(A kritikában előforduló "enyhe spoiler" kifejezés jelentése: valóban spoiler, azonban a könyvben nem történnek nagy meglepetések, és nem is maga a sztori miatt lesz remekmű.)
Először is szögezzük le, hogy ez a kritika kicsit elfogult lesz, mert ebben a könyvben új kedvencre leltem. Tehát csak akkor olvassátok tovább a bejegyzést, ha kíváncsiak vagytok, miért muszáj elolvasnotok, és miért kell(ene) szeretnetek ezt a művet.
Kezdjük magával a történettel. A könyv elején valahol a huszadik század kezdeténél járunk, amikor J. van Toch kapitány néhány szigetlakó tanácsának ellenére kagylót halászni viszi legénységét a Devil Bay-be. Később ez lesz minden probléma forrása. Ugyanis a kapitány az öbölben megismerkedik az ott lakó "ördögökkel", vagyis a tapaboyokkal, ahogy ő nevezi őket. Érthetőbben: a szalamandrákkal. Van Toch kapitány kiváló munkaerőre ismer az állatokban, így úgy dönt, foglalkoztatni kezdi őket. Hamarosan kiderül, hogy a szalamandrák nem csak különböző szerszámokkal bánnak remekül, de a beszélt nyelv elsajátítására is képesek. A kapitány tenyészteni szeretné az állatokat; később támogatóra is talál G. H. Bondy úrban. Ezzel kezdetét veszi a szalamandrakorszak. Az állatok nagyon gyorsan elszaporodnak, tulajdonosaik pedig különböző fizikai munkák végzésére használják őket. A szalamandrák mindent ugyanúgy tudnak használni, mint az emberek, és bár beszélni is képesek, sohasem lesz saját irodalmuk vagy egyéb művészetük. Az állatok teljesen beépülnek az életbe: értük és ellenük új egyezmények, törvények, egyesületek, sőt vallások születnek. ENYHE SPOILER Ez természetesen az emberiséget is megosztja; sokan támogatják a szalamandrakorszakot, míg lesznek ellenzői is. Később ez utóbbiaknak lesz igaza, mert a szalamandrák titokban (persze egy diktátorral az élükön) világuralomra akarnak törni. Mindezt Nagy-Britannia megtámadásával kezdik, és céljuk, hogy szépen lassan sekély tengerré alakítsák az összes szárazföldet. ENYHE SPOILER VÉGE
A történetről nagyjából ennyit, folytassuk a szereplőkkel. Röviden: nincsenek, illetve az egész emberi és szalamandra társadalom. (Hogy mi van? De hát az elején említettél valami J. von Toto kapitányt meg H. B. Bongo urat, nem? Igaz, igaz, ők ott vannak az elején, hiszen nélkülük el sem kezdődött volna a szalamandrakorszak. De az első fejezetek után már nincsenek kiemelt szereplők, kivéve Povondra urat, Bondy úr portását: ő még fontos lesz. A könyv későbbi szereplői pedig az egész szalamandrakorszakbeli társadalom.) A könyv zsenialitása abban mutatkozik meg, ahogy az író párhuzamba állítja a valóságot ezzel az elképzelt világgal. Ugyanis a második világháború jóslata jelenik meg a műben, méghozzá elég erőteljesen: a könyv végén már szó szerint a háborúról van szó, addig pedig utalásokat kapunk. Ez nekem nagyon tetszett, mert az író tulajdonképpen mindenkit kigúnyol ezzel a regénnyel: a különböző pártokat, a kapitalista berendezkedést, illetve úgy alapjában véve az egész emberi gondolkodásmódot.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni a művel kapcsolatban: az újságcikkeket. Nagyon tetszik az ötlet, hogy az író "igazi" szalamandrakorszakbeli írásokat, újságkivágásokat közöl Povondra úr gyűjteményéből. Ettől sokkal élethűbb, érdekesebb lesz a regény, és szerintem mindenki jobban el tudja képzelni magának ezt a hüllők befolyása alatt álló világot.
A könyv tényleg zseniális, én nagyon élveztem, új kedvencem lett. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a világ történései és... Á, nem is. Inkább mindenkinek legyen kötelező! (Tényleg, az iskolákban miért nem ilyen műveket választanak kötelező olvasmánynak? Esküszöm, kampányolni fogok.) Na, szóval, csak olvassátok el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése