Rapid Book Tag

Sziasztok!

Erre a Book Tagre Arwen (A penchant for fantasy blog) és Kamilla (Könyves boldogság blog) is kihívott. Köszönöm nekik! Igazából ezt már kitöltöttem csak nem tudom mikor és most hiába keresem, nem találom, így kitöltöm mégegyszer. 

Jó szórakozást hozzá!

1. Puha vagy kemény táblás könyv?
Nekem főleg puha fedeles könyveim vannak abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy olcsóbbak. Meg mivel nem minden könyvet adnak ki kemény táblásan, ezért inkább megveszem puhában. Egyébként én erre nem vagyok olyan érzékeny az se zavar nagyon ha egy sorozat egyes részei puhák, mások kemény borítósak. Az angol Sarah J. Maas könyveknél csábulok el mindig, hogy a kemény fedeles változatot vegyem, mert azok szebbek, de sokkal drágábbak is, így az összes puha nálam.

Ezzel kapcsolatban megemlítenék egy dolgot ami zavar. Utálom a védőborítókat. Könnyen gyűrődnek, nehéz úgy olvasni, hogy közben fent van a könyvön, én mindig leszedem. Ezért nagyon idegesít, amikor csak a védőborító szép a kemény fedő meg teljesen sima. Ha már van egy gyönyörű borítója  akönyvnek, akkor igenis nyomtassák rá a tényleges könyvre, nemcsak arra a darab papírra, amit köré tekernek!

2. Online vagy könyvesbolti vásárlás?
Mindkettőt imádom. Online meg tudopm venni bármelyik könyvet, sokkal több az akció, olcsóbbak a könyvek. Viszont ezek sem képesek überelni azt az érzést, amikor bemegyek egy könyvesboltba, nézegetem, simogatom a könyveket. Ennek az előnye még, hogy gyorsabb, mint interneten rendelni könyvet, hiszen nem kell várni a szállításra.

3. Trilógiák vagy sorozatok?

Értelmetlen kérdés.

4. Hősök vagy rossz fiúk?

Eddig mindig hősök, de mostanába kezdek a rossz fiúk felé is tekintgetni.

5. Melyik az az egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?

Lehetetlen választani.

6. Ajánlj egy alul értékelt könyvet!

Modern boszorkány.

7. Melyik volt az utolsó könyv, amit befejeztél?

Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikáját ma hajnali fél kettő körül fejeztem be.

8.Melyik volt az utolsó könyv, amit megvettél?
Titok, mert ajándékba lesz illetve magamnak a Felnőni kiábrándítót. Ami igazából képregény, szóval nézzük mit vettem azelőtt. Caraval, de az a meglepetésdobozzal érkezett, már egy hónapja megvettem. Nézzük mi volt azelőtt... Kóborló boszorkány *_* <3 Alig várom már, hogy olvashassam!

9. Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Egy ruhám túl hoszú volt nekem (ez nem fura, alacsony vagyok :D) ezért levágattuk az alját. Ebből lett egy nagy fejpánt szerű valami. Úgy esett, hogy ez pont akkor volt, amikor a Trónok harcát olvastam és hagytam abba. Így beleraktam ezt könyvjelzőnek és évekig benne volt, mett ugye nem olvastam tovább. Most kivettem, de már magától kinyílik ott szóval nem kell bele könyvjelző. A ruhamaradék viszont még használható.

10. Használt könyvek: Igen vagy nem?

Ha nem látszik raja, hogy használt akkor igen.

11. Karakterek vagy cselekmény?

Mindkettő. Könyvfüggő.

12. Hosszú vagy rövid könyvek?
Könyvfüggő. De amit imádok abból minnél több annál jobb. Szóval inkább hosszú. De néha azért kellenek rövidek is.

13. Hosszú vagy rövid fejezetek?
Megintcsak könyvfüggő. Amivel szenvedek ott jobbak a rövid fejezetek. Amiket imádok, azoknál észre se veszem a fejezethatárokat.

14. Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut!
Modern boszorkány, Outlander, Felhó felett három méterrel. Első kettő kedvencem ez logikus, de az utolsót én sem értem. Nem olvastam, nem is akarom. Csak arra gondoltam, hogy könyv és ez ugrott be. :DD

15. Mik azok a könyvek, amik megnevetettnek vagy megsiratnak.
Könyvekről, amik megsirattak készítettem egy jó kis listát, amit ide kattintva megtekinthettek.

Azt, hogy megnevetessen, a legtöbb könyvtől elvárom. Eddig a legjobban teljesítők Leiner Laura, Rick Riordan és Cassandra Clare könyvei.

16. A mi világunk vagy a kitalált világok?
Kitalált. Olvasok persze szívesen olyat is, ami a mi világunkban játszódik, de inkább kitalált.

17. Ítélsz könyvet a borító alapján?
Persze. Mert a könyvesboltban állva honnan máshonnan döntsük el, hogy kell e a könyv? Nem tudhatjuk azonnal, hogy mi van benne!

Ennyi lett volna ez a gyors book tag. Nem hívok ki senkit most, mindenki aki szeretné megcsinálni érezze kihívva magát! 

Subscription box, Book A Sloth Club

Sziasztok!

Mint azt már sokan biztos tudjátok amerikai példára Magyarországon is elindult az első Subscription box. Akik nem hallottak még ilyenről azoknak elmondom a lényeget.

Mi is az a Subscription box?

Magyarul Feliratkozós dobozt jelent tükörfordításban, de ez még nem árul el sokat magáról a dobozról (azon kívül, hogy fel kell rá iratkozni: D). Ezek havonta változó témában összeállított könyves dobozok. Mindegyik tartalmaz minimum egy könyvet. Ez az egyetlen biztos pont a doboz többi tartalma változó. Általában könyvjelzők, matricák, képek vannak bennük a témának megfelelően. De szerintem egyértelmű is lesz azonnal, amint megmutatom, hogy nekem mi érkezett a dobozban.

Kezdjük is!

Szerdán befutott a Book A Sloth-os dobozom, amire október óta (akkor rendeltem meg) várok. Így nézett ki és ez volt benne:

Téma: Álom és varázslat

Gondolom boszorkány üst akar lenni, de belőlem azonnal előbújt a Sarah J. Maas fan, így szerintem ez a Cauldren (az Üst).

És ezek voltak benne:

1.Könyv

Azonnal a legfontosabbal kezdem. Örömujjongásban törtem ki, amikor megláttam, hogy ezt a könyvet tartalmazza a doboz!!! Hónapok óta meg akarom venni, először angolul aztán láttam, hogy jön magyarul! Őszintén nem tudom miért nem vettem meg, de csak örülhetek, hiszen most már megvan! Gyönyörű könyv! Kemény borítós, beépített könyvjelzője van (anya azt mondja régebben szinte minden könyvnek volt, de most már ez nagyon ritka!), az elején egy érdekes térkép, csodás borító és a történet is nagyon vonz. Alig várom, hogy olvashassam!

2. Aláírásos kártya

A Caraval írójának az aláírása található rajta. Ugyan csak nyomtatott, de azért tetszik. A másik oldalán, ugyanaz van, mint a könyvjelzőn. "Remember. It’s only a game."

3. Caravalos papírkönyvjelző

4.Caravalos hand-made könyvjelző

Fém könyvjelző a lógó rajta pedig ugyanaz a felirat egy cirkusz képpel. Petusa készítette. Nagyon szép!

5.Caravalos matrica

Cirkuszt ábrázoló matrica. Csak el kéne döntenem hova fogom felragasztani...

6.Harry Potteres kulcstartó

Én egy Pitont kaptam. Nagyon aranyos és már rég vágyakoztam egy ilyen figura után, imádom!

7.Alíz Csodaországbános képeslap

8.Alíz Csodaországbános medál.

Icike-picike kis Alíz, tesóm azonnal kikönyörögte tőlem.

9.Tea

Erdei gyümölcsös. Még nem kóstoltam, de nagyon finom illata van.

10. Book A Sloth Clubos hand-made könyvjelző

Hihetetlenül cuki! bekerült a kedvenc könyvjelzőim közé. :D

Véleményem:

Én teljesen elégedett vagyok a dobozzal, nagyon tetszett. Változatos és igényes. Lehet még rajta mit javítani, inkább csiszolni, de ez elsőre csodás lett a többit az idő és a gyakorlat kijavítja.

Még meglátom a nagy ajándékvásárlás meg ünnepek miatt rendelek e a jövő hónapra, de nagyon csábít a téma és, hogy abban két könyv lesz :D <3 Végül rendeltem. :D

Book A Sloth Club:

Magyarországon az első könyves doboz készítők, a mostani (novemberi) volt az első nem minta dobozuk. Egyelőre YA könyvekhez kapcsolódó dobozokat állítanak össze (hiszen ez a korosztály veszi őket a legtöbbet), de vannak tervek további dobozfajtákról.

Ez a honlapjuk itt lehet előfizetni a dobozokra a decemberire ma (nov.18.) 10 órától: http://www.bookasloth.club/

Facebook oldal: https://www.facebook.com/bookaslothclub/

Egyéb Subscription Boxok:

Mint említettem ez főleg Amerikában elterjedt. Pár magyar könyvmoly rendelt is onnan, de sokakat (többek között engem is) visszatartott, hogy a fantasztikus tartalmakhoz képest is szörnyen drágák a szállítás miatt.

Népszerűbb (vagyis amikről én is hallottam) doboz "márkák" (?nem tudok jobb szót) az OwlCrate és a FairyLoot.

Vannak tervek/célozgatások arra, hogy a Könyvmolyképző kiadó is indítana egyet, de egyelőre ebből nem tudjuk mi lesz. 

Ez lett volna hát az én bejegyzésem a novemberi Book A Sloth-os dobozomról. Remélem tetszett!

Ti rendeltetek valaha bármilyen könyves dobozt? Kedvet kaptatok egyhez?

Jó olvasást mindenkinek!

Októberben olvasott könyveim

Sziasztok!
Még egy hónap eltelt. Tekintve, hogy november közepe van lassan egy cseppet elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de jobb később mint soha nem?
Nézzük hát mit olvastam októberben. 
Összesen 14 könyvet olvastam ki októberben, kettőt pedig elkezdtem. Ebből kettő novella (Miogin bázis 96 oldal, Boszorkányhistória 48). 
Ezzel a számmal elégedett vagyok hiszen végig suliba jártam egy hosszú hétvégét meg a szünet első pár napját leszámítva.
De nézzük is mik voltak ezek!

★★★★

Jobb volt, mint számítottam rá. Delila kedvelhető, de semmilyen. Ez a könyves dolog bonyolultságban helyenként már az időutazáshoz közelítette. A könyv külleme mutatós. Helyenként vicces volt. Az ötlet nem rossz. A végén hová tűnt az író? 

Összességében tetszett, a 4,5 csllagon is elgondolkodtam, de végül csak 4. Mert bár az ötlet nem rossz és egyedinek mondható, az egész mégis valahogy átlagos lett. Lehetett volna kicsit rövidebb, volak benne felesleges dolgok. 

A második részét nem olvasom el, úgy érzem anélkül is teljes az életem.

★★★★ és fél

Húha! 

Ez jobban tetszett, mint számítottam rá. 

Mindenkinek ajánlom. Imádom az Éjurat!

"A hasonlók vonzzák egymást."

Bővebben: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/11/leigh-bardugo-shadow-and-bone-arnyek-es.html

★★★★

Az elején azt hittem jobban fog tetszeni, mint a Reménytelen, de végül ugyanannyira tetszett. 

Érdekes volt Holder szemszöge, a levelek, de nagyon sok helyen szinte szóról szóra ugynaz volt, mint Sky szemszögében. Tetszett, hogy megismerkedhettünk kicsit Daniellel, mert őszintén egyáltalán nem emlékszem, ha említették is az elsőben. Most viszont nagyon bírtam. 

Jó volt, szomorú volt, semmi különös.

★★★★ és fél

Nem tudom mi van velem (de igen, tudom.), de ez jobban tetszett, mint az első kettő. 

Danielt már az előzőben nagyon megkedveltem. Szeretem a stílusát, a beceneveit, a szókimondását, a vicceskedését. Meg a családját, ők valami haláliak :D. 

Sixet is bírtam. 

A kapcsolatuk is cuki. 

Valamilyen titokra számítottam, de nem erre, eléggé lesokkolt. 

Összegezve könnyed volt, igazán humoros és nagyon tetszett.

★★★★★

Imádtam! 

Őszintén, kicsit féltem, hogy nem fog annyira tetszeni, mint az első rész, mert azt nehéz felülmúlni. Hát, ha nem is múlta felül, rendesen tartotta azt a színvonalat. 

Másik félelmem az volt, hogy belerondít, az előző rész szép befejezésébe és mondjuk szakítanak benne, hogy legyen benne bonyodalom, aztán tudtam, hogy ígyis-úgyis összejönnek a végére, de nehezen viseltem volna, ha kis időre is akár szakítanak. 

De nem! 

OMG, hogy milyen aranyosak voltak! Imádom őket. Brian <3 Akit végre már nem Cindernek hívok. A romantikus szál benne, tényleg nagyon aranyos, szép és awww *_* 

A kocka dolgok még mindig nagyon tetszettek, bár ebbe sajnos fantasycon nem volt, de azért blogról, meg írókról volt szó, amit imádtam. 

A bonyodalom logikus következett, nem volt erőltetett. 

Hogy kellet-e szerintem ez a rész? Hát persze, hogy! A LOL könyvekben mindig nehezményezem, hogy pont a legjobb résznél van végük és semmit nem láthatunk a boldogan éltek, amíg meg nem részből. Imádtam, hogy itt látjuk milyen további problémák adódnak, hogyan élnek és minden mást is. 

A tanulság, amit közölni akar, az fontos és elég alaposan teszi, bár, azért pár helyen nem igazán értek egyet. 

Ellát is imádom, okos, talpraesett, kocka, blogger és észszerű. A problémája valóságos, átérezhető és a reakciók és félelmek, amiket kivált belőle is valóságosak. A megoldás annyira nem, de hát ez van. 

Öszegezve, imádtam az egészet és tudnék még róla regélni, de még nem akarok talán később egy blogbejegyzésben.

★★★★

Nem vagyok elájulva tőle, de tetszett, nem csalódtam benne. Minden megvolt benne, ami kell egy NA könyvbe. 

Hannah és Garret (akiknek folyamatosan elfelejtem a nevét, csak Logan jut eszembe helyette) veszekedései nagyon szórakoztatóak voltak. A szereplők szimpatikusok, a hangulat nem volt túl nyomasztó , de nem is teljesen probléma nélküli. Könnyed kis olvasmány és mégsem. 

Ugyan volt, ahol az én ízlésemnek kicsit túl erotikus volt, de nem baj. 

Jó volt, vicces volt, tetszett, de semmi különleges. Kíváncsian várom a következő részeket.

★★★

Hát ez bonyolult. Ha sikerül is megírnom ezt az értékelést, akkor is rengeteg egymásnak ellentmondó dolog lesz benne. 

Kezdjük az egyszerűbbekkel vagyis ami tényleg tetszett benne.

A borító. Letisztult, szép és illik is a könyvhöz. Szerintem ezért is vettem meg még januárban.

Egyedi. Sok bajom van vele, amit majd később kifejtek de vitathatatlanul sajátos hangulata, stílusa van. Az hogy ez nekem nem tetszett másik lapra tartozik.

Az ötlet. Két párhuzamos történet egy a múltban egy a jelenben. Remek alap rengteg mindent ki lehetett volna hozni belőle.

Romantikus volt. Definitely, de ebben épp csak ennyi tetszett, hogy ez volt a műfaja.

Az írásmód igényes, költői. 

Ennyi jut eszembe.

Most jönnek a komplikáltabb dolgok.

A stílus. 

Nem tetszett.

Bővebben: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/10/csendes-nora-zapor-utca.html

★★★★★

IMÁDTAM! Ez nem szokatlan tőlem, mondhatni szabályszerű, hogy az utolsó rész tetszett a legjobban. 

Imádom Kerstin Gier stílusát, humorát, írásmódját és világát. Néha talán gyerekes, de engem nem zavart és kompenzálja minden mással. 

Ilyen fantasztikus előző két rész után könnyű lett volna elrontani ezt, főleg, hogy az összes probléma megoldását szinte erre a részre hagyta. Na igen, az írónő sosem siet a befejezésekkel, ezt a Smaragdzöldben már láttam. Itt nem volt annnnyira gyors, de épp csak egy pár rövidke fejezet hijja volt. 

Imádom Miát, fantasztikus csaj, itt se hazudtolta meg magát. Liv nem volt a toppon itt, amit ő is érzett, okozott egy kis fejfájást is a hazugságával, de megoldotta, szóval meg van bocsátva. 

A fiúkat is imádom (Gansey… nem, a másik!) Graysont és Henryt. Mindketten aranyosak. 

Lottie is édes, bár nem tudom akkor végül mi lett vele. Elment Németországba vagy nem? 

A lezárás, mint mondtam tetszett, jól megoldották. 

A borító hiperfantasztikusan gyönyörű! A színösszeállítás, a gyík, a virágok, minden! 

Könnyed, vicces, kikapcsoló olvasmány csak ajánlani tudom! 

Ez rövid lett, de nyugodtan képzeljetek még ide 20 oldal ömlengést a történetről, álmokról, látványelemekről, kifejezésmódról, hangulatról….. <3333

★★★★és fél

Még mindig imádom! 

A Dimitrij-s házas szállal meglepett, nem számítottam rá, de tetszett. Látszott, hogy mi lett belőle, de nem tűnt hülyeségnek Rose habozása. 

Az új szereplőket imádtam, kivéve Averyt, ő sosem jött be. Se ő se a kis csapata. De a család, Sydney, Jill még Abe is a szívemhez nőtt. Az mondjuk nem lepett meg, hogy ezutóbbi ki, valamikor lespoilerezhettem magamnak :D. Tetszett az új helyszín, pedig az Akadémiát is imádtam. Amikor megint láttuk, akkor majdnem elérzékenyültem. Itt tanult, itt eddzet vele… 

Adriant nagyon szeretem. Érthető és spoileres okokból ugyan nem szurkolok neki, de remélem talál magának valakit, akit megérdemel. 

A sok előspoiler ellenére is meg tudott lepni, izgalmas volt, könnyed és vicces. Jöjjön a következő rész angolul!

★★★★és fél

Nagyon nehéz megfogalmazni a gondolataim vele kapcsolatban. 
Elején nem értettem Ziskát. 
Folyamatosan megfeledkeztem róla, hogy csak 11 éves, aztán meg csodálkoztam, hogy milyen tudatlan. 
Nem olvastam még ennyire a II. Világháborúban játszódó könyvet, mert nem tartozik bele a konfortzónámba, de mivel egy kedves tanárnőm ajánlotta elolvastam. És nem bántam meg. Helyenként szörnyű volt, hiszen a háború tényleg elképzelhetetlenül borzalmas. De érdekes és látókör tágító volt a háború egy szerencsés kislány szemszögéből. 
Bővebben: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/11/anne-c-voorhoeve-liverpool-street.html

★★★★

Semmit nem javult az előző kötet óta. Talán egy kicsit kevésbbé is tetszett, de lehet csak az időzítés volt a roszabb. Azért fél csillagot nem vonok le az előző kötethez képest, de megjegyzem. 

Ismétlések, piti problémák, félreértések. A biztos ellenben, hogy nagyon gyorsan lehet haladni vele, ki is olvavastam egy ültő helyemben (azért enni felkeltem). 

A Minerva ház nagyon tetszett. Jó ötlet volt. 

Semmi különös nem volt vele tényleg. Elolvastam, nem volt rossz, ennyi.

★★★★

Tetszett. 

40 oldal környékén elkezdtem aggódni, hogy lehet nem nekem való ez a krimi műfaj, mert szörnyű a névmemóriám. A végén nemogy a rejtélyt nem fogom tudni megoldani, a nagy leleplezésen se fogom tudni, hogy kiről is van szó :D. Pár tíz oldal múlva világos lett, hogy teljesen felesleges volt ez a félelmem. Ugyanis a neveket és a háttértörténeteket elmondták újra, és újra, és újra, és újra. Előbb utóbb, már közel voltam hozzá, hogy egész egyszerűen átugráljam ezeket a részeket. Emiatt unalmas volt. Miután megjegyeztem semmi kedvem nem volt minden fejezetben újra meghallgatni, hogy Joyce biztos hazudik, hogy mi van au-pairrel stb, stb… 

Ezek nélkül a részek nélkül sokkal jobban tetszett volna. 

A vége tetszett, bár igencsak kiakadtam rájuk. Ha azt mondja Poirot, hogy egyenesen és gyorsan jöjjenek, akkor ne totojázzanak már és ne álljanak meg! 

Egy részét a rejtélynek sikerült is megoldanom, nagyon büszke voltam magamra. 

Közelébe sem ért az írónő általam olvasott másik két regényének, de azért jó volt.

★★★★★

Hogy lehet ilyen zseniálisan írni? Hogy? 

Amikor On Saitól olvasok megáll az idő, kilökődök az űrbe és az utolsó lapig nem is látnak viszont. Nincsenek megfelelő szavak kifejezni mennyire mérhetetlenül imádom!

★★★★

Tetszett. Aranyos, ötletes, Rebecca nem idegesít(ez igenis nagy szó!). A borító is elnyerte a tetszésem. Az időzítés pedig tökéletes, halloween. Szívesen olvasnám tovább.

Valamint ezeket kezdtem el. Az ACOMAF újraolvasás:

Tervezem, hogy ezt a hónapban olvasott könyveim rovatot bővítem és akkor hónap összegzés lett. Beleírnám az új könyveimet, könyves dolgokat, amin résztvettem meg ilyenek. Mit gondoltok jó ötlet? Már most meg akartam csinálni, de így is eléggé elkéstem ezzel. Ha tetszik nektek az ötlet jövő hónapban már úgy csinálnám.

Jó novembert és olvasást mindenkinek!

Anne C. Voorhoeve: Liverpool ​Street

"Olyan barátnőm, mint Rebekka Liebich, soha többé nem lesz."

Sziasztok!

Pótolgatom az elmaradt blogbejegyzéseim így itt vagyok egy újabb értékeléssel ezúttal egy komoly könyvről. Nem vall rám ugye? Mégis elolvastam és tetszett!

Fülszöveg:
„Ha ​Mamu engem egyedül akarna Angliába küldeni, megszöknék, és addig bujdosnék, amíg el nem megy a vonat nélkülem! Semmiképpen sem utaznék a szüleim nélkül…”

1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is. Hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.

Anne C. Voorhoeve izgalmas, lebilincselő regénye azokról a zsidó gyerekekről szól, akiket a náci uralom alatt a szüleik nélkül „transzportáltak” Angliába, nevelőszülőkhöz. A szerző rendkívüli beleérzéssel veti papírra Ziska Mangold történetét, aki eleinte nem is tudja igazán felfogni, mit jelent zsidónak lenni.

Szokatlan látásmód, megindító történet a megmenekült gyermekek sorsáról.

„A történet felkavaró, de még ha könnyeket csal is a szemünkbe, fontos megismerkednünk ezzel a témával, amelyet az írónő egy kifinomult érzékkel megírt történetbe ágyazott, a középpontban Ziskával. Együtt sírunk és nevetünk vele. Betekintést nyerhetünk az érzéseibe, a félelmeibe és a reményeibe.” – Heike Rau, leselupe.de
Vélemény:

Nagyon nehéz megfogalmazni a gondolataim vele kapcsolatban. Nem merem elkapni a gondolataim. Félek, ha elkezdek egy szempontból értékelni, akkor az összes többi szempontot elfelejtem, ami meg vétek lenne, hiszen azok is ott vannak. Néha annyival könnyebb lenne azt mondani, hogy nem tudom mit gondolok róla! De ez hihetetlen lustaság lenne és ha sokáig csinálnám ezt biztos vagyok benne, hogy hamar leépülne az agyam. Így nagy nehezen megbírkózok vele, legalább később jó lesz visszaolvasni. 

"A „zsidó” szó – különösen ha valaki ordítva mondta ki – ez idő tájt még alkalmas volt arra, hogy felkeltse a kíváncsiskodók figyelmét. Az az időszak, amikor az emberek félrenéztek, továbbsiettek és nem akartak tudomást venni semmiről, csak később következett be."

Elején nem értettem Ziskát. Miért nem akar egy vonattal elmenni, amire haaatalmas szerencsével feljutott és ami megmenti attól a rengeteg szörnyűségtől, ami rá várna a hazájában. Aztán rájöttem, hogy egyrészt nem tudja mi következik. Nem tudja, hogyha nem megy el, akkor deportálják, koncentrációs táborba küldik, megkínozzák és megölik. Nem tudja, hogy kevesebb, mint egy év múlva kitör a II. Világháború. 

"Nem szerettem, amikor Bekka angolul beszélt – nem csak azért, mert olyankor egyetlen szavát sem értettem, bár a nyári szünet vége óta engem is ezzel a nyelvvel kínoztak. Hanem azért sem, mert minden egyes angol szó arra emlékeztetett, hogy hamarosan az utolsó, a legjobb barátnőmet is elveszítem. A zsidóiskolában egyre gyérültek az iskolapadban ülő gyerekek sorai; tudtam, hogy Renate Angliába, Jakob Amerikába költözött, Lore pedig az egyik bácsikájánál él Svédországban. A tanárok is eltünedeztek: eladták, amijük volt, és kivándoroltak. Soha nem lehetett tudni, ki lesz még ott a következő héten, és ki mit fog tanítani."

Liverpool Street-i Vonatállomás

Egyes jeleneteknél a könyvben belegondoltam milyen lehet. Egy idegen országban, ahol senkit nem ismersz, barátok, szülők nélkül. Emberi kapcsolatok nélkül a háború borzalmai közepette. Érdemes így élni? Érdemes elmenni egy újabb családhoz, csak hogy biztonságban legyél? Nem tudom milyen lehet, nem is igyekeztem elképzelni igazán. Ezután viszont már megértettem. 

Folyamatosan megfeledkeztem róla, hogy csak 11 éves, aztán meg csodálkoztam, hogy milyen tudatlan. 

 

"– Igen! – ziháltam izgatottan. – Egy imameghallgatás! Megtámadtak egy amerikai nőt, az USA belép a háborúba! A férfiak meglepetten néztek egymásra. – Kit támadtak meg? – Pearl Harbort – mondtam, mire ők éljenzésben törtek ki. – Miért, ki az? Még soha nem hallottam róla – kiáltottam, de a lelkes hangulatban végül nem kaptam választ a kérdésemre."

Nem olvastam még ennyire a II. Világháborúban játszódó könyvet, mert nem tartozik bele a konfortzónámba, de mivel egy kedves tanárnőm ajánlotta elolvastam. És nem bántam meg. Helyenként szörnyű volt, hiszen a háború tényleg elképzelhetetlenül borzalmas. De érdekes és látókör tágító volt a háború egy szerencsés kislány szemszögéből. Valahogy elképzelhetőbbé tette. Leírta milyen a háborúban élni a mindennapokat. Moziba menni, hiánycikkekért sorban állni, a bunkerekben tölteni az éjszakákat. Külön érdekes volt, hogy ezt nem magyar szemszögből nézni. Minden, amit valaha is tudtam a háborúról magyar szemszögből volt elmesélve, nagyszülőktől, tanároktól, szülőktől. És ez más, tényleg az. Nyertes oldal, gazdag ország, vesztes oldal, szegény ország. Illetve, hogy milyen evangélikus, zsidó németnek lenni Angliában. Németországban túl zsidó, zsidó családnál Angliában nem eléggé az vagy túl német.

"Ha te meghalsz, és én élek, akkor nem léteznek szabályok ezen a világon."

Rengetegszer megdöbbentett ez a könyv. Mégis tetszett. Reményteli volt. Azt a szörnyűséget is túl lehetett élni. A háborút egy nagy elérhetetlen gonoszból, átváltoztatta a mindennapok szörnyűséges, de kibírható részévé. 

Evakuált gyerekek

Rendszeresen sírtam rajta. Nem feltétlenül egy-egy nagy tragédián, mint a legtöbb könyvben, hanem amikor már túl sok volt a borzalom, amikor rádöbbentem valamire.

"Nem gondoltam volna, hogy a gyász ennyire meg tudja betegíteni az embert. Azt hittem, az összetört szív egy vicc, vagy olyasmi, ami csak egy másik évszázadban létezhetett. De most már nagyon is el tudom képzelni, hogy ebbe bele lehet halni. Az embert teljesen elhagyja az ereje… és nem tehet ellene semmit."

Voltak szereplők, akik szimpatikusak voltak, voltak akik nem. Az biztos, hogy Shepardéket nagyon megkedveltem. Shepard anyukát, apukát és a fiút. Remek testvére volt Ziskának.

"Egy embert azért is el lehet engedni, mert szeretjük."

Összegezve egy nagyon érdekes könyv volt, és tetszett. De egyhamar nem tervezek újra ilyen témában olvasni. A stílusa tetszett, ahogy a borító is, ha nem is tükrözi nagyon a könyvet. A megfogalmazása nagyon szép volt, de nem erőltetett, igényes, egyszerűen megkapó.

10/9

Olvasd el!
További informáciokért, értékelésekért irány a moly.hu-s adatlapja.

Képek pinterestről.

Leigh Bardugo: Shadow ​and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.)

"A hasonlók vonzzák egymást."

Sziasztok!
Kicsit eltűntem tudom, bekeményítettek a tanárok, de addig is ellátott titeket Babypsycho értékelésekkel. :)

Olvasni azért olvastam. Hoztam is most egy értékelést egy könyvről, ami igencsak elnyerte e tetszésem, alig várom, hogy elkezdhessem a következő részt.

Ez Laigh Bardugo Grisa-trilógiájának az első része.

SPOILERMENTES Azt a pár spoilert kifeketéztem.

Fülszöveg:
Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Vélemény:

Húha!
Ez jobban tetszett, mint számítottam rá.
Da vágjunk is a közepébe. Éjúr. Szerettem. Tipikusan az a szereplő volt, aki gonosz, hatalamas meg minden, de aztán úgyis a jó oldalra kerül és ez így is történt. Egészen a fordulatig. Hi-he-tet-len! Erre nem számítottam. Ez tényleg gonosz! 

"– Tényleg azt hiszed, hogy kettőnk története máris véget ért?"

Úgy éreztem, hogy ebbe a könyvben tényleg át tudtam érezni a dolgokat, el tudta velem hitetni amit akart. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, de megpróbálom. Általában sejtem mi fog történni, vagy ha nem is az akkor is teljesen más, mint itt volt. Ugyanúgy nem tudtam eldönteni, hogy mit akar az Éjúr vagy Mal, mint Alina. Nem tudtam volna azt mondani, hogy „Hülye vagy választ már azt, látszik, hogy szeret téged!” mint a legtöbb könyvben. Nem tudtam, amit nem tudott Alina, így jobban át tudtam érezni a helyzetét. Persze ettől még sokszor idegesített meg különösebben nem kedveltem, de egészen együtt tudtam érezni vele. Mondjuk azt hittem kicsit erőteljesebb főszereplő lesz. Jó, na nem egy Celaena Sardothienre számítottam, hiszen nincs még egy olyan mint ő, de nem hittem volna, hogy ilyen nyávogós kislányt kapok. Nem volt olyan vészes, csak néha: „Mal így, Mal úgy, miért viselkednek így velem.”. Meglepően kevés dolgot bír ahhoz képest, hogy egy háborús országban élő, exkatona árva.
A fordulatok meglepőek voltak, a történet izgalmas, a hangulat is megnyert magának. A közepén kicsit nekem túl sok volt a nyomorúságos, szomorú hangulat, de még időben vége lett.

"– De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi. – Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni. – Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem."

Szereplők közül a legérdekesebb egyértelműen az Éjúr. Őt imádtam! Bááár lehet, hogy kicsit összemosom Rhys drágámmal. Éjúr- Éjszaka udvarának ura, fekete haj, jóképű kinézet, rengeteg leélt év, nagy hatalom, rossz hírnév. Igencsak hasonlít az első ACOTAR részben lévő Rhysandre. A végkifejlet ugyan más, mert mint kiderült és amit még nem tudok elhinni az Éjúr tényleg gonosz, Rhys meg egy drágaság.

"A trónra emlékeztető székben ülő férfi azonban alig lehetett valamivel idősebb nálam. Éles metszésű, gyönyörű arca volt. Sűrű, fekete haja valósággal kiemelte kvarcként csillogó, tiszta, szürke szemét."

Különösen senkit nem kedveltem meg rajta kívűl. Tényleg nem tudom még meddig fogom egyáltalán őt szeretni, mert igencsak alkalmazkodni szokott a véleményem a történethez, de egyelőre szeretem. Igazából a végén még jobban megszerettem, pedig esküszöm én nem szoktam ilyet! :DD 

Malt nem különösebben sikerült megkedvelnem. 

A többi szereplőnek nem volt valami nagy szerepe. A Zsenyával való barátságát nem igazán értettem. Odarendelik a nőt, ő lecsúnyázza, egy óra múlva már barátnők. Mi ez?? Aztán meg a végén miután hónapokat töltöttek együtt, kitalálja, hogy lehet mégsem voltak barátnők. Ki érti ezt? Mellesleg Zsenyát bírtam.

"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. (…) Nagyot sóhajtott. – Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."

A világ felépítés tetszett, a térkép szép, bár több helyet is bejelölhettek volna rajta. Tetszettek az erők, a varázslat ábrázolása.
Sokszor meglepett a könyv annyira, hogy leesett az állam szó szerint (jó azért nem teljesen, ügyeletre nem kellett mennem:D). 

Valamint megvolt benne az az egyediség, az a plusz. Kedvencem még nem lett , de ez még változhat a többi részben. Várom már, hogy olvashassam őket, de szerintem megvárom míg megjelenik az utolsó rész és csak akkor folytatom.
Nagyon tetszett.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a High Fantasykat, amiben van romantikus szál is, de nem teljesen a megszokott módon.


10/9
Olvasd el!

További információkért, értékelésekért irány a könyv moly.hu-s adatlapja.

Képek Pinterestről.

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógia

Sziasztok! Termékeny olvasói és kritikusi korszakomat élem a napokban, úgyhogy elhoztam nektek a véleményemet egy számomra meghatározó könyvsorozatról: a Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógiáról. (Tudom, a "trilógia" már rég nem háromrészes, de eredetileg annak indult, és én még nem olvastam az újabb részeket. Addig is legyen elég ennyi.)

A trilógia címei sorrendben:
Nem vagyok sorozatgyilkos
Szörnyeteg úr
Nem akarlak megölni

Kicsit utánaolvastam az írónak, és van jópár könyve, de a legsikeresebbnek talán ez a sorozata mondható - nem véletlenül. Na de kezdjük az értékelést!

Nem vagyok sorozatgyilkos

Fülszöveg:

John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

A trilógia első kötete fogott meg először. Nyilván, ha ez nem jön be, akkor nem folytatom a többivel. 😃 Mégis, így utólag belegondolva, ez tetszett a legkevésbé. Persze ettől még szerettem. Mit ne szerethettem volna benne? Egyedi és izgalmas a történet, a karakterek jól kidolgozottak, a főszereplőt nagyon bírtam. Az elején mondjuk kicsit soknak tartottam a halottasházban folyó munka részletes leírását. Nem a vér, vagy a részletes biológiai elemzés zavart, hanem ez az egész amerikai hullatartósítás morbid nekem. De például a harmadik kötetben már szívesen olvastam ezt is, vagyis igaz, amit John mondott: meg lehet szokni. A sztori persze nem csak ebből áll. Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, John minden erejével beleveti magát egy nyomozásba a titokzatos sorozatgyilkos után. Ez sok izgalmas fordulatot szül, vannak olyan fejezetek, amelyek olvasása közben letehetetlen a könyv. Közben persze egyéb dolgok is történnek, megismerjük a városka lakóit, John gondolatait és érzéseit, na meg néhány természetfeletti ellenséget.

Szörnyeteg úr

Figyelem! Ha nem olvastad az első részt, de tervezed, akkor az alábbi értékelés, sőt a fülszöveg is spoileres lehet a számodra!

Fülszöveg:

A ​Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe. 
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár. 
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat. 
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet. 
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.

A sokat ígérő fülszöveg után a könyv sem okoz csalódást. Ha lehet, még izgalmasabb, mint az első. John itt már sokkal profibban áll neki az újabb sorozatgyilkos démon felkutatásának. A történet egy ponttól számomra szinte hihetetlen volt, mert oké, hogy természetfeletti lényekről van szó, de azért SPOILER amit Forman csinált, az több, mint durva. A saját házában kínozza a szerencsétlen nőket, és valakit már évek óta fogolyként tart? Ráadásul úgy látszik, mindenre fel volt készülve, és wow, azt hiszem, ő a legdurvább pszichopata, akiről valaha olvastam. SPOILER VÉGE A címadó "Szörnyeteg úr" egyébként nem más, mint John sötét alteregója, akit ő maga szeret így emlegetni. A könyvben neki is fontos szerepe van, hiszen a srác folyton ellene küzd. Miközben próbálja megfékezni a pszichopata énjét, John a egyébként természetesen ugyanúgy éli az életét, mint a társai: randizik, próbál barátokat szerezni, és állandóan veszekszik a családjával. Annyi a különbség, hogy ő néha démonokat üldöz.

Nem akarlak megölni

Figyelem! Ha nem olvastad az első két részt, de tervezed, akkor az alábbi értékelés, sőt a fülszöveg is spoileres lehet a számodra!

Fülszöveg:

Ha ​még egyszer így nevezel – nevetett fel -,akkor olyan gyorsan keresek másik kísérőt az évnyitó bálra, hogy csak pislogsz. Öt srácot dobtam miattad. Emlékezz erre! Ötöt! 
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki arról álmodozik, hogy megöl? 

Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe. 

A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ­ ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe.

A legeslegjobb rész az egész sorozatból. Valamikor este kezdtem el olvasni, és reggel nyolckor fejeztem be, pedig öt órát aludtam is közben! Ez nálam nem semmi teljesítmény, nem is tudom, mikor csináltam ilyet utoljára. Egyszerűen letehetetlen volt. Már az első fejezet beszippantott, és utána csak egyre érdekesebb lett. A fülszöveg nagyjából elárulja a lényeget: John egyre durvább helyzetekbe kerül nyomozása közben, és sokszor az életét kell féltenie, de valahogy mindig mindent sikerül megúsznia. (Ebből a képességéből egyébként kölcsönadhatna majd valamikor!😜) Persze a helyzete annyira azért nem irigylésre méltó: ezúttal két sorozatgyilkos is a városba téved, és John rengeteg ismerőse meghal. Azonban a srác még ezekkel a lényekkel is valahogy meg tud birkózni. SPOILER Azért az utolsó fejezetek elég mélyen érintettek: John anyja komolyan feláldozta magát? Az a Brooke meg túlélte? Szívből utáltam, miért pont neki kellett megmaradnia?>.< SPOILER VÉGE A befejezése szerencsére nem függővég, tehát a sorozat valóban beillik trilógiának, de lehet akár folytatni is. Egyébként azt hallottam, hogy a további részek nem annyira jók, valaki, aki olvasta őket, nyugtasson már meg, hogy de írja le, hogy milyen tapasztalatai voltak! Előre is köszi.

Ennyi lenne az értékelésem erről a zseniális sorozatról, most már csak a szokásos: olvassátok el! Nagyon ajánlom mindenkinek, aki bírja a fantasyt, a thrillert, a vért, egy szociopata gondolatait és bénázását.