Elkezdődött az iskola. Sejtettem, hogy nem lesz sok időm, ehhez képest elég érdekesen alakult a hónap olvasás szempontjából.
Az első két héten, amikor még tanulnom nem is kellett, csak házit írni szinte semmit nem olvastam csak a két hétvégén egy-egy könyvet, amiből az egyik újraolvasás volt a másik meg egynapos könyv. Aztán rájöttem, hogy ez így nagyon nem lesz jó, ha nem tanulok és nem is olvasok itthon akkor biztos valami haszontalanságot csinálok, mondjuk youtube videókat nézek. Ezért elkezdtem az Outlander 3.–Utazót, mert abba biztos voltam, hogy emelett nem fogok tudni mást csinálni, mint olvasni, meg hála a lelkiismeretemnek tanulni. Ez a számításom be is jött, egy hét alatt szépen kiolvastam. Közben le is betegedtem, ezzel nyerve plusz két nap pihenést, ami nagyon jól jött. Szeptember utolsó hetében nagy megelégedésemre a sulimban kampányhét volt, így elég pihenősek voltak a napok, pénteken nem is voltak óráink. Ez ki is használtam és olvastam délutánonként (meg a suliban is).
Összesen így 7 könyvet olvastam ki, amivel meg vagyok elégedve. Két újraolvasás, egy szép hoooszú Outlander, egy rövidke On Sai novella és három átlagos könyv.
MI A FRANCOS FRANC??!!!!
Kikészültem.
Ta magasságos Entitás! Ez a könyv(is) kikészített! IMÁDTAM!
A Scar ugyan kicsi már elfelejtettem, de egy segítőkész molynak hála, sikerült felidéznem amikor elkezdtem olvasni ezt. Az elején kicsit rá kellett hangolódnom a könyvre, de aztán pörögtek a lapok, minttha fújnák őket.
Scar az egyik kedvenc női főszereplőm lett. Hihetetlen, amit művel és még a lapokon is átjön, amit éreznek a szereplők is, hogy mennyire élettel teli. Tetszett, hogy mindenkinél jobb. Az még jobban tetszett volna„ ha ezt az orruk alá is dörgölheti többször, de hát nem kaphatok meg mindent.
Artúr… néha utálom, néha szeretem. Néha eléggé hülye tud lenni. Végre tisztázták Scarral! Végre! 1 pár rendben van a 2-ből, haladunk! De vannak jó húzásai is. Hmm, azért főleg idegesít.
A mentálokat még mindig imádom főleg Dont és Lucyt. Azt leszámítva, hogy hihetetlen, hogy több száz éve kerülgetik egymást! És most már olyan közel voltak! Olyan közel! Mindketten többször is majdnem elintézték végre az ügyet, de ezek a szerencsétlenek persze mindig pont akkor bizonytalanodnak el, amikor a másik felbátorodik! Tetszik a tudásuk, a számításuk, az elemzésük! Imádom őket! De ha a következő könyvben végre nem… hoppá *rájön, hogy mi is volt a vége*, neee.
Szörnyen izgalmas volt, mindig történt valami. Azok a folyamatos döntéshelyzetek kimerítőek, így természetesen azokat is imádtam.
Aztán voltak benne olyan fordulatok, hogy csak fogam a fejem. Helyenként már azt se tudtam mi történik, félreolvastam/kihagytam-e valamit. Chester, Al, Alfa… És a vége! Na, ilyen gyilkos véget is rég láttam már! MI A FRANC TÖRTÉNT??? Egyik pillanatban ez volt aztán már az, észrevétlenül meg amaz. Minden félrecsúszótt, vártam, hogy szépen megoldódjon vagy valaki megoldja a helyzetet, lapoztam egyet.. ÉS VÉGE!!! Fúúú, de kiakadtam!
Spoileres kiakadásom: Don észhez tért és megkérte Lucyt, de Lucy megbolondult épp ezért VISSZAUTASÍTOTTA!!? Eztán Donnak KITÖRÖLTÉK AZ AGYÁT!! Ami olyan tragikus, hogy majdnem sírok! Nincs többé Don?! Neeem az NEM lehet! Lucyt elbocsátják, de az utolsó pillanatban még nem tudom mi történik, megjelenik a gonosz és harcolni kezdenek a Főmentállal?! És Lucynak menekülnie kell. Közben Scar majdnem átmegy azon az idióta vizsgán, de hála Don ábrájának megjelenik a Gonosz és ezért a Szürke szobába zárják Scart! Amikor neki életeket kéne mentenie! Kiderül, hogy Al=Adalbert pap??? Legalább Artúrék sikeresen meglógnak. Na, de ez még nem minden! Nem elég, hogy ez mind megtörténik, én össze vagyok zavarodva és ki vagyok akadva. Óóó neem! Még rátesz egy lapáttal Chester és Szilla beszélgetésével. Miii???!! Egyszerűen NEM ÉRTEM! Bármikor beszélgetnek azok ketten, nem értem! Mikor beszélgetnek? MIért mutatja, meg ezt nekünk? Mi történt és ezek miért tudják, ha mi nem? Ezek komolyan visszatekintések a jövőből? Akkor Chester tuti túlélte.
Ó, igen teljesen kiakadtam. Kikészített ez a könyv. De imádtam a benne lévő rengeteg humort, remek szereplőket, izgalmas történetet, hatalmas fordulatokat és az egyedi és nagyszerű On Sai stílust. Zseniális írónő sürgősen beszerzem a Calderont is. Néha ugyan egy helyben toporogunk, vagy újra és újra ugyanaz történt, de ezen túl kell lépni, ez van.
Ráadásul rengeteg nagy kérdést is felvet, nagy bátorságra vall, hogy megmeri ezeket lépni. Tényleg komoly gondolatok vannak benne: szabad akarat, élet értelme, vallás, nagyobb jó… De ezek olyan formában vannak tálalva, hogy emészthetőek és nekem sincs velük bajom. Sokat lehet gondolkodni egy-egy helyzeten, mégse lesz filozófikus.
A borító gyönyörű.
IMÁDOM, IMÁDOM ez a könyvet! On Sai minden könyvét! Zse-ni-á-lis!
Kell a következő rész!!! Addig is olvasom a novellákat.
Mindenkinek ajánlom, nyilván az első résszel kezdve. :D
Imááádtam! Késesben van potenciál :D
Ez volt az egyik újraolvasásom. Az első olvasás utáni értékelésem elolvashatjátok itt: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/06/sarah-j-maas-court-of-thorns-and-roses.html
Újraolvasva sok minden fájt a könyvben. Tudtam mi fog történni, sajnáltam szegény Rhyst és csodálkoztam, hogy lehet Feyre ilyen tudatlan.
Imádtam! Dimitrij<333 Végre, végre!
A végét sajnos elspoilereztem magamnak, de így is nagyon durva!
A végét sajnos elspoilereztem magamnak, de így is nagyon durva!
"Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek"
Imádtam! Eddig ez a kedvenc részem.
Az előző rész vége után természetesen nem bírtam sokáig, hogy ne olvassam. A suli sokat "segített" abban, hogy ne essek neki rögtön, mivel két hétig szinte semmi sem tudtam olvasni. A második évadot a sorozatból azért végignéztem. Miután rájöttem, hogy két hétig szinte semmit nem olvastam, mint ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, vissza akartam zökkeni a rendes kerékvágásba és elkezdtem ezt olvasni. Természetesen azonnal magába szippantott, így egy hét alatt ki is olvastam.
A történet hihetetlenül izgalmas volt. Az eleje talán annyira nem de én azt is imádtam.
A mellékszereplőkben imádom, hogy folyamatosan visszatérnek, meg hogy igenis nagy szerepük van a könyvben.
A leírások sosem unalmasak, az összes tele van élettel.
A fordulatokra néha lehet számítani, de a nagyobbak mindig úgy jönnek mint a villám. Nem is számoltam már hányszor kaptam az olvasása közben kisebb-nagyobb sokkot.
A stílusa az egyik legeslegjobb, amit valaha olvastam.
Jamie és Claire <333 *_*
IMÁDOM EZT A LENYŰGŐZŐ KÖNYVET!!!! Most lett örök kedvencem a sorozat, úúúgy imádom, annyira rajongok érte, hogy az hihetetlen! Imádom a humorát, a stílusát, a benne lévő romantikát, történetet és hogy órákig tudnék róla írni, annyi gondolatot vált ki belőlem.
"– Sosem foglak elhagyni – suttogtam. – Soha többé."
Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/09/diana-gabaldon-az-utazo-1-2-outlander-3.html
Imádtam! Eddig ez a kedvenc részem.
Az előző rész vége után természetesen nem bírtam sokáig, hogy ne olvassam. A suli sokat "segített" abban, hogy ne essek neki rögtön, mivel két hétig szinte semmi sem tudtam olvasni. A második évadot a sorozatból azért végignéztem. Miután rájöttem, hogy két hétig szinte semmit nem olvastam, mint ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, vissza akartam zökkeni a rendes kerékvágásba és elkezdtem ezt olvasni. Természetesen azonnal magába szippantott, így egy hét alatt ki is olvastam.
A történet hihetetlenül izgalmas volt. Az eleje talán annyira nem de én azt is imádtam.
A mellékszereplőkben imádom, hogy folyamatosan visszatérnek, meg hogy igenis nagy szerepük van a könyvben.
A leírások sosem unalmasak, az összes tele van élettel.
A fordulatokra néha lehet számítani, de a nagyobbak mindig úgy jönnek mint a villám. Nem is számoltam már hányszor kaptam az olvasása közben kisebb-nagyobb sokkot.
A stílusa az egyik legeslegjobb, amit valaha olvastam.
Jamie és Claire <333 *_*
IMÁDOM EZT A LENYŰGŐZŐ KÖNYVET!!!! Most lett örök kedvencem a sorozat, úúúgy imádom, annyira rajongok érte, hogy az hihetetlen! Imádom a humorát, a stílusát, a benne lévő romantikát, történetet és hogy órákig tudnék róla írni, annyi gondolatot vált ki belőlem.
"– Sosem foglak elhagyni – suttogtam. – Soha többé."
Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/09/diana-gabaldon-az-utazo-1-2-outlander-3.html
Hmm, hmm…
Nagyon vártam már, hogy olvashassam ezt, mert rengetg jót hallottam róla, ismerősöktől, @Börtöntöltelék -től és tetszett is, mégis csalódtam picikét.
Most ahogy próbálom a gondolataimat gyűjtögetni, segítségnek elolvastam a fülszöveget. Mondhatom marha nagy segítség! Teljesen másra gondolnék az alapján! Még sosem csináltam ilyet, de nézzük csak azt a fülszöveget, hol is más, mint a történet!
A koránt sem szent Sky… már miért ne lenne szent? Nyilván nem az, de mire céloz? Csókolózik fiúkkal 17 évesen, húha nagy ügy!
…egy sráccal aki nagy nőcsábász hírében áll… aha és mégis hol? Erőszakos homofób hírében áll max. De egyszer nem hallottam, hogy bárki is nőcsábászként utalt volna rá, vagy ezt pletykálták volna.
A következő mondat rendben.
…A múltjára emlékezteti Sky-t, ak hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket….Nem emlékezteti a múltjára, majd csak egy háromnegyed könyvvel később és más módon, mint amit ez sugall. Valamint nem próbálta eltemetni a történteket, hanem sikerült neki és nem is hosszú időn keresztül próbálkozott, pár percbe telt neki.
Jó, nem nézem tovább ez volt a hibásabb része a szövegnek.
És még mindig nem írtam semmi véleményt, csak húzom az időt.
A nagy csavart az elejétől fogva tudtam, pedig nem spoilereztem el magamnak.
Sky és Dean cukik, határozottan érezhető volt köztük a szenvedély. Furcsa volt mondjuk, hogy egy nem-csókjukban több volt a szikrázás, mint abban amikor már tovább mentek. Deant nagyon szeretem, de szerintem álompasi nem lett. Sky meg semmilyen főszereplőnő.
Ami történt az szörnyű, fújj, fújj, fújj nem szeretem az ilyeneket a könyvekben.
Voltak vicces részei, határozottan volt benne szép romantikus szál, nem állt a történet és könnyen lehetett olvasni. De a szereplők néha furák voltak (rossz értelemben), volt egy komoly része és nem minden jött át teljesen nekem.
Összességében nem tudom miért nem tetszett jobban. Lehet, hogy rossz volt az időzítés vagy valami, de ez sokkal kevésbbé tetszett, mint az írónő többi könyve, amit eddig olvastam a Slammed trilógia és a kedvencem a Maybe Someday. Azt hiszem nem találtam benne semmi különlegest és a hangulata se fogott meg annyira.
Persze nagyon tetszett, de azt hittem imádni fogom. Hát igen nem mindig jönnek be a számításaim (többnyire nem :D), ez van azért elolvasom a többi részét is.
A borítója egész jó, a hátulja is csak az nagyon szomorú.
A vége jó lett.
Nagyon vártam már, hogy olvashassam ezt, mert rengetg jót hallottam róla, ismerősöktől, @Börtöntöltelék -től és tetszett is, mégis csalódtam picikét.
Most ahogy próbálom a gondolataimat gyűjtögetni, segítségnek elolvastam a fülszöveget. Mondhatom marha nagy segítség! Teljesen másra gondolnék az alapján! Még sosem csináltam ilyet, de nézzük csak azt a fülszöveget, hol is más, mint a történet!
A koránt sem szent Sky… már miért ne lenne szent? Nyilván nem az, de mire céloz? Csókolózik fiúkkal 17 évesen, húha nagy ügy!
…egy sráccal aki nagy nőcsábász hírében áll… aha és mégis hol? Erőszakos homofób hírében áll max. De egyszer nem hallottam, hogy bárki is nőcsábászként utalt volna rá, vagy ezt pletykálták volna.
A következő mondat rendben.
…A múltjára emlékezteti Sky-t, ak hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket….Nem emlékezteti a múltjára, majd csak egy háromnegyed könyvvel később és más módon, mint amit ez sugall. Valamint nem próbálta eltemetni a történteket, hanem sikerült neki és nem is hosszú időn keresztül próbálkozott, pár percbe telt neki.
Jó, nem nézem tovább ez volt a hibásabb része a szövegnek.
És még mindig nem írtam semmi véleményt, csak húzom az időt.
A nagy csavart az elejétől fogva tudtam, pedig nem spoilereztem el magamnak.
Sky és Dean cukik, határozottan érezhető volt köztük a szenvedély. Furcsa volt mondjuk, hogy egy nem-csókjukban több volt a szikrázás, mint abban amikor már tovább mentek. Deant nagyon szeretem, de szerintem álompasi nem lett. Sky meg semmilyen főszereplőnő.
Ami történt az szörnyű, fújj, fújj, fújj nem szeretem az ilyeneket a könyvekben.
Voltak vicces részei, határozottan volt benne szép romantikus szál, nem állt a történet és könnyen lehetett olvasni. De a szereplők néha furák voltak (rossz értelemben), volt egy komoly része és nem minden jött át teljesen nekem.
Összességében nem tudom miért nem tetszett jobban. Lehet, hogy rossz volt az időzítés vagy valami, de ez sokkal kevésbbé tetszett, mint az írónő többi könyve, amit eddig olvastam a Slammed trilógia és a kedvencem a Maybe Someday. Azt hiszem nem találtam benne semmi különlegest és a hangulata se fogott meg annyira.
Persze nagyon tetszett, de azt hittem imádni fogom. Hát igen nem mindig jönnek be a számításaim (többnyire nem :D), ez van azért elolvasom a többi részét is.
A borítója egész jó, a hátulja is csak az nagyon szomorú.
A vége jó lett.
MI A FRANCOS FRANC??!!!!
Kikészültem.
Ta magasságos Entitás! Ez a könyv
A Scar ugyan kicsi már elfelejtettem, de egy segítőkész molynak hála, sikerült felidéznem amikor elkezdtem olvasni ezt. Az elején kicsit rá kellett hangolódnom a könyvre, de aztán pörögtek a lapok, minttha fújnák őket.
Scar az egyik kedvenc női főszereplőm lett. Hihetetlen, amit művel és még a lapokon is átjön, amit éreznek a szereplők is, hogy mennyire élettel teli. Tetszett, hogy mindenkinél jobb. Az még jobban tetszett volna„ ha ezt az orruk alá is dörgölheti többször, de hát nem kaphatok meg mindent.
Artúr… néha utálom, néha szeretem. Néha eléggé hülye tud lenni. Végre tisztázták Scarral! Végre! 1 pár rendben van a 2-ből, haladunk! De vannak jó húzásai is. Hmm, azért főleg idegesít.
A mentálokat még mindig imádom főleg Dont és Lucyt. Azt leszámítva, hogy hihetetlen, hogy több száz éve kerülgetik egymást! És most már olyan közel voltak! Olyan közel! Mindketten többször is majdnem elintézték végre az ügyet, de ezek a szerencsétlenek persze mindig pont akkor bizonytalanodnak el, amikor a másik felbátorodik! Tetszik a tudásuk, a számításuk, az elemzésük! Imádom őket! De ha a következő könyvben végre nem… hoppá *rájön, hogy mi is volt a vége*, neee.
Szörnyen izgalmas volt, mindig történt valami. Azok a folyamatos döntéshelyzetek kimerítőek, így természetesen azokat is imádtam.
Aztán voltak benne olyan fordulatok, hogy csak fogam a fejem. Helyenként már azt se tudtam mi történik, félreolvastam/kihagytam-e valamit. Chester, Al, Alfa… És a vége! Na, ilyen gyilkos véget is rég láttam már! MI A FRANC TÖRTÉNT??? Egyik pillanatban ez volt aztán már az, észrevétlenül meg amaz. Minden félrecsúszótt, vártam, hogy szépen megoldódjon vagy valaki megoldja a helyzetet, lapoztam egyet.. ÉS VÉGE!!! Fúúú, de kiakadtam!
Spoileres kiakadásom: Don észhez tért és megkérte Lucyt, de Lucy megbolondult épp ezért VISSZAUTASÍTOTTA!!? Eztán Donnak KITÖRÖLTÉK AZ AGYÁT!! Ami olyan tragikus, hogy majdnem sírok! Nincs többé Don?! Neeem az NEM lehet! Lucyt elbocsátják, de az utolsó pillanatban még nem tudom mi történik, megjelenik a gonosz és harcolni kezdenek a Főmentállal?! És Lucynak menekülnie kell. Közben Scar majdnem átmegy azon az idióta vizsgán, de hála Don ábrájának megjelenik a Gonosz és ezért a Szürke szobába zárják Scart! Amikor neki életeket kéne mentenie! Kiderül, hogy Al=Adalbert pap??? Legalább Artúrék sikeresen meglógnak. Na, de ez még nem minden! Nem elég, hogy ez mind megtörténik, én össze vagyok zavarodva és ki vagyok akadva. Óóó neem! Még rátesz egy lapáttal Chester és Szilla beszélgetésével. Miii???!! Egyszerűen NEM ÉRTEM! Bármikor beszélgetnek azok ketten, nem értem! Mikor beszélgetnek? MIért mutatja, meg ezt nekünk? Mi történt és ezek miért tudják, ha mi nem? Ezek komolyan visszatekintések a jövőből? Akkor Chester tuti túlélte.
Ó, igen teljesen kiakadtam. Kikészített ez a könyv. De imádtam a benne lévő rengeteg humort, remek szereplőket, izgalmas történetet, hatalmas fordulatokat és az egyedi és nagyszerű On Sai stílust. Zseniális írónő sürgősen beszerzem a Calderont is. Néha ugyan egy helyben toporogunk, vagy újra és újra ugyanaz történt, de ezen túl kell lépni, ez van.
Ráadásul rengeteg nagy kérdést is felvet, nagy bátorságra vall, hogy megmeri ezeket lépni. Tényleg komoly gondolatok vannak benne: szabad akarat, élet értelme, vallás, nagyobb jó… De ezek olyan formában vannak tálalva, hogy emészthetőek és nekem sincs velük bajom. Sokat lehet gondolkodni egy-egy helyzeten, mégse lesz filozófikus.
A borító gyönyörű.
IMÁDOM, IMÁDOM ez a könyvet! On Sai minden könyvét! Zse-ni-á-lis!
Kell a következő rész!!! Addig is olvasom a novellákat.
Mindenkinek ajánlom, nyilván az első résszel kezdve. :D
Imááádtam! Késesben van potenciál :D
Ez volt a másik újraolvasásom. Az első olvasás utáni értékelésem elolvashatjátok itt: https://molybirodalom.blogspot.hu/2016/12/sarah-j-maas-uvegtron.html
Újraolvasva hihetetlen mennyi minden utal a később történtekre. Ugyan az írónő stílusa még más volt, kicsit még máshogy írt, de a foreshadowingban már akkor is profi volt. Vicces volt helyenként, hogy azt hitték tudják mi fog történni én meg röhögtem a markomba, hogy nem. :DD
Ezeket olvastam hát szeptemberben. Továbbra is igyekszek olvasni, meg blogolni. Majd kiderül a tanárok mit gondolnak erről :DD.
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése