Blogprojekt #2 – Kedvenc író 3. nap Kedvenc könyvem Cassandra Claretől

Sziasztok!
Elérkeztünk a 2. Blogprojekt utolsó napjához, amikor a kedvenc könyvemről kéne írnom Cassandra Claretől. Mivel ez a Pokoli szerkezetek 3. része A hercegnő és arról már írtam a Pokoli szerkezetek-es bejegyzésemben, úgy gondoltam azon kívűl, hogy azt bemásolom ide, a többi kedvenc Cassandra Clarehez kapcsolódó dolgomról is beszámolok. Minden sorozatának a kedvenc részéről, kedvenc ship, kedvenc főhős, ilyesmi.
Kezdem is.

Kedvencem könyvem Cassandra Claretől:

A hercegnő (Pokoli szerkezetek trilógia 3.)

Imádom, imádom, imádom!!! Zseniális befejezése egy nagyszerű trilógiának. Az eddigi részek is nagyon tetszettek, de ez mindent felülmúlt. 

Izgalmas volt, boldog, szomorú, vicces és szívszorító. Nem szoktam általában a könyveken sírni, de ezt rendesen megkönnyeztem. 

Rengeteg nagyon jó könyvnek nem szeretem a végét, mert elcsépelt, kiszámítható, összecsapott vagy mert számomra túl tragikus. De ennek a befejezése tökéletes volt. Nem volt teljesen happy end, de attól még elképesztő volt. Én ugyan végig Willnek szurkoltam, de úgy éreztem, hogy az epilógus is kellett oda, hogy teljesen kerek legyen a történet. Mondjuk végigbőgtem egyes részeit. 

Úgy érzem ennek a könyvnek nem egy főszereplője volt Tessa hanem egyszerre három Will, Jem és Tessa. Ez mindegyikük története, élete volt. Kevés olyan könyvet olvastam, ahol ilyen szeretet alakult volna ki három ember között. Tényleg hihetetlen hogy elhittem a hármójuk viszonyát és nem tűnt furcsának! Jem és Will kapcsolata volt a legmágikusabb ebben a könyvben nem a varázslatok vagy az átváltozás. Parabatai, ez a legszebb szó a történetben (akkor is ha kimondhatatlan). Engem elvarázsolt ajánlom mindenkinek.

Kedvenc sorozat/trilógia/novella:

Pokoli szerkezetek trilógia:

Az, hogy imádtam, az se írja le teljesen, amit a trilógiával kapcsolatban érzek. Próbálom megfogalmazni, de nagyon nehéz... Hátha vázlatosan, jobban megy.

Az alap egyedi.

A világ nagyon részletesen és fantasztikusan kidolgozott. Imádom az árnyvadászokat.

A stílus igényes és magával ragadó. (Hogy lehet egy stílus magával ragadó? Nem baj, jobb szót nem találtam rá.)

A humor elragadó és a hasadat fogod tőle a nagy nevetésben.

Egyes részeken úgy sírtam, mintha én is átéltem volna, ez az egyik első könyv, aminek sikerült ezt kiváltania belőlem és azóta se volt sok.

A szereplők ugyanolyan jól, vagy még jobban kidolgozottak, mint a világ. Megszereted őket és sosem akarod elengedni, nem érdekel, ha összetörik a szíved, ha szenvedsz velük, mert közben imádod őket és örömet okoznak neked. 

A két fiú hihetetlen, ahogy egymással és Tessával törődik. Eszükbe se jut, mint más szerelmi háromszöges könyvekben, hogy övék kéne, hogy legyen a lány a másik helyett, mindent megtesznek, hogy a másik örüljön, mindenki fontosobbnak gondolja a kis hármasukban a másik kettő boldogságát, mint a sajátját. Erre nem is lehet azt a szót használni már, hogy szerelmi háromszög, hiszen nem szemben állnak egymással, hanem vált válnak vetve harcolnak, a többiekért. Tessa

De Will egyértelmű kedvencem.

Magnust előszőr furcsának találtam, de aztán megismertem megszerettem és 

azóta az egyik kedvenc szereplőm, főleg a VE-ben.

A Klávé itt se volt jobb. mint a VE-ben lesz. Ez a nagy gyengéje rengeteg árnyvadásznak, fő konfliktus forrás az összes sorozatban, hogy azt gondolják, hogy mindenki fölött állnak. És a borzalmas törvényeik, amik minden egyes korszakban maradinak számítanak, ez nem tudom, hogy sikerült nekik. Mégis ez irányítja őket. Sed lex, dura lex. A törvény szigorú, de a törvény, a törvény. Akárhányszor olvasom, egyre jobban megutálom, ezt a mottót és a Klávét.

A történet izgalmas, minden pillanatban történik valami, főleg a második résztől.

A zárás tökéletes.

Mivel ez ennyire tetszett, ezért ezután elolvastam a Bane Krónikákat, aztán a Csontváros után a Végzet Ereklyé többi része, a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról és az új trilógia eddig megjelent első része az Éjfél kisasszony, már magától jött. De mindközül a Pokoli szerkezetek lett a kedvencem. 

Ez adta meg a kezdő lökést befelé az árnyvadász világba, aminek mostmár büszke tagja vagyok. Egyik rajongói találkozón nemrég hivatalosan is árnyvadássza avattak. Megnéztem azóta mégegyszer a filmet, mostmár jobban tetszett de, sokkal jobb is lehetett volna. Végignéztem a sorozat első évadát, ami ugyan nagyon eltér a könyvektől, de várom a második évadot. Ennek hála lett beszélgetőtársam az iskolában, miután iskolát váltottam és minden nagyon új volt.

Mondjuk az azért vicces, hogy több, mint két könyvön keresztül Pokoli Szerzeteknek olvastam. Vérrel kellett a falra írni, hogy rájöjjek, tévedtem. 

Egyértelműen bekerült a kedvenc könyveim közé.

Kedvenc shippem:

Eljegyzések
Simon: *harcol és hangosan kiabál*
HOZZÁM JÖNNÉL BABE?
Izzy:*szintén harcol, ugyanazon a hangerőn válaszol*
JA, PERSZEEE

Jace:*térdel, szerelmesen néz Claryre*
Kedvesem, lennél a másik felem örökkön-örökké?
Clary:*könnyeit törölgeti*
Ó, Istenem, hát persze!

Alec:*elpirul* Magnus, hozzámjönnél?
Magnus:*abbahagyja a játékot Max Lightwood-Banenel*
MI A FRANCOT MONDTÁL?

Clace... Áh, csak vicc (és még annak is rossz), ugye nem vette be senki?! Hát persze, hogy Malec! *_* Blogprojekt – Kedvenc Karakterek 3.nap: Kedvenc párosom: Malec

Kedvenc könyvem minden sorozat/trilógia/ novelláskötetből:

PSZ: A hercegnő
Végzet ereklyéi: Mennyei tűz városa
Bane krónikák: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan (és akivel amúgy sem járunk) / Igaz szerelem és egy első randi
Történetek az Árnyvadász Akadémiáról: Örök éjre szánva
Gonosz fortélyok: The Queen of Air and Darkness ja, hogy az még meg sem jelent! :DD Kizárásos alapon az Éjfél kisasszony.

Kedvenc főhősnő:
Tessa Gray

Kedvenc borító: 
A hercegnő

Kedvenc idézetek:

Pokoli szerkezetek: 

"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."

"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. – Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

"– (…) Gondolom, nem segít, ha megsúgom, hogy ilyen az élet. A jók szenvednek, a gonoszak virulnak, a halandók meghalnak."

Végzet ereklyéi:

"– Jézusom! – kiáltotta Luke.– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk."

" – Két éjszakával ezelőtt volt egy álmom. Egy véráztatta várost láttam csontból készült tornyokkal, az utcákon pedig úgy ömlött a vér, mint a víz. Simon összehúzott szemmel nézett Jace-re. – Máskor is szokott az ablaknál állva a vérről motyogni?– Nem – felelte Jace. – Általában a kanapén ülve csinálja."

"Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval."

"– (…) Te vagy az első Árnyvadász, akivel találkoztam.– Szar ügy – vont vállat Jace. – Ezek után az összes többi szörnyű csalódás lesz."

"– Úgy vettem észre, a tündérek gyakran mondják azt, hogy „talán”, ha homályban akarják tartani az igazságot – állapította meg Clary. – Így nem kell egyenes választ adni.– Talán így van – mosolyodott el a királynő.– A „tán” is jó szó – vetette közbe Alec.– Meg a „netalántán” – tette hozzá Izzy.– Szerintem semmi gond nincs azzal sem, hogy „esetleg”. Kicsit talán más, de a lényeg átjön."

"– A pasid nem normális – mondta Clarynek.– Tudom, de legalább jóképű – felelte a lány. – Ez van."

Bane krónikák:

"– Bocs, hogy elkéstem – lihegte Alec. – Jace tréningezni akart, és nem tudtam, hogyan lépjek le. Mármint nem mondhattam el neki, hogy… – Á, Jace, ez az! – vágott közbe Magnus. – Mi van vele? – kérdezte Alec. – Az előbb nem ugrott be a szőke fiú neve – magyarázta a boszorkánymester, majd egy legyintéssel túl is lépett a dolgon. Alec láthatólag elbizonytalanodott. – Értem. Engem… Engem Alecnek hívnak. (…) – Igen – szólt, aztán lassan elmosolyodott. – A te nevedre emlékszem."

"A vérfarkas pincér faarcát látva nehéz lett volna eldönteni, hogy csak unja magát, vagy szorulása van. – Jó estét, a nevem Erik, ma este én fogok önöknek felsz… Jesszusom, te árnyvadász vagy! Magnus egy fájdalmas pillanatra lehunyta a szemét. – Elmehetünk – mondta Alecnek. – Azt hiszem, ezt elszúrtam. De a fiú kék szemében makacs fény villant. A szépséges külső alatt Magnus meglátta az acélt. – Nem, semmi gond. Ez így… jó lesz. – Fenyegetve érzem magam – közölte Erik, a pincér. – Semmit sem csinál – mordult rá Magnus. – Nem az a lényeg, hogy mit csinál, hanem az, hogy én hogyan érzem magam – dörmögte Erik. Úgy vágta oda az étlapokat, mintha azok személyesen sértették volna vérig. – Fekélyt kapok a stressztől. – Évekkel ezelőtt megcáfolták a mítoszt, hogy a fekélyt a stressz okozza – tájékoztatta Magnus. – Igazából valami baktériumtól van. – Mi a hely specialitása? – érdeklődött Alec. – Nem fog eszembe jutni, amíg ilyen lelki nyomás alatt állok – felelte Erik. (…)"

"Annyiszor megtanulta, hogy reménykedni butaság, mégis képtelen volt leszokni róla. Olyan volt, mint az óvatlan gyermek, aki újra meg újra a tűz közelébe merészkedik, hiába égette meg magát annyiszor. Ez most talán más – ez a szerelem talán más."

"Magnus önkéntelenül is elmosolyodott, miközben nagy kék kávésbögréjét kereste, amin csillogó betűk hirdették: LENYOMOM GANDALFOT."

"– Szia! – szólalt meg Alec mély, bizonytalan hangja a vonal túlsó végén, amikor Magnus végül felvette a telefont. – Miért hívsz? – kérdezte a boszorkánymester. Hirtelen hatalmába kerítette a félelem, hogy valami úton-módon máris felfedezték a fiú születésnapi ajándékát, és Lightwoodék most elküldik Alecet Idrisbe, amiért nem tudott rá magyarázattal szolgálni, hogy vajon miért bocsátott varázslatot valami felelőtlen boszorkánymester egy bizonyos korbácsra. – Visszahívhatlak később is. – Alec hangjában aggodalom csendült. – Biztosan jobb dolgod is akad… Ezt nem úgy mondta, ahogy Magnus néhány korábbi szerelmének szájából hangzott volna; nem vádolta, és nem is megnyugtatásra vágyott. Az ő szájából természetesek voltak ezek a szavak is. Elfogadta, hogy így működik a világ, hogy nem mindig ő a legfontosabb mások számára. Ettől Magnus tízszer annyira vágyott rá, hogy megnyugtathassa, mintha a fiú ilyesmire számított volna tőle. – Dehogy akad, Alexander! – szólt. – Csak meglepődtem, hogy hallok felőled. Azt hittem, a családoddal töltőd a nagy napot. – Ó! – Alec hallhatóan megszeppent, de örült is egyben. – Nem hittem volna, hogy számon tartod. – Egyszer-kétszer eszembe jutott reggel óta – mondta Magnus. – És jó kis árnyvadászkodással telt a nap? Kaptál valakitől egy nagy szekercét tortába sütve? Hol vagy? Ünnepelsz valahol? – Hát… – felelte a fiú. – Igazából… itt vagyok a házad előtt."

Történetek az Árnyvadász akadémiáról: 

"– Még mindig meg tudsz lepődni?
– Mindennap – felelte Magnus. – Főleg, amióta találkoztam a fiaddal.""Akkor ezt tekintsem „nem”-nek?(…)– Egy nap majd „igen” lesz belőle – törte meg a csendet Magnus. – Neked, Alec, csakis „igen”."

"Magnus az istennek nem találta a gyereket. Ez nem tűnt éppen jó jelnek a jövőre nézvést. Magnus gyanította, hogy az embernek illik tudnia, merre van a gondjaira bízott gyerek."

"– Igen, Simon, igazi nőcsábász vagy.
– Fogd meg a karomat! – mondta Simon. – Kőkemény! Igazán nem akarok dicsekedni, de csupa csont. Csupa csont!"

"Sed lex, dura lex.
A törvény szigorú, de a törvény az törvény.
A lex gáz. gondolta Simon."

"– A „köszönöm” a helyes válasz. Meg az, hogy: „Én is szeretlek, Isabelle, és akkor is szeretnélek, ha elveszítenéd az emlékeidet, vagy bajuszt növesztenél vagy akármi.”
– Ez csak természetes. – Simon végigsimította a lány állát. – Azért a szakállnál meghúznám a határt.
– Magától értetődik."

"Elbaltáztam az esélyemet a világ legcsodálatosabb lányánál.
Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor."

Éjfél kisasszony:

"– Árnyvadász – sziszegte. (…) – Nem – felelte. – Csak darkosnak öltöztem. Jelmezbálba megyek. A férfi értetlenül meredt rá. A lány felsóhajtott. – A tündérekkel olyan nehéz pimaszkodni! Ti soha nem veszitek a poént. – Messze földön híresek vagyunk a tréfáinkról, élceinkről és balladáinkról – közölte a férfi, láthatóan sértetten. – Egyes balladáink hetekig eltartanak. – Arra most nem érek rá – felelte Emma. – Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv."

"– A törvény nem ezt diktálja, Emma. Ne feledd: A Törvény szigorú, de a Törvény a Törvény. – Azt hittem, úgy szól, hogy „a Törvény bosszantó, de legalább szabadon értelmezhető.”"

"– És ha, tegyük fel, egész véletlenül összefutottam Rookkal a piacon, és ő elejtett egy érdekes megjegyzést, miközben jót csevegtünk, én pedig elejtettem egy kis pénzt, mégis ki mondhatná, hogy „lefizettem őt infóért”? Nem volt ez több, csak két barát beszélgetése, bár ő nem vigyázott eléggé a nyelvére, én pedig nem vigyáztam eléggé a pénzemre…"

Ez volt hát a Blogprojektünk második köre, remélem tetszett nektek.

Nézzetek be a többiekehez:

Petra (Könyvespolc blog)

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Never grow up blog)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)

Vhrai (Libellum blog) 

Igyekszem ma megírni a hónapzáró posztot, addig is jó olvasást mindenkinek!