Kezdjük a történettel. Robin Cookban nem csalódtam: az alapsztori izgalmas, fordulatos és beteg. Röviden arról szól a könyv, hogy egy kísérletező biológus, dr. Victor Frank a felesége petesejtjeit módosítja, hogy szuperintelligens lombikbébijük születhessen - mindezt az asszony tudta nélkül (kell egy kis dráma, na). A gyerek problémamentesen meg is születik, és valóban hamar kiütköznek az életkorát meghaladó képességei. Már háromévesen is szinte mindenben jobb a szüleinél, és az anyja, Marsha (aki mellesleg pszichológus) el is kezd gyanakodni. Persze Victornak színt kell vallania, és innentől kezdve már nem csak fiukkal, Kivivel, hanem a házasságukkal is problémák lesznek. A helyzet egyre rosszabb, egy idő után a szülők már jogosan félhetnek a saját gyereküktől. A végén pedig az ember teljesen lesokkol a váratlan események miatt.
A könyv érdekessége, hogy egyébként a teljes sztorit nem ismerhetjük, minden egyes részlet apránként derül ki. (Én azért próbáltam viszonylag spoilermentesen leírni, ezek sejthetők már az elején.) Szóval a történet nekem tetszett, mert még talán izgalmasabb is, mint amilyennek elsőre ígérkezett. És a pontos biokémiai leírások miatt a kutatások hihetővé is teszik a sztorit.
SPOILER! Ami nekem azért már kicsit sok volt, az például a dél-amerikai drogkereskedők. Most komolyan? Lehet, hogy Kivi zseni, de mégis hogy főnökösödhetett tapasztalt kokaindílereken? Egyáltalán hogy talált rájuk? Itt még sántít nekem pár dolog, ha jobban belegondolok. Meg ott van Marsha is, aki mindent ki tudott deríteni a túlzott idegeskedésével. Elég valószerűtlen. SPOILER VÉGE!
Lássuk a szereplőket.
Victor Frank: Akárki akármit mond, nekem szimpatikus volt végig. Kutatásaival tényleg a tudományt szolgálta, még ha hibázott is. Szerintem férjként és apaként sem volt utolsó, a feleségéért és a fiáért mindent megtett.
Marsha Frank: Idegesítő, mindent túlaggódó volt végig. A könyv felétől már nagyon nem bírtam, ráadásul szerintem még pszichológusnak is csapnivaló volt.
Kivi: Fura, ha azt mondom egy szinte érzelemmentes emberre, hogy bírom? Szerintem nem volt semmi baj a gyerekkel, a hiányos érzelmi intelligenciájáról meg nem ő tehetett. SPOILER! Annyira sajnáltam, amikor elvesztek a kutatásának az eredményei, szegény annyit melózott...:( SPOILER VÉGE!
Nagyjából ők a fontosabb karakterek, bár még rengetegen feltűnnek a történet során, de csak mellékszereplőként. Közülük egyébként Philipet bírtam, meg Kivi alkalmazottait is, a spanyol akcentusú drogdílereket. Nélkülük kimaradt volna pár hiánypótló emberleütés és leitatás.
Mindent összegezve, nekem nagyon tetszett a könyv. Bár vannak benne kidolgozatlan szálak, és az epilógus írásakor szerintem Robin Cook felvett egy rózsaszín szemüveget (ehh...), szerintem ez az egyik legjobb könyve azok közül, amiket eddig olvastam. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a krimiket és a váratlan fordulatokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése