Sziasztok! Ezer éve nem írtam a blogra, de ma végre ráérek és sikeresen rá is szántam magam, úgyhogy hoztam nektek egy kritikát Karel Capek Krakatit című művéről.
Capek tőle megszokottan (na jó, igazából eddig ezen kívül csak egyetlen könyvét, a Harc a szalamandrákkalt olvastam, de ez a kifejezés túl jól hangzott ahhoz, hogy kihagyjam) megint valami egészen elvont témát dolgoz fel, amiről később kiderül, hogy nem is annyira megfoghatatlan.
Ebben a művében egy bizonyos krakatit nevű robbanószer körül bonyolódik a történet, ami magától robban, és egy elvarázsolt mérnök találta fel - nagy szerencsétlenségére. Ugyanis a krakatitot, illetve a receptjét többen meg akarják szerezni, emiatt pedig fájhat is eleget a feltaláló, Prokop feje. De persze nem csak a robbanóanyag titokban tartása okoz gondot, hanem közben rengeteg váratlan esemény is akadályozza a főhősünket. Többek között ismeretlenek bukkannak fel, és bolygatnak meg mindent, ráadásul Prokop kellemetlen szerelmi ügyekbe keveredik. Tehát semmiképp sem nevezhető az élete egyszerűnek, de éppen emiatt az elején-közepén nagyon humoros, izgalmas a könyv. Az különösen tetszett, hogy egyszerre elvont és nagyon is valóságos a történet, az olvasó szinte nem is tudja, éppen hol van, vagy hogyan képzelje el pontosan a helyszíneket - de ettől lesz egyedi az alkotás.
A szereplők is jól ki vannak találva, Prokop egy kétbalkezes, nem éppen hibátlan, de szerethető főhős. Tomeš ugyan nem szerepel személyesen sokat, de mégis ő az események okozója, fontos karakter a háttérben. Anči kedves, jószándékú lány, a hercegnő pedig pont az ellentéte, de a történet éppen ettől valószerű. A többi szereplő pedig vagy vicces, vagy teljesen átlagos, így pont jól beleillenek ebbe a világba.
A könyv összességében nagyon tetszett, de szerintem a sztori a végén kicsit ellaposodott. Addig rengeteget nevettem olvasás közben (az események csupa ide-oda utazgatásból, reménytelennek látszó vagy teljesen abszurd helyzetekből álltak), de amikor már csak a szerelmi nyűgöket és az unalmas dolgokat írta le a szerző, türelmetlenül vártam a könyv végét. Persze a befejezés előtt még voltak meglepetések, és ötletes volt a lezárás is, tehát végül mégiscsak bántam, hogy ennyi volt. Szerintem egy olvasást mindenképp megér, hiszen Capek egy méltán híres író, aki igényes, maradandó műveket alkotott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése