"A hasonlók vonzzák egymást."Sziasztok!
Kicsit eltűntem tudom, bekeményítettek a tanárok, de addig is ellátott titeket Babypsycho értékelésekkel. :)
Olvasni azért olvastam. Hoztam is most egy értékelést egy könyvről, ami igencsak elnyerte e tetszésem, alig várom, hogy elkezdhessem a következő részt.
Ez Laigh Bardugo Grisa-trilógiájának az első része.
SPOILERMENTES Azt a pár spoilert kifeketéztem.
Fülszöveg:
Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Vélemény:
Húha!
Ez jobban tetszett, mint számítottam rá.
Da vágjunk is a közepébe. Éjúr. Szerettem. Tipikusan az a szereplő volt, aki gonosz, hatalamas meg minden, de aztán úgyis a jó oldalra kerül és ez így is történt. Egészen a fordulatig. Hi-he-tet-len! Erre nem számítottam. Ez tényleg gonosz! "– Tényleg azt hiszed, hogy kettőnk története máris véget ért?"Úgy éreztem, hogy ebbe a könyvben tényleg át tudtam érezni a dolgokat, el tudta velem hitetni amit akart. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, de megpróbálom. Általában sejtem mi fog történni, vagy ha nem is az akkor is teljesen más, mint itt volt. Ugyanúgy nem tudtam eldönteni, hogy mit akar az Éjúr vagy Mal, mint Alina. Nem tudtam volna azt mondani, hogy „Hülye vagy választ már azt, látszik, hogy szeret téged!” mint a legtöbb könyvben. Nem tudtam, amit nem tudott Alina, így jobban át tudtam érezni a helyzetét. Persze ettől még sokszor idegesített meg különösebben nem kedveltem, de egészen együtt tudtam érezni vele. Mondjuk azt hittem kicsit erőteljesebb főszereplő lesz. Jó, na nem egy Celaena Sardothienre számítottam, hiszen nincs még egy olyan mint ő, de nem hittem volna, hogy ilyen nyávogós kislányt kapok. Nem volt olyan vészes, csak néha: „Mal így, Mal úgy, miért viselkednek így velem.”. Meglepően kevés dolgot bír ahhoz képest, hogy egy háborús országban élő, exkatona árva.
A fordulatok meglepőek voltak, a történet izgalmas, a hangulat is megnyert magának. A közepén kicsit nekem túl sok volt a nyomorúságos, szomorú hangulat, de még időben vége lett.
"– De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi. – Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni. – Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem."
Szereplők közül a legérdekesebb egyértelműen az Éjúr. Őt imádtam! Bááár lehet, hogy kicsit összemosom Rhys drágámmal. Éjúr- Éjszaka udvarának ura, fekete haj, jóképű kinézet, rengeteg leélt év, nagy hatalom, rossz hírnév. Igencsak hasonlít az első ACOTAR részben lévő Rhysandre. A végkifejlet ugyan más, mert mint kiderült és amit még nem tudok elhinni az Éjúr tényleg gonosz, Rhys meg egy drágaság.
"A trónra emlékeztető székben ülő férfi azonban alig lehetett valamivel idősebb nálam. Éles metszésű, gyönyörű arca volt. Sűrű, fekete haja valósággal kiemelte kvarcként csillogó, tiszta, szürke szemét."
Különösen senkit nem kedveltem meg rajta kívűl. Tényleg nem tudom még meddig fogom egyáltalán őt szeretni, mert igencsak alkalmazkodni szokott a véleményem a történethez, de egyelőre szeretem. Igazából a végén még jobban megszerettem, pedig esküszöm én nem szoktam ilyet! :DD Malt nem különösebben sikerült megkedvelnem.
A többi szereplőnek nem volt valami nagy szerepe. A Zsenyával való barátságát nem igazán értettem. Odarendelik a nőt, ő lecsúnyázza, egy óra múlva már barátnők. Mi ez?? Aztán meg a végén miután hónapokat töltöttek együtt, kitalálja, hogy lehet mégsem voltak barátnők. Ki érti ezt? Mellesleg Zsenyát bírtam.
"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. (…) Nagyot sóhajtott. – Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."
A világ felépítés tetszett, a térkép szép, bár több helyet is bejelölhettek volna rajta. Tetszettek az erők, a varázslat ábrázolása.
Sokszor meglepett a könyv annyira, hogy leesett az állam szó szerint
Valamint megvolt benne az az egyediség, az a plusz. Kedvencem még nem lett , de ez még változhat a többi részben. Várom már, hogy olvashassam őket, de szerintem megvárom míg megjelenik az utolsó rész és csak akkor folytatom.
Nagyon tetszett.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a High Fantasykat, amiben van romantikus szál is, de nem teljesen a megszokott módon.
10/9
Olvasd el!
További információkért, értékelésekért irány a könyv moly.hu-s adatlapja.
Képek Pinterestről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése