Sziasztok!
A mostani blogprojektünk 2. napja nem éppen pozitív, ugyanis azokat a könyveket gyűjtöttünk össze, amikben csalódtunk. Hiszen hiába a kedvenc kiadód adta ki, attól még előfordul olyan, talán nem is kevésszer, hogy nem tetszik a könyv, csalódsz benne. Ez elkerülhetetlen főleg, ha egy kiadó sok, különböző témában is kiad könyveket. Ma tehát elhoztam nektek, azokat a KMK-s könyveket, amikben csalódtam, amik nem tetszettek. Leszögezném, hogy ez az ÉN véleményem, te attól még imádhatod, ez ízlés kérdése, attól szép a világ, hogy mindenki más dolgokat szeret és nem szeret.
Kezdjük hát!
(Most csak olyanokat írok, amiket végigolvastam, azokat nem említem, amik annyira taszítottak, hogy végig se bírtam olvasni. Pöttyök szerint most nem bontom, nincs sok.)
- Böszörményi Gyula: Az időkút
Böszörményi egy nagyon népszerű író Magyarországon, mind a gyerek, mind az ifjúsági könyveit nézve, de én sajnos nem szeretem szinte egyik könyvét se. Pedig próbáltam! Az első, amit tőle olvastam a Lúzer Rádió, Budapest még tetszett, így ez jelenti a szintét előbbi mondatomban. Aztán elolvastam a megnevezett könyvet, Az időkutat. Nem tetszett, unalmas volt, zavaros és értelmetlen. Hosszabb értékelésemért katt ide. Aztán megtetszett a 9... 8... 7... borítója, így abba is belekezdtem, de nekem túl fura volt, nem olvastam végig. Végül innen nézve utolsó próbálkozásként megvettem a Leányrablás Budapesten-t, hiszen mindenki imádja Vörös Pöttyös, nyomozós és történelmi, pont jó lesz nekem. 40 oldalig, ha eljutottam benne, mielőtt feladtam annyira nem kötött le és a stílusa se ragadott meg. Kölcsönadtam barátnőimnek, nekik tetszett, megpróbálkoztam vele még egyszer, de még mindig semmi nem volt, ezért eladtam. Mostanában fontolgatom, hogy újra megpróbálkozok vele, de max könyvtárból, annyira szeretném szeretni! Így alakult hát az én ismeretségem Böszörményivel. A Leányrablás Budapesten-ig össze se kötöttem ezeket a könyveket, nem tudtam, hogy ugyanaz az írójuk, de most már látom és egy jó tanácsnak veszem, hogy nekem nem kell az ő könyveivel foglalkoznom. Tényleg sokan szeretik, szóval ez a véleményem ne bizonytalanítson el, ha az egyik könyve olvasásán gondolkodsz. Kivéve, ha az a könyv, az Időkút, többektől olvastam, hogy az nekik se tetszett. :/
- Alyson Noel: Halhatatlanok sorozat
1.Evermore–Mindörökké
Jó rég olvastam ki.
Elsőre nagyon tetszett, de ez nem volt elég ahhoz, hogy így utólag 2,5-nál több csillagot adjak rá. Ugyanis visszagondolva, nagyon nem tetszik. Elcsépelt, sablonos és nem tetszik a stílusa. A főszereplőket nem bírom.
Nem igazán ajánlom az olvasását van ilyen témában egy csomó sokkal jobb.
2.Blue Moon–Kék hold
Mivel az előző elsőre tetszett, ezt is elkezdtem gondolkodás nélkül. Egy kicsit már kevésbé tetszett,kicsit szerintem fiatal voltam még hozzá az akkori 11 évemmel. Hát igen egy cseppet. Itt már talán kezdett leesni, hogy a főszereplőkkel valami nem okés, hogy nem igazán szimpatikusak főleg a lány.
3.Shadowland–Árnyvidék
Ugyan végigolvastam de ezt már akkor se szerettem. Már szörnyen szappanoperás, erőltetett volt. És ennek az olvasása közben jöttem rá, hogy ez nem trilógia, vagyis ez nem az utolsó rész. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ezt befejeztem, tettem egy gyenge kísérletet a következő rész elolvasására, de nem tudtam tovább olvasni. Azóta is utálom a sorozatot. Van pár rész amit nem utálok, de semmit se tudok felidézni, amit szeretnék.
Összefoglalva gyenge, erőltetett, sablonos, szappanoperás, de a rosszabbik fajtából és rengeteg jobbat lehet a kategóriájában olvasni e helyett.
- Csendes Nóra: Zápor utca
Írtam róla blogon ide kattintva elolvashatjátok. Összességében nem volt olyan rossz, csak az írásmód, a stílus nem jött be, ahogy a történet és a mondanivalója sem. De ez tényleg csak az én ízlésemen múlt.
- Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra
Legnagyobb problémát itt az jelentette, hogy bár nálam nem feltétel, hogy tudjak azonosulni a szereplőkkel, itt olyan szinten nem tudtam azonosulni semelyikőjükkel, sőt a legtöbb esetben még csak meg sem értettem őket. A művész élet tőlem nagyon távol áll. A második legnagyobb problémám az volt, hogy a könyv durván deprimáló hatással volt rám. Amikor nem a jelen szenvedését élte éppen a főszereplő, akkor a jövő szenvedéseit vetítette előre. További negatívumokról és pár pozitívumról olvashattok ide kattintva.
- Jenny Han: A nyár amikor megszépültem
A könnyebbség ezzel a könyvvel kapcsolatban az, hogy nem csak én utálom! :D Egy ismerősömmel cseréltem és így szereztem meg, ő állítólag imádta, hát akkor nem tudom miért adott túl rajta, de az biztos, hogy nekem nem tetszett. Könnyed nyári, boldog olvasmányra vágytam, el is kezdtem olvasni a Balaton parton. Erre azzal kellett szembesülnöm, hogy a főszereplő lánynál kevés idegesítőbb és döntésképtelenebb szereplővel találkoztam, történet nincs, árad belőle egy ideig álcázott depressziós hangulat és úgy az egészet nézve is jó esetben semmi, rossz esetben egy szörnyűség! A helyzetét csak tovább rontotta, hogy elgondolkodtam rajta, hogy folytassam-e. Ezzel azzal járt, hogy elolvastam a 2. és 3. rész fülszövegét, ezután egy "tudod ki fogja ezt elolvasni!"-val letettem eme tervemről. Ha még további okokra is kíváncsiak vagytok katt ide.
- Julianne Donaldson: Blackmoore
Itt és az ezután következő kettőnél a csalódás részén van a hangsúly. Neem volt olyan rossz, de számomra az Edenbrookot nagyon alulmúlta és a saját olvasásélményemet is rontottam az ön-spoilerezéssel. Hosszabban ide kattintva olvashattok róla.
- Jus Accordo: Touch–Érintés
Mint mondtam itt is a csalódáson van a hangsúly. Nem vártam sokat a könyvtől, csak éppen arra se számítottam, hogy ilyen semmilyen lesz. Jó, jó, de mintha már ezer ilyet olvastam volna, ehhez hozzájön még pár furcsaság, pár fordulat nem azt a hatást érte el, hogy "wow most jól meglepődtem, hogy hogy nem számítottam erre?!", hanem inkább ilyet "mi? De erre nem is láttunk SEMMI utalást, elfelejtette ezt beleírni az írónő? A főszereplő a saját gondolatait is rejtegeti egy E/1-ben írt regénynél?". Kicsit hosszabban itt olvashattok róla.
- Maggie Stiefvater: Linger–Várunk
Az első rész után, amit nagyon nagyon szerettem meg se fordult a fejemben, hogy ez nem fog tetszeni. Pedig a felétől már szenvedtem. Az előző részben újdonságként ható hangulat már fárasztóvá vált, mindenki depis lett, mintha még az idő is ragasztóba ragadva vánszorgott volna és nem történt semmi! Ami történt az is rossz volt. Pontosabban nem rossz, hanem szomorú dolog. Na, ebből most úgy néz ki, mintha nagyon nem tetszett volna, pedig ez nem igaz az új szerelmi szál és a régi is nagyon érdekes és szerettem, emellett gyönyörű gondolatok és idézetek vannak benne. Szerencsére később kiderült, hogy ez csak egy mélyrepülése volt a sorozatnak ezután gyorsan kiolvastam a maradék két részt is és tetszettek. Az első rész azonban semelyik nem múlta felül. Bővebben itt írtam róla.
- Shanon Hale: Austenland–Vakáció Mr. Darcyval
Lassan a listám végére érünk, ez az utolsó előtti, már jó rég olvastam az egyik első VP-s könyvem volt még abból az időből, amikor azt se igazán fogtam fel mi az a VP. Ettől teljesen függetlenül nem tetszett, ennél unalmasabb könyv csak az eredetije volt khm Büszkeség és balítélet... (nem kérek megkövezést köszönöm szépen :D), de ezt az olvasása idején még nem tudtam, pozitívum az alapötlet és a vég kifejlett. Film is készült belőle, mily meglepő nem néztem végig, mert untatott. És köszönöm, de tényleg nem kérek szidalmakat, mert nem szeretem se ezt, se az eredetit, aki értelmesen ki akarja fejteni ellenvéleményét természetesen megteheti, de köveket ne lássak.
- Kemenes Fanni: Napszemű Pippa Kenn
Zombis, disztópia és a legfurább indok, fehér. Bővebben itt olvashattok a véleményemről. De ezt a fehéres dolgot kifejtem itt. Nem értem miért, de egy mintázatot véltem felfedezni. Igazán nem bonyolult, de kezdjük ott, hogy a legtöbb VP-s könyv fekete gerincű valami mintával, de a pötty körül szinte mindig fekete vagy színes. Aztán vannak a fehér gerincű VP könyvek. Amik nem tudom, hogyan de szinte kivétel nélkül nem tetszenek. Persze vannak a nem fehérek között is, ami nem tetszik, de az kicsit feltűnő volt, hogy a fehérek közül szinte kivétel nélkül nem szeretem őket. Körülbelül kiszámoltam és 8:2 arányban nem tetszenek igazán. Vagyis hirtelen 8 fehéret tudtam mondani, amit nem szeretek és csak kettőt ami igen. Ezután ne mondja nekem senki, hogy nincs összefüggés! :DD
Holnap hozom az utolsó napi bejegyzést, addig is jól olvasást mindenkinek!
Nézzetek be a többiekhez is (Sajnos Petra, az alapítónk kiszállt és a többiek időszűkében nem tudnak részt venni ezért most csak hárman vagyunk :()
Kamilla (Könyves Boldogság blog)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése