Először is, szerintem ezt a formázatlan masszát túlzás versnek nevezni, költészetnek pedig egyenesen merész húzás. Ilyet bármelyik általános iskolás kiscsaj összevág Facebookos idézetekből. Ez a mű nekem nem adott semmi újat, a versekben megfogalmazott dolgokat már ezerszer olvastam különböző közösségi oldalakon. Gondoljatok a depressziós, lehangoló gondolatokra az élet nehézségeiről - nos, ez a könyv nagyjából ilyenekből áll, és, mint írtam, minden egyediséget nélkülöz.
A másik nagy problémám maga a szöveg formázása.
nagyon idegesítő
hogy mindent
így ír le
az író
tehát semmi
írásjel
minden kisbetűvel
és még csak a
sorok sincsenek
értelmesen elválasztva
inkább mintha csak
a hasára ütött
volna
Ráadásul egyes sorok iszonyatosan hosszúak, mások egy szóból állnak - és ez egyáltalán nem teszi költőibbé (vagy akármi is lett volna a cél). Sokkal inkább értelmetlen massza az egész.
A könyv erősségeként sajnos legfeljebb a rajzokat tudnám kiemelni. Azok között ugyanis akad egy-két egészen jó, ami passzol is az adott vershez. Meg olyan is, ami ötévesek munkájára emlékeztet, és bárki meg tudná rajzolni. Mindegy.
Azt az egyet nem nagyon értem, hogy ez a mű hogyan lett bestseller. Talán amiatt terjedt el ennyire, mert manapság divatos "depressziósnak" lenni? Vagy az emberek lusták eredeti gondolatokat olvasni? Mindegy is, én szeretem a költészetet, de a Milk and Honey nagyon nem az én műfajom. Egyébként nem is olvastam végig, elég volt nagyjából a fele.
Szerintem nagyjából mindent elmondtam erről a könyvről, amit érdemes tudni. Ha meg szeretnéd rendelni, először olvass bele neten. Lehet, hogy tetszeni fog, hiszen a fenti csak az én véleményem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése