Fülszöveg:
A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.
El sem hiszem! Végre egy normális fülszöveg! Pontosan leírja a sztori lényegét, meghozza a kedvet, de nem is túloz: én sem írhattam volna jobbat. :P
A történet ugyanis tényleg nagyon izgalmas, szerintem inkább beillik kriminek, mint horrornak (ellentétben a kritikákkal, amelyek szerint ez egy szuperfélelmetes sztori - ne higgyünk nekik, a könyvet bátran olvashatják gyengébb idegzetűek is!)
Persze vannak benne megszokott klisék, mint például az elhagyatott, titokzatos helyiség a pincében, ami egyszerűen minden ijesztő épületben fellelhető. És amit a főszereplők természetesen már az első nap felderítenek, és addig látogatják rendszeresen, amíg át nem élnek ott egy hiánypótló halálközeli élményt. Ez azt hiszem, szinte minden horror/thriller/izgalmas történetben megjelenik, viszont a jó hír, hogy a sztori valahogy mégis egyedi és izgalmas. A lényeget sejthetjük, de sosem lehet tudni, éppen mi fog történni. (Én például teljesen más végkifejletre számítottam.) Szóval összességében látszik, hogy az író nem csak a hasára ütött, amikor kitalálta az alapsztorit. Az pedig, ahogyan a múltat összekapcsolja a jelennel, nagyon jól meg van oldva.
A szereplők jelleme szintén rendesen kidolgozott. Dan talán még a legegyszerűbb, legátlagosabb karakter: a tipikus zárkózott, kicsit szerencsétlen, de okos srác. Nem utáltam, de volt, hogy irritált. Abby az elején nagyon szimpatikus volt, de aztán néha idegesítően viselkedett. Ennek ellenére megkedveltem, bár szerintem nem illenek össze Dannel. Jordan volt a kedvencem! Kicsit talán bunkó (bár én inkább a bóknak is beillő "szarkasztikus" jelzővel illetném), de a lelke mélyén kedves, segítőkész és nagyon jófej fiú.
Ami még feltűnt olvasás közben, hogy az elején olyan volt, mintha egy teljesen amatőr szerző regényét olvasnám. Aztán ez az érzés elmúlt, tehát nem volt zavaró, de a történet emiatt kicsit nehezen indult el. És néha szerintem túl sok volt benne a párbeszéd. Természetesen senki sem vár el egy ilyen könyvtől oldalakon át tartó leírásokat, de azért ezt izgalmasan is meg lehetett volna oldani. (Én biztosan jobban bemutattam volna az elmegyógyintézet épületét, meg persze a szereplők kinézetét is.) A regény tehát tetszett, de nem hiszem, hogy elolvasom a következő két részt, még ha így maradtak is megoldatlan rejtélyek. Viszont mindenkinek ajánlom, aki szereti a krimiket: egyszeri olvasmánynak nagyon szórakoztató.
/A könyvhöz kapcsolódó vicces sztori:
Be kell vallanom, hogy mégiscsak van pár ijesztőbb rész a regényben. Erre ékes példa, hogy éppen egy nagyon izgalmas résznél tartottam, amikor abba kellett hagynom az olvasást, hogy lemenjek uzsonnázni. Éppen nagyban ettem, amikor hűvös szelet éreztem az asztal fölött "elsuhanni" (?). Mondanom se kell, hogy kirázott a hideg, mivel egyetlen ablak sem volt kinyitva, és sehonnan nem jöhetett be a szél. Ezek után gyorsan felrohantam a szobámba, de az Asylumot nem mertem aznap tovább olvasni... :'D/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése