Sarah J. Maas: Kingdom ​of Ash (Throne of Glass 7.)

"Once upon a time, in a land long since burned to ash, there lived a young princess who loved her kingdom … "

Már több hete mióta kiolvastam és még mindig nem bírom felfogni, hogy vége. Nincs több Üvegtrón könyv. Ez a bejegyzés várhatóan hooooosszú, ömlengős, érthetetlen és terjengős lesz. Spoilereket erre a kötetre kifeketéztem, de nem számítottam mindent spoilernek, úgyhogy, aki semmit nem szeretne megtudni a könyvről, inkább ne olvassa ezt el. Az összes eddigi kötetre természetesen spoileres.

Fülszöveg:

Years ​in the making, Sarah J. Maas’s #1 New York Times bestselling Throne of Glass series draws to an epic, unforgettable conclusion. Aelin Galathynius’s journey from slave to king’s assassin to the queen of a once-great kingdom reaches its heart-rending finale as war erupts across her world. . .

Aelin has risked everything to save her people―but at a tremendous cost. Locked within an iron coffin by the Queen of the Fae, Aelin must draw upon her fiery will as she endures months of torture. Aware that yielding to Maeve will doom those she loves keeps her from breaking, though her resolve begins to unravel with each passing day…

With Aelin captured, Aedion and Lysandra remain the last line of defense to protect Terrasen from utter destruction. Yet they soon realize that the many allies they’ve gathered to battle Erawan’s hordes might not be enough to save them. Scattered across the continent and racing against time, Chaol, Manon, and Dorian are forced to forge their own paths to meet their fates. Hanging in the balance is any hope of salvation―and a better world.

And across the sea, his companions unwavering beside him, Rowan hunts to find his captured wife and queen―before she is lost to him forever.

As the threads of fate weave together at last, all must fight, if they are to have a chance at a future. Some bonds will grow even deeper, while others will be severed forever in the explosive final chapter of the Throne of Glass series.

"“Remember that we have something to fight for, and it will always triumph.”"

Én és a könyv:

Menjünk vissza az időben több, mint egy évet. Egy szép nyári napon döntöttem úgy, hogy elegem van és bármennyire is függővége van én akkor is elolvasom még a magyar megjelenése előtt az Empire of Stormst. Ezt meg is tettem, bejegyzés is született belőle.

Kérem szépen én azóta szenvedtem, hogy még mindig nem olvashatom a következő részt. Egész pontosan 2017. augusztus 14-től 2018. november 6-ig. Persze közben elolvastam a Tower of Dawnt februárban, de attól csak még inkább olvasni akartam. Esküszöm, ennyire még nem vártam egy könyvnek a megjelenését se. Minden idézet, cím, borító leleplezésnél mániákus hangulatba kerültem. Végül a borító leleplezés napján rendeltem elő Bookdeporól júliusban. És valamikor akörül kezdtem el az újraolvasást angolul. A várakozási idő alatt újraolvastam a teljes sorozatot kivéve a Tower of Dawnt, ami még friss volt csak fél éve olvastam. Az elsőt még ősszel olvastam újra, magyarul, így az angol újraolvasásból az kimaradt egyelőre. Újraolvasni teljesen más volt.

Közben nyár végén kaptunk egy betekintőt az utolsó részbe, ami a prológusokat tartalmazza: https://www.waterstones.com/blog/sarah-j-maas-an-exclusive-extract-from-kingdom-of-ash Ez se segített, csak még kisebb darabokra törte a szívem. :(((

Aztán végre elérkezett a megjelenés napja a 23-ai hosszúhétvégén: "… erős leszek nem veszem meg e-bookban is. Tanulnom kell, türelem, csak megérkezik hamarosan, nem veszem meg, erős leszek, erős és türelmes.
A mantrám most ismeretlen ideig. :D"
Láttam, ahogy sokan elkezdik olvasni, én meg alig bírtam értelmesen viselkedni, legtöbbször nem is sikerült. Az őszi szünet tökéletes alkalom lett volna kiolvasni, így hát az egészet a könyvre várva töltöttem :D: "Az érzés, amikor semmit nem tudsz csinálni csak várni, hogy jöjjön már meg a könyv. Siess! Siess! Siess!"
Nem jött meg, a családomat viszont közben engem is elkönyvelt mániákusnak, lényegtelen, nem én vagyok az első a családban. :D

Két napja tartott a suli, amikor kedden: "… megérkezett!!! Úristen! Végre itt van és gyönyörű!!! Csodálatos és hosszú és awwww. Áradoznék még, de inkább megyek olvasni.
Bye világ mentem olvasni amint kiörültem magam! :)))"
Suli mellett olvastam, mindig kevesebbet, mint akartam. Alig bírtam bármi másra koncentrálni.
Szombat hajnali egyre lett vége A Csatának, a "jó részeket" megtartottam vasárnap reggelre, de ez se volt sok haladék, végül elérkezett a vasárnap délelőtt: "… kiolvastam. Vége. El se hiszem. Most mi legyen?"

Véleményem:

Legeslegelőször is szögezzük le, hogy úgy TÖKÉLETES, ahogy van, az egész sorozat az. Nem érdekelnek a hibái, gyengeségei, tökéletes és kész. Jelen pillanatban A Kedvenc Sorozatom. Aki nem olvasta, ne is olvasson tovább, azzal is az értékes idejét vesztegetné, pedig Üvegtrónt is olvashatna.

Rengeteg feszültség van a könyvben. Rengeteg. Folyamatosan történnek a dolgok, több szemszögön keresztül láthatjuk. Rendszeresen abba kellett hagynom az olvasást és kifújni magam, futni egy kört vagy örjöngeni a tesómnak. Vártam, hogy történjenek a csodák, amikor a szereplők szorult helyzetben voltak és történtek is, olyankor egy kicsit oldódott a feszültség, de aztán újra és újra kiderült, hogy az a csoda nem elég és a következő se! Arghh. Ha mondanom kéne ilyet, azt mondanám, hogy ez az egyetlen "hibája" a könyvnek. Kilátástalan és feszült. De ez természetes tekintve a körülményeiket.

Sarah azon kívül, hogy természetesen olyan történetet és helyzeteket írt, amivel kínozza az olvasóit és a szereplőit, még úgy gondolta, hogy jó ötlet oda tenni azokat a damn szemszögváltásokat, ahova tette őket! Kikergetett ezzel a világból! A legijesztőbb, legfeszültebb helyzetben fogta és hopp ide jön egy szemszögváltás. Én meg kb. mint egy kutya kezdtem el morogni, de jó akkor gyorsan elolvasom ezt a szemszöget, hogy visszatérhessünk aztán arra, hogy mégis mi történt az előzővel. Erre ennek is hirtelen van vége és a következő még csak nem is az előző szemszög!!! Fúúú. Ilyen, ha jól emlékszem még nem fordult elő, de a könyv közepe előtt valamivel elérkeztem arra a pontra, ahol fogtam magam, kihagytam pár szemszöget és folytattam ott, ahol én akartam. Este volt, rég aludnom kellett volna, türelmetlen voltam, azonnal tudni akartam mi lesz, valami jót akartam, hát nem érdemlem meg? Aztán természetesen másnap a kihagyott részekkel kezdtem :).
A szemszögváltást nagyon ravaszan használta ki, mert ahogy olvastuk úgy éreztük, mintha minden egy időben történne, így amikor hirtelen keresztezték szereplők útjai egymást, akkor jól meglepődhettünk. 

 
Írtam jegyzeteket, nagyon össze-vissza lett, mint múltkor félig magyar, félig angol, félig valami fura állatias nyelv hörgésekből és morgásokból és félig emoji az egész. :D Nem tudom, hogyan írjak róla? Történet alapján túl hosszú lenne(ennél is hosszabb :D) szereplőket követve lehet kihagynék valamit. Áhh borzalmas vagyok, kezdem már...
Az eleje jóformán tömény fájdalom, de igazából az egész könyv az. Az eleje és a vége különösen.

"One blink for yes. Two for no. Three for Are you all right? Four for I am here, I am with you. Five for This is real, you are awake. "

Aelin szenved, Fenrys vele. Rowanék keresik, szinte mindenki össze van veszve mindenkivel, pedig nekik megadatott, hogy együtt lehetnek. Evaline megjelenésén majdnem sírtam, csodás. 

"She'd never let them break her. Never swear that blood oath. For Terrasen, for her people, whom she had left to endure their own torment for ten long years. She owed them this much."

Megjelent Nox! Tudtam, hogy meg fog, de mégis nagyon meglepett, amikor hirtelen csak feltűnt. Szerencsére vele minden a lehető legjobban alakult, okos a csávó. Nem kapott sok szerepet, de örülök, hogy megjelent és másokkal ellentétben szerintem ennyi elég is volt neki, volt még sok más szereplő, akivel foglalkozhattunk.

Első halottunk meg is lett, hát szerencsére nekem nem igazán fájt, csak az, hogy Fenryst szenvedni láttam. Jajj meg előtte az üvegszilánkos fújj. És minden olyan hirtelen történt és meglátta azt az egy fekete cseppet... muhahah

A könyv üdvöskéje számomra Manon. Jó nyilván sokakat szeretek, még csak nem is ő az első számú kedvenc szereplőm, róluk már beszéltem és még fogok is később, de most nézzük Manont. Első olvasásra nem bírtam a Tűz örökösében, nem értettem miért kell róla olvasnunk, túl kegyetlen bla bla bla. Az Árnyak királynőjében vártam a jeleneteit, az Empire of Stormsban már nagyon szerettem. Újraolvasva mindent pedig egy jobb rálátást kaptam a fejlődésére, ami egyértelműen Abraxosszal kezdődik, Asterin is sokat segít, meg a háttérből a Tizenhármak többi része. És változik és fejlődik... A Kingdom of Ashben elérte a karaktere a tetőpontot. Zse-ni-á-lis. Minden, amin keresztülmegy, az brutális karakterfejlődés, amit megfigyelhetünk nála teljesen lenyűgözött. Nem úgy, hogy rossz volt és jó lesz, jajj de jó. Neeem. Ez nem ilyen, köze sincs hozzá. Sokrétegű és összetett. A boszorkánysága ellenére a szó egy jelentésében annyira emberi! Követ el hibákat, hoz rossz döntéseket, vannak gyengeségei. A múltja és a feladatai ólomsúllyal húzzák le. Fél a változástól, a saját döntéseitől, mert minden új neki mégis tovább csinálja, nem adja fel. Saját maga ellen harcol és legyőzi a régi énjét, hogy egy új Manon lehessen belőle, akiért megharcolt, kockáztatott, hibázott, felállt, tovább küzdött és győzött. 

"Because Manon with conviction in her heart, with utter fearlessness in her eyes, was wholly unstoppable."

Sok szempontból hasonlít Aelinre és ez tőlem dicséret. Ő már kedvenc szereplőm, Manon viszont ebben a könyvben kápráztatott csak el véglegesen. Kitartó, ravasz és egyszerűen csodálatos. 

"Both of them still grieving, still broken in places, but in this new world of theirs … perhaps they might heal. Together."

Dorian szegénnyel ellenben jól elbánt az elmúlt egy év. Hol van a herceg, aki csipkelődött egy orgyilkossal? Még mindig mérlegelem Sorcha elvesztése mégis miért okozott ekkora törést, de jó mondjuk nagyon megszerette egy hónap alatt aztán nem tudta megvédeni a tetejébe meg egy rémkő gallért is kapott. Néha nagyon nem értettem mi van vele, mit akar. Sokszor dühös is voltam rá, de aztán egyre több jó húzása lett. Egy bizonyos mesterkedős, átvágós jelenet után pedig kiérdemelte a tiszteletem erre a részre is. De ha az nincs most valószínűleg nem mondanám, hogy szeretem ugyanis elég rosszul viselkedett néha Manonnal is, meg csak úgy általánosságban egy nagy kavar volt a srác. Ezzel ellentétben viszont néha nagyon jó dolgokat mondott. Hát igen, elég skizofrén ebben a kötetben. Kíváncsi lennék Manonnal, hogy oldják meg.

Utáltam Darrowt és többit. Annyira argh!! Egy francos háborút vívnak egy démonkirály ellen erre piti irányításmániás követeléseikre kell figyelniük folyamatosan. Evangeline teljesítménye ezért is nagyszerű, remekül csináltad csajszi! 

"They would fight for this kingdom—their new court. Their new home."

Aedionéknak nem sok jó jut. De ő meg is érdemli. Eddig se sikerült megkedvelnem bármennyire is igyekeztem. Erre most fogja és olyan minősíthetlenül viselkedik jóformán az egész könyv alatt, hogy legszívesebben jól hátsóba rugdostam volna. De az tény, hogy nagyon nehéz helyzetben van, neki kell a kis toldott-foldott seregüket összetartania a valgok folyamatos támadásai ellen hóban-fagyban, közben a többiekről nem tud semmit és az az átkozott Darrow is ott nehezíti a munkáját, ahol tudja. Ő meg mindenkiért felelősséget érez. Csak épp körülötte mindenkinek nehéz, talán a felelősségen kívül minden mással nekik is meg kell küzdeniük, ők még se lesznek idióta neveletlen barmok. Lysandrának is átkozottul nehéz. Erre nem gondol Aedion? Nem jut eszébe figyelembe venni magán kívül bárki mást is, amikor egy szál köpenybe kiküldi a hóba több napos harc után a végletekig kimerült Lysandrát? Lysandrát, aki nehéz feladatot kapott Aelintől, de bármit megtesz, hogy teljesítse. Aedion meg, mint egy nagy gyerek az összes baját a lányon vezeti le. Nem is találhatott volna olyan embert körülötte, aki kevésbé érdemelné meg, mint Lysandra. Aztán persze nyűszít mint egy kutya, amikor észhez tér. Nem, nem sikerült az utolsó részben se teljesen megszeretnem Aediont.

"“Let’s make this a fight worthy of a song,” Aedion said.""

"He was here. It was him, and he’d come for her."

Aelin kiszabadítása. Nagyszerű tervezés. Az se zavarta meg a dolgokat, hogy a mentőakcióval egyszerre Aelin is kiszabadult saját magától. Sarahnak sikerült elérnie, hogy egyszerre örülhettünk annak, hogy Aelinért elmentek és kiszabadítják és annak, hogy Aelin olyan badass, hogy már ki is szabadult! Hála Fenrysnek, nem hiába kedvenc szereplőm már az előző rész óta.
Rowanra kicsit dühös voltam, amikor fogta és neki állt ott kínozgatni Cairnt. Tűnjenek onnan a francba és segítsen Aelinnek meg Fenrysnek, ne Cairnnel foglalkozzon! Miután meghallottam az indokát, megbocsátottam neki :D. 

"They’d walked this dark path together back to the light. He would not let the road end here."

Szóval Aelin kiszabadult és én féltem. Nem az volt már, akit Maeve elkapott. Az elmúlt hónapok kínzása megváltoztatták. Elvették tőle a sebeit, a hátát fedő tetoválást, elvették a múltját és az őrület határára hajszolták. Nagyon aggódtam érte. Innentől kezdve ez szinte az egész könyvet átlengte. Időről-időre azt hittem már jobban van, aztán mindig kiderült, hogy csak tetteti és ilyenkor még szomorúbb lettem. 

"Beauty. There was still beauty in this world. Stars could still glow, still burn bright, even buried under the earth."

Hiányzott Aelin és tartottam tőle, hogy sosem lesz már a régi. A gyógyulását az se segítette elő, hogy tudta, hamarosan fel kell áldoznia magát. Annyira fájt érte a szívem! :'( Aztán szerencsére szépen lassan helyrejött. Kirabolt pár kincseskamrát (népszerű dolog ebben a kötetben :D) szerzett jegygyűrűt, Rowannel is megbeszélte a dolgokat <3. Akit egyébként még mindig töretlenül imádok, elképesztő volt ebben a könyvben is.

"“I am thinking about how very grateful I am. That we made it. That I found you. And how, even with all that work to be done, I will not mind a moment of it because you are with me.”"

Ha valamit jól tud írni Sarah azok ezek a jelenetek, amikor újra találkoznak a szereplők. Amikor megjelentek Aelinék hirtelen Chaolék sátrában leesett az állam és az egész beszélgetés alatt egyszerre volt sírhatnékom és mosolyogtam, mint egy félnótás :DD. Találkozott hosszú évek után Yrene és Aelin és mindketten megértették milyen következményei vannak a kicsi tetteknek is. Ááá, imádtam!
Aztán jött a csata. A végén Lorcan kint maradt sebesülten a földön és Elide az élete kockáztatásával, gyorsabban ment érte, mint a szél. Fúúú az a jelenet, majd kiugrott a szívem. <3 Aztán elindult a víz és Aelin ott termett és a Maevenek szánt összes erejét arra áldozta fel, hogy megállítsa a vizet ezzel megmentve nem csak Elideéket, hanem a maradék sereget és mint később kiderült a Kashin által vezetett erősítést is. Szerencsére ezután kicsit tisztább feje volt Aelinnek. Lorcan meg Elide pedig összejöttek és nagyon cukik! 

Manonnak sikerül összegyűjtenie a crochanokat és több szárny vasfogú boszit is átcsábít az oldalukra azzal az ütős beszédével. Így segíteni tudnak Orynth ostrománál. Ahol feláldozzák magukat a Tizenhármak, Manon kihagyásával. Na ez volt az a pont a könyvben, ahol először sírtam, de nagyon! Remekül volt megírva, méltó a tizenkettő boszorkány hősi halálához. Azóta a Bujdosó Gabriella poszter a falamon róluk mindig eszembe juttatja mit tettek :(((. Manont szörnyen sajnáltam. El se tudom képzelni milyen lehet hirtelen mindenkit elveszítened, aki valamit is jelentett neked, akikkel évszázadokig együtt vadászott, akik bármikor feláldozták volna magukat érte és végül meg is tették, de még hogy! 

"And far away, across the snow-covered mountains, on a barren plain before the ruins of a once-great city, a flower began to bloom."

És akkor nézzük a könyv egyik tetőpontját, amitől az előző rész vége ott rettegtünk. Aelinnek fel kell áldoznia magát. Hála Rowannek, kitalálják, amit mi az EoS óta mondunk, hogy Doriannel együtt talán nem kerül az életébe. Csak épp ez rohadtul nem működik. Megjelenik hát Dorian apja, A király, akinek nem véletlenül nem tudtuk eddig a nevét, hihetetlen, hogy ezt is ennyire részletesen kitalálta Sarah. Szóval Doriant kilöki Aelin, miután elmondja neki az apja, hogy egyetlen egyszer emlékezett a nevére a démon befolyása alatt, amikor az elsőszülött fiát a kezében tartotta, így lett Dorian Dorian az apja után. awww Ő tehát erőveszteséggel, de megmenekül. Id. Dorian teljesen és véglegesen meghal, a lelkének is annyi. De, kész a Lock! Megjelennek az istenek. Azok a ki***** vááá. Aelin üzletet akar kötni velük. Ahelyett, hogy Erawant viszik el, engedjék meg Elenának, hogy tovább lépjen a Túlvilágra a szeretteihez. Én ugyan nem értettem vele egyet, de jó. Erre az istenek ez a f*ck you nem kötünk üzleteket, bumm Elena már nincs is, de ha ennyire megakarod tartani, akkor Erawan is maradhat, na csá, nyisd ki a kaput nekünk. Uuuuutálom őket!!! A helyzetet az egyetlen jó az istenek között, vagyis Mala menti meg. A saját erejéből átad egy csomót Aelinnek cserébe a munkájáért és, hogy Elenát megpróbálta megmenteni valamint elárulja neki, hogy Rowan volt olyan zseni, hogy a hátára tetovált Aelinnek egy térképet hozzá haza awww. Így Aelin fogja magát és miután vágott még egy rémkaput az istenek világába, amin bepotyoghatnak a valgok, rájuk zárja a saját kapuját és a Mala által adományozott összes erejét felhasználva bezárja örökre. És elkezd zuhanni. Át különböző világokon, de túl gyorsan megy, amikoris már majdnem hazaérve megérkezik egy világba, ahol hófödte hegyeket lát, csillagokat, egy szárnyas tündért, aki a terhes feleségét öleli. Én meg ez a vííííííííííí!!! Rhysaaaaaand!!!!! Úristen! És akkor Rhys fogja és az erejével lelassítja a zuhanását, így biztonságban haza érkezik. Milyen rohadt király ez már, hogy Aelin volt az akkori Starfall fő látványossága Feyreéknak!
Megérkezett tehet haza és szembesülnie kell a véleményem szerint Asterinék halála után a második legnagyobb veszteséggel: a tűzokádó kurvakirálynőnek, Tűzhozó Mala/A tűz örökösének, tűzhozó Aelinnek, Aelin of Wildfire-nek annyi. Az erejéből csak egy parázs maradt és a víz mágia az anyjától, ami még mindig az a kicsike, de neki sokat jelent. Szörnyen szomorú voltam. Őszintén imádtam Aelin erejét, de tudom neki sok nehézséget okozott. És ezután rájöttem, hogy mekkora bajban is vannak. Ugyanis ezzel a kis utazással szinte semmit nem sikerült elérnie jóformán csak rontott a helyzeten. Erawan és Maeve továbbra is él és virul, a valagok tömegei Orynthot ostromolják és Aelinnek nem maradt szinte semmi ereje. Ez baj. Ezt az összegzést készítettem róla a jegyzeteimben:
–Aelin túlélte ez a legfontosabb, nagyszerű
–Dorian is túlélte, szuper
–A godsokra inkább nem is mondok semmit de Mala még jó, a többiek többet is megérdemeltek volna
–Erawant és Maevet el kell pusztítani.
–Aelin tüze nélkül. Ha ő nem is sajnálja, én sajnálom.
–Aelin Fae lett sokáig fog élni, királyság
–Elena oda lett, szegény. És Dorian apja is, de legalább a nevét megtudtuk.
–Túl vagyunk a Lockon hála az égnek, ezen se kell már görcsölni.
Összességében amit nagyon sajnálok az Aelin tüze nem tudom hogyan fognak nélküle boldogulni.... meglátjuk. 

Megjelenik az Észak Királya(így fordították magyarra?), vagyis a fehér szarvas és az aprónép segítségével még nagyjából időben érkeznek Orynth ostromára. Átvágják magukat a csapatokon, közben a városvédők hősiesen védik a falakat. Nem érti senki, hogy Aelin miért nem használja az erejét. Közben Gavriel meghal, de legalább tudja, hogy Aedion szereti őt. És most ugrunk pár órát. Este van és megérkezett a két főgonosz Erawan és Maeve. Nem tudják, hogy Aelinnek nincs ereje, így csak várnak, zajlik a szócsata rendesen, Aelin a lángoló Goldrynnal harcol. 

"“(...) And there are no gods left to help you now, Aelin Galathynius.” Aelin smiled, and Goldryn burned brighter. “I am a god.” She unleashed herself upon them."

Eléri, hogy Erawan bemenjen a kastélyba, ahol Elide tervének hála már egy csapda várja, ahol Yrene rámérheti a végső csapást. Így a démonkirály elenyészik, csak egy fekete folt marad utána a padlón. Maeve közben Aelinnel van, kezd fogyni a türelme, rájött, hogy oda az ereje. Megjelenik a Cadre még élő és jelen lévő része, őket azonnal sötét hatalmába keríti Maeve és mindenféle szörnyűséget mutat nekik. Aelin megégeti őket, hogy magukhoz térjenek. Fenrys hátulról leszúrja Goldrynnal Maevet, majd amikor már nincs ereje, Aelin levágja a fejét. Vége. És jegyezzük meg igen parádés vég és nem olyan, amire számítottunk volna. Pedig akár számíthattunk is volna rá. Aelin rengeteg ellenséget szerzett és végül egyiket se ő ölte meg. Cain-t Chaol, Arobynt Lysandra, A Királyt Dorian, Cairnet Rowan, Erawant Yrene és Maevet tulajdonképpen Fenrys. Ez azért szerintem érdekes.

"“I hope it will wash off.” (...)“I mean it,” she said. “It’ll be odious to have his mess there. And I plan to use this balcony to sun myself. He’ll ruin it.” Rowan chuckled,(...). “If it doesn’t wash off, we’ll throw a rug over it.”"

Csak, mert Sarah tudom, hogy szeret azon kívül, hogy szívesen kínoz minket kapunk a háború utánról is fejezeteket. Így kell ezt csinálni. Normálisan lezárni. Egy kis jót adni a sok szenvedés után. Jelen esetben ugyan igen kicsi az a jó, de nem szabad telhetetlennek lenni és a remény hal meg utoljára simán lehet, hogy kapunk még csemegéket a The World of Throne of Glassban. Láthatjuk Aelin koronázását, ami gyönyörű és közben könnyeztem, láthatjuk a búcsúkat. Amikor Aelin elbúcsúzott Chaoltól és Doriantől majdnem annyira könnyeztem, mint a boszorkányok áldozatán. Olyan gyönyörű volt, ahogy összeért a sorozat eleje és vége. Szinte láttam őket az első részben, amikor még csak hárman voltak. Annyi minden történt velük, erre most visszataláltak egymáshoz és elválnak, de nem örökre, mindenki sír. Én is. A végén a meghatottságtól és a boldogságtól. 

““I love you both,” she whispered. “And no matter what may happen, no matter how far we may be, that will never change.”
“We will see you again,” Chaol said, but even his voice was thick with tears.
“Together,” Dorian breathed, shaking. “We’ll rebuild this world together.” “

Aztán az Epilógusban kapunk pár részletet, mint hogy Aedion és Lysandra nemsokára összeházasodnak, Lorcan új nevén mindenki röhög, de ő büszkén viseli, hogy Lord Lorcan Lochan :DD és nagyban zajlanak az újjáépítések. Ekkor Aelin kimegy az erkélyre és meglátja a virágokat! 

“For across every mountain, spread beneath the green canopy of Oakwald, carpeting the entire Plain of Theralis, the kingsflame was blooming.”

Én azóta próbálom felfogni, hogy vége. Olyan szívesen olvasnék még róluk! De nincs több és nekem el kell engednem a sorozatot. 2016 októberében olvastam az Üvegtrónt. Előtte érdeklődtem molyon, hogy egyáltalán nekem való-e: https://moly.hu/karcok/789372 Ott sokan bíztattak, így végül elolvastam pár hónapon belül az összes magyarul megjelent könyvet. Aztán rákaptam az angolra és az utolsó részre készülődve újraolvastam szinte mindent. És most itt vagyok 3 évvel az első rész olvasása után és búcsúzkodom ettől a sorozattól. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha összeszedem mit imádok ebben a sorozatban:
1. Nagyon összetett. Minden összefügg mindennel és Sarah az első könyvektől kezdve folyamatosan hintett el dolgokat a későbbi részekről. Ez csak újraolvasva ilyen feltűnő és minden megtalált nyom öröm volt :)).

2. Aelin Ashryver Galathynius. Összes eddig olvasott könyvem közül a legeslegkedvencebb főhősnőm. A zsenialitására szavak sincsenek és lenyűgöző az a karakterfejlődés, amit mutat, az a rengeteg veszteség és szenvedés, amit elviselt. Kislányból, aki mindig is átlagos akart lenni Terrasen királynője lett és nem is akármilyen (a Kingsflame nem hazudik). Az útja során megjárta a poklot is, de kitartott. Természetesen nem egyedül.

3. Az összes többi karakter, akit imádok: Rowan, Chaol, Yrene, Dorian, Manon, Asterin, Lysandra, Adion, Fenrys, Sam, Nehemia, Lorcan, Elide, Gavriel, Sartaq, Nesryn, Hasar, Kashin, Ansel, Rolfe.... Mindannyian külön egyéniségek és öröm volt róluk olvasni. Akkor is, ha egyszer-kétszer mindenki kikészített és volt aki nagyon sokszor khm Aedion khm.

4. Sarah stílusa, ahogy ír. Valami eszméletlen. Ezt... ezt nem tudom elmondani, olvassátok, ha tudjátok angolul és meglátjátok. 

“Hers was not a story of darkness.”

5. A fordulatok és a történet. Izgalmas, pörgős, letehetetlen, de közben csempész be nyugodt pillanatokat, amikor kifújhatjuk magunkat, csak hogy aztán tovább kínozzon minket.

6. A gondolatok. A 4. ponthoz kapcsolódva, annyira szépen ír barátságról, szerelemről, családról, hazáról, szeretetről, kitartásról, az életről. Olvasod és könnybe lábad a szemed, olyan csodás. Jééj nagyon csöpögök, mi? Nem baj :D
Ezek a fő dolgok, de ezeken kívül is imádok mindent. Például a borítókat, amik egyszerűen csodásak és nem is tudok dönteni melyik a kedvencem. Eddig az Assassin's Blade volt, de ennek olyan lenyűgöző borítója van, hogy lehet ez nyer mégiscsak, pedig nem szeretem az arany színt különösebben. Kivételesen nagyon örültem, hogy az UK verziókat veszem meg, mert szerintem ez szebb.
Várom a World of Throne of Glasst, remélem sokat megtudhatunk szereplőink későbbi életéből. :)

IMÁDTAM, IMÁDTAM, IMÁDTAM AZ EGÉSZ SOROZATOT ÉS EZT A KÖNYVET IS.Azt nem mondom, hogy ez lett A Legjobb rész, mert nagyon komoly ellenfelei vannak, de ott van a legjobbak között.

Ez nagyon hosszú lett, elismerésem, ha valaki végigolvasta, mégis úgy érzem, hogy nem tudtam kifejezni ennek a sorozatnak a nagyszerűségét, így fenntartom a bővítés lehetőségét a későbbiekben.

10/10*************
Olvasd el! De tényleg!

Sarah J. Maas: Tower ​of Dawn (Throne of Glass 6.)

Molyos adatlap

"„I came to not only save my people, but all peoples of this world.”"

Sziasztok!

Tudom kevés a bejegyzés és nem áltatok senkit továbbra is kevés lesz (lehet, hogy sajnos még ennél is kevesebb), de ha van mondanivalóm könyvről akkor nincs mit csinálni, értékelést kell írni. Ez történik most. Meghoztam az értékelésem Sarah J. Maas Tower of Dawn (Hajnal tornya?) című könyvéről. Ez az Üvegtrón sorozat 5. részével a Viharok birodalmával (EoS) párhuzamosan játszódik, illetve egy kicsit tovább is halad. Főszereplőnőnk Aelin nem szerepel benne, most Chaolé a főszerep (többek között). Akik utálják azoknak van egy rossz hírem: ez a könyv elengedhetetlen az utolsó rész megértéséhez. Akik szeretik azoknak jó hírem van: egy 664 (angol puhatáblás) oldalas könyv Chaollal a főszerepben és mellesleg elengedhetetlen része a sorozatnak, de ti úgyis elolvasnátok, szóval mindegy is. Magyarul még nem jelent meg az eddigi mintát követve év vége fele várható a fordítás, részvétem. Mondanám, hogy ennyi is a fecsegésből, de csak most kezdődik, megint sikerült egy maratoni véleményt írnom, sok sikert az olvasásához! Spoilermentes az EoS-ra és a Tower of Dawn-ra kivéve ahol jelöltem vagy feketéztem.

Fülszöveg:
In the next installment of the New York Times bestselling Throne of Glass series, follow Chaol on his sweeping journey to a distant empire.
Chaol Westfall has always defined himself by his unwavering loyalty, his strength, and his position as the Captain of the Guard. But all of that has changed since the glass castle shattered, since his men were slaughtered, since the King of Adarlan spared him from a killing blow, but left his body broken.
His only shot at recovery lies with the legendary healers of the Torre Cesme in Antica—the stronghold of the southern continent's mighty empire. And with war looming over Dorian and Aelin back home, their survival might lie with Chaol and Nesryn convincing its rulers to ally with them.
But what they discover in Antica will change them both—and be more vital to saving Erilea than they could have imagined.

Vélemény:
Kicsit féltem ettől a könyvtől, mert Chaollal volt egy kis összezördülésem. Régebben tényleg imádtam és Celaenát még vele shippeltem, picivel tovább is, mint a legtöbben, de aztán ezzel a szörnyezéssel és a "te csak lazsáltál míg mi itt szenvedtünk" dologgal a 4. részben megharagudtam rá. Aztán megbocsátottam neki, de nem viselt meg különösebben, hogy nem szerepelt az EoS-ban. Ezután bár már szerettem megint, azért haragudtam rá, mert miatta késik az utolsó Üvegtrón rész! De kár volt mert imádtam! Talán azt is megkockáztatom, hogy ezért megérte a kis késés.

De kezdjük az elején.

Ott kezdődik majdnem, ahol elbúcsúztunk Chaoltól és Nesryntől, csak egy hajóúttal később, már a palotában vannak. A céljuk, hogy Chaol meggyógyuljon és lehetőleg a khagan támogatását is elnyerjék. Semelyikőjüknek sincs valami jó kedve, Chaol szenved a kerekesszékében, ahol nem tud harcolni, de még csak normálisan térden állva könyörögni se. Úgy érzi cserben hagyott mindenkit, hogy ő semmire sem jó. Folyamatosan kísértik rossz döntései és az emberek, akik "miatta" haltak meg. Mondhatni súlyosan depressziós. 

"He was Lord of Nothing. Lord of Oath-Breakers. Lord of Liars."

Nesryn

Ez persze Nesryn hangulatára is hatással van. Nem javít a kedvükön, amikor tudomásukra jut, hogy Résvárat megtámadták, elfoglalták Dorian eltűnt, Aelin holléte is kérdéses. Chaol és Nesryn kapcsolata is igencsak ingatag lábakon áll. Ha engem kérdeztek mondjuk sosem állt éppen megingathatatlan alapokon, már a kapcsolatuk kezdete is megkérdőjelezhető volt. Nem zavart, ha így jó nekik akkor legyenek boldogok, de nem fogadtam volna rá, hogy ebből bármi hosszútávú lett. Hát ezt csak megerősítette ennek az eleje.

A szereplők.

Kezdem azzal, akiről még nem beszéltem. Yrene. Vele már megismerkedhettünk az Orgyilkos és a gyógyítóban. Ahol összefutott a fiatal Celaenával, aki megmentette egy csapat mocsoktól, önvédelemre tanította aztán pedig ráhagyott egy kisebb vagyont és a rubin brossát azzal az üzenettel, hogy a világnak több gyógyítóra van szüksége. Yrene a pénzből teljesíthette az álmát és Anticába hajózott és csatlakozott a Torre Cesme gyógyítóihoz. Eközben Celaenára, akinek a nevét se tudta, teljes csodálattal emlékszik vissza, konkrétan istennőnek nevezi :D. 

"„I think she was a god.”"

Attól kezdve, hogy először említette az ismeretlen lány megmentőjét szurkoltam, hogy valahogy mesélje el Chaolnak ezt az esetet és tudja meg ki is volt az a lány! Olyan vicces és érdekes helyzet volt! Chaolt azért tudja Yrene gyógyítani ott a Déli kontinensen, mert évekkel ezelőtt a volt szeretője/Terrasen királynője még fiatal orgyilkosként megmentette az Északi kontinensen. Hihetetlen! :)))
Yrennek volt egy másik oldala is, ami szintén nagyon tetszett. Ugyanis az elején, ha teheti akkor bizony nem gyógyítja meg Chaolt. Azért, mert gyerekkorában, amikor Adarlan királya elkezdte üldözni a mágiával rendelkezőket pár adarlani katona élve elégette az anyukáját a házukban. Yrene is csak úgy menekült meg, hogy az anyja, megszegve a gyógyítók esküjét, hogy sosem öl, megölte az egyik katonát és így Yrene pont elmenekülhetett. Yrene főleg emiatt mélységes megvetéssel tekint minden adarlani emberre, főleg a katonákra. Mindenki el tudja képzelni mit szólt, amikor a nyakába varrták a Király volt kapitányát. 

"“You’re as stubborn as an ass.”
“I’ve been called worse,” he countered, the beginnings of a smile tugging on his mouth.
“I’m not surprised.”"

Nagyon megkedveltem őt. Volt, hogy kicsit haragudtam rá ezért-azért, de még Aelinre is haragszok néha meg az összes kedvenc szereplőmre, ez csak természetes. Nehéz élete volt, de harcolt, elérte az álmát és kész visszamenni a háborúba, hogy akár az élete árán is mentse az emberek életét. Erős, határozott, nagyszerű szereplő, Chaolnak is szuperül visszaszólogatott az elején. Most, hogy ezt így végig gondoltam még az is lehet, hogy kedvenc női karakterek listájára felírom...talán.

"She added, more quietly but no less fiercely, “I once lived in fear of other people. I let other people walk all over me just because I was too afraid of the consequences for refusing. I did not know how to refuse.” Her hand pushed down on his spine in a silent order to rest his head again. “The day I reached these shores, I cast aside that girl. And I will be damned if I let her reemerge. Or let someone tell me what to do with my life, my choices again.”"

A khagan családja nagyon érdekes. Nagyon. Viszont kicsit csodálkoztam, hogy a khagant ennyire kevéssé ismertük meg.

Sartaqot szerettem. <3 És támogatom a kapcsolatát.

A többi testvér. Arghunt nem bírtam.

Hasarról a véleményem a cselekedeteit követve ingott, egyszer fen egyszer lent. Végül úgy gondolom, hogy bírom őt. Igaza volt, amikor magáról beszélt:

Chaol: Te egy szörnyű ember vagy.
Hasar: Talán.
Hasar: De gazdag és szép vagyok.
Hasar: Szóval nem igazán számít.

“I know I am not an easy person to care for, or an easy friend to have,”

Kashinról se tudtam, hogy mit gondoljak először, de aztán kitisztult és szimpatikusnak találtam.

A rukhinokat szerettem. Borte a Hearth-mother is szimpatikus. Először Falkan nagyon gyanús volt, de aztán...

"„I did have an interesting visit to the Red Desert once…”"

Többieket nem ismertük meg nagyon.

Chaol. Róla már beszéltem, hogy a könyv elején éppen milyen volt vele a kapcsolatom és hogy féltem a szenvedése miatt nem fogom szeretni, de megint csak tévedtem. Magam sem tudom miért, mert a szenvedés, az önmarcangolás szinte mindig idegesít és zavar, de itt nem. Szóval Chaolt őszintén szerettem. A padlón volt, de felállt, nem adta fel, reményt talált és a végére visszatalált önmaga egy jobb verziójához. Tudtam, hogy a szerelmi élete, hogy alakul sajnos láttam spoilert, de egyébként is hamar kitaláltam volna szerintem. Nagyon örülök nekik, tényleg jók együtt. Szóval őszinte áldásom, sok sikert nektek, próbáljatok nem meghalni! Tényleg. Különös tekintettel a következményekre, ha valamelyikőtök meghal.

Nesryn. Az előzőben nem kedveltem is, semleges is volt, nem igazán ismerhettük meg. Most már inkább. Bár nekem valami kicsiség még mindig hiányzik. Az ő szemén keresztül gyönyörködhettünk leginkább a kontinens szépségeiben és tudhattunk meg többet a történelméről. Sarah ezúttal is nagyszerű munkát végzett én igazán nem szeretem a tájleírást, de ő olyan lélegzetelállítóan ír le mindent!

A valgok. Tippelgettem, de erre pont nem, meglepett.

Amik kiderültek azok teljesen lesokkoltak. Főleg az az egy dolog. A pók meséje. Teljesen logikus, de a nyerést nehezebbé teszi mindenképp. Vagy talán kevésbé hiszen legalább már nem egy anomália, hanem tudjuk miért ilyen és hogy hogyan lehet legyőzni? Áh, nem még mindig lehetetlen feladat. És ha csak rágondolok, hogy most épp mi van vele és mit csinál... brrr.

Kevésbé volt izgalmas, mint az 5., inkább más dolgokon volt a hangsúly. Egy pár helyen már majdnem elkezdtem unni, de ezeken gyorsan túlléptünk és kellenek is ilyenek, amikor kicsit megnyugodhatok. Áthelyeződött a fókusz a lélektanra, a gyógyulásra. Persze akció is volt, de főleg a végén és közel sem annyi, mint az EoS-ban. 

Nem volt annyira megviselő érzelmileg a vége de azért rendesen fájt, hogy feltépte a sebeket. Miért nem tudják, hogy Aelin jót akar??? Miért tekintenek rá fenyegetésként? Egyáltalán nem ismerik! Ja, igen lehet, hogy pont ezért... Mondjuk ez még mindig jobb, mint hogy Darrow még félni se hajlandó tőle annyira lebecsüli. 

"„ (…) Aelin Galathynius took Rifthold, then took Skull's Bay, and now seems poised to take Eyllwe. A wise ruler would have gone north, fortified her kingdom, then pushed south from the borders. Yet she stretches her forces thin, dividing them between north and south. If she is not fool, then her advisors are. ”
„They are well-trained warriors, who have seen more war and battle than you ever will,” Chaol said coldly."

Ha már itt tartunk, Aelin. Tudom, hogy ebben nem is szerepelt aktívan, de közvetve nagyon is és mivel No. 1. kedvenc főhősnőm ezért nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy írjak róla. Imádtam, hogy ennyit beszéltek róla! Hol lehet, mit csinálhat, meg persze Yrene példaképe, ha nem is tud róla egyikőjük sem :D. Legtöbbször vicces néha szívfájdító volt mit tudnak és mit nem tudnak róla. (:( Egyik kedvenc részem, nagyon röhögtem rajta, amikor Chaolnak ki kellett találni valami hülyeséget arra vonatkozóan, hogy hova tart Aelin, erre nagyon okosan kiötli, hogy Skull's Bayt jó lesz mondani, hiszen az az utolsó hely, ahova menne. Ezzel csak két probléma van ad1. Szerintem nem ez az utolsó hely, ahova menne, egy kis kalózkirály nem tarthatja vissza. ad2. Ha szerinted az az utolsó hely, ahova menni kéne és ezért azt gondolod, hogy oda semmi esetre se fog elvetődni, akkor egyáltalán nem ismered őt. A királynő mindig oda megy, ahová nem kéne. :D Szóval ezen jól szórakoztam.

"The woman had been either brilliant or insane. Likely both."

A kedvenc vele és Chaol gyógyulásával kapcsolatos jelenetem ebben a könyvben az utolsó gyógyítós rémálom. Az több szempontból is tökéletes volt. Meglehet, hogy az egész könyvben ez volt a kedvencem, ennél jobb csak akkor lehetett volna, ha Yrene is végig látja. Hogy mi tetszett benne? Hogy gyönyörűen leírta a történetet Chaol szemszögéből, ahogy elhagyta az otthonát, ahogy beleszeretett egy lányba, akiért szinte bármit feladott volna, de aztán minden megváltozott, megijesztette őt, gyűlölte, őt okolta a megszegett eskükért, őt, de mindenek felett magát, törődött vele, de az igazságot nem bírta. Mégse bírt továbblépni. De ő igen. Viszont eközben is tekintettel volt rá, úgy ahogy a férfi nem. Ami közöttük van az különleges, ezt akarta ő is. 

"And Rowan … The prince had let her return to Adarlan. To make right by her kingdom, but to also decide for herself what she wanted. Who she wanted. And if Aelin had chosen Chaol instead … He knew, deep down, Rowan would have backed off. If it had made Aelin happy, Rowan would have walked away without ever telling her what he felt."

A maszk lehullott, sajnálja, mindent sajnál. 

"And Aelin’s mask slid off.
There was fire in that face. And rage. And cunning.
But also sorrow. Fear. Despair. Guilt.
Shame.
Pride and hope and love. The weight of a burden she had run from, but now …
I love you.
I’m sorry."

De a dolgok megváltoztak és tovább kell lépni. Cserbenhagyta a barátját. Mindenki cserbenhagyott. Azt hitte itt vége is, de nincs. Még nincs vége! 

Imádtam a Torre Cesmet, az alapötletet a kivitelezést, mindent vele kapcsolatban.

"“A tower full of women who can keep you from death, even if you are hanging by a thread…” “More valuable than gold.”"

Mindenre kitértem? Nehéz egy ilyen hosszú és összetett könyvnél számon tartani, hogy miről írtam már.

Ja igen a vége és feltépett sebek. Az EoS vége fáj. Kegyetlenül. Ebben nem durva(talán pont az ellenkezője) a vége csak az, hogy azt hiszik ott a körülményekhez képest minden rendben van. Pedig nincs! Rohadtul nincs! Az utolsó két oldal bár egy kis spoilert láttam mégis többnyire meglepetésként ért. Semmi különös, de ó, szegény szívem! :((( Ezen kívül nagyszerű vég, tetszett. :))

Nem bírom ki, muszáj kicsit garázdálkodnom, egy-két bejegyzés SPOILER következik mindenre!!! A KÉPEK ÉS MINDEN MÁS IS SPOILER!!!

.

.

.

.

.

Imádom, hogy összejöttek! Annyira összeillenek! Az, hogy össze van kötve az életük és ha az egyik meghal, meghal a másik is nem ért nagy meglepetéssel már számítottam ilyenre ebben a sorozatban csoda, hogy eddig nem volt. Nagyon remélem, hogy meg fogják tudni oldani. Szomorú, hogy ez volt az utolsó megoldás, pedig már majdnem minden jó volt. Ez is beletartozik a fura szomorúságomba, hogy hónapokig gyógyította és nyilván nem a semmiért, de a teljes gyógyulás után ez azért egyértelmű visszaesés. Brr

Sartaq és Nesryn is cukik együtt Sartaq sokkal aranyosabb, mint gondoltam still egy harcos de ő is egy kis cinnamon roll. És ő az örökös! Wow! Nem igazán értem ez mit jelent... remélem nem rosszat és akkor örülök, meglepő volt.

Maeve egy Valg királynő??!!! Mi a francos franc?! Eddig is fura volt, hogy nem igazán olyan, mint egy tündérkirálynő, de hát betudhattuk annak, hogy nem ismerünk valami sok tündérkirálynőt, meg Maevet se ismerjük jól. Így valamilyen szinten gondolhattunk volna rá, de úristen ez az jelenti, hogy Aelin most egy mindenkinél erősebb és rafináltabb valg kezében van! Jajj ne!

De legalább van egy csomó harcosunk, van egy csomó harcosunk és gyógyítónk! Már csak a legfontosabb dolog hiányzik. AELIN!

.

.

.

.

.

SPOILER VÉGE!

Ha muszáj negatívumot mondanom akkor még mindig, hogy emiatt késik az utolsó és hogy néhány helyen a közepe előtt-közepén ellaposodott, más nem jut eszembe.

Összefoglalva a szereplőket többnyire imádtam, kevésbé, mint az EoS, de izgalmas volt, a helyszínek nagyszerűek (a könyvbeli kultúra felépítésére nagy hatással voltak az írónőre a mongolok, Dzsingisz kán endszere), fordulatok voltak, nem is kell ezt tovább ragozni mi mást is kaphatnék Sarah J. Maastól, mint egy ilyen csodát? És lenyűgözött, ahogy MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT mindegyik egy helyre vezet. 

"Every step, all of it, had led here.
From that keep in the snow-blasted mountains where a man with a face as hard as the rock around them had thrown him into the cold; to that salt mine in Endovier, where an assassin with eyes like wildfire had smirked at him, unbroken despite a year in hell."

Imádtam! 

Utolsó gondolat:

„Let's begin.”

Valamint, hol van már az az utolsó rész?? Mikor lesz már október?

10/10*

Olvasd el!

Gratulálok, ha végigolvastad, jó hosszú lett és még így sem tudtam mindent érinteni és kellően átadni. Azért megpróbáltam. Jó olvasást mindnekinek!
Képek forrása Pinterest.

Sarah J. Maas: Empire ​of Storms (Üvegtrón 5.)

"For Terrasen. For them. For a better world."

Végem van. Ez a könyv darabokra tört engem. Mindenki csak saját felelősségre olvassa el, főleg amíg nem jelenik meg az utolsó rész! Aki imádja a sorozatot, azt össze fogja törni ez a rész. Magyarul még nem adták ki talán decemberben fogják, ha minden jól alakul. A sorozat előző részeiről az értékeléseimet megtalálod ide kattintva. Szerintem ez lesz a leghosszabb bejegyzésem. Aki nem olvasta az Árnyak királynőjét az ezt se olvassa, bár szerintem annyira nem spoileres. A nagy spoilert jelöltem, a többit, ami azoknak spoileres akik csak ezt nem olvasták azt eltakartam feketével.

Molyos adatlap

Fülszöveg:

The long path to the throne has only just begun for Aelin Galathynius. Loyalties have been broken and bought, friends have been lost and gained, and those who possess magic find themselves at odds with those don't.

As the kingdoms of Erilea fracture around her, enemies must become allies if Aelin is to keep those she loves from falling to the dark forces poised to claim her world. With war looming on all horizons, the only chance for salvation lies in a desperate quest that may mark the end of everything Aelin holds dear.

Aelin's journey from assassin to queen has entranced millions across the globe, and this fifth installment will leave fans breathless. Will Aelin succeed in keeping her world from splintering, or will it all come crashing down?

Én és a könyv:

Egyszer már elkezdtem e-bookként olvasni a könyvet, még áprilisban, mert tudni akartam mi lesz velük, de akkor csak az Aelinékkel történteket olvastam és egy idő után abba is hagytam, mert halottam, hogy a vége khm összetöri az embert. Gondoltam majd, ha megjelenik az utolsó rész vagy a magyar kiadásakor elolvasom. 
Hát végül eddig bírtam. Az utolsó részről semmi hír, magyarul meg talán decemberben adják ki, de nekem muszáj volt elolvasnom. Amikor erre rádöbbentem apa épp Angliában tartózkodott, így pár nap múlva már a kezemben tarthattam hatalmas örömömre. Ezután bírtam vagy két napig és nekiestem. Büszke vagyok rá, hogy bírtam uralkodni magamon és egy egész hétig sikerült olvasnom, ahelyett, hogy ledaráltam volna pár nap alatt. Így hétfőtől-hétfőig olvastam. De most vége is nincs mit tenni ellene.

Vélemény és történet:

Oh My God! Mint, ahogy mindenki figyelmezetett ez a rész durva volt. Annyi érzelmet és olyan mértékben váltott ki belőlem, hogy az hihetetlen! 

Teljesen megváltozott a sorozat az első résztől kezdve idáig. Hol van már a frissen szabadult orgyilkos Celaena? Ő, akinek Nehemia halála kelett hozzá, hogy felrázza őt? Hol vannak már azok a nevetségesen egyszerű próbák, a gagyi bűnőzők, akiket legyőzött? Mostmár minden élesben megy és a kontinens sorsa a tét. De kezdjük az elején.

"Lysandra had finally shifted back into her human form – and true to her oath months ago, her once-full breasts were now smaller."

Lysandra és Aedion

A könyv elején épp pár napja érkeztek meg Terrassenbe és Aedion segítségével megbeszéltek egy találkozót pár megbízható lorddal. Ők Darrow, Murtagh és Ren. Az első félig olvasás miatt már tudtam mi lesz a találkozón, ezért már jó előre kiborultam. De nem annyira, mint magán a találkozón. Úgy megütöttem volna jó párszor Darrowt! Hogy mer mindent leszólni, ami eddig jó volt? 

"Erős, képzett tündérherceg-harcos, aki mellesleg Aelin carranamja? Biztos kém! 
Badass alakváltó? Közönséges szajha!
Képzett és sok mindent átélt orgyilkos királynő? Nem lehet királynő, hogy is gondolt ilyet bárki is!?"
Bármit csinálnak nagy önbizalmában még csak megijedni se képes! Mintha az udvar, ami képes lenne megváltoztatni a világot semmit sem érne! Ja boccs, szerinte még csak nem is udvar, hiszen Aelin nem királynő, meg egyébként is milyen szedett-vedett társaság már!

"„And besides: i thought 'cloak-and-dagger' was your middle name.” She offered him a vulgar guesture in return."

Szóval kialakult egy olyan helyzet, hogy hiába az a sok igyekezet hogy visszajusson a hazájába, nekik nem kell királynőnek, mert megtetszett nekik az uralkodás (tisztelet a kivételnek). Nagyon felidegesített, főleg amikor azt merte mondani, hogy akkor vennék a legnagyobb hasznát Aelinnek ha gyorsan hozzámenne valamilyen királyhoz! Persze van valami abban, amit mondani akar én se szívesen bíznék egy 19 éves lányban, de ne csinálják már! Ő a Fire-Binger! Egyedül ő tudja megmenteni őket! Ezért Aelinnek bizonyítania kell, hogy igenis joga van a trónjához és a lordoknak is szüksége van rá. 
Így bizonyítja nekik. De még hogy! Itt még megemlíteném, hogy a találkozó után meglátja Terrasen szent állatát a szarvast. Ez mekkora jel már, hogy neki kell a királynőnek lennie?! Maga Terrasen szelleme akarja őt a trónon látni!

Amíg a szereplők nem találkoznak (mert fognak és iszonyú jó lesz!), addig több szálon fut a történet.

"Aelin lifted her brows as she glanced between their two blades. “What’s your sword called?” “Wind-Cleaver.” Aelin clicked her tongue. “Good name.” “Yours?” “Goldryn.” A slash of iron teeth as they were barred in a half smile. “Not as good a name.” “Blame my ancestors”"

Elide és Lorcan

Manon, azt a parancsot kapja, hogy rombolja porig Résvárat és hozza magával Doriant élve vagy halva. Itt is kiborultam, mert épp, hogy csak megszerezték a várost, máris jönnek a boszorkányok és a földdel teszik egyenlővé? Mert kétség sem férhet hozzá, hogy a tizenhármak elintézik. Reménykedtem, hogy Manonnak előjön a jó oldala, legalább Doriant megmenti és hell yeah! Úgy lett. Rowan végül megszökteti Doriant, aki Manonnak hála még nem volt halott. Együtt Skull's Bay-be hajókáznak, ahol Aelin el akarja kezdeni a hadsereg toborzását a régi tartozások behajtásával. Ezt tudtam előre, hogy imádni fogom!

A harmadik szál Elidé és Lorcané. Elide elhatározta az előző részben, hogy északra megy, csatlakozik a királynője udvarához és közben megtalálja Celaena Sardothient, bárhol is legyen, mert át kell adnia neki a Kaltain Rompiertől kapott kis csomagot. Bármi is legyen az az ilyesztő kis kő (egy rémkulcs, csak szegénykénk nem tudja, ahogy azt sem, hogy Aelin és Celaena egy és ugyanaz). A Tölgyvád erdőben bolyongva botlik bele Lorcanbe, aki a rémkulcsokat keresi, abban a hiszemben, hogy egy már nála van. Ezt a szálat tartottam a legkevésbbé érdekesnek, de kétségkívűl elengedhetetlen volt.

"No one could get through those shields. Not even Rowan-rutting-Whitethorn."

Szóval nekiálltak minden erejükkel, hogy hadsereget szerezzenek, esélyt Erawan és a sötétség ellen. Emellet meg persze meg kell találniuk a hiányzó rémkulcsokat, amivel a Valg királyt visszaküldhetik a Rémkapun keresztül oda, ahonnan jött.
Ebben a küzdelemben hatalmas szerepe van a szimbólumoknak. Aelin szinte minden tette, a nyilvánvalón kívűl mindig többet ér. Szimbólumok. Legendák felébresztése, a saját hatalmának a kimutatása.

"„Hello, bitch,” Ansel purred. „Hello traitor,” Aelin purred right back […]"

Erawan

Amikor a hajóút előtt felszabadítja Ilumi városát és meglepi őt Erawan egyrészt komolyan meglepődtem másrészt látva az erejét elgondolkodtam, hogy mégis, hogy fogják megnyerni ezt a háborút??! Mert ott és akkor nem sok esélyt láttam rá. Hiszen:
A király szinte az összes mágiahasználót és rengeteg embert is kivégeztetett, Résvárnak annyi, folyamatosan tömegével halnak meg az emberek. Ergo nem igazán vannak felesleges emberek, akiket háborúba lehetne küldeni.
Ellenben van egy csomó Valg, akik sokkal erősebbek az embereknél és nehezen elpusztíthatók.
Terrasen nem hajlandó egyelőre segíteni.
Adarlant már megint lecsapták Dorian kezéről.
Maeve is ott van fenyegetésként rengeteg harceddzet tündérrel az irányítása alatt.
Erawan hajszáll hijján legyőzhetetlen. Ahhoz, hogy legyőzzék meg kell szerezniük még két kulcsot, ki kell találniuk, hogy amikor mindegyik meglesz pontosan, hogy is használják őket, aztán ezt meg is kell tenni.
Meg persze van még nagyon sok boszorkány, akikből csak 3 csapatnak is sikerült Résvárat eltörölni a föld színéről.
Értitek már mire gondolok?

"Here's hoping you discover more creative terms than „bitch” to call me when you find this. With all my love, A.A.G."

De még nem sok véleményt mondtam ugye? Na akkor majd most!

Imádtam! Teljesen más volt, mint az előző, de ugyanúgy vagy még talán jobban imádtam! Folyamtosan akció volt, ennyit szerintem még nem izgultam könyvön. Itt egy csata, ott egy csata. És ezek közben pedig hatalmas ház méretű fordulatok és meglepetések. Mert bármennyire is igyekszik drága főszereplőnőnk, még mindig nem erőssége a többiek bevonása a tervekbe. Ja, igen mellesleg végig ez volt a tervem, csak nem mondtam el. És nem csak ő, de az események is folyamatosan meglepetésként értek. Jóként vagy rosszként.
Már az elején rombolt engem a könyv és ez csak növekedett, ahogy teltek a lapok.

"„We like to call it 'territorial male nonsense,'” Aelin confided. „Or 'territorial Fae bastard' works just as nicely.”"

Rowan és Aelin a tengerben

Imádtam a szereplőket és az új felerősödött shippeket!
Manon és Dorian, akik nagyon különböznek mégis nagyon szeretem őket együtt, jót tesznek egymásnak. Tényleg imádom őket! Főleg, hogy mindenki ferde szemmel néz rájuk, Dorian meg így vállvonogatva: Ne szóljatok bele, neketek is fura a szerelmi életetek.
Elide és Lorcan kapcsolata tele van hazugsággal, titokkal és mit ne mondjak mérgező hatással vannak a történetre. És igen, ARRA gondolok főleg a végén. Nem tudom amiatt eldönteni, hogy shippelem-e őket.
Aedion és Lysandra legszebb jelenete a Koponya öbölbeli volt szerintem. Nagyon tetszik, hogy Aedion ennyire tekintettel van Lysandra múltjára, nem eröltett semmit.
Végül Aelin és Rowan. OH MY HEART! Úúúgy imádom őket! Akárhányszor mondták is sosem tudtam megszokni az olyanokat, hogy Her Fae Prince, Fireheart, Her Fae Commander, His Heart awww *_*
Támogatják egymást, tökéletesen összeillenek és oh my heart. Amikor végre AZ volt kb ujjongtam, az előző rész után fellélegezve, ahol meg mindig közbejött valami. 

"Oh gods – Fae lovers. Everyone should be so damn lucky to have one."

Amikor Elena róluk beszélt, hogy ugye ő küldte Aelint Wendlynbe gyógyulni meg, hogy megismerje Rowant, aki olyan rég várt már rá... na, ha ott már nem zokogtam volna eleve, akkor ott elkezdtem volna. 

„I see you. I see every part of you. And I am not afraid.”

Dorian és Manon

A 3. könyvben a Tűz örökösében találkoztunk előszőr Manonékkal. Akkor nem bírtam őket. Hogy képzelik, hogy rájuk kell figyelni és nem mehetünk tovább a történettel a fontos szereplőkkel?! A 4-ben már kedveltem őket. Na, most két könyvvel azután, hogy egyáltalán nem érdekeltek imádtam őket! A második legvártabb szálam volt, néha még Aelinék fejezetében is inkább néztem volna őket, olyan kíváncsi voltam. Asterin "kivégzésén" sírtam legelőszőr a könyvben. Manonnak végre vannak érzései és rájött, hogy hiába mondott mást a nagyanyja ő tényleg képes érezni és szeretni. Amikor végre akcióba lépett ujjongni kezdtem, hogy ez az! Végre! Azt nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült megnyernie, de legalább már tudja az igazságot és végre kiállt a nagyanyja ellen. Iskra meg pusztoljon a Matronnal együtt! Abraxost legszívesebben örökbe fogadnám, úgy imádom a szívecskémat! Ki a jó wyvern? Hát persze, hogy te vagy az! Okos és ügyes wyvern! Többek között megmentette Manont és megnyert egy csatát, mindenki ilyen társról/háziállatról álmodik, hát nem?

Legkevésbbé kedvelt szereplőm Aedion volt. Olyan kis izé! Tudom ezt nagyon értelmesen mondtam, de egyszerűen nem szimpatikus! Vannak vicces beszólásai, meg Lysandrával a tengerparton nagyon aranyos volt, de egyébként nem. Nem kedvelem őt.










Chaol, akire egy darabig haragudtam az előző részben, de aztán most megint bírom, nem is szerepelt benne! Ez tudtam előre. Emlékszem, amikor a 2. részben még teljesen Chaol lázban égtem, véletlenül megláttam, hogy az 5. részben nincs feltüntetve szereplőként. Akkor nagyon kiborultam, mert hogy lehet ez, nem halhat meg! Na, mostmár tudom miért nem szerepelt. Bírom őt és jó lett volna ha itt is szerepel, de most így kiolvasva kapott egy rosszpontot. Ugyanis a könyve miatt, ami szeptemberben jön ki, később lesz kiadva az utolsó rész!! Egy egész könyv, amiben még nem tudom meg mi a franc lesz Aelinékkel! Biztos izgalmas , meg jó könyv lesz, elő is rendelem szerintem, de tuti nem annyira jó, hogy ne haragudjak rá a késés miatt!

"„If you don't start acting like a prince, you can sleep on the foor.” […] „I'm going to make you regret using such threats, Princess.”"

Akkor most beszéljünk Aelinről khm khm. Nézzük csak, mit mondtam róla az előző részben: A legjobb női karakter ever. Kész az övé a díj. A tervezési készsége, az esze, a mágiája, a hűsége, a bosszúvágya, a hatalmas szíve a barátai, népe és bajbajutottak iránt, az önbizalma, a humora és a rengeteg szenvedés után se szunnyadó reménykedése! IMÁDTAM! 
Na ez nem változott. A bosszú ugyan eltűnt az az Árnyak királynőjében kapott nagy szerepet, pár jellemvonása meg felerősödött, de a lényeg ugyanaz maradt. Ő A LEGJOBB. Egy badass ŐRÜLT. Bizony, hogy őrült! Szerencsére, különben már rég nem élne. Mindig van valami a tarsolyában, jön az újabb és újabb meglepetésekkel, mint mondtam folyamatosan tervez, amit nagyra értékelek. Utálom, amikor csak fejjel rohannnak a falnak, de varázslatos módon mégis minden jó lesz (khm Angelfall!). Ő viszont kalkulál, tervez, levelet ír, beszél, meggyőz, fenyeget, mindent amit kell. Küzd és nem akarja, hogy a küzdelem közben bárki is megsérüljön ezért, amit csak tud és jóval többet is magára vesz. A mágiája hatalmas és wow! Mindeközben meg valami fergeteges stílusa és személyisége van. Pimasz, magabiztos, humoros. Imádtam a belépőjét a Koponya öbölbe ebben a részben. Kemény és erős, de közben nem vált férfiassá.

"„Allow me to introduce to you, Captain Rolfe, the incomparable, the beautyful, and the absolutley and all-around flowless Queen of Terrasen.”"

A többi női karakter is csodásan lett megírva. Mindannyian függetlenek, erősek és ravaszak. Imádom őket! Még talán Elidet a legkevésbé, de itt neki is volak parádés húzásai például, amikor kioktatta Lorcant Aelinnel kapcsolataban. Csak az a folyamatos, mit tehetek vajon én majd Aelinért nevetséges volt.:

Elena drága. MÉGIS HOGY A FRANCBA KÉPZELTED EZT??! Jó, pontosan tudjuk, hogy képzelte, de miééért?? Oké, oké a következő könyvben meglátjuk, de egyelőre optimistán mondom, hogy megbűnhődött érte, vagy hát meg fog.

Érdekes, hogy most az istenek is tulajdonképpen életre keltek. Eddig így vagy léteznek vagy nem, most meg vannak. Figyelnek és félelmetesek.

Maevet gyűlölöm, utámol, gyűlőlöm!!! Mintha nem lenne elég problémájuk, még ő is beszambázik jobban mondva hajózik. A vége. Szinte végig megbújt csak úgy távolról utáltam, aztán jön a végén és hirtelen a gyűlöletem első számú célpontja lett. Tőle nem kérdezek olyat, hogy hogyan képzelte, meg hogy tehette, belőle könnyen kinézem. Azért az ilyen mértékű számító gonoszság még engem is meglepett. Kezdve a múlttal, amit ugyan pár oldallal a kiderülése előtt lespoilereztem maganak, mégis ledöbbentett. Folytatva a jelennel, ami teljesen kikészített. Naaaagyon remélem az utolsó részben valaki minnél hamarabb durván megkínozza és megöli.

"But shit. Just – shit."

Jó, akkor most jöjjön a legdurvább rész, a vége. Ha csak rá gondolok is sírok. Hogy történhetett ez??!!

SPOILER KEZDETE
És nem csak az, hogy Aelint megkorbácsolták a múltja tudatában, beleláncolták egy fémkoporsóba és elrabolták. Neem. Ez tényleg borzalmas, meg szörnyű és ezen is zokogtam volna és zokogtam is rendesen.
Viszont ez még nem elég.

Aelin halálra volt ítélve amiatt az idióta Elena miatt ezer évvel azelőtt, hogy egyáltalán megszületett volna! Mert Elena türelmetlen volt, szerelmes, lázadó, gyáva, nem hallgatott az apjára és az szörnyen ostoba terv előbukkant a fejéből! És még örült, hogy nem az ő poblémája lesz. Ha csak továbadta volna Aelinre, hogy majd ő megoldja ugyanolyan feltételekkel. De nem. Ő felhasználta az egyetlen eszközt, amivel Erawant le lehet győzni. Rosszul használta fel! Ezért Aelinnek meg kell halnia! Meg kell halnia, mert csak akkor győzhetnek! Ettől is folyamatosan zokogok.

De akkor még nem említettem, hogy reagál erre Aelin!
Onnantól fogva, hogy tudja meg kell halnia mindent elintéz, hogy minden rendben menjen tovább a halála után és, hogy az emberek többsége észre se vegye, hogy feláldozta magát! Elveszi Rowant gyorsan, hogy legyen Terrasennek egy törvényes királya is. Megkéri Lysandrát, hogy egész életében játsza Aelint. Ó! És még a gyerekekre is godolt! Hogy olyan gyerekeket kapjon, ami a elvárásoknak megfelel Lysandrának Aedionnal kell majd gyereket csinálnia. Igen. Áhhh nem bírom... Mindeközben meg mindenhonnan embereket, boszorkányokat és tündéreket toborzott!
Az meg már csak kicsiség, hogy bár neki olyan sorsa volt amilyen és ilyen sorsa lesz, mindenki mást védett mindentől! Rowannek azt se mondta el, hogy a mate-e nehogy fájdalmat okozzon neki ezzel!
Van ez az egész nagy terve, amivel mindnekit megment kivéve magát!

"„Let's make it a final stand worthy of song.”"

Teljesen kicsinált engem. Nem bírom szavakba önteni mennyire. 100 oldalon keresztül folyamatosan bőgtem! Tudjátok milyen nehéz, úgy olvasni? Nem bírtam elhinni, hogy ez történik! Minden egyes mondat tovább fokozta a kínjaim.

Maeve, mint egy nem is tudom mi folyamatosan dobált minket világrengető információkkal, széttörve engem lelkileg, Aelint fizikailag is. Hihetetlen, ahogy sikerült elérnie a kínzásnak egy olyan fokát, ahonnan már nincs tovább! Megalázta őt, össze akarja törni! Nem is akarok arra gondolni milyen állapotban lesz, amikor kiszabadítják.

És mindezt ki miatt is? Mert muszáj bűnbakot keresni. Na, itt osztozhatnak rajta többen is. Erawan miatt, mert ő kezdte az egészet. Elena miatt, mert ő tukmálta rá Aelinre. Maeve miatt, mert... azt nem sorolam fel mi mindent tett, mert akkor holnap is itt ülök. Lorcan miatt, mert ODAHÍVTA, értitek? ODAHÍVTA Maevet és Elidet a partra küldte. Elide miatt, mert szerencsétlen ott volt, na jó talán őt nem hibáztatom.

Egy bűnére azért kitérnék Maevenek, azzal kapcsolatban amit sokáig nem értettem. Lespoilereztem véletlenül magamnak, hogy Aelin és Rowan mate-ek. Erre a reakcióm persze kitörő öröm volt, meg basszus ez se lesz már meglepetés. Aztán jobban belegondoltam és rájöttem, hogy hé! Nem lehet senkinek 2 mate-e! Rowannek meg már volt Lyria. Kínzott a kíváncsiság így megkértem valakit, hogy magyaarázza el, hogy lehet. És ledöbbentem. OMG. Tudtam, hogy Maeve gonosz de ez! Látta a jövőt(hogy Aelin és Rowan mate-ek) ezért elhitette Rowannel, hogy Lyria a mate-e aztán megölette a nőt, hogy Rowan összetörjön és megkaparinthassa és a jövőben Aelint is. Ez a nő beteg!

"„It was so easy to tug on the right psychic thread that day Rowan saw Lyria at the market. To shove him down that other path, to trick those instincts. A slight altering of fate.” “Oh, gods,” Fenrys breathed. Maeve said, “So your mate was given to another. And I let him fall in love, let him get her with child. And then I broke him. No one ever asked how those enemy forces came to pass by his mountain home.”"

Rowan hozzáállása a végén is tetszik, megkeresi a FELESÉGÉT(!) és megoldja, hogy se neki se Doriannek ne kelljen meghalnia. BTW van egy olyan gondolatom, hogyha Dorian is feláldozhaná az életét és akkor is működne a Lock, akkor mi lenne, ha együtt csinálnák? Mert, amit hallotunk abból az jött le, hogy nem feltétlenül valaki élete kell, hanem olyan sok mágia, hogy abba belehalnak. És akkor itt jön a felvetésem, hogy csinálhatná Aelin és Dorian együtt.

"And for the sake of their world, Manon prayed the Queen of Terrasen could survive it.
If only so Aelin could then die for them all."

Milyen mantra ez már Aelinnek, hiszen biztos ő is ezt mondja magában. "Túl kell élnem, hogy aztán meghalhassak értük." Neee a szívem!

"Unleashing a cry that set the world trembling, Prince Rowan Whitethorn Galathynius, Consort of the Queen of Terrasen, began the hunt to find his wife."

SPOILER VÉGE


Sarah te szadista, zseniális írónő! Mit tettél velem? Mivel rengeteg könyvet olvasok, amik jobb esetben tetszenek is ezért mostanában amelett, hogy tetszik egy könyv plusz pontot jelent, ha mindenféle reakciót és érzelmet is képes kiváltani belőlem, valamint ha logikusan kiszámíthatatlan. És ez megtette. Egyik pillanatban még nevettem, hogy muhahaha ezt jól megkapták, aztán a másikban meg shit, everything had gone shit. Dühöngtem, meghatódtam, örültem, szurkoltam, izgultam, elégedett voltam, kárörvendő, reménytelen, reménykedő, minden! És IMÁDTAM, IMÁDTAM, IMÁDTAM!

Az elülső borítója annyira nem tetszett képen, de így élőben sokkal szebb! Még így se tetszik annyira, mint az Árnyak királynőjéé vagy az Orgyilkos pengéje és más történeteké, de azért tetszik. Nekem a puhafedeles van meg, keményborítósan természetesen szebb. Szerintem magyar borítója is szebb lesz, eddig az összes borítónak jót tett az a pár kicsi változtatás a magyar kiadásokon. A hátulja viszont fenséges! Viszont szörnyű, hogy nagyon vigyázok rá, mégis folyamatosan kopnak a betűk a borítón, silány mínőség.

Összefoglalva imádtam az egészet a szereplők fantasztikusak, a történet izgalmas és fordulatokkal, meglepetésekkel teli illetve számomra is megfelelő mennyiségű romantikát tartalmaz (mert kell benne lennie romantikának!). Humoros és a stílus magával ragadó. Szinte minden, amit vártam megvalósult és amire nem számítottam, de fantasztikus az is aztán meg... A vége összetört engem és nem tudom mit fogok kezdeni magammal az utolsó rész megjelenéséig! 

Valószínűleg elolvasom a Chaol könyvet, aminek a címe Tower of Dawn illetve elolvasom magyarul is az Empire of Stormst, amint megjelenik.

10/10**

Olvasd el! 

Ez lett az eddigi leghosszabb értékelésem. Minden elismerésem a tiéd, ha végigolvastad átugrás nélkül. :DD Szerintem még nekem se lett volna türelmem hozzá.
Jó olvasást mindenkinek!

Képek pinterestről vannak.