Újabb hónap telt el, blablabla, beszélek majd eleget az évösszegzőben, szerintem inkább kezdjük ezt el gyorsan. :D
Filmek/sorozatok
Magyar fakton megnéztük a Keira Knightley-s Anna Kareninát. Osztállyal megnéztük utolsó napon a szünet előtt az Igazából szerelmet. Apával megnéztük az évzáró John Oliver részt. Családdal(változó összetételben) megnéztük a Fel!-t(újra), a Kelekótya karácsonyt, a Végjátékot (újra), a Főnix rendjét (újra) és a Magyar vándort(századjára).
Könyvek
Olvasások:
11 könyvet olvastam decemberben. 2 ebből kötelező, 2-t angolul olvastam. Ez összesen 4.676 oldal.
★★★★
Anyának az egyik kedvenc könyve, így máshogy álltam kicsit hozzá, mint a többi kötelezőhöz. Nem csak ő, de ahogy hallottam általános vélekedés, hogy a kötelezők között, ha valami Az ember tragédiája igenis jó. Egyet kell értenem. Rengeteg kérdést érint. Érdekes. Fenntartja a figyelmet. Vannak benne még vicces jelenetek is. És egy csomóóó gondolkodnivaló. A szöveg helyenként olyan szép, hogy szabályosan örülök, hogy van belőle memoriter. A hossza megfelelő. A gondolkodásommal összekötött hangulatomnak nem tett jót az ideákból való sorozatos kiábrándulás.
Az egy csillag levonás csak azért, mert úgy érzem még nem értettem meg mindent belőle (illetve lásd előző mondat), az órai feldolgozás után valószínűleg feljebb fogom vinni. Pár dolog, amit nem értek: Ádám minden pillanatban tudja, hogy álmodik? Éva álmodik? Ha igen, tudja, hogy ő ki? Vagy csak néha tudja? Ádám csak azokat élte meg, amiket láttunk vagy minden mást is?
Kedvenc idézeteim:
"A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."
"Mi a hang, ha nincs ki értené?
Mi a sugár, ha szín nem fogja fel?
Mi volnék én, ha mint visszhang s virágban,
Benned szebb létre nem feselne létem,
Melyben saját magam szerethetem?"
És persze a klasszikus:
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
★★★★és fél
Miután rájöttem, hogy On Sai is bekerült nálam a bevásárlólistáját is elolvasnám csoportjába a kedvenc íróimon belül, nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el fogom olvasni, annak ellenére, hogy nem akarok és soha nem is akartam író lenni. Nem csalódtam. Ez a könyv olvasói szempontból is sok érdekességet tartogatott. Több okát is megtudtam, hogy egyes könyvek miért nem tetszenek, hogy mit ront el egy író, amit én aztán tudatalatt észreveszek. A második legérdekesebb téma számomra a könyvkiadás volt. Mint olvasó, ezt az ügyet eléggé a szívemen viselem :D.
A stílus szokásosan fantasztikus. A nevetés most sem maradt el.
Az egyetlen, amit fel tudok hozni negatívumként az, hogy voltak dolgok, amiket sokszor leírt egymás után. De persze ez lehet, hogy az én hibám, amiért nem lapozgatós könyvként, hanem oldalról oldalra olvastam a könyvet.
Megtudtam belőle új információkat, érdekes és szorakoztató volt.
★★★★és fél
„Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.”
Csodák csodájára, ez a könyv nekem tetszett! :)
Szenvedtem vele. Jó volt, de szenvedtem rendesen.
Témáját tekintve ez volt egyhuzamban a 4-5., ami arról szól, hogy valaki vagy valakik házasságtörést követnek el, de az összes többinél jobb.
A legelső érv, amiért ez jobban tetszett sokkal az eddigieknél az az, hogy ebben szerethetőek a szereplők! Persze, sokszor hibáznak, néha szívesen megráznád őket, de mégis érthetőek, van személyiségük. A tetteiknek vannak okai.
A cím ellenére nem merném teljes biztossággal kijelenteni, hogy a főszereplő Anna Karenina, mert egyrészt csak a 66. oldalon jelent meg, ami egy 842 oldalas könyvnél még nem sok, de ezen kívül is szerintem Levinék majdnem ugyanannyit szerepeltek.
De azért kezdjük mégis Annával. Nem az ő szálát szerettem jobban, de ez a személyiségemből fakad, nem szeretem a drámát és beárnyékolt mindent, hogy tudtam a végét. Az elején szerettem. A mű során folyamatosan változik és hát, be kell valljuk, nem előnyére, konkrétan megőrül, míg eljutunk a végkifejletthez. Jól tette? Vagy lett volna másik lehetősége? Nem tudom eldönteni. Nem értek egyet a döntésével, de igazából nem látom mi mást tehetett volna. Az a kor, az a társadalmi osztály, az ő döntéseivel és személyiségével elvette tőle a lehetőségeket. Sokáig ellennék a „mi lett volna hák” mérlegelésével, de nem szeretném, ha erről szólna az értékelésem. Legyen elég annyi, hogy megértem őt, nem utálom, nem vagyok mérges rá, de nem is szeretem, nem értek egyet vele.
Vronszkijt úgy érzem nem sikerült megismernem. Akkor most utálom, mert Annát elcsábította, de aztán nem volt hajlandó föladni a szabadságát és elhidegült tőle? Vagy így is elég mindent feláldozott a szerelméért és, ha Anna normálisan viselkedik, ő se távolodik tőle el érzelmileg? Férfiként mindenképpen könnyebb helyzetben van(bár a pénzügyeiben elvesztettem a fonalat: egyik pillanatban még aggódik, hogy hogyan fognak így megélni, aztán egy huszárvágással fényűző életet élnek, kórházat építtet, felújít?), hiszen ha kettejük közül valakit a szájára vesz a tömeg, akkor az Anna, de neki sem épp sétamenet. Nem, hiába, nem kedvelem őt.
„(…) mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.”
Nem titkoltam, hogy Levinék szála közelebb állt a szívemhez. Nyugisabb, romantikusabb, tevékenykedős és gondolkozós. Emellett úgy is kitartok, hogy tudom, pont ez volt a szándéka az írónak, hogy a romlott városi életformát szembeállítsa a békés falusival, sőt Levint (Lev Tolsztoj –> Levin) magáról mintázta. Ez ugyan kicsit elgondolkodtatott, de nem tudok ezzel mit kezdeni, attól még szerettem. Sokszor volt, hogy nem értettem egyet vele(véleménye a fejlődésről, vasútról, nők oktatásáról), mégiscsak egy 19.századi Oroszországban élő nemesember, aki falura költözött a városi élet helyett, de szeretettel viseltetek iránta(megront ez a sok kötelező :D). Nem csoda, vele tudok a legjobban egyetérteni. Itt is annyira együttérzek: “Lehetetlen vitatkoznom velük – gondolta –, rajtuk áthatolhatatlan páncél van, én meg mezítelen vagyok.” A végén az a hosszú rész, amit elmélkedik és megvilágosul a hittel és az élettel kapcsolatban, nagyon tetszett, mindenképpen visszatérek még rá, alaposabban átnézem majd.
„Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.”
Kittyt is szerettem. Nem gondolom, hogy „ha nincs ló, jó a szamár is” alapon választotta volna Levint. Őszinték egymással, kommunikálnak, ez több, mint amit a legtöbb YA/NA szereplő megtesz.
Így, hogy nem Jude Law kinézete volt, nem szerettem Karenint, de megértettem őt. Egy kicsit autista a férfi. Képtelen mások szemszögéből nézni a dolgokat, figyelme beszűkült saját érzéseiből kevés van, azokat sem érti.
„Beszélni róla annyi, mint fontosságot tulajdonítani annak, aminek nincs.”
Mindenki más is így vagy úgy, de szerethető volt, ha akár csak egy kis időre is. Sztyepan Arkagyics például olyan jámboran ellenszenves ember. :D Dollynak minden elismerésem azért, amit a családjáért tesz, fáradhatatlanul, őt szerettem.
Két hétnyi olvasás és 842 oldal valami kapcsolatot teremtett köztem és a szereplők között, mert meglepve tapasztalom, hogy szinte hiányoznak. Együtt szenvedtünk hosszú ideig, drukkoltam nekik, felháborodtam a megjegyzéseiken, együtt kerestük a megoldásokat, hozzám nőttek kicsit, be kell vallanom :).
Helyenként azért voltak nyelvi problémáim, de csak rájöttem, hogy az elértette az nemfélreértette, hanem megértette! A francia mondatokkal ráadásul még gyakoroltam is, volt amit magamtól megértettem. Amikor meg hirtelen angol szavakat vagy félmondatokat szúrtak be, nagyon jól szórakoztam(mindenkinek vannak skeletonjai :D).
Illetve megtudtam, miért mindenki papírvágó késsel áll neki olvasni, hála @Molymacska-nak. :)
Érdekes volt. Sok mindent megtudtam az akkori életről, például, hogy 11 körül keltek, délben reggeliztek, 6-7 körül ebédeltek, aztán mentek szórakozni, amíg erre rájöttem egy cseppet össze voltam zavarodva az időt illetően.
Ebben is vannak már nekünk a 21.században fura dolgok, de nem zavartak. Az, hogy nem zavartak nem jelenti azt, hogy nem pofoztam volna fel szívesen pár, hogy szépen fejezzem ki magam, „régiesen” gondolkodó személyt. Mondjuk azt nem értettem, hogyha egyesek szerint a szerelmi házasság már idejétmúlt a 19. században, akkor mégis mikor volt divatos?
Összegezve, nagyon jó volt, remek mű, igazán tetszett, de nagyon örülök, hogy vége és túl vagyok rajta. A 4,5 az erős jóindulat, de úgy érzem megérdemli, nem a többi olvasásomhoz viszonyítom.
★★★★★
Nagyon vártam ezt a könyvet a 2. kegyetlen függővége után. Aztán megláttam a borítót és elállt a lélegzetem! Azóta se tértem magamhoz, annyira gyönyörű! Ráadásul így olvasás után már minden részlet értelmet nyert rajta! :O
Az elején tetszett a párbaj. :D
Jude és Cardan kapcsolata, ami miatt folytattam az első részt, amit miatt annyira imádtam a másodikat, megváltozott, de erre számítottam is. Igazából nem bántam itt volt az ideje, hogy rendezzék a dolgaikat. Továbbra is imádom őket!
Vivi és Heather miatt aggódtam kicsit, de mostmár jó ötletnek tartom, amit kitaláltak, csak mondjuk kíváncsi lennék mégis melyik pillanat az, amit már úgy ítél meg, hogy jó már elmondom.
Judedal nehezen indult a kapcsolatunk és itt is még csak reménykedtem, hogy ne kövessen el pár hatalmas hibát, amikor nagyon úgy nézett ki, hogy el fog. Végül jól kijöttünk végig és segített kivívnia az elismerésem, hallelujah! Erről jut eszembe a Hallelujahnak egy része jól illik a kapcsolatukra Cardannal: „She tied you to the kitchen chair / She broke your throne / And she cut your hair / And from your lips she drew the halleluja…”
A karakterek többségét sikerült megszeretnem, így a harmadik könyvre, már Taryntől sem szabadulnék meg, ha összefutnánk egy sötét sikátorban. :D
A történet izgalmas volt.
A végén az ítélethirdetés szerintem zseniális volt. :D
Kicsit aggódtam, mert sokan mondták, hogy ez a rész gyengébb lett, de azt kell hogy mondjam, szerintem nem lett gyengébb, de tényleg kicsit más lett, én elégedett vagyok vele. Ez egy szuper lezárás. Lehet, a második vagy az első rész jobban tele van feszültséggel, izgalmasabb, vagy érdekesebbek az intrikák és szerelmi kapcsolatok. De egy utolsó részben nem teheti meg az írónő, hogy megint egy bazinagy függővéggel zárjon, le kell nyugtatnia kicsit a szereplőket.
Összességében én imádtam és a trilógia bekerült a kedvenceim közé. *_*
Az elején tetszett a párbaj. :D
Jude és Cardan kapcsolata, ami miatt folytattam az első részt, amit miatt annyira imádtam a másodikat, megváltozott, de erre számítottam is. Igazából nem bántam itt volt az ideje, hogy rendezzék a dolgaikat. Továbbra is imádom őket!
Vivi és Heather miatt aggódtam kicsit, de mostmár jó ötletnek tartom, amit kitaláltak, csak mondjuk kíváncsi lennék mégis melyik pillanat az, amit már úgy ítél meg, hogy jó már elmondom.
Judedal nehezen indult a kapcsolatunk és itt is még csak reménykedtem, hogy ne kövessen el pár hatalmas hibát, amikor nagyon úgy nézett ki, hogy el fog. Végül jól kijöttünk végig és segített kivívnia az elismerésem, hallelujah! Erről jut eszembe a Hallelujahnak egy része jól illik a kapcsolatukra Cardannal: „She tied you to the kitchen chair / She broke your throne / And she cut your hair / And from your lips she drew the halleluja…”
A karakterek többségét sikerült megszeretnem, így a harmadik könyvre, már Taryntől sem szabadulnék meg, ha összefutnánk egy sötét sikátorban. :D
A történet izgalmas volt.
A végén az ítélethirdetés szerintem zseniális volt. :D
Kicsit aggódtam, mert sokan mondták, hogy ez a rész gyengébb lett, de azt kell hogy mondjam, szerintem nem lett gyengébb, de tényleg kicsit más lett, én elégedett vagyok vele. Ez egy szuper lezárás. Lehet, a második vagy az első rész jobban tele van feszültséggel, izgalmasabb, vagy érdekesebbek az intrikák és szerelmi kapcsolatok. De egy utolsó részben nem teheti meg az írónő, hogy megint egy bazinagy függővéggel zárjon, le kell nyugtatnia kicsit a szereplőket.
Összességében én imádtam és a trilógia bekerült a kedvenceim közé. *_*
★★★★
Ezt a könyvet @Börtöntöltelék erős ajánlására kezdtem el olvasni, ugyan miután hallgattam rá és kértem karácsonyra még ült a polcomon egy jó pár hónapig a könyv. Figyelmeztetett, hogy sírós, de megnyugtatott, hogy nem rossz a vége. Így fenntartásokkal, de végre nekiálltam. Hát a vége tényleg nem rossz, de szegény társaság már! Kezdjük az elején.
Az elejét nem értettem. Egy tragédia, rossz kezdés, de legalább nem ez a vége. :D Ezt még értettem. De aztán jött az a rengeteg név, azok a fura viszonyok az emberek között, a mint kiderült párhuzamosan egymás mellett futó két szál, amit még megkavart az, hogy a múltbeli szál nem időrendben haladt. :D Aztán ott volt még a háború, aminek már az egész alapgondolatát sem értettem, a kivitelezését meg még kevésbé, hogy arról már ne is beszéljek, hogy hogy vehetik ezt ilyen rohadt komolyan?! Erősen Pál utcai fiúk hangulata volt.
Kezdtem megérteni a dolgokat és ennek annyira örültem, hogy egy kivételével, amit nagyon nem akartam elfogadni, minden fordulatot gyorsan kitaláltam előre. Túl jó vagyok :D. A találgatások viszont eléggé elvonták a figyelmem a könyvről. Lehet ezt direkt csinálta a tudatalattim. Javult a könyv, ahogy haladtunk előre, kaptunk egy szerelmi szűlat is. Ez ugyan nem foglalt el nagy helyet a könyvben, de értékelem, hogy legalább volt benne.
A legnagyobb problémám a könyvvel igazából az, hogy mindenki idegroncs az őt ért tragédiák miatt. Különböző mértékben, de mindannyian depressziósak. A könyv maga nem depis és nem is szenvedtem vele, ami jó, de a szerepelőkkel durván elbánt a sors. Visszakövettem, hogy az első tragédia után, ami annyira meghatározta az életüket hol volt az a pont, ahol tényleg minden elcsesződött és levontam a tanulságot. Kicsit sem csodálkozom, hogy Webb halála önkretett mindent.
A borító illik a könyvhöz, mondjuk azt, hogy miért ilyen fura kék az egész, azt nem értem.
Ez a könyv nagyon titokzatos, tele van fájdalommal és tragédiával, de újrakezdéssel is. Nem könnyű megérteni, de ez is hozzátartozik a bájához. Nem egy átlagos könyv, az biztos. Egyedi. Nem sírtam rajta, de szerintem ez annak köszönhető, hogy elhatárolódtam a könyvtől. Vannak benne könnyedebb részek, ezek kicsit lazítottak az olvasáson.
Kicsit olyan stílusilag, mint a Könyvtolvaj.
Négy csillagnál viszont semmiképp sem tudok többet adni neki. Ez nem az én könyvem. De nagyon sok embernek az, ahogy molyon nézem, szóval ne tántorítson el titeket az én értékelésem, olvassátok el a legnépszerűbb értékeléseket.
Az elejét nem értettem. Egy tragédia, rossz kezdés, de legalább nem ez a vége. :D Ezt még értettem. De aztán jött az a rengeteg név, azok a fura viszonyok az emberek között, a mint kiderült párhuzamosan egymás mellett futó két szál, amit még megkavart az, hogy a múltbeli szál nem időrendben haladt. :D Aztán ott volt még a háború, aminek már az egész alapgondolatát sem értettem, a kivitelezését meg még kevésbé, hogy arról már ne is beszéljek, hogy hogy vehetik ezt ilyen rohadt komolyan?! Erősen Pál utcai fiúk hangulata volt.
Kezdtem megérteni a dolgokat és ennek annyira örültem, hogy egy kivételével, amit nagyon nem akartam elfogadni, minden fordulatot gyorsan kitaláltam előre. Túl jó vagyok :D. A találgatások viszont eléggé elvonták a figyelmem a könyvről. Lehet ezt direkt csinálta a tudatalattim. Javult a könyv, ahogy haladtunk előre, kaptunk egy szerelmi szűlat is. Ez ugyan nem foglalt el nagy helyet a könyvben, de értékelem, hogy legalább volt benne.
A legnagyobb problémám a könyvvel igazából az, hogy mindenki idegroncs az őt ért tragédiák miatt. Különböző mértékben, de mindannyian depressziósak. A könyv maga nem depis és nem is szenvedtem vele, ami jó, de a szerepelőkkel durván elbánt a sors. Visszakövettem, hogy az első tragédia után, ami annyira meghatározta az életüket hol volt az a pont, ahol tényleg minden elcsesződött és levontam a tanulságot. Kicsit sem csodálkozom, hogy Webb halála önkretett mindent.
A borító illik a könyvhöz, mondjuk azt, hogy miért ilyen fura kék az egész, azt nem értem.
Ez a könyv nagyon titokzatos, tele van fájdalommal és tragédiával, de újrakezdéssel is. Nem könnyű megérteni, de ez is hozzátartozik a bájához. Nem egy átlagos könyv, az biztos. Egyedi. Nem sírtam rajta, de szerintem ez annak köszönhető, hogy elhatárolódtam a könyvtől. Vannak benne könnyedebb részek, ezek kicsit lazítottak az olvasáson.
Kicsit olyan stílusilag, mint a Könyvtolvaj.
Négy csillagnál viszont semmiképp sem tudok többet adni neki. Ez nem az én könyvem. De nagyon sok embernek az, ahogy molyon nézem, szóval ne tántorítson el titeket az én értékelésem, olvassátok el a legnépszerűbb értékeléseket.
★★★★★
Pihenésképp kezdtem el olvasni karácsonykor a Könyvtolvaj mellett. Nem mindig volt pihentető(konkrétan egy II.világháborús novella is szembe jött velem), de annál jobban, szóval ezzel telt a karácsonyom.
Matthewt megszerettem pár oldal alatt, mondjuk azt hiszem már a Csak árnyékokban is bírtam. A fordulatnál viszont nagyon fájt érte a szívem, hiába kedves és jólelkű, ő is csak egy idióta árnyvadász, aki képtelen a kommunikációra. Nagyon sajnáltam, nem érdemelt ilyet. De mégis valahogy úgy érzem, hogy nem érdekel ez a generáció… nem tudom miért, remélem változni fog főleg, hogy övék a következő könyv, de valamiért ferde szemmel nézek rájuk…
Aztán sírtam megint Will halálán, mert akárhányszor megemlítik pár mondatnál hosszabban, nem bírom szárazon tartani a szemem.
Jem vagy hát Zakariás testvér pedig fáradhatatlanul és türelmesen keresi az elveszett Herondalet. De komolyan, én már rég föladtam volna :D.
A Kör-ös történet mint mindig, nem tetszett. Mármint, utálom a Kört, de elgondolkoztató volt és fájdalmas megismerni Célinet. Sosem gondoltam volna, hogy ő ilyen, mindig ilyen arcatlan valaki volt Valentine befolyása alatt a fejemben. Szegény.
Ha már a sajnált embereknél tartunk szegény Rosemary.
Imádom Raphaelt! Ahogy úgy tesz mintha mindenkit utálna, de közben mindenkivel törődik és argh, mondtam már, hogy rohadtul sajnálom őt is?
Végre eljutottunk közel ahhoz a jelenhez, amit én ismerek.
A Son of Dawnt imádtam. Kis Isabelle vakon csüngött a szülei szavain, ilyet is rég láttam már :D. Az eddig olvasott novellák közül ez lett a kedvencem, de aztán jött a The Land I Lost és azonnal kitúrta az első helyről. :D
Maleeec *_* Annyira cukik! Imádom őket, nem bírom türtőztetni magam, ez majdnem minden rész fénypontja nekem :D! Hála az égnek, az övék volt a leghosszabb. Mielőtt még félreértene valaki, nem csak őket imádtam benne, hanem mindneki mást is :D.
Az utolsó két novellát is imádtam! Jem, Tessa, Kit és Mina. *_* Olyan cukik! Ty szegénykém meg... igyekszik.
Viszont Janus a frászt hoztam rám. Néztek már szembe nyilván nagyon veszéllyel, mint őt, de egyszerűen a hideg ráz tőle. Lily miatt meg aggódok. Szólnia kéne! Nem jó ötlet a világokkal babrálni és amúgy se teljesítné a kérését.
Összességében megismertünk új szempontokat, az eddig háttérben lévő történéseket, új-régi embereket, találkoztunk régi szeretteinkkel, ezzel összetörtük a szívem kicsit, támasztottunk egy jó adag aggodalmat a jövővel kapcsolatban és természetesen minden hibája ellenére imádtuk! Ha nem is az egészet, de a nagy részét. <3
★★★★
Őszintén, ez nem tetszett annyira, mint a Szerelem egyenlete. Azt halottam ez jobb, ezért magasabbak is voltak az elvárásaim, de szerintem ha nem azok, se élveztem volna annyira. Ettől függetlenül persze imádtam, csak fél csillagot vontam le miatta.
A borító most is tetszik, olyan kis cuki, egyszerű.
Khai édesanyját nagyon bírtam :)). Kedvenc mellékszereplő lett.
Az a jelenet, amin a legjobban szórakoztam az volt, amikor Khai segítséget kér a testvérétől és Michaeltől egy bizonyos kényes ügyben. Hát én szakadtam! :DDD
Esmét szívesebben hívtam volna My-nek (Mí), mert mindig megzavart, hogy Eszme. Ezen kívül se szerettem különösen. Nem emlékszem különösen semmi konkrétra, amit nem bírtam benne, csak egyszerűen semleges volt.
Khait bírtam, de nem imádtam, mert eléggé idegesített a meggyőződése. értem, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, értem, hogy másképp gondolkodik és érez, mint az átlag, de amikor Quan(ugye így hívják a testvérét?) századjára magyarázza el, hogy igenis szerelmes a lányba, ő meg még akkor is kitart amellett, hogy nincs szíve, olyan szívesen fejbecsaptam volna egy serpenyővel! Vagy megdobáltam volna pár ízletes grapefruittal, amit valamiért nem szeret. Én viszont imádom, szóval lehet mégse kéne elvesztegetni őket Khai dobálásra.
A kapcsolatot kettejük között valamiért nem tudtam úgy érezni, mint az előző részben.
Az értékelésem alapján olyan, mintha nagyon nem tetszett volna, pedig tényleg nagyon jó volt! Hangulatos, érdekes, humoros.
Összességében tehát imádtam, de az előző rész sokkal jobban tetszett. :)
★★★★és fél
Nem sok újat tudok elmondani. Imádtam! Na nem mintha bármi új lett volna könyvben, de én az ilyeneket szeretem :)).
Kicsit tovább elhúzták a szerelmi szálat, mint akartam, sokkal hamarabb is meg tudták volna beszélni. És most nem is feltétlenül arra értem, hogy hamarabb is összejöhettek volna, hanem bírhatták volna tovább a közepén megbeszélt, segítek neked, ha te is felállást, ehelyett folyamatosan 'haragszomrád' volt.
Ettől függetlenül tényleg nagyon tetszett.
A karaktereket szerettem. Meglepő, de tényleg még Summert is. Fitzyt imádtam, de a kedvenceim közé nem került be. Huntert sajnáltam, jól kibabráltak vele. Mindketten. Nem volt szép.
Szórakoztató és könnyed. Illetve megtudtam, hogy Chanelről azt pletykálják, hogy náci volt.
Pár órára nagyszerű kikapcsolódást biztosít. :)
Kíváncsian várom Brenna könyvét.
Kicsit tovább elhúzták a szerelmi szálat, mint akartam, sokkal hamarabb is meg tudták volna beszélni. És most nem is feltétlenül arra értem, hogy hamarabb is összejöhettek volna, hanem bírhatták volna tovább a közepén megbeszélt, segítek neked, ha te is felállást, ehelyett folyamatosan 'haragszomrád' volt.
Ettől függetlenül tényleg nagyon tetszett.
A karaktereket szerettem. Meglepő, de tényleg még Summert is. Fitzyt imádtam, de a kedvenceim közé nem került be. Huntert sajnáltam, jól kibabráltak vele. Mindketten. Nem volt szép.
Szórakoztató és könnyed. Illetve megtudtam, hogy Chanelről azt pletykálják, hogy náci volt.
Pár órára nagyszerű kikapcsolódást biztosít. :)
Kíváncsian várom Brenna könyvét.
★★★★és fél
Nagyon tetszett! De persze nem is nagyon számítottam másra, hiszen ez egy Leiner Laura könyv. Azért mostanában már elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lesz ha lassan kinövök belőle, de úgy néz ki ez még nem most érkezett el.
Az alapöltet Igazából szerelmes, csak kevesebb szál van. Szerintem ez egy jó koncepció és az írónő remekül megoldotta. Voltak utalások, lehetett nagyokat nézni, hogy ó, ez az az ember, aki abban a másikban is! Ez a forma egy kis pluszt adott a könyvhöz, jár érte a pont. Kíváncsi lennék az összes utalást megtaláltam-e :D.
Fő negatívum, hogy csak nem tud erről a közösségi média rossz és ott mindenki mű dologról leszállni. Ezzel lassan ellentétes hatást vált ki. Én, aki szintén nem a facebookon töltöm az életem is már védeni kezdem a folyamatosan posztolókat. Csinálják, ha akarják! Most miért fáj ez bárkinek is? Unja? Ne kövesse őket! Én speciel nem láttam ezer fenyőfát, boldog családot és mit tudom én milyen „mű, beállított” karácsonyi képet az ünnepek alatt. Akinek meg ennyire hatással lehetnek a hangulatára mások ál-boldog élete, aki emiatt kisebbnek érzi magát a többieknél az gondolja inkább át az életét, beszélje meg valakivel vagy csak simán ne facebookozzon/instázzon! Huh. Szerencsére Boginál már nem éreztem ilyet, felüdülés volt, de akkor is fárasztó arány volt 2 durván kritikus 1 normál felhasználó ellenében.
Az a szerencséje, hogy még mindig imádom a humorát. De tényleg. Emiatt sok mindent elnézek. Sablonos, erőltetett, túl részletes? Egyik se érdekel, ha egyszer még mindig hangosan nevetek egyes jelenetein. :DD Meg, ami a túl részletes leírását illeti a mindennapoknak, ez is hozzátartozik az írónő stílusához, ezt is imádom. Tényleg úgy éreztem, hogy ez itt és most játszódik, 3 teljesen átlagos lánnyal.
A legjobban szerintem Bogira hasonlítok, csak ő extrovertált illetve valószínűleg hála anya majd lesz valahogy mentalitásának, én se vagyok annyira nagyon tervező, rendszerező.
A többi lány is szimpatikus volt. Talán legkevésbé Rékával tudtam együttérezni, de én még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Az ő történetében nagyon tetszett a kapcsolata a testvérével.
A mellékszereplők a szokásos, romantikusan egytulajdonságú karakterek. Viccesek és/vagy idegesítőek.
A történet meglehetősen kiszámítható, nem is nagyon van, de Leiner Laurát soha nem a történeteiért szerettük :D.
Ugyan a borító olyan, mint egy első találatként felbukkanó karácsonyi háttérkép telefonra, de attól még tetszik :D.
A hangulat igazán karácsonyi benne.
Összegezve a főszereplőket bírtam, a humor, mint mindig fantasztikus, hangosan nevetős, a hangulat barátságos, karácsonyi. Könnyed, szórakoztató, egy-egy komoly témát pillekönnyen érintve. Én imádtam!
★★★★
Fúúú. Nem volt könnyű olvasmány. Tudtam mi lesz a vége, illetve kegyetlen módon többször közölte is velünk a Halál, mint narrátor a történet során ki hal meg és hogyan, mégis az utolsó 50-60 oldalon majdnem végig sírtam. Nagyon jó érzés volt, végre becsukni. Nem a legjobbkor olvastam így karácsony környékén, de kihíváshoz kellett és már így is pár hónappal később olvastam el, mint terveztem. Igazából évek óta olvasni akartam, mert nagyon népszerű, de aktívan a tavalyi szülinapom óta akarom, amikor megkaptam ajándékba.
A történetvezetést egy kicsit nehéz követni. Az elején van egy összefoglaló, amit nehezen érteni, aztán elkezdi az elején és kb. időrendben halad, de beszúr egy-egy nem oda illő fejezetet, ami monológ vagy egy másik szál vagy egy részlet a jövőből. Ezt kicsit nehéz volt követni néha.
A leírások erősen metaforikusak, kevert érzékelésen alapszanak. Mintha csak egy verset elemeznék úgy írok :D. De tényleg van benne valami verses. Sok helyen többször vissza kellett olvasnom, hogy megértsem mit akar elmondani, szerintem így se sikerült maradéktalanul. Sajnálatos módon egyáltalán nem vagyok vizuális, így a nagy része nem maradt meg a könyvnek a fejemben.
A téma elképzelhetetlenül szörnyű, ezt biztosra lehet venni, ha csak egy pillantást vetsz a borítóra vagy egy szót elolvasol a fülszövegből. Nem részletez semmit, mindenre csak utal, de akinek egy kicsi ismerete is van a korszakról, az elképzeli a többit. Ennyi bőven elég volt az érzékeny lelkemnek, ez is megviselt, többet nem bírnék.
Lieselt, Hanst, Maxt, Rudyt, Rosat, Ilsat megkedveltem.
Számomra ez új volt, érdekes, szeretettel, félelemmel, kedvességgel és szenvedéssel teli. Nekem annyira nem tetszett, mint egyeseknek, nem gondolom, hogy valami világmegváltó csoda, de szerettem, ha kínzott is. Rengeteg gyönyörű és fájdalmas gondolat volt benne.
Ajánlom.
Ui.: A filmet majd valamikor megnézem.
Uui.: Ez rövid lett, többet érdemelt volna tőlem is, de most ennyire futotta, aki még kíváncsi nézzen körül, rengeteg pozitív véleményt találni róla. Ha újraolvasom valamikor pár év múlva talán tudok majd még írni róla.
★★★★
Kezdek egy kicsit aggódni. Eddig se a második, se ez a rész nem ért fel az első részhez, sőt sajnos csökkenő tendenciját mutat az iránta érzett szeretetem. Még mindig imádtam, de egyrészt nem éreztem semmi újat benne, másrészt már voltak dolgok, amik zavartak. Nevezetesen, hogy nem értem hogy állhattak neki kiírtani a norvég panteont. Főleg, hogy ezzel tulajdonképpen Atticus, Leif és Gunnar is aláírja a saját kivégzési nyilatkozatát, kinek később, kinek hamarabb jön el pontosan ez az idő. Én ilyen téren konzervatív vagyok. A sorssal nem packázunk(főleg nem öljük meg) és a bosszú nem megoldás. Aagnes Óg vagy ki megölését megértettem, elkerülhetetlen volt. De Thor ugyanolyan vagy jó, egy kicsit rosszabb, mint az összes többi, vagy akár ők maguk! Nem tudom, lehet csak annak a gondolata akasztott ki, hogy a könyvekből/filmekből már jobban ismert Thor, Odin, Tyr és a többiek hátán célkereszt van. Örülök, hogy a görögök tényleg halhatatlanok, mert nagyon megorrolnék a könyvre, ha nemsokára őket is nekiállnának ritkítani.
A morális problémáimat és a jövőjük iránt érzett aggodalmamat félretéve még mindig fantasztasztikus. Bár kevesebbszer nevettem, de még mindig humoros. Kedvenc részeim a sörözés Jézussal, az autós menekülés Leiffel és Gunnarrel, az ismerkedés az elemi lényekkel és a búcsú MacDonagh nénitől.
Egyre jobban látom, hogy Atticus mennyire összetett személyiség. Bár kicsit csalódtam benne, de legalább kiderült, hogy neki is vannak kétségei és igen, néha rossz döntéseket hoz, meg nagyon rossz döntéseket. De tudja, hogy ezt most elcseszte és őrlödik ezen kicsit, így nincs harag köztünk, még mindig imádom.
Hamarosan sort kerítek a következő részre, remélem az már jobb lesz és közben abban is nagyon reménykedek, hogy jön mostanában az 5. rész, vagy kénytelen leszek eredetiben nekiállni.
Új szerzemények:
23 új könyvet szereztem a hónapban. Ebből 12 ajándék, egyet ingyen kaptam, egyet cseréltem, tehát 9-et vettem, az úgy már nem olyan rémes. Amiket külön képként raktam ide, azokat e-könyvként kaptam. Igyekszem azokat az angolokat, amiket lehet mostantól elektronikusan megvenni, ne kelljen több, mint ezer kilométert utaznia.
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése