Legszebb könyvborítók 1.

Mivel nagyon sok gyönyörű borító van, ezért ez egy sorozat lesz Legszebb könyvborítók néven és ez az első része. Egy kivétellel csak olyan borítókat gyűjtöttem össze, amiket olvastam. Mindegyik borító az én személyes véleményem szerint gyönyörű, valószínűleg sokan nem fogtok egyetérteni ezzel, de hát pont ezért jó nem? Így mindenki csinálhat ilyen posztot és nem lesz unalmas. Ezzel meg is kérem a Könyvespolc blog bloggerináját, hogy ha van kedve, meg ideje ő is csinálja ezt meg, a külföldi borítós bejegyzési is nagyon jól sikerültek.
Na de jöjjenek a borítók.
Elsőnek egy egész sorozat borítóit hoztam, amik mind nagyon jók, de amiket itt láttok azok a kedvenceim a sorozatból borító alapján

Kék és lila, gyönyörő öltözet, csuklya és tökéletesen illik a történethez.

Szép kék és teljesen illik a történethez. A betűstílus is tetszik.

Gyönyörű színe van és szintén hihetetlenül illik a történethez. 

Ahhoz képest, hogy az összes Celaenát (khm, az utolsó...) ábrázolja, egyáltalán nem egyhangúak. Mindig sikerült a könyvre legjellemzőbb arcát eltalálni. Az összes ő, de ahogy a történetben is a borítókon is folyamatosan változik.

A következő az írónő másik sorozatának az első része. Nem tudom, hogy van ez, de a borítói ugyanolyan zseniálisak, mint maga a történet.

Szintén a főszereplő van a borítón, de határozottan rejtélyesebben, mint Celaena, hiszen csak félig látszik és a szeme nem is, ami az álarcokat juttatja eszembe(hmm). Tüskék, a tetoválás, az erdő a szélén kis dolgok, de minden a könyvet tükrözi.

Most jöjjön egy másik író. A következő amit hoztam legeslegeslegeslegkedvencebb sorozatom borítói. Az összes ugyanis az összeset imádom. A borítóinál csak magukat a könyveket imádom jobban.

Csillagos kék ég, hatalmas hold elé emelkedő boszorkány árnyalak és alul Chicago. Gyönyörű. Ez a könyv, ha jól emlékszem pont a borító miatt keltette fel az érdeklődésem.

A második rész borítója egyenes arányban a történettel, jobban tetszett még az előzőnél is. A színe még jobban tetszik. Villanypóznán ülő zenét hallgató boszorkány egy kikötői városka fölött. Csodás!

(elnézést a kép minőségéért ez volt róla az egyetlen) És ez az a kivétel amitt említettem az elején (,de már biztos mindenki elfelejtette). Ugyanis ezt nem olvastam, mert nem jelent meg. De a borítója már most elvarázsolt és tudom, hogy a történet is elfog (és nem csak azért, mert nem bírtam és már elkezdtem angolul olvasni) Imádom az óceánt a tengert ezért az egyik kedvencem állatom a delfin így a borító teli találat.

Ha már a víznél tartunk. A következő könyv sellőkről szól.

Láttam már olyat, hogy valaki kiomondottan utálta ezt a borítót, de én nagyon szeretem. Víz alatt van, szép színű, nem baj, hogy nem a legvalóságosabb, vagy találóbb.

Következők az egyik kedvenc irónőmtől Cassandra Claretől. Rengeteg könyve van, soknak van több borítója is, de most kiválasztottam a kedvenceim.

Gyönyörű. A fakó színteln háttér ellőt a színes ruha és sugárzó könyv. Tessát én így képzeltem. Mint a trilógia előző részei ez is teljesen illik a könyvhöz, de nekem ez a kedvencem, mind történetben, mint borítóban.

Két kedvencem a éjszakai csillagos illetve a víz alatti borítók. Ez a második kategóriába tartozik és nagyon szép, amellett, hogy fontos részét jeleníti meg a könyvnek persze.

Bár a régi borítók is tetszettek, de összesítve mindegyik borítót ez a legszebb. Tetszenek az összesen hátérben ott lévő rúnák, az, hogy rajta vannak a legfontosabb szereplők és szerintem ez az Izzys lett a legjobb.

Most pedig egy minden eddiginél egyszerűbb és mégis zseniális borító.

A maga egyszerűségével, nem is lehetett volna jobb borítót kitalálni nem csak amiatt,hogy fekete fehér egy darab piros sállal, de ahogy a figurák állnak rajta, a madrak a csillagok. Egyszerű, csodás és nagyon találó.

Most egy aminek a története ugyan nem hagyott maradandó nyomot bennem mégis szeretem a borítóját.

Szép kékeszöld, indák, jég és bájos főszereplőnk fél arca. :)

Az első Legszebb borítós posztom zárásaként pedig egy eddigiektől merőben eltérő borító (és történet)

Főleg a színei nyertek meg, ezek az őszi biztonságot sugalló, piros, sárga és a kényelmesenk tűnő olvasós kuckó. Ugyan a történethez annyira nem sok köze van, de megragadta a legábrázolhatóbb momentumát. Ha legjellemzőbbet akarta volna, azt hittük volna, hogy fantasy, amitől azért nyilván távol áll.

Remélem tetszett ez a bejegyzés, ha igen és akartok még olvasni több ilyet, akkor azt jelezzétek kommentben, de ha nem jelzitek akkor is lesz!

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

"A cirkusz váratlanul érkezik. Jövetelét nem jelzi semmi. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt. Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd kilépni belőle."
Úgy gondoltam, hogy kipróbálk egy másik blogírási módszert, ami nem olyan vázlatos, nem tudom melyik lesz jobb, de majd kiderül. És melyik könyv is lenne jobb erre a célra, mint Erin Morgenstern Éjszakai cirkusza, ami a legkülönlegesebb könyv, amit eddig olvastam.

Kezdjük!

"Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük."

Előszőr is, én e-könyvként olvastam, de a minap megtaláltam a könyvtárban. Olyan különleges kívűlről is. Feketék a lapok szélei, a borítója balra látható, az is csodás és jól bemutatja a köynv lényegét. Belülről fekete fehér csíkos, bár ezt mind csak az értheti, aki elolvasta.

A történet főszereplője igazából maga a cirkusz, de, ha embert kell mondani, akkor a két főszereplő a két fiatal mágus, Celia és Marcó. Őket a mágus mentoraik kisgyerekkoruktól kezdve belekényszerítenek egy párbajba. A párbaj életere halálra megy, de a két fiatala mágus semmit sem tud róla, azt se, hogy ki ellen versenyeznek, vagy egyáltalán miért.
Ennek a színhelye a cirkusz. Ami a világ legjobb, legkülönlegesebb, és legtitokzatosabb cirkusza, ami él és lélegzik, ahova mindenki el akar menni.

Több szála is van a történetnek, ami eleinte talán kicsit zavaró lehet, meg nem értjük, hogy ez a szál miért van itt, de aztán mind összeáll egy végkifejeletté, a cirkusz történetévé.

Nem ilyenre számítottam de lehet, hogy mégis. Nagyon zavaros az összes gondolatom a könyvvel kapcsolatban. Az egész … bonyolult/összetett, de azért megpróbálom leírni. 

Imádtam az egészet. Hihetetlen, ahogy az írónő le tudta írni a környezetet. Olvastad, és érezted az illatokat, láttad a sátrakat, a mutatványokat és már készültél venni a belépőjegyet, amikor rájöttél, hogy csak kitaláció. Az egész cirkusz csodás, az emberek érdekesek, az egész varázslatos.

Azt hittem fantasy lesz de nem az! A mágusok főleg illúzió keltéssel dolgoznak, megspékelve egy kis mágiával. 

"Ezek a réveurük azok, akik a részleteket is észreveszik a cirkusz összképén. Észlelik a jelmezek apró változásait, a feliratok bonyolult utalásait. Cukorvirágokat vásárolnak, de nem azért, hogy megvegyék, hanem hogy papírba göngyöljék és óvatosan hazavigyék. Ők a rajongók, a cirkusz legelszántabb hívei. Nem bírnak meglenni nélküle. Van valami a cirkuszban, ami fölkavarja a lelküket, és hevesen sóvárognak utána, amikor távol van."

Az egész olyan időtlen. Aki olvasta, tudja, hogy ez mennyire igaz. Igazából, mivel a cirkusz eléggé semleges terep, nem tudtam kitalálni mikor játszódik, amíg el nem kezdtek évszámokat írni.

Varázslatos. 

A stílus, a történet és az egész könyv magával ragadó. Talán vannak, akinek a történet túl lassú folyásúnak, netalántán unalmasnak tűnhet, de nekem egyáltalán nem volt az, pedig én is a gyorsabb könyvekhez vagyok szokva. Itt nem pörögtek az események, nem történtek egymás után egyenes vonalban a dolgok, hanem mindig megjlent egy-egy részlet különböző helyeken, varázslatosan és tökéletes természetességgel, aztán azt meg lehetett csodálni és nézni a következőt, ami az eltelt időben megjelent.
Minden jól kidolgozott, igényesen megírt. 

"Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának."

A szerelmi szál nem igazán lényeges szerintem, de még teljesebbé teszi a könyvet. Nekem tetszett, de én köztudottan romantikus könyv mániás vagyok. Celiát és Marcót is bírtam, nagyon jó szereplők voltak. Mindig szurkoltam, hogy több közös jelenetük legyen.
A többi szereplőt is kedveltem, főleg az ikreket ott a vége felé.

"– A titkoknak hatalmuk van – kezdi Dixi. – És ha megosztják őket valakivel, akkor ez a hatalom csökken, úgyhogy ezért is jobb a titkokat megőrizni, méghozzá jól. Ha megosztunk valakivel egy titkot, egy igazi, fontos titkot, még ha csak egyetlen másik személlyel is, az magát a titkot is megváltoztatja. Papírra vetni őket pedig még rosszabb, mert ki tudja, hány szempár fogja majd fürkészni a betűidet, bármennyire gondosan őrzöd is. Szóval tényleg az a legjobb, ha magadban őrzöd a titkaidat, ha már vannak a te érdekedben éppúgy, mint az övékben."

A végén annyira beindultak a dolgok, hogy nem tudtam letteni. De az is annyira illet az addigi leírásmódhoz, mindig a legizgalmasabb pillanatba váltunk helyszínt/megfigyelőt, csak, hogy még tovább őrlődhessünk, hogy mi a vége.
Tetszett, ennél jobban nem lehetett volna megoldani.

Az egész nagyon különleges, sose olvastam/hallottam hasonló könyvről, ami egy cirkuszban játszódna. 

" – Elég közel vagyok hozzád, hogy illúziót kelts bennem? – kérdi a lány. – Ha azt mondom, nem, akkor közelebb jössz? – vág vissza a férfi, és nem is próbálja elrejteni széles mosolyát."

Egyedüli zavaró benne, hogy néha pár évet előre hátra ugrál az időben. De ezen túl lehet lépni.


Nem egyszerű könyv, tényleg nagyon összetett, ennek ellenére könnyű olvasni, azért kell egy kis idő néha, hogy felfogd mi is történt. 


Mindenkinek ajánlom, mindegyik korosztálynak mindegy milyen műfajokat szeret. 

Hol a belépőjegyem?


Értékelés:10/10+különdíj a legkülönlegesebb 

könyv díja


Olvasd el kihagyhatatlan!