Book A Sloth Sarah J. Maas Fandom doboz

Sziasztok!
Hónapok óta arra várok, hogy végre a kezeim között tarthassam az első BASC-os fandom dobozt, ami Sarah J. Maas könyvei köré épült. Nekem meg, mint mind tudjátok, ő az egyik kedvenc szerzőm. Nagy elvárásaim voltak a dobozhoz, mert jó drága volt, nem mondom, hogy teljesen de nagy részben elégedett vagyok vele. Én imádtam a kisebb a hibái ellenére. De mi is volt benne?

Először is jóval nagyobb volt, mint az átlagos dobozok. Az elején volt egy matrica, ami jelezte, hogy ez egy BASC Fandom doboz, nagyon szép volt ezért megpróbáltam megmenteni a kibontás során. Körülbelül 80%-osan sikerült.
1.Lap, hogy mi is ez és mi van benne

Szerintem csodaszép lett a designja. Kedvenc színeim, csillagok, Sarah J. Maas könyves hangulat, a minták miatt érezhetően az ACoTaR felé húz.

2.Gyertya(ACoTaR)

Szerintem egyértelműen látszik, hogy ez egy jó masszív, minőségi gyertya. Az illatát imádom, a matrica rajta nagyon szép, bár ez ebből a szögből nem látszik jól.

3.Bögre (Üvegtrón)

(I claim you to whatever end)
Imádom, jó választás az idézet, szép a háttér, ha nem is vitték túlzásba a tervezését.

4.Fanart (ACoTaR)

TBH az ACoFaS után nem vagyok éppen jóban Feyre testvéreivel. Elain még csak-csak elmegy, de Nestát például legszívesebben metszőollóval vágnám le erről a képről. Ettől függetlenül nagyon szép. Tetszett, hogy teljesen egyértelmű ki-kicsoda rajta.

5.Ajakbalzsam(ACoTaR)

Nagyon-nagyon pici, de fantasztikus illata van. Citromfű, a kedvencem.

6.Mágneses könyvjelzők (2 ACoTaR, 1 Üvegtrón)

Itt a 3., Üvegtrónos karakter valakinek Manon-os volt, valakinek Rowan-es, ahogy én láttam bár a lapon az áll, hogy Rhys és Feyre+ Dorian/Celaena/Rowan. Részletkérdés, az enyém Rowanes, nagyon örülök neki, mert bár szeretem Manont, benne van a kedvenc szereplőimben, de azért nem Rowan! <33 Maguk a könyvjelzők egyébként meglepően stabilak, minőségiek meg persze irtó cuki! 

7.Színezőkönyv(ACoTaR)

Sokat gondolkodtam mióta először kiadták, hogy megvegyem-e de végül nem tettem. Így most nagyon örülök, hogy ez is benne volt, nem számítottam rá. Gyönyörűek a színezők benne, lehet ki se színezem csak elrontanám vele úgy érzem.

8.Nyaklánc(ACoTaR)

Nagyon szép. A lánc is különlegesen van elkészítve, tartósnak tűnik a végén pedig van még két gyöngyöcske is. Viszont van egy hibája a medálnak. Ez van ráírva: I was survivor I was strong. Szép szó se róla, de nyelvtanilag nem helyes, mert a survivor elé kéne egy 'a'. Helyesen I was a survivor I was strong.

9.Táska(ACoTaR)

Bár az anyaga kicsit fura és nem tudom Cassian kezénél mi az ott, de nagyon tetszik összességében. Szép nagy, hosszú a pántja, kényelmesen lehet hordani, kipróbáltam. Állítólag ebben is van hiba, mert Feyre neve kisbetűvel van, de én őszintén nem tudom ezzel a betűstílussal, hogy néznek ki a kis- és nagybetűk.

10.Poszter (Üvegtrón)

Imááádom! Manon és a tizenhármak(vagy tizenkettek és összesen vannak 13-an? Gáz, de nem tudom hirtelen) Gyönyörű és a társaságukról kép hiánypótló lesz a szobámban :D. Viszont, mint ahogy azt gondolom látjátok sajnos igencsak meggyűrődött sok helyen, pedig nagyon biztosan csomagolva érkezett, gondolom akkor sérülhetett meg amikor vagy mielőtt berakták a hengerbe. 

11.Kendő(ACoTaR)

Ez az egyik kedvenc dolgom a dobozban. Eszemben sincs hordani, mert egyrészt arra nem alkalmas, nem hordok kendőt, nem látszódna a minta, de a falamon gyönyörűen fog mutatni. <33

Összességében:


Egy nagy problémám volt vele. Túlságosan az ACoTaRra koncentráltak. Imádom azt a sorozatot is, de ha félre is teszem, hogy az Üvegtrónt jobban szeretem még akkor is feltűnően kevés kapcsolódott hozzá. Poszter, bögre, egy könyvjelző. Semmi Celaena. :( Emiatt kicsit szomorú vagyok. Megérteném hogy spoiler miatt nem lehet meg minden de 1.Celaenásat is szívesen láttam volna nem ragaszkodok az Aelinhez 2.Az ACoTaRt simán lespoilerezi. Fantábora szerintem mindkettőnek körülbelül ugyanakkora van. Szóval csak simán nem értem miért döntöttek a ToG hanyagolása mellett.
A többi csak a pár összeadódott kis hiba, mint a hiányzó 'a' és a gyűrött poszter.
Ezek ellenére viszont elégedett vagyok vele, nagyon sajnáltam volna, ha nem veszem meg. 
Jó olvasást mindenkinek!


Karel Capek: Krakatit


Képtalálat a következőre: „karel capek krakatit”

Sziasztok! Ezer éve nem írtam a blogra, de ma végre ráérek és sikeresen rá is szántam magam, úgyhogy hoztam nektek egy kritikát Karel Capek Krakatit című művéről.

Capek tőle megszokottan (na jó, igazából eddig ezen kívül csak egyetlen könyvét, a Harc a szalamandrákkalt olvastam, de ez a kifejezés túl jól hangzott ahhoz, hogy kihagyjam) megint valami egészen elvont témát dolgoz fel, amiről később kiderül, hogy nem is annyira megfoghatatlan.

Ebben a művében egy bizonyos krakatit nevű robbanószer körül bonyolódik a történet, ami magától robban, és egy elvarázsolt mérnök találta fel - nagy szerencsétlenségére. Ugyanis a krakatitot, illetve a receptjét többen meg akarják szerezni, emiatt pedig fájhat is eleget a feltaláló, Prokop feje. De persze nem csak a robbanóanyag titokban tartása okoz gondot, hanem közben rengeteg váratlan esemény is akadályozza a főhősünket. Többek között ismeretlenek bukkannak fel, és bolygatnak meg mindent, ráadásul Prokop kellemetlen szerelmi ügyekbe keveredik. Tehát semmiképp sem nevezhető az élete egyszerűnek, de éppen emiatt az elején-közepén nagyon humoros, izgalmas a könyv. Az különösen tetszett, hogy egyszerre elvont és nagyon is valóságos a történet, az olvasó szinte nem is tudja, éppen hol van, vagy hogyan képzelje el pontosan a helyszíneket - de ettől lesz egyedi az alkotás.

A szereplők is jól ki vannak találva, Prokop egy kétbalkezes, nem éppen hibátlan, de szerethető főhős. Tomeš ugyan nem szerepel személyesen sokat, de mégis ő az események okozója, fontos karakter a háttérben. Anči kedves, jószándékú lány, a hercegnő pedig pont az ellentéte, de a történet éppen ettől valószerű. A többi szereplő pedig vagy vicces, vagy teljesen átlagos, így pont jól beleillenek ebbe a világba.

A könyv összességében nagyon tetszett, de szerintem a sztori a végén kicsit ellaposodott. Addig rengeteget nevettem olvasás közben (az események csupa ide-oda utazgatásból, reménytelennek látszó vagy teljesen abszurd helyzetekből álltak), de amikor már csak a szerelmi nyűgöket és az unalmas dolgokat írta le a szerző, türelmetlenül vártam a könyv végét. Persze a befejezés előtt még voltak meglepetések, és ötletes volt a lezárás is, tehát végül mégiscsak bántam, hogy ennyi volt. Szerintem egy olvasást mindenképp megér, hiszen Capek egy méltán híres író, aki igényes, maradandó műveket alkotott.

Maggie Stiefvater: Hollófiúk

I think I'm going to get small symbols for all of my favourite book series. I think that it's a fab idea
Sziasztok!
Az előző hónapban teljesen a Hollófiúk sorozat hatása alá kerültem. Majdnem egymás után olvastam a részeket, alig bírtam letenni. Az elsőt még tavaly nyáron olvastam, de valamiért csak most jutottam el a folytatásáig. De elolvastam, teljesen beleszeredtem és most értékelést is írok! Kezdjük! Minden könyv fülszövege SPOILERES az előtte lévőkre.

1. Hollófiúk

"– Blue. A nevem Blue Sargent.
– Blair?
– Blue.
– Blaize?
Blue felsóhajtott.
– Jane – sóhajtott fel Blue.
– Ja, Jane! Mintha Blue-t hallottam volna."
Fülszöveg:

Nem ​látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.

Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt.
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá.
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát.
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?


"– De azért biztonságos? – Csak annyira, mint az élet."
Vélemény:
"– Kihagytad a törit – mondta a vonal túlsó végén Gansey szobatársa, Ronan Lynch. – Azt hittem, holtan fekszel valahol egy árokban. (…) – Jegyzeteltél nekem? – kérdezte Gansey. – Nem – felelte Ronan. – Azt hittem, holtan fekszel egy árokban. "
Nagyon nagyon szerettem!
Az eleje, amikor még nem ismerték egymást egy kicsit lassan indult nekem, de aztán ráhangolódtam a könyvre és nagyon tetszett! A Hollófiúkat (nem az összeset, de azt a négyet) imádtam! Mindig bírom, az ilyen baráti társaságokat, ahol mindenkinek van valamilyen szerepe, különleges személyisége és őket tényleg imádtam.
Gansey, Ronan, Adam, Noah. *_* 

Blue egy picit idegesített. Nem volt az a kimondottan idegesítő főszereplő, de voltak fura pillanatai. Pl.: Azt mondja az anyja a szabad döntés híve, nem korlátozza őt, a következő percben meg már panaszkodik, hogy az anyja folyamatosan irányítani akarja. Meg van az a másik kicsit hibás dolog, hogy bevalássa szerint a házuk tele van nőkkel, nagynénikkel, barátnőkkel… de senki más nem lakik ott rajta és az anyján kívűl csak Persephone, Calla(remélem így hívják), Orla és nagyon idéglenesen Neeve. Lehet csak szerintem, de ez nem olyan hű, de sok! Na mindegy.
Ebben az érdekes kis szerelmi háromszögben, ami egyelőre még nem is az, Ganseynek szurkolok. 

"– Honnan tudod? – Jézusom, hát az internetről, Gansey."
Értem már miért olyan vegyesek a vélemények erről a sorozatról. Tényleg különleges hangulata van a könyvnek, ami vagy megfogja az embert vagy nem. Engem megfogott!
Tetszett a története, imádtam a szereplőket és a borítót is. Viszont! Mi a franc volt a vége? Abbahagyták a legizgalmasabb pillanatban, aztán meg se magyarázták! Mi történt? Mi van Adammel? Mi az az utolsó mondat? Nagyon remélem, hogy a következő részben elmagyarázzák, de szerintem igazán el lehetett volna itt is.
A fordulatokat viszonylag jól meg tudtam jósolni mindenféle látói tehetség nélkül is, de nem volt kiszámítható. A vége felé volt olyan rész, ahol egy kicsit abba kellett hagynom az olvasást, mert olyan izgalmas volt, hogy már nem bírtam, aztán persze gyorsan folyatattam.
Nemsokára folyatom a következő résszel. :))

"Így tesszük meg a halálba vezető utat? Tűnődött Blue. Botladozva elhalványulunk ahelyett, hogy emelt fővel várnánk a finálét?"
2. Álomrablók
"– Mitől ilyen finom itt a tea?– Beleköptem."
Fülszöveg:

Varázslat és romantika különös keveréke. Minden rajongó erre várt!

Miután Cabeswater körül életre keltek a Ley-vonalak, Ronan, Gansey, Blue és Adam élete gyökeres fordulatot vesz. Ronan például egyre mélyebbre merül az álmaiban, és az álmai is egyre erőszakosabban tolakodnak be az ébrenlét óráiba.
Mindeközben néhány velejéig gonosz ember ugyanazt a mozaikdarabkát keresi, amit Gansey…

„A Hollófiúk elképesztően sokrétű és eredeti mese: semmihez sem fogható misztikus thriller. …A rajongók már tűkön ülve várták a második részt.”
School Library Journal

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?


"– Csak nem képzeled, hogy veled fogom megtárgyalni az ügyeimet!
– Miért nem? – kérdezte Gansey. – Mi kifogásod van ellenem?
Erre még maga Blue sem tudta a választ – egyelőre.
– Nem vagy a… a… nagyanyám – válaszolta idegesen.
– A nagymamáddal szoktad megtárgyalni a szerelmi ügyeidet? Én el sem tudnám képzelni, hogy a nagymamámmal tárgyaljam ki a csajokat. Pedig nagyon kedves asszony. A maga véresszájú, rasszista módján."
Vélemény:

A könyv történéseihez képest kicsi dolog, de jól lehet rajta keresztül értékelni a könyvet: Azon egyedül én akadtam fenn, hogy BÉRGYILKOS???!! Mindenkinek őszintén elmondja, erre kb. egy vállvonást kap válaszul! Nem egyezik a felfogásom a szó jelentéséről a szereplőkkel? Vagy komolyan NEM ZAVARJA őket?! 


Ez a könyv komolyan fura. A legtisztelettudóbb karakterek pillanatok alatt molotov-koktélt dobáló idiótákká változnak, senkit nem zavar, ha valaki bérgyilkos, amin még mindig nem tudok túllépni. Embereket. Öl. Akkor mégis miért kezelik így őt? Kitart amellett, hogy nem emberrabló, de az miért is lenne rosszabb, mint a bérgyilkosság? Maura mégis beleszeret. 


"– Bárcsak megcsókolhatnának, Jane – mondta Gansey. – Mert akkor én is kérnék tőled egy csókot. Itt, ezek alatt – mutatott fel a csillagokra. – Aztán egy szót se."
Blue bevallja, hogy Ganseyt szereti, ez elég biztos volt az első perctől kezdve. Tetszik, hogy Blue nem szenvedett saját maga becsapásával évekig. De nyilván, halálosan komoly okokból nem lehetnek együtt. Mondjuk a jóslat feltételei még mindig nem tiszták nekem. De őszintén, sosem fogok mindent megérteni ebben a könyvsorozatban, annyira fura, következetlen és irreális az egész. És tudjátok mit? Ez engem nem is zavar! Megértettem, hogy ez a könyv ilyen és kész. Maggie Stiefvater stílusa miatt nagyon megoszlanak a vélemények erről a sorozatról, de szerencsére nekem sikerült ráhangolódnom, így én a szeretők táborát erősítem. 

Adam megőrült. Nem, nem csak úgy mondom. Komolyan egyre őrültebb lett. Már az előző részben se bírtam és ezen ebben sem sikerült változtatnia.
Ronant bírtam, csak az életmódjával illetve a dührohamaival (Adaméivel sem) nem értek egyet. 


Imádtam, hogy ilyen nagy szerepet kapott benne az álmodás, ami az egyik kedvenc témám. Érzékletesen volt leírva, izgalmas volt, söét, veszélyes, zavaros és nagyon álmos, imádtam! 


"– Amíg nem leszek itthon – merengett el Gansey –, álmodj nekem új világot! Minden éjjel."
Gansey úgy néz ki irányítás mániás, főleg ami a barátait illeti (nem újdonság) és úgy összességében gazdag. Ez nagy hatással van rá pozitív és negatív irányba is.
Blue egy véresszájú feminista :DD. Nagyon szerettem. Sajnáltam, hogy nem volt több fejezet az ő szemszögéből, de persze az előző könyv volt inkább az övé, ez Ronané.
Noaht bírtam még mindig. Cuki.
A jósnőket a 300. Fox Streetről nagyon bírtam. De nekik is voltak stikkjeik. 


"– Tiszteletlen! Mind a két nagymamám meghalt.
– Jézusom! Miben haltak meg?
– Anya szerint „kotnyeleskedésben”.
(…)
– Kezdem azt hinni, hogy örökletes betegségben szenvedsz – mondta Gansey. – Minden férfit felzabáltok, aki csak a közeletekbe kerül? Hova tűntek a hímneműek? Van pincétek?
Blue hátralökte a székét, és felállt.
– Ez egy kiképzőtábor. A pasik nem bírják a gyűrődést. Szegénykék."
Nem szeretem, ha a gonosz szemszögéből is van történet elmesélve. Persze jobb az ismert ellenség, mint az akit nem ismerünk, meg a vége után nem is biztos, hogy annyira gonosz, de én akkor sem szeretem az ilyet és kész.
Kavinszky egy beteg idióta. De igazán hálásak lehetünk neki.


A szereplők leírása után most úgy tűnhet nem bírtam őket (pedig én írtam, hogy de!). Tele voltak hibával. MINDENKINEK voltak stikkjei. Mégis mindenkit nagyon bírtam. Hiszen emberek. Vannak hibáik, követnek el hibákat, esetleg ők maguk is hibák. Ez csak emberibbé, valóságosabbá teszik őket. Annyira, hogy néha annak ellenére, hogy az egész regény egy nagy kitaláció, fantasy elemekkel, megfeledkezek erről. 

A történet izgalmas és unalmas, nem történik semmi és annyi minden egyszerre, hogy azt se tudom hova nézzek, nyugodt és a körmöm rágnám végig (ha szokásom lenne), valóságos és teljességgel irreális, a szereplők tökéletesek és úgy ahogy vannak romhalmazok. És igen, ennek az egésznek most volt értelme. Ha nem érted, akkor olvasd el és aztán meglátod. 


A vége függő, még jó, hogy már a kezemben is van a következő rész. :D
A borítója ennek a résznek tetszik a legkevésbbé, de azért jó.
IMÁDOM! Jöjjön a következő rész. 


Ui.: Nem csak nagy vonalakban látszik hogy írreális és következetlen. Vannak, hogy egymás utáni sorok hazudtolják meg egymást. És most nem túloztam! Ez így teljesen okés. :DD
UiI.: A baráti társaságot is még mindig imádom, ha külön vannak is érződik a kapcsolat.


"A csókolózás olyan, mint a nevetés. Ha jó a vicc, nem számít, mikor hallottál utoljára egy klassz poént."

3. Kék liliom, liliom kék

"– Nektek halállistátok is van? – vágott közbe Ronan. – Ez nagyon durva! Én is rajta vagyok?
– Néha azt kívánom, bárcsak rajta lennél – felelte Blue."
Fülszöveg:

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.

Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban az a legnagyobb baj, hogy forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Az anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.

Lenyűgöző új sorozat!
Hová kalauzol az elkerülhetetlen halál és egy különös szerelem?

„A karakterek – bocsánat a kifejezésért – halálosak. És a hangnem, ami egyszerre baljós, rejtélyes és rémisztő, tökéletesen illik a tartalomhoz. A Kék liliom – Blue Lily, Lily Blueigazi gyöngyszem.” – Booklist

„Pont olyan pazar és kiszámíthatatlan, mint vártam, sőt, még annál is jobb. Még most sem tudom szavakba önteni, mennyire imádom ezt a sorozatot. Legyen elég annyi, hogy minden egyes szereplőjéhez mélyen kötődöm.” – Marcilia, amazon

"– Bumm, egy és két és há' és négy és lalalalala…"

Vélemény:

Először is ennek a borítója a legcsodásabb a könyvsorozatból. A színek, a virágok, a fej, passzol a történehez(az angol újabb borító jobban passzol mondjuk, de kevésbé szép). Csodás. <3 :))
Blueval nem tudom eldönteni hasonlítunk e egymásra, de most nagyon tudtam vele azonosulni.

"– Ön Jesse Dittley?
– ÉN VAGYOK JESSE DITTLEY. TE NEM ESZEL ZÖLDSÉGET?
Igaz, hogy Blue épp csak súrolta a másfél métert, és az is igaz, hogy nem evett elég zöldséget, de egyszer már utánajárt ennek a kérdésnek, és arra jutott, hogy a két dolog nincs összefüggésben egymással."
Romantika szempontjából csak azt mondhatjuk, ami egyes élelmiszerekre van írva, nyomokbanromantikát tartalmazhat. Ez általában azt jelenti, hogy a nyomdában, ahol ezt nyomtatták romantikus könyveket is nyomnak :DD. Ebben egy pillanatra nem figyeltél oda párszor és már le is maradtál a romantikus „jelenetről”. Az pici, ami volt benne az nagyon tetszett. :DD És igazából nem hiányzott nagyon, hogy több legyen. 

Adamet sosem fogom megszeretni. Még mindig idegesít a zörnyű kisebbségi komplexusa, hogy azt se tudja mit akar és folyamatos szenvedése. 


Már megint gonosz szemszög. És már megint nem igazi.


Szürkét megkedveltem. 
JESSE DITTLEY-t is :DD Sajnálom, hogy meg kellett halnia:( 

Imádtam, imádtam! Ez a könyv KÜLÖNLEGES, nincs jobb szó rá. Vicces, életteli leírások vannak benne és remek a hangulata. Ajánlom mindenkinek.
Egyben akartam elolvasni a sorozatot a második résztől, ennek érdekében tegnap el is mentem a könyvesboltba, de hogy, hogy nem ez pont nem volt! pff. A tervemnek annyi. Kedden, amint megint lesz nyitva bolt megnézem mégegyben, és nagyon remélem, hogy lesz 4. rész. Alig várom már, hogy mindenre fény derüljön.

"Kellemes bizsergést érzett, azt a fajta elégedettséget, ami egy szépen elrendezett könyvespolc láttán szokta elfogni."

4.Hollókirály

"– Szétváljunk, vagy ez most egy horrorfilm?
– Sikíts ha valami enni kezd!"
Fülszöveg:

Óvakodj az élőktől!
Ne bízz a holtakban!

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét.
A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik.
A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére.

A legvonzóbb, legérzelmesebb, legelbűvölőbb mágikus világ, amit írói fantázia teremthet.

"III. Richard Gansey már számon sem tudta tartani, hányszor mondták neki, hogy nagy dolgokra hivatott."
Vélemény:

Az utolsó rész mindig kicsit rizikós. Én általában azokat szeretem a legjobban, de ez inkább egy mindent vagy semmit játék. Ha az utolsó rész valamilyen okból nem tetszik, dőlt az egész sorozat. Mily' szerencse itt nem ez volt!
Tökéletes befejése ennek a rendkívüli sorozatnak. Az első rész után nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom, hogy kedvencem lesz, mégis így lett. Magával ragadott a hangulata, a stílusa, a szereplők. Ó, a szereplők! <333 

Olyan aranyos mindenki együtt!
"Aludjunk. Álmodjunk."
Szerintem már csak ismételni tudnám magam, az előző két résznél mindent leírtam, ami elvarázsolt ebben a könyvben.
És a végén.. vége. Nem az, amire számítasz és ettől csak még inkább imádom. Az amire számítasz és ettől csak még inkább imádom. (Ne keresd a logikát!) 


Iiiiimádom! Most így ezt írva, olyan fangörcs kapott el, ami olvasás közben is alig. Különleges, álomszerű és az egész úgy ahogy van tökéletlenül, logikátlanul, úgy van jól. Nem tökéletes, de semmit nem változtatnék.
A valósághoz a köze nincs És teljesen valósághű, mégis jobban bele tudtam magam képzelni, mint a legtöbb könyvbe. Úgy érzem ez a könyv megért engem. Hülyén hangzik, de ez így van. 

“Könyv volt, aminek az utolsó oldalainál tartott. Már alig várta, hogy a történet végére érjen, és megtudja, miként alakul a cselekmény, ugyanakkor mégsem akarta, hogy a könyv befejeződjön.”
A borítója gyönyörű! <3 A kedvencem még mindig az előző részé, de ez a második kedvencem. 
"– A szemedben fák – tette hozzá Calla a szokásosnál gyengédebben. – A szívedben csillagok."
Szavakhoz se jutok. Csak. Olvasd. El. Legszívesebben mindenkit bekukacolnék ide, mert per pillanat úgy érzem ezt mindnekinek olvasnia kell, de úgy néz ki megfeledkeztem arról, hogy a stílusa különböző hatással van az emberekre. Elkezdeni csak fura. De egyben látni az egészet maga a tökéletlen tökéletesség!
Te jó ég én ezt tényleg teljes szívemből imádom! OLVASD!
@Börtöntöltelék @Felhő_olvasónaplója @Leobelo @Yomi @fruzsi829 És mindenki, aki ezt olvassa, adjatok a sorozatnak pár esélyt! Ha egy nem elég akkor még egyet! Legalább a második részig! @Kamilla_e @girlfromabook Ti olvassátok tovább, a második jobb!

"Ha nem vagy elég merész, mondta Henry, akkor félj, de legyél boldog."

Pár kedvenc Pinterestes képem a sorozathoz:
Olvasó: a fülszöveg nem adja át az igazi sztorit.
Maggie: Egy csapat félig független tini mindenféle pszichológiai problémákkal át kutatja Virginiát egy mágikus képességekkel rendelkező welszi királyt keresve. A fák beszélnek; a bérgyilkos gyökeret ereszt; halott emberek élnek; élő embernek meghalnak. Az autókat szerető részletességgel írják le. Egy háznyi látó mindenkinek elmondja a jövőt és sokat iszik, ahhoz képest, hogy ez egy YA sorozat. Senki nem csókol meg senkit, ami fura, mert mindenki szeret mindenkit. Vannak gazdag fiúk! Szegény fiúk! Szmorú fiúk! Dühös fiúk! Hollófiúk! Gyűjtsd össze őket!
Maggie: Nem engednék, hogy megírjam
 Make way for the Raven King in celebration for the release of the 4th book!! #savethegangsey Gansey. I miss Monmouth!5d282ec7f283ad5c1e194175b723fb11.jpg (689×1385)"The trees speak Latin."

10/10
Olvasd el!

Képek Molyról és Pinterestről.

Lylia Bloom: Ne ​mondd, hogy szeretsz


"Nem kell mindig mindent túl komolyan venni."
Sziasztok!
Az első megérzésemet félretéve elolvastam Lylia Bloom Ne mondd, hogy szeretsz című regényét. És milyen jól tettem! 

Fülszöveg:

Zora szeret láthatatlan lenni. Nem akar barátokat, nem akar senkit közel engedni magához, nem akar újból csalódni. Hosszú ujjú ruhák, erős smink és elutasító tekintet mögé rejtőzik, nehogy újra bízni kezdjen, aztán felfedezzék a múltját, és megint megbántsák. 


Dominik arra vágyik, hogy valaki végre őt lássa. Otthon csak az eredményeire figyelnek, míg az osztálytársai azt nézik, mennyire menő cuccai vannak, de egyetlen barátjának sem árulhatja el, milyen sokat jelent neki a rajzolás. 

Azonban mindkettejük számára van egy hely, ahol lazíthatnak, ahol önmaguk lehetnek, ahol talán végre találhatnak igazi barátokat: a tetoválószalon. Zora ősz óta recepciós ott, Dominik pedig felbukkan, mint reménybeli tetováló. Muszáj szóba állniuk egymással, kénytelenek meglátni a másik valódi arcát, és lassan közeledni kezdenek. 

Izgalmas regény az őszinteségről, az útkeresésről, és egy finoman kialakuló szerelemről.

Vélemény:


Imááááádtam!!!! :))))))

Amikor először olvastam a fülszövegét és láttam a borítóját őszintén nem nyűgözött le. Valami azonnali ellenszenvet váltott ki belőlem és nem akartam elolvasni.
Aztán jött a VP csoportos Lylia Bloom hét, amiben nyilván nem vettem részt, de sorra láttam a jobbnál jobb idézeteket és komolyan felkeltette az érdeklődésemet. Meg is rendeltem. Akkor már éreztem, hogy ez nekem tetszeni fog. De nem gondoltam volna, hogy ennyire! A Nyertes bűne okozta szenvedés után, pontosan ez kellett nekem! Tegnap elkezdtem és pár óra múlva be is fejeztem.

Ez a könyv egyszerre imádnivaló és érint komoly témákat. 


"Addig kell felelőtlennek lenni, ameddig lehet, különben azt veszed észre, hogy negyvenéves vagy, családod van, és hirtelen nem találod önmagad."
Túl rövid volt, szívesen olvastam volna még. 

Zora, Dominik és a többi pozitív karakter is szimpatikus, szerethető. 

Zora sok mindenen megy keresztül, mégis kitart és egy ténylegesen szerethető karakter, bár sokat bizonytalankodik és csinál olyanokat/őrlődik olyanokon, amik általában idegesítenek. Nála elnéztem, mert teljesen valós hozadéka a gyerekkori tapasztalatainak.
Dominik szintén nagyon szerethető karakter. Beleszerettem.
Bár a szülő problémájuk hála az égnek távol áll tőlem, mégis teljesen bele tudtam magam élni a történetbe. 


A szerelmi szál irtó aranyos és szenvedélyes egyszerre. Imádtam! 

"Legszívesebben örökre itt maradtam volna. Az ölelésében, a csókjával, miközben megszűnik körülöttem a világ. Eltűnt a múltam és nem számított a jövő, mert csak ezt a pillanatot akartam." 
A hangulata csodás. Végig mosolyogtam tulajdonképpen. 

Nem szenvednek, nem értik félre egymást, őszinték. Annyival több ez a regény, mint amire számítottam! 


A tetoválószalon számomra teljesen új helyszín, de beleszerettem. A társaság ott tipikusan az, amibe mindenki bele akarna tartozni. Nagyon szívesen tudtam volna meg róluk többet. 
Sokkal több van még ebben a történetben úgy érzem, mint amennyit leírt ebben a rövidke könyvben. 
"– Mindenkinek joga van úgy kinézni, ahogy akar, nem szólhatnak bele mindenbe."
Egyetlen dolog amitől nem vagyok elájulva az a borító. Meg a tisztázatlan dolgok. Számomra elég egyértelmű mire gondol Krisz mindig az utalgatással a szüleikre, de zavart egy kicsit, hogy nem tisztázták rendesen. Azóta az a nagy öröm írt, hogy a modern technika segítségével beszéltem az írónővel. Vííí. <3 A lényeg, hogy kiderült, hogy ez tisztázódik egy ingyenesen elérhető novellában, ami Krisz szemszögéből van írva(http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/lylia-bloom-ne-mondd-hogy-higgyek-9999.html). Gyorsan el is olvastam és tényleg. Valamint azt is mondta, amit már valószínüleg mindenki más tudott, aki olvasta a könyvet, kivéve én, hogy most írja a fiúk könyveit. Így még olvashatok róluk!!! Naaagyon megörültem ennek. :DDD

"Nekem a rajz az egyetlen kikapcsolódás. Ellazít, kiűzi a fejemből a gondokat és a megfelelési kényszert. Amikor rajzolok, nem léteznek elvárosok. Ez a tökéletes világ."
Összegezve a borítón kívül mindenestül imádtam! Ajánlom jó szívvel mindnekinek! Megmelengetí a szíved. Komolyan, most is itt ülök és mosollyal az arcomon ölelgetem :D. Kedvenc lett.
Ui.: nagyon tetszettek a könyves, filmes, zenés utalások, részek, én is nagy Maroon5 rajongó vagyok és a Locked away tényleg illik Zorához „If I'd show you my scar, if I couldn't be strong, tell me honestly, would you still love me the same?”

10/10
Olvasd el!

Képek: 1.Instagram saját 
többi: Pinterest

Áprilisi összegző

Sziasztok!

Áprilisban a legjobb dolog a Könyvfesztivál volt. Imádtam, hatalmas élmény, írtam is róla bejegyzést, amit ide kattintva elolvashattok.


Filmek és sorozatok:
Néztem 3 rész Lucifert, 15 rész Agymenőket, 2 rész Outlandert, 2 rész Last Week Tonight with John Olivert. Befejeztem a Mindenség elméletét, újranéztem a Kódjátszmát, megnéztem a Galaxis Őrzőit, a Végtelen háborút és a Voldemort: Origins of the Heirt.
Zene:
Semmi újat nem hallgattam csak újfent a Disney zenéket, Dzsungel könyve musical dalokat, újrahallgattam mindenfélét.

Végül, de koránt sem utolsó sorban, a könyvek:
12 könyvet sikerült kiolvasnom. Ez ugyen kevesebb, mint múlt hónapban, de oldalra több, mert ebben a 12-ben egy 100 oldal alatti sem volt. Kettő újraolvasás, kettő angol. Ebben a hónapban is befejeztem egy rég elkezdettet. Lezártam 4 trilógiát/sorozatot/duológiát. Nézzük mi a véleményem róluk! Ilyen téren is jó hónap volt a többségüket 4,5-5 csillagra értékeltem.


★★★★★
Imádnivaló, vicces és laza. Imádtam, úgy ahogy van. Olvastatja magát, faltam a lapokat. A stílusa laza, nagyon tetszett. A hangulat magával ragad. A könyves/filmes utalások hatalmasak voltak :DD.
Simon nagyszerű főszereplő bármikor elfogadnám barátnak :). 
És kitaláltam, hogy ki Blue!! Ilyen még sosem történt, de most sikerült! Hurrá! 
Olyan aranyos az egész könyv! 
Mindenképpen újraolvasós. 
Ajánlom bátran mindenkinek. 
Mosolyt csal az arcodra és megnevettet. Nekem kedvenc lett.


★★★★★
Az utolsó rész mindig kicsit rizikós. Én általában azokat szeretem a legjobban, de ez inkább egy mindent vagy semmit játék. Ha az utolsó rész valamilyen okból nem tetszik, dőlt az egész sorozat. Mily' szerencse itt nem ez volt! 
Tökéletes befejése ennek a rendkívüli sorozatnak. Az első rész után nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom, hogy kedvencem lesz, mégis így lett. Magával ragadott a hangulata, a stílusa, a szereplők. Ó, a szereplők! <333 
Írtam róla: https://molybirodalom.blogspot.hu/2018/05/maggie-stiefvater-hollofiuk.html


★★és fél
Elég rég olvasni akartam már. A VP-s csoport heti témája még inkább meghozta hozzá a kedvem, de akkor karácsonyra kértem, így várnom kellett. Nehéz volt. Aztán miután megkaptam valahogy mégsem olvastam el azonnal. Mostanáig. Azzal kezdtem neki, hogy én ezt, imádni fogom. Nagyot tévedtem. 
Talán túl sokat vártam tőle? Az meglehet, de így utólag biztos vagyok benne, hogyha semmit sem várok, akkor se tetszett volna, szörnyen depis, reménkedtem, hogy legalább a vége boldog lesz, mert akkor az még segíthet kicsit a könyvön. 
Nem szeretem depis könyvek, ez már lejárt lemez, de most kivételesen nem is az zavart, hogy rossz dolgok történnek/történtek velük, hanem az ezekre adott reakciók és maguk a szereplők. Nastyának folyamatosan azt akartam ordibálni, hogy szedje már össze magát! Már az elején láttam, hogy egy ideig biztos nem fogok kijönni Nastyával, ezért megörültem, amikor észrevettem a fiúszemszöget, mint az őrült görög nyárnál, de ahhoz hasonlóan, itt i csalódnom kellett a fiúban, Joshban is. Jól összeillenek Nastyával uyganolyan depisek és tehetetlenek. Szörnyen idegesítettek. Nastya nem akar beszélni senkivel ezért felvesz egy ribis stílust. Miért? Ennél jobb terv nem jutott eszébe? A családját eltaszítja, ahelyett, hogy megbeszélnék a dolgot. Utálja őket, de miért? A némaság miatt még egy jó adag frusztráció is van benne. Persze, szörnyű ami vele történt. Meg, ami velük. De egyszerűen képtelen voltam együttérezni velük miután több száz oldalon át idegesítettek. 
Történet az nincs. Viszonylag vastag könyv, de nem történik semmmi érdemleges. 
Vannak azok a könyvek, ahol látod hol lehetne hiba vagy mi lenne a jó megoldás, erre az író előáll a legtökéletesebb megoldással. Aztán pedig vannak azok a könyvek, ahol ott is minden hibás ahol nem is számítottál rá, hogy el lehet szúrni. Guess ez a könyv melyik csoportba tartozik?! A 2.-ba természetesen. 
A borítója szép. De valahogy az olvasása elvett a szépségéből. 
Szóval nem tetszett, bármennyire is akartam, bármenynire is imádja mindeki, én nem. Ez van, több időt nem is pazarlok rá, holnap megszabadulok tőle.


★★★★★
Két napja este (természetesen már embertelenül későn) nekem jött egy ilyen sugallat, hogy ezt azonnal újra kell olvasnom! Tegnap ennek eleget is tettem. Milyen jól tettem! A trilógia már első olvasásra is kedvenc lett, de most látom, hogy az első részre még csak 4 csillagot adtam. Ezt gyorsan megváltoztatjuk. 
Több mindenben változott a véleményem az előző olvasás óta. Akkoriban ez volt az első RP-ös könyvem, azóta olvastam egy párat. Első Colleen Hoover könyvem volt, mostmár többet is olvastam és kedvenceim közé is felvettem az írónőt. Mégis itt árválkodott ez a szegény könyv, azzal a négy csillaggal, amit adtam rá. Mert nem szeretem a szomorú könyveket. De ez a könyv más. 
Rengeteg tragédia történik, ez szörnyű és ijesztő, de a hangsúly benne az életen van. Ez a könyv erőt ad. A karakterek összetörnek, de aztán újjáépítik egymást és az élet megy tovább. 
A szerelmi szál pedig… őszintén nagyon cuki. Mostmár semmi problémám nincs vele. Életszerű, aranyos és mindenkinek kéne egy Will Cooper személyiségű fiú. Néha idegesítőek, hirtelen döntnek, vagy éppen túl lassan, de ilyen az élet és ilyen lehet egy kapcsolat. 
A kissrácok még mindig imádnivalóak. 
A Slam Poetry is újra lenyűgözött. 
Összességében szerintem így második olvasásra kijelenthetem, hogy megérdemli az öt csillagot. 
Ajánlom mindenkinek. 
Következő részt is újraolvasom.


★★★★és fél
Imádtam! Az első részt még időszámításunk, vagyis a molyos regisztrációm előtt olvastam, ezért nem emlékszem rá teljesen, de így is bátran kijelenthetem, hogy bár az is tetszett, ez felülmúlta. Sokáig abban a hitben éltem, hogy az stand-alone könyv, haragudtam is rá a vége miatt, de aztán jött ez. 
Imádnivaló, aranyos és szívet melengető. A kapcsolatuk nagyon cuki. 
Van benne több dolog, ami miatt nem kéne szeretnem, mint a kicsi szenvedés, egy szerelmi háromszög stb… De ezek miatt se haragudok rá különösebben, elnézem neki. Azért azt a fél csillagot levontam az összes apró-cseprő hibájáért. 
A testvérek kapcsolatán nagy hangsúly van, ami nagyon tetszett. Ez nem egy általános dolog a romantikus YA regényeknél. Kitty irtó aranyos és jól bemutatja az egyes gyerekekre annyira jellemző kettősséget. Bizonyos mondataikon csak ámulunk, hogy egy felnőtt se mondhatta volna bölcsebben, ugyanakkor meg egy kislány, aki sír, ha nem engedik későig tévézni. Egyik kedvenc szereplőm volt. 
Petert imádtam. Olyan srác, akit mindenki elfogadna, de nem túl tökéletes. Néha rosszat mondd, rosszul reagál, mint egy normális srác, aki azért jobb az átlagnál. 
Lara Jean néha csinál hülyeségeket, és ahogy ő mondta, túlgondolja a dolgokat. Volt is, hogy idegesített de neki is elnézem, mert egyébként meg jószívű, aranyosan fura és vannak saját gondolatai. 
Imádtam, cukormázas, de könnyed kikapcsolódásnak tökéletes, még talán annál egy kicsit több is. Érint egy-egy komolyabb témát felszínesen. Bátran ajánlom mindnekinek. Alig várom, hogy az utolsó részét is olvashassam, ha hamaraosan nem hallok valamit a magyar megjelenésről, akkor megrendelem angolul :D. 
A műfajában kiemelkedő véleméynem szerint. És aranyos, ezt ne feledjük. :D


★★★★és fél
Imádtam! Először féltem, mert nyilván új könyv, új problémák, az utolsó könyv vége viszont olyan jóóó volt, minek tennénk ezt tönkre. Azért megvettem és nekikezdtem. Nem ment tönkre a vége. :D Ez egyértelműen kellett ide. 
Echo és Noah <333 Imádom őket együtt. Romantikus és vicces, de köze sincs a habos-babos könnyű kis könyvecskékhez. Ebbe problémák vannak, amiket meg kell oldani, tragédiák, amikkel együtt kell élni. 
Isiah és Beth is nagyon jó szereplők, szerettem őket. Főleg, amikor épp kiakadtam amiért vakok a drága főszereplőink és ők ügyesen egymás felé lökdösték őket. Mert igen, néha mint minden YA szereplőre rájuk is jól kiakadtam, Noahra is. 
Valóságos, komoly és könnyed. A szereplők szerethetők. Néhány fordulat meg probléma már kicsit túlzás ezért a mínusz fél csillag. letartoztatják drogbirtoklásért, amit az excsajától (kb) vett el, hogy ne vezethessen, amikor Echonak épp a szíve törik szét de pár perc és minden jó lehetne. Azt hittem elbőgöm magam annyira dühös voltam rájuk, meg azért sajnáltam is őket. 
A romantikus jelenetek nagyon szépen meg vannak írva. Olvastatja magát. Ajánlom mindnekinek az első réssze kezdve. Olvasom is nemsokára tovább. 
Kedvenc jelenetek: a zuhanyzós óóó hogy azon mennyit röhögtem! :DD, minden romantikus jelenetük 
Annyi mindent írhatnék még, de túl későn írom ezt az értékelést, már sok mindnet elfelejtettem.


★★★★★
Újraolvasás után: 
Arwen Riordan-a-thonjára olvastam, amíg vártam a Bloof of Olympust. 
Nagyon furi volt, hogy Percy hirtelen megint tudatlan kiskamasz lett, persze a humora már akkor is ellenállhatatlan volt. Imádtam másodjára is. 
Most, hogy újraolvastam az első részt, jöhet a lehutolsó a Blood of Olympus! :D


★★★★★
Vége. Szomorú. De elégedett vagyok a lezárással, szóval nincs harag, mindennek vége lesz előbb-utóbb. Hát ennek inkább utóbb. Trials of Apollo, amint tudlak beszerezlek! 
Egy dolog van, ami nem tetszett. Se Percy, se Annabeth szemszög! Tudtam, hogy így lesz, ők már megkapták az adagjukat, de akkor is! Szerencsére attól még, hogy szemszögük nem volt, sokat láttuk őket és voltak nagyon aranyos jeleneteik <3. Majd elolvadtam. *_* Felnőttek a drágáim. Jó, igaz, Percy nem :D De ő is felnőttesebb lett. :'( Kirepülnek a fészekből :D. 
A másik szereplő, akire nagyon kíváncsi voltam az Nico. Főleg, hogy hallottam bizonyos khm shipről khm :D Természetesen nem volt idő kifejteni, de akkor is cuki volt nagyon és majd a ToA-ban remélem lesznek még jeleneteik. :)) Ezen kívül is érdekes szereplő Nico, nagyon szeretem. 
És persze a többieket is. Jasonnel sincs semmi bajom és egy kicsit talán elkezdett érdekelni mi van vele. De csak egy picit. Team Percy! Megtudtam mi az a szemüveg :D Szakadtam rajta. 
Piper tündökölt. Nála volt a legfeltűnőbb, hogy igenis mindenkinek ugyanannyira fontos szerepe van a küldetés sikerében. Tekintet nélkül arra, hogy kinek a fia/lánya vagy melyik táborba tartozik. Mindenki elengedhetetlen. Badass csaj, bírtam őt. Ahogy meg Reynát kezelte annak ellenére, hogy Jasont szereti, respect! 
Reyna önfeláldozó, céltudatos és nagyon erős. Igazi római. Remélem ő is megtalálja a boldogságot. :) 
Leo tartogat pár meglepetést az biztos. Bár a végét sejtettem, de kompaktabb lett, mint gondoltam. Gratu! Őt is szeretem igazi tréfamester, feltalálja magát bármilyen helyzetben (szó szerint is akár hahaha :D). A vége meg <3. 
Hazelnek és Franknek jutott a 7-ek közül most a legkevesebb szerep, de, mint mondtam természetesen ők is teljes mellszélességgel segítették a küldetést. Hazel előlépett a csapat No1. varázslójává :D 
Az istenek a szokásosak. Apollót nagyon sajnáltam, annak ellenére, hogy Octavian persze ki nem állhatom. Nem tehet róla Apollo! De persze ezt Zeusznak senki nem tudja elmagyarázni. 
Tökéletes lezárása a sorozatnak, megszokott figyelemfenntartó trükkökkel. Mert persze, mikor máskor is váltana Rick bácsi szemszöget, mint amikor épp jön egy rahedli szörny, hogy megölje őket! Nehogy egy kicsit is megnyugodhassunk! 
Annyi név és visszautalás volt, hogy néha már nem is tudtam kire vagy mire gondolnak. Lehet újra kellett volna olvasnom az összeset. 
Imádtam, egyik kedvenc sorozatom, ajánlom mindenkinek! *_* 
Ui.: Arwen Riordan-a-thonjára olvastam, nem bírtam már kivárni a magyar fordítást.


★★★★és fél
Az előző rész után elkövettem azt a hatalmas hibát, hogy elolvastam minden rész végét, hogy megtudjak valamit. Hát, nem úgy lesz, ahogy szeretném. :( Ez akkor el is vette a kedvem a folytatástól, de most, pont egy évvel később mégis nekiálltam, mert egy ilyen dolog nem szabad, hogy visszatartson az olvasásától. 
Eddig szerintem kijelenthetem, hogy ez tetszett a legjobban. A borítója mindenképpen ennek a leszebb. 
A humor a legjobb tulajdonsága a sorozatnak és ez ebben a részben is hibátlan volt. Bori minden megszólalásán szakadok. Nagyszerű főszereplő. 
„Attila alapjáraton kábé annyira romantikus, mint egy sikátoros vámpírtámadás.”
„A csodás gyógyulás lassan életem természetes részévé vált, megszoktam már, mint vámpír a tükör nélküli sminkelést.” 
Attilával a párbeszédeik, mint valami teniszmecs, csak számomra izgalmasabb. Az a fajta amikor látod, hogy egy szobában vannak és már hozod a popcornt meg az üditőt, mert ez jó lesz :DD 
A mellékszereplőket is nagyon bírtam :)). Evelynt, Márkot, Ericet, Fehérhollót. 
A stílus, az írásmód nagyszerű, különösen a párbeszédek, de a leírások is jók. A viccek mellett pedig életbölcsességeket is olvashatunk benne. 
Viszont mire végre rájöttek a megoldásra! Én azt hittem ott őszülök meg! 
Ajánlom bátran mondjuk határozottan felnőtt könyv már nem ifjúsági, vagy NA.


★★★★és fél
Az Enigmát már több, mint egy éve olvastam. Azért vártam ezzel iylen sokat, mert mindenkitől azt hallottam, hogy az eleje nagyon durva. De most nekiugrottam, kibírom ezt is, ha az Outlandert is kibírtam. Na annyira, mint az, nem volt durva, de eléggé. Szerencsére csak 60 oldalt kellett kibírnom. 
Visszaolvastam az előző részről az értékelésem és valami nem stimmel. Vagy én ítéltem meg abban rosszul Lenát, vagy nagyon megváltozott azóta. „Lena kibírható, nem szerettem mégiscsak egy hősködő, de egyébként nem túl erős női karakter. ” Lena igenis jó főszereplő ebben a könyvben nem tudnék jobbat elképzelni. Emberfeletti erővel bír lelkileg és testileg is. Minden elismerésem. Annyival lehetett volna depressziósabb és szenvedősebb ez a könyv, csak az ő érdeme, hogy nem lett az. 
Teótól féltem, mert hogy képzeli, hogy csak úgy Alex helyére lép, de ő egy nagyon jószívű és nagylelkű ember, szóval végülis bírtam. 
Alex megint visszatért az első rész elején megismert erőszakos bunkóhoz. Később viszont megint láthatjuk a jó oldalát. Nem a tökéletes fiú, de ki az? Ha van ilyen, akkor meg nem illik a való világba. 
A végét tudtam, mint mondtam előző értékelésemben. :((( Majdnem sírtam, de az iskolában olvastam, muszáj volt visszafolytanom. 
Ezt leszámítva fantasztikus, mindig szeretem, amikor nem az első csóknál, vagy a kibékülés első másodperceinél van vége a könyvnek, hanem tovább viszik a történetet. 
Összegezve nagyon tetszett, az eleje durva, szomorú, rengeteg komoly témát érint a könyv. Nagyon örülök, hogy elolvastam. Imádom a szereplőket, Enigmát és úgy az egész könyvet ami nem az eleje vagy a végén az. Olvastatta magát majdnem egy nap alatt olvastam ki. Mindenkinek bátran ajánlom.


★★és fél
Végre! Végre valahára sikerült kiolvasnom! Tavaly nyáron vettem, elolvastam belőle kb 100 oldalt, aztán még párszor azóta olvastam egy-egy oldalt. Most pedig adtam neki egy normális második esélyt, ha már eddig eljutottam mégiscsak kiolvasom, ne tűnjön elvesztegetett időnek, amit az eleje olvasásával töltöttem. Így még több időt vesztegettem rá, de ez így jobb, mindegy fura a logikám. 
Leszögezném, hogy szerintem nincs semmi komoly probléma a könyvvel. Az alapsztori kimondottan ötletes. A szereplők se rosszak alapból. Szerelmi szál is van és egész cuki. 
Mindezek ellenére én se igazán értem miért, egyszerűen nem érdekelt! Tőlem aztán mind elköltözhettek volna a Holdra, kiderülhetett volna, hogy a szereplőgárda fele gonosz, a másik meg igazából nem is létezik, én meg csak megvontam volna a vállam. Egyáltalán nem tudta lekötni a figyelmem, fikarcnyit se fogott meg magának. Nem utálom. Csak tényleg, teljesen őszintén és komolyan egyáltalán nem érdekelt! 
Így hát nem is tudok nagyon mit írni. Ja de, Griffint mindig is utáltam. És lehet csak nekem de az egész rendszer kidolgozatlan egy cseppet és zavaros. Mindegy, nem akarok többet tudni róla, szóval ezt az egész könyvet úgy ahogy van elengedtem. Kiolvastam, kész.



★★★és fél

Reménykedtem. Nagyon reménykedtem, hogy az előző rész csak egy kicsi visszaesés volt a trilógiában. 
Az első rész annyira ígéretes volt! Remek szereplő az Éjúr személyében, nem teljesen reménytelen főszereplőnő, jól felépített világ, nagyszerű varázserő ábrázolás, fordulatok és izgalom. 
A második már kevésbbé tetszett, kevesebb Éjúr, több szenvedés Alina és Mal részéről. Pozitívumként nagyszerű új szereplő Nikolai bejött a képbe. Reményekkel és elvárásokkal telve rendeltem meg angolul ezt a részt és olvastam el. Erre semmi. 
A sémája ugyanaz volt ennek a résznek, mint az eddigieknek. Tudtam mikor mi fog következni, nagyon nem is tudott meglepni. Talán két dolog, ha meglepett. 
Alina ennél idegesítőbb már nehezen lehetett volna. Szereplőket nem bírtam, kivéve Nikolait, erre vele is mi lett! Meg persze az Éjúrat, aki túl keveset szerepelt! A végével igazából viszonylag elégedett vagyok. Szerintem ezt a trilógiát össze lehetett volna sűríteni egy kicsit hosszabb könyvbe. Kihagyva belőle a semmittevős, egyforma, szenvedős részeket. Volt egy szuper eleje, egy elfogadható vége és két jó szereplő benne, mennyivel jobb lett volna így! Másik ami segített volna, ha nem Alina szemszögéből van. Tényleg nem bírtam őt. A mellékszereplők elmentek. Baghra története egy jó része volt a történetnek, egy jó szál. 
Az eredeti borítók tetszenek. 
Összességében lefelé mutató tendenciát mutatott a trilógia. Tetszett, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Remélem ezt megteszi az írónő a Six of Crowsban, az már itt csücsül a polcomon.


Új szerzemények:
20 (auch) könyvet sikerült beszereznem az április folyamán (egy éve ugyanekkor 22-őt). Ebből 3 teljesen ingyen volt/nem én fizettem érte, 4-et cseréltem szóval pénzt azokért se fizettem, 2-t meg a bolti ára kevesebb, mint feléért vettem. Meglátszik azért a mennyiségen, hogy Könyvfesztivál volt.


A blog szempontjából szörnyű hónap volt össz-vissz 2 bejegyzést tettem közzé, a Blogprojekt is elmaradt. Ezen igyekszek változtatni, de nem ígérek semmit, jön a tanévzárás.

Jó olvasást mindenkinek!

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene