Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz


"A cirkusz váratlanul érkezik. Jövetelét nem jelzi semmi. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt. Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle."
Úgy gondoltam, hogy kipróbálk egy másik blogírási módszert, ami nem olyan vázlatos, nem tudom melyik lesz jobb, de majd kiderül. És melyik könyv is lenne jobb erre a célra, mint Erin Morgenstern Éjszakai cirkusza, ami a legkülönlegesebb könyv, amit eddig olvastam.

Kezdjük!

"Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük."
Előszőr is, én e-könyvként olvastam, de a minap megtaláltam a könyvtárban. Olyan különleges kívűlről is. Feketék a lapok szélei, a borítója balra látható, az is csodás és jól bemutatja a köynv lényegét. Belülről fekete fehér csíkos, bár ezt mind csak az értheti, aki elolvasta.

A történet főszereplője igazából maga a cirkusz, de, ha embert kell mondani, akkor a két főszereplő a két fiatal mágus, Celia és Marcó. Őket a mágus mentoraik kisgyerekkoruktól kezdve belekényszerítenek egy párbajba. A párbaj életere halálra megy, de a két fiatala mágus semmit sem tud róla, azt se, hogy ki ellen versenyeznek, vagy egyáltalán miért.
Ennek a színhelye a cirkusz. Ami a világ legjobb, legkülönlegesebb, és legtitokzatosabb cirkusza, ami él és lélegzik, ahova mindenki el akar menni.

Több szála is van a történetnek, ami eleinte talán kicsit zavaró lehet, meg nem értjük, hogy ez a szál miért van itt, de aztán mind összeáll egy végkifejeletté, a cirkusz történetévé.

Nem ilyenre számítottam de lehet, hogy mégis. Nagyon zavaros az összes gondolatom a könyvvel kapcsolatban. Az egész … bonyolult/összetett, de azért megpróbálom leírni. 

Imádtam az egészet. Hihetetlen, ahogy az írónő le tudta írni a környezetet. Olvastad, és érezted az illatokat, láttad a sátrakat, a mutatványokat és már készültél venni a belépőjegyet, amikor rájöttél, hogy csak kitaláció. Az egész cirkusz csodás, az emberek érdekesek, az egész varázslatos.

Azt hittem fantasy lesz de nem az! A mágusok főleg illúzió keltéssel dolgoznak, megspékelve egy kis mágiával. 

"Ezek a réveurük azok, akik a részleteket is észreveszik a cirkusz összképén. Észlelik a jelmezek apró változásait, a feliratok bonyolult utalásait. Cukorvirágokat vásárolnak, de nem azért, hogy megvegyék, hanem hogy papírba göngyöljék és óvatosan hazavigyék. Ők a rajongók, a cirkusz legelszántabb hívei. Nem bírnak meglenni nélküle. Van valami a cirkuszban, ami fölkavarja a lelküket, és hevesen sóvárognak utána, amikor távol van."
Az egész olyan időtlen. Aki olvasta, tudja, hogy ez mennyire igaz. Igazából, mivel a cirkusz eléggé semleges terep, nem tudtam kitalálni mikor játszódik, amíg el nem kezdtek évszámokat írni.

Varázslatos. 

A stílus, a történet és az egész könyv magával ragadó. Talán vannak, akinek a történet túl lassú folyásúnak, netalántán unalmasnak tűnhet, de nekem egyáltalán nem volt az, pedig én is a gyorsabb könyvekhez vagyok szokva. Itt nem pörögtek az események, nem történtek egymás után egyenes vonalban a dolgok, hanem mindig megjlent egy-egy részlet különböző helyeken, varázslatosan és tökéletes természetességgel, aztán azt meg lehetett csodálni és nézni a következőt, ami az eltelt időben megjelent.
Minden jól kidolgozott, igényesen megírt. 

"Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának."
A szerelmi szál nem igazán lényeges szerintem, de még teljesebbé teszi a könyvet. Nekem tetszett, de én köztudottan romantikus könyv mániás vagyok. Celiát és Marcót is bírtam, nagyon jó szereplők voltak. Mindig szurkoltam, hogy több közös jelenetük legyen.
A többi szereplőt is kedveltem, főleg az ikreket ott a vége felé.

"– A titkoknak hatalmuk van – kezdi Dixi. – És ha megosztják őket valakivel, akkor ez a hatalom csökken, úgyhogy ezért is jobb a titkokat megőrizni, méghozzá jól. Ha megosztunk valakivel egy titkot, egy igazi, fontos titkot, még ha csak egyetlen másik személlyel is, az magát a titkot is megváltoztatja. Papírra vetni őket pedig még rosszabb, mert ki tudja, hány szempár fogja majd fürkészni a betűidet, bármennyire gondosan őrzöd is. Szóval tényleg az a legjobb, ha magadban őrzöd a titkaidat, ha már vannak a te érdekedben éppúgy, mint az övékben."
A végén annyira beindultak a dolgok, hogy nem tudtam letteni. De az is annyira illet az addigi leírásmódhoz, mindig a legizgalmasabb pillanatba váltunk helyszínt/megfigyelőt, csak, hogy még tovább őrlődhessünk, hogy mi a vége.
Tetszett, ennél jobban nem lehetett volna megoldani.

Az egész nagyon különleges, sose olvastam/hallottam hasonló könyvről, ami egy cirkuszban játszódna. 
" – Elég közel vagyok hozzád, hogy illúziót kelts bennem? – kérdi a lány. – Ha azt mondom, nem, akkor közelebb jössz? – vág vissza a férfi, és nem is próbálja elrejteni széles mosolyát."
Egyedüli zavaró benne, hogy néha pár évet előre hátra ugrál az időben. De ezen túl lehet lépni.


Nem egyszerű könyv, tényleg nagyon összetett, ennek ellenére könnyű olvasni, azért kell egy kis idő néha, hogy felfogd mi is történt. 


Mindenkinek ajánlom, mindegyik korosztálynak mindegy milyen műfajokat szeret. 

Hol a belépőjegyem?


Értékelés:10/10+különdíj a legkülönlegesebb 

könyv díja


Olvasd el kihagyhatatlan!

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek könyv és film


"(…) élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel."
Adatok:

eredeti cím: Me before you
író: Jojo Moyes
kiadó: Cartaphilius
oldalszám: 484/488
A következő rész címe eléggé spoileres nem ajánlom, hoyg bárki rákeressen az első befejezése előtt

Történet:
"– Jól vagyok. Csak… Láttam a világos inggallérját, és kontrasztként a sötét zakóját. – Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… Nagyot nyelt. Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik. – Én csak…szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig."
Főszereplőnk a locsifecsi, jókedéjű Louisa Clark, aki egy angol kisvárosban él. Miután az állása megszűnik a pékségben, ahol felnőtt kora óta dolgozott, új munkát kell keresnie, mert ő az egyedüli pénzkereső a caládjában. 
Louisa Clark
Egy házban él a szüleivel. Az anyja nem dolgozik, mert az Alzheimer-kóros nagyapját ápolja. Az apját most rúgták ki. A húga, Treena, az "okos" a családban, mindenki mindig rá volt büszke attól a ténytől eltekintve, hogy fiatalon terhes lett egy alkalmi kapcsolatból, ezért abba kellett hagynia az egyetemet. Pedig ő lehetett volna az egyetlen diplomás a családban, most viszont a kisfiát Thomast nevelei a szülei házában.
Szóval Louisa, hogy fenntartsa a családját, munkát válall egy kvadriplégiás, azaz mind a négy végtagi sérült gondozójaként. A "gondozott" Will Traynor, akinek a családjáé/apjáé a kisvárosban található vár, szóval gazdagok. 
"– … A kedvenc viseletem ez a csillogó gumicsizma volt a poszméhcsíkos harisnyámmal. – Poszméhcsíkos harisnya? – Fekete-sárga csíkos. – Iszonytató lehetett. – Ez egy kicsit goromba megjegyzés volt! – De igaz! Állati visszataszítóan hangzik."

Willt elütötte egy motor, ezért bénult le nyaktól lefelé teljeseb, kivéve, hogy pár ujját az egyik kezén tudja mozgatni. Azelőtt, Will igazán élt, bungee-jumping, rengeteg utazás, búvárkodás, hegymászás. Emelett gyönyörű barátnője volt, jól fizető, fontos állása, barátai. De ennek a baleset véget vetett, megszakította mindenkivelk a kapcsolatot, muszály volt hazaköltöznie, a kisvárosba, amit utál, a szüleihez, akikkel igen hideg viszonya van. Egész nap nem csinál szinte semmit, csak ül, bámul, esetleg filmet néz, olvas. Megszakítva mindezt orvoshoz járással, gyakori betegeskedéssel. Már lassan két éve.
Louisat hozzá veszik fel, hogy szórakoztassa őt, tulajdonképpen. De Will mogorva, bunkó, magába zárkózik és minden kedvességét és igyekezetét visszautasítja Lounak, nagyon lekezelő vele, amikor egyáltalán figyelemre méltatja.
A nő próbálkozik, de lassan csökken a lelkesedése, viszont a munkát nem hagyhatja ott a fél évet, amire felvették végig kell csinálnia. Egyre jobban megismeri Willt, a férfi minden igyekezetének ellenére kezdi megkedvelni.  Aztán a Lou megtudja, miért csak 6 hónapra szól a szerződése. Ezek után mégjobban igyekszik. De elég lesz az igyekezete, a lelkesedése, az optimizmusa és a társasága, ahoz, hogy megváltozzanak a dolgok? 

Én és  a könyv:

Előző évben megvettem, mert tetszett a film előzetese, ezért és mert mindenki annyira imádja. És elolvastam a feléig. Onnan nem bírtam tovább és félbehagytam. Most újra nekiálltam a felétől és másfél nap alatt elolvastam. 


Vélemény:

"A mi utcánkban mindenki flancosnak számított, akinek egyetlen családtagja ellen sem volt távoltartási végzés."
Hmm… 
Tetszett. Vagy nem. Nem tudom. Jó volt igen. 
Igényesen megírt. 
Egyedi, szívszorító történet. 
Cuki szerelmi szál. 
De nekem nem tetszett, mert a Csillagainkban a hiba óta tudom, hogy én nem szeretem a tragikus könyveket. Én könyvön nevetni szeretek, azt szeretem, ha kizökkent a hétköznapokból. Jó pont ennek a könyvnek, hogy párszor elnevettem magam rajta, ezért olvatam végig. Ja, és a happy endet szeretem, bár ez nem volt rossz. De ez abszolút nem a köynv hibája, ez az én ízlésem.
Ahogy a Csillagainkban a hibán, ezen se sírtam. Nem tudom miért. Kevés könyvön sírok, de azokon, amik ilyen tragikusak, soha. Van egy gondolatom, hogy miért nem, de az nem ide tartozik. 

Az utazás nagyon tetszett, ahogy az esküvő is, minkettő a kedvenc részem lett.
Patrickot utáltam, végig azt vártam, mikor pattintja már le.
Willt nem bírtam. Egy seggfej. Szar élete van igen. De akkor is egy seggfej. Aztán már kicsit megjavul, de akkor már késő. 
Louisát egészen bírtam. A családja, nem tudom miért bánik így vele. Treena annyira hideg. 

Ez a könyv mindent megtett, amit tragikus, betegségről szóló könyv megtehetett, hogy én szeressem. Humoros volt, Louisának nagyon tetszett az optimizmusa ( Annak ellenére, hogy végig tudtam a könyv kimenetelét a következő rész, igen spoileres címéből.). És bármennyire is ellenkezett az én happy endes ponyvakönyv imádó lelkem, ez a könyv rákényszerített, hogy elgondolkozzak pár dolgon. 
"Az a helyzet, hogy ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakhoz – nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában. Vagy hogy milyennek látnak mások."
Most egy spoileres rész következik.
SPOILER
Elgondolkodtam azon, ami jelentős része a könyvnek, vagyis a beteg emberek halálhoz való jogáról. Első reakcióm persze az, hogy az öngyilkosság rossz dolog és, hogy képes bárki is támogatni valakit benne. Rossz emberek azért Will szülei, hoyg engedélyezték neki? Egyértelműen nem akarták, hiszen hónapokon keresztül ellenkeztek és próbálták lebeszélni, de tényleg ennél többet nem tehettek. Willnek szabad akarata van, amit semmilyen mentális betegség nem gátolt. Képes saját döntéseket hozni és joga is van dönteni legalább erről az életében, ahol már szinte semmit nem ő dönt el, hanem az emberek körülötte. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki azonos betegséggel kerekesszékbe kényszerült, így döntene. De el tudom képzelni, hogy tényleg nem az ő élete lett volna már. Így szerintem volt joga meghalni, ha még mindig szörnyűnek is találom az öngyilkosságot, főleg, amikor ennél jóval kisebbek az okok. A szülei se szörnyetegek, amiért megengedték neki, ha nem engedik megoldotta volna máshogy, csúnyábban.
SPOILER VÉGE
De még így is eléggé komor volt, rendesen lehangolt pár résznél.
Azért lehet elolvasom a következő részt. Az állítolag már nem ilyen lehangoló.

"– Néha, Clark, maga az egyetlen, amiért úgy érzem, érdemes felkelnem reggel."
A Film:

Már eleve az előzetes miatt akartam elolvasni, de várni akartam a film megnézésével amíg elolvasom a könyvet. Így vártam több, mint fél évet.
Tetszett a film, nem volt olyan komor, a végén közelebb álltam a síráshoz, mint a könyvnél. Volt pár dolog, amit én mindenképpen jobban beleraktam volna. A családjával a dolgok szerintem jelentős részét képezték a könyvnek. Nme tér el lényeges dolgokban csak pár apróság. meg egy-pár kihagyás. Szerintem egy jó adaptáció lett és Will se néz ki rosszul benne :D .

"– Clark, maga a legnagyobb sznob. 
– Mi? Hogy én? 
– Elzárkózik a legkülönfélébb élmények elől, mert bemeséli magának, hogy maga „nem az a fajta ember”. 
– Mert nem is vagyok. 
– Honnan tudja? Semmit sem csinált, sehol sem járt. Hogyan lehetne a leghalványabb elképzelése is arról, hogy maga milyen fajta ember?"

Értékelés: 6/10 

Cassandra Clare: Végzet ereklyéi sorozat

Adatok:
Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatnak 6 része van de az első háromnak van lezárása, így ott abba lehet hagyni.* 
Sorban: 

első három: 


Csontváros(468,472 oldal), 

három bórítóval található meg (illetve egy negyedikkel is de ott annyi, hogy az eredetileg hibásan írt Halál ereklyéi sorozatcímet kijavították Végzet Ereklyéire)
új borító(Jace):

filmes borító(ilyen példányom van nekem, sajnos):

régi borító:


Hamuváros(416 oldal), 

új borító(Clary):

régi borító:


Üvegváros (500,504 oldal)

új borító(Simon):

régi borító:


utolsó három: 


Bukott angyalok városa(390,392 oldal), 

új borító(Isabelle):

régi borító:


Elveszett lelkek városa,(510,512 oldal),

még magyarul nem adták ki új borítóval, valószínüleg jövőre érkezik az utolsó rész új borítójával együtt, de angolul így néz ki(Alec):

régi:


Mennyei tűz városa(734,652,650 oldal)

angol új(Sebastian):

régi:


Történet:

Clary

Történetünk főszereplője Clary Fray. New Yorkban él édesanyjával Jocelynnel. Van egy legjobb barátja Simon, aki elég kocka/gyík srác sokat videójátékoznak, képregényeket olvasnak. Jocelyn és Clary is művészek. Jocelynnek van egy barátja Luke aki apja helyett is apja Clarynek, sokat törődik velük, de nem házasodtak össze, pedig rajtuk kívűl mindenkinek egyértelmű, hogy szerelmesek. 


Élik átlagos életüket egészen addig, amíg egy nap Clary elhatározza, hogy bulizni fog a Pandemónium klubban és magával rángatja Simont is. Itt meglát három furcsán viselkedő tinit, akik bemennek egy raktárba késekkel, de őket csak Clary látja senki más. Követi őket és ott tanúja lesz annak, hogy meg akarnak gyilkolni egy fiút. Clary megpróbálja megakadályozni, de a fiú karmokat növeszt és megtámadja őket. Végül megölik, de mágikus módon nyomtalanul eltűnik, így Clary hiába riasztana bárkit is, rajta kívűl magukat a gyilkosokat se látja senki. 

Jace

Másnap épp egy kávézóban ül, amikor meglátja az egyik tegnapi gyilkost a szőke fiút. Odamegy hozzá. A fiút Jacenek hívják, közli vele, hogy amit előző nap két társával a fekete hajú Aleckel és Isabellel megölt, az nem ember volt, hanem egy démon, meg mellesleg a fiú egy árnyvadász és Clary is az. A lány őrültnek gondolja, hiszen ő teljesen közönséges Jace szavaival élve mondén. 


Ekkor hívást kap az anyukájától, hogy nehogy haza menjen. Erre persze azonnal hazaszalad. Az otthonát felforgatták, az anyja sehol és egy démon is rá támad, megharapja, de megöli és elájul. Jace rajzol rá egy gyógyító rúnát és beviszi a New York-i Árnyvadász intézetbe, ahol Alec és Isabelle családjával és az edzőjükkel Hodgdzsal él. 


Itt ébred Clary. 


És az élete örökké megváltozott. 

Jace

Belecsöppent az árnyvadászok világába, megismerkedik a rúnákkal, démonokkal, törvényekkel és az alvilágiakkal, mint a boszorkánymesterek, vámpírok, tündérek és vérfarkasok. 


Elkezd nyomozni az anyja eltűnése után. Ebben az első lépés annak a valakinek a megtalálása, aki elzárta Clary elméjét, hogy ne lássa árnyvadász létére az árnyvilágot. 


Közben az árnyvadászokat veszély fenyegeti, mert arról rebesgetnek, hogy Valentine, a rossz útra tért árnyvadász visszatért és újra sereget gyűjt. 


Clarynek hála Simont is beszippantja ez a világ. 



Én és a könyv:


Ugyanaz ami a pokoli szerkezeteknél volt.:


Pár éve terveztem, hogy elolvasom a Csontvárost, de nem voltam benne biztos, így megnéztem a filmet. Ez hatalmas hiba volt, mert a könyv elolvasása nélkül (és az olvasásával is) zavaros és rossz. Nagyon nem tetszett. Elment a kedvem az olvasásától. 

Aztán idén márciusban hirtelen ötlettől vezérelve megvettem az Az angyalt (nagyon furán néz ki, hogy az Az, de nem tudok mit tenni, ha egyszer ez a címe). Nem igazán tudtam, mi köze van a Csontvároshoz, talán tudtam, hogy valami összeköti őket, de nem igazán érdekelt. Elolvastam és már a következő héten megvettem és elolvastam a másik két részt is.
Simon

Mivel ez ennyire tetszett, ezért ezután elolvastam a Bane Krónikákat, aztán a Csontváros után a Végzet Ereklyé többi része, a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról és az új trilógia eddig megjelent első része az Éjfél kisasszony, már magától jött. De mindközül a Pokoli szerkezetek lett a kedvencem. 

Ez adta meg a kezdő lökést befelé az árnyvadász világba, aminek mostmár büszke tagja vagyok. Egyik rajongói találkozón nemrég hivatalosan is árnyvadássza avattak. Megnéztem azóta mégegyszer a filmet, mostmár jobban tetszett de, sokkal jobb is lehetett volna. Végignéztem a sorozat első évadát, ami ugyan nagyon eltér a könyvektől, de várom a második évadot. Ennek hála lett beszélgetőtársam az iskolában, miután iskolát váltottam és minden nagyon új volt.

Vélemény:


Írtam értékelést mindegyikről moly.hu-ra azt bemásolom ide aztán összegzem és összehasonlítom a PSZszel.

Simon
Mindegyik vélemény Spoileres az előtte lévőkre. Néha magára az értékelt részre is, de azt előre jelzem.

Csontváros:


Én először a filmet láttam sajnos és a film olyan rossz volt elsőre, hogy minden kedvem elment attól, hogy elolvassam. Nem szabadott volna a filmet nézni elsőként, mert a könyv sokkal jobb! 


A végén a csavar engem már nem lepett meg a film miatt és elolvastam a sorozat összes könyvének hátulját ezért tudom, hogy mi lesz. 

De azért a vége mégis csak! Ez muszály volt? Nekem túl erőltetett. Ezen kívűl is van jó pár még ahol nem agyok kibékülve vele, de nem rossz elolvasom a többi részt is. 
Alec

A pokoli szerkezetek után ez nekem nagy csalódás volt, mert az sokkal de sokkal jobb volt. Itt a sílus erőltetett sok dolog zavaros csak a késöbbiek során tisztul ki. A karakterek pár kivétellel (Magnus) idegesítőek és unszimpatikusak. Clary meg igazából Jace is nagyon önző, főleg Clary. De a vége tette nagyon tönkre a dolgokat.


Hamuváros:


Hát, nem sokkal jobb mint az első, de több olyan dolog történt benne, ami jobban tetszett.


Hatalmas plusz pont hogy többet szerepelt benne Magnus. Minden jelenetet megszínesít a jelenlétével, még, ha csak beszélnek is róla. 

Alec

Én örültem hogy a királynő ezt kérte, még, ha Simonra nézve végzetes következményei is lettek, de nekem jobban tetszik Simon így. 


Nem tetszett ez a folyamatos „jajj ne a testvérem vagy, nem szabadna ilyeneket éreznem/miért gondolja mindenki azt hogy szerelmesek vagyunk hiszen a bátyám/nővérem?” meg a „ha nincs ló jó a zsamár is” Clary részéről, de Simon jól kezelte. 


Jace és Valentine viszonyától a hideg ráz, nem tudom miért az egész olyan szürke, keserű.


Üvegváros:


Nem is tudom hol kezdjem, mondjuk ott, hogy tetszett, nagyon jó volt. 

Izgalmas, pörgős és fordulatos. 

SPOILER 

Mivel nem bírtam ki, hogy ne nézzek utána, hogy, hogy is van most ez Jace származása körül ezért tudtam, hogy nem testvérek (és ez még mindig hatalmas hülyeség). Plussz azt is, hogy Herondale (a Hercegnő végén lévő családfa miatt). 
Magnus

Nem lepett meg és kezdettől fogva gyanakodtam Sebastianre. Nincs olyan, hogy valaki ilyen tökéletes és semmit hátsó titka, trükkje nincs! 


Maxet nagyon sajnálom (bár tudtam, hogy szegénykével mi lesz) annyira ártatlan volt.

SPOILER VÉGE

Az, hogy az árnyvadászok ennyire nem akarnak együttműködni az alvilágiakkal, felháborító! 


Faltam a sorokat kezd nagyon lenyűgőzni a világ (és ha befejezem az előkutakodást talán meglepetések is fognak érni (: ). Olvasom a következő részt!


Bukott angyalok városa:


Sokat gondolkodtam, hogy folytassam-e mert sokan írták, hogy a sorozat második fele nem olyan jó, de szerintem még jobb is! 


Clary és Jace megint idegesített, hogy náluk csak két véglet van, vagy kerülik egymást vagy szinte lefekszenek. 

Jacet sajnáltam az álmaiért nagyon rossz lehetett ilyeneket látni/tenni és amikor a való világban is… na akkor nagyon meglepődtem de örültem, hogy végre kibújt a szög a zsákból ( vagy inkább a tőr :D ), nem értettem miért titkolózott ennyit. 

Nekem jobban tetszett ez a főgonosz Valentinnál. 


Simon, amit művelt az azért szemétség volt, de én, nem tudom miért meg tudtam érteni és végül mindenki jól jött ki belőle. 


Az utolsó jelenet nagyon izgalmas, jól elintézték, viszont utána Jace viselkedését nem értettem. 


Az utolsó csavar, hát az nagyon durva és ilyesztő a jövőre nézve.


Elveszett lelkek városa:


Ez a rész már nagyon tetszett, kivetnivalót nem tudok felidézni benne. 


Jó, hogy két kutatócsat is volt, bár mivel Clary egyedül volt az annyira nem csapat. A New York-iak, akik fegyvert próbáltak szerezni nagyszerűek voltak. 


Amit Alec akart az nagyon mélyen, kicsit érthető, de csak nagyon mélyen, egy kicsit. Az hogy többet akar tudni az oké, de hogy el akarta venni a ….. ez nagyon önző dolog és nem is a megfelelő emberhez fordult a problémáival. 


SPOILER?

Tetszett hogy Sebastiant nem probálták úgy bemutatni, mint aki minden egyes sejtjében gonosz, mert ez fura ugyan de ő nem tehet róla hogy ilyen a vére és jó hogy bele rakták, hogy társaságot akar, meg hogy próbál érzelmeket utánozni. 
SPOILER VÉGE

A végső ütközetnél nagy erőnek kellett Claryben lenni, hogy megtegye.


Mennyei tűz városa:


Ez volt a kedvenc részem (,mint szinte minden sorozatból). 


Mielőtt elmodanám mi tetszett kezdjük azzal ami nem annyira volt kedvező, mégpedig az új szemszög. Tudom, hogy ez ilyen átvezetés akart lenni a következő sorozatra, de akkor is fura volt az utolsó részben megismerni egy teljesen új közösséget 


SPOILER

(Az, hogy Emma megkérte Juliant hogy legyen a parabataia egyértelműen rossz döntés volt szerintem mert nagyon úgy tűnik hogy szerelmesek ami úgy így tilosA tündérek árulása cseppet se lepett meg, viszont úgy tűnik a szereplőket igen, mert túl nagy magabiztosságot ad nekik hogy a tündérek úgyse hazudhatnak. De a büntetésükből még nagy baj lesz és véres bosszú.) 
SPOILER VÉGE 

Végre Clary és Jace nem idegesített a „se veled se nélküled, de halálosn szeretlek” kapcsolatukkal és én csodálkozom, hogy azt a színjátékot ilyen ügyesen csinálták végig régebben mindkettőjüknek hevesebb természete volt. 


Alec és Magnus jelenetek továbbra is kedvencek voltak.


SPOILER

Így is hogy külön voltak, de kellett ez a kis szünet e megoldáshoz,mert ha az egyikük túl hamar megalkudott volna akkor később lett volna probléma belőle. 

Simon sorsa nagyon idegesít de nem most inkább az Árnyvadász akadémiában szóval az most mindegy. 

SPOILER VÉGE

Nagyon örültem hogy megjelent a végén meg közben Tessa és Jem, mert imádtam őket a Pokoli szerkezetekben. 

Amit lefelejtettem a sorozat eddigi értékeléséből a legnagyobb jó tulajdonsága a sorozatnak, ami az egésznek az alapját agyja számomra, a humor. 
Nem a kiderült családi titkok, nagy monológok, a kiszámítható és túlbonyolított szerelmi kapcsolatok (főleg Jace és Clary), hanem a humor. A rengeteg poénos beszólás a legszomorúbb, legkomolyabb helyzetekben. Azokat a karaktereket is szerettem a legjobban akik a legviccesebbek voltak (szóval nem Clary). Tényleg nagyon vicces volt. 

Ami jó volt még a sorozatban az nem is történet, meg a stíus, mert azzal voltak gondjaim, hanem a világ az egész árnyvadász világ, ami magába szippant és elvisz mindenfelé. Ez egy nagyszerű befejezése volt egy jó sorozatnak, amiről még mindig vegyesek az érzelmeim, de azért remélem a lényeget sikerült leírnom.


Összehasonlítás a Pokoli szerkezetekkel:

Szereplők, mind a kettőbe nagyon erősek, míg a VE főleg a mellék szereplők, a PSZ-ben az összes tetszett. Így nyert a PSZ.
Stílus, egyértelműen a PSZ-ben jobb.
Történet, megint csak PSZ.
Szerelmi szálak, PSZ, vaaagy háát a bennem élő Malec rajongó most tiltakozik, de Claryéket annyira nem bírtam. De Simonékat igen, Magnusékról nem is beszélve. Jó kiegyezünk egy döntetlenben.
Alvilágiak, a VE-ben jobban tetszettek, nem tudom miért. 
Árnyvadászok a PSz-ben voltak jobbak.
Klávé, mindenhol egyformán rossz.
Vámpírok a VE-ben jöttek be jobban.
Tündérek, nem voltak szerintem a PSzben, a VE-ben meg nyilván utálom őket.
Mellékszereplők, hát a VE főleg miattuk tetszett, de a PSzben is jók voltak, csak elvonták a fantasztikus főszereplők róluk a figyelmemet. Döntetlen.
Tulajdonképpen mindkettőt nagyon szeretem már. De a Pokoli szerkezeteket imádom, szóval az nyert. De mindkettő kedvenc. 

Imádom az egész Árnyvadász világot úgy, ahogy van!


Idézetek:

Rendhagyó módon, most könyvenként hozok egy-egy idézetet.

1.:


"– Jézusom! – kiáltotta Luke.– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk."
36. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 2. Titkok és hazugságok
2.:
" – Két éjszakával ezelőtt volt egy álmom. Egy véráztatta várost láttam csontból készült tornyokkal, az utcákon pedig úgy ömlött a vér, mint a víz. Simon összehúzott szemmel nézett Jace-re. – Máskor is szokott az ablaknál állva a vérről motyogni?– Nem – felelte Jace. – Általában a kanapén ülve csinálja."132. oldal, Második rész: A pokol kapuja - 8. A Tündérek Udvarában
3.:
"Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval."43. oldal, 3. fejezet

4.:

"– (…) Te vagy az első Árnyvadász, akivel találkoztam.– Szar ügy – vont vállat Jace. – Ezek után az összes többi szörnyű csalódás lesz."135. oldal
5.:

"– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják azt, hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az igazságot – állapította meg Clary. – Így nem kell egyenes választ adni.– Talán így van – mosolyodott el a királynő.– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy „esetleg”. Kicsit talán más, de a lényeg átjön."41. oldal
6.:
"– A pasid nem normális – mondta Clarynek.– Tudom, de legalább jóképű – felelte a lány. – Ez van."32. oldal, 1. Az ő kelyhük, Első rész


10/10*

Olvasd el!


* Sok olyan értékelést olvastam, hogy az utolsó három könyv már nem olyan jó, romlott a színvonal, minek kellett folytatni. De én ezekkel nem értek egyet, ha valakinek kevésbé tetszik a Bukott angyalok városa (vagyis a 4. rész) az azért van, mert a zárókötetek mindig jobbak, mint az elöttük lévők és az Üvegváros (a 3.rész) bizony egy zárókötet. De ezt sokan figyelmen kívűl hagyják hiszen egy sorozat, és tényleg megtévesztő lehet. De mostmár tisztáztuk.

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene