Richelle Mead: 1. Vámpírakadémia


"Könnyű figyelni, ha senki sem veszi észre az embert."
Miután elolvastam ezt a könyvet, nem akartam blogbejegyzét írni róla, de aztán rájöttem, hogy Könyvmoly Párbaj listámon rajta van így muszáj lesz. Itt is van.
A Vámpírakadémia Richelle Meadtől a Vámpírakadémia sorozat első része.

Történet:

Történetünk ott kezdődik, hogy a két éve bujkáló Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt elkapják az őrök, Dimitrij Belikov vezetésével és visszaviszik őket a Montana erdőségeiben megbúvó Szent Vlagyimir Akadémiára
Mialatt szökésben voltak, sok minden megváltozott. Lissa helyett új mora van a királyi sarjak figyelmének a központjában, Mia. Mia nagyon utálja Lissát, visont az utóbbinak fogalma sincs róla miért. 
Roset játszó Zoey Deutch
Rose büntetést kapott a szökésért. Próbaidőre tették, vagyis egy kihágás és repül az iskolából, szobafogságot kapott és, amikor nem órákon van, akkor különórákat kell vennie a jóképű új testőrtől Dimitrijtől. És akkor még örülhet, mert legalább  nem rúgták ki, amit csak a különleges kötésnek köszönhet Lissa és közte.
Reménykednek, hogy most elég lesz a diákokkal és a szokásos iskolai dolgokkal megküzdeniük és nem ismétlődik meg az, amiért megszöktek. De természetesen tévednek...

„Időnként magányosnak fogjuk érezni magunkat. Időnként el kell halasztanunk a szórakozást. Lehet, hogy nem tudjuk azt az életet élni, amit szeretnénk. De ennek így kell lennie. Megértettük egymást, megértettük, hogy másokat kell védelmeznünk. A mi életünk soha nem lesz könnyű.” 
Vélemény:

Jó volt, tetszett. 
Rövidebb, mint gondoltam. 
Érdekes volt, szokatlan. 
Lissát játszó Lucy Fry
Valamiért végig olyan érzésem volt, mintha egy kiegészítő könyvet olvasnék, mert az eredetinek Lissa a főszereplője. Nyilván tudom, hogy ez az eredeti, de Rose tipikusan A Barátnő, akinek a szemszögéből, nem látjuk a dolgokat maximum kiegészítő kötetekben. Lisa volt a főszereplő, nem Rose. Ez tette szokatlanná számomra, de tetszett. 
Már korábban láttam a filmet, így nem értek meglepetésként a dolgok, de az már elég rég volt, nem emlékeztem mindenre. Szerintem a film is jó lett belőle, nem emlékszem, hogy nagyon megváltoztatták volna. 
Egyáltalán nem éreztem klisésnek, vagy szokványosnak, pedig arra számítottam. 
A történet nem volt kimondottan izgalmas, de unalmasnak se mondtható a vége is meglepő volt (lett volna). 
Rose igazi kemény lány, aki ha beszólnak neki, vagy estleg Lissának, akkor már ugrik is és üt, talán fenyegetőzik kicsit még előtte. Nem sajnáltatja magát. Mindennél fontosabb neki Lissa.
"Lissa mindig is rendszeresen járt misére. Én nem. Nekem volt egy határozatlan idejű megállapodásom Istennel: én hajlandó vagyok hinni benne – már úgy nagyjából –, amíg ő hagy engem aludni vasárnaponként."
Lissa gyenge kis hercegnő, nagy hatással van rá bármilyen bántás, nem bírja, ha ártatlanok, mondjuk állatok szenvednek a közelében. Igazán jó szíve van, de könnyen kiborul, tényleg érzékeny. Ennek ellenére ő is megtenne bármit Roseért.
"– Tavaly dolgozatot kellett írnom Oroszországból és a Szovjetfúzióból.– Szovjetunióból."
A szerelmi szálak tetszenek. Lissáé egyértelműen. Roseé már kicsit nehezebb kérdés, de igazából nem volt vele bajom, kiváncsi vagyok mi lesz a továbbiakban vele. 
A bonyodalom a már pár könyvből ismert, elavult kormányzás, ezért veszélyes ellenség. Ez nem új, de meglátjuk mit hoznak ki belőle. 
Elolvasom a következő részt is.

"És időnként, ha nagyon szerencsém volt, egyenesen rám mosolygott. Valódi mosollyal, nem pedig azzal a gúnyossal, ami a bőven osztogatott szarkasztikus megjegyzéseinket kísérte."
A vámpírok a könyvben:

A könyvben három fajta vámpír van. 
Az elsők a Morák, ők a nemesek, Harry Potteresen mondva ők az aranyvérű vámpírok, közülük kerülnek ki a királyi családok. 
A másodikak a Dampírok, akik egy mora és egy ember vagy egy mora és egy dampír gyerekei. A dampírok elsődleges feladata, a morák védelme, ők a testőrők. 
A harmadik faj maga szolgáltatja a bonyodalmat, ugyanis ők a rossz vámpírok, az ellenség, a strigák. A strigák olyan vámpírok, akiket vagy megharapott egy striga vagy maga akart strigává válni, ezért megölt egy embert vérszívás közben. Ők vadásznak a morákra, ezért azok egyre fogynak, de a dampírok testőr lévén meg még gyorsabban. 


10/8

Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István: 1.: A körző titka


"Tudod, Zsófi, azt hiszem, nekem még nem volt egyetlen normális barátom sem Szeged előtt."
Az Időfutár eredetileg egy ifjúsági rádiójáték volt a Kossuth rádióban, amit Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea írt át 6 részes regénysorozattá. A Tilos az Á Könyvek kiadó adta ki. Én most az első részről írok, de mivel már az összeset olvastam és imádtam, nem sokára jön a többi is.

Történet:

A első rész történet egy átlagos lánnyal Hannával kezdődik, aki a szüleivel épp most költözött a fővárosba Szegedről az apja munkája miatt. 

Hanna utálja a folytonos költözést és Szegedről különösen nem akart eljönni, hiszen ott él a legjobb barátnője Zsófi. Zsófi szuperokos, és kereksszékes. (Ez kicsit fura leírás volt, de tényleg ez a kettő legjellemzőbb tulajdonsága, nem mintha a kerekesszékesség tulajdonság lenne, de értitek.)

Amikor megérkeznek furcsa dologra lesz figyelmes, nem arra, hogy lomtalanítás van, bár ez is része a dolognak, hanem arra, hogy egy öreg guberáló az egyik szemétkupacban turkál, talál valamit, beszélni kezd hozzá és az a valami válaszol. 

Aznap megtalálja azt a valamit az utcán és kiderül, hogy az egy rozsdás körző és látszólag képtelen bármiféle hangkiadásra. Ekkor kezdenek érdekessé válni az események. Mi köze van a rejtélynek a szabadkőművesekhez, Bécshez és a Sakkozó törökhöz? 

Hanna beleveti magát a nyomozásba az internet, Zsófi, az új osztálytársa, a hallgatag Tibi és az öreg ócskás (alias guberáló) segítségével. Miért tűnik úgy, hogy a titoknak Bujdosónéhez a rettegett töritanárhoz is köze van? 

"–Irány a Természettudományi Múzeum! – dirigált a dementor. – Hol van Ervin? – Itt vagyok! – hangzott a válasz a kanapé mögül.– Mit csinálsz te ott, fiam?– Fekvőtámaszozom – zihálta Ervin, akire úgy tűnik, máris nagy hatást gyakoroltak a cserkészek."
Miért kell mindenkinek az az ócska körző és miért nem tud Hanna se megválni tőle?

Vélemény:

Előszőr engem a borítója nyert meg, tetszett ez a fehér alapon egyszerű könyvhez kötődő ábrák meg nevek kinézet. Minden kötetnél külön kis kihívás volt nekem, rájönni, hogy miért is került egy-egy a borítóra. 

Még abban az időben olvastam, amikor épp csak elkezdtem sokat olvasni, körülbelül fél évvel a Szent Johanna Gimi első elolvasása után (mert utána fél évig újraolvastam őket körbe-körbe :D). És ez csak bíztatni tudott még több könyv olvasására, ezután már nem csak ifjúsági, gimis könyveket olvastam, hanem bejött az időutazás, történelem is.

Nagyon jó a stílusa, könnyed, egyszerűen olvasható, bár itt az első kötetnél még nem tetszett annyira.

"– Tudja, Hanna, a sakkban néha vannak olyan partik, mikor végig vesztésre kell állnunk ahhoz, hogy végül be tudjuk húzni a mattot. A legnehezebb játszmák egyike. Végig el kell tudni viselni, hogy bugrisnak nézzenek, ügyet lennek, vesztesnek, bolond hajléktalannak. De az nevet, aki a végén nevet."
A történet itt épp csak elindul, de itt is rengeteg a nyomozás, felderítés, izgalom. Olyan ez az első rész, mint egy társasjátékban az a rész, amikor valamit tenned kell (mondjuk 6-ost dobni az egyszerűség kedvéért), hogy egyáltalán elkezdhesd a játékot. Ez is ilyen. Meg kell fejtened, illetve Hannáéknak meg kell fejtenie titkokat, hogy belecsöppenhessenek a kalandba, ami csak a következő részben veszi kezdetét. Itt még végig szinte kiszállhatnának, de nem teszik, így a továbbiakban nem lesz más választásuk, mint végigjátszani. Ennek ellenére, hogy ez csak bevezető, máris izgalmas és nagyon rejtélyes.

"– Itt nem köpködünk, Kobak! – szólt rá a Mester.– Miért? – érdeklődött a fiú.– Mert ez egy kulturált város. Itt finom emberek laknak.– És mit csinál a finom ember a nyálával?– Lenyeli.– Fúj!"
A szereplők közül Hannát, Zsófit, Sándort bírom. Szabika, Edina, meg még pár iskolatárs túl egyszerű, erőltetett. Tibit se annyira bírtam. Bujdosóné is jó karakter, de természetesen nem szeretem.
"–Segítség!– a fiú feltépte az ajtót, és kirohant a lépcsőházba.  –Ervin?– hangzott kintről Bujdosóné meglepett hangja. – Mindig is tudtam, hogy rajonganak értem a diákjaim, de ez a reakció azért kicsit erős."
Nagyon tetszik az egész sorozatban, a történelmes szál, amit itt a bécsi nyomozás, a szabadkőművesek után. Sok mindennek én is utána olvastam, hogy mi volt tényleg úgy, mi fikció.

Az egyik legjobb a sorozatban és azt már itt is megtaláljuk, a humor. Hanna is humoros, a többi szereplő is. Végig röhögtem az egész könyvet, akkor is, amikor rosszul állt a szénájuk, mert a gonosz szereplők is viccesek és szorult helyzetben se veszíti el senki a humorérzékét.

" – Tudod, kik azok a szabadkőművesek? – Mi van?– A szabadkőművesek – ismételte meg Hanna.Tibi a fejét vakarta.– Akik… oda építkeznek, ahová akarnak?"
A vége viszont! Hihetetlen, hogy milyen függővége van! Szerencsétlenségemre még nem jelent meg a következő rész, amior olvastam, így várnom kellett pár hónapot. Ennek a résznek van az egyik legnagyobb függővége a sorozatban.

Nagyon szerettem ezt is, az egész sorozatot meg imádom, a kedvencem lett.

Ajánlom bátran, olyan 10-12 éves kortól.

Rödönyi Csilla rajzai a képek.

Értékelés: 10/8 (nagyon jó volt, de pontosan 


tudom, hogy jobb is tud lenni)

Olvasd el!

Emily Murdoch: Ha megtalálsz


"Anya mindig azt mondja, mindegy, milyen szegény a' ember, mindegy, hogy módos vagy éppen nincstelen, hogy a küszöböt rágja, vagy a templomban egerészik, a legjobb dolgok a' életben ingyen vannak."
Történet:

15 éves Carey egy lakókocsiban él, egy nemzeti park közepén, 6 éves húgával Jenessával és mentálisan beteg anyjával, aki időnként hónapokra eltűnik. 

Itt élnek 10 éve. Ez alatt az idő alatt 2-szer, ismétlem összesen 2-szer (!!!) voltak lányok a városban. 1-szer ők is mehettek vásárolni, 1-szer pedig Jenessát vitték pszihológushoz, mert abba hagyta 5 évesen a beszédet és az anyjuk nem tudta miért. De a lányok jól tudják, hogy miért csak Carey nem hajlandó róla tudomást venni, Jen meg ugye nem beszél. 

A könyv elején az anyjuk már nagyon rég van távol, ilyen hosszú időre még sose ment el. Kezdenek kifogyni a kajából, ami sosem volt sok, és főleg nem változatos, főként konzerves babból állt. Ekkor talál rájuk egy férfi, aki az apjuknak mondja magát és egy szociális gondozó nő. Van náluk egy levél az anyjuktól, amiben elmondja, hogy ott hagyta a lányait az erdőben és nem tudja tovább a gondukat viselni (mintha eddig azt tette volna!?)

Akarva akaratlan velük mennek a valós világba, amit Jennessa szinte sosem látott, Carey meg szinte teljesen el felejtett. Jen könnyebben alkalmazkodik, mert még kicsi, de Carey-nek komoly próblémákkal kell szembenéznie. 

Közben a múlt elhalgatása egyre lehetetlenebbé válik számára, de, mi lesz ha kiderül? Ha kiderül mi történt azon a fehér fényes éjszakán? 

Vélemény:

"Én is ölni tudnék azért a hamburgerért meg trumixért, ami, ha jól emlékszem olyasmi, mint egy iható fagyi. A hamburgerről és sültkrumpliról nem sokat tudok. A hamburger nevéből kiindulva csak finom lehet, jó nagy falatokban kell enni, hamm-hamm. A krumpli mókás szó, és sütve minden finom, úgyhogy ez egy mókás sült valami lehet, amit a hamburger mellé kell enni."
Ez a könyv, hűha. Nem volt nekem való. Határozottan nem készültem fel rá és nem számítottam, hogy ilyen lesz.

Kölcsönbe kaptam egy barátnőmtől, de a fülszövegen kívűl, nem volt hajlandó elárulni mást róla, így nem tudtam mire számítsak. Azt hittem ilyen laza kis sztori lesz, nyomozás, talán kis krimi. Bár molyon is többször megnéztem a fülszövegét, de valahogy a címkéket nem láttam meg, hiszen sosem nézem. Pedig itt kellett volna. Akkor észrevettem vona, hogy nagyon másról szól a könyv, mint gondoltam. Ezek a hozzás tartozó címkék:      .

Hát igen így kicsit ledöbbentett a könyv.
Sosem olvastam még ilyet. Nem az én műfajom. Nevetni, szórakozni, kikapcsolódni szeretek egy könyvön. De ez teljesen letaglózott.

"Hallgatással válaszolok, és máris megízlelem a csend hatalmát. A szavak fegyverek. A fegyverek erősek, akár csak a ki nem mondott szavak. Ahogyan a nem használt fegyverek."
Maga az alaphelyzet. Egy erdőben élnek 10 éve !!!! Az anyjuk rendszeresen magára hagyja őket, hetekre, hónapokra. És ez a legkevesebb és a legjobb, amit tesz, komolyan. És miért? Mert beteg, drogfüggő, ezért ilyen helyzetbe hozza a gyerekeit, akik élhetnének jobban!

Voltak olyan részek benne, aminél legszívesebben takaró alá bújtam volna és ott ismételgettem volna magamban, hogy "velem ez nem történhet meg, velem ez nem történhet meg!". Nagyon durva ez a legjobb szó, amit találtam rá, durva. Durva és undorító és szegények és fúj már!! 

" – A zene híd – mondja anya, a met füstje bekúszik a hegedűm húrjai alá, a kottáim úgy függnek a faágakon, mint díszek egy karácsonyfán. – Összeköti a' embereket valami feljebbvalóval, a zene kimondja azt, ami kimondhatatlan."
Jó ezt most nagyon értelmesen megfogalmaztam.

Kiakadtam, de mentségemre legyen mondva, hogy ez az első könyv, amit olvastam és ilyen kemény témát taglal. Biztos vagyok benne, hogy ennél vannak sokkal durvább sztorik és könyvek, de az én kis lelkemnek ez is több volt, mint elég.

Mivel eddig csak nyafogtam, most igykszem azt félretenni és írni valami, elfogadható véleményt.
A szereplők jól kidolgozottak, van, akit a szívedbe zársz (Jenessa) van, akire felnézhetsz (Carey) és van, akit utálhatsz (az anyjuk). Az apjuk is egy szimpatikus karakter, igazán igyekszik meg minden. 

Ennyi ennél többet nem tudtam összeszedni róla.

10/5 (tényleg kiakadtam, de a kivitelezés a lehető legjobb)

Sarah J. Maas: Üvegtrón 4.: Árnyak királynője

Éééés végre elolvastam! Már vagy egy hónapja vagy kettő, el akartam kezdeni, nem jött össze, na de most! Ugye milyen fantasztikus a borítója?Az értékelés erősen Spoileres, a valaki nem olvasta az előző 3 részt, erre a részre, viszont nem spoileres.
"Ő a tűz örököse.Maga a tűz, a fény, a hamu és a parázs. Tűzszívű Aelin, aki nem hajbókol senki és semmi előtt, csak a koronája előtt hajlandó meghajolni, azért a vérét adja, mindent túlél és győzedelmeskedik."
Történet:

Celaena végre teljesen elfogadta, hogy Aelin Ashryver Galathynius, Terrassen királynője. Miután az előző könyvben legyőzőtt pár valg herceget és lánga borította a környéket és a király katonáit, ezzel igencsak feldühítve azt, visszatér Résvárba. 

"Bizalom nélkül nehéz fenntartani egy barátságot."
De a carranamja a tündérherceg Rowan nélkül, akivel az előző részben igencsak közel kerülte egymáshoz, olyan "véresküt teszek neked" közel. 


Sok elintézni valója van, régi tartozásokat kell megfizetnie, alias bosszút állnia. Főleg régi mesterén az orgyilkosok királyán Arobynen, aki megparancsolta szerelme, Sam brutális megölését és aki távolvégbe jutotta őt. Ezenfelül, mint utóbb kiderült a nagyerejű családi ereklyéjét is ellopta, Orynth amulettjét. 
Aelin és Rowan

Visszatérve, szörnyű dolgok várják. Mindennapi kivégzések, halál és a városban hemzsegnek a valg katonák. És ez még csak a felszíne a dolgoknak. Azt kell látnia, hogy Chaol, Arobynnel üzletel és ráadásul, elhagyta a királyt és a palotát. Hogy miért? Ja, csak olyan kis semmiségért, mint, hogy Aelin régen látott unokatestvérét Aediont bebörtönözték, őt magát is (jogosan) árulónak nevezték és elmeneküléséért barátja, a trónörökös Dorian a szabad akaratával fizetett. Ugyanis az apja fekete rémkőgallért kényszerített rá, miután megölte a szerelmét, így most a herceg testét egy valg herceg uralja. 

Aedion kivégzése pár nap múlva esedékes, Chaol teljesen ki van akadva Aelinre és Arobyn is vissza akarja hódítani a lányt. Van mivel megbirkóznia bőven. És egyéb nem várt bajok is fenyegetik.



"– És te felfogtad milyen volt nekünk itt? Miközben te a mágiáddal játszadoztál, és a tündérhercegeddel szórakoztál, addig mi történt velem és Doriannel? Felfogod mi zajlik minden áldott nap ebben a városban? Mert a te wendlyni bohóckodásod nagyon is oka lehet mindennek."

Közben az újdonsült szárnyparancsnok Manon, se elégedett a helyzetével. Hiába nevezték ki, csak Perrington herceg és Vernon Lochan csicskája Morathban. Olyan parancsokat kap, amik teljességel elfogadhatatlanok és nem tűrnek ellenkezést. Meddig engedelmeskedjen Manon? Mi készül Morathban? És mi a szerepe a nyomorék, láncra vert Ellide Lochannek? A helyzetük a tizenhármak között is feszültséget szít.


Huh ez jó hosszú lett. Esemánydús egy könyv, na. Mondjuk ki csodálkozik? Kell valamit írni arra a 809 oldalra.


Vélemény:

Morath

OMG. 
Befejeztem. 
Miért van vége? 
Jó oké 809 oldal volt, de az is szörnyen kevés egy ilyen jó sztorihoz! 
Imádtam mondanám, hogy mindenestül, de azért a rengeteg vérrel és társaival nem barátkoztam meg. 
Na, de ezen kívűl mindenestűl imádtam! 
Előszőr is Aelin! A legjobb női karakter ever. Kész az övé a díj. A tervezési készsége, az esze, a mágiája, a hűsége, a bosszúvágya, a hatalmas szíve a barátai, népe és bajbajutottak iránt, az önbizalma, a humora és a rengeteg szenvedés után se szunnyadó reménykedése! Sosem várja el mástól, hogy helyette dolgozzon, de mégse tűnik hősködésnek, amit csinál. Tud hideg, számító orgyilkos lenni, ugyanakkor ott van az az oldala, amit itt főleg Lysandrával láthatunk, amikor nevetgél, csokit és édességet zabál és ruhákról beszélget.
"– Valaki megtanított téged arra, hogy mi az alázat?– Te se tanultad meg, nekem miért kellett volna?"
IMÁDTAM. 

És Rowan. Én mindig is Chaol párti voltam és az előzőbe nem is nyert meg magának a tündér, annak ellenére, hogy mindenki isteníti, aki olvasta, de most! Ezt hajtogatom folyamatosan, de már őt is nagyon imádtam! Csatlakoztam a Rowant istenítők csapatába. Hiába, hogy nagyképű, néha rideg, kicsit túlféltő (Aelin szerint, szerintem tök jogos, de hát más világ van nyilván) és cseppet mogorva. Ez mind (szerintem nem sok rossz tulajdonság, lehet még van neki de ennyi jutott eszembe) lényegtelen, hiszen, törődő, jóképű, harcos, jószívű is és nem mellesleg bármit megtenne Aelinért.

 "– De ha a halál választana el… Akkor is megtalálnálak. Nem érdekel hány szabályt kellene megszegnem érte. Akkor is megtalálnálak, Aelin, ha ezért mind a három kulcsot meg kellen szereznem és ki kellen nyitnom egy kaput."
Ja és finom az illata. Jó ez nagyon furán hangzik és tényleg komoly megszállotságra vall, hogy amikor megláttam, hogy azt írták, hogy az előttük álló férfinak fenyő és hó illata van, akkor azonnal elolvadtam és ujjongtam, mert MEGJÖTT ROWAN!! 
"– De miért sírsz? – kérdezte Rowan, és próbálta kissé eltolni magától, hogy a szemébe tudjon nézni. (…) – Azért sírok – szipogta –, mert annyira bűzlesz, hogy könnyezik a szemem.""Harminc perccel később Rowan még mindig fogcsikorgatva bámulta a mennyezetet. Próbált megnyugodni, mert az ereiben dübörgő vér azzal fenyegetett, hogy elveszíti az önuralmát.Ez az átkozott hálóing!A francba!Jó nagy bajba került miatta."
Jó, lenyugodtam. Folytassuk. 
Ennél nem mennék bele jobban (pedig higgyétek el, tudnék), mert aki olvasta tudja, aki meg nem olvasta, azonnal menjen és kezdje el! 

És Lysandrát, Manont, Asterint, Chaolt, Nesrynt, Aediont is nagyon nagyon szerettem. 


A végén annyira izgultam, hogy már nem bírtam olvasni se mindig kellett pár másodperc, hogy lenyugodjak. Olyan izgalmas, fordulatos, ahh hihetetlen!

A történet, ahogy halad sokat igérő, alig várom már, hogy magyarul is megjelenjen a következő rész. 

Addig is olvassunk mást az írónőtől. Tüskék és rózsák udvara, jövök!

További képek:



Lorcan


Nesrin Faliq
Aelin abban a ruhában
Terrasen királynője
Ellide Lochan
Lysandra


Találó
Kaltain Rompier

10/10* 

Olvasd el!

Minden kép Pinterestről illetve moly.hu-ról van.

Sarah J. Maas: Üvegtrón 3.: A tűz örököse


"Nincs szükséged fegyverre, ha te magad is fegyvernek születtél."

Sarah J. Maas Üvegtrón sorozatának a 3. része, a Tűz örököse, az Éjkorona folytatása. Ezt még karácsony előtt olvastam, de még csak most jutottam el az értékeléséig. Nemsokára jön(akár ma vagy holnap) az értékelésem a következő részről is, amit most olvastam ki, arról előljáróban annyit, hogy imádtam. Na, de kezdjük is ezt! Teljesen Spoilermentes:
"Muszáj hinnem benne, hogy egyszer jobb lesz. Jobb, mint most."

Történet:



"Wendlyn.
Mítoszok és szörnyek hona,
valósággá vált legendák

 és rémálmok földje."
Celaena, Chaolnak hála Wendlynbe utazik, ahol továbbra is van mágia és, ahol Maeve a tündérkirálynő él. Tudja, hogy nem fogja teljesíteni, amiért odaküldte a király, nem öli meg a Wendlyn-i királyi családot, de még csak információkat se fog szolgáltatni. Így viszont ki kell találni, hogy ne öljék meg az embereket, akik fontosak nekik és akiknek az életét kockáztatja a parancs megtagadással. Erre van még pár hónapja, de sürgősen meg kell találnia Maevet, hogy kifaggassa a rémkulcsokról. Igen, ám de a tündérkirálynőt nem lehet csak úgy meglátogatni és információt követelni tőle. Már szinte fel is adja a dolgot, amikor megtalálja őt Rowan Whitethorn tündérherceg. Aki mogorva, öntelt, kiváló harcos és Celaena nagy sajnálatára pont rajta múlik, hogy Maeve meghallgatja-e. Kezdetét veszi hát a sok fáradsággal és még több veszekedéssel járó kiképzése tündér módra.


Közben Adarlanban sem áll meg az élet. Chaol, Celaena útmutatása alapján, világrengető titkot fedez fel, kérdés, hogy mit kezdjen vele. Összeismerkedik továbbá Észak Farkasával, a Romlás tábornokával, Aedion Ashryverrel.
Dorian a saját problémáját próbálja megoldani egy segítőkész gyógyító segítségével.
 "– Azok az emberek, akiket szeretsz, csak fegyverek, amiket ellened fognak használni."                             

A király is készülődik, új eddig nem használt fegyvereket kezd bevetni, repülő boszorkányokat és egyéb sötét lényeket... Feketecsőrű Manon a király parancsára a tizenhármakkal együtt az Omegához megy, ahol lehetőséget kap wywerneken, repülni, hosszú évek földhöz kötöttsége után, újra repülni! Mindent megtesz, hogy ő legyen a szárnyparancsnok, de nem ő az egyetlen, aki így tesz.
"Várakozzatok, mondták a lovasok a világ minden táján. Tartsatok ki!"
Rowan Whitethorn
Vélemény:
Szavak amik jellemzik a könyvet:
hosszú(bár nem annyira, mint a sorozat következő része), megkapó, izgalmas, véres, harcos, borzalmas jó karakterek, titkok, félelem, rejtély, mágia, elnyomás, zsarnok, tündérek, démonok.Nagyon, nagyon jó volt. Celaena egyre és egyre erősebb, hihetetlen ez a kitartása, tényleg önző kicsit, de ártatlanokat bármikor megment bármi áron. Tetszett, hogy még többet megtudtunk a múltjáról, akkor is, ha az durva volt. 
Abraxos
És ami a legjobban érdekelt a könyvben: 
Rowan Whitethorn 

"– Tudod – kezdte tréfásabb hangon –, a feladataiddal már két edzésünkön is nagy kalamajkát okoztál. Biztos, hogy messze te vagy a legrosszabb tanár, akivel eddig dolgom volt. Rowan oldalról rásandított. – Meglep, hogy ennyi ideig tartott erre rájönnöd." 
Mindenhol azt láttam, hogy ő az abszolút kedvenc szereplő. Ezen csodálkoztam, hiszen csak itt jelent meg és mégis mindenki kedvence lett. 


Feketecsőrű Manon
Hát, én mindig is Chaolnak szurkoltam, de aztán Dorian közölte vele, amit már ő is tudott, hogy fél Celaena egy jelentős részétől és meg akarja változtatni. 
Jó akkor a 418. oldalon elfogadtam, hogy mégse Chaol, de Rowan még mindig nem volt szimpi. Hiszen tulajdonképpen semmit se tudtunk róla, alig beszélt, Celaenát lenézte, csicskáztatta és olyanokat mondott, hogy „semmiért soha nem kellett a kisujját se mozdítania” és Celaena nem szólt semmit, mert nem akarta elmesélni neki, nehogy megsajnálja, ez idegesített. 
Aztán, amikor megtudta egy csapásra normálisabban kezdett el viselkedni, úgyhogy mondjuk azt, hogy elkezdtem megszeretni. 
Feketecsőrű Asterin
A szeretési skálámon nagyot ugrott a Maevénél tett látogatás során, de nem lett még mindig a kedvencem, sajnálom igen, szeretem is picit, de ez még fejlődhet a következő részben. 

Ó, és a titok, ami igazából az előző rész végén derült ki és akkor esett le az állam a földig. Teljesen elképedtem, hogy sikerült ezt eddig titkolni? És, amik még kiderültek róla ebben a részben wow!


Aztán volt ez a Manonos szála, ami eléggé kilógott. Nem is igazán tudom mit mondjak róla. Egyelőre nem jött be igazán, meg még egy kicsit hozzátett, az eddig is rengeteg vérhez.
Aedion

Igazából ez a rész nem tetszett annyira nagyon, mint az előző, ami ilyen "Mi a franc történt, Atya Úr Isten!?" élmény volt, meg ugye Chaol. Érzem, hogy változóban van a sorozat, ahogy a nevek (khm, khm), úgy az események is kezdenek más fordulatot venni.

Várom a következő részt.



















10/8

Olvasd el!

Kass Morgan: 100 - Kiválasztottak

 Sziasztok! Babypsycho vagyok, és ez az első bejegyzésem ezen a blogon, ami történetesen egy kritika Kass Morgan: 100 - Kiválasztottak c. könyvéről. Remélem, tetszeni fog nektek. (Vehetitek Valentin napi ajándéknak is.)





 Kezdjük is.

 Az alapsztori szerint a pár száz éve lakatlan Földre küldenek száz fiatalkorú bűnözőt egy idegen bolygóról. Mondhatjuk úgy is, hogy velük tesztelik, sugárzik-e még a Föld. A kancellár szerint az elítélteknek úgyis mindegy, hiszen a tizennyolcadik születésnapjuk után a kivégzésüket tervezik. Aztán kiderül, hogy talán a Föld biztonságosabb az ő bolygójuknál...
 Hm, kár, hogy nem ez a kis ízelítő került a könyvre fülszövegként. És kár, hogy a könyv maga nem ilyen izgalmas.
 Az egyik probléma a szereplők jelleme. Úgy tűnik, ebben a regényben minden és mindenki fekete-fehér, nincsenek igazán valóságos, emberi karakterek. Olyan nincs, hogy valaki ilyen szent vagy kegyetlen lenne, mint az itt felsorolt szereplők.
 Clarke például a tökéletes lány, akiért minden pasi odavan, de természetesen szerény és bátor is egyben, mert miért ne?
 Octavia is hasonló, csak kicsit szerencsétlenebb sorsú, félénkebb és ártatlanabb, bár ő fiatalabb is.
 Wells, Glass, Luke és Bellamy mindent megtesznek azokért, akiket szeretnek, és még ha néha meg is bántanak valakit, gyorsan kiderül, hogy ezzel mindenki más életét megmentették. 
 Az alkancellár, Rhodes, na meg Graham, a hatalommániás, valószínűleg súlyos kisebbségi komplexust kompenzálni próbáló srác pedig kétségtelenül a rosszfiúk. Soha egy jó szó nem hagyja el a szájukat, egy jó cselekedetük nincs.
 Karakterek túltárgyalva.
 Mint már utaltam rá, a történet nem olyan izgalmas, mint amilyennek először hittem. Nem mondom, hogy ez a földreküldős disztopikus szál teljesen egyedi, de többet ki lehetne belőle hozni, mint ez a könyv. Például, ha nem botlanánk minden tizedik oldalon ilyen szörnyű klisékbe:

 " - Clarke, te véget vethetnél ennek. - A saját nyögése szakította félbe. - Kérlek, vess véget neki! Az egész csak idő kérdése...
 Clarke elfordította a fejét, hogy Lilly ne lássa a könnyeit. - Nem lesz semmi baj - suttogta, és mosoly erőltetett az arcára. - Megígérem."

 Jó, jó, értem én, hogy kell a dráma, de ez enyhe túlzás szerintem.

"-Tudom, nem érdemlem meg, hogy megbocsássatok nekem, de annyit hadd kérjek, hogy adjatok nekem egy esélyt az újrakezdésre. [...] Itt mindenki ugyanerre vágyik. Tudom, hogy sokan csináltunk olyasmit, amire nem vagyunk büszkék, de most esélyt kaptunk az újrakezdésre."


 Nagyon remélem, hogy a csaj a beszéde újrakezdéséről beszél.

 Már ezek is nyálasak, arról meg ne is beszéljünk, hogy olvasás közben jobban megismerhettük a szereplők csókolózási szokásait, mint a világot, ahol élnek. És ez az egyik legzavaróbb rész az egész könyvnek: egy kis smárolással mindent, upssz spoiler lesz, még az oxigénhiányos állapotot is meg akarják oldani! Megőrjít. (Nyugi, a spoilernek vége, és nem is lesz több.)

 Az összesített véleményem alapján a sztoriban fel-felbukkanó ütős részek, meg a földi körülmények megtapasztalásának életszerű leírása miatt nem rossz ez a könyv, de a többi részhez nincs sok kedvem.

Első Book Tag

Sziasztok! 
Úgy gondoltam, itt az ideje a blog első Book Tagjének. Ezt még 3 hónapja töltöttem ki molyon. Remélem tetszeni fog nektek. 

1. Mit olvastál inkább, csak trilógiákat vagy csak önálló könyveket?  Csak trilógiákat. Egyébként se igazán olvasok önálló könyveket, mert szeretem teljesen átlátni a világot és úgy általában kidolgozottabb. Mivel fantasykat olvasok főleg, idő kell mire ismerteti kábé a világot és azt csak trilógiában (sorozatban) lehet jól.  

2. Kitől olvasnál inkább: csak nőktől vagy csak férfiaktól?  Nem tudom nem igazán figyelem az írót csak hogy olvastam-e már tőle. Mivel főleg külföldiektől olvasok nem is mindig tudom megállapítani a nemét név alapján. Joss Stirlinget a Lélektársak trilógia íróját például végig férfinek hittem. :D  

3. Hol vásárolnál inkább: könyvesbolt vagy online?  Nehéz kérdés. Inkább könyvesboltban, mert ott szeretem nézegetni, fogdosni, csodálni (én is néha legszívesebben megvenném azt is ami már megvan). De online meg jobban megéri és nagyobb a választék. Hát még mindig inkább könyvesbolt.  

4. Melyiket választanád inkább: az összes könyvből film vagy sorozat?  Könyvfüggő, de inkább film, könyvsorozatokból meg ugye filmsorozat. Bár mostanában kezdek rászokni a sorozatokra. 

5. Mennyit olvasnál inkább: 5 oldalt naponta, vagy hetente 5 könyvet?  Természetesen hetente 5, bár félek túl hamar elfogynának a könyvek előbb utóbb és azért az 5 kicsit már sok. Mégis inkább, mint 5 lap naponta.  

6.Mi lennél inkább: kritikus vagy író?  Tekintve, hogy saját bevallásom szerint kevesebb fantáziám van, mint egy fának, kritikus. Az viszont szívesen.  

7. Mit tennél inkább: újra és újra elolvasnád a kedvenc 20 könyvedet, vagy mindig ez idáig el nem olvasott könyveket kéne bújnod?  Ugyan nagy híve vagyok az újra olvasásnak, na de örökké csak 20 könyv, azért mégis kevés. Majd max minden könyvet szép lassan olvasnék, hogy mindent jól megjegyezzek.  

8. Mi lennél inkább: könyvtáros vagy könyvesbolti eladó?  Könyvtáros, és gondoskodnék róla, hogy minél több újabb könyv legyen a könyvtárban (bár tudom, hogy ennek komoly anyagi megkötései vannak).  

9. Mit olvasnál inkább: Csak a kedvenc műfajodba tartozó könyveket vagy inkább minden más műfajt, kivéve a kedvencedet?  Mivel a kedvenc műfajomon (romantikus-fantasy már, ha ez egy műfajnak számít) belül is nagyon változatosak a könyvek ezért inkább ezt olvasnám mindig.  

Ez lett volna az első Book Tag. Ezután is lesz még pár. 

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene