Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek könyv és film

"(…) élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel."

Adatok:

eredeti cím: Me before you
író: Jojo Moyes
kiadó: Cartaphilius
oldalszám: 484/488
A következő rész címe eléggé spoileres nem ajánlom, hoyg bárki rákeressen az első befejezése előtt

Történet:

"– Jól vagyok. Csak… Láttam a világos inggallérját, és kontrasztként a sötét zakóját. – Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… Nagyot nyelt. Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik. – Én csak…szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig."

Főszereplőnk a locsifecsi, jókedéjű Louisa Clark, aki egy angol kisvárosban él. Miután az állása megszűnik a pékségben, ahol felnőtt kora óta dolgozott, új munkát kell keresnie, mert ő az egyedüli pénzkereső a caládjában. 

Louisa Clark

Egy házban él a szüleivel. Az anyja nem dolgozik, mert az Alzheimer-kóros nagyapját ápolja. Az apját most rúgták ki. A húga, Treena, az "okos" a családban, mindenki mindig rá volt büszke attól a ténytől eltekintve, hogy fiatalon terhes lett egy alkalmi kapcsolatból, ezért abba kellett hagynia az egyetemet. Pedig ő lehetett volna az egyetlen diplomás a családban, most viszont a kisfiát Thomast nevelei a szülei házában.
Szóval Louisa, hogy fenntartsa a családját, munkát válall egy kvadriplégiás, azaz mind a négy végtagi sérült gondozójaként. A "gondozott" Will Traynor, akinek a családjáé/apjáé a kisvárosban található vár, szóval gazdagok. 

"– … A kedvenc viseletem ez a csillogó gumicsizma volt a poszméhcsíkos harisnyámmal. – Poszméhcsíkos harisnya? – Fekete-sárga csíkos. – Iszonytató lehetett. – Ez egy kicsit goromba megjegyzés volt! – De igaz! Állati visszataszítóan hangzik."

Willt elütötte egy motor, ezért bénult le nyaktól lefelé teljeseb, kivéve, hogy pár ujját az egyik kezén tudja mozgatni. Azelőtt, Will igazán élt, bungee-jumping, rengeteg utazás, búvárkodás, hegymászás. Emelett gyönyörű barátnője volt, jól fizető, fontos állása, barátai. De ennek a baleset véget vetett, megszakította mindenkivelk a kapcsolatot, muszály volt hazaköltöznie, a kisvárosba, amit utál, a szüleihez, akikkel igen hideg viszonya van. Egész nap nem csinál szinte semmit, csak ül, bámul, esetleg filmet néz, olvas. Megszakítva mindezt orvoshoz járással, gyakori betegeskedéssel. Már lassan két éve.
Louisat hozzá veszik fel, hogy szórakoztassa őt, tulajdonképpen. De Will mogorva, bunkó, magába zárkózik és minden kedvességét és igyekezetét visszautasítja Lounak, nagyon lekezelő vele, amikor egyáltalán figyelemre méltatja.
A nő próbálkozik, de lassan csökken a lelkesedése, viszont a munkát nem hagyhatja ott a fél évet, amire felvették végig kell csinálnia. Egyre jobban megismeri Willt, a férfi minden igyekezetének ellenére kezdi megkedvelni.  Aztán a Lou megtudja, miért csak 6 hónapra szól a szerződése. Ezek után mégjobban igyekszik. De elég lesz az igyekezete, a lelkesedése, az optimizmusa és a társasága, ahoz, hogy megváltozzanak a dolgok? 

Én és  a könyv:

Előző évben megvettem, mert tetszett a film előzetese, ezért és mert mindenki annyira imádja. És elolvastam a feléig. Onnan nem bírtam tovább és félbehagytam. Most újra nekiálltam a felétől és másfél nap alatt elolvastam. 


Vélemény:

"A mi utcánkban mindenki flancosnak számított, akinek egyetlen családtagja ellen sem volt távoltartási végzés."

Hmm… 

Tetszett. Vagy nem. Nem tudom. Jó volt igen. 
Igényesen megírt. 
Egyedi, szívszorító történet. 
Cuki szerelmi szál. 
De nekem nem tetszett, mert a Csillagainkban a hiba óta tudom, hogy én nem szeretem a tragikus könyveket. Én könyvön nevetni szeretek, azt szeretem, ha kizökkent a hétköznapokból. Jó pont ennek a könyvnek, hogy párszor elnevettem magam rajta, ezért olvatam végig. Ja, és a happy endet szeretem, bár ez nem volt rossz. De ez abszolút nem a köynv hibája, ez az én ízlésem.
Ahogy a Csillagainkban a hibán, ezen se sírtam. Nem tudom miért. Kevés könyvön sírok, de azokon, amik ilyen tragikusak, soha. Van egy gondolatom, hogy miért nem, de az nem ide tartozik. 
Az utazás nagyon tetszett, ahogy az esküvő is, minkettő a kedvenc részem lett.
Patrickot utáltam, végig azt vártam, mikor pattintja már le.
Willt nem bírtam. Egy seggfej. Szar élete van igen. De akkor is egy seggfej. Aztán már kicsit megjavul, de akkor már késő. 
Louisát egészen bírtam. A családja, nem tudom miért bánik így vele. Treena annyira hideg. 
Ez a könyv mindent megtett, amit tragikus, betegségről szóló könyv megtehetett, hogy én szeressem. Humoros volt, Louisának nagyon tetszett az optimizmusa ( Annak ellenére, hogy végig tudtam a könyv kimenetelét a következő rész, igen spoileres címéből.). És bármennyire is ellenkezett az én happy endes ponyvakönyv imádó lelkem, ez a könyv rákényszerített, hogy elgondolkozzak pár dolgon. 

"Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakhoz – nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások."

Most egy spoileres rész következik.
SPOILER
Elgondolkodtam azon, ami jelentős része a könyvnek, vagyis a beteg emberek halálhoz való jogáról. Első reakcióm persze az, hogy az öngyilkosság rossz dolog és, hogy képes bárki is támogatni valakit benne. Rossz emberek azért Will szülei, hoyg engedélyezték neki? Egyértelműen nem akarták, hiszen hónapokon keresztül ellenkeztek és próbálták lebeszélni, de tényleg ennél többet nem tehettek. Willnek szabad akarata van, amit semmilyen mentális betegség nem gátolt. Képes saját döntéseket hozni és joga is van dönteni legalább erről az életében, ahol már szinte semmit nem ő dönt el, hanem az emberek körülötte. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki azonos betegséggel kerekesszékbe kényszerült, így döntene. De el tudom képzelni, hogy tényleg nem az ő élete lett volna már. Így szerintem volt joga meghalni, ha még mindig szörnyűnek is találom az öngyilkosságot, főleg, amikor ennél jóval kisebbek az okok. A szülei se szörnyetegek, amiért megengedték neki, ha nem engedik megoldotta volna máshogy, csúnyábban.
SPOILER VÉGE
De még így is eléggé komor volt, rendesen lehangolt pár résznél.
Azért lehet elolvasom a következő részt. Az állítolag már nem ilyen lehangoló.

"– Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel."

A Film:

Már eleve az előzetes miatt akartam elolvasni, de várni akartam a film megnézésével amíg elolvasom a könyvet. Így vártam több, mint fél évet.
Tetszett a film, nem volt olyan komor, a végén közelebb álltam a síráshoz, mint a könyvnél. Volt pár dolog, amit én mindenképpen jobban beleraktam volna. A családjával a dolgok szerintem jelentős részét képezték a könyvnek. Nme tér el lényeges dolgokban csak pár apróság. meg egy-pár kihagyás. Szerintem egy jó adaptáció lett és Will se néz ki rosszul benne :D .

"– Clark, maga a legnagyobb sznob. 
– Mi? Hogy én? 
– Elzárkózik a legkülönfélébb élmények elől, mert bemeséli magának, hogy maga „nem az a fajta ember”. 
– Mert nem is vagyok. 
– Honnan tudja? Semmit sem csinált, sehol sem járt. Hogyan lehetne a leghalványabb elképzelése is arról, hogy maga milyen fajta ember?"

Értékelés: 6/10