 |
| Molyos adatlap |
Sziasztok!
Elolvastam Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatának eddig megjelent utolsó, 5. kötetét.
Legjobb rész eddig. Imádtam!!! Ezen okból kifolyólag bár elkezdtem molyra írni, de túl hosszú lett, így hát blogbejegyzés lett belőle. A bejegyzés spoileres azoknak, akik még nem olvasták a Lángmarta örökséget, de az Attila koporsójára vonatkozó spoilereket kifeketézem, ha egérrel kijelölöd, vagy telefonon bemásolod azokat a részeket jegyzetekbe, akkor az azalatt lévő részeket is elolvashatod.
Míg a nagyvilág a karácsony ünnepére készül, Borbíró Borbálát nap mint nap a halál fenyegető közelsége kísérti. A megfáradt vámpírológus még ki sem pihenhette a Nofertiti kínkamrájában átélt megpróbáltatásokat, máris újabb pokoljárásra kényszerül. Attilát közel három hónapja a táltosereje tartja életben, és a felbomlott mágikus egyensúly miatt esély sincs a varázslatos segítségre – mindeközben Bori mindennapjait nemcsak a boszorkányszövetség rejtélyes akciója, hanem egy új főnök is lépten-nyomon megkeseríti.
Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.
A kultikus Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötete méltó folytatása az előzményeknek: a dráma és a humor újabb, kivételes ötvözete a magyar mítoszok újragondolásával és a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjaival.
Magyar nyakba magyar szemfog!Féltem, hogy nem fog tetszeni, mert nem szerepel benne Attila és emiatt Bori biztos szenvedni fog, meg oda lesznek azok a szuper párbeszédek. De azután, hogy az előző részben egy kicsit besokaltam a szenvedésük(egyéni szocprobléma, nem volt az olyan vészes, csak ahhoz képest, amennyit ettől a sorozattól elvárnék) miatt, még az is lehet, hogy ezért volt ez a kedvencem. Hiányzott (vagyishogy nem) belőle az a feszültség. Bori pedig teljesen normálisan, egyáltalán nem szenvedősen kezelte ezt a helyzetet. Persze az se mellékes, hogy az előző részekre csak egy-egy utalás volt és az is csak az elején. Hogy mennyivel jobb volt, így az előző résznél!
Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.
A kultikus Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötete méltó folytatása az előzményeknek: a dráma és a humor újabb, kivételes ötvözete a magyar mítoszok újragondolásával és a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjaival.
Magyar nyakba magyar szemfog!Féltem, hogy nem fog tetszeni, mert nem szerepel benne Attila és emiatt Bori biztos szenvedni fog, meg oda lesznek azok a szuper párbeszédek. De azután, hogy az előző részben egy kicsit besokaltam a szenvedésük
Vélemény:
Egyszerűen imádtam!!! <333
Minden volt benne, amit csak szerettem volna és főleg olyanok, amiket nem tudtam hogy szeretnék jó azért egy kis viszonzott szerelem, de 1.hiszek benne, hogy VAN benne viszonzott szerelem 2.ha nincs is, így csak Bori szemszögéből is imádtam, ez például oooolyan szép és szívfacsaró volt:
Az érzelmek teljesen átjöttek. Nyilván és szerencsére ilyeneket nem éltem át, mégis annyira át tudtam érezni Bori érzelmeit, fájdalmát, az emlékeit."– Melyik a kedvenc állatod? – kérdezte végül bizonytalanul.A kezem ökölbe szorult, a szemem hirtelen égni kezdett, mintha forró ecet gőzét inhaláltam volna.– A bika – feleltem alig hallhatóan."
"(…) valahogy semmi más felidézhető emlékem nincs arról a napról, csak az a fehér rózsa – ahogy a kezembe kerül, megszúr, és nem fáj, de látom, ahogy kiserken a vérem, és rádöbbenek, hogy az én vérem még folyik, és élnem kell, hiába érzem úgy, hogy engem temetnek."
"Egy igazán jó dolog van a szinte elviselhetetlen fizikai fájdalomban: minden egyéb kín megszűnik létezni."Nem tudom, lehet én voltam figyelmetlen, de én az előző könyvekből nem emlékeztem ilyen gyönyörűen leírt és mély mondanivalóval bíró részekre, amik ennyire tele vannak gondolatokkal és érzelmekkel. Hirtelen(számomra) a rengeteg jó, főleg a szórakoztatást elősegítő tulajdonsága mellett a sorozatnak mélysége is lett! És olyan zseniálisan azonnal, mintha végig ezt csinálta volna
"Az igazi tanulság az, hogy soha nem tudhatjuk, milyen tapasztalás vezet ahhoz a felismeréshez, amire valójában szükségünk van. Minden szilánknyi tudás közelebb vihet ahhoz, hogy egyszer csak összeálljon a nagy tükör, amiben az ember – ha megdolgozott érte – megpillanthatja a saját sorsát."Fantasztikus!
A komolyságból ennyi elég is jöjjön a humor, ami már a kezdetektől az első számú, megdönthetetlen jó tulajdonsága volt a sorozatnak. Ez most sem változott bátran merem állítani. Ha jól számolom Gaura Ágnes 5.-ként beszállt Rick Riordan, On Sai, Rejtő Jenő és Leiner Laura mellé azok közé az írók közé, akiknek a történetein hangosan röhögök. Kit érdekel, ha hülyének néz mindenki körülöttem?! Nem segített, hogy egy teljesen néma könyvtárban közszolgálatoztam, oda vittem pihenésként ezt olvasni erre időről-időre hangosan nevettem rajta, visszhangzott a terem :DD. Másnap ugyanez a mamáéknál, csak ott hangzavar volt, nem voltam olyan feltűnő.
"– A kés tokja a csizma belső szárához van rögzítve – elégítette ki Fehérholló szótlan kíváncsiságomat.
– És mi van, ha fejen állsz? – kérdeztem. – Attól még a kés kicsúszik a tokból, nem? – Aránylag ritkán szoktam fejen állni – nézett rám Fehérholló."
Azok a klasszikus kicsit megváltoztatott, Borisított, szólás-mondások! Imádtam őket!
Eddig meg voltam róla győződve, hogy Fehérholló Boriékkal van és jót akar nekik, valószínű, hogy most is, de azért elbizonytalanodtam. Mi az érdeke, célja?
Az új főnök. Valami biztosan van vele és a sárkányokkal. Azt hittem erre a végén választ kapunk, hát nem kaptunk.
Valaki, akinek a poénját inkább nem írnám le, csak annyit, hogy imádtam azt a szálat! A Táltos. Meglepetésként ért és még milyenként! Az információk, amiket megtudunk tőle, az a bölcsesség, ami a lényéből árad és a meglátásai Attilával és Borival kapcsolatban egyszerűen briliáns!
A történet teljesen lekötött, alig bírtam letenni, morcos is voltam, amikor muszáj volt. :D Volt benne izgalom, a szokásos nyomozás, meglepetések, ó de még milyenek!
A borító gyönyörű! A kedvencem még mindig a 3. részé, de ez a második kedvencem lett. Hála a Delta Vision-ösök nagylelkűségének a Könyvfesztiválon szereztem is egy Attila koporsója posztert, aminek tegnap sikerült helyet találnom a falamon.
"Sok van mi csodálatos, gondoltam, de a google-nél semmi sem csodálatosabb."
"Hát ez momentán annyira tűnik visszatartó erőnek, mint vérfarkason egy hímzett nyakörv, ha itt a telihold!"Következő, magyarság. Zseniális és hiánypótló. Ennyire magyar könyvet, nem olvastam még, főleg nem fantasyt! És benne volt Tata, ez az!! Életemben nem láttam még a városkám nevét könyvben, amit nem itteniek írtak. Lényegtelen, hogy mivel kapcsolatban merült fel :DD Jót és rosszat leír egyaránt az országról. Oké, főleg rosszat. De maga a tény, hogy sok rosszat, kevés jót, de azért 'Szeretünk Magyarország!', ez is annyira magyar!
"„Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok vérét!” – hirdette a felirat. Alatta kisebb, dülöngélőbb betűkkel: „Konzultáció a nemzetidegen vérszopókról.” Otthon, édes otthon, gondoltam,"
"Nos, Midász kedves öreg király volt, akár Magyarországon is megállta volna a helyét miniszterelnökként, mert önként és dalolva belement, hogy a következő generációk szívjanak, mint a torkosborz, míg ő újra képes vígan lakomázni."
"Először is, mindenki abból indul ki, hogy ez Magyarország, tehát senki nem tartja be a szabályokat."
"Magyarország, gondoltam fejcsóválva, ahol még a kátyúból is lopnak."Ehhez kicsit kapcsolódik, hogy az egész sorozaton keresztül imádtam, de főleg ebben tűnt fel, hogy mennyi könyves/filmes utalás volt. Vagy ebben vagy az előző részben volt, hogy valahol 42-es ajtót látott, én már így azonnal: "haha Galaxis Útikalauz", erre meglepetésemre a könyv velem együtt reagált, hogy sajnos nem találta meg mögötte A Választ. Ezen kívül persze voltak elmaradhatatlan Harry Potteres megjegyzések. És egy különösen vicces Alkonyatos szóváltás, ami illet a szövegkörnyezethez és az se utolsó, hogy az Alkonyat utáló énem is örülhetett. A fonákja, hogy Ajtony imitációjában hiányolta a sápadtságot, ami egy vámpír természetes állapota, Ajtony is vámpír... hadd ne magyarázzam! :DD Mutatom is ezt a részt (nem Sebes Attiláról van szó!):
"– De Attila meghalt, ezt tudjuk, szóval ha a halálnak nincs hatalma felette, az annyit tesz, hogy…– Mondd ki! – suttogta drámai fátyolossággal hangjában Ajtony. Szép Edward Cullen-imitáció volt, bár a hullasápadt smink nagyon hiányzott.– Vámpír… – suttogtam hasonló drámai felismeréssel, bár valószínűsítem, hogy nem bírtam ajkaim olyan érzékien nyitva hagyni, mint arra Bella Swan képes egy átlag Alkonyat filmrész úgy nyolcvan percében. Fehérhollóra és Ericre kár volt színészi tehetségünket pazarolni, de legalább megtudtam, hogy Ajtony nem zárkózik el a totálisan elcseszett vámpírfilmek megtekintése elől. Minden bizonnyal úgy nézi őket, mint én mondjuk egy Monthy Python-filmet."Bori, ha nem lett volna már rég rajta, most biztos rákerül a kedvenc főhősnőim listájára. Hihetetlen nő! Neki hála a könyv kellően feminista. Ami egy kisebb csoda, ha az ember több száz éves vámpír férfiakkal, egy zsenivel és egy táltossal van körülvéve az év minden napján, hogy a többieket ne is említsem.
"(…) Lehet, hogy a Paradicsomban anno működött az „én vagyok az egyetlen értékelhető pasi széles e vidéken, úgyhogy jer, hadd nemzzek néked fiúgyermeket” udvarlás, de azóta eltelt egy kis idő. Ha te vagy a választék, akkor maradok szingli, értve vagyok?"
"– Süssél pogácsát – javasolta még a középkorból örökölt patriarchizmusa minden gőgjével Fehérholló, és ellépett mellőlem.– Süssek pogácsát?! Mégis, melyik században volt ez megoldás arra, hogy egy nő levezesse a fölös szellemi energiáit?! – emeltem fel a hangom.– Nem tudom. Ma beregisztráltam a Facebookra, és úgy tűnt, még tartja magát ez az ősi elképzelés – nyomta még feljebb bennem az adrenalint. (...)– Tudod mit? Adj egy fölös vámpírt, és küldök neked egy szakajtó hamuban sült pogácsát. Már ha érted a finom célzást.– Mondanám, hogy ez egy hamvába holt ötlet, de ilyen kínos szóvicceket te szoktál elsütni – rúgott belém még egyet."Emellett, okos (finoman szólva), rendkívül humoros, rendesen fel van vágva a nyelve, amiért meg is fizet szegény párszor, de nem annyiszor, mint számítanánk rá. Ezután a rész után a legnagyobb határozottsággal állíthatom, hogy lelkileg és fizikailag is csodálatra méltóan erős. Minden elismerésem az övé. Szembenéz a hibái következményeivel és annyira emberi! Az eltökéltség és hűség, ahogy akarva-akaratlan mindenki mást maga elé helyez és, ahogy rendületlenül látogatja Attilát(egyedüliként!) az csodás. Ebben is felháborítónak tartottam, hogy minden életveszélyes küldetést rálőcsölnek, aztán még úgy tesznek, mintha Ők tennének szívességet. Hajós, hogy képzelte azt a fejfájás varázslatot?! Éppen mindent megtesz, hogy többek között nekik is segítsen!
"Megy ez, állapítottam meg. A cinizmust álmomban is hozom, mi több, ezek szerint mágikus villámcsapás után is."A többi szereplőt is bírtam. A vámpírok megjegyzései se voltak semmik :DD
 |
| Attila koporsója |
"Fogtam egy taxit, és visszamentem Fehérhollóhoz. A vámpírúr végtelen nyugalommal közölte, hogy Ericről egyelőre nincs híre, bár figyelemmel kísérte a bulvárhíreket, hátha beszámolnak egy perverzről, aki hosszú kabátban, angol nyelven szólít le randa, jókislányosan öltözködő, fiatal lányokat, kezében egy kémcsővel."
"– Hogy maradt ez a nő életben ennyi ideig? – nézett Ajtony Fehérhollóra.– Tudod, egy iszkanderrel őriztetted – jött a felelet, és Ajtony elismerően bólintott.Nyilván meg volt hatva saját előrelátásától." Az én hibám, ez az idézet megint csak Borit dícséri. :DEric szerelmes Boriba. Egyszerűen nem tudok vele kapcsolatban másra gondolni. Ezen kívül nagyon szeretem, nagyszerű barát, ha több is akar lenni, ami számomra nem elfogadható, de ez nem az ő hibája és ember, zseni, ami nálam mindig egy jó pont, főleg ha különc személyiséggel társul, annál érdekesebb! Mellesleg neki hála olvashattunk pár jó kis amerikai-magyar összehasonlítást. Sajnálom őt, Bori vak ilyen tekintetben.
Eddig meg voltam róla győződve, hogy Fehérholló Boriékkal van és jót akar nekik, valószínű, hogy most is, de azért elbizonytalanodtam. Mi az érdeke, célja?
Az új főnök. Valami biztosan van vele és a sárkányokkal. Azt hittem erre a végén választ kapunk, hát nem kaptunk.
Valaki, akinek a poénját inkább nem írnám le, csak annyit, hogy imádtam azt a szálat! A Táltos. Meglepetésként ért és még milyenként! Az információk, amiket megtudunk tőle, az a bölcsesség, ami a lényéből árad és a meglátásai Attilával és Borival kapcsolatban egyszerűen briliáns!
A történet teljesen lekötött, alig bírtam letenni, morcos is voltam, amikor muszáj volt. :D Volt benne izgalom, a szokásos nyomozás, meglepetések, ó de még milyenek!
Mint mindenki más, én is elégedetten tapasztaltam, hogy a betűméret meg lett növelve, így azért könnyebb volt olvasni, ha jó is közelre a szemem és nagy problémát eddig se okozott.
A világ iránti szeretetem semmit sem változott, egyedi, érdekes. Ezúttal az Attila történeteket ismerhettük meg jobban, ezekről szinte semmit nem tudtam, de érdekesek voltak. Midász királyról azért hallottam már egyet, s mást hála Rick Riordannek, boldogan láttam, hogy itt is szó van róla, nekem minden jöhet ami görög mitológia. A tündérekkel most először találkoztunk és ez is túlzás, hiszen egyetlen eggyel volt csak alkalmunk és az se volt egy hosszú. Lehet elolvasom a Túlontúlt, mert érdekesnek tartom.
A vége. A 2. rész olvasása után, mint írtam már elolvastam, az összes könyv végét, hogy vajon Bori és Attila összejönnek-e. Így ennek a vége, jóformán megállított benne, hogy tovább olvassam a sorozatot és amikor hála az égnek mégis folytattam, félelemmel gondoltam erre a végre Attila visszaiszkolt a feleségéhez. Ezt nem akartam hallani akkor. De most, ismerve pontosan az előzményeket, tudom, hogy ez korántsem olyan vészes. A felébredése gyönyörű jelenet, majdnem elkezdtem könnyezni. Borinak meg itt is elismerésemet kell kifejeznem, hogy így bírta. A családi karácsonyozás szép lezárás volt, békés. De nem eléggé lezárás szerencsére, szóval kíváncsian várom a következő kötetet.
A borító gyönyörű! A kedvencem még mindig a 3. részé, de ez a második kedvencem lett. Hála a Delta Vision-ösök nagylelkűségének a Könyvfesztiválon szereztem is egy Attila koporsója posztert, aminek tegnap sikerült helyet találnom a falamon.
Így már hivatalos, hogy felváltva tetszenek a Bori könyvek. Tetszett az első és a harmadik, imádtam az ötödiket, de kevésbé nyerte el a tetszésem a második és a negyedik. Viszont hiszek benne, hogy a következő részt is szeretni fogom, csak olvashassam! Hihetetlen érzés, hogy a novellákon kívül mindent elolvastam a sorozatból. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutunk, tekintve, hogy évek óta folyamatosan csak vettem őket, miután 2016-ban teljesen ismeretlenül megvettem az első három részt. Kockáztattam, belehelyeztem a bizalmam a sorozatba, féltem, hogy el fogja játszani és akkor adhatom el őket, de ennek még csak a közelébe se kerültem. Az elejétől kezdve nagyon tetszik, ennek a résznek hála, pedig a kedvenceim között is képviselteti magát a sorozat.
A következő részt nagyon várom, remélem Bori szerelmi élete kicsit javul (tudom, menthetetlen vagyok) lehetőleg Attilával. Ebben a részben, most, hogy Attila nem tudta elrontani a romantikus ábrándokat, a vele kapcsolatos egyes dolgokon teljesen elolvadtam. Meg persze kíváncsi láttam. Miért vette meg a könyveket? Véletlen? Én sem hiszem. Nagyon nagyon nagyon remélem, hogy hamarosan összejönnek, ha nem lehet, hogy haragos leszek! :DD
Az Embertelen jót félre akartam rakni későbbre, de attól tartok, amint ezzel a bejegyzéssel végzek, rávetem magam. :D
Na, jó szerintem most már mindenki feladta az értékelésem olvasását, aki mégsem annak gratulálok és végre lezárom egy összegzéssel:
Imádtam, úgy ahogy volt, izgalmas, érdekes, rendkívül humoros, magyar, minden összefügg, szerethetőek a szereplők, nagyszerű a stílusa és nem is ragozom tovább, úgy ahogy van fantasztikusan csodás!
Imádtam, úgy ahogy volt, izgalmas, érdekes, rendkívül humoros, magyar, minden összefügg, szerethetőek a szereplők, nagyszerű a stílusa és nem is ragozom tovább, úgy ahogy van fantasztikusan csodás!
10/10*
Olvasd el!
Képek:
, de bírtam őket szóval felőlem okés. A körülményekhez mérten nagyszerűen megcsinálták 
