A trilógia címei sorrendben:
Nem vagyok sorozatgyilkos
Szörnyeteg úr
Nem akarlak megölni
Kicsit utánaolvastam az írónak, és van jópár könyve, de a legsikeresebbnek talán ez a sorozata mondható - nem véletlenül. Na de kezdjük az értékelést!
Nem vagyok sorozatgyilkos
Fülszöveg:
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
A trilógia első kötete fogott meg először. Nyilván, ha ez nem jön be, akkor nem folytatom a többivel. 😃 Mégis, így utólag belegondolva, ez tetszett a legkevésbé. Persze ettől még szerettem. Mit ne szerethettem volna benne? Egyedi és izgalmas a történet, a karakterek jól kidolgozottak, a főszereplőt nagyon bírtam. Az elején mondjuk kicsit soknak tartottam a halottasházban folyó munka részletes leírását. Nem a vér, vagy a részletes biológiai elemzés zavart, hanem ez az egész amerikai hullatartósítás morbid nekem. De például a harmadik kötetben már szívesen olvastam ezt is, vagyis igaz, amit John mondott: meg lehet szokni. A sztori persze nem csak ebből áll. Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, John minden erejével beleveti magát egy nyomozásba a titokzatos sorozatgyilkos után. Ez sok izgalmas fordulatot szül, vannak olyan fejezetek, amelyek olvasása közben letehetetlen a könyv. Közben persze egyéb dolgok is történnek, megismerjük a városka lakóit, John gondolatait és érzéseit, na meg néhány természetfeletti ellenséget.
Szörnyeteg úr
Figyelem! Ha nem olvastad az első részt, de tervezed, akkor az alábbi értékelés, sőt a fülszöveg is spoileres lehet a számodra!
Fülszöveg:
A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.
De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.
John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat.
Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.
Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.
A sokat ígérő fülszöveg után a könyv sem okoz csalódást. Ha lehet, még izgalmasabb, mint az első. John itt már sokkal profibban áll neki az újabb sorozatgyilkos démon felkutatásának. A történet egy ponttól számomra szinte hihetetlen volt, mert oké, hogy természetfeletti lényekről van szó, de azért SPOILER amit Forman csinált, az több, mint durva. A saját házában kínozza a szerencsétlen nőket, és valakit már évek óta fogolyként tart? Ráadásul úgy látszik, mindenre fel volt készülve, és wow, azt hiszem, ő a legdurvább pszichopata, akiről valaha olvastam. SPOILER VÉGE A címadó "Szörnyeteg úr" egyébként nem más, mint John sötét alteregója, akit ő maga szeret így emlegetni. A könyvben neki is fontos szerepe van, hiszen a srác folyton ellene küzd. Miközben próbálja megfékezni a pszichopata énjét, John a egyébként természetesen ugyanúgy éli az életét, mint a társai: randizik, próbál barátokat szerezni, és állandóan veszekszik a családjával. Annyi a különbség, hogy ő néha démonokat üldöz.
Nem akarlak megölni
Figyelem! Ha nem olvastad az első két részt, de tervezed, akkor az alábbi értékelés, sőt a fülszöveg is spoileres lehet a számodra!
Fülszöveg:
Ha még egyszer így nevezel – nevetett fel -,akkor olyan gyorsan keresek másik kísérőt az évnyitó bálra, hogy csak pislogsz. Öt srácot dobtam miattad. Emlékezz erre! Ötöt!
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki arról álmodozik, hogy megöl?
Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe.
A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe.
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki arról álmodozik, hogy megöl?
Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe.
A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe.
A legeslegjobb rész az egész sorozatból. Valamikor este kezdtem el olvasni, és reggel nyolckor fejeztem be, pedig öt órát aludtam is közben! Ez nálam nem semmi teljesítmény, nem is tudom, mikor csináltam ilyet utoljára. Egyszerűen letehetetlen volt. Már az első fejezet beszippantott, és utána csak egyre érdekesebb lett. A fülszöveg nagyjából elárulja a lényeget: John egyre durvább helyzetekbe kerül nyomozása közben, és sokszor az életét kell féltenie, de valahogy mindig mindent sikerül megúsznia. (Ebből a képességéből egyébként kölcsönadhatna majd valamikor!😜) Persze a helyzete annyira azért nem irigylésre méltó: ezúttal két sorozatgyilkos is a városba téved, és John rengeteg ismerőse meghal. Azonban a srác még ezekkel a lényekkel is valahogy meg tud birkózni. SPOILER Azért az utolsó fejezetek elég mélyen érintettek: John anyja komolyan feláldozta magát? Az a Brooke meg túlélte? Szívből utáltam, miért pont neki kellett megmaradnia?>.< SPOILER VÉGE A befejezése szerencsére nem függővég, tehát a sorozat valóban beillik trilógiának, de lehet akár folytatni is. Egyébként azt hallottam, hogy a további részek nem annyira jók, valaki, aki olvasta őket, nyugtasson már meg, hogy de írja le, hogy milyen tapasztalatai voltak! Előre is köszi.
Ennyi lenne az értékelésem erről a zseniális sorozatról, most már csak a szokásos: olvassátok el! Nagyon ajánlom mindenkinek, aki bírja a fantasyt, a thrillert, a vért, egy szociopata gondolatait és bénázását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése