvszerető emberek szemében."
Amik kiderültek Katyről azok durvák, bár azért annyira nem lepődtem meg, szerintem Katy kicsit felfújta. Csak, hogy mondjak valami pozitívat is Katyről, a végére megjavul és könyvmoly. A második hatalmas előny!
"Értem a könyveket. Nem értem a fiúkat."
Ez a leghosszabb könyv a sorozatból, de egy percre se laposodott el, nagyon szerettem.
Adam
A vége felé csak kapkodtam a fejem, nagyon durva volt. Szegény Adam és Dee! Pedig olyan cukik voltak! Szerettem adamet. Amikor már a szokásos regény felépítés receptoraim azt jelezték, hogy mindjárt vége még volt száz oldal és milyen 100 oldal! A legvége is nagyon durva, de kicsit csodálkozok, hogy ilyen hamar következett be, persze a többi könyv ismeretében logikus, de az olvasása előtt későbbre vártam.
"Az alak előrelépett. Daemon elindult felé, de megbotlott.
Jóságos ég! Daemon még sosem botlott meg."
Összességében nagyon tetszett és naaagyon idegesített. Következő részről is írok nemsokára.

10/8 (Katy!)

Olvasd el!

Kiemelt bejegyzés

Diana Gabaldon: Az ​idegen (Outlander 1.)

" Rendszeresen tűnnek el emberek. Kérdezzék meg bármelyik rendőrt! Vagy még jobb, ha egy újságírót kérdeznek meg. Az újságírók rés...

Címkék

könyv értékelés romantikus fantasy kedvenc ifjúsági KMK sorozat vörös pöttyös kritika film kaland Sarah J. Maas VII.Könyvmoly Párbaj Cassandra Clare Joss Stirling kihívás lista booktag komoly manó könyvek történelem Árnyvadászok Üvegtrón ACOTAR Harry Potter LOL Lélektársak Summer Forever Projekt Dream válogatás J.K.Rowling Leiner Laura Maxim Kiadó Mini-Könyvklub 7. On Sai a hónapban olvasott könyveim angyalok ikrek móra kiadó tündérek vígjáték A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Agave kiadó Along for the ride Crystal Debora Geary Delta Vision Erin Morgenstern Gabo kiadó Gaura Ágnes Hatalom trilógia Kerstin Gier Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Rubin Pöttyös Sarah Dessen Tilos az Á könyvek időutazás krimi trilógia vámpírok zafír pöttyös Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 Alexandra kiadó Anna és a francia csók Arany pöttyös Atheneum Borbíró Borbála Cartaphilius Colleen Hoover Egy ikerpár titkos naplója Fumax Főnix Kiadó Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kaméleon könyvek Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Könyvfesztivál Legenda Legszebb könyvborítók Libri Luxen sorozat Maggie Stiefvater Marie Lu Mielőtt megismertelek Nyereményjáték Outlander Richelle Mead Rick Riordan Salazar bosszúja Sky Szent Johanna Gimi Szűcs Vanda Vámpírakadémia a lány a vonaton cirkusz izgalmas kass morgan napló pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély rossz scifi spanyol krimi thriller