Leiner Laura: Ég ​veled (Iskolák versenye 1.)

"– Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!"

Sziasztok!
Újabb Leiner Laura könyv! A beharangozás szerint más mint a többi, de majd meglátjuk.
Nézzük csak!

Fülszöveg:
Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.
Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

Vélemény:
IMÁDTAM! Kicsit féltem tőle, mint sokan mások, mert mégis egy új sorozat, új szereplők és a beharangozás szerint is másmilyen ez a könyv, az előzőektől.
Na, ezt alá tudom támasztani. Különbözött az eddigiektől mégis megmaradt szerencsére az írónő stílusa, amit annyira imádok. 

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? – Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. – Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. – Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. – Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? – Középszerű? – gondolkodott Lóri. – Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban."

Ami nálam egy kicsit levont a könyv élvezhetőségéből az az új témához köthető. Egyszerűen nem szeretem, ha ilyen van egy könyvben, persze valóságosabb lesz és nem olyan cukormázas, de én akkor sem szeretem. Aggódni kezdek, félni és szomorú leszek. Ezek így összességében azok, amiket nem szeretek együtt érezni egy való világban játszódó, ifjúsági műben. 
És mégis. Laura olyan stílusban írt le mindent, ami egy cseppet sem tette szebbé vagy boldogabbá, de sokkal inkább elviselhetőbbé. 

"– Milyen széles vállú fiú – jegyezte meg végre, amikor hajlandó volt megszólalni. – Apádra emlékeztet. – Mármint? – csodálkoztam el. – Volt egy hasonló fizikumú barátja – tette hozzá magyarázatképpen, mire a fejemet fogva felnevettem."

És be kell vallanom, hogy ez a főszereplőre is jó hatással volt, bármennyire is morbid ilyet mondani. Emlékeim szerint az első LL lány főszereplő, akit egy egész könyvön keresztül nem akartam egyszer sem megrázni vagy észhez téríteni. De tényleg. Reni kis tesze-tosza volt, Zsófi túl vakmerő, Lia simán idegesített néha, Bekinek pedig voltak dühítő és idegesítő húzásai. Hannának is vannak rossz tulajdonságai, de ezek nem idegesítettek, mint az előzőleg felsorolt tulajdonságok. 

Szóval a téma ellenére vagy amellett is imádtam, rágondolok és fülig ér a szám :)))) A verseny egy fantasztikus ötlet, bár a vele kapcsolatos dolgokat kicsit túl sokat ismételték. Néha már komolyan elegem volt az Iskolák országos versenye és más kifejezések folyamatos ismétléséből. Maguk a versenyszámok, a szervezés és a helyszín érdekes, izgalmas és ötletes.

"(…)A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők. -És ez, hogy derült ki, belefulladtak? – kérdezte a nagyi(…)"

A fiú főszereplőt (:DD Hjajj SzJG talis emlékek) már most imádom, remélem a következő kötetben többet is megtudunk róla. Normális, aranyos és csak úgy... hétköznapi, mint eddig semelyik Leiner Laura főszereplő fiú (csak a sorozataira értem). 

"Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet."

A szereplők nagy része szimpatikus. Van aki nem, de azokkal szerintem lesz valami...

"-Egy bazinagy szarvasbogár volt az ágyamban! Akkora, mint a fejem!-mesélte Csenge rémülten. -Azért ne túlozz-forgatta a szemét Bernadett. -Mondom, hogy óriási volt! -Ti is láttátok?-pillantottam felváltva Bernadettre és Zsanettre. -Nem, én csak a sikításra riadtam fel-mondta Bernadett.-Kezdtük azzal, hogy telefon méretű. Aztán mostanra akkora lett, mint Csenge feje-morogta unottan.-Ha ilyen tempóban nő, akkor hamarosan nem fér el ebben a kis faházban-tette hozzá gúnyolódva."

Kedvenceim: nyilván a Fiú, Hanna nagyija, apja és Hanna.
Bár már az ígérteknek megfelelően nem csak a humorra épül, még mindig megtalálható benne (nem csak nyomokban) szép mennyiségben a Leiner Laurás humor.
Kicsit lassan indult be, sok volt benne az ismétlés, és tragikus. De ooooolyan fantasztikus!!!!
Na, jó nem érdekel ez nekem akkor is kedvenc lett!

"Majd kiderül, Újvari Hanna. Majd kiderül."

OLVASD EL!

10/10

Anne C. Voorhoeve: Liverpool ​Street

"Olyan barátnőm, mint Rebekka Liebich, soha többé nem lesz."

Sziasztok!

Pótolgatom az elmaradt blogbejegyzéseim így itt vagyok egy újabb értékeléssel ezúttal egy komoly könyvről. Nem vall rám ugye? Mégis elolvastam és tetszett!

Fülszöveg:
„Ha ​Mamu engem egyedül akarna Angliába küldeni, megszöknék, és addig bujdosnék, amíg el nem megy a vonat nélkülem! Semmiképpen sem utaznék a szüleim nélkül…”

1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.

Anne C. Voorhoeve izgalmas, lebilincselő regénye azokról a zsidó gyerekekről szól, akiket a náci uralom alatt a szüleik nélkül „transzportáltak” Angliába, nevelőszülőkhöz. A szerző rendkívüli beleérzéssel veti papírra Ziska Mangold történetét, aki eleinte nem is tudja igazán felfogni, mit jelent zsidónak lenni.

Szokatlan látásmód, megindító történet a megmenekült gyermekek sorsáról.

„A történet felkavaró, de még ha könnyeket csal is a szemünkbe, fontos megismerkednünk ezzel a témával, amelyet az írónő egy kifinomult érzékkel megírt történetbe ágyazott, a középpontban Ziskával. Együtt sírunk és nevetünk vele. Betekintést nyerhetünk az érzéseibe, a félelmeibe és a reményeibe.” – Heike Rau, leselupe.de
Vélemény:

Nagyon nehéz megfogalmazni a gondolataim vele kapcsolatban. Nem merem elkapni a gondolataim. Félek, ha elkezdek egy szempontból értékelni, akkor az összes többi szempontot elfelejtem, ami meg vétek lenne, hiszen azok is ott vannak. Néha annyival könnyebb lenne azt mondani, hogy nem tudom mit gondolok róla! De ez hihetetlen lustaság lenne és ha sokáig csinálnám ezt biztos vagyok benne, hogy hamar leépülne az agyam. Így nagy nehezen megbírkózok vele, legalább később jó lesz visszaolvasni. 

"A „zsidó” szó – különösen ha valaki ordítva mondta ki – ez idő tájt még alkalmas volt arra, hogy felkeltse a kíváncsiskodók figyelmét. Az az időszak, amikor az emberek félrenéztek, továbbsiettek és nem akartak tudomást venni semmiről, csak később következett be."

Elején nem értettem Ziskát. Miért nem akar egy vonattal elmenni, amire haaatalmas szerencsével feljutott és ami megmenti attól a rengeteg szörnyűségtől, ami rá várna a hazájában. Aztán rájöttem, hogy egyrészt nem tudja mi következik. Nem tudja, hogyha nem megy el, akkor deportálják, koncentrációs táborba küldik, megkínozzák és megölik. Nem tudja, hogy kevesebb, mint egy év múlva kitör a II. Világháború. 

"Nem szerettem, amikor Bekka angolul beszélt – nem csak azért, mert olyankor egyetlen szavát sem értettem, bár a nyári szünet vége óta engem is ezzel a nyelvvel kínoztak. Hanem azért sem, mert minden egyes angol szó arra emlékeztetett, hogy hamarosan az utolsó, a legjobb barátnőmet is elveszítem. A zsidóiskolában egyre gyérültek az iskolapadban ülő gyerekek sorai; tudtam, hogy Renate Angliába, Jakob Amerikába költözött, Lore pedig az egyik bácsikájánál él Svédországban. A tanárok is eltünedeztek: eladták, amijük volt, és kivándoroltak. Soha nem lehetett tudni, ki lesz még ott a következő héten, és ki mit fog tanítani."

Liverpool Street-i Vonatállomás

Egyes jeleneteknél a könyvben belegondoltam milyen lehet. Egy idegen országban, ahol senkit nem ismersz, barátok, szülők nélkül. Emberi kapcsolatok nélkül a háború borzalmai közepette. Érdemes így élni? Érdemes elmenni egy újabb családhoz, csak hogy biztonságban legyél? Nem tudom milyen lehet, nem is igyekeztem elképzelni igazán. Ezután viszont már megértettem. 

Folyamatosan megfeledkeztem róla, hogy csak 11 éves, aztán meg csodálkoztam, hogy milyen tudatlan. 

 

"– Igen! – ziháltam izgatottan. – Egy imameghallgatás! Megtámadtak egy amerikai nőt, az USA belép a háborúba! A férfiak meglepetten néztek egymásra. – Kit támadtak meg? – Pearl Harbort – mondtam, mire ők éljenzésben törtek ki. – Miért, ki az? Még soha nem hallottam róla – kiáltottam, de a lelkes hangulatban végül nem kaptam választ a kérdésemre."

Nem olvastam még ennyire a II. Világháborúban játszódó könyvet, mert nem tartozik bele a konfortzónámba, de mivel egy kedves tanárnőm ajánlotta elolvastam. És nem bántam meg. Helyenként szörnyű volt, hiszen a háború tényleg elképzelhetetlenül borzalmas. De érdekes és látókör tágító volt a háború egy szerencsés kislány szemszögéből. Valahogy elképzelhetőbbé tette. Leírta milyen a háborúban élni a mindennapokat. Moziba menni, hiánycikkekért sorban állni, a bunkerekben tölteni az éjszakákat. Külön érdekes volt, hogy ezt nem magyar szemszögből nézni. Minden, amit valaha is tudtam a háborúról magyar szemszögből volt elmesélve, nagyszülőktől, tanároktól, szülőktől. És ez más, tényleg az. Nyertes oldal, gazdag ország, vesztes oldal, szegény ország. Illetve, hogy milyen evangélikus, zsidó németnek lenni Angliában. Németországban túl zsidó, zsidó családnál Angliában nem eléggé az vagy túl német.

"Ha te meghalsz, és én élek, akkor nem léteznek szabályok ezen a világon."

Rengetegszer megdöbbentett ez a könyv. Mégis tetszett. Reményteli volt. Azt a szörnyűséget is túl lehetett élni. A háborút egy nagy elérhetetlen gonoszból, átváltoztatta a mindennapok szörnyűséges, de kibírható részévé. 

Evakuált gyerekek

Rendszeresen sírtam rajta. Nem feltétlenül egy-egy nagy tragédián, mint a legtöbb könyvben, hanem amikor már túl sok volt a borzalom, amikor rádöbbentem valamire.

"Nem gondoltam volna, hogy a gyász ennyire meg tudja betegíteni az embert. Azt hittem, az összetört szív egy vicc, vagy olyasmi, ami csak egy másik évszázadban létezhetett. De most már nagyon is el tudom képzelni, hogy ebbe bele lehet halni. Az embert teljesen elhagyja az ereje… és nem tehet ellene semmit."

Voltak szereplők, akik szimpatikusak voltak, voltak akik nem. Az biztos, hogy Shepardéket nagyon megkedveltem. Shepard anyukát, apukát és a fiút. Remek testvére volt Ziskának.

"Egy embert azért is el lehet engedni, mert szeretjük."

Összegezve egy nagyon érdekes könyv volt, és tetszett. De egyhamar nem tervezek újra ilyen témában olvasni. A stílusa tetszett, ahogy a borító is, ha nem is tükrözi nagyon a könyvet. A megfogalmazása nagyon szép volt, de nem erőltetett, igényes, egyszerűen megkapó.

10/9

Olvasd el!
További informáciokért, értékelésekért irány a moly.hu-s adatlapja.

Képek pinterestről.

Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás trilógia

"– Lépjetek át a határaitokat, hisz azért vannak!"

Ma Colleen Hoover Slammed – Szívcsapás trilógiájáról hoztam értékelést, hasonló képpen, mint az Angelfall és a Csitt, csitt trilógiáról. Minden könyvről szóló rész spoileres az előtte lévőre, de magára a könyvre nem, ami mégis az azt kihúzom feketével, aki látni akarja csak jelölje ki az egérrel.
A látszat ellenére ezek voltak az első Rubin Pöttyös könyveim, nem a Maybe Someday csak erről valamiért még nem írtam.

Na de most!

1. Slammed – Szívcsapás:

"– Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát – vág bele. – Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz.
(…)
– Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad."

Fülszöveg:

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.

Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.

Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

"– Mióta vagytok együtt Gavinnel? – kérdezem.
– Második óta. Elütöttem a kocsimmal – feleli mosolyogva.
Szerelem volt első csattanásra."

Vélemény:

Percekig ültem csak a csillagozás felett kíváncsi vagyok egy szöveges értékelés meddig fog tartani.
Sosem olvastam még Rubin Pöttyös könyvet, így eléggé tartottam tőle. Úgyszintén nem olvastam még Colleen Hoovertől, pedig őt is sokan dicsérik, meg ezt a könyvet is. Aki olvasta az mind ajánlotta nekem, mégis vártam vele.
Végűl tegnap elkezdtem este és ma reggel befejeztem.
Nagyon zavarosak a gondolataim a könyvvel kapcsolatban.
Előszőr is, a főszereplők kora már kicsit fölötte van az általam legtöbbet olvasottnak.

"– Ne vegyétek túl komolyan az életet! Ha kell, adjatok neki egy jó nagy pofont, és nevessetek a szemébe!"

Én nem szeretek szomorú könyvet olvasni, mint ahogy azt már többször is mondtam. A legjobb példa rá a viszonyom a Csillagainkban a hibával. És ez igenis szomorú volt, borongós, egyes részeknél jelentősen lecsökkent tőle az életkedvem. Az a rengeteg tragédia, ami mindannyiukat éri, egyszerűen borzalmas, hogy jöttek össze így? Mert hinni akarom, hogy annyira nem lehetett könnyű, csak nem minden második embernek van ilyen élete? Ott vannak 3-an Lake, Will és Eddie. Lakenek előszőr meghal az apja, aztán az anyja is. Willnek évek óta halottak a szülei. Eddiet eladta az anyja, állami gondozott. És ketten a könyv végére gyereket nevelnek. Mondja nekem valaki kérem, hogy nem ez az átlag!

"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."

Igyekszem minnél meszebbről kerülni a halált a könyvekben. Ilyen tekintetben bekötöm a szemem, a fülem, zsákot húzok a fejemre és a talajba fúrom, mint a strucc. Amit nem látok, az nincs. Rossz hozzáállás, lehet, valószínüleg. Ezen igyekszem változtatni, de nehéz és lassan megy.
Na eléggé eltértem a tárgyról, vissza a könyvre.
Az előbb felsorolt dolgok miatt, rengeteg okom lenne, hogy ne szeressem ezt a könyvet. És mégis, most, hogy ezt írom és már gondolkodok rajta egy ideje, azt veszem észre, hogy ezek ellnére is tetszett. Nagyon.
Az a kitartás, ahogy ezeket a helyzeteket kezelték. Ők aztán nem bújtak el előle.
A kisöcsék nagyon cukik voltak és picit őrültek igen, igazi kilencévesek. Hihetetlen jól kezeltek mindent.

"Akinek nincsenek kérdései, az sosem találja meg a válaszokat."

A Slam Poetry amiről, a könyv a címét kapta és amit még jó hogy ráraktak angolul a könyvre, mert a magyar címnek nem sok köze van hozzá, teljesen WOW. Hallottam már korábban róla, de csak most hallgattam meg több előadást és lenyűgöző. Azon kívűl, hogy mint az egész könyv, ellentétes az életszemléletemmel, mégis tetszett és a könyv története teljesen illik hozzá.
Layken és Will hááát. Amiko rmegtudtam elsőre egy sorozatos pár jutott eszembe, aki nézi tudja miért Aria és Ezra PLL, akiket nem bírok és azóta ezt a fajta bonyodalmat se, de itt határozottan jobb volt. Igazibb. Nem idegesítettek annyira, épp csak egy picit. Kicsit fura volt, vagy inkább nagyon, hogy ismerik egymást vagy 3 napja „és máris olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást”, lehet túl szkeptikus vagyok, pedig nem szoktam megkérdőjelezni a love storykat, de ez azért túlzás! Három nap? Na persze! De ezután tényleg megismerték egymást, így tényleg egymásba szerethettek oké.

"Úgy érzem, hogy együtt, összefogva sikerül pofon vágnunk a halált."

Szóval ez a könyv nagyon kívűl esett a komfortzónámon és mégis nagyon tetszett, le vagyok nyűgözve. Bár sírni nem sírtam rajta, pedig a borító alján kis értékelés azt írta kellene (:D), mondjuk nem is nevettem, így azt figyelmen kívűl hagyom. 
Elolvasom a következő részt is valamikor.

"Menj, és éld az életed!"

2. Point of Retreat – Visszavonuló:

"Te vagy a tervem. Minden áldott nap te vagy."

Fülszöveg:

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.

A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.

Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…

Vélemény:

"A dobozra pillant, amit továbbra is bontatlanul tart a kezében.
– Te tudod, mi van benne? – kérdezi.
– Halvány sejtelmem sincs róla, de szívből remélem, hogy nem egy kiskutya – felelem. – Ugyanis ez a csomag négy hónapja hever az ágyam alatt."

Ez egyre jobb! Nem terveztemelolvasni, gondoltam még várok vele, de így szokásosan beleolvastam, hogy na, hogy kezdődik a történet és nem tudtam letenni. Olyannyira, hogy bár ez már este volt, addig nem tudtam abbahagyni, míg be nem fejezem és ez a pillanat éjfélkor jött el.
Tetszett. Így olvastam, izgultam értük, Laket annyira nem értettem, de aztán minden jóra fordult, már örülök. Erre BUMM! Teljesen kiakadtam, hogy miért pont most?? Már pont jó volt!
Igen ez mostmár biztos a szereplők ritka szerencsétlenek.
A gyerekeket méjobban imádtam, mint az előző részben. A két slammük fantasztikus volt, ahogy természetesen Willé is.
A cím már megint jó és most magyarul is.
Határozottan nagyon tetszik ez a sorozat.

"– Mit választanál, kire hasonlítsak inkább: Hugh Jackmanre vagy George Clooney-ra?
– Johnny Deppre – feleli. (…)
– Ne már, Lake! Azt kellett volna mondanod, hogy Willre. Hogy azt szeretnéd, ha pontosan úgy néznék ki, mint most.
– De hát ez nem volt a lehetőségek között – mosolyog.
– Ahogy Johnny Depp sem! – kiáltok fel."

3. This Girl – Ez a lány:

"De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel."

Fülszöveg:

Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.

"– Szeretnéd hallani az én fénypontomat? – kérdezem.
Bólint. Megpuszilom a homlokát.
– Te vagy az. Mindig te leszel az."

Vélemény:

Ez tetszett a legjobban a trilógiából, olyan aranyosak voltak! Kevésbbé volt fájdalmas, mint az eddigiek. Nem tudom mit mondjak, még imádtam és kell nekem egy Will Cooper (jó igazából van egy teljesen hozzáillő felesége szóval nem:D).
Mellesleg minden jó pasi Will vagy inkább minden Will jópasi? Herondale, Benedict, Cooper, Willem, Tudor (aki Sebastiant fogja játszani a Shadowhunters sorozatban és zabálnavaló kinézete és akcentusa van*_*)

"– Will! – könyököl fel Lake az ágyon. – Kérdezhetek valamit?
Végigsimít a mellkasomon, és megpihenteti a kezét a szívem fölött.
– Mindennap tíz kört futok az egyetemi pályán, plusz naponta kétszer száz felülést csinálok – felelem.
Kérdő arckifejezéssel néz rám, mire a hasamra mutatok.
– Nem a hasizmomra vársz magyarázatot?
Felnevet, és játékosan a karomba bokszol.
– Nem, képzeld, nem a hasizmod érdekel – mondja, majd lehajol, és puszit nyom a pocakomra. – Nem mintha nem tetszene."

Összegezve:

Ezzek a trilógiával kicsit kiléptem a komfortzónámból, de nem bántam meg, sőt! Imádtam! Will egy reménytelenül romantikus alkat és egy cukipofa, akinek mint az összes többi szereplőnek is rengeteg mindenen kellett átmennei. De, tényleg! Ez egy ritka szerencsétlen banda és ezt most úgy értem, hogy nincs szerencséjük és nem úgy bénák lennének, mert nem azok. Nézzük csak röviden mi történik velük három könyvön keresztül. Aki nem olvasta őket az most ugorja át a következőket.
SPOILER
Szóval, pár éve Willnek meghaltak a szülei, aztán átvállalta az öccse gyámságát, ezért szakított vele a barátnője, nem járhatott az egyetemre, ahova akart és fel is vették. Dolgozni kezdett, tanárnak tanult és közben nevelte az öccsét.
Laykennek a könyv legelején meghal az apja, ezért elköltöznek Texasból, az otthonukból, Willékkel szembeni házba. Beleszeret Willbe (első látásra két nap után...mindegy), kiderül, hogy Will a tanára, nem járhatnak. Aztán az is kiderül, hogy az anyja régóta rákos, nem lehet rajta segíteni max egy éve van hátra és azt akarja, hogy Lake helyett a barátnője legyen az öccse gyámja. Aztán Lake kiharcolja, hogy ő legyen inkább a gyám. Így amikor az anyja meghal kevesebb,  mint egy év múlva ő is ottmarad egy kisgyerekkel. 
Eközben Wille felmodott, hogy együtt lehessenek, de túlságosan egymásba gabalyodnak túl hamar, ami nem tetszik az akkor még élő anyukának és megígérteti velük, hogy egy évig nem fekszenek még le egymással.
Következő részbe felbukkan Will exe, akit megölel, Lake bedilizik, összevesznek, nagyon aranyosan Slammesen kibékülnek, szuper megint minden jó erre hazafelé viszont autóbalesetet szenvednek. Lake nagyon súlyosan megsérül. A kórházi ágyánál Will megkéri a kezét, amikor felélbred és a sérülési miatt, meg a "kibírjuk még a nászútig" hozzáállásuk miatt, addig tényleg nem fekszenek le.
THE END SPOILER VÉGE
Szóval az élet csúnyán elbánt velük, de kibírták. Imádom Lake és Will kapcsolatát. Imádom az öcsikéiket, hihetetlen cukik és szeretem a kis barátnőjüket is Kiersten. 
Lake édesanyjával nem igazán tudok, mit kezdeni néha nagyon nem értettem és voltak fura dolgai, de mindig segíteni akart nekik a halála után is.
A Slammelős részt imádtam, mindegyik slam gyönyörű vagy legalábbis erőteljes volt, nem csak Willé, de Eddieé és az öcsikéké is.
Ez egy nagyszerű és megható trilógia, ami megmuatja, hogy mindig fel kell állni és fel is lehet, mert az élet nem meggyengíteni akar a csapásaival, hanem megerősíteni, ahogy Will mondta (csak szebben).

"Néha az élet közbeszól.Van, hogy mindenben az utadba áll.De nem azért gördít akadályokat eléd, mert aztakarja, hogy csak úgy feladd, és átadd neki az irányítást.Az élet azért gördít akadályokat eéd,mert azt akarja, hogy állj félre, és sodródj az árral.Az élet azt akarja, hogy harcolj.Tanulj meg egyedül boldogulni. "

A borítok nem igazán tetszettek, de rossznak se nevezném őket tetszettek a slam székek rajtuk.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus történeteket.
Nekem kedvencem lett!

10/10 (öszesítve, külön-külön nem adnék az összesnek ennyit)

Olvasd el! 

Nagyon tudom ajánlani, hogy akit érdekel nézzen youtubeon slammelős videókat, nagyon sok tehetségees(amennyire én ezt meg tudom itélni) magyar slammer van, hallgassátok őket!

Jó olvasást!

Kedvenc filmjeim 1. rész

Bár a blog eddig főleg a könyvekre koncentrált és arra is fog, mert többet könyvet olvasok, mint filmet nézek, de azért nem feledkezhetünk meg róluk sem, hiszen azokat is imádom. Így, hogy kicsit kevésbé érezzék magukat hanyagolva, jöjjön a top 20 kedvenc film/filmsorozatom listája. Ez az első fele, szóval 10 film, mert különben túl hosszú lett volna a bejegyzés


1. Magyar vándor
Nem tetszési sorrendben írom, de ez mindenképpen az első. A legeslegjobb film szerintem a világon. A magyar történelmi eseményeket dolgozza fel, valami elképesztően vicces és szórakoztató formában, számolni se tudom, hányszor láttam  már. Írtam róla bejegyzést is, amit ide kattintva elolvashattok. Mindenkinek ajánlom!




2. Szemfényvesztők
Ez a másik film, amit mondok, amikor megkérdezik, hogy mi a kedvenc filmem és nem mondhatok listát. 4 bűvészről szól, akik egy showműsor keretében kirabolnak egy Párizsi bankot Las Vegasból és a pénzt szétszórják a nézőknek. Persze az FBI nyomozni kezd, de ezt mégis, hogy lehetne rájuk bizonyítani, hacsak nem hisznek a varázslatban. Ez a film is rendkívűl humoros és nagyszerű. A trükkök zseniálisak. Van második része, az is jó, de nekem az első jobban tetszik. Itt megtudhattok róla többet.

3. Az X-men filmek
Elég régóta nézem már őket, pár részt többször is láttam. Személyes kedvencem az Elsők. Nagyon tetszik az a rengeteg képesség, az iskola, a professzor karaktere. Régebben Logant nagyon nem bírtam, de mostmár szeretem. Aki nem tudná arról szól, hogy a világban mutánsok élnek köztünk, akik az evolúció következő lépcsőfokai. Különböző képességeik vannak, gondolatolvasás, elemek irányítása, karmok növesztése, falon átsétálás stb. Nekik van egy különleges iskolájuk, aminek Xavier professzor az igazgatója. Minden filmnek kicsit más a bonyodalma, de visszatérő motívuma, hogy az emberek, a kormány félnek a mutánsoktól, ezért azoknak rejtőzködniük kell, de van, aki harcolna, hiszen nem bújkálhatnak örökké. Ide kattintva megtalálhattok egy csomó infót a filmekről. Még nem írtam róluk, de tervezek.



4.Mamma mia
Nem minden musicalt szeretek, de ezt imádom, magyarul-angolul is már többször láttam. A dalokat belőle rendszeresen hallagtom. Arról szól, hogy Sophie házasodni készül egy kis görög szigeten, az anyja szállodájában. Elhatározza, hogy meghívja az apját. Igen ám, csak hogy Sophie nem tudja, hogy ki az apja, de van 3 lehetséges jelöltje. Meghívja mindhármat. És akkor most képzeljük el az anyja reakcióját, amikor meglátja 3 volt pasiját, akiket 20 éve nem látott, a lánya esküvője előtt, pedig róluk nem tud senki ő meg nem hívta meg őket. Természetesen musical lévén azonnal énekelni kezd, de nem ez a lényeg. Olyan jól beleépítték a filmbe az ABBA számokat! Nagyon nehéz lehetett, de valahogy mégis sikerült kitalálni és ez a remke film lett belőle.

5. Bazi nagy görög lagzi(k)
Nagyon szeretm a romantikus-vígjátékokat és ez az egyik legjobb közülük. Nagyon vicces, ami azért egy vígjátéktól elvárható, de sajnos nem mindig van így. Láttam mindkét részét és rengeteg nevettem. A szereplők, a család, a görögök, az esküvő. Nagyon jó.  Az első rész története, hogy a görög családban nevelkedett nőnek nehéz dolga van a család miatt, de a lehető legaranyosabb módon ugyanis a görög család kicsit túlaggódó, hagyomány kedvelő és főleg mindenbe beleüti az orrát. Ebbe a családba kell bevzetnie a leendő férjét, kérdés, hogy kialakul e az összahng, mert ha nem...


6.Joy

Sokat dicsért film, de nem hiába. Nagyon inspiráló és őszinte film, imádtam. Jennifer Lawrence sokkal inkább ide való, mint az Éhezők viadalába. Joyról szól, aki elvált, de van egy gyereke és a volt férje a pincéjében lakik. Szintén vele lakik az anyja illetve a film elejétől az apja is, akik elváltak és folyton veszekednek. Ő vezeti a háztartást, dolgozik és eközben mindenki lenézi, az álma miatt, mert nő. Az az álma, hogy legyen egy saját vállalkozása, ahol a saját termékeit árulná. Ezt próbálja megvalósítani, de ez persze korántsem egyszerű, mint ahogy az élet sem az.

7.Alice csodaországban
És elérkezdtünk oda, hogy elárulhatom, hogy Tim Burton a kedvenc rendezőm. Tőle láttam a legtöbb filmet és mindegyik tetszett. Van egy sötét, titokzatos, kicsit őrűlt stílusa, ami nagyon bejön nekem. Szóval igazából ez pont az összes Tim Burton filmnek szól, amit láttam, és amik közül az Alice Csodaorzságban a legjobb. Kedvenc szereplőm benne egyértelműen az Őrűlt kalapos, akit Jhonny Depp, az egyik kedvenc színészem játszik fantasztikusan. Egyébként ő sok más filmjében is szerepel a rendezőnek.



8.Karib-tenger kalózai
Ha már Jhonny Depp, akkor a Karib-tenger kalózai. Kedvencem a sorozatból a 4. rész ugyanis, én utálom Orlando Bloomot és Keira Knightleyt, mind a színészeket, mind a szerepüket. A 4-ben meg már hála az égnek nem szerepelnek. Amiért szeretem az első 3 filmet mégis, annak a legnagyobb oka Jhonny Depp, ahogy Jack Sparrowt játsza. Hihetetlenül jó, vicces, ravasz és eléggé őrűlt. 

9.Tökéletes hang
Most mit mondhatnék? Imádtam! Egy sablonos, felszínes kis rom-com, éd mégis az egyik kedvencem. A számokat imádom, Anna Kendrick bámulatos és egy könnyed, vicces film. A történet főszereplője Becca, aki egyetemre megy, de főleg lazsál, amíg bele nem veszik egy acapella lánykarba. A régebben jóhírű lánykarnak viszont gondjai vannak, az új nemzedékhez nem illenke a tradícióik, a számok elavultak, az összhang csapnivaló. Itt énekel Becca és közben persze egy fiúval is megismerkedik.



10.Harry Potter
Nem a legjobbak a filmek, tudom. Messze elmaradnak a könyvektől és mégis. Harry Potter szóval imádom. Rengeteg hibája van, elsőnek megnéztem folyamatosan javítgattam a könyv cselekménye alapján, de akkor is imádom. A kedvencem részem ebből a Harry Potter és az Azkabani fogoly, a hangulata miatt.





Nemsokára jön a második rész kedvenc filmeim is.

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

"Titkosan szeretlek, ahogy a bűnös dolgokat; akár a lélek az árnyat."

Ma az egyik kedvenc mindennapi romantikus könyvemről hoztam értékelést.
Van két folytatása, de azok olvasása nélkül is tökéletesen érthető és lezárt a történet. Ez a legjobb a trilógiából, én az összeset olvastam és ajánlom is mindenkinek, több van benne, mint azt elsőre sejtenénk.

Történet:

Főszereplőnk az amerikai Anna Oliphant, akit apja egy évre egy bentlakásos iskolába küld Párizsba. 

"Ki küldi a gyerekét bentlakásos iskolába? Tiszta Roxfort. Csak itt nincsenek helyes varázslófiúk, mágikus cukorkák és repülésórák."

A lány először csak a rosszat látja ebben, neki semmi kedve nem volt ott hagyni, a már alakuló kapcsolatát, legjobb barátnőjét és az életét. De aztán megismerkedik a szomszéd szobában lakó Meredithszel, aki bemutatja Annát a barátainak. A szerelmespár Joshnak és Rashminak és Étienn St. Clairnek. Anna azonnal felfigyel a fiúra, aki alacsony, de jóképű, britt, francia és amerikai egyszerre és nagyon kedves. Csak egy hibája van, hogy van barátnője, Elli. Néha úgy tűnik, mintha a fiúnak is tetszene Anna, de akkor miért nem szakít a barátnőjével?

"– Hé, 508! A szobád éppen az enyém fölött van. Sosem mondtad.St. Clair mosolyog:– Lehet, hogy nem akartam, hogy engem vádolj, mert a hangos cipődübörgésemtől nem tudsz aludni éjszaka.– Te piszok! Tényleg te dübörögsz.– Tudom. Bocs! – nevet, és kinyitja előttem az ajtót."

Kettejük kibontakozó szerelméről szól a könyv, Párizsban a szerelem és a fény városában. 

Vélemény:

Ez volt az első vöröspöttyös könyv, amit olvastam és ennyi év után visszagondolva is, Úristen De Imádom!!!

Point Zéro

Az egyik legaranyosabb szerelmi történet, amit valaha olvastam. Maga a sztori igazából nem nagy cucc, de a kivitelezés! 
Étienn St. Clair a valaha volt legaranyosabb, legcukibb könyves fiú, rég neki adtam a díjat kár is ezen veszekedni. 
Ki ne szeretné? Hiszen barátságos, jóképű, de visszafogott, okos, vicces, udvarias, britt-francia akcentusa van, törődő és szégyenlős! 

"– Étienne vagyok – mutatkozik be. – Egy emelettel feljebb lakom.
– Én meg itt – mutatok bárgyún a szobám felé, miközben az agyam kattog: francia név, angol akcentus, amerikai iskola. Anna összezavarodott."

St. Étienne katedrális

Minden megvan benne, ami a legcukibb fiúnak kell. Tipikusan az, akit talán nem szúrsz ki egy hatalmas tömegben, de ha megszólal a lányok azonnal pocsolyává olvadnak (én rendszeresen amíg olvastam a könyvet), a fiúk vele akarnak barátkozni és az emberek automatikusan hallgatnak rá. Nincsenek szuperképességei, mint a legtöbb könyves álompasimnak és mégis IMÁDOM. Jó abbahagyom az ömlengést, na de ha egyszer igaz?

"Amikor tegnap kérdeztem erről, azt mondta, hogy Napóleon a példaképe. „Nem azért, mintha jó ember lett volna, ezt jegyezd meg! Igazi seggfej volt. De alacsony seggfej, mint én.”

Anna viszonylag szimpatikus karakter, nem idegesített nagyon, és borzasztóan cukik Étiennel. Tetszett, hogy mozi mániás, nem tudom miért, de sokat dobott rajta.

"– Oké, kitaláltam egyet: rossznak lenni még sohasem…– … tűnt ilyen jónak."

Meredith is szimpatikus erős egyéniség, akit látszólag nem érdekel mások véleménye és hűséges a barátaihoz.
Josh olyan igazi művészlélek és törődő barát, de róla nem is mondok többet most, mert a trilógia harmadik része az Isla és a hepiend róla szól.

"– De hékás, látod azt a pasit ott? – mutatok egy férfi felé, aki farmersortban és Budweiser feliratú pólóban van. – Én is ennyire nyilvánvaló vagyok? St. Clair a pasira sandít.– Nyilvánvalóan mi? Kopaszodó? Túlsúlyos? Ízléstelen?– Amerikai."

Nagyon tetszik a négyük barátsága.

Shakespeare and Company

A szerelmi történetnél komolyabb dolgok is szerepelnek a könyvben, mint az új helyre beilleszkedés, az elválás nehézségei, a változástól való félelem, a nehéz szülő-gyerek kapcsolat, az elvárások az akarattal szemben. Nincs belőlük olyan sok, hogy nekem ne tetszen (mert én nem szeretem a komoly könyveket), de épp elég, hogy ne legyen felszínes a könyv.
És mindez Párizsban, a szerelem és a fény városában, ahol sosem áll meg az élet. Már csak ez is egy nagy pluszpont a könyvnek.

Ajánlom bárkinek, aki szereti a helyenként nyálas, de nagyon aranyos, humoros, könnyed és kicsit komoly könyveket.

10/10***
Olvasd el!

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

"Anya mindig azt mondja, mindegy, milyen szegény a' ember, mindegy, hogy módos vagy éppen nincstelen, hogy a küszöböt rágja, vagy a templomban egerészik, a legjobb dolgok a' életben ingyen vannak."

Történet:

15 éves Carey egy lakókocsiban él, egy nemzeti park közepén, 6 éves húgával Jenessával és mentálisan beteg anyjával, aki időnként hónapokra eltűnik. 

Itt élnek 10 éve. Ez alatt az idő alatt 2-szer, ismétlem összesen 2-szer (!!!) voltak lányok a városban. 1-szer ők is mehettek vásárolni, 1-szer pedig Jenessát vitték pszihológushoz, mert abba hagyta 5 évesen a beszédet és az anyjuk nem tudta miért. De a lányok jól tudják, hogy miért csak Carey nem hajlandó róla tudomást venni, Jen meg ugye nem beszél. 

A könyv elején az anyjuk már nagyon rég van távol, ilyen hosszú időre még sose ment el. Kezdenek kifogyni a kajából, ami sosem volt sok, és főleg nem változatos, főként konzerves babból állt. Ekkor talál rájuk egy férfi, aki az apjuknak mondja magát és egy szociális gondozó nő. Van náluk egy levél az anyjuktól, amiben elmondja, hogy ott hagyta a lányait az erdőben és nem tudja tovább a gondukat viselni (mintha eddig azt tette volna!?). 

Akarva akaratlan velük mennek a valós világba, amit Jennessa szinte sosem látott, Carey meg szinte teljesen el felejtett. Jen könnyebben alkalmazkodik, mert még kicsi, de Carey-nek komoly próblémákkal kell szembenéznie. 

Közben a múlt elhalgatása egyre lehetetlenebbé válik számára, de, mi lesz ha kiderül? Ha kiderül mi történt azon a fehér fényes éjszakán? 

Vélemény:

"Én is ölni tudnék azért a hamburgerért meg trumixért, ami, ha jól emlékszem olyasmi, mint egy iható fagyi. A hamburgerről és sültkrumpliról nem sokat tudok. A hamburger nevéből kiindulva csak finom lehet, jó nagy falatokban kell enni, hamm-hamm. A krumpli mókás szó, és sütve minden finom, úgyhogy ez egy mókás sült valami lehet, amit a hamburger mellé kell enni."

Ez a könyv, hűha. Nem volt nekem való. Határozottan nem készültem fel rá és nem számítottam, hogy ilyen lesz.

Kölcsönbe kaptam egy barátnőmtől, de a fülszövegen kívűl, nem volt hajlandó elárulni mást róla, így nem tudtam mire számítsak. Azt hittem ilyen laza kis sztori lesz, nyomozás, talán kis krimi. Bár molyon is többször megnéztem a fülszövegét, de valahogy a címkéket nem láttam meg, hiszen sosem nézem. Pedig itt kellett volna. Akkor észrevettem vona, hogy nagyon másról szól a könyv, mint gondoltam. Ezek a hozzás tartozó címkék: családon belüli erőszak drog gyermekbántalmazás ifjúsági magyar nyelvű regény.

Hát igen így kicsit ledöbbentett a könyv.
Sosem olvastam még ilyet. Nem az én műfajom. Nevetni, szórakozni, kikapcsolódni szeretek egy könyvön. De ez teljesen letaglózott.

"Hallgatással válaszolok, és máris megízlelem a csend hatalmát. A szavak fegyverek. A fegyverek erősek, akár csak a ki nem mondott szavak. Ahogyan a nem használt fegyverek."

Maga az alaphelyzet. Egy erdőben élnek 10 éve !!!! Az anyjuk rendszeresen magára hagyja őket, hetekre, hónapokra. És ez a legkevesebb és a legjobb, amit tesz, komolyan. És miért? Mert beteg, drogfüggő, ezért ilyen helyzetbe hozza a gyerekeit, akik élhetnének jobban!

Voltak olyan részek benne, aminél legszívesebben takaró alá bújtam volna és ott ismételgettem volna magamban, hogy "velem ez nem történhet meg, velem ez nem történhet meg!". Nagyon durva ez a legjobb szó, amit találtam rá, durva. Durva és undorító és szegények és fúj már!! 

" – A zene híd – mondja anya, a met füstje bekúszik a hegedűm húrjai alá, a kottáim úgy függnek a faágakon, mint díszek egy karácsonyfán. – Összeköti a' embereket valami feljebbvalóval, a zene kimondja azt, ami kimondhatatlan."

Jó ezt most nagyon értelmesen megfogalmaztam.

Kiakadtam, de mentségemre legyen mondva, hogy ez az első könyv, amit olvastam és ilyen kemény témát taglal. Biztos vagyok benne, hogy ennél vannak sokkal durvább sztorik és könyvek, de az én kis lelkemnek ez is több volt, mint elég.

Mivel eddig csak nyafogtam, most igykszem azt félretenni és írni valami, elfogadható véleményt.
A szereplők jól kidolgozottak, van, akit a szívedbe zársz (Jenessa) van, akire felnézhetsz (Carey) és van, akit utálhatsz (az anyjuk). Az apjuk is egy szimpatikus karakter, igazán igyekszik meg minden. 

Ennyi ennél többet nem tudtam összeszedni róla.

10/5 (tényleg kiakadtam, de a kivitelezés a lehető legjobb)

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek könyv és film

"(…) élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel."

Adatok:

eredeti cím: Me before you
író: Jojo Moyes
kiadó: Cartaphilius
oldalszám: 484/488
A következő rész címe eléggé spoileres nem ajánlom, hoyg bárki rákeressen az első befejezése előtt

Történet:

"– Jól vagyok. Csak… Láttam a világos inggallérját, és kontrasztként a sötét zakóját. – Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… Nagyot nyelt. Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik. – Én csak…szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig."

Főszereplőnk a locsifecsi, jókedéjű Louisa Clark, aki egy angol kisvárosban él. Miután az állása megszűnik a pékségben, ahol felnőtt kora óta dolgozott, új munkát kell keresnie, mert ő az egyedüli pénzkereső a caládjában. 

Louisa Clark

Egy házban él a szüleivel. Az anyja nem dolgozik, mert az Alzheimer-kóros nagyapját ápolja. Az apját most rúgták ki. A húga, Treena, az "okos" a családban, mindenki mindig rá volt büszke attól a ténytől eltekintve, hogy fiatalon terhes lett egy alkalmi kapcsolatból, ezért abba kellett hagynia az egyetemet. Pedig ő lehetett volna az egyetlen diplomás a családban, most viszont a kisfiát Thomast nevelei a szülei házában.
Szóval Louisa, hogy fenntartsa a családját, munkát válall egy kvadriplégiás, azaz mind a négy végtagi sérült gondozójaként. A "gondozott" Will Traynor, akinek a családjáé/apjáé a kisvárosban található vár, szóval gazdagok. 

"– … A kedvenc viseletem ez a csillogó gumicsizma volt a poszméhcsíkos harisnyámmal. – Poszméhcsíkos harisnya? – Fekete-sárga csíkos. – Iszonytató lehetett. – Ez egy kicsit goromba megjegyzés volt! – De igaz! Állati visszataszítóan hangzik."

Willt elütötte egy motor, ezért bénult le nyaktól lefelé teljeseb, kivéve, hogy pár ujját az egyik kezén tudja mozgatni. Azelőtt, Will igazán élt, bungee-jumping, rengeteg utazás, búvárkodás, hegymászás. Emelett gyönyörű barátnője volt, jól fizető, fontos állása, barátai. De ennek a baleset véget vetett, megszakította mindenkivelk a kapcsolatot, muszály volt hazaköltöznie, a kisvárosba, amit utál, a szüleihez, akikkel igen hideg viszonya van. Egész nap nem csinál szinte semmit, csak ül, bámul, esetleg filmet néz, olvas. Megszakítva mindezt orvoshoz járással, gyakori betegeskedéssel. Már lassan két éve.
Louisat hozzá veszik fel, hogy szórakoztassa őt, tulajdonképpen. De Will mogorva, bunkó, magába zárkózik és minden kedvességét és igyekezetét visszautasítja Lounak, nagyon lekezelő vele, amikor egyáltalán figyelemre méltatja.
A nő próbálkozik, de lassan csökken a lelkesedése, viszont a munkát nem hagyhatja ott a fél évet, amire felvették végig kell csinálnia. Egyre jobban megismeri Willt, a férfi minden igyekezetének ellenére kezdi megkedvelni.  Aztán a Lou megtudja, miért csak 6 hónapra szól a szerződése. Ezek után mégjobban igyekszik. De elég lesz az igyekezete, a lelkesedése, az optimizmusa és a társasága, ahoz, hogy megváltozzanak a dolgok? 

Én és  a könyv:

Előző évben megvettem, mert tetszett a film előzetese, ezért és mert mindenki annyira imádja. És elolvastam a feléig. Onnan nem bírtam tovább és félbehagytam. Most újra nekiálltam a felétől és másfél nap alatt elolvastam. 


Vélemény:

"A mi utcánkban mindenki flancosnak számított, akinek egyetlen családtagja ellen sem volt távoltartási végzés."

Hmm… 

Tetszett. Vagy nem. Nem tudom. Jó volt igen. 
Igényesen megírt. 
Egyedi, szívszorító történet. 
Cuki szerelmi szál. 
De nekem nem tetszett, mert a Csillagainkban a hiba óta tudom, hogy én nem szeretem a tragikus könyveket. Én könyvön nevetni szeretek, azt szeretem, ha kizökkent a hétköznapokból. Jó pont ennek a könyvnek, hogy párszor elnevettem magam rajta, ezért olvatam végig. Ja, és a happy endet szeretem, bár ez nem volt rossz. De ez abszolút nem a köynv hibája, ez az én ízlésem.
Ahogy a Csillagainkban a hibán, ezen se sírtam. Nem tudom miért. Kevés könyvön sírok, de azokon, amik ilyen tragikusak, soha. Van egy gondolatom, hogy miért nem, de az nem ide tartozik. 
Az utazás nagyon tetszett, ahogy az esküvő is, minkettő a kedvenc részem lett.
Patrickot utáltam, végig azt vártam, mikor pattintja már le.
Willt nem bírtam. Egy seggfej. Szar élete van igen. De akkor is egy seggfej. Aztán már kicsit megjavul, de akkor már késő. 
Louisát egészen bírtam. A családja, nem tudom miért bánik így vele. Treena annyira hideg. 
Ez a könyv mindent megtett, amit tragikus, betegségről szóló könyv megtehetett, hogy én szeressem. Humoros volt, Louisának nagyon tetszett az optimizmusa ( Annak ellenére, hogy végig tudtam a könyv kimenetelét a következő rész, igen spoileres címéből.). És bármennyire is ellenkezett az én happy endes ponyvakönyv imádó lelkem, ez a könyv rákényszerített, hogy elgondolkozzak pár dolgon. 

"Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakhoz – nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások."

Most egy spoileres rész következik.
SPOILER
Elgondolkodtam azon, ami jelentős része a könyvnek, vagyis a beteg emberek halálhoz való jogáról. Első reakcióm persze az, hogy az öngyilkosság rossz dolog és, hogy képes bárki is támogatni valakit benne. Rossz emberek azért Will szülei, hoyg engedélyezték neki? Egyértelműen nem akarták, hiszen hónapokon keresztül ellenkeztek és próbálták lebeszélni, de tényleg ennél többet nem tehettek. Willnek szabad akarata van, amit semmilyen mentális betegség nem gátolt. Képes saját döntéseket hozni és joga is van dönteni legalább erről az életében, ahol már szinte semmit nem ő dönt el, hanem az emberek körülötte. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki azonos betegséggel kerekesszékbe kényszerült, így döntene. De el tudom képzelni, hogy tényleg nem az ő élete lett volna már. Így szerintem volt joga meghalni, ha még mindig szörnyűnek is találom az öngyilkosságot, főleg, amikor ennél jóval kisebbek az okok. A szülei se szörnyetegek, amiért megengedték neki, ha nem engedik megoldotta volna máshogy, csúnyábban.
SPOILER VÉGE
De még így is eléggé komor volt, rendesen lehangolt pár résznél.
Azért lehet elolvasom a következő részt. Az állítolag már nem ilyen lehangoló.

"– Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel."

A Film:

Már eleve az előzetes miatt akartam elolvasni, de várni akartam a film megnézésével amíg elolvasom a könyvet. Így vártam több, mint fél évet.
Tetszett a film, nem volt olyan komor, a végén közelebb álltam a síráshoz, mint a könyvnél. Volt pár dolog, amit én mindenképpen jobban beleraktam volna. A családjával a dolgok szerintem jelentős részét képezték a könyvnek. Nme tér el lényeges dolgokban csak pár apróság. meg egy-pár kihagyás. Szerintem egy jó adaptáció lett és Will se néz ki rosszul benne :D .

"– Clark, maga a legnagyobb sznob. 
– Mi? Hogy én? 
– Elzárkózik a legkülönfélébb élmények elől, mert bemeséli magának, hogy maga „nem az a fajta ember”. 
– Mert nem is vagyok. 
– Honnan tudja? Semmit sem csinált, sehol sem járt. Hogyan lehetne a leghalványabb elképzelése is arról, hogy maga milyen fajta ember?"

Értékelés: 6/10