Blogprojekt #2 – Kedvenc író 3. nap Kedvenc könyvem Cassandra Claretől

Sziasztok!
Elérkeztünk a 2. Blogprojekt utolsó napjához, amikor a kedvenc könyvemről kéne írnom Cassandra Claretől. Mivel ez a Pokoli szerkezetek 3. része A hercegnő és arról már írtam a Pokoli szerkezetek-es bejegyzésemben, úgy gondoltam azon kívűl, hogy azt bemásolom ide, a többi kedvenc Cassandra Clarehez kapcsolódó dolgomról is beszámolok. Minden sorozatának a kedvenc részéről, kedvenc ship, kedvenc főhős, ilyesmi.
Kezdem is.

Kedvencem könyvem Cassandra Claretől:

A hercegnő (Pokoli szerkezetek trilógia 3.)

Imádom, imádom, imádom!!! Zseniális befejezése egy nagyszerű trilógiának. Az eddigi részek is nagyon tetszettek, de ez mindent felülmúlt. 

Izgalmas volt, boldog, szomorú, vicces és szívszorító. Nem szoktam általában a könyveken sírni, de ezt rendesen megkönnyeztem. 

Rengeteg nagyon jó könyvnek nem szeretem a végét, mert elcsépelt, kiszámítható, összecsapott vagy mert számomra túl tragikus. De ennek a befejezése tökéletes volt. Nem volt teljesen happy end, de attól még elképesztő volt. Én ugyan végig Willnek szurkoltam, de úgy éreztem, hogy az epilógus is kellett oda, hogy teljesen kerek legyen a történet. Mondjuk végigbőgtem egyes részeit. 

Úgy érzem ennek a könyvnek nem egy főszereplője volt Tessa hanem egyszerre három Will, Jem és Tessa. Ez mindegyikük története, élete volt. Kevés olyan könyvet olvastam, ahol ilyen szeretet alakult volna ki három ember között. Tényleg hihetetlen hogy elhittem a hármójuk viszonyát és nem tűnt furcsának! Jem és Will kapcsolata volt a legmágikusabb ebben a könyvben nem a varázslatok vagy az átváltozás. Parabatai, ez a legszebb szó a történetben (akkor is ha kimondhatatlan). Engem elvarázsolt ajánlom mindenkinek.

Kedvenc sorozat/trilógia/novella:

Pokoli szerkezetek trilógia:

Az, hogy imádtam, az se írja le teljesen, amit a trilógiával kapcsolatban érzek. Próbálom megfogalmazni, de nagyon nehéz... Hátha vázlatosan, jobban megy.

Az alap egyedi.

A világ nagyon részletesen és fantasztikusan kidolgozott. Imádom az árnyvadászokat.

A stílus igényes és magával ragadó. (Hogy lehet egy stílus magával ragadó? Nem baj, jobb szót nem találtam rá.)

A humor elragadó és a hasadat fogod tőle a nagy nevetésben.

Egyes részeken úgy sírtam, mintha én is átéltem volna, ez az egyik első könyv, aminek sikerült ezt kiváltania belőlem és azóta se volt sok.

A szereplők ugyanolyan jól, vagy még jobban kidolgozottak, mint a világ. Megszereted őket és sosem akarod elengedni, nem érdekel, ha összetörik a szíved, ha szenvedsz velük, mert közben imádod őket és örömet okoznak neked. 

A két fiú hihetetlen, ahogy egymással és Tessával törődik. Eszükbe se jut, mint más szerelmi háromszöges könyvekben, hogy övék kéne, hogy legyen a lány a másik helyett, mindent megtesznek, hogy a másik örüljön, mindenki fontosobbnak gondolja a kis hármasukban a másik kettő boldogságát, mint a sajátját. Erre nem is lehet azt a szót használni már, hogy szerelmi háromszög, hiszen nem szemben állnak egymással, hanem vált válnak vetve harcolnak, a többiekért. Tessa

De Will egyértelmű kedvencem.

Magnust előszőr furcsának találtam, de aztán megismertem megszerettem és 

azóta az egyik kedvenc szereplőm, főleg a VE-ben.

A Klávé itt se volt jobb. mint a VE-ben lesz. Ez a nagy gyengéje rengeteg árnyvadásznak, fő konfliktus forrás az összes sorozatban, hogy azt gondolják, hogy mindenki fölött állnak. És a borzalmas törvényeik, amik minden egyes korszakban maradinak számítanak, ez nem tudom, hogy sikerült nekik. Mégis ez irányítja őket. Sed lex, dura lex. A törvény szigorú, de a törvény, a törvény. Akárhányszor olvasom, egyre jobban megutálom, ezt a mottót és a Klávét.

A történet izgalmas, minden pillanatban történik valami, főleg a második résztől.

A zárás tökéletes.

Mivel ez ennyire tetszett, ezért ezután elolvastam a Bane Krónikákat, aztán a Csontváros után a Végzet Ereklyé többi része, a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról és az új trilógia eddig megjelent első része az Éjfél kisasszony, már magától jött. De mindközül a Pokoli szerkezetek lett a kedvencem. 

Ez adta meg a kezdő lökést befelé az árnyvadász világba, aminek mostmár büszke tagja vagyok. Egyik rajongói találkozón nemrég hivatalosan is árnyvadássza avattak. Megnéztem azóta mégegyszer a filmet, mostmár jobban tetszett de, sokkal jobb is lehetett volna. Végignéztem a sorozat első évadát, ami ugyan nagyon eltér a könyvektől, de várom a második évadot. Ennek hála lett beszélgetőtársam az iskolában, miután iskolát váltottam és minden nagyon új volt.

Mondjuk az azért vicces, hogy több, mint két könyvön keresztül Pokoli Szerzeteknek olvastam. Vérrel kellett a falra írni, hogy rájöjjek, tévedtem. 

Egyértelműen bekerült a kedvenc könyveim közé.

Kedvenc shippem:

Eljegyzések
Simon: *harcol és hangosan kiabál*
HOZZÁM JÖNNÉL BABE?
Izzy:*szintén harcol, ugyanazon a hangerőn válaszol*
JA, PERSZEEE

Jace:*térdel, szerelmesen néz Claryre*
Kedvesem, lennél a másik felem örökkön-örökké?
Clary:*könnyeit törölgeti*
Ó, Istenem, hát persze!

Alec:*elpirul* Magnus, hozzámjönnél?
Magnus:*abbahagyja a játékot Max Lightwood-Banenel*
MI A FRANCOT MONDTÁL?

Clace... Áh, csak vicc (és még annak is rossz), ugye nem vette be senki?! Hát persze, hogy Malec! *_* Blogprojekt – Kedvenc Karakterek 3.nap: Kedvenc párosom: Malec

Kedvenc könyvem minden sorozat/trilógia/ novelláskötetből:

PSZ: A hercegnő
Végzet ereklyéi: Mennyei tűz városa
Bane krónikák: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan (és akivel amúgy sem járunk) / Igaz szerelem és egy első randi
Történetek az Árnyvadász Akadémiáról: Örök éjre szánva
Gonosz fortélyok: The Queen of Air and Darkness ja, hogy az még meg sem jelent! :DD Kizárásos alapon az Éjfél kisasszony.

Kedvenc főhősnő:
Tessa Gray

Kedvenc borító: 
A hercegnő

Kedvenc idézetek:

Pokoli szerkezetek: 

"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."

"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. – Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

"– (…) Gondolom, nem segít, ha megsúgom, hogy ilyen az élet. A jók szenvednek, a gonoszak virulnak, a halandók meghalnak."

Végzet ereklyéi:

"– Jézusom! – kiáltotta Luke.– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk."

" – Két éjszakával ezelőtt volt egy álmom. Egy véráztatta várost láttam csontból készült tornyokkal, az utcákon pedig úgy ömlött a vér, mint a víz. Simon összehúzott szemmel nézett Jace-re. – Máskor is szokott az ablaknál állva a vérről motyogni?– Nem – felelte Jace. – Általában a kanapén ülve csinálja."

"Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval."

"– (…) Te vagy az első Árnyvadász, akivel találkoztam.– Szar ügy – vont vállat Jace. – Ezek után az összes többi szörnyű csalódás lesz."

"– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják azt, hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az igazságot – állapította meg Clary. – Így nem kell egyenes választ adni.– Talán így van – mosolyodott el a királynő.– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy „esetleg”. Kicsit talán más, de a lényeg átjön."

"– A pasid nem normális – mondta Clarynek.– Tudom, de legalább jóképű – felelte a lány. – Ez van."

Bane krónikák:

"– Bocs, hogy elkéstem – lihegte Alec. – Jace tréningezni akart, és nem tudtam, hogyan lépjek le. Mármint nem mondhattam el neki, hogy… – Á, Jace, ez az! – vágott közbe Magnus. – Mi van vele? – kérdezte Alec. – Az előbb nem ugrott be a szőke fiú neve – magyarázta a boszorkánymester, majd egy legyintéssel túl is lépett a dolgon. Alec láthatólag elbizonytalanodott. – Értem. Engem… Engem Alecnek hívnak. (…) – Igen – szólt, aztán lassan elmosolyodott. – A te nevedre emlékszem."

"A vérfarkas pincér faarcát látva nehéz lett volna eldönteni, hogy csak unja magát, vagy szorulása van. – Jó estét, a nevem Erik, ma este én fogok önöknek felsz… Jesszusom, te árnyvadász vagy! Magnus egy fájdalmas pillanatra lehunyta a szemét. – Elmehetünk – mondta Alecnek. – Azt hiszem, ezt elszúrtam. De a fiú kék szemében makacs fény villant. A szépséges külső alatt Magnus meglátta az acélt. – Nem, semmi gond. Ez így… jó lesz. – Fenyegetve érzem magam – közölte Erik, a pincér. – Semmit sem csinál – mordult rá Magnus. – Nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem az, hogy én hogyan érzem magam – dörmögte Erik. Úgy vágta oda az étlapokat, mintha azok személyesen sértették volna vérig. – Fekélyt kapok a stressztől. – Évekkel ezelőtt megcáfolták a mítoszt, hogy a fekélyt a stressz okozza – tájékoztatta Magnus. – Igazából valami baktériumtól van. – Mi a hely specialitása? – érdeklődött Alec. – Nem fog eszembe jutni, amíg ilyen lelki nyomás alatt állok – felelte Erik. (…)"

"Annyiszor megtanulta, hogy reménykedni butaság, mégis képtelen volt leszokni róla. Olyan volt, mint az óvatlan gyermek, aki újra meg újra a tűz közelébe merészkedik, hiába égette meg magát annyiszor. Ez most talán más – ez a szerelem talán más."

"Magnus önkéntelenül is elmosolyodott, miközben nagy kék kávésbögréjét kereste, amin csillogó betűk hirdették: LENYOMOM GANDALFOT."

"– Szia! – szólalt meg Alec mély, bizonytalan hangja a vonal túlsó végén, amikor Magnus végül felvette a telefont. – Miért hívsz? – kérdezte a boszorkánymester. Hirtelen hatalmába kerítette a félelem, hogy valami úton-módon máris felfedezték a fiú születésnapi ajándékát, és Lightwoodék most elküldik Alecet Idrisbe, amiért nem tudott rá magyarázattal szolgálni, hogy vajon miért bocsátott varázslatot valami felelőtlen boszorkánymester egy bizonyos korbácsra. – Visszahívhatlak később is. – Alec hangjában aggodalom csendült. – Biztosan jobb dolgod is akad… Ezt nem úgy mondta, ahogy Magnus néhány korábbi szerelmének szájából hangzott volna; nem vádolta, és nem is megnyugtatásra vágyott. Az ő szájából természetesek voltak ezek a szavak is. Elfogadta, hogy így működik a világ, hogy nem mindig ő a legfontosabb mások számára. Ettől Magnus tízszer annyira vágyott rá, hogy megnyugtathassa, mintha a fiú ilyesmire számított volna tőle. – Dehogy akad, Alexander! – szólt. – Csak meglepődtem, hogy hallok felőled. Azt hittem, a családoddal töltőd a nagy napot. – Ó! – Alec hallhatóan megszeppent, de örült is egyben. – Nem hittem volna, hogy számon tartod. – Egyszer-kétszer eszembe jutott reggel óta – mondta Magnus. – És jó kis árnyvadászkodással telt a nap? Kaptál valakitől egy nagy szekercét tortába sütve? Hol vagy? Ünnepelsz valahol? – Hát… – felelte a fiú. – Igazából… itt vagyok a házad előtt."

Történetek az Árnyvadász akadémiáról: 

"– Még mindig meg tudsz lepődni?
– Mindennap – felelte Magnus. – Főleg, amióta találkoztam a fiaddal.""Akkor ezt tekintsem „nem”-nek?(…)– Egy nap majd „igen” lesz belőle – törte meg a csendet Magnus. – Neked, Alec, csakis „igen”."

"Magnus az istennek nem találta a gyereket. Ez nem tűnt éppen jó jelnek a jövőre nézvést. Magnus gyanította, hogy az embernek illik tudnia, merre van a gondjaira bízott gyerek."

"– Igen, Simon, igazi nőcsábász vagy.
– Fogd meg a karomat! – mondta Simon. – Kőkemény! Igazán nem akarok dicsekedni, de csupa csont. Csupa csont!"

"Sed lex, dura lex.
A törvény szigorú, de a törvény az törvény.
A lex gáz. gondolta Simon."

"– A „köszönöm” a helyes válasz. Meg az, hogy: „Én is szeretlek, Isabelle, és akkor is szeretnélek, ha elveszítenéd az emlékeidet, vagy bajuszt növesztenél vagy akármi.”
– Ez csak természetes. – Simon végigsimította a lány állát. – Azért a szakállnál meghúznám a határt.
– Magától értetődik."

"Elbaltáztam az esélyemet a világ legcsodálatosabb lányánál.
Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor."

Éjfél kisasszony:

"– Árnyvadász – sziszegte. (…) – Nem – felelte. – Csak darkosnak öltöztem. Jelmezbálba megyek. A férfi értetlenül meredt rá. A lány felsóhajtott. – A tündérekkel olyan nehéz pimaszkodni! Ti soha nem veszitek a poént. – Messze földön híresek vagyunk a tréfáinkról, élceinkről és balladáinkról – közölte a férfi, láthatóan sértetten. – Egyes balladáink hetekig eltartanak. – Arra most nem érek rá – felelte Emma. – Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv."

"– A törvény nem ezt diktálja, Emma. Ne feledd: A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény. – Azt hittem, úgy szól, hogy „a Törvény bosszantó, de legalább szabadon értelmezhető.”"

"– És ha, tegyük fel, egész véletlenül összefutottam Rookkal a piacon, és ő elejtett egy érdekes megjegyzést, miközben jót csevegtünk, én pedig elejtettem egy kis pénzt, mégis ki mondhatná, hogy „lefizettem őt infóért”? Nem volt ez több, csak két barát beszélgetése, bár ő nem vigyázott eléggé a nyelvére, én pedig nem vigyáztam eléggé a pénzemre…"

Ez volt hát a Blogprojektünk második köre, remélem tetszett nektek.

Nézzetek be a többiekehez:

Petra (Könyvespolc blog)

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Never grow up blog)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)

Vhrai (Libellum blog) 

Igyekszem ma megírni a hónapzáró posztot, addig is jó olvasást mindenkinek!

Blogprojekt #2 – Kedvenc író 2.nap: Cassandra Clare film és sorozat

Sziasztok!
Ma elvileg a kedvenc írónőm, vagyis Cassandra Clare első könyvéről kéne bejegyzést írnom, de én ezt már megtettem. A Végzet ereklyéi sorozatról elolvashatjátok a bejegyzésem ide kattintva. Azért mégiscsak írnom kéne valamiről ezért úgy döntöttem írok a sorozatból készült filmről és tv sorozatról. Egyikkel sem rózsás a viszonyom, így aki szereti őket és nem bírja a kritikát, az inkább ne olvassa el ezt a bejegyzést. :D

Csontváros (film):

Adatok:
Bemutató: 2013. augusztus 29.
Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.
Rendező: Harald Zwart
Író:Cassandra Clare
Forgatókönyvíró: I. Marlene King, Jessica Postigo
Zeneszerző: Atli Örvarsson
Operatőr: Geir Hartly Andreassen
Producer: Don CarmodyRobert Kulzer
Játékidő: 130 perc
Magyar szinkronnal is elérhető

Én és a film:
Valamikor még pár éve elkezdett érdekelni a könyv. Akkor még nem igazán olvastam fantasyt, meg ilyesztőnek tűnt ez a démonos dolog, vörös pöttyös könyvekkel se volt még tapasztalatom, így arra a szörnyű döntésre jutottam, hogy megnézem a filmet. Aztán ha az tetszik akkor elolvasom. Egyszer eztán pont a mamáéknál voltunk, amikor láttam, hogy menni fog este, hát nézzük meg. A véleményem később következik, de annyit elárulok, hogy a könyvnek ezután majdnem két évig nem kezdtem neki :D.

Szereposztás és a véleményem róla:

Clary Fray: Lily Collins
Hááát. A színészi alakítás jó, szóval kellően idegesítő, de nem jobban, mint a könyvben. A hajszínt én kicsit világosabb vörösebbnek képzeltem.

Jace Wayland: Jamie Campbell Bower
Nem rosz, nem rossz, de túúúl vékony. Kicsit halálfejes a vékonysága miatt az arca. Szerintem egy árnyvadásznak, főleg Jacenek, azért izmosabbnak, testesebbnek kéne lennie. De a játék jó.

Simon Lewis: Robert Sheehan
Semmi baj nincs vele.

Alexander Lightwood: Kevin Zegers
Nem nem nem nem és nem!!! Borzalmas! Barna haj, alacsony termet, komoly, majdnem harmincas kinézet. EZ NEM ALEC! Akárhányszor meglátom görcsöt kapok.

Isabelle Lightwood: Jemima West
Nem olyan rossz, mint Alec, de nem is jó. Olyan kislányos. Ezeket a Lightwood testvéreket nagyon elrontották.

Magnus Bane: Godfrey Gao
Jó, szerintem őt egész jól sikerült eltalálni. Bár én Magnust jobban indonéznek és kevésbbé kínainak képzeltem, de ez már részlet kérdés.

Hodge: Jared Harris
Túl idős. Meg nem mondanám, hogy Lukekal meg a Lightwood szülőkkel egy idős... akik nem is szerepeltek emlékeim szerint a filmben, na mindegy.

Jocelyn: Lena Headey
Jó választás, hasonlít Claryre és tényleg remek Jocelynnek.

Valentine: Jonathan Rhys-Meyers
Na ne! Oké, hogy Valentine lázadó volt, de nem így! Túl fiatal és túl barna hajú. Mintha csak Clary bátyja lenne. Jó tudom, Clary bátyjaival nem szabad viccelődni :D.

Luke Garroway: Aidan Turner
Jó.

Véleményem:
Sok helyen más, mint a könyv, de épp csak annyira, mint a legtöbb adaptáció a végét eltekintve. Hogy képzelék, hogy ezt elspoilerezik?? Ha egyszer a könyvben utalás sincs rá, akkor ebben se mondják el! Egyébként is felháborító a vége, hát még akkor ha spoileres is a könyvre nézve.
Összességében a szereplőválogatás lehetett volna jobb is, de legalább a játékuk jó, a történetet olyan átlagos adaptációsan követi. A zenék jók benne a díszlet is jó.
Elsőre mégis utáltam. Lehet akkor még nem voltam felkészülve egy jó  kis démonölős fantasyra, de teljesen elvette a kedvem a könyv olvasásától. Érdekesség, hogy amikor előszőr néztem akor valamiért az a fura tévképzetem támadt, hogy Isabelle is Jacere hajt :DD De, tényleg! Mostmár csak röhögök rajta, de akkor a lányt úgy azonosítottam, mint a gonosz csinos lány, aki a főszereplő leendő pasijára hajt. Mint az tudjuk marha nagyot tévedtem, de igazán nem tehetek róla. :DDD A végén már akkor is kiakadtam igazából ez tántorított el az olvasásától legjobban, hozzáteszem jogosan. A végével kapcsolatos véleményem azóta se változott. Szappanopera! Főleg a film spoilerezésével.
Másodszorra a könyv olvasása után néztem meg, akkor már a megbékéltem a legtöbb dologgal. Akkor viszont jöttek új problémák, a rossz szereplőválogatás illetve a kisebb nagyobb különbségek és a "de ez a könyvben nem is így volt!" helyzetek.
Átlagos film, az átlagos könyvhöz sajnos a könyv humora nélkül. A stílusa se jön át a regénynek, de ez csak a javára válik.


Shadowhunters (sorozat):

Adatok:
Premier: 2016. január 12.
TV csatorna: ABC Family, azóta nevet váltott már Freeform
Évadok: 2, jelenleg is tart (1.évad 13 rész, 2.évad 20 rész)
Rendező:J . Miles Dale, Matthew Hastings, Mairzee Almas, Jeremiah S. Chechik, Mick Garris, Kelly Makin
Producer: Chris Hatcher, Robert Kulzer, Michael Reisz, Don Carmody, David Cormican, Martin Moszkowicz, Lori A. Waters, Margo Klewans
Forgatókönyvíró: Cassandra Clare, Ed Decter, Y. Shireen Razack, Hollie Overton, Michael Reisz, Peter Binswanger, Marjorie Davidl

Szereposztás és a vélemény róla:

Clary Fray: Katherine McNamara
Kinézet teljesen jó. A többi már elnézést, de pocsék. Clary még annál is idegesítőbb és önzőbb, mint, ami a könyvben volt. A színészi játék semmilyen. Hála a sorozatos Clarynek, még jobban megutáltam őt.

Jace Wayland: Dominic Sherwood
Csak ez a két véglet van? A filmes Jace túl vézna, ő meg túl nagydarab. Jó ezzel nincs is baj, de az az arckifejezés! Barátnőmmel rosszabb napjainkon csak elővesszük a képét és máris röhögünk. Mintha folyamatosan fájna neki valami, fo-lya-ma-to-san! Mérgesen néz és csücsörít, ezen hogy ne nevessünk? :DDD Mikor csókolózik is ilyen fejet vág! A humora itt is elveszett még jobban, mint a filmben. Olyan, mint egy nagydarab duzzogó kidobófiú. 

Alec Lightwood: Matthew Daddario
*fangörcs* ... *újabb fangörcs* ... ez nem fog menni :DDD IMÁDOM! Majdnem két évadig csakis miatta (és Magnus miatt) néztem. <3333 *_*

Simon Lewis: Alberto Rosende
Simon itt is jó. Nem nehéz kocka srácot találni mi?

Luke Garroway: Isaiah Mustafa
Öhöhöhö... Kinézete különbözőbb már nem is lehetne a könyvben leírttól. Valamint rendőr? Hogyan lett a könyvesboltosból rendőr? Más bajom nincs vele.

Magnus Bane: Harry Shum Jr.
Kicsit alacsony és talán picit idősebb, mint kéne, de ez minden amit negatívumként fel tudok mutatni, imádom őt! Meg Alecet. Őt és Alecet. <333. Malec forever!

Isabelle Lightwood: Emeraude Toubia
Tökéletes kinézet és hű a karakterhez a második évadig. Őt jól eltalálták.

Valentine Morgenstern: Alan Van Sprang
Nem megy ez a szőke, középkorú férfi keresés kedves sorozatkészítők ugye? Most legalább a hajszíne nem volt más, mert egyáltalán nem volt neki, kopasz lett. Nekem ő nem Valentine.

Vélemény:
Egy évadig néha szenvedtem néha nem, de végignéztem és vártam a második évadot. Aztán megjelent és folyamatosan szenvedtem. Semmi köze a könyvhöz! A szereplőket ugyan jobban eltalálták (kivéve Luke), de minden más brr.
Clary borzalmas, mint már mondtam és Jaceszel egy szemernyi szikra sincs köztük. Esküszöm egy Simon-Clary csókban több a kémia, mint egy Jace-Claryben. A főshiphez kapcsolódó összes ship teljesen más lett! El se kezdem sorolni miben más, inkább azt mondom miben hasonlít, mert az egy sokkal rövidebb lista: Clary létezik és lány, Jace létezik és fiú, Simon létezik és fiú. Ezzel kimerültek a hasonlóságok. UTÁLOM!!! Szenvednek, hülyeségeket csinálnak és argh! Ha elvonatkoztatok a könyvtől, mint ahogy mindenki mondja, hogy el kell, akkor se lesz jobb, mert akkor meg egy d kategóriás szappanopera.
Egyetlen pozitívum Malec! *_* *_* *_* Ezt bővebben kifejtettem egy előző bejegyzésemben, amit elolvashattok ide kattintva.
A zenék se rosszak, de igencsak egyformák.
Egyébként a nézését feladtam a 2. évad 10. része körül. Lehet majd bekattan nekem valami és folytatni fogom valamikor, de nem valószínű.

Film vagy sorozat?
Film. 

Ez lett volna a bejegyzésem, amit az első könyve helyett hoztam. Holnap a kedvenc könyvem jön tőle. De mivel már arról is írtam, ezért szerintem összegyűjtöm mindenféle kedvenc dolgomat az írónőtől. Ma és holnap számíthattok még egy értékelésre, illetve a hónapzáró bejegyzésemre.

Nézzetek be a többiekehez:

Petra (Könyvespolc blog)

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Never grow up blog)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Jó olvasást mindenkinek!

Blogprojekt #2– Kedvenc író 1.nap: Cassandra Clare életrajza

Sziasztok! 
Eltelt egy hónap és az előző körben megismert lányokkal, belevágtunk egy újabb témába. A hozzájuk vezető linkeket megtaláljátok a bejegyzés végén.
A mostani téma a kedvenc írónk. Első nap az életrajzokat írjuk le nektek, második nap az első kiadott könyvükről, az utolsó nap pedig a kedvenc könyvünkről tőlük. Az én választásom Cassandra Clarere esett. Most kivételesen nem is húzom tovább a szót, kezdjük!

Adatok:


Név: Judith Lewis (lánykori neve: Judith Rumelt)

Álnevek: Cassandra Clare

Nem: Nő

Kor: 44 

Született: 1973. július 27. Teherán (Irán)

Nemzetiség: amerikai

Kapcsolatok: Joshua Lewis (férj)

Család: Elizabeth és Richard Rumelt (szülők)

Foglalkozása: Író

Műfaj: Ifjúsági

Lakhely: Amherst (Massachusetts, USA)

Élete:

Judith Rumelt Theránban születetett amerikai szülők gyerekeként. Zsidó, de a családját úgy írja le, mint "nem vallásos".

Gyerekként rengeteget utazott többek között Svájcba, Franciaországba és Angliába. Visszetért Los Angelesbe a középiskola alatt és onnantól felváltva élt Kaliforniában és New Yorkban, ahol számos bulvárlapnak dolgozott többek között a The Hollywood Reporternek.

Los Angelesben elkezdett fanfictionöket írni Cassandra Claire néven. Ezek közül a két legnépszerűbb a The Draco Trilogy, ami a Harry Potteren alapul és a The Very Secret Diaries, ami meg a Gyűrűk Urán. Ezeket azonban nem sokkal az első regénye a Csontváros megjelenése előtt törölte az internetről.
Barátjával Holly Blackel alkalmanként átfedések vannak a könyveik között. Clare említ neveket Blacks műveiből és viszont.
Jelenleg a Massachusettes állambeli Amherstben él férjével Joshua Lewisszal és három macskával.

Könyvei:

Cassandra Clare egy hatalmas, sok könyvből álló világot teremtett. Az Árnyvadász világban magyarul eddig a pillanatig megjelent egy hat kötetes sorozat a Végzet ereklyéi, egy trilógia a Pokoli szerkezetek, két novelláskötet/sorozat a Bane krónikák és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról (ezeket több társíróval együtt írta) címmel és egy új trilógia a Gonosz fortélyok első kötete az Éjfél kisasszony. Angolul már megjelent a Gonosz fortélyok trilógia második kötete is a Lord of Shadows. Valamint pár éven belül meg fog jelenni a Gonosz fortélyok 3. része, két új trilógia (The Last Hours, The Eldest Curse) és várható egy újabb novelláskötet/sorozat. A már megjelent összes könyvet megtaláljátok ide kattintva.

Ezen kívűl van egy másik sorozata, amit Holly Blackel közösen ír és semmi köze az Árnyvadász világhoz. Ez a Magisztérium sorozat, aminek eddig magyarul három része jelent meg. 

A Csontvárosból készült egy film azonos címmel, illetve a Végzet ereklyéiből jelenleg is fut egy sorozat Shadowhunters (Árnyvadászok) címmel. Ezekről a éleményem már egy másik történet.

Véleményem:

Imádom az egész Árnyvadász világát! Na, nem minden egyes személyt benne, de ez egy ilyen kiterjedt világnál elkerülhetetlen. Rendkívűl részletes, csodás, szerethető és elképesztően humoros. Beletartozik azon kedvenc íróim közé, akiknek igazán tudok nevetni a könyvein. 
Most nem is tudok mit mondani még, de szerintem jól látszik a véleményem a könyeiről készült két korábbi bejegyzésemben a  Végzet ereklyéi sorozatról és a Pokoli szerkezetek trilógiáról. Valamint írtam a kedvenc páromról Malec-ről az előző blogprojektben.

A Magisztérium sorozatnak csak az első részét olvastam a Vaspróbát, ezt nem folytatnám, ha nem lenne olyan zseniálisan meglepő vége, de az van szóval, valamikor még folytatni fogom.

Sajnálom, de most csak ilyen rövidke kis bejegyzésre telt. Nézzetek be a többiekehez:

Petra (Könyvespolc blog)

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Never grow up blog)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Jó olvasást mindenkinek!

Honlapok és források:
Cassandra Clare honlapja (angolul)
Cassandra Clare Wikipédia (angolul)
Cassandra Clare molyos alkotó adatlap

Deszy írt egy nagyszerű bejegyzést az írónőről, amit ide kattintva elolvashattok.